KULT
A Rovatból

Most akkor Johnny Depp vagy Amber Heard volt gázabb?

A Netflix új dokumentumfilmje nem ítélkezik, ránk bízza a döntést. Kérdéseket tesz fel.


Miután az HBO készített egy dokumentum-minisorozatot a témában, a Netflix is megcsinálta a saját verzióját, ami hiába lett információban gazdagabb, úgy érezzük, hogy jó lett volna még több információt kapni, még több értelmezést az ügyről. Valami fogódzót, hogy végre megértsük, pontosan mi történt Depp és Heard között. Ebben az ügyben semmi sem biztos, és most már az is elképzelhető, a film végén megmutatott egyik lezárt, majd felnyitott bizonyíték alapján, hogy talán még a résztvevők minimum egyike sem tudja pontosan, mi történt kettejük között. Vajon Depp valóban nem emlékezhetett utólag, mit művelt részegen előző nap? Igazak az ezt igazoló sms-ek? Többek között erre a kérdésre SEM tudjuk meg a választ.

Ami azért baj, mert ez a #metoo egyik fontos állomása volt, a Depp/Heard-per precedensként szolgálhatott volna. Mindkét fél megkapta a maga ítéletét - Heard a nagyobbat -, de újranézve a róluk párhuzamosan vágott vallomásfelvételeket, olyan, mintha két sérült egójú és személyiségű nagy gyerek játszmázna egymással, profi ügyvédi segítséggel.

Ez nem tett jót a #metoo-nak, és semmiképp nem tett jót Johnny Deppnek, sem Amber Heardnek - csak a médiának, illetve az influenszereknek, akik, ahogy a doksi sokszor exponálja, csak úgy dagasztották a követőtáborukat, miközben két híresség a szemük előtt teregette a szennyest. Ízléses buli volt, tényleg ezt figyeltük mindannyian, mint anno a gladiátormeccseket.

Az ügy összetett és annyi kérdőjel van benne, ami az elmúlt évtizedek sztárokkal kapcsolatos ügyeiben nem került elő. Minden lépéssel kapunk egy állítást, amitől csak még újabb kérdések merülnek fel az emberben, de választ ezekre már nem sikerül adni rá. Sajnos így épül fel valahogy az egész három részes dokusorozat, hogy soha nem érezzük azt, hogy elég rálátást kaptunk volna erre a kapcsolatra, hogy soha ne érezhessük, egészen pontosan mit is művelt ez a két ember egymással. Úgy tűnik, erre vállalkozni nem is lehet.

A dokumentumfilm nem törekszik egy saját narratíva felállítására, csupán egyetlen vonalon alakít ki saját véleményt, ami az ügy társadalmi és médiabeli megjelenése. Azt állítja, hogy nagyon erősen befolyásolta az ügy kimenetelét a médiahisztéria, de nem mond véleményt a két szereplőről. 

Sajnos az Amber-Johnny tragikomédia olyan összetett, hogy ez a három rész sem elég arra, hogy a néző át tudja látni, mi miért és mi után következett, a készítők pedig nem fektettek plusz munkát abba, hogy segítsenek tájékozódni az információk kupacai között. Nem tár fel összefüggéseket és nem végez plusz nyomozást az ügyben, amit egy jó dokumentumfilmtől elvárnánk, de a tárgyalás során előkerült tényekből sem mutat meg eleget.

Annyi azonban kristálytisztán lejön belőle, hogy Amber Heard a tárgyalássorozaton több olyan hibát követett el, ami miatt az esküdtszék bizalmát elveszthette, valószínűleg a saját hitelességét lerombolta, így pedig Amerikában szinte csak vesztesként jöhetett ki a történetből.

Az egyik bizonyítékról, egy korrektorpalettáról kiderült, hogy akkor még nem is volt forgalomban, amikor ők házasok voltak. Heard állítása szerint azt az alapozót használta arra fel, hogy eltüntesse a Depp által okozott külsérelmi nyomokat. Az is lehet, hogy ő tényleg használt ilyesmit ugyanattól a márkától és eltévesztette, de ezek után Ön, kedves olvasó, esküdtként könnyen elhinné ezt és akár a többi állítását? Az esküdtszék bizony nem hitt ezután neki. Akiről egy amerikai tárgyalás folyamán kiderül, hogy valamiben hazudott, akkor már nagyjából el is vesztette az esküdtek bizalmát. Amire ott nagy szükség van, mert ők döntik el, hogy kinek adnak igazat a perben. 

