Látványos bunyók, imádnivaló ’80-as évek hangulat, Jackie Chan, Ralph Macchio – A Karate kölyök: Legendák visszahozza az ifjúságunkat
A Karate kölyök-franchise immár több mint 40 éve szórakoztatja az nézőket, olyannyira, hogy még most, 41 évvel az első rész bemutatása után is eseményszámba megy egy világszerte mozikba kerülő új epizód. Igaz, ehhez azért nagy szükség volt a Cobra Kai című sorozatra is, de ne ugorjunk ennyire előre!
A Rocky Oscar-díjas rendezője, John G. Avildsen megint nagyon betalált, amikor filmet forgatott Robert Mark Kamen (Takarodó, Halálos fegyver 3, Az ötödik elem, A szállító, Elrabolva) eredeti forgatókönyvéből egy csonka családban élő tiniről, Daniel LaRussóról (Ralph Macchio), aki frissen költözött New Jersey-ből Los Angelesbe az anyjával, és próbált beilleszkedi az új környezetbe, megtalálta a szerelmet (Elisabeth Shue), a társasházuk gondnokától, Mr. Miyagitól (Pat Morita) pedig karateleckéket vett, hogy elbánhasson az őt zaklató iskolatársaival, és hogy megnyerje ellenük a helyi karateversenyt.
Két évvel később érkezett is a folytatás (szintén Avildsentől), ami áthelyezte Japánba a cselekményt, és bár már nem hozta az első minőségét és szerethetőségét, még nagyobb annál is nagyobb siker lett: 115 millió dolláros amerikai bevételével az év 4. legnézettebb filmje lett (a Top Gun, a Krokodil Dundee és A szakasz után).
1989-ben aztán befutott a harmadik rész is, LaRusso és Mr. Miyagi kettősét a filmtörténet híres párosai közé emelve, John G. Avildsen és Robert Mark Kamen azonban eddigre kifogytak a szuflából: felettébb gyenge lett a trilógiazáró, és már a közönség sem kajálta, erősen visszaestek a mutatói. A franchise-on pedig az 1994-es negyedik rész, Az új karate kölyök sem segített (sőt!), mivel szép nagyot bukott.
Így a Karate kölyök-franchise is nyugovóra tért, mígnem 2010-ben készült egy új film, A karate kölyök, amiről azt hittük, remake, ám igazából csak abban az univerzumban játszódó és hasonló sztorival rendelkező film volt Jaden Smith-szel (Dre Parker) és Jackie Channel (Mr. Han), csupán ezúttal az amerikai srác költözött Kínába. Amúgy pedig a franchise legtöbb pénzt kereső darabja lett, világszerte 359 millió dollárt kasszírozott a mozikból.
S végül megkaptuk a Cobrai Kait is, amely 2018-ban startolt, visszahozva főszereplőnek Ralph Macchio Danieljét és William Zabka Johnny Lawrence-ét (meg persze Martin Kove John Kreese-ét is), és amely épp idén ért véget a hatodik évadával.
E röpke Karate kölyök-történelemre pedig azért volt szükség, hogy átérezzük, milyen örökséget vett a nyakába a nemrég mozikba került Karate kölyök: Legendák, amit minden bizonnyal a Cobra Kai lezárása hívott életre. Ebben a filmben ugyanis egy filmes fedél alá terelik Daniel LaRussót, valamint a 2010-es verzió Mr. Hanját is. Ralph Macchio és Jackie Chan tehát már szenszeiduóként próbálják tanítgatni az új karate kölyköt, Li Fongot (Ben Wang), aki, hogy, hogy nem, az anyjával (Ming-Na Wen) költözik Pekingből New Yorkba. Itt próbál beilleszkedi az új környezetbe, megtalálja a szerelmet (Sadie Stanley), Mr. Hantól és LaRussótól pedig kungfu- és karateleckéket vesz, hogy elbánhasson az őt zaklató iskolatársával, és hogy megnyerje ellene a helyi karateversenyt.
Olyannyira, hogy a film első felében nem is tanítványként, hanem egyenesen mesterként próbálja okítani a helyi pizzéria tulaját, Victort (Joshua Jackson) a bokszolói visszatérésére, aki nem mellékesen a neki tetsző leány, Mia apukája. Ez pedig igen jelentős és ügyes változtatás a korábbiakhoz képest.
Sadie arrogáns exével, Conorral (Aramis Knight) azonban még Li Fong sem bír el, így szüksége lesz Mr. Hanra és LaRussóra, hogy a karate és a kungfu elegyével felkészítsék őt az 50 ezer dolláros összdíjazású tornára, amely összegre nagy szüksége lenne Victornak, hogy kifizesse az uzsoratartozását Conor aljas mesterének, O’Shea-nek (Tim Rozon). Li Fongot pedig ott segít, ahol tud.
A Karate kölyök: Legendákat az eddig sorozatokat készítő, első filmes rendező, Jonathan Entwistle (A ki***szott világ vége, Egy így nem oké, Helló, holnap!) egyszerre próbálta modernizálni, ugyanakkor megtartani azt a bizonyos Karate kölyök-hangulatot, e terve pedig össze is jött. Pörgős a film, tele ütős zenei betétekkel, montázsokkal és annyi történéssel, amiről nem is gondolnánk, hogy bele lehet sűríteni 94 percbe.
Ugyanakkor a franchise karaktereit régi ismerőseiként üdvözlő nézők is megkapják a magukét, továbbra is megvan a régi sárm és jóleső naivitás.
A Legendák nyilván nem fogja megreformálni a műfajt, nem is ez volt a célja, de arra mindenképpen megfelelő választás, hogy a régi rajongók nosztalgiázzanak egy jót, az új érdeklődők pedig egy tömör, de tartalmas, és több fronton is szórakoztató mozis élményt szerezzenek.
