Víznyelőszerű, tökéletes kör jelent meg a farmon – Rejtély rejtély hátán, folytatódik az Odakinn
Emlékszem azokra az időkre, amikor a nagy költségvetésű sorozatoknak hatalmas marketingkampányuk volt, hát most az Odakinnről alig hallottunk valamit.
Nem tudom, hogy a médiazaj azért maradt el, mert annyi tartalmat tolnak ki a streamingóriások, hogy nincs pénz mindegyikre, vagy csak az évad minősége miatt volt ez a nagy csönd.
Mert bizony ez a második évad erős visszalépés az első ügyes felvetéséhez képest. Kicsit olyan érzésem volt, hogy egy helyben toporog, mert nincs ötlet, hogyan folytassák tovább. Míg a 2022-es első eresztés feldobta a kérdéseket, a második nemhogy nem válaszolt meg igazán egyet se, de még több, értelmetlenebb gondolatot hajított mellé hanyagul. Aki arra számított, hogy ez lesz a következő Lost, annak van egy jó hírem.
Kicsit olyan érzés, mintha a készítők egyszerre akartak volna egy izgalmas sci-fit és egy elvont David Lynch-művet képernyőre varázsolni. Aki ezt a két stílust tudja együtt kezelni, az igencsak meghasonlott személyiség. A tudományos fantasztikum és az absztrakt egzisztencializmus nehezen van meg egymás mellett, főleg, ha az egészet nyakon öntjük egy nagy adag western-hangulattal és történetmesélési eszközzel. Hosszú, kitartott snittek után szuperközeli felvételek és párbeszéd nélküli jelenetek váltogatják egymást. Van egy hangulata, az biztos.
De értelme van-e? Na ez egy fontosabb kérdés. A rövid válasz, hogy én nem találtam meg, a második évad elment mellettem. Túl absztrakt, túl lassú, bár nagyon hangulatos az atmoszféra, egyáltalán nem szórakoztató a második szezon. Az első évadban legalább történtek érdekes dolgok , míg ez csak az első háta mögött kullog.
A Constellation és a Sötét anyag után itt is ez a téma. Nem nagy spoiler, mert aki nem látta a 2022-es eresztést, annak halvány lila fogalma nem lesz, hogy ki kicsoda, miért és hogyan. Teljesen függ a háttérinformációktól az új szezon. Aki pedig már ismeri a sorozatot, az tudja az alaptémáját.
Az Abbot-család drámája ott folytatódik, ahol 2022-ben abbamaradt. Royal Abbott (Josh Brolin) még mindig mogorva családfő, aki próbálja feleségével, Ceciliával (Lili Taylor) egyben tartani a családjukat, és megtartani a farmjukat. A farmot, amelyen teljesen véletlenszerűen megjelenik egy nagy víznyelőhöz hasonló, szinte feneketlennek tűnő tökéletes kör. Ezt a földszakaszt a szomszéd Tillerson család szeretné megszerezni, mint kiderült okkal.
Mint mondtam, magyarázatot semmire ne várjunk, sőt csak még több kérdésünk lesz. Betársul a westernes melankolikus előadásmód, rejtély-rejtély hátán, és mintha senkit sem érdekelnének a magyarázatok.
Akik kedvelték az első évadot, nem biztos, hogy szeretni fogják a másodikat. Főleg a tempó és a tartalom hiánya tűnt fel. Kapunk jó pár érdekességet, azonban ezeket itt elhúzták egy-egy részen keresztül. Más, jobban megírt sorozatok ezeket 10-15 perces kitérővel megoldották volna. Itt talán érződik az első sorozatos Brian Watkins showrunner/író tapasztalatlansága.
Shaun Sipos, Noah Reid, Lewis Pullman és Tom Pelphrey is elsőrangú, Imogen Poots pedig hihetetlenül kiszámíthatatlan a mentális problémákkal kűzdő Autumn szerepében. Lili Taylor még a dühöngő bikát is meg tudná nyugtatni, amelyre az Abbott-családban szükség is lehet. Brolin a záróepizód előtti részt rendezőként is jegyezte ebben az évadban, tehát tényleg mindenki Watkins keze alá dolgozott. Az effektek, a jelmezek, a kameramozgások, zene, mind-mind hibátlanok, amikor azt mondom, modern vadnyugati történet, erre gondolok.
Akkor most ajánlom a sorozatot, vagy Odakinn tágasabb? Jó kérdés. Tapasztaltabb, nyitottabb nézők akár még jól is szórakozhatnak rajta.
Nem azt mondom, hogy WestWorld, vagy Dark szintű a túlbonyolítás, de azért az én ingerküszöbömet már átlépte. Óvatosan vele! Az Odakinn megtekinthető magyar szinkronnal az Amazon PrimeVideo streaming-szolgáltató kínálatában.