SZEMPONT
A Rovatból

Mit műveltem én?! – Negyvenes nő a húszas éveiről

Átsírt éjszakák, meg nem válaszolt sms-ek, érdekes fiúk története és némi tanulság lánykoromból, lányoknak (vagy fiúknak).


Őszintén megmondom, hogy nem érzem magam negyvennek, meg negyvenegynek sem, sőt, harminchatnak sem. Lélekben huszonéves vagyok, ami leginkább abban nyilvánul meg, hogy infantilisen és röhögve el tudok játszani gyerekekkel, imádom fagyival enni a csipszet, és éjfélig sorozatot nézni, bár másnap fáradt vagyok. Persze van egy felnőtt énem is, mint mindenkinek - mint ahogy azt gondolom, valamennyiünknek van egy gyermeki énje, csak vagy hagyjuk fel- vagy elszabadulni, vagy nem. A felnőtt énem dolgozik, takarít - utálja -, főz - szereti, de csak, ha nem muszájból kell - és gyermeket nevel, több-kevesebb sikerélménnyel.

És aztán van az énem, aki álmodik. Pár éve kiköltözünk egy kertes övezetbe, mert bár imádjuk Pestet, szeretjük az oxigént és a csendet is. Jó is itt, de kiköltözésünk első évében rendszeresen álmodtam Budapestről. És máig néha.

A kerületről álmodom, ahol laktam, az utcákról, amik álmomban néha ma is megjelennek, és mesebeli házakká festi a környezetet a tudatalattim. Idealizálja, ahol éltem.

És ahol életem első saját lakásában a húszas éveim felét töltöttem, többnyire egyedül. Ó, azok a húszas évek!

A múlt héten vidéken találkoztam egy húszéves lánnyal, aki elmesélte, hogy pár napja szakított. Cigizett, karikák voltak a szeme alatt, de láthatóan élvezte a nyarat, mosolyogva beszélgetett - és közben gyászolt.

És akkor elhatároztam, hogy írok egy cikket, főleg azoknak a lányoknak, akik én is voltam valaha. Cigivel a számban, karikás, kisírt szemekkel. Huszonévesen.

Olyan nehéz, mondta ez a lány, hogy régen az ember azt hitte, minden rózsaszín lesz a szerelemben, és aztán arcul csap a valóság. És annyira átéreztem, és úgy megöleltem volna, ha nem lett volna köztünk egy ásványos pult meg egy csomó értékes ametiszt, opál meg hasonlók, és nyomuló vásárlók.

Én amúgy nem tudom a tutit, szerintem talán azok a hetvenéves párok tudják, akiket ismerek és mára remekül összecsiszolódtak. Csak annyit tudok, hogy a szerelmet és a szívfájdalmakat, az összetört szívet és a lassan gyógyuló sebeket nem lehet megúszni. A bölcsebbek, jobb emberismerők kevesebbel megússzák, a naivabb, romantikus lelkek - mint amilyen én voltam - jó sokat sírnak és cigiznek. Tíz évig dohányoztam, pont húszéves koromtól harmincig,

volt, hogy egy szakítás után elszívtam láncban egy dobozzal, majd beájultam.

Az alkohol a koleszban volt jó barátom a barátnőimmel, mint sokunknak. A kilencedik emelet folyosói ablakában borozva és cigizve  - akkor még lehetett beltérben - beszéltük ki az aktuális "szemétládát" - akkor még nem tudtuk, hogy ő is a saját démonjaival küzd - vagy az aktuális szerelmet. Együtt éltük át a jót, együtt éltük át a fájdalmakat, mindig volt valakinek papírzsepije.

Aztán egyedül laktam, és esténként kiültem az előkertbe a bejárati ajtóm lépcsőjére a kopott bérházban, és ugyanígy folytattam: vártam, hátha valaki felhív, akivel pár napja találkoztam, vagy nem vettem fel valakinek, akivel pár napja találkoztam, és cigiztem, és néztem a Holdat. A fennmaradó időben pedig próbálkoztam kapcsolatokkal.

