Most már két pápa van, egyik se teljesen normális – az HBO folytatja Az ifjú pápát
Malkovich Sir Johnja egy elvonultan élő brit arisztokrata, aki festi a szemét, furcsa pózokban fetreng kanapékon, miközben a szeretetről mereng. Benne is megvan az az ellentmondás, ami Belardóban: bizarr, mégis rokonszenves, karizmatikus, mégis riasztó. Ő képviselné a középutat, ő lenne a tökéletes és kényelmes megoldás, mégis kételyek között van a helyét illetően, és Isten is elhallgat számára pont a legkérdésesebb időszakban. Triviális kijelentés, de Malkovich szokás szerint lubickol a szerepében, ám mivel még csak a nagy belépőt láthattuk eddig, nagy kérdés, hogy sikerül-e az ő karakterének is megfelelő hátteret és mélységet adni.
Az új pápa az első évadhoz hasonlóan biztosan ki fogja verni sokaknál a biztosítékot, mert ez a széria sem bánik kesztyűs kézzel az egyházzal, és bár Sorrentino már az első évad kapcsán is elmondta, hogy a provokálás helyett őszinte kíváncsisággal fordult az egyház felé, nyilván itt sem fest túl hízelgő képet az egyház intézményéről. Egész biztos sokan fognak például Szűz Mária nevét suttogva a szívükhöz kapni, amikor tudatosul bennük, hogy
nem mást parodizál ki elég keményen az első rész egyik történetszála, mint Ferenc pápát.
A második évad a belső hatalmi játszmákat is magasabb szintre emeli Brannox múltjával egy komoly csavart is beemel a történetbe, sőt néhány jelenet utalt arra, hogy még a muszlim-és a menekültszálat is megpedzegetik benne.
Ráadásul fel fog tűnni kisebb szerepeben Sharon Stone és Marilyn Manson is – az utóbbi minden kétséget kizáróan eszményi látvány lesz a Vatikán falai közt.
És akkor Lenny Belardo még fel sem ébredt.
Van tehát miért várni a péntekeket – ezen a napon jelenik meg ugyanis kettesével az új rész -, hisz minden adott ahhoz, hogy ismét valódi szellemi pingpongot láthassunk a Sorrentinóra jellemző festményszerű kompozíciókkal képernyőre festve.