KULT
A Rovatból

Most akkor Johnny Depp vagy Amber Heard volt gázabb?

A Netflix új dokumentumfilmje nem ítélkezik, ránk bízza a döntést. Kérdéseket tesz fel.

Link másolása

Miután az HBO készített egy dokumentum-minisorozatot a témában, a Netflix is megcsinálta a saját verzióját, ami hiába lett információban gazdagabb, úgy érezzük, hogy jó lett volna még több információt kapni, még több értelmezést az ügyről. Valami fogódzót, hogy végre megértsük, pontosan mi történt Depp és Heard között. Ebben az ügyben semmi sem biztos, és most már az is elképzelhető, a film végén megmutatott egyik lezárt, majd felnyitott bizonyíték alapján, hogy talán még a résztvevők minimum egyike sem tudja pontosan, mi történt kettejük között. Vajon Depp valóban nem emlékezhetett utólag, mit művelt részegen előző nap? Igazak az ezt igazoló sms-ek? Többek között erre a kérdésre SEM tudjuk meg a választ.

Ami azért baj, mert ez a #metoo egyik fontos állomása volt, a Depp/Heard-per precedensként szolgálhatott volna. Mindkét fél megkapta a maga ítéletét - Heard a nagyobbat -, de újranézve a róluk párhuzamosan vágott vallomásfelvételeket, olyan, mintha két sérült egójú és személyiségű nagy gyerek játszmázna egymással, profi ügyvédi segítséggel.

Ez nem tett jót a #metoo-nak, és semmiképp nem tett jót Johnny Deppnek, sem Amber Heardnek - csak a médiának, illetve az influenszereknek, akik, ahogy a doksi sokszor exponálja, csak úgy dagasztották a követőtáborukat, miközben két híresség a szemük előtt teregette a szennyest. Ízléses buli volt, tényleg ezt figyeltük mindannyian, mint anno a gladiátormeccseket.

Az ügy összetett és annyi kérdőjel van benne, ami az elmúlt évtizedek sztárokkal kapcsolatos ügyeiben nem került elő. Minden lépéssel kapunk egy állítást, amitől csak még újabb kérdések merülnek fel az emberben, de választ ezekre már nem sikerül adni rá. Sajnos így épül fel valahogy az egész három részes dokusorozat, hogy soha nem érezzük azt, hogy elég rálátást kaptunk volna erre a kapcsolatra, hogy soha ne érezhessük, egészen pontosan mit is művelt ez a két ember egymással. Úgy tűnik, erre vállalkozni nem is lehet.

A dokumentumfilm nem törekszik egy saját narratíva felállítására, csupán egyetlen vonalon alakít ki saját véleményt, ami az ügy társadalmi és médiabeli megjelenése. Azt állítja, hogy nagyon erősen befolyásolta az ügy kimenetelét a médiahisztéria, de nem mond véleményt a két szereplőről. 

Sajnos az Amber-Johnny tragikomédia olyan összetett, hogy ez a három rész sem elég arra, hogy a néző át tudja látni, mi miért és mi után következett, a készítők pedig nem fektettek plusz munkát abba, hogy segítsenek tájékozódni az információk kupacai között. Nem tár fel összefüggéseket és nem végez plusz nyomozást az ügyben, amit egy jó dokumentumfilmtől elvárnánk, de a tárgyalás során előkerült tényekből sem mutat meg eleget.

Annyi azonban kristálytisztán lejön belőle, hogy Amber Heard a tárgyalássorozaton több olyan hibát követett el, ami miatt az esküdtszék bizalmát elveszthette, valószínűleg a saját hitelességét lerombolta, így pedig Amerikában szinte csak vesztesként jöhetett ki a történetből.

Az egyik bizonyítékról, egy korrektorpalettáról kiderült, hogy akkor még nem is volt forgalomban, amikor ők házasok voltak. Heard állítása szerint azt az alapozót használta arra fel, hogy eltüntesse a Depp által okozott külsérelmi nyomokat. Az is lehet, hogy ő tényleg használt ilyesmit ugyanattól a márkától és eltévesztette, de ezek után Ön, kedves olvasó, esküdtként könnyen elhinné ezt és akár a többi állítását? Az esküdtszék bizony nem hitt ezután neki. Akiről egy amerikai tárgyalás folyamán kiderül, hogy valamiben hazudott, akkor már nagyjából el is vesztette az esküdtek bizalmát. Amire ott nagy szükség van, mert ők döntik el, hogy kinek adnak igazat a perben. 

Aztán kiderült, hogy arról is hazudott, hogy a londoni perben nyert kártérítést már eladományozta jótékony célra - ez volt az a pont, ahol lehetett érezni, hogy kész, ez az ügy itt és most eldőlt. Ebből kimászni már képtelenség. És nem is sikerült neki. Hidegrázós végignézni ezt a lejtmenetet utólag is. Leginkább egyébként testbeszédelemző szempontból izgalmas a nézőnek a történet, aki látott már valós tanúvallomást elemző videót. Heard kétségtelenül rosszabb színész, mint a zseni Depp - akivel kapcsolatban, ha nagyon figyelünk, bizonyos pontokon szintén elbizonytalanodhatunk...

Heard a vele kapcsolatos bizalmatlanságot pedig tovább erősítette az is, ahogy előadta a vallomásait: olyan vehemens átéléssel tette, hogy elgondolkodtató volt, vajon színészkedik-e, vagy tényleg ekkora hatással van rá, amiről beszél.

A dokumentumfilm alapján az érezhető, hogy ezzel is inkább a bizalmatlanságot sikerült fokoznia. Johnny Depp pedig vagy ösztönből, vagy a csapata helyes tanácsára, de "profin" ellensúlyozta visszafogottan előadott vallomással: halkan beszélt, minimális mimikát használt, mégis lehetett érezni az érzelmeit. Pont úgy, ahogy a filmekben is jobban működik sokszor a visszafogott kommunikáció, a kevesebb több elve, amilyeneket például Robert De Nirótól ismerünk. Heard ellentmondásai teljesen elnyomták Deppel kapcsolatos kétes epizódokat - pl. a dokumentált az agresszív megnyilvánulásait - , amit aztán Depp és csapata meg is lovagolt a győztesként való viselkedésével.

Mindössze azzal kapcsolatban lehet a néző biztos a sorozat végére, hogy ez a kapcsolat nagyon–nagyon sok bántást és sérülést hordozott, és mindkét fél csak még sérültebben jött ki belőle. Hogy a végső döntés végülis igazságos volt-e, nehéz megítélni a film után is, mert továbbra is túl sok kérdőjel maradt a homályban. Az biztos, hogy Johnny Depp karrierje folytatódhat és Amber Heard karrierjének valószínűleg itt van vége. Hogy ez igazságos-e? Mennyire fair game a szinte fekete-fehér egy homályzónában?


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


KULT
A Rovatból
„Így tovább nem lehet élni” – Újabb zseniális Bödőcs-kisfilm készült, Csákányi Eszter és Znamenák István is remek benne
Amolyan igazi Bödőcs-humor, két lazán odapakolt nagyszerű színészi alakítással. Egy kis Örkény, egy kis Wes Anderson négy és fél percben.

Link másolása

Új kisfilm került fel Bödőcs Tibor YouTube-oldalára: a mintegy 4 és fél perces alkotás két főszereplője Znamenák István és Csákányi Eszter.

A kérvény című opus egy Wes Anderson-szerű miliőben játszódik, és lényegében egy kérvény felolvasásából áll, na meg a hangos csattanóból. De az egészben benne van az „elmúthatvanév” Magyarországa, persze a megfelelően vicces, ironikus körítéssel. A kérvény című kispróza egyébként Bödőcs Prímszámok hóesésben című kötetének egyik fejezete.

Amolyan igazi Bödőcs-humor, két lazán odapakolt nagyszerű színészi alakítással.

De felesleges is ennél több, nézzük a kisfilmet:


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
KULT
A Rovatból
Nem Zendaya cicijével próbálja eladni a filmjét Luca Guadagnino a Challengersben
Április 25-től játsszák a hazai mozik a Challengerst. Zendaya eddigi pályafutásának talán legfontosabb filmjét készítette el, és mindent meg is mutatott a cél érdekében.

Link másolása

FIGYELEM: A CIKK APRÓ SPOILEREKET TARTALMAZ!

Napok óta azon töprengek, miért is tetszett ennyire a Challengers. Hiszen ha az ember nagy vonalakban elmondja a sztorit, talán fel sem kelti a figyelmet. Szerelmi háromszög, a tenisz, mint az emberi kapcsolatok, játszmák metaforája, bla-bla-bla. De ahogy sokszor hangsúlyozzuk, a művészet fő kérdése a nem a „mit”, hanem a „hogyan”.

Luca Guadagnino rendező az egyszerű hozzávalókat mesterien elegyíti, a romantikus drámából már-már lélektani thrillert csinál. Az első pillanatban megalapozza az egész filmen átívelő feszültséget. Két férfi teniszezik. Izmosak, leharcoltak, feszültek. Már-már mitikus alakok. Csatájukat a nézőtérről figyeli egy szépséges nő.

A három szempárt látjuk egymás mellé vágva, és rögtön tudjuk, miről van szó, mi is lehet a valódi tétje ennek az összecsapásnak.

Ezután a film ügyesen ugrálva az idősíkokon azt mutatja be, hogy jutottak el a szereplők eddig a pontig.

Tashi (Zendaya) ígéretes teniszcsillagnak indult, ám egy sérülés miatt le kellett mondani az álmairól. Manapság férje, Art Donaldson (Mike Faist) teniszcsillag edzője és menedzsere, akivel van egy közös lányuk is. Art rossz passzban van, sorra veszti a meccseit, szíve legmélyén már szívesen visszavonulna, de fél, hogy elveszti felesége megbecsülését, ha feladja. Ám mindannyiuk életét felrázza, amikor egy kisebb rangú versenyen Art szembe találja magát Patrickkal (Josh O’Connor), aki egykor a legjobb barátja volt, egészen addig, amíg meg nem ismerkedtek Tashival.

Mindenképpen ki kell emelni még Trent Reznor és Atticus Ross zenéjét. Mert bármennyire jó is a rendező és a szereplőgárda, voltak olyan helyek a filmben, ahol egyedül a lüktető soundtrack biztosította a feszültséget, anélkül túl hosszú és lapos lett volna egy-egy snitt.

Bámulatos a fényképezés, minden beállítás talál, olykor egyenesen a száguldó labda szemszögéből látjuk a meccseket. Bár a filmben végig erős az erotikus túlfűtöttség, Luca Guadagnino remek ízléssel bánik a kérdéssel. Nem Zendaya cicijével próbálja eladni a filmjét, sosem látszik több, mint ami indokolt, és ami szükséges ahhoz, hogy plusz töltetet adjon egy-egy jelenetnek. Egyébként is túl sok a történés, amit követni kell ahhoz, hogy a szemünket legeltessük. Kimondottan szokatlan módon ebben a filmben sokkal többet vetkőznek a pasik.

Nem is emlékszem, láttam-e valaha olyan mainstream amerikai (vagy bármilyen) filmet, ahol a férfi öltözőt mutatják a maga természetes valóságában.

Itt ez is megtörtént. Sőt, Guadagnino attól sem fél, hogy kicsit behozza a képbe a látens homoszexualitás kérdését. Mindezt kellő lazasággal és humorral teszi.

Félreértés ne essen, a Challengers nem a szexről, és még csak nem is a teniszről szól. Ahogy maga Tashi ki is mondja valahol a film elején: a tenisz nem sport, hanem emberi kapcsolat. Akkor lesz jó egy meccs, ha a pályán lévő két ember szinte eggyé válik, tökéletesen érti egymást.

A Challengers három zseniális színész és egy nem kevésbé nagyszerű rendező összmunkájától lett az, ami, de ez mégiscsak Zendaya filmje, ő a csúcstámadó, a többiek az alaptábort biztosítják neki. A még mindig nagyon fiatal színésznő nem is választhatott volna jobb filmet, hogy megmutassa tehetségét azok számára, akik eddig legfeljebb a Pókember-filmekben és a Dűnében találkoztak vele.

A szép színésznők sokszor úgy próbálnak kitörni a skatulyából, hogy csúnya, vagy legalábbis a nőiességüket háttérbe szorító női karakterek bőrébe bújnak. Zendaya más utat választott: maximálisan kihasználja előnyös külsejét, erotikus kisugárzását, sőt, maga a szerep is arról szól részben, hogy egy vonzereje tudatában lévő fiatal nő miként manipulálja az életében lévő férfiakat. De közben láthatjuk fiatal lányként, anyukaként, femme fatale-ként, üzletasszonyként és tehetetlenül szerelmes nőként is. A színészi sokoldalúság olyan skáláját vonultatja fel, amire kevés szerep nyújt lehetőséget.

Kisujjában van a színész és a nő egész eszköztára, és így könnyedén az ujja köré csavar mindenkit.

Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

A Rovatból
Több mint száz év után került elő egy eddig ismeretlen írás Agatha Christie-től
Az első Poirot-regénye környékén írhatta az első világháború alatt.

Link másolása

Váratlan szerzőre bukkantak egy, a Brit Pszichoanalitikus Társaság archívumában talált magazin hasábjain: minden idők legtöbb könyvet eladott regényírójára, Agatha Christie-re.

A magazint Sylvia Payne, a psziszhoanalízis brit úttörőjének papírjai között találták meg, aki még az első világháborúban, nővérként ismerkedett meg a krimi későbbi koronázatlan királynőjével.

A Mit csináltunk a Nagy Háborúban című, hatvanoldalas, saját készítésű szatirikus magazin is ebből az időből származik és Christie, Payne, illetve kolléganőik különböző írásait tartalmazza: novellákat, verseket, színdarabokat – és egy képregényt is egy mérgezéses esetről, amit Christie és szintén nővér barátnői „követtek el”.

Christie a magazinban elsősorban a kérdezz-felelek rovat vezetőjeként szerepel, ahol képzeletbeli olvasók kérdéseire válaszol, válaszait Agatha néni néven szignózva,

de rejtvényoldalt is szerkesztett, továbbá írt egy bírósági álhíreket tartalmazó rovatot.

A belsős nővérmagazint könnyed, pozitív hangvétele miatt minden bizonnyal saját maguk lelkesítésére készítették a nővérek, akik nap mint nap szembesültek a világháború borzalmaival a Franciaországból hazatért brit háborús sebesültek révén.

Christie nagyjából a magazin keletkezésekor írhatta első regényét is, A titokzatos stylesi esetet, a később legendássá vált Hercule Poirot detektív főszereplésével, de ekkor még senki sem sejthette, hogy az írónő könyveinek eladását csak Shakespeare és a Biblia tudja majd megelőzni, ugyanis első regényének kéziratát három éven át hat különböző kiadó utasította vissza.


Link másolása
KÖVESS MINKET:


KULT
A Rovatból
Meghalt András Ferenc
A nemzet művészének rendezőként olyan filmek fűzödnek a nevéhez, mint a Veri az ördög a feleségét vagy a Dögkeselyű. 81 éves volt.

Link másolása

Nyolcvanegy éves korában elhunyt András Ferenc Kossuth- és Balázs Béla-díjas filmrendező, forgatókönyvíró, producer, érdemes művész, a nemzet művésze – jelentette be csütörtökön Szombathelyen Kollarik Tamás, a Nemzeti Média-és Hírközlési Hatóság elnöki főtanácsadója és Lovass Tibor, a Savaria Filmakadémia elnöke a 11. Savaria Filmszemle keretében rendezett médiakonferencián.

András Ferenc, a Savaria Filmszemle életműdíjas zsűritagja emléke előtt a konferencia résztvevői néma felállással tisztelegtek.

A Színház- és Filmművészeti Egyetem MTI-hez eljuttatott közleménye szerint az intézmény harmadéves filmrendező osztályának osztályvezető tanára csütörtökön hajnalban hunyt el.

András Ferenc 1942. november 24-én született Budapesten, 1973-ban szerzett rendezői diplomát a Színház- és Filmművészeti Főiskolán. Életében mindvégig jelentős szerepet játszott a film és a televízió. Pályáját 1962-ben kezdte a Magyar Televízióban, majd dolgozott a filmiparban is, ahol a korszak legnagyobb rendezőivel működött együtt, köztük Ranódy Lászlóval és Makk Károllyal.

Rendezőként és forgatókönyvíróként olyan rendkívüli alkotások kötődnek a nevéhez, mint a Veri az ördög a feleségét, a Dögkeselyű, A kárókatonák még nem jöttek vissza, a Családi kör vagy a Törvénytelen című film – olvasható az SZFE méltatásban.

Mint írták, András Ferenc 1977-ben aláírta a Demokratikus Chartát, kifejezve tiltakozását a csehszlovákiai diktatúra intézkedései ellen, a politikai nyilatkozat támogatása miatt hosszú ideig nem forgathatott újabb játékfilmet.

A nyolcvanas években a MAFILM színésztársulatának vezetője volt, majd később a Dialóg Filmstúdiót irányította. Produceri tevékenysége mellett meghatározó szerepet vállalt a szinkronszakma alakításában, valamint a Duna Televízió szinkronműhelyének korszakos vezetője volt. Szerteágazó tudása és tapasztalata ellenére viszonylag későn kezdett tanítani: 2021-től volt az Színház- és Filmművészeti Egyetem filmrendező osztályának osztályvezető oktatója, aranydiplomáját pedig 2023-ban vehette át ugyanitt - emelik ki a közleményben.

András Ferenc halálával a magyar film világa kiváló alkotót veszített el, emlékét a filmjein és oktatói munkáján keresztül őrzi a Színház- és Filmművészeti Egyetem

– írták.

Link másolása
KÖVESS MINKET: