KULT
A Rovatból

Koncert és színház a szoborparkban, strandon, szőlőben: ilyen volt az Ördögkatlan

Tizedik alkalommal rendezték meg a fesztivált, ami alighanem a legtöbb különleges programhelyszínnel rendelkezik.
Láng Dávid - szmo.hu
2017. augusztus 07.


Link másolása

Tizedik alkalommal rendezték meg Baranya megye déli részén, négy faluban és még néhány kapcsolódó helyszínen az Ördögkatlan Fesztivált, ami mára a régió egyik legszínesebb összművészeti eseményévé nőtte ki magát. Régóta terveztem már, ezúttal pedig végre személyesen is megnézhettem, miért áradozik róla szinte mindenki, aki akár egyszer is járt ott.

Mivel közvetlenül a Művészetek Völgyéből mentem át, ahol szokás szerint 10 napot töltöttem, éles élményekkel felvértezve tudtam a hasonlóságokra és a különbségekre fókuszálni.

A két fesztivál között kétségtelenül sok a közös pont, ugyanakkor mégis mindkettőnek megvan a saját karaktere.

Bár a Katlanban csak 3 napot maradtam az 5-ből, ennyi is elég volt rá, hogy nagyjából kialakuljon bennem egy kezdő benyomás.

katlan1katlan2katlan3

Nagyharsány, a központi falu nagyjából megfeleltethető Kapolcsnak, bár szerencsére kevésbé zsúfolt, legalábbis nekem ez volt a benyomásom róla - igaz, a két hétvégi napon, amikor valószínűleg a legnagyobb tömeg volt, nem maradtam. Kisharsány sokkal csendesebb, ebből a szempontból Taliándörögdre emlékeztet, igaz, az epicentrumnak számító kocsmában még a hajnali órákban is sokan voltak.

Beremendre sajnos nem jutottam el, de ha tartani akarjuk magunkat az analógiákhoz, ez lehetne talán Vigántpetend megfelelője, mivel sok más program mellett itt tartják a komolyzenei koncertek túlnyomó részét.

A Völgyben jellemző udvargazdás rendszer a Katlanra annyira nem igaz: míg Kapolcson szinte minden helyszín egy-egy társulat vagy előadó egyéni szervezésében valósul meg, Nagyharsányban egyedül Both Miklós udvarárában volt így.katlan7katlan8

Neki ugyanakkor sikerült az egyik legkülönlegesebb helyszínt összehoznia, leginkább annak a tucatnyi ukrán néninek köszönhetően, akikkel gyűjtőútjai során ismerkedett meg, és nem kevés szervezés árán elérte, hogy vendégül lássák őket a fesztiválon.

A nénik életükben először lépték át az országhatárt, ehhez képest egyáltalán nem tűntek megilletődöttnek, sőt kifejezetten lazák voltak: a kedd délutáni megnyitó talán legemlékezetesebb pillanatait okozták, amikor a színpadon előadott néhány dal után levonultak, majd már a következő műsorszám alatt teljesen spontán módon, hátulról újra rázendítettek. Természetesen hatalmas tapsban volt részük.

Az szinte már csak hab a tortán, hogy Both Miklós elmesélte: akadt köztük olyan, aki az utolsó pillanatban majdnem visszamondta a részvételt, miután megtudta, mit is jelent pontosan az "Ördögkatlan" szó első fele.

A nagyharsányi helyszínek közül ki kell még emelni az Árokpart bárt, melynek koncepciója különösen szimpatikus volt számomra. Itt csupa feltörekvő, vagy közepesen, vagy még annyira sem ismert zenekar kapott lehetőséget, ráadásul kimondottan jó időpontokban.

katlan9katlan10

A valódi ereje viszont az, hogy míg például a Völgyben a hasonló kaliberű előadók viszonylag félreeső helyszíneken játszottak (például az Elevenkertben, vagy a Lemming udvarban), addig az Árokpart bár a falu közvetlen központjában kapott helyet. Így azok is akaratlanul szembesültek az itteni fellépőkkel, akik épphogy csak elhaladtak a színpad előtt, vagy épp kenyérlángost ettek a szomszédos sörpadokon. És simán lehet, hogy pont ennek köszönhetően tetszett meg nekik egy-egy produkció, amit egyébként talán sosem ismertek volna meg.

További gáláns gesztus a szervezők részéről, hogy itt karszalagot sem ellenőriztek, ahogy több másik helyszínen sem, például a Vylyan Teraszon, vagy a Narancsligetben. Így az is relatíve sok programon vehetett részt, aki nem akart belépőjegyet váltani - a Völgyben erre az utóbbi pár évben már egyáltalán nem volt mód. Cserébe viszont a nagyharsányi focipályán elhelyezett nagyszínpadhoz nem lehetett italokat bevinni, ami pedig a kapolcsi Panoráma Színpadon gond nélkül működött. Szóval így tulajdonképpen 1:1.

A fentebb említett Vylyan Terasz is joggal pályázhat egy pozícióra a legmenőbb koncerthelyszínek listáján: a színpad közvetlenül a szőlőtőkék előtt kapott helyet, így a jórészt a fűben ülő közönség nem mindennapi kilátást is kapott a fellépők mellé.

Ugyancsak toplistás a Nagyharsány és Villány között félúton található szoborpark, ami hangulatában kicsit a taliándörögdi Klastromra emlékeztet. És ott van még a beremendi strand is, ahol a medencében hűsölőktől pár méterre játszanak a zenekarok a színpadon. Ezt sajnos csak képeken láttam, de szintén nem mindennapi élmény lehet.katlan6katlan4katlan5

És hogy melyik a jobb fesztivál, ahogy azt többen is megkérdezték tőlem? Erre valószínűleg még akkor se tudnék válaszolni, ha a Katlanba is évek óta járnék, így meg aztán pláne nem, hogy elsőre összesen 3 napnyi tapasztalatot szereztem. Ez pont arra volt elég, hogy kialakuljon az alapvető helyismeretem, így ha legközelebb visszamegyek, már lesz egy kiindulási alapom, amire építhetek. És minden bizonnyal vissza fogok menni, hiszen bőven maradt még felfedeznivaló.

(Még több fotóért KATT IDE!)

Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


KULT
A Rovatból
„Így tovább nem lehet élni” – Újabb zseniális Bödőcs-kisfilm készült, Csákányi Eszter és Znamenák István is remek benne
Amolyan igazi Bödőcs-humor, két lazán odapakolt nagyszerű színészi alakítással. Egy kis Örkény, egy kis Wes Anderson négy és fél percben.

Link másolása

Új kisfilm került fel Bödőcs Tibor YouTube-oldalára: a mintegy 4 és fél perces alkotás két főszereplője Znamenák István és Csákányi Eszter.

A kérvény című opus egy Wes Anderson-szerű miliőben játszódik, és lényegében egy kérvény felolvasásából áll, na meg a hangos csattanóból. De az egészben benne van az „elmúthatvanév” Magyarországa, persze a megfelelően vicces, ironikus körítéssel. A kérvény című kispróza egyébként Bödőcs Prímszámok hóesésben című kötetének egyik fejezete.

Amolyan igazi Bödőcs-humor, két lazán odapakolt nagyszerű színészi alakítással.

De felesleges is ennél több, nézzük a kisfilmet:


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
KULT
A Rovatból
Nem Zendaya cicijével próbálja eladni a filmjét Luca Guadagnino a Challengersben
Április 25-től játsszák a hazai mozik a Challengerst. Zendaya eddigi pályafutásának talán legfontosabb filmjét készítette el, és mindent meg is mutatott a cél érdekében.

Link másolása

FIGYELEM: A CIKK APRÓ SPOILEREKET TARTALMAZ!

Napok óta azon töprengek, miért is tetszett ennyire a Challengers. Hiszen ha az ember nagy vonalakban elmondja a sztorit, talán fel sem kelti a figyelmet. Szerelmi háromszög, a tenisz, mint az emberi kapcsolatok, játszmák metaforája, bla-bla-bla. De ahogy sokszor hangsúlyozzuk, a művészet fő kérdése a nem a „mit”, hanem a „hogyan”.

Luca Guadagnino rendező az egyszerű hozzávalókat mesterien elegyíti, a romantikus drámából már-már lélektani thrillert csinál. Az első pillanatban megalapozza az egész filmen átívelő feszültséget. Két férfi teniszezik. Izmosak, leharcoltak, feszültek. Már-már mitikus alakok. Csatájukat a nézőtérről figyeli egy szépséges nő.

A három szempárt látjuk egymás mellé vágva, és rögtön tudjuk, miről van szó, mi is lehet a valódi tétje ennek az összecsapásnak.

Ezután a film ügyesen ugrálva az idősíkokon azt mutatja be, hogy jutottak el a szereplők eddig a pontig.

Tashi (Zendaya) ígéretes teniszcsillagnak indult, ám egy sérülés miatt le kellett mondani az álmairól. Manapság férje, Art Donaldson (Mike Faist) teniszcsillag edzője és menedzsere, akivel van egy közös lányuk is. Art rossz passzban van, sorra veszti a meccseit, szíve legmélyén már szívesen visszavonulna, de fél, hogy elveszti felesége megbecsülését, ha feladja. Ám mindannyiuk életét felrázza, amikor egy kisebb rangú versenyen Art szembe találja magát Patrickkal (Josh O’Connor), aki egykor a legjobb barátja volt, egészen addig, amíg meg nem ismerkedtek Tashival.

Mindenképpen ki kell emelni még Trent Reznor és Atticus Ross zenéjét. Mert bármennyire jó is a rendező és a szereplőgárda, voltak olyan helyek a filmben, ahol egyedül a lüktető soundtrack biztosította a feszültséget, anélkül túl hosszú és lapos lett volna egy-egy snitt.

Bámulatos a fényképezés, minden beállítás talál, olykor egyenesen a száguldó labda szemszögéből látjuk a meccseket. Bár a filmben végig erős az erotikus túlfűtöttség, Luca Guadagnino remek ízléssel bánik a kérdéssel. Nem Zendaya cicijével próbálja eladni a filmjét, sosem látszik több, mint ami indokolt, és ami szükséges ahhoz, hogy plusz töltetet adjon egy-egy jelenetnek. Egyébként is túl sok a történés, amit követni kell ahhoz, hogy a szemünket legeltessük. Kimondottan szokatlan módon ebben a filmben sokkal többet vetkőznek a pasik.

Nem is emlékszem, láttam-e valaha olyan mainstream amerikai (vagy bármilyen) filmet, ahol a férfi öltözőt mutatják a maga természetes valóságában.

Itt ez is megtörtént. Sőt, Guadagnino attól sem fél, hogy kicsit behozza a képbe a látens homoszexualitás kérdését. Mindezt kellő lazasággal és humorral teszi.

Félreértés ne essen, a Challengers nem a szexről, és még csak nem is a teniszről szól. Ahogy maga Tashi ki is mondja valahol a film elején: a tenisz nem sport, hanem emberi kapcsolat. Akkor lesz jó egy meccs, ha a pályán lévő két ember szinte eggyé válik, tökéletesen érti egymást.

A Challengers három zseniális színész és egy nem kevésbé nagyszerű rendező összmunkájától lett az, ami, de ez mégiscsak Zendaya filmje, ő a csúcstámadó, a többiek az alaptábort biztosítják neki. A még mindig nagyon fiatal színésznő nem is választhatott volna jobb filmet, hogy megmutassa tehetségét azok számára, akik eddig legfeljebb a Pókember-filmekben és a Dűnében találkoztak vele.

A szép színésznők sokszor úgy próbálnak kitörni a skatulyából, hogy csúnya, vagy legalábbis a nőiességüket háttérbe szorító női karakterek bőrébe bújnak. Zendaya más utat választott: maximálisan kihasználja előnyös külsejét, erotikus kisugárzását, sőt, maga a szerep is arról szól részben, hogy egy vonzereje tudatában lévő fiatal nő miként manipulálja az életében lévő férfiakat. De közben láthatjuk fiatal lányként, anyukaként, femme fatale-ként, üzletasszonyként és tehetetlenül szerelmes nőként is. A színészi sokoldalúság olyan skáláját vonultatja fel, amire kevés szerep nyújt lehetőséget.

Kisujjában van a színész és a nő egész eszköztára, és így könnyedén az ujja köré csavar mindenkit.

Link másolása
KÖVESS MINKET:


A Rovatból
Több mint száz év után került elő egy eddig ismeretlen írás Agatha Christie-től
Az első Poirot-regénye környékén írhatta az első világháború alatt.

Link másolása

Váratlan szerzőre bukkantak egy, a Brit Pszichoanalitikus Társaság archívumában talált magazin hasábjain: minden idők legtöbb könyvet eladott regényírójára, Agatha Christie-re.

A magazint Sylvia Payne, a psziszhoanalízis brit úttörőjének papírjai között találták meg, aki még az első világháborúban, nővérként ismerkedett meg a krimi későbbi koronázatlan királynőjével.

A Mit csináltunk a Nagy Háborúban című, hatvanoldalas, saját készítésű szatirikus magazin is ebből az időből származik és Christie, Payne, illetve kolléganőik különböző írásait tartalmazza: novellákat, verseket, színdarabokat – és egy képregényt is egy mérgezéses esetről, amit Christie és szintén nővér barátnői „követtek el”.

Christie a magazinban elsősorban a kérdezz-felelek rovat vezetőjeként szerepel, ahol képzeletbeli olvasók kérdéseire válaszol, válaszait Agatha néni néven szignózva,

de rejtvényoldalt is szerkesztett, továbbá írt egy bírósági álhíreket tartalmazó rovatot.

A belsős nővérmagazint könnyed, pozitív hangvétele miatt minden bizonnyal saját maguk lelkesítésére készítették a nővérek, akik nap mint nap szembesültek a világháború borzalmaival a Franciaországból hazatért brit háborús sebesültek révén.

Christie nagyjából a magazin keletkezésekor írhatta első regényét is, A titokzatos stylesi esetet, a később legendássá vált Hercule Poirot detektív főszereplésével, de ekkor még senki sem sejthette, hogy az írónő könyveinek eladását csak Shakespeare és a Biblia tudja majd megelőzni, ugyanis első regényének kéziratát három éven át hat különböző kiadó utasította vissza.


Link másolása
KÖVESS MINKET:


KULT
A Rovatból
Meghalt András Ferenc
A nemzet művészének rendezőként olyan filmek fűzödnek a nevéhez, mint a Veri az ördög a feleségét vagy a Dögkeselyű. 81 éves volt.

Link másolása

Nyolcvanegy éves korában elhunyt András Ferenc Kossuth- és Balázs Béla-díjas filmrendező, forgatókönyvíró, producer, érdemes művész, a nemzet művésze – jelentette be csütörtökön Szombathelyen Kollarik Tamás, a Nemzeti Média-és Hírközlési Hatóság elnöki főtanácsadója és Lovass Tibor, a Savaria Filmakadémia elnöke a 11. Savaria Filmszemle keretében rendezett médiakonferencián.

András Ferenc, a Savaria Filmszemle életműdíjas zsűritagja emléke előtt a konferencia résztvevői néma felállással tisztelegtek.

A Színház- és Filmművészeti Egyetem MTI-hez eljuttatott közleménye szerint az intézmény harmadéves filmrendező osztályának osztályvezető tanára csütörtökön hajnalban hunyt el.

András Ferenc 1942. november 24-én született Budapesten, 1973-ban szerzett rendezői diplomát a Színház- és Filmművészeti Főiskolán. Életében mindvégig jelentős szerepet játszott a film és a televízió. Pályáját 1962-ben kezdte a Magyar Televízióban, majd dolgozott a filmiparban is, ahol a korszak legnagyobb rendezőivel működött együtt, köztük Ranódy Lászlóval és Makk Károllyal.

Rendezőként és forgatókönyvíróként olyan rendkívüli alkotások kötődnek a nevéhez, mint a Veri az ördög a feleségét, a Dögkeselyű, A kárókatonák még nem jöttek vissza, a Családi kör vagy a Törvénytelen című film – olvasható az SZFE méltatásban.

Mint írták, András Ferenc 1977-ben aláírta a Demokratikus Chartát, kifejezve tiltakozását a csehszlovákiai diktatúra intézkedései ellen, a politikai nyilatkozat támogatása miatt hosszú ideig nem forgathatott újabb játékfilmet.

A nyolcvanas években a MAFILM színésztársulatának vezetője volt, majd később a Dialóg Filmstúdiót irányította. Produceri tevékenysége mellett meghatározó szerepet vállalt a szinkronszakma alakításában, valamint a Duna Televízió szinkronműhelyének korszakos vezetője volt. Szerteágazó tudása és tapasztalata ellenére viszonylag későn kezdett tanítani: 2021-től volt az Színház- és Filmművészeti Egyetem filmrendező osztályának osztályvezető oktatója, aranydiplomáját pedig 2023-ban vehette át ugyanitt - emelik ki a közleményben.

András Ferenc halálával a magyar film világa kiváló alkotót veszített el, emlékét a filmjein és oktatói munkáján keresztül őrzi a Színház- és Filmművészeti Egyetem

– írták.

Link másolása
KÖVESS MINKET: