prcikk: „Még a fal is ugyanott rohad, mint eredetiben” – Láncfűrésszel próbálták elűzni A mi kis falunk stábját Pilisszentlélekről, de jön a 10. évad | szmo.hu
KULT
A Rovatból

„Még a fal is ugyanott rohad, mint eredetiben” – Láncfűrésszel próbálták elűzni A mi kis falunk stábját Pilisszentlélekről, de jön a 10. évad

A mi kis falunk közönségtalálkozón kiderült, miért hiúsult meg majdnem Reviczky Gábor és Udvaros Dorottya randevúja, ki szerepelt a legtöbb epizódban, és melyik karakter kap hamarosan saját spinoff sorozatot.


2017-ben indult útjára A mi kis falunk, és március 7-én szombattól kerül képernyőkre a 10. évad. A kerek számot exkluzív mozifesztivállal ünnepelték az alkotók és az RTL csatorna. A Cinema City országszerte több moziban tartott különleges vetítést, ahol a rajongók az új évad első és negyedik epizódja mellett egy összeállítást nézhettek meg a forgatási bakikból.

Sokszor bosszankodok azon, hogy a magyar tévékbe kerülő sorozatok zöme A séf meg a többiektől kezdve a Renitensen át a Pokoli rokonokig mind külföldi produkciók másolása. Ebben a tengerben üde kivétel A mi kis falunk. Habár ez is egy külföldi ötlet, a szlovák Horná Dolná remake-jeként indult, de a sorozatot megálmodó Kapitány Iván elmondása szerint már az első évad után eltértek az eredeti történettől, sőt, a magyar változat túlélte az eredetit, ami 6 évad után véget ért.

Tehát amit a második évad óta látunk, azt lehet szeretni vagy utálni, de legalább a miénk.

Az alkotók úgy döntöttek, a 10. évad elején meglepik a rajongókat egy ünnepi különkiadással. Egy "mi lett volna, ha" típusú epizóddal indul az új etap. Majdnem minden sitcomban élnek ezzel a megoldással. Láthattuk például a Jóbarátokban, amikor a szereplők arról álmodoznak, hogy például mennyire alakul másként minden, ha Rachel mégis hozzámegy Barryhez. De volt ilyen az Agymenőkben is, ott az volt a központi kérdés, mi lett volna, ha Sheldonnak köszönhetően nem találkoznak egymással a főszereplők.

Itt az apropót az szolgáltatja, hogy a sorozat három naplopója, Szifon (Debreczeny Csaba), Baki (Kerekes József) és Árpi (Hevér Gábor) segítenek Kati néninek (Udvaros Dorottya) kitakarítani az iskola épületét, amit átvesz egy alapítvány, és takarítás közben megtalálják a sorozat fontosabb szereplőinek gyerekkori leckefüzetét, amiben az volt a feladat, hogy mindenki írja le, mi szeretne lenni a jövőben.

Ennek kapcsán elképzelünk egy alternatív Pajkaszeget, ahol mindenki más, mint amit megszokhattunk.

Hogy ki milyen új szerepben találja magát, azt nem spoilerezem el, legyem elég annyi, hogy más a pap, más a polgármester, a söntés mögött sem az áll, akire számítanánk, és a végén azt is megtudjuk, Kati néni milyen karrierről álmodozott.

Első ránézésre fura, hogy az első után a negyedik epizódot mutatták be az érdeklődőknek. De eléggé lekerekített a történet ahhoz, hogy ne hiányozzanak az előzmények. A cselekményt itt András püspök (Horváth Lajos Ottó) mozgatja, aki kiprovokálja, hogy János atya (Schmied Zoltán) bokszmérkőzésen csapjon össze Andrással (Mihályfi Balázs). Mindezt azért, mert a püspököt bosszantja, hogy az orvos újra az ő unokahúga Zsófia (Peller Anna) körül legyeskedik. A nem mindennapi sportesemény persze megmozgatja az egész falut.

Bevallom, vegyes érzésekkel érkeztem a vetítésre. Nem állítom, hogy láttam a sorozat összes epizódját, de az előző napokban belenéztem a 9. évadba. Egyfelől nem nagyon van magyar sorozat, amiben ennyi kiváló színészt láthatunk. Mint azt a vetítést követő közönségtalálkozón elhangzott, 64 visszatérő szereplő sorsát követhetjük. Még a kisebb szerepekben is olyan neveket láthatunk, mint Pokorny Lia, Zsurzs Kati, Tóth Enikő, Döbrösi Laura vagy Mihályfi Balázs. Sőt, kisebb epizódszerepben feltűnt mások mellett az évek során Trokán Nóra, Ábel Anita, Rohonyi Barna, Gáspár Tibor vagy Ágoston Kata.

Hozzáteszem, a Csuja Imre, Reviczky Gábor és Udvaros Dorottya hármas már önmagában elég lenne, hogy hátán vigyen bármit.

De ami a nevettetés-faktort illeti ugyanazokat a problémákat láttam, mint nagyon sok hasonló magyar produkciónál (egészen a Szomszédokig és a Família kft.-ig visszamenőleg). A játékmód sok esetben elnagyolt, túlzó, színházias. Olykor már-már ripacskodó. Az indokoltat meghaladó mértékben épít vicces arcokra, hanghordozásra, gesztusokra. Személy szerint sokkal jobban kedvelem, amikor a komédiát pókerarccal adják elő, realista megközelítéssel, mert összességében így sokkal jobban ülnek a poénok, "nagyobbat szólnak".

Persze a jópofáskodás is megengedett eszköz, de sokkal jobb, ha az a fűszer, nem a főétel.

A most látott két epizód viszont kellemes csalódást okozott. Nem mondom, hogy gyökeresen más irányt képvisel, de Bús Gábor Olivér írói csapatának sokkal jobban sikerült eltalálni az arányokat. A színészek is mintha kicsit új erőre kaptak volna. Külön kiemelném Lengyel Tamást és Bánki Gergelyt, akiknek sikerült az "álom" epizódban a megszokottól teljesen eltérő karaktert hozniuk. A negyedik epizódban pedig a show-t Dióssi Gábor lopta el, aki Saci (Sodró Eliza) szenilis apukáját hozta tökéletesen. Úgy volt rendkívül vicces, hogy egy pillanatra sem vált nevetségessé, és ezáltal a nevetés közepette is át lehetett érezni az ő szívszorító helyzetét. Ez persze nagyban köszönhető a szájába adott remek mondatoknak is.

A fesztiválsorozat központi eseménye a Cinema City Arénában tartott közönségtalálkozó volt, ahol a vetítés után Hevér Gábor beszélgetett Kapitány Iván rendezővel, a sorozat megálmodójával, és a jelenlévő színészekkel, akik érdekes adatokat, kulisszatitkokat és sztorikat osztottak meg velünk.

Például kiderült, hogy bár 4 éven keresztül minden felvétel, a belsők is Pilisszentléleken készültek, a Covid arra kényszerítette őket, hogy a belső tereket stúdióban építsék fel. Hevér Gábor szerint annyira tökéletesen sikerült rekonstruálni a szentléleki helyiségeket, hogy

még a fal is "ugyanott rohad", mint eredetiben.

Azóta a külsőkön kívül egyedül a templom/művelődésiház az, amit a helyszínen kell leforgatniuk. A falura egyébként azért esett a választás, mert nincs túl messze Budapesttől, és olyan települést kellett találniuk, ahol vagy nincs templom, vagy ha van is, nem uralja annyira a faluképet, hogy gondot okozzon kihagyni a felvételekről.

Arról is szó esett, hogy a forgatások ténye mennyire megosztotta a pilisi falu lakóit. A legelszántabb kritikusuk úgy próbálta kiutálni őket, hogy valahányszor Kapitány Iván elkiáltotta magát, hogy "felvétel", beindította a láncfűrészét. Végül az a megoldás született, hogy a rendező azt kiáltotta, "főpróba", így nyugodtan elkészülhetett az adott jelenet.

Halhattunk további érdekes statisztikákat is. Mivel a sorozatban sok a szereplő, nem csoda, hogy senki sem tűnt fel az összes epizódban. A rekorder Csuja Imre, akit eddig összesen 158 részben láthattunk, őt Bánki Gergely követi 152 megjelenéssel. Szifon és Baki figuráját legtöbbször együtt láthatjuk, ennek tükrében talán meglepő, hogy míg Debreczeny Csaba 147-szer, Kerekes József "csak" 142-szer tűnt fel.

Kapitány Iván arról is mesélt, hogy bár vígjátékról van szó, néha próbálnak komoly pillanatokat teremteni, de ez nem mindig úgy sül el, ahogy tervezik. Példának hozta azt a jelenetet, amikor Dr. Rádi János (Reviczky Gábor) randevúra hívta az Udvaros Dorottya által megformált tanárnőt, de közben állandóan elhívják a pácienseihez, ezért a légyott kudarcba fullad.

A jelenet azonban másképp alakult, mint ahogy megírták. A részleteket már maga a művésznő ecsetelte előttünk. A jelenet a szabadban játszódott, a színészek műanyag kerti székeken ültek. Udvaros Dorottya széke egyszer csak süllyedni kezdett és felborult, a művésznő pedig a földön találta magát. Reviczky Gábor riadtan, de a szerepét nem megtörve felpattant. Mint bevallotta, azért ijedt meg, mert ahová Udvaros esett, mindenütt szerszámok hevertek a földön. A művésznőt azonban nem kellett félteni, gyorsan felpattant, és befejezték a jelenetet. A kamera végig forgott, és végül így is került be az adásba. Kapitány Iván szerint talán az egyetlen jelenet volt a 10 évad során, amit elsőre tökéletesen sikerült felvenni.

Igazán jóhangulatúra sikerült az este, ahol azt is megtudhattuk, hogy Földes Eszter is csatlakozik a színászgárdához. De a legnagyobb szenzációt kétségtelenül egy még fontosabb bejelentés jelenti:

A mi kis falunk spinoff sorozatot kap, aminek Lengyel Tamás karaktere áll majd a középpontjában.

A "Gyuri" címre keresztelt széria ősztől látható majd az RTL műsorában. Így hát a rajongók immár dupla dózisban kapják a mindennapi Pajkaszeget.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


KULT
A Rovatból
Több mint 1000 nővel szexelt, Marilyn Monroe mellé vett sírhelyet, és gyűlölte a faji és nemi diszkriminációt – Hugh Hefner ma lenne 100 éves
1000 dollárt kért kölcsön az anyukájától a Playboy első számának kiadásához. Halálakor a birodaloma már több mint 500 milliót ért. Ilyen volt Hugh Hefner élete.


Hugh Marston Hefner 1926. április 9-én született Chicagóban, egy konzervatív középnyugati családban. Édesanyja, Grace svéd származású volt, míg édesapja, Glenn Lucius Hefner német és angol ősöktől származott. Volt egy Keith nevű öccse is. Mindkét szülő hagyományos értékrendet vallott, amely a mértékletességet, a fegyelmet és az erkölcsi komformitást tartotta szem előtt, ez a szigorú nevelés pedig később mélyrehatóan formálta Hefner világnézetét. Visszatekintve általában érzelmileg visszafogottnak jellemezte a gyermekkorát, amely hozzájárult ahhoz, hogy később szinte teljes mértékben elutasította a társadalmi nyomásokat és elnyomásokat.

Ő mindig a személyes szabadság, a szexuális nyitottság és az egyéni önkifejezés mellett kardoskodott.

A fiatal Hugh a chicagói Steinmetz Gimnáziumba járt, ahol már korán érdeklődést mutatott a rajzolás, a karikatúra és az írás iránt. Már tinikorában is vonzotta a kiadói munka, mint kreatív önkifejezési lehetőség, illetve hevesen érdeklődött a közbeszéd alakításának eszközei iránt.

Saját szabályokat akart

1944 és 1946 között Hugh az Egyesült Államok hadseregében szolgált. Nem volt ugyanakkor harci  bevetésen, mivel egy katonai újságnál dolgozott, ahol gyakorlati tapasztalatot szerzett az újságírásban, a szerkesztésben és a nyomás alatti publikálásban, értsd: propagandában. A katonai szolgálata után aztán beiratkozott az illinoisi Urbana-Champaign Egyetemre, ahol pszichológiát, kreatív írást és művészetet tanult. 1949-ben végzett. Később a Northwestern Egyetemen folytatta posztgraduális tanulmányait, ahol a szociológiára és az amerikai szexuális törvényekre összpontosított. Ez később jól is jött a Playboy magazin szerkesztői küzdelmeiben és jogi csatáiban.

Az újságírói karrierjét egyébként szövegíróként kezdte az Esquire magazinnál, ami a korszak egyik legjelentősebb férfimagazinja volt. S bár csodálta a kultúra és a stílus ötvözetét, amit a lap képviselt, később azonban egyre inkább frusztrálták a kreatív korlátok és a pénzügyi megszorítások. 1952 januárjában, miután elutasították a kért fizetésemelését, Hefner felmondott. A döntés fordulópontot jelentett az életében, mivel arra ösztönözte, hogy egy saját kiadványt alapítson, ahol ő alkothatta a szabályokat, és formálhatta a szerkesztői hierarchiát. Egy olyan magazint akart létrehozni, amely tükrözi az ő elképzeléseit az újságírásról, így elkezdett kidolgozni egy koncepciót, amely a kifinomult életmódtartalmakat és a komoly újságírást ötvözte a szexualitással.

A Playboy alapítása

Hugh 1953-ban (27 éves volt ekkor) 1000 dollárt kért kölcsön az édesanyjától, hogy kiadhassa a Playboy magazin első számát. A jövő bizonytalansága miatt akkor még a megjelenés dátuma sem szerepelt a borítón. A debütáló számban azonban máris volt egy nagy durranás: egy meztelen fénykép Marilyn Monroe-ról, ami még 1949-ben készült róla egy naptárhoz. Az első szám pillanatok alatt elfogyott, a Playboy pedig azonnal egyedi kulturális jelenséggé és kereskedelmi sikerré vált.

A magazin a kezdetektől fogva azzal különböztette meg magát minden mástól, hogy nemcsak erotikus képeket, hanem interjúkat, szépirodalmi műveket, politikai jegyzeteket és kulturális esszéket is közölt, ez a megközelítés pedig élesen megkülönböztette a rivális felnőttmagazinoktól.

Hefner úgy gondolta, a Playboynak egyaránt kell az ötletek és a fotók platformjaként szolgálnia. A vezetése alatt a magazinban különféle esszék és interjúk jelentek meg politikusokkal, filozófusokkal, művészekkel és aktivistákkal, tehát jelentős szerepet játszott az amerikai irodalmi kultúrában is. Hugh például nagy kockázatot vállalt azzal, hogy megjelentette Ray Bradbury Fahrenheit 451 című regényét akkor, amikor azt kifejezetten ellentmondásosnak tartották, s emiatt élesen bírálták. A mű később klasszikus státuszt nyert. Ez a szerkesztői bátorság azonban megerősítette a Playboy hírnevét, a lap többek között  a szabad véleménynyilvánítás szószólója is lett.

A nyusziverzum

Hefner vezetése alatt a Playboy globális multimédiás birodalommá fejlődött. A Playboy Enterprises kiterjesztette tevékenységét a televíziózásra, a filmgyártásra, az éjszakai klubokra, a licenszelt termékekre és a nemzetközi kiadásokra. A 20. század végére a világ egyik legismertebb életstílusmárkájává vált, a szmokingos nyúl logóját mindenhol felismerték.

Hefnernek azonban nem volt könnyű dolga abban, hogy ez így is maradjon. Számos jogi csatát kellett vívnia obszcenitás, postai terjesztés és cenzúra miatt. A Playboyt ugyanis gyakran vették célba konzervatív csoportok és kormányzati hatóságok, amelyek korlátozni akarták a terjesztését. Hefner következetesen az első alkotmánykiegészítés védelmezőjeként pozicionálta magát, azzal érvelve, hogy a szexuális kifejezés és az intellektuális szabadság elválaszthatatlanok. Általában meg is nyerte ezeket a pereket, Hefnert pedig sokan éltették a kiadói és a polgári szabadságjogok védelmezőjeként.

A Playboy például az első nagy magazinok közé tartozott, amelyek egyenlőként mutatták be az afroamerikai írókat, művészeket és közszereplőket, Hefner ugyanis ellenzett mindenféle faji szegregációt és a diszkriminációt. De olyan témákkal is foglalkozott, mint a polgári jogok, az abortusz, a fogamzásgátlás és az LMBTQ+-kérdések, még jóval azelőtt, hogy azok bekerültek volna a mainstream média diskurzusába. Próbálta normalizálni az addig tabunak számító témákat.

Nők tengere

1971-ben Hugh Los Angelesbe költözött, és a Holmby Hills-i Playboy-villában telepedett le. Az épület pedig egyaránt lett az ő otthona, illetve a Playboy márka szimbóluma. A villa évtizedeken át hírességek, művészek és médiaszereplők társasági központjaként működött, Hefner életmódja pedig, amit az állandó társaság és a nagy bulik jellemeztek, elválaszthatatlanul összekapcsolódott nyilvános személyiségével és megjelenésével: az a bizonyos bordó fürdőköntös…

Hefner egyébként az élete során összesen háromszor állt az oltár elé. Először még 1949-ben Mildred Williamsszel. Két gyermekük született: Christie (1952) és David (1955), a szülők pedig 1959-ben váltak el. Egy 2006-os tévés portréból egyébként kiderült, hogy Mildred megengedte Hugh-nak, hogy a házasságuk alatt más nőkkel is szexuális kapcsolatot létesítsen a saját hűtlenségének bűntudatából fakadóan, és abban a reményben, hogy ez megmenti a házasságukat. Nos, nem mentette meg.

Hugh később elismerte, hogy bizonyos években „talán a tizenkét hónapból tizenegyben kapcsolatban állt különböző Playmate-ekkel. Donna Michelle, Marilyn Cole, Lillian Müller, Shannon Tweed, Barbi Benton, Karen Christy, Sondra Theodore és Carrie Leigh csak néhány volt a rengeteg szeretője közül; Leigh egyébként 35 millió dolláros tartásdíjpert indított ellene. 1971-ben Hefner azt is elismerte, hogy kísérletezett a biszexualitással is.

1985. március 7-én, 58 évesen aztán egy enyhe stroke-ot kapott, ami után újragondolta az életmódját, és több változtatást is végrehajtott. Visszafogta a vad, egész éjszaka tartó bulikat, a lánya, Christie pedig 1988-ban átvette tőle a Playboy üzleti tevékenységének irányítását.

Marilyn mellett

Az első válása után 30 évvel jött csak az újabb frigy, 1989-ben, akkor a modell és színésznő (nem mellesleg az Év Playmate-je) Kimberley Conradot vette el, aki 36 évvel volt fiatalabb nála, s akivel 21 évig voltak házasok, bár már 1998-ban szakítottak. 2010-ben váltak el, és tőle is két gyermeke született, Marston (1990) és Cooper (1991).

Hefner ezután folyamatosan költöztetett a Playboy-villába fiatal nőket, köztük a Bentley ikreket, Mandyt és Sandyt. Egyszerre akár hét nővel is randizott egyidejűleg. De a barátnői közé tartozott Brande Roderick, Izabella St. James, Tina Marie Jordan, Holly Madison, Bridget Marquardt és Kendra Wilkinson is. 2012. december 31-én (86 évesen) aztán feleségül vette a nála több mint 60 évvel fiatalabb modell és énekesnő Crystal Harrist, amely kapcsolat heves médiaérdeklődést váltott ki. Állítása szerint egyébként élete során több mint ezer nővel feküdt le.

Az utolsó éveit a Los Angeles-i Playboy-villában töltötte. Jóval a halála előtt, még 1992-ben megvásárolta a sírhelyét (75 ezer dollárért) a Westwood Village Memorial Park temetőben, méghozzá közvetlenül Marilyn Monroe mellett, szimbolikusan lezárva ezzel a Playboy eredettörténetét. „Az örökkévalóságot Marilyn mellett tölteni olyan csodálatos lehetőség, amelyet nem lehet kihagyni” – nyilatkozta 2009-ben.

Hugh Hefner 2017. szeptember 27-én, 91 éves korában hunyt el. A halál közvetlen oka szívleállás és légzési elégtelenség volt; vérmérgezést kapott ugyanis egy E.coli fertőzéstől. Halála a modern történelem egyik leghosszabb és legbefolyásosabb kiadói karrierjének végét jelentette.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
KULT
A Rovatból
Állótaps az ülőhelyeken - Budapesten nyitotta meg turnéját a Pentatonix
A Pentatonix ismét bebizonyította, hogy nincs szükség hangszerekre ahhoz, hogy hatalmas bulit lehessen csapni egy több mint tízezres arénában! A csapat hazánkban nyitotta meg Európa-turnéját és ezt a magyar közönség is díjazta. Bár a csapat világszínvonalú produkciót nyújtott, egy-két dologba mégis bele lehet kötni.
Kocsák Krisztián - szmo.hu
2026. április 08.



Pár perccel a koncert kezdete előtt már csak elvétve lehetett üres székeket találni az MVM Dome-ban. Nem csoda, hiszen április 7-én az acapella műfaj nagyágyúja, a Pentatonix készült színpadra lépni. Nem sokkal a tervezett 20:00-ás kezdés után elsötétült a nézőtér és megjelent az öt világsztár, akik három év után tértek vissza Budapestre.

Nem várakoztatták sokat a népet, azonnal belecsaptak a slágerekbe, egy rövid intro után már az egyik leghíresebb feldolgozásuk, a “Daft Punk” táncoltatta a közönséget. A táncoltatás azért is nagy szó, mert csak ülőhelyes jegyeket árultak a bulira, többen azonban egy percig sem vették használatba a széket.

Mi láttuk először!

Mivel a turné első koncertjét láthattuk, kíváncsi voltam, hogy mennyire érezhető a csapaton, hogy egy még nem bejáratott show-n veszünk részt. Be kell vallanom, hogy épphogy. A koreográfiát nem vitték túlzásba, főképp térformákkal dolgoztak, de ez nagyon jól mutatott a bulin. Mindig az éppen szólót éneklő tag került a középpontba és becsületesen kihasználták a színpad adta lehetőségeket. És ha már színpad. Talán itt lehetett egy kicsi hiányérzetünk, továbbra is egy sima dobogó került csak a deszkákra, de még így is nagyobb volt, mint a korábbi koncerteken.

A fények rendkívül jól aláfestették az éppen elhangzó dalokat, a drámaibbaknál hideg-, a szórakoztatóbb számoknál meleg fények világítottak. Mint minden profi produkciónál, itt is volt dress code. Az énekesek a fekete és fehér színekkel dolgoztak, ráadásul viszonylag hétköznapi ruhadarabokat választottak az estére. Mind a színpad, mind az öltözékek puritánsága is arra enged következtetni, hogy

semmivel sem akarták elvenni a fókuszt a zenéről, amiről amúgy is baromi nehéz lenne.

A Pentatonixnak mindig is volt érzéke ahhoz, hogy melyik dalokhoz és milyen módon nyúljon hozzá, ez a képességük pedig egy műsor összeállításánál sem hagyja el őket. Tökéletes íve volt a koncertnek, az energikus kezdés után egy kicsit visszavettek a tempóból, majd jöttek az egyéni dalok, a közönségénekeltetés, a felfokozás és végül a katarzis. Örömmel konstatáltam, hogy most jóval több olyan dalt választottak, amelyben Mitch Grassi kontratenor énekelte a fő szólamot. A fickó ugyanis egészen egyedi hangszínnel rendelkezik és igazi kincs az énekes szakmán belül. A műsorban helyet kapott a már említett Daft Punk, a Creep, a kezdeti időket idéző White Winter Hymnal, a Halleluja, a Bohemian Rhapsody, a Sound of Silence és nálunk debütált a csapat legújabb dala, a Heaven on Earth is.

Az egyedüli negatívum az, hogy rövid volt. A bruttó kilencven perces műsorból elment tíz perc arra, hogy Scott Hoying, a csapat baritonja megtanítsa a három részre osztott közönségnek a “Let the Sunshine in” különböző szólamait, amit majd a csapat feltehet a TikTok-ra. Ez meg is történt egyébként.

@pentatonix

What an EPIC way to kick off our Europe tour! Thank you, Budapest! ??

♬ original sound - Pentatonix

A szólódalok szintén elvittek 20 percet a buliból, de kaptunk egy rendkívül profi instrumentális dalt is, melyben a beatboxer Kevin Olusola elektromos csellón, a basszust éneklő Matt Sallee dobon játszott. Ezt leszámítva viszont csak az öt énekes hangja szólt, alkalmanként egy kis hd-val megtámogatva.

Annyira közel volt!

Az első öt dal után meglepődve jegyeztem meg magamban, hogy “azt a mindenit, végre jól szól a Dome!”. Na ez a kijelentés elhamarkodottnak bizonyult. A koncert negyedénél mintha kiment volna cigizni a hangosító. Hol a mélyebb frekvenciák, hol a magasabbak nem hallattszódtak, ráadásul a hd sokszor nem alátámasztotta a csapatot, hanem elnyomta. Ez több dalnál is igencsak zavaró volt, néha még azt sem lehetett kibogarászni, hogy milyen hangnemben énekel az öt főhős. A koncert végére szerencsére javult a helyzet, így a gigasláger “Halleluja”-t és a “Bohemian Rhapsody”-t már megint átszellemülve hallgathattuk.

A Pentatonix minden tagja kommunikált a közönséggel, rengeteget hálálkodtak, szívecskéket mutogattak, nevettek, Hoying pedig

az első sorokhoz is lement pacsizni.

Érezni lehetett, hogy mennyire jól érzik magukat a színpadon és tudják, hogy ezt a hallgatóknak köszönhetik.

Mindent összevetve egy lenyűgöző produkciót láthattunk, eszméletlen profin megvalósítva, Scott Hoying, Kirstin Maldonado, Mitch Grassi, Matt Sallee és Kevin Olusola pedig megmutatta, hogy a Pentatonix miért korunk vezető acapella csapata és hogy a magyar közönségnek is szüksége van az igényes zenére. Egy biztos, ha a jövőben újra Magyarországon lép fel az énekegyüttes, mi ott leszünk és a közönségből valószínűleg még elég sokan!


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

KULT
A Rovatból
Rácz Jenő és Sárközi Ákos csapatai feszülnek egymásnak az RTL új főzős műsorában
Április 24-én indul az RTL-en az Éttermek csatája, ahol két sztárséf, Rácz Jenő és Sárközi Ákos csapata verseng egymással. A megmérettetésben a napi győztes jutalmat kap, a vesztes brigádból pedig valakit hazaküldenek.
DP, kép: RTL - szmo.hu
2026. április 07.



A Sztárbox ringje után a konyhában csap össze Rácz Jenő és Sárközi Ákos.

Április 24-én, pénteken 19:55-től indul az RTL vadonatúj gasztro-realityje, az Éttermek csatája.

A két Michelin-csillagos séf tavaly a Sztárbox ringjében nézett farkasszemet, most pedig „hazai pályára” váltanak, és a konyhában mérik össze az erejüket. A műsorban két különálló étterem küzd a vendégek kegyeiért:

Sárközi Ákos a Paletta nevű éttermet vezeti, míg Rácz Jenő az Espelette konyháját irányítja. Két külön világ csap tehát össze, a döntést pedig minden adásban valódi vendégek hozzák meg.

„Nem azért jöttem, hogy barátkozzak, hanem hogy megmutassam, az én konyhám a legjobb az országban. A vendég a király, és az én éttermemből elégedetten fognak távozni” – jelentette ki Rácz Jenő.

„A főzés művészet és alázat. A csapatommal olyan ízélményt akarunk nyújtani, amiről még napokig beszélnek majd az emberek. Jenővel a ringben ellenfelek voltunk, de a konyha más terep” – tette hozzá Sárközi Ákos.

Egy profi csapat nélkül azonban a legjobb séf sem érhet el sikert.

Mindkét sztárséf 8-8 fős csapatot verbuvált magának, ahol félprofi és profi szakácsok dolgoznak a kezeik alá. Az Éttermek csatájában minden napnak kőkemény tétje van. A versenyzők feje felett folyamatosan ott lebeg a konyhakés, mert a vezetőség bármikor dönthet úgy, hogy valakinek mennie kell.

A napi győztesek jutalmat kapnak, míg a vesztesek csapatából valakinek távoznia kell.

A gasztro-realityt a már több sikeres RTL-es műsort (Nyerő Páros, Mestercukrász) is jegyző Solaz Media gyártja. A műsor hétköznap esténként lesz látható az RTL-en.

Via RTL


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

KULT
A Rovatból
„Nem visszafelé nézünk, hanem előre” – Kálozon kezd új életet a Kolorádó, egy kastélyt is megtöltenek programokkal
A fesztiválnak kényszerűségből kellett költöznie a Nagykovácsi melletti Cserkészparkból, egy ideig bizonytalan volt a jövője, de aztán megtalálták az új helyszínt, ami rengeteg lehetőséget rejt magában. Interjú a stáb két tagjával.
Láng Dávid - szmo.hu
2026. április 09.



Tavaly nyáron, a Kolorádó kezdete előtt néhány héttel érkezett a hír, hogy egy váratlan szerződésbontás miatt többé nem tudják megrendezni az addigi helyszínen. A már bejelentett fesztivált végül még megtarthatták, ezután viszont kérdéses volt, hogyan tovább. A szervezők azonban nem adták fel, és február elején kiderült: a Fejér megyei Kálozon folytatják. A történtekről és az előttük álló tervekről Balizs Kata szponzorációs és kreatív vezetővel, valamint Pusztai Lola kommunikációs vezetővel beszélgettünk. Az első fellépőket egyébként éppen az interjú megjelenésének napján tették közzé.

Hogyan éltétek meg a szerződés felmondását az előző helyszínen?

Balizs Kata: Nehéz időszakot hozott maga után, de biztos, hogy az első gondolatunk valami olyasmi volt, hogy azért ennek egy kicsit örültünk. Kinőttük az előző területet, és nagyon-nagyon sok potenciált láttunk abban, hogy mit tud hozni egy új helyszín, amit a saját igényeinkre tudunk formálni, más feltételekkel és körülményekkel. Szóval a kezdeti sokk után inspiráló volt a gondolat, hogy költöznünk kell.

Pusztai Lola: Csatlakozva Katához, nekem ez hullámzó volt. Nyilván néhányan már amúgy is éreztük, hogy valami nagyobb volumenűre és több saját építményre vágyunk, és arra, hogy jobban bele tudjunk szólni a terület megjelenésébe. Aztán jött a sokk, hogy ide már érzelmileg kötődünk, itt már kisujjból ment a megvalósítás, és volt egy kialakult rutinunk, ami felborult.

Pusztai Lola (Fotó: Karancsi Rudolf)

A fentieket úgy kell érteni, hogy adott esetben magatoktól is elköltöztetek volna?

B.K.: Ezt nem mondanám. Az a terület és az egész Cserkészpark alapjaiban határozta meg a Kolorádó személyiségét, a szövetét, így a DNS-ünkbe ivódott. Szerintem örökké szeretni fogjuk azt a helyszínt. Csak egy jobb dolog van ennél: az új helyszín és annak inspiráló közege.

P.L.: Fontos, hogy az egész csapat próbált ehhez nem túl drámaian hozzáállni.

Az is kérdéses volt, hogy a szerződés felbontása már a tavalyi fesztiválra is szól-e, vagy csak a jövőbeliekre, de próbáltunk végig pozitívak maradni. Sokkal inkább hiszünk abban, hogy így könnyebben és gyorsabban tudunk reagálni a döntésekre.

B.K.: Abszolút, és azt gondolom, hogy a helyszín bizonytalansága ellenére is biztos volt a fejünkben, hogy ez a csapat nem marad projekt vagy fesztivál nélkül.

Mennyire érzitek megalapozottnak a természetkárosításra hivatkozó indoklást?

B.K.: Erre nagyon röviden szeretnék válaszolni: mi minden tőlünk telhetőt megtettünk a legjobb tudásunk szerint, hogy a területet minden alkalommal úgy adjuk vissza, ahogy kaptuk.

P.L.: Ez közös felelősségünk volt, hiszen mi voltunk a bérlők a területen, és ha bármilyen probléma felmerült, azt azonnal együtt orvosoltuk. Folyamatosan azon dolgoztunk, hogy ilyen problémák ne legyenek, úgyhogy ez kicsit furcsa indoklás volt, hiszen kilenc évet dolgoztunk együtt ott.

B.K.: Mindazonáltal ez a kérdés már nincs a fókuszunkban. Az elmúlt hónapok inkább már arról szóltak, hogy a következő területből a lehető legtöbbet hozzuk ki, minél jobban tudjuk regenerálni, és minél jobb fesztivált hozzunk össze. Nem visszafelé nézünk, hanem csak előre.

Balizs Kata (Fotó: Kersner Máté)

Volt bennetek kétség afelől, hogy tudjátok-e folytatni?

B.K.: Elképesztően masszív feladat, ha egy fesztivál helyszín nélkül marad, pont azért, mert a helyszín alapjaiban határozza meg a fesztivál szellemiségét. Szóval ez a kétség egészen a bejelentésig bennünk volt: milyen helyszínt fogunk találni, és az milyen gyorsan válik fesztiválra alkalmassá. De azt gondolom, nagyon szerencsések vagyunk, hogy sikerült ezt a helyszínt megtalálni, és minden adott hozzá, hogy hosszú távon, akár egész éves működésben is itt maradhassunk.

Hogyan találtátok meg a helyszínt?

B.K.: Ez egy nagyon hosszú, körülbelül 7-8 hónapos folyamat volt az előző fesztivál után.

Kiraktunk egy egészen nagyot ment helyszínkereső posztot, amire rengeteg különböző megkeresés érkezett magánemberektől és cégektől. Voltak, akik olyan helyszínt ajánlottak, ahol gyerekként felnőttek, vagy ami egyszerűen csak közel áll a szívükhöz. Persze akadtak, akik a saját bizniszüket próbálták reflektorfénybe helyezni, de olyanok is, akik valóban értették, mire van szüksége egy fesztiválnak.

Ezt mi is elég jól meghatároztuk a posztban, de egy fesztiválnak nagyon specifikus igényei vannak: ne legyen közel lakóépület, megfelelő legyen a kialakítása, a bekötőútjai, a kinézete, legyen csatornázás, áram…

P.L.: Volt olyan helyszín, ami ideális lett volna, de sok más kritériumnak nem felelt meg, szóval rengeteg szempontot kellett figyelembe vennünk. Pár önkormányzat is megkeresett minket, hogy vigyük hozzájuk a fesztivált, de végül ezek között nem találtunk alkalmas területet.

B.K.: Iszonyúan pozitív érzés volt, hogy több százan próbáltak segíteni. Ez amellett, hogy szívmelengető, megerősített abban a hitünkben, hogy szükség van a Kolorádóra. Az infrastruktúra-csapatunk és a vezetés rengeteg helyszínt bejárt, és a végén, az utolsó körökben maradtunk Kálozon, ami mind az infrastruktúrája, mind a kinézete, mind az elhelyezkedése szempontjából a legideálisabb volt.

Mit érdemes tudni róla? Milyen az infrastruktúra, a megközelíthetőség?

B.K.: Székesfehérvár mellett található, kicsit több mint egy órára Budapesttől.

A legizgalmasabb a területen a kastély, ami régen a kevesek kiváltságának számított. Szerintem nagyon szép momentum, hogy ezt a kastélyt most megnyitjuk a nagyközönség számára, és az egész területet regeneráljuk. Ez egy nagyon szép sebgyógyítás. A kastély körül volt egy mára kiszáradt tórendszer, ezt is regeneráljuk. A folyamat már el is indult, az első évben egy tó biztosan fel lesz töltve.

A Kolorádó kezdettől fogva különleges volt abban, hogy a zenei programok mellett milyen hangsúlyt fektetett a nemzenei, nappali programokra. Több száz ilyen programunk volt reggeltől estig minden évben, és nem tudtuk őket akkorára növelni, hogy ne legyenek mindig teltházasak. Szerintem a regenerációs mintagazdaság és a permakultúrás törekvések egy új, nagyon fontos lába lesznek a fesztiválnak, a zenei és nemzenei programok mellett.

A kastélyba is be lehet majd menni? Lesznek ott programok?

B.K.: Igen, az egész kastélyt szeretnénk élettel megtölteni. Semmiképpen nem akartuk, hogy stábszállás, HQ vagy bármilyen VIP-részleg legyen, hanem tényleg visszaadjuk az embereknek. Zenei és nemzenei programok is lesznek ott: koncertek, előadások, workshopok, installációk és így tovább.

A korábbi programhelyszíneket átviszitek? Megmaradnak a nevek, a struktúra?

B.K.: A színpadok tematikáját, tehát hogy melyik színpadon mi történik, átvisszük az új helyszínre, a neveket viszont megváltoztatjuk. A korábbi szellemiséget – hogy melyik helyszín mit hozott magával, milyen volt az Árok vagy a Csodaszarvas – viszont magunkkal visszük. Talán még annyit mondanánk a helyszínről, hogy kétszer akkora, mint az előző terület volt, és van három bekötőútja, amit tudunk használni, szóval a megközelítése és az infrastruktúrája is sokkal fejlettebben kiépíthető.

P.L.: Itt beszúrnám, hogy ez azért vicces, mert a legtöbb kritikát a közlekedés kapta, de annyira szűk volt ott a hely, hogy a törekvéseink ellenére sem tudtuk tökéletesíteni. Bár hozzáteszem, hogy 2025-ben volt az eddigi legjobb, szóval kicsit már ráéreztünk, hogyan kell ezt csinálni, de az volt az utolsó alkalom ott. A legviccesebb az, hogy bár az új helyszín messzebb van, szinte azonos idő alatt lehet majd beérni a fesztiválra.

B.K.: Amit még kiemelnénk, az a mintagazdaság és a permakultúrás törekvések. Az a tervünk, hogy itt egy olyan egész éves működés jöjjön létre, ami például elég paradicsomot termel az alkotó- és önkéntestáborainkra. Ez egy nagyon fontos új lába lesz a projektnek.

Milyen forrásból tervezitek ezt fedezni? Lesznek más programok a fesztiválon kívül is, amik bevételt hoznak?

B.K.: Jelenleg nem részesülünk állami támogatásban, így a finanszírozás kérdése számunkra rendkívül fontos. Nyitottak vagyunk versenypiaci szponzorok együttműködésére, és örömmel fogadunk minden olyan partnert, aki hisz abban, amit építünk. Ez egy sokrétű kérdés, aminek a kidolgozása még folyamatban van.

P.L.: Ugyanakkor a legnagyobb támogatóink továbbra is a fesztiválozók. Hálásak vagyunk mindenkinek, aki jegyvásárlással hozzájárul a fesztivál megvalósulásához. Az anyagi forrásokon túl pedig alkotó- és önkéntestáborokkal igyekszünk minél szebben és színesebben megvalósítani a fesztivált.

Ezek már idén megvalósulhatnak, vagy egyelőre csak a fesztiválra koncentráltok?

P.L.: Önkéntes táborunk biztosan lesz, hiszen az új helyszín miatt még nagyobb szükség van segítőkre. Gondolkodunk Patreon-kampányon is, de ennek a kidolgozása még folyamatban van. Nehezíti a dolgunkat, hogy eddig 12 hónapunk volt megszervezni egy fesztivált, idén viszont csak 4, miközben feladatból nem lett kevesebb.

A Kolorádó egyik különlegessége eddig az volt, hogy nincs térerő. Az új helyen mi a helyzet ilyen téren?

B.K.: Térerő van, de ugyanúgy, ahogy a legtöbb fesztiválon, ha sok ember gyűlik össze egy helyen, instabillá válik. Például nemrég voltunk kint terepszemlén, és előfordult, hogy nem jött át a hívás, gyakran szakadozott a kapcsolat. Én egy kicsit reménykedem benne, hogy nem lesz nagyon stabil a térerő…

P.L.: Gondolkodunk ezen a kérdésen, ha árnyékoló berendezést nem is tervezünk, de szerintünk a Kolorádó közönsége igényli ezt a fajta digitális detoxot. Akár önkéntes telefonleadással, vagy valahogy buzdítanánk az embereket, hogy legyenek jelen.

A zenei irányvonal változik? Változik a hazai-külföldi, elektronikus-élőzene arány?

B.K.: Az arányok és a súlypontok maradnak. Amiben talán még különlegesebbek leszünk, hogy a megszokott fellépőket szeretnénk új kontextusba helyezni, akár a helyszín, az összeállások vagy a stílusok tekintetében. De ezt egyébként már régóta csináljuk.

P.L.: A Kolorádó vonzereje szerintem az, hogy lehet, hogy ismered a zenekart, de a Kolorádón olyan felállásban látod, amiben korábban nem. Vagy nem ismered a zenekart, de egy olyan vendégelőadóval lépnek fel, akit ismersz, vagy egy olyan színpadon játszanak, ami ismerős számodra.

Mondhatjuk, hogy hosszú távra terveztek itt, akár hosszabb időre is, mint az eredeti helyszínen?

B.K.: Legyen szerencsénk! Mindenképpen ez szerepel a terveinkben. Ez a csapat fesztivált szeret szervezni, és emiatt – legyen az bármilyen formában – szeretnénk együtt maradni.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk