Müller Péter Sziámi: „Nincs másom, csak hogy szabadon gondolkodhatok és beszélhetek”
Januárban mutatta be a Müller Péter Sziámi And Friends zenekar új, Nevess magadra! című lemezét, márciusban pedig készülnek a "B" bemutatóra, amire a Katona József Színházban kerül sor neves színészek közreműködésével. Ez adta az ürügyet, hogy leüljek beszélgetni Péterrel.
Eric Idle mondott egyszer valami olyasmit, hogy hiányoznak neki azok, akik utálják a Monty Pythont, mert úgy tűnik mostanra sajnálatosan elfogadhatóvá váltak, kvázi befogadta őket a rendszer, ami ellen lázadtak. Ön hogy áll a maga lázadásával? Vannak még Sziámi utálók?
Én mindig azzal foglalkoztam, ami történt velem, és próbáltam olyan témákat választani, amikhez közöm van. Nem nagyon mérlegeltem a lehetséges hatást. Igyekeztem nem afelől megélni, hogy lázadok, vagy lázítok.
Ha szabad ember vagy, akkor nem dőlsz be olyasminek, hogy világnézet, jobboldal, baloldal, politika.
Bizonyos szint fölött ez nem jöhet komolyan szóba. Legfeljebb mint zaklatás.
Vegyük az URH zenekart. Az URH, ami döbbenetesen hatásos dolog, ha utólag ránézek, az voltaképp csak egy flash volt. A Kulich Gyula téren (ma Kálvária tér - KMG) a pszichiátriai klinika nappali szanatóriumának ápoltjai részére rendeztünk egy koncertet azért, hogy a bevételből vásárolhassanak egy fekete-fehér tévét. Ez volt az URH zenekar. Az, hogy lettek még koncertek, az egy isteni csoda, de összesen 8 darab koncertünk volt, és pontosan fél évig léteztünk. Ezalatt, valamelyest joggal, kialakult az a mítosz, hogy mi az abszolút lázadók vagyunk. De ezt én nem úgy csináltam, hogy lázadó dalokat akartam írni. Bár tény, hogy a dalaim oly módon szókimondóak voltak, hogy félelemből elhallgatott, vagy csak titkon hangoztatott közérzetet közvetítettek.
Mindig is úgy gondoltam, hogy nincs másom, csak hogy szabadon gondolkodhatok és beszélhetek.
Pont most találta meg valaki a cikket: 1981-ben a New Musical Expressben megírta egy újságíró, hogy bejárta Kelet-Közép-Európát, és nem talált az URH-nál jobb zenekart. Pár évvel ezelőtt pedig rákerültünk az EMI punk világválogatás lemezére a Kék Fény című számmal.
Ha az ember nem teljesen hülye, akkor ez nem úgy működik, hogy „Hé! Nem is olyan rossz biznisz ez a lázadás! Akkor én nyugdíjig most már lázadó leszek!” Innen nézve nem voltam és most sem vagyok lázadó. Csak egyszerűen nem vagyok hajlandó öncenzúrára. Arra törekedtem, amit apám közvetítésével Lao Ce-től tanultam:
"Az igaz embernek az a dolga, hogy tanulmányozza a hagyományt, és korának nyelvén továbbadja azt."
Mindig minimál-anarchista voltam, a szónak abban az értelmében, hogy viszolygok bármilyen hatalomtól. A legjobban attól, ha döbbenten és rémülten azt veszem észre, hogy az én kezembe került valamiféle hatalom anélkül, hogy szerettem volna. Legyen az akár siker, akár pénz, akár túlszeretve levés.
Lázadást mondtam, és rögtön a politikára gondolt. Pedig az én generációmnak a politikai része kevésbé volt érdekes. Én például 76-os vagyok, a rendszerváltáskor voltam 13 éves, és sokkal fontosabb volt számomra a Sziámiban a kulturális és generációs lázadás. Ha azt énekeltük a szüleinknek, hogy „Ha előrelátó csecsemő lettél volna, / Felkötöd magad a köldökzsinórra”, azzal meg lehetett botránkoztatni őket, és akkor úgy éreztük, hogy nyertünk valamit.
Az például elég spéci dal és sok spéci helyzetet hozott. Ha megnézi a refrénjét, az nem csak annyit üzen, amennyi az első két sor, hanem hozzá tartozik az utolsó két sor is: „De te megszülettél, és nem vagy se hülye, se vak / Ha már itt vagy, ne hagyd, hogy leállítsanak.” Arról szól, hogy volt egy lány, aki folyton öngyilkos akart lenni. Neki írtam a dalt.
Ha már itt vagyunk, akkor kezdeni kell vele valamit...
Igen. Pontosan erről szól. Nem véletlenül született meg az ember, le kell tudni a házi feladatot, ahogy az egy másik dalban van (az Elölről címűben - KMG).
Említette, hogy az ember fölülemelkedik azon, hogy jobb- és baloldal. Mégis, a rendszerváltás óta folyamatosan, az utóbbi években pedig talán még inkább van egy törekvés, hogy mindenkit besoroljanak valahova.
Vihogógörcsöt kapok tőle. Tudom, hogy politikatörténetileg ez mit jelent, és tisztában vagyok az angol parlament szerkezetével, de nehogy már nekem azt kelljen mondanom, hogy én jobboldali vagy baloldali vagyok. Ez olyan, mintha azt mondanám, hogy sántítok az egyik lábamra. Az én életemben a hagyomány, és a (nem csak folklór értelemben vett) hagyományőrzés pontosan olyan, mint a radikális nyitottság. A két dolog egyensúlyban kell, hogy legyen.
Az élet akkor értelmes, ha minél nagyobb szélsőségeket tudsz egyensúlyban tartani, és megéled őket.
Például soha nem volt bennem műfajgyűlölet. Megkockáztatom, hogy a magyar kulturális életben én vagyok az a figura, aki a legtöbb területen, műfajban, szemléletben otthon vagyok. Például sokszor leírták már, hogy a Sziget Fesztivál a Sziámi dalokból és a Sziámi Nyaralásból nőtt ki, abból, hogy a Sziámival elvittünk pár gyereket nyaralni. Hozzátéve, hogy természetesen szükség volt hozzá a zseniális kollégáim rengeteg munkájára is. De például én hoztam létre a miskolci Bartók Plusz Operafesztivált, írtam opera szöveget Kesselyák Gergely és Puccini zenéjéhez, fordítottam és írok musicalt, forgatókönyvet, igen gyakran verset, olykor novellát, esszét is, ha eszembe jut, meg szocio-riportot. Persze az sem mindegy kivel ír musicalt az ember, például Jávori Fegyával (Jávori Ferenc – KMG) vagy Szakcsi Lakatos Bélával élményszerű és magas szellemiségű munka az is...
Sőt, most is szerepel egy szövege A Dalban.
Szakcsi Lakatos Béla hívott fel – akivel 10 éve játszunk a Pianissimo! nevű duónkkal –, hogy a fia, Szakcsi Lakatos Róbert szeretne benevezni a versenybe, és írt egy dalt: írnék-e rá szöveget? Kökény Attila és Szőke Nikoletta énekelné. Ránézésre lehet, hogy valaki azt gondolja, hogy ez tőlem idegen, pedig abszolút nem. A slágerek, ha jók, akkor azok nagyon komoly és nagyon nehéz dolgok. Ráadásul két nagyon-nagyon jó előadóról van szó. Nyilván nem úgy énekelnek, ahogy én azt magam tenném.
De bármilyen műfajban, ha meghallok egy kifejező, jó hangot, azt élvezem.
Nem onnan szoktam ezeket hallgatni, hogy fú, ez táncdal, és közhelyes. Az érdekel, hogy egy szint alatt vagy fölött van-e. Mondjuk a Máté Péter nevű zsenit pici koromtól imádtam hallgatni. Teljesen más világ, mint ahol mi az And Friends-szel mozgunk, de akik ismernek, azok pontosan értik, hogy miért szeretek dalt írni többek között Odettnek, Koncz Zsuzsának, Palya Beának, Szalóki Áginak, Kökény Attilának és Szőke Nikolettának. Vagy épp Vastag Csabának. Ugyanúgy, ahogy van a politikai besorolási kényszer, van ez a sznobéria, hogy ha valakik egyszer engem megszoktak „vad artrockernek”, akkor hogy képzelem, hogy írok egy táncdalt. Pont úgy képzelem, ahogy az Ady Endre képzelte, hogy Nagy Endre kabaréjába kuplékat írt. Csak az emberek ezt már nem tudják.
Egyébként az esélytelenek nyugalmával indultunk neki A Dalnak, mert ez túl jó zene oda. Amúgy sosem nézek tévét, de ezt most megnéztük. Az volt a benyomásom, hogy sok tehetséges ember, ahogy a Móriczka elképzeli, „korszerű”, „adekvát” módon, a trendek ismeretében, a Spotifyt agyonhallgatva, csinál egy olyan dalt, ami majd jó lesz oda. És ebből nagyrészt középszerű szörnyszülemények jöttek létre. Nem véletlenül nem mondok példákat, senkit nem akarok megbántani. Nálam a jó ember ott kezdődik, hogy nem fegyverkereskedő vagy drogdíler, hanem énekel vagy zenél. Azon belül, persze, pontosan meg tudom ítélni, hogy mi van a vonal alatt, és mi fölötte.
De a dal rovására menő, tolakodó produceri és szcenírozási hozzáállás teljesen hibás.
És tévedés ne essék, nem azért, mert én a régit szeretem.
Most kicsit aggódok is, mert a sikeres szereplésen felbuzdulva azzal kerestek meg, hogy írjam meg a dal végét portugálul is, mivel Portugáliában lesz a döntő. Szerencsére pont nálam ült Egressy Zoli, aki a Portugál szerzője, és beszél valamelyest portugálul, úgyhogy megírtuk portugálul. Ez egy játék. Aki nem érti, hogy milyen döbbenetes dimenziókba visz ez a látszólag pofon egyszerű dolog, mint a dalírás, az nem ért semmit, mert önmagát nem érti. Az ember ritkán tudja megmondani, hogy egy vers vagy dal miért tud akkorát ütni a világban. Hiszen három perc. Iszonyú nagy hatása, súlya van egy dalnak. Ez nem ízlés dolga. A klasszikus értelmezés szerint az istenek a mítoszokkal üzennek az embereknek. Az embernek pedig illendő valahogy visszaüzennie - ez a kultusz. Igazából különböző kultuszoknak vagyunk a tanúi, amikor különféle stílusú dalokat hallgatunk. Vagy színházat nézünk.
Ha másnak kell írni, akkor mennyire veszi figyelembe a „megrendelőt”?
Másnak nem szeretek úgy írni, hogy odaadok egy szöveget és zenésítse meg. Ez alól azok a kivételek, akikkel iszonyú sokat dolgoztam már. Csak hogy érezzea spektrumot, a tegnapi délutánon gyors egymásutánban Malek Andrea, majd az Üllői Úti Fuck kért fel néhány dalszöveg megírására. Malek Andi, akit nagyon szeretek és tehetségesnek tartok, 50 éves lesz, és megkért, hogy menjünk el játszani a születésnapi koncertjére Szakcsival. És az Üllői Úti Fuck is nagyon jó dolog volt az életemben, bírom. Ez úgy működik, hogy ilyenkor tudom, hogy személyre szabottan honnan kell meríteni az ihletet és hova csatolom vissza. Amikor verset írok, akkor nem tudom.
Olyan volt már, hogy megírt valamit ihletből, és úgy érezte, hogy nem magának való?
Biztos, de nem emlékszem konkrét példára. Olyan volt, hogy írtam magamnak egy dalt, aztán találkoztam valakivel, és úgy éreztem, hogy inkább neki kéne énekelnie. A mostani lemezen is van ilyen. Bár a Kicsi, kicsiszolt kő alapjában véve férfidalnak tűnik, egyszer csak úgy éreztem, sokkal jobban érdekel, ha most Roszik Hellától hallgathatom.
Meséljen a koncertről, amire a Katona József Színházban kerül sor.
Az igazság az, hogy örömteli módon a jegyek már elfogytak, úgyhogy úri helyzetben vagyunk. Lesz egy B típusú lemezbemutatója a Nevess magadra! című cédének. Kicsit más lesz, mint a Gödör klubbeli, rockos lemezbemutató volt, de azért átfedéssel. Színház, finomabb akusztika, és nagyon sok színész vendég. Elhívtuk Ónodi Esztert és a Pintér Béla társulatnak azon tagjait, akik többé-kevésbé rendszeres fellépői az And Friends koncerteknek. Roszik Hella például tagja is lett a zenekarnak. De itt lesz Pintér Béla, Thuróczhy Szabolcs és Stefanovics Angéla is, aki ugyan szabadúszó, de ideje nagy részét a Pintér Béla Társulatban, és, örömünkre most már a Müller Péter Sziámi AndFriends-ben is tölti. A Katonában van olyan hagyomány, hogy az előadás napján árulnak álló jegyeket. Úgyhogy aki nagyon szeretne bejutni, jöjjön oda egy kicsit korábban, és akkor még talán kap helyet.
Ezen kívül hol találkozhatnak Önnel a rajongók a közeljövőben?
Szembe kell néznünk azzal a szomorú ténnyel, hogy bezár a Gödör Klub. Április 1-jén igazi sírva vígadós búcsúkoncert lesz. Egyszer a Salamon Andris kitalálta, hogy álljon össze újból az URH zenekar, de valahogy sem Menyhárt Jenő, sem én nem ugrottunk lelkesen. Viszont Kiss Llaci, aki nagyon meghatározó figura, és elképesztően jó dalszerző-előadó, és Ausztráliában él, akkor épp itthon volt. Ezért azt mondtam, hogy akkor csináljunk egy programot ÚjRH néven, aminek az ő dalai lesznek a középpontjában. Mivel Kiss Llaci megérdemli, hogy figyeljünk rá, mint önálló alkotóra és előadóra, most is létrejön egy ilyen ÚjRH koncert, ahol lesznek URH számok, Európa Kiadó számok – és új dalok is, mert az új lemezen is van tőle dal, és mi is játsszunk majd egy blokkot.
Aztán a következő budapesti And Friends koncert valószínűleg áprilisban a Kuplungban lesz, a nagy fővárosi nyári évadnyitónk pedig június 1-én, a Kobuci Kertben. Nagyon jó hely, nagyon szeretünk ott játszani.
Úgy érzem, a másokkal való közös munkát legalább annyira élvezi, mint ha magában, magának költ.
A világháló nem akkor jött létre, amikor összedrótozták, és lett az internet. Az eredeti világháló az a világlélek. Nagyon különleges dolog az emberi lét. Nem kell telepatikus képesség ahhoz, hogy evidens legyen, hogy az összes ember összetartozik. Ezt csak ilyen csacsiságok tudják elfedni, hogy az egyik ember egyszer csak azt mondja a másikra, hogy migráns. Vagy zsidó. Vagy keresztény, hiszen őket is üldözték a maga idejében.
Tőlem nagyon idegen, amikor a rosszfajta lelki kényelem attitűdjéből csoportosan ítélnek meg embereket.
Most nyilván föl fog hördülni az, aki úgy gondolja, hogy kötelező szembemenni a kormánnyal, de én nem megyek senkivel szembe. Nem vagyok az ellensége senkinek. Próbálom megérteni mindenkinek a szempontjait. Azt mondom, Magyarország kormányának tökéletesen igaza van addig, amíg csak azt mondja, hogy egyetlen illegális bevándorlót sem óhajtunk beengedni. Világos. Nem azt mondják, hogy a bevándorlókat nem engedjük be, hanem az illegális bevándorlókat. Én viszont bárki emberfiát, akiről tudom, hogy nem ártó szándékkal jön, beengedném.
Ha valaki gumicsónakon szeli át a tengert, akkor gyanús, hogy nem kényelmi turistának jön, vagy gazdasági bevándorlónak.
Egészen addig, amíg van mit ennem, addig nem fogom átúszni az Atlanti-óceánt, csak mert Amerika gazdagabb ország, és azt hiszem, hogy ott jobban érvényesülhetnék. Csak akkor úsznám át, ha itt elviselhetetlenül rossz lenne. Azért sem úsznám át, mert felhívna a sógorom, hogy figyelj, itt nagy a munkanélküli segély. Emiatt nem ülök be gumicsónakba, nem kockáztatom a gyerekeim életét. Ebből a szempontból mellékes, hogy azokban a gumicsónakokban ül egy-két fiatal férfi, aki esetleg azért jön, hogy itt felrobbantsa magát, vagy a tömegbe hajtson. (Bár, tudjuk, hogy nem tipikusan az első generációs muzulmán bevándorlók a potenciális terroristák.) Sajnos idehaza is előfordulnak bizonyos arányban olyan emberek, akik teljesen érthetetlen módon, sörétes puskával tíz éves kislányokat lőnek szitává, vagy a szemük láttára ölik meg az apjukat. Az emberekben ott a vadállat, ehhez nem kell migránsnak lenni.
Nem igaz, hogy én független vagyok attól a másik embertől. 10 vagy 12 éves voltam, amikor elhatároztam, hogy regényt fogok írni. Az lett volna a címe, hogy A gyarmatok bosszúja. Nagyon szeretem a történelmi regényeket.
Az, amit mi úgy hívunk, hogy európai kereszténység, kifosztotta és leigázta az egész világot.
Ebből gazdagodott meg, hogy tönkre tette a világot, és maga ellen fordította. Ez csak idő kérdése volt, és ehhez kellett a tévé meg az internet, hogy az ottaniak fölocsúdjanak.
Visszatérve oda, hogy lázadó vagy nem lázadó... Én lázadozok akkor, ha látom, hogy igazságtalanság történik. Ilyen egyszerű. Tudom, hogy fárasztó lehet egyénenként megismerni az emberek sokaságát, de muszáj. Mert különben előítéletes, rémült, gyűlölködő gonosztevő vagy.
