„A legmerészebb álmaimat is túlszárnyalja, ami történik” – Müller Péter Sziámi a Napidal Sziámival projektről
– Bíztam benne, hogy valamennyire megmozgatja majd az embereket, de ami történt már eddig is, az a legmerészebb álmaimat is túlszárnyalja. Néhány nappal a csatorna indulása után a YouTube gratulált, amiért a feliratkozók száma elérte az ezret, pedig én úgy gondoltam, hogy ez a maroknyi érdeklődő fóruma lesz. (Külön érdekesség, hogy a facebookos zenészoldalamra „csak” versként kitett Napidal szövegek közt volt olyan, amelyik kis híján harmincezres elérést és hosszas, parázs kommentelést váltott ki – amiben nyilván szerepet játszik a két platform közötti korosztály- és érdeklődésbeli különbség is.)
A lehető legváltozatosabb formában jutnak vissza hozzám a dalok. Volt olyan ember, aki fogta az egyiket, és az első fejébe ötlő dallammal elénekelte, bármiféle hangszerkíséret nélkül. Ehhez még csak zenésznek se kell lenni, elég némi muzikalitás.
A következő szint az volt, amikor a gyökerekhez visszanyúlva fogtak egy gitárt, megszerkesztettek egy akkordkíséretet, és vagy ők maguk felénekelték, vagy az én szövegmondásomat tették alá. Az utóbbin azért mosolyogni szoktam, hiszen nem véletlen, hogy ebben a projektben csak nagyon ritkán énekelek: pont arra vagyok kíváncsi, kiből milyen konkrét dallamot hoz elő az adott szöveg. És teljes zenekari hangszerelésű változatokat is kaptam.
Külön öröm számomra, hogy olyan is akadt, aki nem állt meg egynél, sőt eddig gyakorlatilag mindegyik dalhoz elkészítette a saját verzióját, idővel pedig egy erre épülő külön koncertprogramot is szeretne összerakni.
– Mondasz pár nevet?
– Először is, itt van az egész Baltazár Színház! (Értelmi sérültnek mondott) csodálatos tehetségű színésztársaim egytől egyig bekapcsolódtak a játékba, ami nem szokatlan a számunkra, hiszen másfél évig gyakoroltunk ilyesmit a Baltazár Dalműhelyben. Akkor húsznál több hazai csúcsművészt (előadót és zeneszerzőt) sikerült elhívnunk a munkába és az abból született, gyönyörű emlékként megmaradt koncertre a Müpába.
Van egy anyuka, aki a maga tehetségét szerényen alábecsülve a neve elhallgatását kérte, azzal, hogy ő eddig lényegében csak a gyerekeinek zenélt, de az általa választott dalban talán ő érzett rá legjobban a szöveg és a dallam viszonyára. Nagyon szépen és természetesen énekel, kíváncsian várom a további ötleteit is. (Innentől, persze, a neve mellőzésével szerepel majd.)
A Kollarics család Kiskunhalasról megmutatta számomra a dolog talán legigazibb értelmét, amit odáig csak sejtettem. Az anyuka, Bácsalmási Gabriella egy helyi szociális otthonban dolgozik, ahol már korábban feldolgozták a Szeretni még című AndFriends dalt, amire külön pályázatot hirdettünk három éve.
Az ott lakó nehéz sorsú, gyakran súlyosan sérült emberek bevonásával készítette el a saját verzióját, ami elképesztően izgalmas lett. A verzék közé ugyanis rapbetétként beleszőtték a saját történetüket.
Gabi most először gitárkísérettel énekelte fel a Hullám című dalt a maga dallamával, majd pedig meglepett egy videóval, amin a Csak a csoda szép címre hallgató, januárban született, május elején kitett vázlatra készítette el a maga verzióját – bevonva az egész (tehetséges) családját, köztük a nagyfiút, Kollarits Attilát, a Pi Therapy-ból ismert énekes-gitárost is. Együtt bomba az egész. Persze még csak demó, de már így is komoly örömet okozott. Érdemes kidolgozni.
Schwenk Andrást, Folkmann Ferencet és Fekete Andrást is meg kell említenem, eddig nem ismertem őket, de nagyon ígéretesnek tűnik, amit csinálnak, nagy potenciált látok bennük. De mondhatnék még jó pár másik embert is, akikre legalább ennyire büszke vagyok. Előkerült például Szili Péter a régi Sziámiból, Sziklai Zoltán és a Villanyrendőr zenekar Miskolcról (mindketten figyelemre méltó, szinte kész, hangszerelt, stúdióban felvett demókkal). Vagy éppen Kovács András, Király Gábor, Qnkli (művésznév), Szabó Attila "Duel" (Nulladik Változat), illetve Ökrös Zoltán "Sztojka". Bocsánat azoktól, akik most kimaradtak, de tanúsíthatják, hogy valamennyiükkel tartom a szisztematikus és baráti kapcsolatot. Ezután is így lesz.
Turczi István barátom meghívására tartottam egy előadást a dalszerzésről a Parnasszus Vers-Dal Akadémián, az ottani hallgatók közül is bekapcsolódtak néhányan, és jelentkeztek a Szeretni még dalfeldolgozó pályázat korábbi résztvevői is – akkor még gimnazisták, ma már pályaelhagyók, vagy “profi” zenészek.
– Ismert(ebb) zenészek is küldtek be ötleteket?
– Nagyon sokan vannak az ismert zenészek is, akikkel intenzív, fejlesztő munkába merültünk. Havas Miklóssal (Irie Maffia, Sziámi, stb.) már volt közös sikerdalunk, most egy nagyon izgalmas, nagyon mai kész verziót küldött az általa választott vázlatra, amit első próbálkozás szintjén már fel is énekeltem. Polgár Péterrel és Takáts Eszterrel elkészült a Még a csend is című Napidal karanténklipje – bár ezt még a mai napig sem húztam ki a kalapból, de a szöveg már készen volt a csatorna indulása előtt, és Péter ötvenedik születésnapi koncertjén elénekeltük a dal ősverzióját. Ha kihúzom, azért majd várom rá a bátor feldolgozásokat.
Eszterrel és Péterrel már dolgozunk a következő dalokon, és legnagyobb örömömre választott magának egyet Markó Tamás is, aki szintén átütő számokat szerzett annak idején a Sziáminak (Világegyetemista, Testből Testbe, stb.) Menyhárt Jenőt is a legnagyobb örömmel köszöntöttem, amikor jelezte, hogy dolgozik az Engedjenek be! című számon. Kiss Llaci, aki az URH, az Európa Kiadó és a Sziámi lenyűgözően tehetséges zenésze volt, mostanában szólókarriert épít, Ausztráliában készül új lemezzel, és onnan küldte el a maga dalelképzelését az egyik első számra. Lakatos Gergely, a remek énekes, akivel együtt színészkedtünk az Isten pénze című zenés darabban, jelezte, hogy őbenne is mozog valami a dalok némelyikére. Monostori János kollégánk pedig két elképesztően jó, kidolgozott zenével jelentkezett.
Gryllus Dani (háromszoros hurrá!) azzal hívott fel, hogy a Ha mi ketten című dalt ők tangónak érzik, és legnagyobb ujjongásom mellett a napokban elő is adták élő kertkoncertjükön (megtekinthető a Kaláka Facebookján). Szuper lett – jobb így, mint az én eredeti, magyar népdalos, sorfelezős elképzelésem.
A Hülye dalt, ami egy egyszerű kis kuplénak tűnik, azonban a mondanivalója jóval mélyebb, Szakcsival kezdtük el megcsinálni, de erre is jött még egy csomó izgalmas változat. Jávori Fegya és Darvas Ferenc szintén dolgoznak egy-egy számon, ezek egyzongáros darabok lesznek, hamarosan ének is születik rájuk.
Sebestyén Áronnal (aki a Tesla, a végtelen energia című, Egressy Zoltánnal írt zenés darabunk nagy tehetségű, fiatal zeneszerzője) egy kész refrénnél és egy befejezendő dalnál tartunk. Egyáltalán nem utolsó sorban: a Hullám szövegét Dés László is nagyon megszerette, izgatottan várok tőle egy kidolgozott verzió, bár jelezte, hogy egyelőre lassan halad vele. Igazán remélem, hogy nem adja fel végleg, egészen biztosan érzem, hogy nagyon neki való és egyáltalán nem sürget az idő(!). De ez se tántorítson el másokat, szó sincs konkurálásról: minden verzió jó lehet a maga nemében, és érdekel minket.
– A dalok utóéletét mennyire tervezed nyomon követni? Elmennél például vendégfellépőnek, ha valaki meghív a koncertjére, ahol „napidalos” számokat játszik?
– Abszolút elképzelhető, sőt voltak (például a Villanyrendőr), akik már jelezték, hogy ezt szeretnék. Aki kéri, azt már a munkafolyamat során is segítem. Ha például prozódiai hibát hallok valahol, azt jelezni szoktam, persze nem beleszólok, csak véleményt mondok. Mindenkitől kérek elérhetőséget, és többekkel elbeszélgettem már hosszabban is arról, hogyan tehetnénk még jobbá az adott dalt.
Visszatérve: ha egy késznek mondható verzió nagyon közel áll hozzám, és a szerzője azt kéri, hogy legyen belőle közös felvétel vagy produkció, nyilván nem fogok elzárkózni.
Szeretnék majd minél több beküldést a YouTube-csatornán is közzétenni (lesz erre egy külön alrovat), de csak a végleges változatokat, amivel a másik fél meg én is teljesen elégedettek vagyunk. Ezekből egyelőre még „csak” kb. tizenöt van, de bízom benne, hogy hamarosan meglódul a számuk, hiszen mindet mozgásban tudjuk, és látom biztató fejlődésüket.
