KULT
A Rovatból

Nagy csalódás Henry Cavill végjátéka az utolsó három Vaják-epizódban

Henry Calvill hattyúdala a mogorva Ríviai Geralt szerepében. Vajon megér 8 órát az életünkből?

Link másolása

Lezárult egy korszak a Netflix világában. Nagy reményekkel indult a Vaják című sorozat 2019-ben, majd egy erős minőségi mélyrepülés és sok belső viszály után a főszereplő letette a kardját. Henry Cavill továbbáll. A következő évadokban – már ha folytatódik a sorozat – Liam Hemsworth veszi át a marcona szörnyvadász főszerepét.

Kezdjük az elején. Henry Cavill anno nagyon akarta Ríviai Geralt szerepét, pedig sem a könyvek, se a játék főhőse leírásainak nem felelt meg. Ellenben nagy név volt, akire a marketinggépezetet rá tudták húzni, így a hihetetlenül lelkes Superman lett Geralt. A legfiatalabb Hemsworth pedig nem csak még inkább klasszikus szépfiú, de még fiatalabb is, mint Henry.

A rajongók már ezen is kiakadtak, nem beszélve a pletykákról, hogy azért kellett Cavillnek távoznia, mert összeveszett az írókkal.

Cavill nagy rajongója volt mind a játékoknak, mind a könyveknek, ezért a fanok a szívükbe zárták, még akkor is, ha nem felelt meg külsőleg Geraltnak. Később szárnyra kaptak a pletykák, miszerint Cavill zaklatta az írókat, mert azok jócskán eltértek az alapanyagtól. Ez a pletyka-főszereplőváltás dolog megpecsételheti a Netflix sikervárományos sorozatának a sorsát.

Az alkotók az első évadot ügyesen összerakták, ami a Trónok harca által kitaposott ösvényen megpróbált lassabban, jobban átgondolva haladni az első könyv sztorijában. Változtattak pár dolgon ugyan, de annyira elnyújtott tempóban mentek bele a fő történetbe, hogy működött. Ezt követően jött az igazi „netflixes” második évad. Castingos és történetvezetési problémák tömkelegével.

Alig ismerős sztori elemek, sem a könyvekbe, sem a játékokba nem illő részek.

A harmadik évad első fele viszont ismét reményt adott. Elindultak egy úton, aminek a végén tényleg ott volt Andrzej Sapkowski, a sorozat alapjául szolgáló fantasy regények íróinak munkássága. Most megérkezett az utolsó három epizód a harmadik szériából. Nem cicózok: gyenge lezárást kapott Cavill.

Az ötödik rész hihetetlenül erős, ugyan sokaknak nem tetszett, de szerintem az egész sorozat egyik legjobb epizódja volt. Remek zárása lett volna a harmadik szériának. Annyi jó hírrel szolgálhatok, hogy a hatodik epizód is hangulatos és átütő, de azután minden szétesik.

A hetedik különösen, de a nyolcadik rész is igencsak szenvedősre sikeredett.

A könyvek lapjain lehet, hogy jobban működik, de a tévé előtt majdnem elaludtam. Az egyetlen, ami megmentette az utolsó két részt, az a látvány volt. Amúgy logikátlan összevisszaság, ami nagyjából követi a könyvek csapásvonalát.

Mit kellett volna csinálni, hogy jó legyen? Valahogy átszerkeszteni a sorozatot, úgy, hogy az igazán izgalmas epizódok átkerüljenek a végére és megvágni a lassú, szenvedős részeket. Talán akkor a főszereplőjét sem veszítette volna el a Netflix.

Jelenleg két dologra vár a streaming szolgáltató: a színész-írósztrájk végére, illetve arra, hogy mennyire lesz sikeres a harmadik évad.

Ettől a két faktortól függ a sorozat sorsa. Ha kedvezőtlen eredménye lesz a sztrájknak a streaming-szolgáltatónál, benne van a levesben, hogy abbahagyják a fantasy eposzt a költségekre hivatkozva.

Az utolsó előtti rész mellett nem tudok elmenni. Egy Vaják-tudorral néztem együtt és ő sem tudta, pontosan merre mennek a szálak. Az alkotók behoznak nagyon sok fontos karaktert, de a megvalósítás gyenge. A casting továbbra sem túl jó, engem nem zavarnak a Netflixes nem/rassz-váltások, csak jó színészekről legyen szó. Viszont

a Vaják esetében nem vagyok biztos, hogy minden „woke”-nak ható castingdöntés helyes volt.

A megvalósítás is közepes, például Geralt egyik párviadalának az eredménye vizuálisan megkérdőjelezhető CGI sérülések tömkelege. A nagy csata Aretuzában is inkább egy délutáni tévésorozat vizuális effektjeinek a szintjén mozgott, ami kiábrándító az első évad Sodden-mezei csatája után.

Ami véleményem szerint megássa a sorozat sírját, az az érdektelen vége. Általában legalább egy cliffhangert szoktak rakni az utolsó rész végére, vagy valami érdekességet, ami miatt a néző várja a folytatást. Itt kapunk egy kérdőjelet, egy érdektelen fordulatot és egy olyan cliffhangert, amit csak a könyvek rajongói tudnának értékelni. Ők viszont a második évad után biztosan otthagyták a sorozatot.

Nem tudom, mi lesz a Vaják sorsa, de jelenleg az erősebb indulás ellenére sajnos ez a szezon csalódást keltő véget ért.

Cavill továbblép a fantasy-projekttől és egy másik szerelmébe, a sci-fi Warhammer 40k-be fogja önteni a kreativitását. Igazából csak rajongóknak tudom ajánlani a Vaják kalandjait, akik el tudják engedni a változtatásokat és el tudnak vonatkoztatni az alapanyagoktól, a rossz casting-döntésektől, a történetvezetési butaságoktól és a lassú szenvedéstől. Ha erre valaki képes, akkor azt mondom, talán még élvezni is fogja a harmadik évadot – én nem tettem.

Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


KULT
A Rovatból
„Így tovább nem lehet élni” – Újabb zseniális Bödőcs-kisfilm készült, Csákányi Eszter és Znamenák István is remek benne
Amolyan igazi Bödőcs-humor, két lazán odapakolt nagyszerű színészi alakítással. Egy kis Örkény, egy kis Wes Anderson négy és fél percben.

Link másolása

Új kisfilm került fel Bödőcs Tibor YouTube-oldalára: a mintegy 4 és fél perces alkotás két főszereplője Znamenák István és Csákányi Eszter.

A kérvény című opus egy Wes Anderson-szerű miliőben játszódik, és lényegében egy kérvény felolvasásából áll, na meg a hangos csattanóból. De az egészben benne van az „elmúthatvanév” Magyarországa, persze a megfelelően vicces, ironikus körítéssel. A kérvény című kispróza egyébként Bödőcs Prímszámok hóesésben című kötetének egyik fejezete.

Amolyan igazi Bödőcs-humor, két lazán odapakolt nagyszerű színészi alakítással.

De felesleges is ennél több, nézzük a kisfilmet:


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
KULT
A Rovatból
Nem Zendaya cicijével próbálja eladni a filmjét Luca Guadagnino a Challengersben
Április 25-től játsszák a hazai mozik a Challengerst. Zendaya eddigi pályafutásának talán legfontosabb filmjét készítette el, és mindent meg is mutatott a cél érdekében.

Link másolása

FIGYELEM: A CIKK APRÓ SPOILEREKET TARTALMAZ!

Napok óta azon töprengek, miért is tetszett ennyire a Challengers. Hiszen ha az ember nagy vonalakban elmondja a sztorit, talán fel sem kelti a figyelmet. Szerelmi háromszög, a tenisz, mint az emberi kapcsolatok, játszmák metaforája, bla-bla-bla. De ahogy sokszor hangsúlyozzuk, a művészet fő kérdése a nem a „mit”, hanem a „hogyan”.

Luca Guadagnino rendező az egyszerű hozzávalókat mesterien elegyíti, a romantikus drámából már-már lélektani thrillert csinál. Az első pillanatban megalapozza az egész filmen átívelő feszültséget. Két férfi teniszezik. Izmosak, leharcoltak, feszültek. Már-már mitikus alakok. Csatájukat a nézőtérről figyeli egy szépséges nő.

A három szempárt látjuk egymás mellé vágva, és rögtön tudjuk, miről van szó, mi is lehet a valódi tétje ennek az összecsapásnak.

Ezután a film ügyesen ugrálva az idősíkokon azt mutatja be, hogy jutottak el a szereplők eddig a pontig.

Tashi (Zendaya) ígéretes teniszcsillagnak indult, ám egy sérülés miatt le kellett mondani az álmairól. Manapság férje, Art Donaldson (Mike Faist) teniszcsillag edzője és menedzsere, akivel van egy közös lányuk is. Art rossz passzban van, sorra veszti a meccseit, szíve legmélyén már szívesen visszavonulna, de fél, hogy elveszti felesége megbecsülését, ha feladja. Ám mindannyiuk életét felrázza, amikor egy kisebb rangú versenyen Art szembe találja magát Patrickkal (Josh O’Connor), aki egykor a legjobb barátja volt, egészen addig, amíg meg nem ismerkedtek Tashival.

Mindenképpen ki kell emelni még Trent Reznor és Atticus Ross zenéjét. Mert bármennyire jó is a rendező és a szereplőgárda, voltak olyan helyek a filmben, ahol egyedül a lüktető soundtrack biztosította a feszültséget, anélkül túl hosszú és lapos lett volna egy-egy snitt.

Bámulatos a fényképezés, minden beállítás talál, olykor egyenesen a száguldó labda szemszögéből látjuk a meccseket. Bár a filmben végig erős az erotikus túlfűtöttség, Luca Guadagnino remek ízléssel bánik a kérdéssel. Nem Zendaya cicijével próbálja eladni a filmjét, sosem látszik több, mint ami indokolt, és ami szükséges ahhoz, hogy plusz töltetet adjon egy-egy jelenetnek. Egyébként is túl sok a történés, amit követni kell ahhoz, hogy a szemünket legeltessük. Kimondottan szokatlan módon ebben a filmben sokkal többet vetkőznek a pasik.

Nem is emlékszem, láttam-e valaha olyan mainstream amerikai (vagy bármilyen) filmet, ahol a férfi öltözőt mutatják a maga természetes valóságában.

Itt ez is megtörtént. Sőt, Guadagnino attól sem fél, hogy kicsit behozza a képbe a látens homoszexualitás kérdését. Mindezt kellő lazasággal és humorral teszi.

Félreértés ne essen, a Challengers nem a szexről, és még csak nem is a teniszről szól. Ahogy maga Tashi ki is mondja valahol a film elején: a tenisz nem sport, hanem emberi kapcsolat. Akkor lesz jó egy meccs, ha a pályán lévő két ember szinte eggyé válik, tökéletesen érti egymást.

A Challengers három zseniális színész és egy nem kevésbé nagyszerű rendező összmunkájától lett az, ami, de ez mégiscsak Zendaya filmje, ő a csúcstámadó, a többiek az alaptábort biztosítják neki. A még mindig nagyon fiatal színésznő nem is választhatott volna jobb filmet, hogy megmutassa tehetségét azok számára, akik eddig legfeljebb a Pókember-filmekben és a Dűnében találkoztak vele.

A szép színésznők sokszor úgy próbálnak kitörni a skatulyából, hogy csúnya, vagy legalábbis a nőiességüket háttérbe szorító női karakterek bőrébe bújnak. Zendaya más utat választott: maximálisan kihasználja előnyös külsejét, erotikus kisugárzását, sőt, maga a szerep is arról szól részben, hogy egy vonzereje tudatában lévő fiatal nő miként manipulálja az életében lévő férfiakat. De közben láthatjuk fiatal lányként, anyukaként, femme fatale-ként, üzletasszonyként és tehetetlenül szerelmes nőként is. A színészi sokoldalúság olyan skáláját vonultatja fel, amire kevés szerep nyújt lehetőséget.

Kisujjában van a színész és a nő egész eszköztára, és így könnyedén az ujja köré csavar mindenkit.

Link másolása
KÖVESS MINKET:


A Rovatból
Több mint száz év után került elő egy eddig ismeretlen írás Agatha Christie-től
Az első Poirot-regénye környékén írhatta az első világháború alatt.

Link másolása

Váratlan szerzőre bukkantak egy, a Brit Pszichoanalitikus Társaság archívumában talált magazin hasábjain: minden idők legtöbb könyvet eladott regényírójára, Agatha Christie-re.

A magazint Sylvia Payne, a psziszhoanalízis brit úttörőjének papírjai között találták meg, aki még az első világháborúban, nővérként ismerkedett meg a krimi későbbi koronázatlan királynőjével.

A Mit csináltunk a Nagy Háborúban című, hatvanoldalas, saját készítésű szatirikus magazin is ebből az időből származik és Christie, Payne, illetve kolléganőik különböző írásait tartalmazza: novellákat, verseket, színdarabokat – és egy képregényt is egy mérgezéses esetről, amit Christie és szintén nővér barátnői „követtek el”.

Christie a magazinban elsősorban a kérdezz-felelek rovat vezetőjeként szerepel, ahol képzeletbeli olvasók kérdéseire válaszol, válaszait Agatha néni néven szignózva,

de rejtvényoldalt is szerkesztett, továbbá írt egy bírósági álhíreket tartalmazó rovatot.

A belsős nővérmagazint könnyed, pozitív hangvétele miatt minden bizonnyal saját maguk lelkesítésére készítették a nővérek, akik nap mint nap szembesültek a világháború borzalmaival a Franciaországból hazatért brit háborús sebesültek révén.

Christie nagyjából a magazin keletkezésekor írhatta első regényét is, A titokzatos stylesi esetet, a később legendássá vált Hercule Poirot detektív főszereplésével, de ekkor még senki sem sejthette, hogy az írónő könyveinek eladását csak Shakespeare és a Biblia tudja majd megelőzni, ugyanis első regényének kéziratát három éven át hat különböző kiadó utasította vissza.


Link másolása
KÖVESS MINKET:


KULT
A Rovatból
Meghalt András Ferenc
A nemzet művészének rendezőként olyan filmek fűzödnek a nevéhez, mint a Veri az ördög a feleségét vagy a Dögkeselyű. 81 éves volt.

Link másolása

Nyolcvanegy éves korában elhunyt András Ferenc Kossuth- és Balázs Béla-díjas filmrendező, forgatókönyvíró, producer, érdemes művész, a nemzet művésze – jelentette be csütörtökön Szombathelyen Kollarik Tamás, a Nemzeti Média-és Hírközlési Hatóság elnöki főtanácsadója és Lovass Tibor, a Savaria Filmakadémia elnöke a 11. Savaria Filmszemle keretében rendezett médiakonferencián.

András Ferenc, a Savaria Filmszemle életműdíjas zsűritagja emléke előtt a konferencia résztvevői néma felállással tisztelegtek.

A Színház- és Filmművészeti Egyetem MTI-hez eljuttatott közleménye szerint az intézmény harmadéves filmrendező osztályának osztályvezető tanára csütörtökön hajnalban hunyt el.

András Ferenc 1942. november 24-én született Budapesten, 1973-ban szerzett rendezői diplomát a Színház- és Filmművészeti Főiskolán. Életében mindvégig jelentős szerepet játszott a film és a televízió. Pályáját 1962-ben kezdte a Magyar Televízióban, majd dolgozott a filmiparban is, ahol a korszak legnagyobb rendezőivel működött együtt, köztük Ranódy Lászlóval és Makk Károllyal.

Rendezőként és forgatókönyvíróként olyan rendkívüli alkotások kötődnek a nevéhez, mint a Veri az ördög a feleségét, a Dögkeselyű, A kárókatonák még nem jöttek vissza, a Családi kör vagy a Törvénytelen című film – olvasható az SZFE méltatásban.

Mint írták, András Ferenc 1977-ben aláírta a Demokratikus Chartát, kifejezve tiltakozását a csehszlovákiai diktatúra intézkedései ellen, a politikai nyilatkozat támogatása miatt hosszú ideig nem forgathatott újabb játékfilmet.

A nyolcvanas években a MAFILM színésztársulatának vezetője volt, majd később a Dialóg Filmstúdiót irányította. Produceri tevékenysége mellett meghatározó szerepet vállalt a szinkronszakma alakításában, valamint a Duna Televízió szinkronműhelyének korszakos vezetője volt. Szerteágazó tudása és tapasztalata ellenére viszonylag későn kezdett tanítani: 2021-től volt az Színház- és Filmművészeti Egyetem filmrendező osztályának osztályvezető oktatója, aranydiplomáját pedig 2023-ban vehette át ugyanitt - emelik ki a közleményben.

András Ferenc halálával a magyar film világa kiváló alkotót veszített el, emlékét a filmjein és oktatói munkáján keresztül őrzi a Színház- és Filmművészeti Egyetem

– írták.

Link másolása
KÖVESS MINKET: