KULT
A Rovatból

Leroy Emmanuel: Nagyon sokat játszom magyarokkal, csodálatosak!

A Rolling Stones egykori zenésztársa, Leroy Emmanuel nálunk koncertezett. A Kobuciban beszélgettük vele.
Hézer Luca - szmo.hu
2018. június 02.


Link másolása

13 év után újra Magyarországon járt az amerikai soul zene koronázatlan királya, Leroy Emmanuel. A zenész fellépett B. B. King szülinapi buliján és a Marvin Gaye utolsó napját bemutató filmben magát a címszereplő világsztárt játszotta. Bandája, az LMT Connection és vendégei fergeteges koncertet adtak a Kobuci kertben. Az énekes-gitáros és dalszerző Leroy Emmanuel nagyon is jártas a magyar zenében és Budapestről is sok kedves emléke van.

Többször jártál már Budapesten. Milyen érzés visszatérni?

Minden alkalommal más helyen léptem fel eddig Magyarországon, így mindig új embereket ismertem meg, egy külön élmény itt játszani. Sajnos soha nem volt lehetőségem több idő tölteni itt és jobban megismerni a várost, de sok magyar barátom van, akik Európában élnek. Nekik köszönhetően kicsit már ismertem, milyenek is a magyar emberek. Ennyi idő után jó volt visszatérni ide, Budapestre is. Egyszer szeretnék úgy eljönni hozzátok, hogy van időm felfedezni a történelmet, a híres helyeket.

Ismersz magyar zenészeket is?

Igen, Nyugat-Európában és Amerikában több magyar zenészt ismerek, akikkel már játszottam is együtt. Ők magyar származásúak, de nem ott dolgoznak. Például a Lakatos testvérek, akikkel sok évvel ezelőtt éppen a szülővárosomban, Atlantában léptünk fel. Az egyikük szaxofonon, a másik pedig szintetizátoron játszik. Csodálatos zenészek!

Mi a véleményed a magyar zenéről?

A magyar zenei kultúrát nem ismerem, de eddig nem találkoztam olyan magyar zenésszel, aki ne lett volna jó abban, amit csinál. Most is éppen egy magyar dobossal, Schmidt Csabával dolgozom együtt. Csaba itt született Magyarországon, de most Németországban él, ott játszunk együtt a közös triónkban. Együtt járjunk az országot, de nemrég sikerült eljutnunk Svájcba is. Csaba nagyon vicces srác, a zenét viszont mindig komolyan veszi. Szeretem a személyiségét, jó vele együtt dolgozni. Igazság szerint lehet, hogy ezektől a zenészektől már ismerem, milyen a magyar stílus, csak nem tudok róla, hogy az, amit hallottam, valójában tipikus magyar zene.

A magyarokon kívül kik a kedvenc zenészeid?

Ezt azért nehéz megmondani, mert mindig különböző stílusú zenészekkel dolgozom együtt, akiket nehéz összehasonítani. Játszottam már jazz és rock zenészekkel, de talán a blues zenészek a legemlékezetesebbek. Ilyen például Albert King vagy B. B. King, akinek a 80. születésnapján is zenéltem a bandában, de említhetném a Rolling Stonest is. 60 éve zenélek, és még mindig úgy érzem, minden fellépés teljesen új élmény.

A Rolling Stones azért elég távol áll a ti funk-soul stílusotoktól. Hogyan lehet ezt a kettőt a színpadon összhangba hozni?

Az igazi zenész számára ez nem kihívás. Rengeteg zenésszel játszottam már, akik más stílust képviselnek. Szerintem a kultúra a fontos, amit a zenészek képviselnek. Az évek során felléptem már szerb, kínai, kanadai, de még amerikai country zenésszel is. Még a régi rock ’n’ roll sem áll távol tőlem. Amikor Bob Segerrel játszottam, a rockot is megértettem, attól függetlenül, hogy nem ez az a közeg, ahol én dolgozom. Mindig igyekszem megismerni a zenészek személyes történeteit, honnan jöttek, mit képviselnek. Csak így tudunk együttműködni.

Tehát mindenki marad a saját stílusánál?

Az ember azt gondolná, hogy minden nagy zenész a saját stílusát akarja érvényesíteni, de ez nem igaz. Pont ők azok, akik a leginkább alkalmazkodnak a másikhoz. Persze, amikor valaki fiatal és a saját útját keresi, még egyáltalán nem gondol erre. De idővel ez megváltozik. Mindenki igyekszik a többi zenésszel közösen valami egészen újat, egyedit alkotni, ehhez pedig elengedhetetlen, hogy figyeljünk egymásra.

Elképesztő hangulatot varázsoltatok a koncerten a Kobuci kertben és van öt lemezetek is. Nem nehéz átállni a stúdiózenére?

Hogy őszinte legyek, én mind a kettőt ugyanúgy élvezem, mindkettő fontos. Ha mégis döntenem kellene, akkor az olyan meghitt, kis helyeket választanám, ahol itt nálatok játszottunk.

Azért, mert így könnyebb kapcsolatot teremteni a közönséggel?

Persze, ez nagyon fontos! A dalaim többsége mindig is szerelmes szám volt. Nincs is jobb érzés, mint mosolyt csalni a hölgyek arcára, ők inspirálnak engem. Na és persze az LMT sem maradhat ki, hiszen a közös számaink nagy részét én írom. Már 30 éve együtt zenélünk, közben pedig legjobb barátok lettünk. A dalokat nekik is írom, mindig megtaláljuk a közös hangot, erőlködés nélkül.

Messzire jutottatok el együtt az LMT-vel. Lesz még folytatás?

Az első fellépésünk óta teljes az összhang köztünk, úgy érzem, semmi nem változott az évek során. Már akkor tudtam, hogy nekünk együtt kell dolgozunk. Most is olyannak látom magunkat, amilyenek akkor voltunk. Közben persze megöregedtünk mindannyian, de soha nem adnám fel, hiszen ez az, amit a legjobban élvezek. Az utazás és a zenélés az életem. Ameddig ezzel másoknak is örömet szerzek, folytatjuk és nem állunk meg.

Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


KULT
A Rovatból
Meghalt Horváth László
A Soproni Petőfi Színház színésze Radványi Géza klasszikusában, a Valahol Európában című filmben is szerepelt.
Fotó: Pixabay - szmo.hu
2024. május 14.


Link másolása

Május nyolcadikán elhunyt Horváth László, tudatta az MTI-vel fia, Horváth Tamás.

„Búcsúzunk Kuksitól, a Valahol Európában című film egyik kedvenc karakterétől”

– írják a közleményben.

Horváth László 1940-ben született Budapesten, majd Radványi Géza rendező fedezte fel, ezután pedig számos magyar filmben szerepelt.

1956 után Münchenbe emigrált, reklámfilmeket készített és rendezőasszisztensként dolgozott. 1980-ban hazajött Magyarországra, és élete utolsó éveiben a Soproni Petőfi Színházban dolgozott.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

KULT
A Rovatból
Botrány az Eurovízión: Rögtön eltörte a trófeáját, majd az egyik ujját is a győztes
A svájci győztes, Nemo olyan nagy hévvel rázta a győzelmi ereklyéjét, hogy túl nagy erővel csapta a földhöz, így az üvegből készült trófea eltörött.

Link másolása

Korábban mi is megírtuk, hogy az idei évben egy svájci előadó vehette át az Eurovíziós Dalfesztivál trófeáját. Nem sokkal később azonban nemhogy a trófeát törte el az énekes, de elmondása szerint még az ujját is.

Május 11-én, szombaton tartották a 2024-es Eurovíziós Dalfesztivál nagydöntőjét a svédországi Malmőben, ahol összesen 25 ország képviseltethette magát, ugyanis Hollandiát korábban kizárták a versenyből, erről itt írtunk.

Az idei Eurovíziós Dalfesztivált az összpontszám (591 pont) alapján végül a svájci Nemo nyerte meg. Miután a magát nembinárisnak valló – s ezzel a dalfesztivál történelmének első nembináris győzteseként – 24 éves svájci énekes-dalszerző átvette a trófeát, katasztrófa történt a színpadon.

Nemo teljesen meghatódott, azonban olyan nagy hévvel rázta a győzelmi ereklyéjét, hogy túl nagy erővel csapta a földhöz, így az üvegből készült trófea eltörött.


Link másolása
KÖVESS MINKET:


KULT
A Rovatból
Farokméregetés, szó szerint – A Talpig férfiban nincs tabu, és Jeff Daniels még sosem volt ilyen imádnivalóan ütnivaló
Az amerikai jog, társadalmi igazságtalanságok, hatalmi játszmák, fekete humor: a Netflix új minisorozata sokakat kiakaszt majd, mégis üdítő, hogy mennyire nem veszi magát komolyan.

Link másolása

Mielőtt még bármit is leírnánk a Talpig férfiről, érdemes megemlíteni, hogy az új Netflix-sorozat mögött az a David E. Kelley áll kreátorként és íróként, aki valódi veterán a szakmában, s olyan szériák elkészítése fűződik a nevéhez többek között, mint a Kisvárosi rejtélyek (1992-1996), a Chicago Hope kórház (1994-2000), az Ally McBeal (1997-2002), az Ügyvédek (1997-2004), a Boston Legal – Jogi játszmák (2004-2008), a Hatalmas kis hazugságok (2017-2019), a Tudhattad volna (2020), a Kilenc idegen (2021), a Szerelem és halál (2023) vagy Az igazság ára (2022-2023). Nem mellesleg pedig már több mint 20 éve Michelle Pfeiffer férje és két gyermekének apja.

A Talpig férfi pedig abszolút beilleszkedik Kelley filmográfiájába, tekintve, hogy most is fontos szerepet kap a történetben az amerikai jog, a társadalmi igazságtalanságok, a hatalmi játszmák és a kissé fekete humor.

A sztori azonban ezúttal nem saját, Az igazak és a Hiúságok máglyjája írója, Tom Wolfe 1998-ban kiadott, azonos című könyve (A Man in Full) szolgáltatta hozzá az alapot.

Az Atlantában játszódó történet több különböző szálon pörög, amiket összekötnek az egymással folyamatosan kapcsolatban lévő szereplők. A legfőbb szál a milliárdos ingatlanmogul Charlie Crokert (Jeff Daniels) követi, aki csődközeli helyzetbe kerül, amikor a bankja szeretné behajtani tőle a valóban tetemes hiteltartozását. A banknál dolgozó Raymond Peepgrass (Tom Pelphrey-t többek között az Ozarkból, a Vasökölből, a Mankből, az Odakinnből és a Szerelem és halálból ismerhetjük) különösen pikkel az arrogáns Crokerre, mindenképp szeretné őt tönkretenni. Charlie persze mindent megtesz azért, hogy ne veszítse el a birodalmát és a befolyását.

Emellett megismerjük Charlie titkárnőjét, Jillt (Chanté Adams) és annak férjét, Conradot (John Michael Hill), aki feketeként rendőri brutalitás áldozatává válik, és amikor reflexből visszaüt, büntetlen előélete ellenére börtönbe zárja és meghurcolja őt az amerikai igazságszolgáltatás rendszere.

Charlie ügyvédje, az idealista (és szintén fekete) Roger White (Aml Ameen) próbálja őt kihozni a rácsok mögül, nem sok sikerrel.

Illetve ott van még Atlanta polgármestere, a simlis és álszent Wes Jordan (William Jackson Harper), aki a választások előtt szeretné minél rosszabb színben feltüntetni a riválisát, és Charlie segítségét kéri, hogy a másik jelölt egykori évfolyamtársaként hozza nyilvánosságra annak szexuális zaklatásos ügyét, cserébe megpróbálja elintézni, hogy a bank leszálljon róla.

És akkor még nem említettük Charlie naivnak tűnő, de nagyon is határozott exfeleségét, Marthát (Diane Lane), akit Raymond próbál elcsábítani és behálózni, mivel ezzel szintén szeretne odapörkölni Charlie-nak.

Ezek a fő csapásvonalai a Talpig férfinek, amelyre egyfajta Utódlás-utódként is tekinthetünk, hiszen a kapitalizmus nagy játékosai esnek itt egymásnak, valóban szimpatikus karaktereket pedig alig találni, legalábbis köztük nem nagyon, inkább az anyagiakat tekintve „lejjebb elhelyezkedő” társadalmi rétegekben érdemes kutakodni.

Egy miniszériáról van szó, tehát csupán hat epizód állt a készítők rendelkezésére ahhoz, hogy kellőképp kibontsák ezt a szerteágazó sztorit, így azzal nem lehet támadni a Talpig férfit, hogy unalmas lenne.

A sorozathoz képest szűk játékidő alatt rendesen pörögnek az események, ám sajnos Kelley, kiegészülve két rendezőjével, a színésznőként Oscar-díjas Regina Kinggel (Egy éj Miamiban…) és Thomas Schlamme-vel (Elbaltázott nászéjszaka, Foglalkozásuk: amerikai, Az elnök emberei) nem is tudtak odafigyelni minden szálra kellőképp, s ami még nagyobb hiba, képtelenek voltak azokat közös nevezőre hozni, így egy felettébb csapongó történetvezetés lett a jussunk, ahol mindenbe belekapnak egy kicsit, de semmit nem bontanak ki igazán.

A Talpig férfi így inkább egy szellős melodráma, mintsem az amerikai társadalom gúnyosan csipkelődő szétcincálása. King és Schlamme mindenesetre folyamatosan tartják a tempót, és tudják, hogyan kell használni az egyébként parádésan pöffeszkedő Jeff Daniels karakterének monumentális egóját, amely a történések hatására részről részre leereszt.

Akadnak emlékezetes jelenetek is, mint például, amikor Charlie úgy próbál megnyerni magának befektetőként egy liberális házaspárt, hogy megmutatja nekik, hogyan tenyésztik a lovakat; Charlie és bankár ellenfele, Harry (Bill Camp) kvázi tettlegességig fajuló acsarkodásai pedig a minisorozat abszolút csúcspontjai. A sokáig szimbolikusan értendő farokméregetést ugyanakkor a meglepő és teljesen abszurd fináléban szó szerint kell érteni…

Azt nem lehet elvitatni a Talpig férfitől, hogy ne lenne szórakoztató, az viszont vitathatatlan, hogy nem lő túl magasra. Érezni, hogy az alkotók sem vették igazán komolyan ezt egészet, és ez sugárzik a rendezésből, a párbeszédekből és a színészvezetésből is. Így nézőként sem vesszük túl komolyan, és gyorsan töröljük is majd az emlékeinkből, amíg azonban tart, kétségtelenül leköt. Talán csak Conrad börtönös szála az, ami valódi izgulnivalóval (és néhány „ökölszorító” jelenettel) szolgál, ám Jeff Daniels és a többiek ripacskodása is megér egy misét, persze kizárólag azoknak, aki nem várnak mindettől túl sokat.

Link másolása
KÖVESS MINKET:


KULT
A Rovatból
Sikerült megfejtenie a Mona Lisa rejtélyét – állítja egy olasz geológus-művészettörténész
Megtalálta a tájat, ami előtt Leonardo megfestette a művészettörténet leghíresebb portréját.

Link másolása

Meglepő magyarázattal állt elő egy geológus a Mona Lisa eredetéről. Leonardo Da Vinci festménye régóta foglalkoztatja az embereket, sokan szerették volna már megfejteni, hogy hol készült a sejtelmesen mosolygó nő portréja. Vitáztak már arról, hogy valódi-a háttér, vagy csak egy képzeletbeli táj?

Az olasz geológus, aki egyben művészettörténész is, azt állítja, hogy megoldotta az évszázados rejtélyt - írja a The Guardian.

Ann Pizzorusso hosszú kutatás után arra jutott, hogy a festő a Comói-tó partján lévő, lombardiai Lecco városának számos felismerhető vonását felhasználta. Szerinte beazonosította:

- a hidat (a 14. századi Azzone Visconti-híd),

- a tavat (a Comói-tó mellett található Lago di Garlate)

- a hegyvonulatot (az Alpok dél-nyugati része, amely a Garlate-tó fölé magasodik).

Azt dokumentumok is igazolják, hogy Leonardo járt ezen a vidéken.

Voltak már hasonló elméletek arról, hogy a képen látható táj az észak-olaszországi kisváros, Bobbio környékét ábrázolja. Egy másik szerint a toszkán település, Arezzo hídja látható rajta.

A geológus szerint azonban nem elég a hidat figyelembe venni, mert sok hasonló épült abban az időszakban Európában.

"Mindenki a hídról beszél, de senki nem hozza szóba a földrajzot. A geológusok nem nézegetnek képeket, a művészettörténészek pedig nem foglalkoznak a geológiával. A művészettörténészek mindig azt mondják, hogy Leonardo a képzelőerejét használta, de ha odaadod ezt a képet a világ bármelyik geológusának, ugyanazt fogja mondani, amit én is mondtam Leccóról. Már azok is látják a hasonlóságot, akik nem földrajtudósok"

– mondta a szakértő.

Szerinte most már minden kétséget kizáróan sikerült bizonyítania, hogy megtalálta a helyszínt, ami Mona Lisa mögött látható.

Az ArtWatch UK szervezet igazgatója, Michael Daley szerint sok spekuláció hallható, de Pizzorusso állításai meggyőzőek. A Louvre egyik tanácsadója szerint is Pizzorusso tökéletesen birtokában van a táj beazonosításához szükséges tudományos ismereteknek.

A geológus a napokban mutatja be a bizonyítékokat egy konferencián.

Forrás: 24.hu

A festmény már többször próbálták megrongálni, legutóbb levest öntöttek az üvegére.

Link másolása
KÖVESS MINKET: