Miss Americana: Taylor Swift megszállottan zenél, politizál, és kiakad életrajzi filmjében
A Miss Americana ugyanis arra az alapállításra építi fel dramaturgiáját, hogy Taylor Swift egy megfelelni vágyó, ambiciózus, erős csaj, jó családi háttérrel, aki gyerekkora óta építi a karrierjét - elég meggyőzőek a kislány Swift dalszerzői-előadói archív felvételei, kétségtelen a tehetsége -, akinek sok munkával, de elég látványosan és korán indult a karrierje, majd az első nagy sokkja gyakorlatilag az egész világ előtt érte.
Biztos sokan emlékeznek rá - akkoriban eléggé megmozgatta a közvéleményt, még Obama is reagált rá -, hogy Swift első MTV-díjának átvételekor Kanye West felmászott a színpadra, lealázta a 19 éves countryénekesnőt, mert szerinte Beyonce készítette minden idők legjobb videóját - Swift pedig lefagyva állt a színpadon. Állítása szerint a Westet kifütyülő tömeg fújolását önmagára értelmezte. Ez azért elég nagy pofon egy még formálódó személyiségnek.
Az énekesnő innentől kezdve egy lefelé tartó spirálba került, ami az önbecsülésére is hatással volt, így húszas éveinek elejét azzal töltötte, hogy túltegye magát a hírnévvel járó ellentmondásos hatásokon, éheztette magát, tökéletes akart lenni. Mindeközben szerezte tovább a dalait, írta a számokat a szakításokról és a lelki fájdalmakról, majd pár évvel később ismét elhárított egy West-támadást, aki egy dalszövegében leírta, hogy még szexelhetne Swittel, akit - amúgy bitch-nek, azaz kurvának nevezte a dalban - ő tett híressé.
Belelátunk abba is, hogyan fordul a külvilágtól való megfelelés felől a családja felé az énekesnő, miután édesanyja rákos lesz, milyen hektikus életet él, és hogy mikor kezdte el érezni, hogy magányos. Aztán a doksi felrajzolja a forradalmi váltását, erőre kapását, alkalmazkodását az új zenei trendekhez és azt, hogy végre párra talál, és végre nem a nyilvánosság előtt éli a magánéletét.
A Miss Americana legérdekesebb pontja mégis az, amikor egy fotózáson átélt bántalmazás és a korábbi élményei - DJ David Mueller a fotózás alatt látványosan megragadta a fenekét - hogyan juttatja el a gondolkodását odáig, hogy kiálljon a női jogok, a melegjogok és egyáltalán mindenféle marginalizált réteg bántalmazása, elnyomása és félreállítása ellen, majd aktívan politizálni kezdjen. Ez a legőszintébb vonal a filmben, és ezek azok a kifakadások, amikor azt érezzük, mindegy, hogy saját élmény miatt, de egy celeb a hírnevét valami jóra használja, kockáztatja a rajongói egy részének elvesztését és többé nem akar jó kislány lenni, hanem kinyitja a száját.
Swift filmje egy erős nő tükre, ami bizonyos pillanataiban kicsit túlzásnak hat - most már más aspektusból, de még mindig meg akar nekünk felelni. Egyébként pedig olyan a Miss Americana kicsit, amilyen sokunk Swiftről alkotott képe lehet: látjuk, hogy tehetséges, hogy halad valamerre, hogy mindig nagyon akar mondani valamit, néha felszínes, néha elgondolkodtató, de semmiképpen nem figyelmen kívül hagyható.