Lengyelországban és Csehországban a legnépszerűbb blueszenekarok közét tartoznak: állandó fellépői a bluesfesztiváloknak, hívják őket turnézni, de egy-egy fellépésre is visszatérnek az ismertebb kocsmákba, klubokba. Magyarországon havi 3-4 fellépésük van, ezt jobbára maguk szervezik. Bíró Ádámmal, a zenekar több tehetségkutatót és gitárversenyt megnyert gitárosával beszélgettünk.

– Duóként alakultatok, hogy lett ebből négytagú zenekar?

– 2006-ban Zoltai Gyurival (Zozó) álltunk össze, ő énekelt és szájharmonikázott, én gitároztam, és így léptünk fel eleinte, majd egy fél év múlva kiegészültünk egy bőgőssel, Gyergyádesz Péterrel. Egészen a közelmúltig ebben a felállásban játszottunk, és ez különlegesnek bizonyult, mert dobos nélkül ritkán működik egy zenekar. Általában azt emelték ki a versenyeken, amelyeket megnyertünk, hogy mennyire együtt vagyunk annak ellenére, hogy nincs mögöttünk dobos. De mostanra már csatlakozott hozzánk Lakatos Attila (Lakat), aki jól beilleszkedett a zenekarba.

– Hogy kerültetek ki külföldre?

– Semmilyen különleges dolog nem volt ebben, küldözgettünk demókat meg linkeket a zenéinkkel, és aztán elkezdtek válaszolgatni. Amikor a cseh bluesversenyre neveztünk, ott először a legjobb tízbe választottak be, aztán győztünk a végén is. A Blues Alive tehetségkutatója volt ez lényegében, amelynek a fődíjaként felléphettünk két egymást követő évben is a fesztiválon.

A South Bohemia Jazz Festen

– És onnan jött a többi felkérés?

– Onnan is. Volt, hogy meglátott minket egy szervező, Martin, akiről kiderült, hogy az ottani bluesélet központi alakja, megtetszett neki a zenénk, onnantól ő lett a cseh menedzserünk. Máig kapcsolatban vagyunk vele, noha most már kevesebbet foglalkozik szervezéssel.

– Mennyit tudott segíteni?

– Éveken keresztül évi két alkalommal kisebb-nagyobb turnékat szervezett nekünk, ezek 5-12 fellépést is jelentettek. De mások is hívtak minket bulikra klubokba, fesztiválokra, most augusztusban is volt Prágában és Olomoucban pár bulink. Októberben pedig készülünk újra Csehországba és a lengyelekhez is, ahol szintén rendszeresen fellépünk. Idén Torunban gitár workshopot is fogok tartani a buli előtt, kíváncsi vagyok, ilyet még nem csináltam eddig.

– Mi az oka ennek, hogy jobban ismernek külföldön benneteket, mint itthon?

– Talán a mentalitás.

Nagyon más a cseh és a lengyel hozzáállás, ott azt nézik, hogy segíthetnek, ha megtetszik nekik a zenénk. Ha nyersz egy versenyen, akkor az jelent valamit, nívót, tudást, és megéri téged elhívni a klubba, fesztiválra, mert emeled a színvonalat.

Azt nézik, hogy szedhetnek össze minél több jó zenészt, zenekart a fesztiváljaikra, rendezvényeikre. És aki jó, azt visszahívják évről-évre.

Harmonica Bridge Fesztivál, Torun (Lengyelország)

– Magyarországon nem így van?

– Nem, itt alapvetően az irigység, a saját, bebetonozott pozíciók védelme jellemző. És nincs akkora bluesélet sem, sokkal kevesebb a fellépési lehetőség, Budapesten még csak-csak, de vidéken alig tudunk itt-ott leszervezni egy bulit. De van jó példa is, bár nem itthonról: a prágai magyar kulturális központ évek óta nagyon rendes velünk, mindig segítenek, ha ott lépünk fel, szállást adnak, volt, hogy még a benzinköltségbe is beszálltak. Ha időben szólunk, akkor mindig számíthatunk rájuk.

– Van menedzseretek?

– Á, nincs, én magam próbálok mindent szervezgetni, sok időt, energiát elvesz. Annak vagyok egyébként a híve, hogy

nem kell mindenhova elmenni játszani, ez nem egy haknizenekar. Inkább legyen kevesebb, de minőségi fellépésünk,

az sokkal jobban motivál minket is.

– Meg lehet élni a zenélésből?

– Nem. Én például programozó informatikus vagyok, van rendes, polgári munkahelyem, ahol hál’ istennek elnézik nekem azt, hogy zenélek, és ezért időnként el kell mennem turnéra vagy koncertekre. Mindenki zenekedvelő a cégnél, sokan maguk is zenélnek, úgyhogy nagy szerencsém van, és a munkám is olyan, hogy be tudom osztani időben, hogy elkészüljek vele egy hosszabb turné előtt.

A Hangfoglaláson

– Van másik zenekarod is?

– Igen, az Acoustic by Heart, amellyel egy éve játszunk pop-rock klasszikusokat, Michael Jacksont, Norah Jonest vagy George Michaelt például, de nem idegen tőlünk a soulos-funkys vonal sem.

Az Acoustic by Heart

– Hogy lesz valakiből bluesmuzsikus? Te hogy indultál neki?

– Hódmezővásárhelyi vagyok, ott kezdtem el zenélni tízévesen. 1992 óta zenélek színpadon. 26 éve van a kezemben gitár, bár amikor anyukám elvitt a helyi zeneiskolába, akkor

először zongorához akartak ültetni, de azt én nem szerettem. Már gyerekfejjel sokat álmodtam arról, hogy gitározom.

– Volt példaképed?

– Több is, de az első élmény a meghatározó, még kisgyerekként láttam egy Jimi Hendrix-koncertet, és az nagyon megmaradt bennem. 14 éves voltam, amikor az első zenekarba beléptem, a klasszikus gitár nagyon jó volt előképzettségnek, de én már rég másra vágytam. Saját számokat írtunk, az első koncertekre még kölcsöngitárral mentem, nem voltunk valami jól eleresztve anyagilag. 1994 körül lett saját gitárom.

– Zenekarok?

Volt egy barátom, egy vásárhelyi srác, akinek már az apja is neves gitáros volt ott, és vele jártunk össze naponta gitározni. Nagyon sokat játszottunk, sokat köszönhetek ezeknek az éveknek – ekkor lett belőlem igazi gitáros. 18-19 évesen gyakoroltam a legtöbbet. 1999-ben az akkori zenekarommal nyertünk egy tehetségkutatón, aztán egy másikon harmadikok lettünk. Mindkét versenyen én nyertem a legjobb szólógitáros címet. Azt hiszem, akkor dőlt el végleg, hogy én ezzel akarok foglalkozni. Azóta nem érzem jól magam, ha egy nap eltelik anélkül, hogy a kezemben lenne a gitár.

– A Jack Cannont mely zenekarok inspirálták?

– Jimi Hendrix mellett főként Robben Ford, Kenny Wayne Shepherd és a The Spencer Davis Group.

– Mit terveztek a zenekarral?

– A csehek legnagyobb blues fesztiválja a Blues Alive, ahol minden évben van egy amerikai sztár előadó is. Idén Warren Haynes, de járt már itt Kenny Wayne Shepherd is. Idén 3 zenekart hívtak meg az elmúlt 20 évben megrendezett Blues Aperitiv győztesei közül, minket is. November 14-én fogunk muzsikálni a fesztiválon. Emellett év végéig lényegében hetente játszunk a Jack Doyle's-ban, Budapesten. Valamint továbbra is keresünk egy elhivatott, jó menedzsert is, mert nagy terhet venne le a vállamról, ha csak a zenéléssel tudnék foglalkozni végre.

Jack Cannon Blues Band - Sensual Disillusion (official video)