Aztán kiderült, hogy arról is hazudott, hogy a londoni perben nyert kártérítést már eladományozta jótékony célra - ez volt az a pont, ahol lehetett érezni, hogy kész, ez az ügy itt és most eldőlt. Ebből kimászni már képtelenség. És nem is sikerült neki. Hidegrázós végignézni ezt a lejtmenetet utólag is. Leginkább egyébként testbeszédelemző szempontból izgalmas a nézőnek a történet, aki látott már valós tanúvallomást elemző videót. Heard kétségtelenül rosszabb színész, mint a zseni Depp - akivel kapcsolatban, ha nagyon figyelünk, bizonyos pontokon szintén elbizonytalanodhatunk...

Heard a vele kapcsolatos bizalmatlanságot pedig tovább erősítette az is, ahogy előadta a vallomásait: olyan vehemens átéléssel tette, hogy elgondolkodtató volt, vajon színészkedik-e, vagy tényleg ekkora hatással van rá, amiről beszél.

A dokumentumfilm alapján az érezhető, hogy ezzel is inkább a bizalmatlanságot sikerült fokoznia. Johnny Depp pedig vagy ösztönből, vagy a csapata helyes tanácsára, de "profin" ellensúlyozta visszafogottan előadott vallomással: halkan beszélt, minimális mimikát használt, mégis lehetett érezni az érzelmeit. Pont úgy, ahogy a filmekben is jobban működik sokszor a visszafogott kommunikáció, a kevesebb több elve, amilyeneket például Robert De Nirótól ismerünk. Heard ellentmondásai teljesen elnyomták Deppel kapcsolatos kétes epizódokat - pl. a dokumentált az agresszív megnyilvánulásait - , amit aztán Depp és csapata meg is lovagolt a győztesként való viselkedésével.

Mindössze azzal kapcsolatban lehet a néző biztos a sorozat végére, hogy ez a kapcsolat nagyon–nagyon sok bántást és sérülést hordozott, és mindkét fél csak még sérültebben jött ki belőle. Hogy a végső döntés végülis igazságos volt-e, nehéz megítélni a film után is, mert továbbra is túl sok kérdőjel maradt a homályban. Az biztos, hogy Johnny Depp karrierje folytatódhat és Amber Heard karrierjének valószínűleg itt van vége. Hogy ez igazságos-e? Mennyire fair game a szinte fekete-fehér egy homályzónában?


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


KULT
A Rovatból
Megszólalt Krasznahorkai László: Ha néhány pillanat úgy telt el Magyarországon, hogy sokan boldognak érezték magukat, talán még meg is lehet szokni
A Nobel-díjas író pár mondatban reagált ma a díjra, az azt követő jókívánságokra, és meg is köszönte az olvasóinak őket. Záporoznak is a kommentek a poszt alá.


Néhány napja jelentették be, hogy Krasznahorkai László kapta a 2025-ös irodalmi Nobel-díjat, akkor volt egy rövid nyilatkozata, de azóta nemigen szólalt meg az író. Most a közösségi média oldalán írt pár sort a követőinek a maga fanyar humorával:

„Krasznahorkai László hálás az Elkerülhetetlen Véletlennek, hogy ennyi embernek okozott örömöt. Köszöni a jókívánságokat. Ha néhány pillanat úgy telt el Magyarországon, hogy sokan boldognak érezték magukat, talán még meg is lehet szokni”
– írta a Facebookon.

A kommentek túlnyomó része pozitív reakciókat tartalmaz, köszönik a könyveket, az olvasás élményét, és gratulálnak a frissen díjazott írónak:

"Pont a mester kötetét olvasva kaptam a híreket. Hát persze hogy boldogság."

"Itt Erdélyben is nagy volt az öröm. Egy könyves kávézóban dolgozom, jó volt elsőnek két német egyetemi hallgatónak elújságolni a hírt, hallottak a szerzőről!"

"Mikor évekkel ezelőtt egy brit könyvtárban dolgoztam karbantartóként, mindig megpróbáltam becsempészni a Wenckheim báró hazatér angol nyelvű, keménykötésű kiadását az ajánlott irodalom polcra, de valaki mindig észrevette és visszatették. Végig nekem volt igazam. Gratulálok a díjhoz!"

"Igen, végre önfeledten lehetett örülni, egy időre ki lehetett lépni a nyomasztó, nehezen elviselhető mindennapjainkból. Köszönjük!"

"Hatalmas öröm és boldogság,hogy egy magyar ember ismét feltette hazámat a kultúra felső polcára.Szívből gratulálok,jó egészséget és kreatív energiákat kívánok az elkövetkezendő időkre is!"


Link másolása
KÖVESS MINKET:

KULT
A Rovatból
Aktnaptárt készít Tóth Enikő új főszerepében - egy pikáns darab a Játékszín színpadán
A darab a bátorságról és egy női közösség erejéről szól, és a világ számos helyén színpadra állították már. De Tóth Enikő egy másik tabudöntögető színdarabban is játszik, ami a menopauzáról szól.


Tóth Enikő nagy dobásra készül: a Játékszín Naptárlányok című előadásának egyik főszerepét viszi, amelyben egy kisvárosi női közösség aktnaptárt készít egy nemes ügyért. „Van egy női közösség, amelynek tagjai egy nemes ügy mellett elindítanak valamit, és rendkívül bátor döntést hoznak a kissé színtelen kis életükben.” – mondta erről a Blikknek.

A Naptárlányok Tim Firth műve, amelyet egy valós történet ihletett: Angliában, Yorkshire-ben egy női klub tagjai jótékonysági aktnaptárt készítettek, hogy pénzt gyűjtsenek egy barátnőjük férje emlékére és a leukémiakutatás támogatására.

A darab a barátságról, a közösség erejéről, az önelfogadásról és a veszteség feldolgozásáról mesél, sok humorral és megható pillanattal.

A színpadi jelenetek a pikáns szituációkat játékosan, ízléssel oldják meg: a szereplők a „kényes” pillanatokban hétköznapi tárgyakkal – teáskannákkal, süteményekkel, virágokkal – takarják el magukat, miközben egyre nagyobb önbizalommal állnak ki az ügyük mellett. A történet a 2000-es évek elején bemutatott, nagy sikerű film után került színpadra a 2000-es évek végén, és azóta világszerte számos színház műsorán szerepelt.

A mi kis falunk című sorozatban Zömbiknét alakít Tóth Enikő a Menopauza című darabban is brillírozik, és erős visszajelzéseket kap a nézőktől.

„Nagyon sok nőnek hozott megkönnyebbülést, hogy például a menopauzáról beszélünk a színpadon, ráadásul humorral, öniróniával, de közben úgy, hogy belefacsarodhat az emberek szíve.

Sok hölgy mondta, hogy az előadás után a férje már jobban érti, miért volt olyan a változókorban, amilyen. A nők szemében meg azt a boldogságot látom, hogy megértve érzik magukat, van bennük egy felszabadult érzés” - fogalmazott Tóth Enikő a Blikknek.


Link másolása
KÖVESS MINKET:


KULT
A Rovatból
Színészlegendák és legendás szerepek kísérték Diane Keaton életét – galéria
A 79 éves korában elhunyt színésznő a szakma krémjével dolgozott együtt. Néhány munkakapcsolata párkapcsolattá is alakult, bár sosem ment férjhez. Egy élet és karrier képekben.


Ahogy arról korábban beszámoltunk, szombaton Los Angelesben elhunyt Diane Keaton amerikai színész, rendező és producer.

Az Oscar- és Golden Globe-díjas művész pályafutása során olyan nagy sztárokkal dolgozott számos filmben, mint Woody Allen, Al Pacino, Richard Gere, Warren Beatty, Jack Nicholson, Mia Farrow vagy Jane Fonda.

Megannyi filmes szerepéből olykor romantikus kapcsolat is szövődött kollégáival, bár férjhez soha nem ment. Két örökbe fogadott gyereke Dexter (1996) és Duke (2000).

Filmes szerepeiből, pár- és munkakapcsolataiból készítettünk válogatást (a képekre kattintva galéria nyílik):


Link másolása
KÖVESS MINKET:


KULT
A Rovatból
Nem egy árváról, hanem az egész elárvult országról szól Nemes Jeles László új filmje
Az Oscar-díjas rendező (ezúttal Nemes László néven) új filmjében saját családja történetén keresztül mutatja be, hogy próbált magára találni az ország 56' után. Az Árvában a nagyszerű főszereplők mellett Iványi Gábor is feltűnik egy kameo erejéig.


(A CIKK KISEBB SPOILEREKET TARTALMAZHAT)

Rögtön az elején szeretném tisztázni a film címét, mert már látni, hogy rengeteg helyen rosszul szerepel.

Tehát helyesen: Árva – így, névelő nélkül.

Nemes Jeles László életművében kiemelt szerepe van a most bemutatott Andornak, hiszen saját családja, egészen pontosan édesapja történetét vitte filmvászonra. Jeles Andrást is foglalkoztatta a megfilmesítés lehetősége, de ő végül nem tudta elkészíteni a saját változatát. Fia szerint kellett az egy generációnyi távolság a történtektől ahhoz, hogy fel lehessen dolgozni.

A film története szerint Andor (Barabás Bojtorján) a második világháború urán négy éves koráig egy árvaházban élt, amit azonban az államosítások során bezárnak. Andornak szerencséje van társaihoz képest, akik állami otthonokba kerülnek át: ő csak félárva, és édesanyja, Klára (Waskovics Andrea) eljön érte, hogy magához vegye. Andor úgy tudja, apja egy Hirsch nevű zsidó jegyügynök volt, de koncentrációs táborba hurcolták. Miután a férfi haláláról nem győződhettek meg minden kétséget kizáróan, Andor egyre csak várja édesapja visszatérését.

Klára és Andor kapcsolata nem szokványos anya-fia viszony. A háború árnyékában annyira nem egyedi eset, hogy egy nő árvaházba adja gyermekét, de érezzük, hogy itt nem a nélkülözés az elsődleges ok. Klára próbál helytállni anyaként, rendesen bánni Andorral, de kettejük interakcióiból hiányzik az igazi anyai gyöngédség.

Csak lassan értjük meg ennek vérfagyasztó okait…

Közben telik az idő. Az 56'-os forradalom utáni hónapokban járunk. Rendkívül feszült a légkör, a város romokban, a hatóságok bárkit, bármiért vegzálhatnak. Akárki lehet besúgó, az emberek kétszer is meggondolják, kinyissák-e a szájukat.

Andornak csupán két igazán közeli barátja van. Iskolatársa, Sári (Szabó Elíz), akinek a bátyja, Tamás (Soma Sándor) részt vett a forradalomban és most egy pincében bujkál a hatóságok elől, illetve a pantomimes Géza (a Nemes-Jeles mindhárom filmjében szereplő Marcin Czarnik), aki Hirsch legjobb barátjaként szárnya alá veszi a félárvát.

Andor élete fenekestül felfordul, amikor megjelenik Klára múltjából Berend, a hentes (Grégory Gadebois egészen hihetetlen alakítása), akiről az anyja sokáig nem mondja meg az igazat. A könnyen dühbe guruló férfi egyre nagyobb részt követel magának Klára és Andor életéből. Bár Berend tud kedves és figyelmes lenni, de ha elönti a düh, senki és semmi nincs biztonságban tőle. Andor fél tőle, és elhatározza, hogy bármi áron megszabadítja tőle a családját. Miközben kamaszos dühe egye szélsőségesebb tettekre viszi, apránként fény derül a múlt nyomasztó titkaira, amiben az a legfélelmetesebb, hogy teljesen átírja Andor identitását és jövőjét.

A film tulajdonképpen Andor személyes forradalmát mutatja be 56' árnyékában, és ily módon a forradalom metaforájává válik. Elgondolkoztatja az embert, mit is jelent pontosan a bukás és a győzelem.

Talán ezért is lett a film címe Árva, névelő nélkül, mert nem egy árváról szól, hanem az egész elárvult országról.

A filmet Nemes Lászlóként jegyző rendező mesterien bánik a fényekkel és a plánokkal, a beszűkített terekkel, hogy megteremtse az ötvenes évek fojtogató miliőjét. A korfestésben nem csak a jelmezek és a technika segítségével feljavított díszletek segítenek, hanem a műgonddal kidolgozott, apró részletek is. Ily módon pedig a film arra is alkalmas, hogy kicsit megismerjük az akkori mindennapokat. A tujázás, az 56'-ban szétlőtt házak romjain játszó gyerekek, a mozi nézőterén dohányzó emberek és a szünet, amikor mutatványosok szórakoztatják az embert csak néhány apróság abból, amit az alkotók felvillantottak 1957 miliőjéből. A rendező és Erdély Mátyás operatőr precízen megkoreografált, hosszú snittekkel teszi még életszerűbbé, még átélhetőbbé a történetet.

Barabás Bojtorjánt több hónapnyi intenzív casting során találták meg Andor szerepére. Bojtorján a sajtótájékoztatón azt mondta, nem készült sohasem színészi pályára, de a film gyökeresen megváltoztatta az elképzeléseit.

Nemes-Jeles szerint Bojtorján igazi őstehetség, akivel nagyon könnyű volt együtt dolgozni, mert ahogy elindult a kamera, rögtön Andorrá változott.

Waskovics Andrea azon színésznők közé tartozik, akik teljesen fel tudnak oldódni a szerepben. Ha meg akartok győződni róla, nézzék meg a Vígszínház előadásaiban. A Letargiában például tökéletes gimnazistává változik, bármelyik középiskolában be tudna olvadni és az embernek eszébe sem jut, hogy egy érett, felnőtt nőt lát. A filmben nagyon érzékenyen hozza a szerencsétlen sorsú anyát, aki a háborúban elvesztette férjét, élete szerelmét, és az anyaságot sem képes a maga teljes gyönyörűségében megélni, mert fia a traumák élő mementója.

A film egyik nagy meglepetése a Sára nagypapáját alakító Iványi Gábor, aki kiválóan alakítja a bölcs zsidó öregembert.

Alighanem Iványi saját, személyes hitelessége és kisugárzása az, ami több mint alkalmassá teszi erre a szerepre.

(Iványi szerepeltetéséről bővebben is mesélt nekem a rendező, a vele készült interjút is hamarosan olvashatják majd a Szeretlek Magyarországon.)

Végére hagytam a Berendet alakító Grégory Gadebois-t, aki egészen elképesztő teljesítményt nyújt. Először is szenzációsan hozza a durva hentes alakját. Az efféle figurák a filmekben nagyon könnyen válnak egydimenzióssá: narcisztikus, brutális állatok, akiknek egyetlen jellemvonása az erőszakosság. De Berend nem ilyen, sokszor elhisszük neki, hogy őszintén vágyik a fiú szeretetére, elfogadására, és bizonyosan pillanatokban, amikor azt várnánk, hogy robban, a leggyöngébb oldalát mutatja. Ehhez nyilván szükséges a remek forgatókönyv is, de Gadebois alakítása is.

A legnagyobb fegyvertény azonban mégsem ez, hanem az, hogy a francia színész a szerep kedvéért megtanult magyarul. Igen, a filmben nem szinkronhangot hallunk, Gadebois maga beszél tökéletes, akcentusmentes magyarsággal, ami valami egészen egyedülálló teljesítmény.

Nincs tökéletes film, így az Árva sem az, lehet találni benne apró koszokat. Bennem például hiányérzetet hagyott, hogy nem tudjuk meg, pontosan mi volt Klára motivációja arra, hogy mégis magához vegye a fiát. De fölöslegesnek érzem a szőrszálhasogatást. Ha vannak is apró szépséghibák, azok csak még inkább kiemelik a nagy egész értékeit.


Link másolása
KÖVESS MINKET: