Klasszikus horror új köntösben: megnéztük a Sikolyt
A Sikoly-sorozat közel áll a szívemhez, fiatal koromban, amikor először láttam Wes Craven munkáit, csak egyszerű slashereknek gondoltam a filmeket, ám amikor újra megnéztem az első három részt a 2000-es évek elején, megértettem, pontosan mit szeretett volna átadni az író-rendező.
Ez a kifejezés az angol „ki tette vajon?”- mondatból rövidült és lett egy külön zsáner a nyomozós regények, filmek világában. Klasszikus példák erre az Agatha Christie könyvei vagy a Perry Mason rejtélyei könyvsorozat.
Nos, Wes Craven Sikoly-rendezései mindig ezzel a „ki a gyilkos?”, „hány gyilkos van?”, „miért gyilkolt?” gondolatmenetből indultak ki, és forgatták ki az egész zsánert azzal, hogy
A mester ügyesen játszott ezekkel a klisékkel és úgy terelte a cselekményt, hogy mi, nézők sem tudjuk, kiben bízhatunk és kiben nem. Sajnos Wes Craven 2015-ben elhunyt, így semmi köze nem lehetett a 2021-es 5. részhez. Márpedig, hiába nem írtak számot a cím mögé, ez a film bizony a Sikoly 5. része.
A rendezésre felkért Matt Bettinelli-Olpin és Tyler Gillett tökéletes választás volt, előző munkájuk, a sajnálatosan elfeledett Aki bújt című horror volt: egy remek hangulatú, ügyesen megírt, feszes, vicces és véres kis gyöngyszem. Az új Sikoly-filmet is hasonló jelzőkkel tudom ellátni, emellett még tisztelettel nyúltak az alapanyaghoz és bátran kijelenthetjük, hogy
Wes Craven Sikoly-filmjeiben sok karakter kapja nevét a horror egy-egy legendás szereplőiről. Például az eredeti Sikoly-filmek gyilkosának neve, Billy Loomis egyértelmű utalás a Halloween mozik Dr. Loomisára, hasonlóan ehhez, jelen filmünkben is elhangzik a Carpenter családnév, valamint az egyik mellékszereplő neve is ismerős lehet, egy bizonyos Wes Hicks-é.
mely egy szép gesztus a részükről és hozzátesz az egész film meta-érzéséhez. Egy nagyon humoros Quentin Tarantino-utalást is vélek felfedezni a film legvégén.
Az új filmben próbálják modern eszközökkel újragondolni a már-már klasszikus kliséket. A szereplők itt is folyamatosan gyanúsítgatják egymást és teljesen logikus következtetéseket vonnak le, kiben lehet megbízni, kiben nem. Szinte a néző kezét vezetve dobálják be a félrevezetéseket, angol szakzsargonban csak red herring-nek nevezett forgatókönyvi fogással, mely
Ügyes a film felépítése, az egyik negatívum viszont, hogy nem elég feszes. Wes Craven munkáiban az volt a zseniális: nagyon gazdaságosan bánt az író-rendező a játékidővel. Itt talán vannak olyan részek, egy 10-15 perc, amikor kicsit leül a történet, illetve a film vége is mintha túl lenne nyújtva. Illetve még egy apróság: sokaknak már-már túl meta lehet a film. Még az új Mátrix-Feltámadások is eszembe jutott, ez engem nem zavart, mert szerintem csak hozzátett az egészhez, de nem biztos, hogy mindenki így fogja érezni.
Amiben még kicsit más az 5. rész az eredeti filmekhez képest, az a vér mennyisége. Mintha próbáltak volna brutálisabbak lenni a nagy döfködések közepette. Nekem fájt egy-egy jelenet.
Hiába tudnak a karakterek a horror szabályairól, hiába tudják, hogy ne menjenek le egyedül a pincébe, azért mindenki elköveti ezeket a hibákat.
Amit az eredeti filmek rajongóinak le kell szögezni: itt nem Sidney Prescott és Gale Weathers a főszereplőnk, ők az előző filmekből maradt klasszikus karakterek, akik vezetik az új szereplőket. Igazából Neve Campbell és Courtney Cox fel sem tűnik a 40. percig. Az új főszereplőink a Jenna Ortega és Melissa Barrera által megformált Carpenter-testvérpár.
és mégsem vagyunk benne száz százalékig biztosak, hogy nem húz a film egy Sikoly 4-et, és megint nem az egyik ártatlan lányka lesz a gyilkos. A többi mellékszereplő is teszi a dolgát. Kiemelném: Jack Quaidet a jólelkű barát szerepében és David Arquette-et, aki elképesztő magabiztossággal hozta a megtört, leharcolt sheriff szerepét. Courteney Cox és Neve Campbell már-már játszi könnyedséggel hozták szerepüket és ennyi évvel később is jó volt őket együtt látni a vásznon.
A Sikoly-filmek sosem voltak vérbeli horror-vígjátékok, inkább horror-szatírának nevezném őket, jelen filmünk esetében kár, hogy nem voltak eléggé bátrak az alapanyaggal, tudtak volna egy radikálisan más, szatirikusabb, különleges mozit alkotni, ehelyett kicsit megragadtak a Wes Craven által kitaposott ösvényen. Persze ez nem baj.
a karakterek okosabbak az átlag horrorszereplőknél, még ha van egy-egy kötelező jumpscare is, ami megtöri a lendületet, vagy néha leül kicsit a film, humor is van elég benne. Úgy érzem, méltó folytatás készült.
