Leroy Emmanuel: Nagyon sokat játszom magyarokkal, csodálatosak!
13 év után újra Magyarországon járt az amerikai soul zene koronázatlan királya, Leroy Emmanuel. A zenész fellépett B. B. King szülinapi buliján és a Marvin Gaye utolsó napját bemutató filmben magát a címszereplő világsztárt játszotta. Bandája, az LMT Connection és vendégei fergeteges koncertet adtak a Kobuci kertben. Az énekes-gitáros és dalszerző Leroy Emmanuel nagyon is jártas a magyar zenében és Budapestről is sok kedves emléke van.
Többször jártál már Budapesten. Milyen érzés visszatérni?
Minden alkalommal más helyen léptem fel eddig Magyarországon, így mindig új embereket ismertem meg, egy külön élmény itt játszani. Sajnos soha nem volt lehetőségem több idő tölteni itt és jobban megismerni a várost, de sok magyar barátom van, akik Európában élnek. Nekik köszönhetően kicsit már ismertem, milyenek is a magyar emberek. Ennyi idő után jó volt visszatérni ide, Budapestre is. Egyszer szeretnék úgy eljönni hozzátok, hogy van időm felfedezni a történelmet, a híres helyeket.
Ismersz magyar zenészeket is?
Igen, Nyugat-Európában és Amerikában több magyar zenészt ismerek, akikkel már játszottam is együtt. Ők magyar származásúak, de nem ott dolgoznak. Például a Lakatos testvérek, akikkel sok évvel ezelőtt éppen a szülővárosomban, Atlantában léptünk fel. Az egyikük szaxofonon, a másik pedig szintetizátoron játszik. Csodálatos zenészek!
Mi a véleményed a magyar zenéről?
A magyar zenei kultúrát nem ismerem, de eddig nem találkoztam olyan magyar zenésszel, aki ne lett volna jó abban, amit csinál. Most is éppen egy magyar dobossal, Schmidt Csabával dolgozom együtt. Csaba itt született Magyarországon, de most Németországban él, ott játszunk együtt a közös triónkban. Együtt járjunk az országot, de nemrég sikerült eljutnunk Svájcba is. Csaba nagyon vicces srác, a zenét viszont mindig komolyan veszi. Szeretem a személyiségét, jó vele együtt dolgozni. Igazság szerint lehet, hogy ezektől a zenészektől már ismerem, milyen a magyar stílus, csak nem tudok róla, hogy az, amit hallottam, valójában tipikus magyar zene.
A magyarokon kívül kik a kedvenc zenészeid?
Ezt azért nehéz megmondani, mert mindig különböző stílusú zenészekkel dolgozom együtt, akiket nehéz összehasonítani. Játszottam már jazz és rock zenészekkel, de talán a blues zenészek a legemlékezetesebbek. Ilyen például Albert King vagy B. B. King, akinek a 80. születésnapján is zenéltem a bandában, de említhetném a Rolling Stonest is. 60 éve zenélek, és még mindig úgy érzem, minden fellépés teljesen új élmény.
A Rolling Stones azért elég távol áll a ti funk-soul stílusotoktól. Hogyan lehet ezt a kettőt a színpadon összhangba hozni?
Az igazi zenész számára ez nem kihívás. Rengeteg zenésszel játszottam már, akik más stílust képviselnek. Szerintem a kultúra a fontos, amit a zenészek képviselnek. Az évek során felléptem már szerb, kínai, kanadai, de még amerikai country zenésszel is. Még a régi rock ’n’ roll sem áll távol tőlem. Amikor Bob Segerrel játszottam, a rockot is megértettem, attól függetlenül, hogy nem ez az a közeg, ahol én dolgozom. Mindig igyekszem megismerni a zenészek személyes történeteit, honnan jöttek, mit képviselnek. Csak így tudunk együttműködni.
Tehát mindenki marad a saját stílusánál?
Az ember azt gondolná, hogy minden nagy zenész a saját stílusát akarja érvényesíteni, de ez nem igaz. Pont ők azok, akik a leginkább alkalmazkodnak a másikhoz. Persze, amikor valaki fiatal és a saját útját keresi, még egyáltalán nem gondol erre. De idővel ez megváltozik. Mindenki igyekszik a többi zenésszel közösen valami egészen újat, egyedit alkotni, ehhez pedig elengedhetetlen, hogy figyeljünk egymásra.
Elképesztő hangulatot varázsoltatok a koncerten a Kobuci kertben és van öt lemezetek is. Nem nehéz átállni a stúdiózenére?
Hogy őszinte legyek, én mind a kettőt ugyanúgy élvezem, mindkettő fontos. Ha mégis döntenem kellene, akkor az olyan meghitt, kis helyeket választanám, ahol itt nálatok játszottunk.
Azért, mert így könnyebb kapcsolatot teremteni a közönséggel?
Persze, ez nagyon fontos! A dalaim többsége mindig is szerelmes szám volt. Nincs is jobb érzés, mint mosolyt csalni a hölgyek arcára, ők inspirálnak engem. Na és persze az LMT sem maradhat ki, hiszen a közös számaink nagy részét én írom. Már 30 éve együtt zenélünk, közben pedig legjobb barátok lettünk. A dalokat nekik is írom, mindig megtaláljuk a közös hangot, erőlködés nélkül.
Messzire jutottatok el együtt az LMT-vel. Lesz még folytatás?
Az első fellépésünk óta teljes az összhang köztünk, úgy érzem, semmi nem változott az évek során. Már akkor tudtam, hogy nekünk együtt kell dolgozunk. Most is olyannak látom magunkat, amilyenek akkor voltunk. Közben persze megöregedtünk mindannyian, de soha nem adnám fel, hiszen ez az, amit a legjobban élvezek. Az utazás és a zenélés az életem. Ameddig ezzel másoknak is örömet szerzek, folytatjuk és nem állunk meg.