Ma már nosztalgiával gondolok erre az időszakra, aminek a végén a nagy egyetemes, szerintem a mostani harmincas generációt is érintő kérdésbe torkollt minden fájdalom: "Most akkor én lehet, hogy örökre egyedül maradok?!"

Elmondom, miket csináltam, hogy lássátok, milyen "átgondolt" voltam. Mindezt azért, mert szerelmes voltam a szerelembe. Abba az érzésbe, ami olyan, mint a drog huszonévesen, mert nem tudsz másra gondolni és jó érzés, hogy a másik sem tud másra gondolni. Az már nem olyan jó érzés, amikor te nem tudsz másra gondolni, de érzed, hogy a másik már több másik dologra is tud. Ezt mind át kellett élnem ahhoz, hogy értékelni tudjam a szerelem agyeldugaszoló dimenziójától távolabbi dimenziókat is.

Szóval volt olyan, hogy egy srác megállt az asztalunknál, és elhívott randizni, mert tetszettem neki, és én elmentem vele randizni, aztán pedig jártam vele, mert érdekes volt.

Figyelem, Vízöntők, akik mindenkit érdekesnek találtok, a húszas éveitekben hajlamosak lehettek mindenkivel járni, akivel nem is biztos, hogy kéne, csak épp érdekes ember!

Nem illettünk össze és öt évvel volt fiatalabb nálam. Volt, hogy összejöttem egy sráccal a végén már azért, mert elkeseredésemben úgy gondoltam, egyedül maradok. Nem illettünk össze. Volt, hogy anyakomplexusos srácokkal jártam, akik kötődésképtelenek voltak, viszont annál érdekesebb személyiségek. Volt, hogy összejöttem egy sráccal, akivel összeillettünk - és érdekes is volt, itt is a kulcsszó - , de épp élete legnagyobb válságát élte át, így aztán totál lehúzott engem is, és hónapokig sírtam utána, amikor eltűnt. Volt, hogy éjjeleket átbeszélgettem valakivel telefonon, mert NAGYON érdekes ember volt - mondtam már, hogy imádom az érdekes embereket? - , de a kapcsolat egy hónapig tartott, mert élőben nem bírtuk elviselni egymás rigolyáit.

Tanulság? Nincs! Vagy talán az, hogy huszonéves voltam és bár jóanyám szerint "nem kell fél Budapesttel lefeküdni", amit máig kikérek magamnak, főleg mert fél Budapest nagyon nagy létszámot jelent,

másrészt pedig igen, volt pár barátom, de mindegyik kapcsolatomtól azt vártam, hogy megmaradunk egymás mellett. De nem így lett.

A lánybúcsúmon a barátnőim azt követelték, bökdössem meg az expasikat a Facebookon, fú, de furcsa érzés volt. Mindegyik egy-egy év, vagy időszak, ruhák, illatok, emlékek. Az egyik kedvenc kajám máig az, amit az egyikük lakásának a közelében lévő étteremben ettem, pedig a szakítás gázos és traumatikus volt, de az a töltött palacsinta máig isteni. Valahogy minden beépül az énünkbe, még ha csak egy kedvenc palacsinta is marad meg belőle, valahogy mintha lenne a dolgoknak értelme.

Én azt hittem, minden szakításba belehalok lélekben, igazi gyász volt mind. Ürességérzéssel, értelmetlenséggel, szürkeséggel. Mert mindig azt hittem, ez lesz "Az" (mármint nem a Stephen King-féle, bár utólag... ).

Kedves lányok, akik szenvedtek és vágyakoztok, és várakoztok, vagy hiányérzetetek van: lehet, hogy épp csak érdekes az a csávó, és nem több - de lehet, hogy még annál is érdekesebb. Csak az idő tudja, hogy az ide illő klasszikus Enyát idézzem.

Mindenesetre számomra egy tanulság maradt a húszas éveimből, amiből talán már semmit sem bánok: nem mindegyik "az a bizonyos", aki érdekes. Mert abból kellemetlen helyzetek is lehetnek. Néha talán nem ártott volna némi szemlélődő Jane Austen-i hősnői attitűdöt felvennem, és elgondolkodnom, hogy igazából mi és ki a jó nekem. De akkor még nem tartottam ott.

Ja, azt meséltem már, hogy két esküvőn is ültem vendégként egyedül, partner nélkül,

mellettem - a névváltoztatás személyiségi jogok miatt történik - egy-egy üres székkel, előtte a kísérőajándékkal és a névtáblákkal: "Karcsi", illetve "Iván"? Hát ezek nem jöttek el velem, ha nem egyértelmű a szitu. Na, majd legközelebb elmesélem ezt is. Néha azt gondolom: Mit műveltem?! És néha azt, hogy biztos csak a Hogyan veszítsünk el egy pasit tíz nap alatt castingján jártam tíz évig.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


SZEMPONT
A Rovatból
Tarjányi Péter a vagyonkimentésről: A NER-lovagok nem szaladgálnak bőröndökkel a határon
Tarjányi Péter biztonságpolitikai szakértő szerint a NER-vagyonok visszaszerzése egy hosszú és bonyolult jogi folyamat lesz. Úgy látja, a nemzetközi szinten tartott vagyonok felkutatása nem hónapok, hanem évek kérdése.
Maier Vilmos - szmo.hu
2026. május 02.



Tarjányi Péter biztonságpolitikai szakértő egy bejegyzésében árnyalja a „vagyonkimentésről” szóló közbeszédet, amelynek már a nyitánya is egyértelművé teszi az álláspontját: „A NER pénz nem fut. A NER vagyon fel lett építve.”

Úgy látja, a jelenlegi diskurzus túlságosan leegyszerűsíti a helyzetet. „Az elmúlt napokban azt látom, hogy egyre többen beszélnek úgy »vagyonkimentésről«, mintha az egy hirtelen, kapkodó mozdulat lenne” – írja, hozzátéve, hogy ez a kép félrevezető.

Kifejti, hogy ezek a vagyonok nem pillanatok alatt jöttek létre, és nem egyetlen helyen tárolják őket. Szerinte egy ilyen mértékű vagyon felépítése évekig tartó, sokszínű folyamat.

„Mit jelent ez? Azt, hogy: több országban van jelen, több eszközben van tartva, cégeken, alapokon, befektetéseken keresztül működik”.

Tarjányi hangsúlyozza, ez a nagy vagyonok általános működési módja. A szakértő szerint a legnagyobb félreértés a folyamat jellegét övezi. Azt állítja, a kommunikáció gyakran azt a benyomást kelti, mintha a NER-hez köthető személyek készpénzzel teli táskákkal menekülnének. „Ez nem a valóság” – szögezi le.

Úgy látja, a pénz nem tűnik el, hanem a pénzügyi rendszeren belül mozog. „Átrendeződik. Átkerül. Átstrukturálják.” Rámutat, hogy a globális pénzügyi rendszerben léteznek olyan szolgáltatók, különösen a Közel-Keleten, Ázsiában vagy Latin-Amerikában, amelyek éppen az ilyen helyzetekre specializálódtak, amikor a tulajdonosok biztonságos helyet keresnek a vagyonuknak.

A kulcskérdés szerinte nem az, hogy van-e pénzmozgás, hanem az, hogy ezt hogyan értelmezzük: pánikreakcióként, vagy egy olyan rendszer előre megtervezett lépéseként, amelynek mindig is volt forgatókönyve a vészhelyzetekre.

Ezzel kapcsolatban a sajtó felelősségét is felveti: „Kevesebb hangulatkeltés és nagyobb pontosság kellene a médiában…”

Tarjányi szerint a jövőbeli kormány feladata rendkívül nehéz lesz. Óva int attól, hogy bárki könnyűnek állítsa be ezt a folyamatot.

„Az új kormánynak a vagyonok visszaszerzése hosszú menet lesz. Évek!!!”

Végül a jogállami garanciákra hívja fel a figyelmet. „Ha valaki – legyen az személy vagy cég – bizonyítani tudja, hogy jogszerűen rendelkezett a pénzzel, akkor az államnak vissza kell adnia azt.” A szakértő szerint ilyen esetekben a zárolásokat fel kell oldani, sőt, az államnak akár kártérítési felelőssége is felmerülhet. „Egyszóval ez kemény munka lesz…” – zárja gondolatait.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
SZEMPONT
A Rovatból
Hankó Balázs nem emlékezett rá, pontosan miért adott 500 milliót egy két héttel azelőtt létrejött cégnek
A miniszter az Egyenes Beszédben próbált válaszolni arra, hogyan kerülhetett 17 milliárd forint Fideszhez köthető szervezetekhez és előadókhoz a választások előtt a Nemzeti Kulturális Alapból. Hankó szerint a hazaszeretet, az életigenlés és a hagyományok melletti kiállás döntött.


Hankó Balázs kulturális és innovációs miniszter az ATV Egyenes beszéd című műsorában reagált a Nemzeti Kulturális Alap (NKA) körüli pénzosztási botrányra. A miniszter szerint az eljárás jogszerű volt, a döntések pedig ízlésbeli kérdések, amelyek a hazaszeretetet és a magyar büszkeséget erősítő kultúrát hivatottak támogatni.

A beszélgetés elején Hankó Balázs kifejtette, hogy az NKA ideiglenes kollégiumát, amely a vitatott támogatásokat kiosztotta, maga a Nemzeti Kulturális Alap bizottsága hozta létre a korábbi évekből megmaradt, az ötöslottó bevételeiből származó „tartalék” szétosztására. Azt állította, hogy a testület tagjai, köztük saját minisztériumának munkatársai, több mint egy évtizedes tapasztalattal rendelkeznek, így „az ő kulturális rálátásuk megalapozott”.

Rónai Egon műsorvezető felvetésére, miszerint a testület egyik tagja, Ughy Attila szerint lényegében csak jóváhagyták az eléjük tett javaslatokat, a miniszter nem reagált érdemben. A tárcavezető elmondta, hogy az elmúlt másfél évben összesen mintegy 17 milliárd forintot osztottak szét közel 1100 nyertes pályázó között.

Amikor a műsorvezető felhozta, hogy Kis Grófo és Dopeman is úgy kapott 5-5 millió forintot, hogy állításuk szerint felhívták őket, hogy pályázzanak, a miniszter azzal hárított: „Hát ha nem tudott volna róla, akkor nem nyújtotta volna be a pályázatot.”

A miniszteri keretből kiosztott százmilliós támogatásokkal kapcsolatban Hankó Balázs több ponton is bizonytalannak tűnt. Amikor Rónai Egon Fásy Ádám lánya, Fásy Zsüli 101 milliós támogatásáról kérdezte, a miniszter először egy Munkácsy-kiállításra emlékezett, majd javított, mondván:

„A magyar kultúráról szóló, többrészes dokumentumfilm készítése” volt a cél. A Mága Zoltán fotósához köthető, alig egy héttel a támogatás elnyerése előtt bejegyzett cégnek juttatott félmilliárd forintról azt mondta, az egy országos koncertsorozatot finanszíroz.

Arra a felvetésre, hogy egy frissen alapított, múlt nélküli cégnek hozomra adtak ekkora összeget, úgy reagált: „Nézzük meg, hogy milyen kulturális tartalmat fog biztosítani.”

Hasonlóan kitérő választ adott a szintén újonnan alapított, egy Fidesz-alkalmazott tulajdonában álló Part Event Magyarország 450 milliós támogatására is, mindössze annyit közölt, a cég által szervezett koncertek egy része már lezajlott. A miniszter azzal védekezett, hogy a döntéseket nem a cégek múltja, hanem a benyújtott pályázatok tartalma alapján hozzák meg.

„Lehet, hogy ön cég alapján dönt – vagy lehet, hogy mások cég alapján döntenek –, én a kulturális tartalom alapján hozom meg a döntést” – mondta.

Amikor Rónai Egon megkérdezte, hogy mi volt ez a kulturális tartalom, Hankó azt válaszolta: „A kulturális tartalom, mint, hogy végigbeszéltük, az adott koncertek, események, amelyeket a miniszteri keret esetén a felterjesztések tartalmaztak”.

„Szóval nem emlékszik rá, hogy mire adta?” - jött a kérdés.

„Tulajdonképpen a miniszteri keret esetében meghatározott szakmai konzultációt követően az adott kulturális tartalom kerül támogatásra, és ennek megfelelően a születnek maga döntések” - válaszolta a miniszter, Azt nem volt hajlandó elárulni, kikkel konzultál szakmailag, többszöri visszakérdezésre is csak annyit mondott, hogy a kollégáival.

Az érintett Fidesz-alkalmazott épp az, akinek a lakásában sajtóértesülések szerint a Magyarországra menekült lengyel igazságügyi miniszter-helyettes lakik, aki ellen hazájában büntetőeljárás folyik. De Hankó szerint ennek semmi köze a támogatáshoz.

A miniszter a botrány hatására bejelentette, hogy a Nemzeti Kulturális Alap bizottságától részletes beszámolót kért, és kezdeményezte, hogy mind az 1100 támogatott nyújtson be egy időközi pénzügyi és szakmai beszámolót.

Amikor a műsorvezető szembesítette azzal, hogy az Edda egyetlen Aréna-koncertre 150 millió forintot kapott, ami a piaci árakat messze meghaladja, a miniszter azzal érvelt, hogy egy Kossuth-díjas előadóművészről van szó, akinek „a magyar kultúrában jelentős volt a hozzáadott értéke”. A fővárosi független társulatok ehhez képest összesen kaptak 1,3 milliárd forintot. Hankó Balázs szerint a függetlenek támogatása a tavalyi 800 millióhoz képest így is emelkedett.

A miniszter a politikai részrehajlás vádját azzal utasította vissza, hogy a kulturális döntések ízlésbeli kérdések. Szerinte a támogatási politikát egyértelmű elvek vezérlik.

„Akik a hazaszeretet, az életigenlés és a hagyományok mellett állnak, az alapvető döntési elv kell, hogy legyen a kulturális döntések során – legalábbis mi ezt az elvet követjük.”

Arra a kérdésre, hogy létezik-e olyan magyar kultúra, amely nem a hazaszeretet mellett áll ki, igennel felelt.

Van olyan kultúra, amely magyar nyelven szól, de nem a magyar hazaszeretet mellett áll ki.

Hozzátette, a kormány feladata az, hogy a nemzeti büszkeséget erősítő alkotásokat támogassa. „Az ember érti és érzi azt, hogy a hazáját szereti, és nekünk büszke magyarokként kell azt a kultúrát támogatni, amely ezt a büszkeségünket erősíti meg” – fogalmazott.

A beszélgetés végén Hankó Balázs megerősítette, hogy a parlamentben az Oktatási Bizottság alelnöke lesz. Védelmébe vette az egyetemi modellváltást, mondván, annak eredményeként megduplázódott a világ legjobb 5 százalékába tartozó magyar egyetemek száma. „6 egyetemünk volt a világ legjobb 5 százalékában; most úgy adom át, hogy 12 egyetemünk van a világ legjobb 5 százalékában” – jelentette ki. Az SZFE-n és a MOME-n zajló tiltakozásokat azzal magyarázta, hogy a művészeti területeken mindig vannak „ízlések közötti viták”.

A teljes interjú


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

SZEMPONT
A Rovatból
A Vidéki Prókátor megvédte Magyar Péter sógorát: Nem oligarchának, strómannak és biobukszának lett kiválasztva
Szerinte Melléthei-Barna Márton igazságügyi miniszterként felelős szolgálatra kapott felkérést. Élesen kritizálta a Fidesz-kormányok gyakorlatát a rokonok - más típusú - helyzetbe hozását illetően.


A Vidéki Prókátor álnéven író jogász a Fidesz támogatóinak címezte bejegyzését, akik szerinte éppen a választási eredményeket próbálják feldolgozni. A poszt írója szerint Magyar Péter sógorának felkérése alapvetően különbözik a Fidesz-kormány alatt megszokott gyakorlattól.

A kegyelmi botrányt kirobbantó ügyvéd szerint „Melléthei-Barna Márton felelős szolgálatra és embert próbáló feladat teljesítésére kapott megtisztelő felkérést a sógorától, nem pedig oligarchának, strómannak és biobukszának lett kiválasztva, mint a fideszes rokonok.”

A Vidéki Prókátor szerint a két helyzet közötti különbség óriási. Úgy fogalmaz,

„ez pontosan akkora különbség, mint amekkora különbség a hazájáért dolgozó államférfi és a ruszki diktátornak felajánlkozó kisegér-maffiafőnök között van.”

A bejegyzést azzal a mondattal zárja, hogy „Örülök, ha segíthettem”, majd azt írja, hogy

szerinte Melléthei-Barna Márton számíthat a jogállamiság iránt elkötelezett magyar jogászok támogatására.

Magyar Péter tegnap bejelentette: sógorát, Melléthei-Barna Mártont jelöli igazságügyi miniszternek. A Tisza Párt jogi igazgatójaként ismert szakember, aki Magyar Péter bizalmasának számít, már a választások után a Parlamentben is feltűnt a pártelnök mellett.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

SZEMPONT
A Rovatból
Pankotai Lilinek nem annyira tetszik Magyar Péter sógorának miniszteri kinevezése
Szerinte a családtag kinevezése sok mindent jelezhet, de nem feltétlenül cseng jól a nepotizmus ellen kampányoló Magyartól, és támadási felületet biztosít vele. Minden választót éberségre kért, hogy ne ismétlődjön meg az, ami 2010 és 1989 után.


Pankotai Lili egy bejegyzésben elemzi Magyar Péter döntését, miszerint sógorát, Melléthei-Barna Mártont jelölte igazságügyi miniszternek. A poszt írója szerint a leendő tárcavezető feladatai Magyar Péter nyilatkozata alapján egyebek mellett „a jogállam helyreállítása, az igazságszolgáltatás függetlenségének biztosítása, a magyar emberek jog előtti egyenlőségének megteremtése, a korrupció megszüntetése, az átláthatóság megteremtése, a hatóságok szakmaiságának és a független ellenőrző intézmények helyreállítása, valamint azok politikamentes működése.”

Pankotai elismeri, hogy a jelöltnek megvan a szükséges szakmai múltja. „De néhány szempontot nem engedhetünk el, és nem hagyhatunk figyelmen kívül” – teszi hozzá. A szerző azt a kérdést veti fel, milyen következményei lehetnek a közeli rokoni szálnak egy kormányon belül.

„Lehetséges-e, hogy a minisztériumi dolgozók nemcsak a szimpla főnöküket látják majd a miniszterben, hanem az is befolyásolja őket, hogy családtagja a miniszterelnöknek?”

A poszt szerint felmerül az is, hogy a többi tárcavezető vagy a képviselők nem „csak” egy minisztert látnak majd benne, hanem a „nagyfőnök” rokonát. Pankotai szerint ezek a folyamatok a mindennapokban is ismerősek lehetnek. „Ilyen lehet az öncenzúra, a kritikák elhallgatása, ha esetleg nem jeleznek egy-egy problémáról, vagy nem jeleznek feljebb egy-egy kényesebb ügy kapcsán.”

A poszt írója szerint a dolog fordítva is működhet. „Az is előfordulhat, hogy mivel szoros rokoni szál köti össze a miniszterelnökkel, ezért pont hogy megkörnyékezik annak reményében, hogy közelebb férkőzhessenek a közvetlen hatalomhoz, kedvében járjanak, vagy harcoljanak a »kegyeiért« egy magasabb pozíció elnyerésének reményében.”

A bejegyzés azt is feszegeti, hogy Magyar Péter vajon képes lesz-e pusztán miniszterként tekinteni a rokonára. Pankotai szerint ez „kétélű kimenetel lehet”. Egyfelől elképzelhető, hogy elnézőbb lesz vele, sőt, annyira azonosulhat a sógorával, hogy a neki szóló kritikákat személyes támadásnak érezheti. „Az azonosulás veszélyes, és kizárja az objektivitás lehetőségét.”

Másfelől, írja, „az is lehetséges természetesen, hogy ebből fakadóan akár szigorúbb lesz sógorával szemben, és 170%-ot vár majd el tőle annak érdekében, hogy a döntése bizonyítva legyen a teljesítmény által, hogy az jónak bizonyult.”

A bejegyzés szerint mindez könnyen azt az üzenetet közvetítheti a választók és a fiatalok felé, hogy nem a teljesítmény, hanem a kapcsolatok számítanak. A poszt szerzője szerint ez támadási felületet adhat, amely azt sugallja, hogy a Magyar Péter által korábban bírált rendszer „most csak brandet váltott”.

Pankotai Lili szerint persze lehetséges, hogy nem egy családi vállalkozás kiépítése a cél. „Sőt, sokat agyaltam, mi lehetett vajon a szándék emögött. És én nem a kifizetőhelyet láttam benne, sokkal inkább azt, hogy erre a pozícióra Magyar Péter minél közelebb, minél bizalmasabb embert szeretne.” A poszt írója szerint bár ez egy „kevésbé fájdalmas forgatókönyv”, mégis van benne némi rossz szájíz.

Úgy véli, a korábbi rendszer is a személyes lojalitáson alapult, amit le kellene bontani: „Hogy ne személyekre legyen építve a rendszer, és ne személyes bizalmakra, hanem az intézménybe vetett bizalom épüljön vissza.”

Pankotai Lili felidézi Magyar Péter korábbi nyilatkozatát, amely szerint azért nem lépett fel korábban az Orbán-kormánnyal szemben, mert a családi érdek – volt felesége pozíciója – ezt felülírta. A poszt szerint ebből az következik, hogy a politikában újra előállhat olyan helyzet, amikor „a helyes döntést felülírja a családi szempont”.

A poszt végkövetkeztetése szerint a jelölés sok mindennek a jele lehet, de hogy valóban az-e, az a jövőben dől el. A szerző szerint a döntés mindenesetre azt jelzi, hogy a választóknak ébernek kell maradniuk. „És nem hagyhatjuk meg csak a lehetőségét sem annak, hogy abba a hibába essünk, mint ’89 vagy 2010 után.”

A kritikákra reagálva Magyar Péter bejelentette, hogy húga a férje és bátyja kormányzati megbízatásának idejére [felfüggeszti aktív bírói tevékenységét], hogy elkerüljék a hatalmi ágak összefonódásának látszatát is. A leendő miniszterelnök egyúttal átlátható miniszteri döntéseket és nyilvánosan kezelt összeférhetetlenségi helyzeteket ígért.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk