MÚLT
A Rovatból

Mit is jelentett pontosan az „olajszőkítés”?

Mit takart ez a kifejezés, miért volt akkora piac, mint a kábítószer és milyen út vezetett a legnagyobb maffiaüzletig?
Forrás: Tó-retró blog, címkép: Fortepan/UVATERV - szmo.hu
2022. január 21.


Link másolása

A régi, balatoni nyarak illata Pálma gumimatraccal és bambival, a SZOT üdülők strandján... Ezt mind újraélheted vagy megismerheted a Tó-retro blog írásaiból.

Az „olajszőkítés” ma is ismerősen cseng azoknak a fülében, akik a kilencvenes évek derekán legalább fél füllel hallgatták a híreket. Mára azonban – a maffiamanipulációk kivételével – a múlt homályába vész, hogy mit is takart pontosan e fogalom. Cikkünkben nem az olajmaffia ügyeit szeretnénk feleleveníteni, sokkal inkább a szőkítéshez vezető utat járjuk be képzeletben. Jöjjön hát egy háztartásitüzelőolaj-kisokos a Tó-retrótól.

Ha a szőkítéshez vezető legelső lépést keressük, akkor a kilencvenes évektől igen messze kell eltávolodnunk – egészen az ötvenes évek végéig.

Konkrétan 1958 nyarának a végén mutatta be a Mechanikai Művek az első nagy sorozatban gyártott, háztartási célokra szánt olajos fűtőeszközét, Mekalor-kályha néven (jó ideig a fűtőolajat mekalorolaj néven forgalmazták).

Mechanikai M?vek Mekalor kártyanaptár 1972.

A hatvanas évek elején az országban megnövekedett a gázolaj mennyisége (kitermelés növekedése, kedvező árú szovjet import). Így logikusnak tűnt a lakossági felhasználás növelésének támogatása.

Mivel akkoriban még igen kevés dízelautó volt magánkézben,

az olajkályhák elterjesztése került a fókuszba.

Az akkori állami olajtársaság, az ÁFOR 1966-ban törölte el az összes korlátozást a mekalorolajra, így onnantól bármilyen mennyiségben hozzáférhetővé vált bárki számára. A társaság emellett megszervezte az olaj házhozszállítását, és elérhetővé tette a mekalorolaj vásárlását azokon a benzinkutakon is, ahol gázolajat is lehetett vásárolni.

Három évvel később, amikor a kályhák már igen elterjedtek voltak,

a kormányzat szociális támogatásként 30 százalékkal csökkentette a háztartási tüzelőolaj (HTO) árát.

Ha ugyanezt gázolajként tankolta valaki ugyanabból a tartályból a kúton, akkor nem vehette igénybe a kedvezményt, vagyis harmadával többet kellet fizetnie. A rendelkezés hatására a HTO-felhasználás egy év alatt a tízszeresére, 500 ezer tonnára nőt, miközben benzinből és gázolajból csupán másfélszeres forgalmat regisztráltak. Ekkor 1500 helyen lehetett megvásárolni a tüzelőolajat, míg 1973-ra az átvételi pontok száma 3500-ra bővült, ami a csúcspontot jelentette. Nem sokkal később kezdődött a baj.

Tüzelőolaj lerakat 1971-ben. Fortepan/Péterffy István

Az MSZMP Központi Bizottsága 1975-ben a mezőgazdasági és ipari vállalatoknak, tsz-eknek kiadott egy rendelkezést, miszerint terveket kell készíteni az energiaköltségek lefaragására. A felhívásra több vállalat reagált úgy, hogy a munkagépeknél és járműveknél a gázolajról a jóval olcsóbb háztartási tüzelőolajra térnek át.

Mivel a kiírás nem az elfogyasztott energiahordozó mennyiségének, hanem csupán a költségeknek a csökkentését tűzte ki célul, a felettes szervek boldogan adták jóváhagyásukat a tervekhez. Ezzel a HTO visszavonhatatlanul egy polcra került a vele teljesen megegyező, ám jóval drágább gázolajjal. Mivel itthon ekkor még mindig elenyésző volt a magánkézben lévő dízelautók aránya, senki sem gondolt a közelgő események gazdasági súlyára. Pedig figyelmeztető jelek már ekkor is voltak.

A korabeli viszonyokat ismerők elsőre talán meglepődnek azon, hogy az akkori Európa egyik leggazdagabb országában, az NSZK-ban növekedett először ipari méretűre a gázolajcsalás művészete. A hetvenes évek közepén Nyugat-Németországban is olcsóbban lehetett HTO-t kapni, mint gázolajat, ám ott akkoriban már komoly dízelautó-populáció létezett. Nem csoda, hogy éppen

az NSZK-ban kezdték először az eredetileg teljesen azonos olajat festéssel és egy különleges, csak laborban kimutatható vegyülettel megkülönböztetni.

Ráadásul ekkortól a helyi rendőrség legendás szigorral ellenőrizte is, hogy nem jelölt olajjal működik-e a megállított autó. Akit rajtakaptak, annak akár a gépkocsiját is elkobozhatták. Vagy pedig – ha az elkövetőnek volt otthon olajkályhája – 5 év gázolajjal történő fűtésre kötelezhették. Hozzánk azonban elsősorban nem az ottani autósok, sokkal inkább a külföldi kamionosok „importálták” az olajcsalás műfaját.

A nyolcvanas évek elejétől ugyanis a gázolajat már három különböző áron lehetett elérni.

A kedvezményes – igaz színezett – háztartási tüzelőolaj 4 forintba, az üzemanyagként árult olaj 10, míg ugyanez külföldi rendszámú autóknak 20 forintba került.

Bár a kamionosok – elvben - csak valutával, a határon megváltott olajjegyre tankolhattak, a hazai kutasok megoldották ezt „okosba”. Hamis HTO-igénylésekkel hazai fuvarozók tartályautóiba csorgatták a „pirosolajat”. Ezután a kamionosokat a fuvarozóhoz irányították, aki egy biztonságos helyen kimérte a hivatalos gázolajnál jóval olcsóbb, de a HTO-nál drágább anyagot. A valutában folytatott ügylet hasznát a kutas és a fuvarozó egyszerűen zsebre tette.

A biznisz mértékét jól mutatja, hogy a Garázsipari Vállalat megbukott kútjainál több HTO fogyott el, mint amennyit az egész fővárosban összesen eltüzeltek(!).

A becslések szerint ekkor nagyjából 600 millió forint volt a csalás éves volumene országos szinten. Ám ez még csak gyenge előjátéka volt annak, ami később következett. Az igaz nagy dobás a magán olajimport megindulása volt, és innentől számíthatjuk a hazai olajmaffia létrejöttét is.

Erre a rendszerváltásig kellett válni, amikor az import kikerült az állami monopólium alól (és emellett az országban jelentősen megnőtt a magánforgalmú dízelautók aránya).

Ekkoriban úgy folyt az import, hogy a vámosok megvizsgálták a menetleveleket, és amennyiben a tartálykocsi vagy vagon tartalmát HTO-ként vámolták, úgy vörös színezőanyagot töltöttek a gázolajba.

Ekkor a HTO forgalmát olyan szinten leszabályozták, hogy csupán a lakás légköbmétere alapján számított mennyiséget lehetett megvásárolni, azt is csak jegy ellenében. A gázolajat is árusító kutakon pedig nem lehetett HTO-t tárolni. Valami új, még nagyobb ötlet kellett. Így született meg az olajszőkítés.

Az imént a határig jutottunk a képzeletbeli olajszállítmánnyal, mely innentől óriási vargabetűkkel jutott el a benzinkutakra.

A „pirosolajat” először eldugott tanyákra szállították, ahol kénsavval kimaratták a színezőanyagot. Ezután az immáron „tiszta” gázolajat az akkoriban reneszánszukat élő magánbenzinkutasoknak adták el kéz alatt, vagy egyszerűen tartálykocsiból mérték ki a kuncsaftoknak. Jobb esetben a maratás után a kénsavat és a festékből létrejött vegyületet eltávolították az értékesítés előtt, ám erre csak kevesen fordítottak energiát.

Az, hogy a visszamaradt anyagok tönkretették az autókat, vajmi keveset érdekelte a maffiózókat. Ekkoriban legendássá váltak az olyan kutak, melyeket nagyon messzire el kellett kerülni, ha az ember jót akart a négykerekűjének.

Az olajszőkítések csúcspontján olyan méreteket öltött a biznisz, hogy több autógyár fel akarta számolni hazai képviseleteit a rengeteg szőkített olaj okozta garanciális probléma miatt.

Volt olyan márkaszervíz, ahol egyetlen napon hat(!) autót jelentettek be javításra az említett okok miatt.

Emellett az ország a maffialeszámolások terepévé vált, hiszen akkora pénzek forogtak, melyeket legfeljebb kábítószerterjesztéssel lehetett volna megmozgatni (ez azonban már egy másik cikk témája lehet). Így egy igen pozitív szociális kedvezmény okozta az ország bűnügyi statisztikáinak legsötétebb időszakát, és követelt rengeteg anyagi, sőt, személyi áldozatot is. Ebben az esetben is igaznak bizonyult a mondás, hogy a pokolba vezető út jó szándékkal van kikövezve...

A cikk az ADT Digitális Tudománytár segítségével készült.

Ha a múlt században imádtál a Balatonnál nyaralni vagy szeretnéd tudni, hogyan nyaraltak a szüleid, neked írták a Tó-retró blogot. Ha pedig szeretnél visszaemlékezni a 70-es, 80-as évekre, és vannak fotóid, amiket szívesen megosztanál, csatlakozz a Retró Insta-csoporthoz!

A kérdőív kitöltésével pedig segítheted a Tó-retró Balatonnal kapcsolatos kutatását, és ajándékot is nyerhetsz.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


MÚLT
A Rovatból
Így nézne ki Petőfi Sándor ma a mesterséges intelligencia szerint
Az 1848-as forradalom hős költőjéről csak egy hitelesnek mondott kép maradt fenn, annak alapján készültek el a mai, modern Petőfi-portrék.

Link másolása

Milyen lenne Petőfi Sándor, ha ma sétálna Budapesten? Az Énbudapestem a mesterséges intelligencia segítségével rekonstruálta az 1848-as forradalom hősének portréját.

A képek alapja az egyetlen hitelesnek tartott dagerrotípia volt.

A lap még hozzáteszi, hogy Sass Imre orvos 1879-ben azt írta a költőről: "alig is fogunk hozzá teljesen hasonló arczképet leírni, mert — akik mint jól ismertük őt — kedélyének végtelenszerű csapongásai szerint a naponkénti találkozás, összejövetel s kedélyes mulatságaink közben is akárhányszor más alakba szedődtek vonásai".

Egressy Gábor(?): Petőfi Sándor portréja (dagerrotípia, 1844 vagy 1845) Escher Károly fotográfus kémiai úton regenerált és az eredeti dagerrotípiához képest oldalfordított (vélhetően a valós helyzetbe került) reprodukciója - Forrás: Wikipédia
Képek: Midjourney/Énbudapestem


Link másolása
KÖVESS MINKET:

MÚLT
A Rovatból
Csak egy pillanatra engedte el kétéves kisfia kezét a bevásárlóközpontban, soha többé nem látta élve
Bár az eset 31 éve történt, máig az egyik legnagyobb közfelháborodást kiváltó ügy marad Nagy-Britanniában. Az elkövető két tízéves fiú volt, akik brutális kegyetlenséggel gyilkoltak – máig nem tudni, miért.

Link másolása

1993. február 12-én a kétéves James Bulger eltűnt édesanyja mellől egy népes bevásárlóközpontban, a nagy-britanniai Bootle-ban. Pár nappal később vonatsíneken bukkantak kettévágott holttestére, de az világos volt, hogy a halálát nem gázolás okozta.

Pokolban köttetett barátság

Robert Thompson és Jon Venerables 1993-ban mindössze tíz évesek voltak. Ugyanabba a liverpooli iskolába jártak, és hasonlítottak abban, hogy nem volt példamutató a magatartásuk, de kisebb bolti lopásoknál nem merészkedtek messzebb. Csak a balhé kedvéért loptak, mert az elemelt tárgyakat gyakran még az üzletben behajították a liftaknába.

Egyiküknek sem volt otthon szerető családja: Thompsont és hat testvérét az anyjuk egyedül nevelte, aki depressziós volt, és gyakran nyúlt az üveg után. Venables-t is elhagyta az apja, az anyja pedig durván bánt a fiával, és számtalan férfi fordult meg náluk.

Thompson és Venables a gyilkosság napján – mint annyiszor máskor – az iskolakerülés mellett döntött. Szokás szerint a bootle-i bevásárlóközpontban ütötték el az időt, ám ezúttal valami újat terveztek.

Mint utólag kiderült, nem a későbbi áldozatuk volt az első, akit aznap megpróbáltak elcsábítani és magukkal vinni. Egy anyuka felfigyelt rá, hogy két fiú megpróbálja felhívni magára a gyerekei figyelmét. Pár pillanattal később hároméves kislányának és kétéves kisfiának nyoma veszett. Az anyuka gyorsan megtalálta az egyiket, aki azt mondta, hogy az öccse kiment egy fiúval. Az anya kiszaladt, és meg is találta őt Thompson és Venables társaságában, akik gyorsan eltűntek a színről.

Aztán addig lődörögtek tovább, amíg meg nem látták James Bulgert. Bár az anyukája fogta a kezét, csak egy pillanatra, amíg fizetett, elengedte. Mire ismét lenézett, a fiának már hűlt helye volt. Később azt mondta:

„Nem kellett volna elengednem a kezét. Ez volt a legnagyobb hiba, amit valaha elkövettem.”

A biztonsági kamerák rögzítették, amint a három gyerek 3 óra 42 perckor elhagyja a bevásárlóközpontot. Akkorra már az édesanya értesítette a biztonsági szolgálatot, és számtalanszor bemondták a hangosbemondón, hogy eltűnt egy gyerek. 4 óra 15-re világossá vált, hogy értesíteni kell a rendőrséget.

Festéket öntöttek a szemébe

Eközben Thompson és Venables messzire vitték prédájukat, egy másik város felé. Akik látták őket az utcán, azt hitték róluk, hogy testvérek, de volt, akinek feltűnt a két idősebb agresszív viselkedése.

Utólag jelentkeztek a hatóságoknál szemtanúk, akik szerint Thompson és Venables durván bántak a gyerekkel, rángatták és ütötték. Néhányan meg is állították és kérdőre vonták őket, de aztán abban a hiszemben engedték őket tovább, hogy a kicsit hazaviszik, de volt, akinek azt mondták, hogy a rendőrségre. A járókelők közül később sokan mélységesen bánták, hogy nem avatkoztak közbe.

Thompson és Venables Waltonba, egy vasúti sín közelébe terelte az áldozatát.

Kék festéket öntöttek a szemébe, hogy megvakítsák. Téglákkal és kövekkel ütötték, rugdosták, a szájába elemeket tömtek. Végül egy tízkilós vasrúddal fejbe vágták.

Csak ettől az ütéstől tíz helyen repedt meg a koponyája. James Bulger összességében 42 súlyos sérülést szenvedett. Utolsó szavaival az anyukáját hívta.

A gyilkosság után a kisfiú testét a vonatsínre fektették, mert azt hitték, hogy ezzel balesetnek álcázzák. Egy vonat valóban kettévágta az apró holttestet, de világos volt, hogy nem ez okozta a halálát. Két nap múltán talált rá egy csapat környéken játszó tinédzser.

Névtelen telefonáló és utóélet

A biztonsági kamera felvétele alapján a rendőrök eleinte 13-14 éves elkövetőket kerestek, de elkezdtek utánajárni annak is, hogy aznap ki hiányzott a közeli iskolákból. Végül egy névtelen bejelentőnek köszönhetően bukkantak nyomra. A telefonáló megnevezte Thompsont és Venables-t, akinek ugyanaz a kék festék maradt a kabátján, amit Bulger kínzásához használtak. A nyomozók nemcsak a lopott kék festéket találták meg, hanem Thompson cipőjén vérnyomokra is felfigyeltek.

A két fiút február 18-án vették őrizetbe. Thompson eleinte mindent tagadott, de Venables rövid idő elteltével vallomást tett. „Én öltem meg. Megmondanák az anyukájának, hogy sajnálom?” – kérdezte. A kihallgatást végző nyomozó, Phil Roberts utólag azt mondta: „azon a napon magával az ördöggel néztem szembe, a barátságuk a pokolban köttetett”.

A szakértők a tárgyaláson úgy nyilatkoztak, hogy mindkét gyerek különbséget tudott tenni jó és rossz között, és egyikük sem szociopata. A pszichiáterek azonban a motivációjukat nem tudták megnevezni, és

a mai napig nem derült ki, mi vitte rá a fiúkat arra, hogy gyilkoljanak.

Thompson és Venables lett a legfiatalabb gyilkosságért elítélt elkövető a modern brit történelemben. Javítóintézetbe kerültek, az elzárást 18 éves korukban lehetett felülvizsgálni.

2001-ben ki is szabadultak, és az országos felháborodás miatt, amely az ügyüket övezte, új személyazonossággal kezdhettek új életet. Bár mindig is Thompsont sejtették a gyilkosság értelmi szerzőjének, neki többé nem volt dolga a törvénnyel. Venables azonban ma is rács mögött ül. Többször is pedofil képek és gyermekbántalmazásról készült felvételek birtoklásáért ítélték el. Utoljára tavaly decemberben vizsgálták felül kegyelmi kérvényét, és elutasították azt.

(Forrás: ATII, Guardian)

Link másolása
KÖVESS MINKET:


MÚLT
A Rovatból
Ferdinand Porsche egy magyartól lopta a bogárhátú terveit
Barényi Bélának, a magyar-osztrák mérnöknek bő 2500 találmánya volt, többek között az autós fejtámla és a biztonsági kormánykerék, illetve ő vezette be az első töréstesztet a Mercedesnél.

Link másolása

Uraim, Önök mindent rosszul csinálnak!” – ezzel a mondattal kezdte állásinterjúját a Mercedes-Benznél a magyar származású Barényi Béla, de utána olyan jól érvelt, hogy mégis felvették. Ez az autógyártó cég talán legjobb döntésének bizonyult később, de hogy jutott el egyáltalán a Mercedesig? Az osztrák Hirtenbergben született 1907-ben, és a közeli Bécsi Műszaki Főiskolán végzett gépészmérnökként dicsérettel, és már a tanulmányai alatt elkezdett dolgozni vízióján, a Volkswagenen, azaz az olcsó „népautón”. Diplomája után publikálta a központi csöves alvázú, az utasok biztonsága érdekében az első tengely mögé helyezett kormányművű autót, de mivel nem kavart nagy port a szakmában, nem is szabadalmaztatta az ötletét.

Több autógyárnak is dolgozott, Ferdinand Porsche azonban nem vette fel. Az ötletét azonban elvette, ugyanis mint kiderült, nem csupán lemásolták a Porsche-gyárban az öt évvel korábban publikált találmányát, hanem el is kezdték nagy sikerrel a Bogár sorozatgyártását, csakhogy kihagyták belőle többek közt a kéttengelyes pedálokat, amelyeket direkt azért tervezett úgy, hogy védjék az utasok lábait. Sokkal később állt csak neki pereskedni, miután két könyvben is hazudtak vele kapcsolatban, de szerencsére a pert végül meg is nyerte, és a Volkswagen fizetett – jelképesen egy márkát, amennyit az ötletgazda kért.

A 30’-as évek végén Barényi egy olyan „cellajárművet” tervezett, amelynél az utastér erősebb anyagból készül, mint az autó többi része, ezzel feltalálta a gyűrődési zónát. Ennek ellenére először nem vette fel a Mercedes-Benz, de amikor egy volt kollégája ajánlólevelével érkezett, mégis meghallgatták. Ekkor bár két percet kapott a vezérigazgatótól, huszonkét percen keresztül kritizálta a jelenlegi rendszert, méghozzá olyan alapossággal, hogy adtak neki egy esélyt – valamint saját műhelyt, szabad kezet, és forrást is a kísérleteihez. Bele is vetette magát a tervekbe, és a második világháború után olyan fontos ötleteket valósított meg a gyakorlatban, mint a frontális és oldalirányú ütközésnél is összecsukódó kormányoszlop, vagy a nyugalmi állapotban rejtett, biztonságosabb és kedvezőbb légellenállású ablaktörlő.

Az első legyártott biztonsági megoldása az oldalütközések ellen is védő alváz volt az 1953-es Ponton Mercedesben (W120), az első olyan autó pedig, amit biztonságos jelzővel illettek, az 1959-ben debütáló W110 lett, amely az S osztály elődjének számít. Ennek az volt a lényege, hogy ütközés esetén a jármű első és hátsó részénél a kocsi deformálódása irányított, és a karosszéria elvezeti az ütközési energiát, miközben az utasok egy stabil és biztonságos utascellában érezhették magukat. Sőt, ebben volt először biztonsági kormánykerék is, amely később minden Mercedesben megjelent.

Ekkoriban szinte kaszkadőri munkának is számított a töréstesztelés, mivel nem voltak tesztbábuk: a mérnökök védőruhában próbálgatták a különféle szituációkat. A gőzrakétákkal kilőtt autókat hol egymásnak, hol a falnak, hol a levegőbe navigálták, vagy éppen több tonnát tettek az autó tetejére, hogy mit bír el. Úgyhogy lényegében a Mercedes Bélának köszönheti, hogy a márkát a biztonsággal azonosították.

Barényi Béla élete végéig nekik dolgozott: hosszú évtizedekig volt főosztályvezető, de nyugdíjba vonulása után is tanácsadóként alkalmazták. Ezalatt bő 2500 szabadalmat tulajdonítottak neki, például a puha műszerfalat süllyesztett és rugalmas gombokkal, a könnyen letörő visszapillantókat, a fejtámlákat, a gyalogosok védelme érdekében elhajló Mercedes-csillagot, a megerősített üléseket, és az erős, kiesést megakadályozó biztonsági zárat az ajtókon. A W 113-as SL-ek kupéváltozatainak pagoda alakú teteje is a nevéhez köthető, amelyről a sorozat a becenevét kapta.

A passzív biztonság atyja 90 évet élt, és még életében bekerült az autózás meghatározó ikonjait felsorakoztató, genfi European Automotive Hall of Fame tagjai közé. Megkapta a szakmájában legtekintélyesebb elismerést, a Rudolf Diesel aranyérmet, valamint az aacheni Nemzetközi Károly-díjat, és több országban utcát is elneveztek róla – jó kérdés, hogy Magyarországon miért nem övezi általános ismertség. Utolsó interjújában arra a kérdésre, hogy hogyan volt képes ennyi minden feltalálni, Barényi így reagált: „Egész életemben csak racionálisan próbáltam gondolkozni!

Források: 1,2,3

Link másolása
KÖVESS MINKET:


MÚLT
A Rovatból
Még egy ebédszünet is belefért a forradalomba 1848 március 15-én - hogyan is zajlott a valóságban ez a nap?
A hős forradalmárok a Nemzeti Múzeumnál sem tudtak egyből a lépcsőkre jutni, mert marhavásár volt a környező területen. Így aztán előbb teheneket tereltek. A többi érdekes részlet is kiderül a videóból.

Link másolása

Még egy ebédszünet is belefért a forradalomba 1848 március 15-én - hogyan is zajlott a valóságban ez a nap? A Szeretlek Magyarország Tik-Tok videójában ennek járt utána.

Az 1848-as forradalom a legbékésebb forradalom volt Európában, hiszen nem folyt vér. A magyarok leginkább egy kicsit szabadabb életet szerettek volna, nem a függetlenségre törekedtek. Az elején még a jelszavuk is ezt tükrözte. Hogy mi volt ez? Kiderül a videóból.

Ahogy az is, hogy Petőfi Sándor a leírt versét otthon felejtette, ezért soronként kellett lediktálnia. A hosszas folyamat miatt az utcán várakozó több ezer embert emiatt Jókai hazaküldte ebédszünetre.

A hős forradalmárok a Nemzeti Múzeumnál sem tudtak egyből a lépcsőkre jutni, mert marhavásár volt a környező területen. Így aztán előbb teheneket tereltek. Petőfi itt nem szavalta el a versét, hanem beszédet mondott, a verset pedig egy ifjú színész szavalta el.

A videóból az is kiderül, hogyan jutottak fegyverhez, és mi történt Táncsics Mihállyal a kiszabadítása után.

VIDEÓ: Hogy zajlott március 15.?

@szeretlekmagyarorszag.hu Te ismerted ezeket a történéseket a forradalmunkról? Az 1848-as március 15-i események nem teljesen úgy zajlottak, ahogy az a köztudatban is benne van. #forradalom #március15 #szeretlekmagyarorszag #petőfi #nekedbe #magyartiktok ♬ eredeti hang – Szeretlek Magyarország.hu - Szeretlek Magyarország.hu


Link másolása
KÖVESS MINKET: