Koncert és színház a szoborparkban, strandon, szőlőben: ilyen volt az Ördögkatlan
Tizedik alkalommal rendezték meg Baranya megye déli részén, négy faluban és még néhány kapcsolódó helyszínen az Ördögkatlan Fesztivált, ami mára a régió egyik legszínesebb összművészeti eseményévé nőtte ki magát. Régóta terveztem már, ezúttal pedig végre személyesen is megnézhettem, miért áradozik róla szinte mindenki, aki akár egyszer is járt ott.
Mivel közvetlenül a Művészetek Völgyéből mentem át, ahol szokás szerint 10 napot töltöttem, éles élményekkel felvértezve tudtam a hasonlóságokra és a különbségekre fókuszálni.
A két fesztivál között kétségtelenül sok a közös pont, ugyanakkor mégis mindkettőnek megvan a saját karaktere.
Bár a Katlanban csak 3 napot maradtam az 5-ből, ennyi is elég volt rá, hogy nagyjából kialakuljon bennem egy kezdő benyomás.
Nagyharsány, a központi falu nagyjából megfeleltethető Kapolcsnak, bár szerencsére kevésbé zsúfolt, legalábbis nekem ez volt a benyomásom róla - igaz, a két hétvégi napon, amikor valószínűleg a legnagyobb tömeg volt, nem maradtam. Kisharsány sokkal csendesebb, ebből a szempontból Taliándörögdre emlékeztet, igaz, az epicentrumnak számító kocsmában még a hajnali órákban is sokan voltak.
Beremendre sajnos nem jutottam el, de ha tartani akarjuk magunkat az analógiákhoz, ez lehetne talán Vigántpetend megfelelője, mivel sok más program mellett itt tartják a komolyzenei koncertek túlnyomó részét.
A Völgyben jellemző udvargazdás rendszer a Katlanra annyira nem igaz: míg Kapolcson szinte minden helyszín egy-egy társulat vagy előadó egyéni szervezésében valósul meg, Nagyharsányban egyedül Both Miklós udvarárában volt így.
Neki ugyanakkor sikerült az egyik legkülönlegesebb helyszínt összehoznia, leginkább annak a tucatnyi ukrán néninek köszönhetően, akikkel gyűjtőútjai során ismerkedett meg, és nem kevés szervezés árán elérte, hogy vendégül lássák őket a fesztiválon.
A nénik életükben először lépték át az országhatárt, ehhez képest egyáltalán nem tűntek megilletődöttnek, sőt kifejezetten lazák voltak: a kedd délutáni megnyitó talán legemlékezetesebb pillanatait okozták, amikor a színpadon előadott néhány dal után levonultak, majd már a következő műsorszám alatt teljesen spontán módon, hátulról újra rázendítettek. Természetesen hatalmas tapsban volt részük.
Az szinte már csak hab a tortán, hogy Both Miklós elmesélte: akadt köztük olyan, aki az utolsó pillanatban majdnem visszamondta a részvételt, miután megtudta, mit is jelent pontosan az "Ördögkatlan" szó első fele.
A nagyharsányi helyszínek közül ki kell még emelni az Árokpart bárt, melynek koncepciója különösen szimpatikus volt számomra. Itt csupa feltörekvő, vagy közepesen, vagy még annyira sem ismert zenekar kapott lehetőséget, ráadásul kimondottan jó időpontokban.
A valódi ereje viszont az, hogy míg például a Völgyben a hasonló kaliberű előadók viszonylag félreeső helyszíneken játszottak (például az Elevenkertben, vagy a Lemming udvarban), addig az Árokpart bár a falu közvetlen központjában kapott helyet. Így azok is akaratlanul szembesültek az itteni fellépőkkel, akik épphogy csak elhaladtak a színpad előtt, vagy épp kenyérlángost ettek a szomszédos sörpadokon. És simán lehet, hogy pont ennek köszönhetően tetszett meg nekik egy-egy produkció, amit egyébként talán sosem ismertek volna meg.
További gáláns gesztus a szervezők részéről, hogy itt karszalagot sem ellenőriztek, ahogy több másik helyszínen sem, például a Vylyan Teraszon, vagy a Narancsligetben. Így az is relatíve sok programon vehetett részt, aki nem akart belépőjegyet váltani - a Völgyben erre az utóbbi pár évben már egyáltalán nem volt mód. Cserébe viszont a nagyharsányi focipályán elhelyezett nagyszínpadhoz nem lehetett italokat bevinni, ami pedig a kapolcsi Panoráma Színpadon gond nélkül működött. Szóval így tulajdonképpen 1:1.
A fentebb említett Vylyan Terasz is joggal pályázhat egy pozícióra a legmenőbb koncerthelyszínek listáján: a színpad közvetlenül a szőlőtőkék előtt kapott helyet, így a jórészt a fűben ülő közönség nem mindennapi kilátást is kapott a fellépők mellé.
Ugyancsak toplistás a Nagyharsány és Villány között félúton található szoborpark, ami hangulatában kicsit a taliándörögdi Klastromra emlékeztet. És ott van még a beremendi strand is, ahol a medencében hűsölőktől pár méterre játszanak a zenekarok a színpadon. Ezt sajnos csak képeken láttam, de szintén nem mindennapi élmény lehet.
És hogy melyik a jobb fesztivál, ahogy azt többen is megkérdezték tőlem? Erre valószínűleg még akkor se tudnék válaszolni, ha a Katlanba is évek óta járnék, így meg aztán pláne nem, hogy elsőre összesen 3 napnyi tapasztalatot szereztem. Ez pont arra volt elég, hogy kialakuljon az alapvető helyismeretem, így ha legközelebb visszamegyek, már lesz egy kiindulási alapom, amire építhetek. És minden bizonnyal vissza fogok menni, hiszen bőven maradt még felfedeznivaló.
(Még több fotóért KATT IDE!)
