Mark Ruffalo jól hozza a hite hagyott ügyvéd szerepét, aki végre valahára jót akar tenni és meg van rá a lehetősége is. Feleségét Anne Hathaway, főnökét Tim Robbins alakítja, valamint ügyvéd társát az utóbbi időben kicsit eltűnt Bill Pullman játsza.
Mindenki korrektül asszisztál Ruffalonak, de akit mindenképpen ki szeretnék emelni az Bill Camp. Ő alakítja az első embert, aki fel mert szólalni a DuPont ellen és aki az egész ügyet kirobbantotta. Nagyon tehetséges karakterszínész, akit a 2002-es Szolgálatkészségben láttam először és azóta jobbnál jobb dolgokban játszik. Meg kell említeni, hogy
a film mellékszereplői között vannak még, az ügy eredeti főszereplői is: az igazi Rob Bilott és felesége.
De szerencsére nem ízléstelenül, hatásvadász módon alkalmazzák őket, csupán mellékszereplők, akiket a vége főcímben kiemelnek.
Legnagyobb probléma a mozival talán, hogy túlságosan pontosan akarja bemutatni az ügyet. Jócskán belemegy a részletekbe, illetve, hogy könnyen kitalálhatóak az események, egy erős kezdés után kicsit unalomba fullad, picit klisés lesz. Ez nem végzetes probléma, én élveztem a Sötét vizekent és úgy érzem egy elképesztően fontos témát feszeget, aminek el kell jutnia minden átlagemberhez a világ minden táján, de mint mozifilm sajnos unalmas.
Klasszikus Dávid és Góliát történet, könyörtelenül valós alapokon: nagy cégek az életünkkel játszanak, hogy több pénzt kereshessenek.
Ez nem új, a Sötét vizeken se próbálja új történetként tálalni és nem is sikerül maradéktalanul eladni a sztorijukat. Lehet, hogy ha egy két részes TV filmben mesélték volna el a történteket, jobb lett volna.
Ez a film emléket állít egy hosszú, nem túl látványos háborúnak, amit nem katonák vívtak, hanem ügyvédek és
a tömegpusztító fegyver a poharunkban és a fürdővizünkben volt.
Sajnos ez a kicsit pátoszosan, lassan elmondott mese a kegyetlen valóságot mutatja. Mindenkinek ajánlom, nézze meg a filmet és utána figyeljen, hogy családja mit eszik-iszik, mert nincs kizárva, hogy a történelem megismétli önmagát.
Todd Haynes rendező nevét idehaza kevésbé ismerik, talán a 2015-ös Cate Blanchett főszereplésével készült Carol, vagy a 2002-es Távol a mennyországtól hazánkban legismertebb rendezései. Jelen filmjével pedig Mr. Haynes beszáll az igaz történeteken alapuló életrajzi drámák világába, méghozzá nem is rosszul.
A Sötét vizeken egy rettentő lassú, beszélgetésekkel teli, gyötrő papírmunkát hitelesen bemutató már-már történelmi pontosságú dráma.
Regisztrálj, vagy lépj be, hogy tovább tudd olvasni a cikket!
A 18 éves Windisch Laura lett az Anna-bál szépe, 16 éves húga pedig a második udvarhölgy – Fotógaléria
A 201. Anna-bál szépe tavaly már első udvarhölgyként is a díjazottak között volt. Idén is a báli közönség szavazta meg a 15 legszebbnek tartott lányt, akik közül egy szakmai zsűri választotta ki a végső győztest és az udvarhölgyeit.
Családi siker és egyben különlegesség a 201. Anna-bálon:
a balatonfüredi 18 éves Windisch Laurát választották a bál szépének, a második udvarhölgy pedig a saját húga lett. Az első udvarhölgy címet a szintén 16 éves debreceni Tollas Viktória nyerte el.
A győztes Windisch Laura számára nem ismeretlen a dobogó, hiszen a tavalyi, jubileumi 200. Anna-bálon már őt választották első udvarhölgynek. Akkor a budapesti Szabó Laura nyerte el a bál szépe címet.
Idén is a báli közönség szavazta meg a 15 legszebbnek tartott lányt, akik közül egy szakmai zsűri választotta ki a végső győztest és az udvarhölgyeit. Az eredményhirdetésre szombaton késő este, 23:00 körül került sor az Anna Grand Hotelben.
A hagyományoknak megfelelően a díjazottak vasárnap délelőtt a Kisfaludy Színpadon találkoznak az érdeklődőkkel, majd sétakocsikázáson vesznek részt a városban.
Fotógaléria az Anna-bálról:
A nagy múltú, először 1825-ben megrendezett balatonfüredi esemény előtt Forsthoffer Ágnes, az ideiglenes köztársasági elnök, aki 1998-ban maga is megnyerte a bál szépe címet, bejelentette, hogy visszautasítja a fővédnöki felkérést. Döntését azzal indokolta, hogy a politikai kiváltságokat bírálta, és nem tartott igényt a neki felajánlott tiszteletjegyekre.
Családi siker és egyben különlegesség a 201. Anna-bálon:
a balatonfüredi 18 éves Windisch Laurát választották a bál szépének, a második udvarhölgy pedig a saját húga lett. Az első udvarhölgy címet a szintén 16 éves debreceni Tollas Viktória nyerte el.
A győztes Windisch Laura számára nem ismeretlen a dobogó, hiszen a tavalyi, jubileumi 200. Anna-bálon már őt választották első udvarhölgynek. Akkor a budapesti Szabó Laura nyerte el a bál szépe címet.
Regisztrálj, vagy lépj be, hogy tovább tudd olvasni a cikket!
Esküvő, régi szerelmek és újabb Demjén-slágerek – itt a Hogyan tudnék élni nélküled? 2. első előzetese
Hat évvel az első rész balatoni nyara után ismét találkozik a Kuplung és a három barátnő. A Hogyan tudnék élni nélküled? 2. első előzetese ízelítőt ad a nagysikerű film folytatásából, de sok kérdést is felvet.
Hat év telt el a felejthetetlen balatoni nyár óta, a Kuplung tagjait és a három barátnőt pedig alaposan szétszórta az élet. A Hogyan tudnék élni nélküled? folytatásában egy esküvő hozza ismét össze a régi társaságot – természetesen újabb szerelmi bonyodalmakkal és Demjén Ferenc slágereivel.
Szerda délelőtt megjelent a Hogyan tudnék élni nélküled? 2. első hivatalos előzetesét. Az alig több mint egyperces kedvcsináló egyelőre nem árulja el a történet minden fordulatát, de az kiderül belőle, hogy a folytatás megőrzi az első film legfontosabb összetevőit: visszatér a balatoni környezet, a romantika, a humor, a látványos zenés-táncos jelenetek és a Kuplung együttes.
A képsorokon esküvői készülődést, tóparti találkozást, a színpadon ismét összeálló zenekart, valamint feszültebb és kifejezetten komikus pillanatokat is látni. A menyasszony körül Liptai Claudia új karaktere is feltűnik, az esküvő legfontosabb titkait viszont nem leplezi le az előzetes.
Az első hivatalos előzetes alapján a régi kapcsolatok közül több is újabb próbatétel elé kerülhet.
A hat főszereplő változatlan: Gergőt Ember Márk, Gábort Marics Péter, Csabit Kirády Marcell, Esztert Törőcsik Franciska, Katát Márkus Luca, Bettit pedig Kovács Harmat alakítja. Mellettük Trill Beatrix, Liptai Claudia, Seress Zoltán, Györgyi Anna és Rohonyi Barnabás is szerepel a filmben.
A folytatás sem hagyja el a sorozat zenei alapját, vagyis Demjén Ferenc slágereit.
A már bejelentett betétdalok között szerepel a Mindig ugyanúgy, a Jelszó, a Love, az Iskolatáska, a Várj, míg felkel majd a nap, a Jóbarátok vagyunk és a Legyen ünnep.
A mozibemutatót két Kuplung-koncert is felvezeti november 6-án és 7-én a Papp László Budapest Sportarénában. Ezeken az első film dalai mellett már a folytatás néhány szerzeménye is hallható lesz.
Az első rész minden előzetes várakozást felülmúlt. Magyarországon több mint egymillió mozijegyet adtak el rá, a határon túli vetítésekkel együtt pedig további csaknem kétszázezer néző látta. Összesen 56 hétig szerepelt a mozik műsorán, ami kortárs magyar film esetében példátlan teljesítmény. Romániában 132 564 fizető nézővel 2025 húsz legnézettebb mozifilmje közé is bekerült.
Hat év telt el a felejthetetlen balatoni nyár óta, a Kuplung tagjait és a három barátnőt pedig alaposan szétszórta az élet. A Hogyan tudnék élni nélküled? folytatásában egy esküvő hozza ismét össze a régi társaságot – természetesen újabb szerelmi bonyodalmakkal és Demjén Ferenc slágereivel.
Szerda délelőtt megjelent a Hogyan tudnék élni nélküled? 2. első hivatalos előzetesét. Az alig több mint egyperces kedvcsináló egyelőre nem árulja el a történet minden fordulatát, de az kiderül belőle, hogy a folytatás megőrzi az első film legfontosabb összetevőit: visszatér a balatoni környezet, a romantika, a humor, a látványos zenés-táncos jelenetek és a Kuplung együttes.
Regisztrálj, vagy lépj be, hogy tovább tudd olvasni a cikket!
Visszatérhet a TV2-re az Aktív, egy másik népszerű műsorukat kaszálhatják el miatta
A TV2 Csoport levédette a tíz éve megszüntetett Aktív című riportmagazin nevét és logóját. Ezzel viszont egy másik műsor lekerülhet a csatorna képernyőjéről.
Közel tíz év szünet után visszatérhet a TV2 képernyőjére az Aktív című riportmagazin. A csatorna a napokban levédette a műsor nevét és a hozzá tartozó logót, amit a Rekláminvázió blog szúrt ki.
Az Aktív 2002 januárjában indult a TV2-n, kezdetben Bartal Csaba, később Gombos Edina és Szebeni István vezetésével. A riportmagazin rövid idő alatt népszerű lett, és sokáig a csatorna egyik legfontosabb főműsoridős programjának számított. Később azonban a délutáni, majd a déli műsorsávba került, ahol elvesztette nézőinek jelentős részét. Az utolsó adást 2016 szilveszterén sugározták.
A műsor várhatóan a Tények Plusz helyét veszi át, a váltás pedig már augusztusban megtörténhet.
A TV2 jelenlegi műsorújsága szerint a Tények Plusz ezen a héten még adásban van, ami alátámasztja a legkorábbi augusztusi indulásról szóló értesüléseket. A lépés egy nagyobb átalakítási folyamat része, a csatorna ugyanis korábban már a „TV2 Híradó” és a „TV2 Hírek” nevekre is védjegyoltalmat kért, jelezve, hogy a teljes hírszolgáltatását újraépíti – írja a Story.hu.
A TV2 vezetése még májusban jelentette be, hogy a Tények márkanevet a jelenlegi formájában megszüntetik. Korábban ezt írta a csatorna sajtóosztálya:
„Jelenleg zajlik az infotainment műsorok megújítása, amelyre elsősorban a Tények brand eróziója miatt van szükség.”
„A cél, hogy az újonnan induló brandekkel, a tanulságok levonását követően, a TV2 az elvárt szakmai sztenderdeknek megfelelő hírszolgáltatást nyújtson” – tudatták akkor.
Az átalakítás személyi változásokat is magával hozott. A Tények korábbi meghatározó arcai, Marsi Anikó és Gönczi Gábor tavasszal vonultak vissza a képernyőről, és sajtóértesülések szerint már nem is térnek vissza a megújuló hírműsorba. Helyükre a hírek szerint többek között a csatornához visszatérő Pachmann Péter érkezhet, de Szedmák Zita, Farkas Fanni és Gajdos Tamás neve is felmerült.
Közel tíz év szünet után visszatérhet a TV2 képernyőjére az Aktív című riportmagazin. A csatorna a napokban levédette a műsor nevét és a hozzá tartozó logót, amit a Rekláminvázió blog szúrt ki.
Az Aktív 2002 januárjában indult a TV2-n, kezdetben Bartal Csaba, később Gombos Edina és Szebeni István vezetésével. A riportmagazin rövid idő alatt népszerű lett, és sokáig a csatorna egyik legfontosabb főműsoridős programjának számított. Később azonban a délutáni, majd a déli műsorsávba került, ahol elvesztette nézőinek jelentős részét. Az utolsó adást 2016 szilveszterén sugározták.
Regisztrálj, vagy lépj be, hogy tovább tudd olvasni a cikket!
Itt nem finomkodnak – Egy sportág, amin mindenki nevetett, és most egy AppleTV+ vígjáték épült rá
Elsőre teljesen abszurdnak hangzik, hogy egy pickleballról szóló film működhet. A Dink azonban nem veszi túl komolyan magát, és pontosan ettől lesz szerethető. Jake Johnson és Ed Harris remek párost alkotnak, a humor pedig kellemesen őrült.
A sportvígjátékok receptje az elmúlt évtizedekben alig változott. Van egy kiöregedett vagy kiégett főhős, aki valaha ígéretes tehetség volt, de az élete rossz irányt vett. Jön egy váratlan lehetőség, egy különös sport vagy csapat, néhány kötelező kudarc, majd a nagy visszatérés. A Dink című AppleTV+ film sem próbálja újraírni ezt a formulát, viszont pontosan tudja, hogy nem is ez a dolga. Ehelyett fogja a jól ismert sportfilmes sablonokat, nyakon önti egy Adam Sandlerhrz-hasonló szituációs humorral, és készít belőlük egy könnyed, szerethető vígjátékot.
Már az első percek egyértelművé teszik, hogy itt nem finomkodnak.
A nyelvezet meglepően szókimondó, a gyerekek ugyanúgy káromkodnak, mint a felnőttek, a humor pedig gyakran kellemetlen helyzetekből építkezik, amelyeket egy csipet fekete humor tesz még abszurdabbá. Nem egy tipikus családi matinéra kell számítani, hanem egy olyan komédiára, amely leginkább azoknak szól, akik szeretik az önironikus, kissé pimasz amerikai vígjátékokat. Már, ha ez a zsáner még létezik.
A történet középpontjában egy egykori teniszcsodagyerek áll, Dusty, akit Jake Johnson alakít. Fiatalon óriási jövőt jósoltak neki, ám a karrierje még azelőtt kisiklott, hogy igazán elkezdődhetett volna. Mára ott tart, közel ötven évesen, hogy édesapja teniszklubjában oktat gyerekeket, miközben próbál együtt élni azzal a gondolattal, hogy sosem váltotta be a hozzá fűzött reményeket.
Jake Johnson karaktere tipikus sportfilmes vesztes hős. Kissé kiégett, makacs, önfejű, és sokszor kifejezetten nehéz vele együtt érezni. Éppen ezért működik jól a karakterív is: a film nem próbálja az első perctől szerethetővé tenni, inkább hagyja, hogy fokozatosan nőjön fel a feladathoz.
A másik nagy erősség Ed Harris, aki a szigorú, keménykezű apa szerepében remekül érzi magát.
Már a puszta jelenléte is tekintélyt sugároz. Bár karaktere elsőre egyszerű ellenfélnek tűnik, Harris rutinja még az egyszerűbb jeleneteknek is súlyt ad. A történet valódi konfliktusa azonban meglehetősen szokatlan. Nem egy rivális teniszakadémia vagy egy világverseny áll a középpontban, hanem… a pickleball.
Akinek eddig kimaradt volna, a pickleball lényegében a tenisz egyik könnyebben játszható rokona. Kisebb pályán zajlik, lassabb tempójú, és elsősorban az idősebb korosztály körében vált rendkívül népszerűvé. Az Egyesült Államokban az elmúlt években valóságos őrület alakult ki körülötte, így teljesen érthető, hogy előbb-utóbb film is készült róla. A Dink ezt a kulturális jelenséget fordítja sportkomédiává.
A pickleball-játékosok egyre több pályát követelnek maguknak, ami veszélybe sodorja a tökéletesnek hitt hagyományos teniszklubot. A vita odáig fajul, hogy egy különleges verseny döntheti el, melyik sport maradhat a klubban. Főhősünk természetesen először teniszezőként szeretné megmenteni szeretett sportját, ám amikor ez nem sikerül, megsérül és rehabilitációból kénytelen maga is pickleball-ütőt ragadni.
Ez az alaphelyzet már önmagában elég abszurd ahhoz, hogy működjön vígjátékként.
A Dink ráadásul nem veszi túl komolyan önmagát. Folyamatosan kifigurázza a sportfilmek kliséit, miközben mégis végigjárja az összes kötelező állomást. Megkapjuk a bukott hőst, az új célt, a nehéz felkészülést, a személyes konfliktusokat és természetesen a várva várt megváltás lehetőségét is.
A humor leginkább a kínos szituációkból fakad. Nem a harsány poénok dominálnak, hanem azok a jelenetek, amikor a szereplők saját magukat hozzák kellemetlen helyzetbe. Például, amikor Ed Harris karaktere kitalálja, hogy egy versenyt hirdet a klub jövőjéért: egy régi házszabályt aktivál, ami megmondja ki csatlakozhat a teniszklubhoz. Ez most pont jól jön a „gonoszoknak”, de különösen vicces benne az, hogy ez a szabály a 60’-as évek Amerikájában a szegregációhoz és a feketék kizárásához köthető. Amikor ezt bejelenti, milyen ötlete van, enyhén se finom jelzésként egy afroamerikai karakteren marad a kamera, hosszan, kellemetlen ideig. Az ilyen típusú humor miatt érdemes megnézni a Dinket.
Ebben erősen érződik a Workaholics (A munka hősei) írójának stílusa: a párbeszédek lazák, gyakran improvizáltnak hatnak, a karakterek pedig szerethetően esendők.
A történet tele van meglepetésvendégekkel is. Ben Stiller, Chloe Fineman, Chris Parnell, Patton Oswalt, Andy Roddick vagy éppen John McEnroe felbukkanása kellemes extra, különösen azoknak, akik szeretik az amerikai sport- és vígjátékos kultúrát. Ezek a cameók sosem érződnek öncélúnak, inkább játékos kikacsintások a néző felé.
Persze a Dink nem hibátlan alkotás. A történet szinte minden fordulata előre kiszámítható, a karakterek többsége jól ismert sportfilmes archetípus, és senki sem fogja a forgatókönyv eredetiségét emlegetni évek múlva. A film azonban láthatóan nem is akar több lenni annál, mint ami. Egy könnyed, másfél órás kikapcsolódás. És ezt meglepően jól teljesíti.
A legnagyobb erénye talán éppen az, hogy végig megőrzi a jókedvű hangulatát.
Nem túl drámai, nem akar nagy életigazságokat megfogalmazni, egyszerűen csak szórakoztatni szeretne. Jake Johnson könnyedén alakítja a főszereplőt, Ed Harris tekintélyt parancsoló ellenpontja, a sport pedig éppen elég különleges ahhoz, hogy frissnek hasson. Legalább is nekem biztosan.
A Dink nem reformálja meg a sportfilmeket, sem a vígjátékokat, viszont pontosan tudja, milyen közönségnek készült, és ezt a feladatot magabiztosan teljesíti. Ha valaki egy kedves, kissé őrült, önironikus sportvígjátékra vágyik, amelyen nem kell sokat gondolkodni és jó eséllyel mosolyogva áll fel a végén a kanapéról, akkor ez a film könnyen betalálhat. Nem klasszikus, nem korszakalkotó, viszont kifejezetten szórakoztató darab az AppleTV+ kínálatában. Jobb, mint egy átlagos Adam Sandler-vígjáték.
A sportvígjátékok receptje az elmúlt évtizedekben alig változott. Van egy kiöregedett vagy kiégett főhős, aki valaha ígéretes tehetség volt, de az élete rossz irányt vett. Jön egy váratlan lehetőség, egy különös sport vagy csapat, néhány kötelező kudarc, majd a nagy visszatérés. A Dink című AppleTV+ film sem próbálja újraírni ezt a formulát, viszont pontosan tudja, hogy nem is ez a dolga. Ehelyett fogja a jól ismert sportfilmes sablonokat, nyakon önti egy Adam Sandlerhrz-hasonló szituációs humorral, és készít belőlük egy könnyed, szerethető vígjátékot.
Már az első percek egyértelművé teszik, hogy itt nem finomkodnak.
A nyelvezet meglepően szókimondó, a gyerekek ugyanúgy káromkodnak, mint a felnőttek, a humor pedig gyakran kellemetlen helyzetekből építkezik, amelyeket egy csipet fekete humor tesz még abszurdabbá. Nem egy tipikus családi matinéra kell számítani, hanem egy olyan komédiára, amely leginkább azoknak szól, akik szeretik az önironikus, kissé pimasz amerikai vígjátékokat. Már, ha ez a zsáner még létezik.
Regisztrálj, vagy lépj be, hogy tovább tudd olvasni a cikket!
