KULT
A Rovatból

Bárcsak minden 36 éves zenekar ilyen formában lenne – Kispál és a Borz koncertbeszámoló

13 év után lépett fel újra a legendás együttes Budapesten, dupla teltház előtt. Bár az egyik apropó a napokban megjelent új album volt, lemezbemutató helyett slágerparádét kapott a közönség.

Link másolása

Nem igazán vagyok híve a hatásvadász szófordulatoknak, de amikor bejelentették, hogy 2010 után újra Budapesten koncertezik a Kispál és a Borz, arra talán volt nem túlzás a történelmi pillanat kifejezést használni.

Bár a szigetes búcsúkoncert óta is lehetett időnként Kispál-dalokat hallani a fővárosban (például a Lovasi 50 arénakoncerten, vagy 2018-ban a Barba Negra klubban), ezek egyike sem a zenekar neve alatt futott, és csak az este egy része szólt róluk. Nem csoda, hogy a Budapest Parkba meghirdetett buli rekordidő alatt teltházas lett, és a ráadásnapra is hónapokkal ezelőtt elfogyott minden jegy. Én az utóbbit néztem meg, aminek az is előnye volt, hogy az elsővel ellentétben nem esett az eső.

Szúrópróbaszerűen megkérdeztem úgy 15-20 embert a közönségből, a válaszaikból pedig az derült ki, hogy szinte senki nem látta az együttest 2010 óta: összesen ketten mondták azt, hogy részt vettek valamelyik orfűi koncerten, mindenki másnak túl messze voltak az ottani alkalmak, vagy csak egyszer se jött ki úgy a lépés.

A legtöbben a Szigeten voltak utoljára Kispálon, de olyan is akadt, aki legalább 30 éve nem járt a koncertjükön, most viszont úgy gondolta, eljön nosztalgiázni egyet. Kiskunhalasi, veszprémi és salgótarjáni is volt az általam megszólítottak között, többen a gyereküket is elhozták magukkal, akik korábban soha nem látták még a zenekart.

Már a kezdés is erősre sikerült 8 óra előtt néhány perccel: a felvezetésként egy kórus által előadott Egy az egybe (csak maga) után sorban a Húsrágó hídverő, a Zsákmányállat és a 0 óra 2 perc következett. Az átlagéletkor valahol 30 és 50 év között lehetett, de rég láttam ennyi felszabadultan bulizó, a szövegeket szinte végig éneklő arcot a tömegben.

Bármikor is írtam a Kispál és a Borzról az elmúlt 7 év során, amióta lezárult az orfűi tematikus koncertsorozat, egy bizonyos tételmondat sosem maradt ki a cikkekből: ők az a zenekar, akiknél egyáltalán nem zavarna az sem, ha csak a régi slágereikkel „hakniznának”. Ezek a dalok ugyanis egyszerűen túl jók ahhoz, hogy ne hangozzanak el rendszeresen élőben.

A rajongók többsége valószínűleg osztja a fenti megállapítást, Lovasi és Kispál viszont szigorúbbak voltak: feltételül szabták, hogy csak akkor állnak össze, ha szerzőpárosként is újra lesz mondanivalójuk. Ez a jég végül tavaly tört meg, így a visszatérés mellett egyúttal azt is bejelentették, hogy 2004 óta először új albumon dolgoznak.

A Beszorult mondat címre keresztelt album végül a mostani koncertek előtt pár nappal jelent meg, így ezt a két májusi estét akár lemezbemutatóként is fel lehetett (volna) fogni. A valóságban viszont mindössze két számot vettek elő róla, a címadó dalban Krúbi, a Gombokban pedig Lovasi lánya, az énekesnőként épp szárnyait bontogató Eszter vendégszerepelt.

Ez persze érthető, hiszen aligha volt olyan a közönségben, aki ne a jól ismert slágerek miatt váltott volna jegyet: azok nagy része, akiket megkérdeztem, vagy nem is hallotta még az új lemezt, vagy felemás a véleménye róla. Azért akadt olyan is, akinek kifejezetten tetszett, és valószínűleg az ő számuk idővel nőni fog, elvégre most csak néhány napjuk volt véleményt alkotni. Második-harmadik nekifutásra én is jobban megbarátkoztam már vele, mint elsőre. Ha nem is érnek fel az életmű hőskorához, a 11 dalnak legalább a fele simán elférne a koncertek programjában, ha máshogy nem, rotációban.

Vendégfellépőkből a már említetteken kívül sem volt hiány: a korábbi felállásokból visszatért Bräutigam Gábor (aki Lovasi szerint komoly szerepet játszott a mostani újrakezdésben) és Leskovics Gábor Lecsó, ott volt Németh Juci, valamint a tavaly bemutatkozott Kispál és a Lovasi formációból ismerős Babcsán Bence is.

A tavalyi orfűi buli egyik kevésbé jó ötletének bizonyult, hogy rendezőnek felkérték Bodó Viktort, aki különféle közjátékokkal igyekezett feldobni az estét. Ezek közül volt olyan is, ami kifejezetten rosszul sült el: amikor Lovasi váratlanul ájulást színlelt egy szám közepén és kijöttek hozzá a mentők (vagyis mentőruhás színészek), az főleg a hátrébb állóknak lehetett félreérthető pillanat – már aki egyáltalán látta, mi történik.

Most szerencsére nem voltak ilyen erőltetett jelenetek, és egyáltalán nem is hiányoztak: még a konferálást sem vitték túlzásba, egyszerűen csak játszották a dalokat egymás után. A hangulat a lassú számok alatt sem ült le, gyakorlatilag folyamatos flow-ban telt a két óra.

A műsor a teljes repertoáron átívelt, az Ül és a Sika, kasza, léc kivételével minden lemezről elővettek legalább 2-3 dalt, 4-nél többet viszont egyikről sem. Persze ennél jóval hosszabb játékidőt is meg lehetett volna tölteni slágerekkel – ami szintén a Kispál-életmű nagyságát mutatja –, de hiányérzete valószínűleg így se volt senkinek.

Lovasi örökifjú kiállását felesleges részletezni, de Kispál András játékán sem érződött egyáltalán, hogy jövőre betölti a 60-at. Ő eleve nem volt soha az a teljes színpadot bemozgó típus, a védjegyének számító dülöngélése viszont semmit nem változott. Legfeljebb annyi a különbség, hogy most már szemüvegben penget, de ezt aligha róhatja fel neki bárki.

Aki eddig kételkedett benne, mit tud a zenekar 36 év és ilyen hosszú kihagyás után, csak bátorítani tudom, hogy adjon egy esélyt nekik: olyan formát mutatnak, amit sok fiatal is megirigyelhetne tőlük. És immár azt sem lehet a szemükre vetni, hogy kizárólag a múltjukból akarnak pénzt csinálni.

Több Kispál és a Borz koncert már nem lesz idén, a főként a korai albumokra fókuszáló Kispál és a Lovasi formációval viszont még lehet találkozni néhány alkalommal, például Orfűn, Veszprémben, vagy a Tokaji Fesztiválkatlanban. Érdemes ezt is megnézni, a repertoár a sok ritkán játszott dal miatt talán még különlegesebb.

Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


KULT
A Rovatból
Tordy Géza a halála előtt intézetbe akart költözni, memóriazavarai miatt hagyott fel a színészettel
Ezt mondta el barátja, a Jászai-díjas Körtvélyessy Zsolt. Két hónappal halála előtt találkozott utoljára a művésszel.
Fischer Gábor - szmo.hu
2024. április 30.


Link másolása

Május 1-jén ünnepelné a 86. születésnapját Tordy Géza. Halála előtt tíz évvel már visszavonult a színpadtól, az okokról azonban soha nem beszélt. Most az egyik legjobb barátja, Körtvélyessy Zsolt árulta el a Blikknek, hogy a Nemzet Színésze a memóriazavarai miatt kényszerült felhagyni a munkával, majd elvonulni a nyilvánosság elől.

„Géza volt az egyik legjobb és legrégebbi barátom, hetven éve ismertük egymást. Nagyon megrázott a távozása. Szegény az évek során egyre több betegséggel küzdött. Bár egyedül élt, sokat volt kórházban, és szó volt arról is, hogy állandó jelleggel bevonul egy intézetbe, mert nem akar senki terhére lenni.”

– mondta Körtvélyessy. Úgy látta, Tordy elszánt volt elhatározásában, arra azonban már nem került sor. A színművész úgy emlékszik, az egészségügyi problémák közül Tordyt leginkább memóriazavara viselte meg, emiatt hagyta abba a színészetet is.

Nagyjából tíz évvel ezelőtt kényszerült a visszavonulásra, mert a memóriaproblémái miatt már nem tudta megtanulni a szöveget.

Ez nagyon megviselte, és a korábban mókamesterként ismert Gézából zárkózott, megkeseredett embert lett.

Ez volt az oka annak is, hogy ennyire kizárt az életéből mindenfajta szereplést. Ő egy nagyon elkötelezett színész volt, aki szinte mindent képes volt alárendelni a munkájának, és nagy törést okozott, hogy ennek vége. Emlékszem, bár a Hadik-filmben mind a kettőnknek csak egy kis szerepe volt, azt mennyire élvezte.” – mondta Körtvélyessy. A Jászai-díjas színész rendszeresen tartotta a kapcsolatot Tordyval. Két hónappal a halála előtt találkoztak is. „Szerveztük már a következőt, valami közös főzést, ami már nem jöhetett létre”. – zárta gondolatait Körtvélyessy Zsolt.

Link másolása
KÖVESS MINKET:

KULT
A Rovatból
Itt a magyar Harry Potter: gulyással, hagyományos reggelivel, metróval és egy sikeretlen vizsga utáni búfelejtővel
Hári Gábor egy családi étkezésben megfáradva döntött úgy, hogy elkészíti a kultikus figurák magyar verzióját. A mesterséges intelligencia segítségével kerültek a szereplők kocsmába, pályaudvarra, lakótelepre...

Link másolása

Harry Potterből sosem elég. A könyvek és filmek, a különféle játékok után a mesterséges intelligencia segítségével most Magyarországra érkeztek a szereplők.

A kalandról különleges képeket osztott meg a Facebook-on Hári Gábor. Az alkotó elmesélte a Szeretlek Magyarországnak, hogyan született az ötlet, hogy magyar környezetbe helyezze a varázsló-tanoncok világát.

"Az inspirációm onnan jött, hogy külföldön élek, és a családom látogatóba jött nemrég. Magyar ételeket ettünk, elég tetemes mennyiségben. Egy ponton, amikor már kifáradtam az evésben, leültem a YouTube elé és eszembe jutott a "nemzeti Harry Potteres" mesterséges intelligencia mémformátum. Magyar verziót még nem láttam belöle, ezért úgy döntöttem elkészítem én".

A képeket pedig megosztotta ITT. És az alkotásokhoz némi magyarázatot is adott.

"Hágrid" gulyást főzött a harmadik ebédjére
"Dámböldór" a méreggel, ami miatt kirúgták
"Sznép" a megvakulása előtt
"MekGonagál" hagyományos magyar reggelivel
"Heri, Ron és Hermióne" egy sikertelen vizsga után, iskolai egyenruhában
"Dobbi" túl sokat szívott, most a pályaudvaron lakik
"Voldemort", aki rossz hírekkel szórakoztat

A képeket Hári Gábor engedélyével közöltük.

Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

KULT
A Rovatból
„Bárcsak egy sima iskolába járhattam volna!” – Zendaya a gyerekkori sztársággal járó szorongásairól mesélt
Zendaya jelenleg a Z-generáció legnagyobb sztárja, aki már tinédzserként példakép volt kortársai számára, hiszen óriási sikerrel énekelt, táncol, színészkedett, producerkedett, sőt, könyvet is írt. A sztársághoz vezető út azonban egyáltalán nem volt könnyű a számára.

Link másolása

Zendaya nem a showbizniszből érkező szülők gyermeke (tanárként dolgoztak mindketten), vegyes etnikumú előadóként szintén nem nyílt meg előtte rögtön minden ajtó, a tehetsége azonban végül teret nyert. A most 27 éves színésznő egyébként többször is megnyílt a stresszről és a szorongásáról, amit azért érzett gyerekszínészként, mert folyamatosan teljesítenie kell, hiszen attól félt, hogy ha nem hozza ki magából a maximumot, az emberek elveszítik az érdeklődésüket iránta.

A kétszeres Emmy-díjas sorozat- és filmsztár, aki óriási sikereket ért el a Pókember- és a Dűne-filmekkel, az Eufória című szériával (jelenleg pedig a Challengers című teniszes drámában láthatjuk, amiért már most Oscar-jelölést jósolnak neki), azon kevés hírességek egyike, akik valaha a Vogue és a brit Vogue címlapján szerepeltek ugyanabban a hónapban.

„Bonyolult érzéseim vannak a gyerekléttel, a hírnévvel és a nyilvánossággal kapcsolatban. Rengeteg olyan esetet láttunk, amikor ez a kombó eléggé káros volt" – mesélte Zendaya a korai előadói karrierjéről, ami 13 éves korában kezdődött a Disney Channel Indul a risza című sorozatával:

„Csak most, felnőttként kezdek rájönni, hogy ó, oké, várj egy percet: mindig csak azt csináltam, amit ismertem, és ez minden, amit tudtam.”

Nem tud örülni a sikereinek

Zendaya azt is kifejtette, hogy úgy érzi, csak most, közelebb a harminchoz éli át a „szorongótinédzser-fázisát", mivel fiatalabb korában erre nem igazán volt lehetősége. „Úgy éreztem, hogy egy nagyon felnőtt helyzetbe kerültem. Korán lettem a családom kenyérkeresője, szóval rengeteg szerepcsere történt nálunk, miközben én hirtelen felnőtté váltam.”

A fiatalon felnőttkorba taszított tapasztalatai miatt elmondása szerint nem élvezheti annyira a sikereit, amennyire szeretné: „Úgy érzem, hogy összezsugorodom, és nem tudok felhőtlenül örülni mindannak, ami történik velem.

Nagyon feszült vagyok, és azt hiszem, ezt azért hordozom magammal, mert gyerekkoromban nem igazán volt lehetőségem arra, hogy csak úgy kipróbáljak minden hülyeséget, amit egy gyereknek, tinédzsernek ki kéne próbálnia. Bárcsak egy sima iskolába járhattam volna!”

Bár Zendaya sosem járt középiskolába, a felnőtt karrierje nagy részét azzal töltötte, hogy ilyen korú karaktereket alakított, mint például az Eufóriában, vagy a Pókember-filmekben, ez utóbbiakban jelenlegi szerelme, Tom Holland oldalán játszott.

Fél, hogy megunják

A Challengers az egyik első olyan filmje Zendayának, amelyben a tényleges korának megfelelő korú ember alakít, ezt pedig saját bevallása szerint üdítőnek, ugyanakkor egy kicsit ijesztőnek is találta: „Úgy voltam vele, hogy remélem, a nézők elhiszik a karakteremről, hogy ugyanannyi idős, mint én, vagy talán egy kicsit idősebbnek is gondolnak, hiszen vannak barátaim, akik már szülők, vagy akiknél épp úton van a gyerek" – magyarázta Luca Guadagnino (Vakító napfény, Szólíts a neveden, Sóhajok, Csontok meg minden) filmjéről, amelyben egy fiatal anyukát alakít.

Ugyanakkor azt is megjegyezte, hogy egy nap szeretne családot alapítani, de nem akarja elsietni a dolgot, mivel aggódik amiatt, hogy a nyilvánosság előtti élete mit jelentene a gyerekei számára. „Azt hiszem, mindig is szorongtam a gondolattól, hogy az emberek egyszer csak azt mondják: »Már 14 éves korod óta figyelemmel követlek, de már nem érdekelsz, mert unalmas lettél.«”

Az attól való aggodalma, hogy cserbenhagyja az embereket, egyben azt is eredményezi, hogy gyakran bénító nyomást helyez magára, hasonlóan ahhoz, ahogyan a Challengers-beli karaktere, Tashi teszi.

A párja, Tom Holland, a barátai és a munkatársai szerint egyébként Zendaya eddig tökéletesen kezelte a sztárságával együtt járó cirkuszt, és nem féltik őt a jövőben sem, mert a sikerei ellenére nem szállt el, két lábbal áll a földön, és határozott elképzelései vannak arról, hogy milyen irányba vigye a karrierjét.

Link másolása
KÖVESS MINKET:


KULT
A Rovatból
Kevés pénzből tűrhető akciófilm – Nem annyira rossz, mint gondolnánk: ez Maga a pokol!
Miután megnéztem a Maga a pokol előzetesét, eléggé megijedtem, hogy erről a rettenetről nekem írnom kell. De kellemesen csalódtam, meglepően jól szórakoztam a szörnyű, „B” filmnek tűnő alkotáson. De mégis, mitől jobb film ez, mint egy Dwayne „The Rock” Johnson-produkció?
B.M.; Fotók: imdb.com - szmo.hu
2024. április 29.


Link másolása

Azt hiszem erre a kérdésre egyszerű a válasz. Emberi, és ahhoz képest, hogy a költségvetése nem volt túl magas, szórakoztató, valamint foglalkozik a karaktereivel. Nem érinthetetlen félistenekkel van dolgunk, hanem hús-vér, profi katonákkal. Történetünk szerint egy Delta kommandó-akciót követünk valahol a Fülöp-szigeteknél.

Egy orosz fegyvernepper/drogcsempész elfogott egy CIA-ügynököt, akit ki kell szabadítani.

Erre a küldetésre a Delta kommandó három veterán katonáját küldik, Abellt (Luke Hemsworth), Bishopot (Ricky Whittle) és Sugart (Milo Ventimiglia). Viszont a csapatnak szüksége van egy földi drónoperátorra a küldetés során, ezért JJ Kinney (Liam Hemsworth) kényszerűségből elkíséri a hármas fogatot.

A kényszerűség abból adódik, hogy a Delta Force nem talált első számú, veteránnak tekinthető, légierőhöz tartozó katonát, ezért a viszonylag tapasztalatlan Kinney „nyerte” meg a feladatot, aki csak azért volt elérhető, mert egy gyomorprobléma miatt lekéste az eltávra menő gépét.

Így nem egy hibátlan, tökéletes izomkolosszust alakít a legfiatalabb Hemsworth tesó, hanem egy újonc bakát, akinek bizonyítania kell a rangidős társai előtt.

Természetesen az egész akció kudarcba fullad, és a film egy nagy menekülésbe csap át, ahol Kinney-t csak egy dolog tartja életben, a drónokat a központból irányító operátorai, Reaper (Russell Crowe) és asszisztense Nia (Chicka Ikogwe).

Meglepően sebezhető karaktereket látunk, még úgy is, hogy sokat megélt katonákról beszélünk. Itt mindenkiért izgulhatunk, hogy túléli-e a bevetést.

Még Russell Crowe-nak is adtak több izgalmas B történetszálat, miközben az egész eseményt csak egy székben követi végig rádión és a drón kameráján keresztül.

Kicsit olyan érzés a Hemsworth-Crowe kettős, mint a Drágán add az életed McClane-Powell kapcsolata. Nem találkoznak sose, de együtt küzdenek a katonák életéért.

Az akció korrekt, nemcsak CGI-szösszeneteket, de sok tényleges robbanást láthatunk, ami szokatlan így 2024-ben. A vizuális effektek rendben vannak, érezni, hogy a rendező William Eubank ért az alacsonyabb költségvetés felhasználásához. Ezt már a 2020-as Árok forgatásán tudta bizonyítani.

Viszonylag kevés pénzből is képes autentikus környezetet teremteni a rendező.

Tudja, hogy kell kezelnie a karaktereit, jól mozgatja a szálakat, ügyesen dolgoznak együtt a színészei, működik a kémia és a machismo. Azért ne feledjük, hogy ez egy igazi tesztoszteronnal telepumpált férfi-film. Itt robbanások, csonkolások, késelések és lövöldözések váltják egymást, moderált mennyiségű párbeszéd kíséretében.

Tisztességes akciófilm, feszült dráma, izgulhatunk is rendesen, minden elismerésem, mi kell még? Nem gondoltam volna, hogy így állok fel a film elől, de akár a többször nézős-filmek közé is bekerülhet William Eubank mozija. Eubank operatőrből lett rendező, amit a Maga a pokol minden másodpercén érezni. Tudja mit-mikor-hogy mutasson meg, úgy, hogy az érdekes legyen a néző számára. Jó tempóban fokozza a feszültséget, nem sajnálja a karaktereit, ha valakinek meg kell halnia, akkor azt már az Árok óta tudjuk, hogy fog járni.

A forgatókönyv megint csak jól sikerült, bár a közepén, az első óra környékén a lendület kicsit alábbhagy.

A párbeszédek nem fárasztóak, sokat dob, hogy nemcsak Liam Hemsworth van a középpontban, hanem a csapata és a központban lévő drón operátorok is. Bár egyértelműen Hemsworth a főszereplő, a túlélésért bizony együtt kell dolgoznia egy csapattal. Viszont nem esik át a másik oldalra, nem érezni háborús és hadsereg-propagandának. Nem emiatt a film miatt fog mindenki beállni a seregbe. Ez csak egy izgalmas mozi egy balul sikerült bevetésről, a szörnyű magyar cím mellett.

Nem azt mondom, hogy a Maga a pokol nem egy tipikus streaming-film, mert nagyon hasonló azokhoz. A költségvetése, a szereplőgárda és az egész produkció a streaming-utóérzést kelti, de valahogy mégis megérdemli a moziforgalmazást.

Lehet, hogy a rendezés és a forgatókönyv valami olyasmit ad hozzá, amit egy Tyler Rake-nél, Kate-nél vagy egy Polar-nál nem éreztem.

Persze, szórakoztató, hogy egy elpusztíthatatlan félisten végigdarál egy hadseregnyi embert, de nincs semmi kötődés a tökéletes karakterekhez.

Szerintem több száz akciófilmet láttam életem folyamán, lehet még többet is, de a streaming-akciófilmek csak átfolynak az emberen, amíg egy Kommandó, Rambo, vagy Ragadozó azért a nézővel marad.

Persze a Maga a pokol nem egy ezekhez hasonló klasszikus, de érzésre sokkal jobb, mint amit a zsánerben kaptunk eddig a 2024-es évben.

Aki szereti az akciófilmeket, nem lőhet mellé a Maga a pokollal. Azért klisékkel találkozni fogunk, nem hibátlan a mozi, de meglepően szórakoztató.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk