A Művészetek Völgye kicsiben, egy borfesztivállal keresztezve – ilyen volt az idei Kerekdomb
A Művészetek Völgye szervezői 2016-ban álmodták meg a Kerekdomb Fesztivált, azzal a célkitűzéssel, hogy a Kapolcson már megszokott szellemiséget és összművészeti programkínálatot exportálják a keleti országrészbe, egy hétvégébe sűrítve.
Kísérletezésből valóban nem volt hiány: az évek során próbálkoztak 3 és 4 napos kiadással is, folyamatosan szélesítették a zenei felhozatalt, tavaly pedig Tállya mellett a szomszédos Golopot is bevonták.
Utóbbi végül nem bizonyult nyerő ötletnek, már csak azért sem, mert a Kerekdomb egyik legfőbb vonzereje az egyszerű bejárhatóság: minden helyszín kényelmes sétatávon belül található, nem kell buszozni a falvak között a kezdési időpontokkal sakkozva, mint a Völgyben. Szerencsére ezt a stáb is felismerte, és idén már újra csak Tállyára fókuszáltak.
A falun belül viszont tudtak terjeszkedni: a fő újítás az volt, hogy minden eddiginél jobban becsatornázták a pincészeteket a fesztivál vérkeringésébe. Több kisebb koncertet, beszélgetést, valamint kiállítást is kiszerveztek korábban részt nem vevő helyszínekre, például a Szűcs-, a Szóló- és a Zsadányi-pincészetbe, vagy a szintén most debütáló Nyerges-udvarba.
Ezen a ponton kell kiemelni az árszínvonalat, ami borvidékhez méltóan kedvező: bár persze akadtak drágább tételek, valamint az ételekért is jobban a zsebünkbe kellett nyúlni, a termelői borok literjét már 6-700 forintért is kínálták, és ezért az összegért egyáltalán nem alsó polcos minőség járt.
Összesen ötféle dűlőtúrát hirdettek meg, amire jelentkezve még behatóbban meg lehetett ismerkedni a borászok munkájával és a szőlőművelés alapjaival, persze mindenhol kóstolással egybekötve.
Akinek mindez nem volt elég, a Gyöngyöm Presszóban a hamisítatlan vidéki kocsmai életérzést is magába szívhatta, zenegéppel, Unicummal, és persze a végtelenül barátságos helyi törzsközönséggel.
A programkínálat is gazdagabbnak tűnt, mint eddig bármikor: a Vincellér Ház szabadtéri nagyszínpadán fellépett például a Lóci Játszik, a Parno Graszt, a már visszajáró Bohemian Betyars, a Punnany Massif, a Szabó Balázs Bandája és az Elefánt, de utolsó nap itt került sor a Momentán Társulat Lev&Te című előadására is, melynek vendége ezúttal Palya Bea volt. Az énekesnő, aki nem sokkal korábban duókoncertet is adott a cimbalmos Lisztes Jenővel, bebizonyította, hogy a váratlan helyzetekre épülő improvizációban is legalább annyira otthonosan mozog, mint profi társai.
Az említett kisebb helyszíneken játszott még például a Blue sPot, a Jónás Vera trió, a Papaver, Dorogi Péter (Intim Torna Illegál), a CandyMen Duó és Snétberger Ferenc jazztanítványai. A közösségi házban színházi előadásokat lehetett megnézni, ilyen volt a Gerlóczy Márton regényéből adaptált A csemegepultos naplója, amit Ötvös András adott elő zseniálisan.
Ahogy kezdettől fogva mindig, a Hosszúlépés csapata is áttette a székhelyét Tállyára, hogy tematikus helytörténeti sétákon mutassák be a település múltját, ezúttal a zsidó örökségre fókuszálva.
Míg korábban alig párszor fordult elő, hogy átfedések legyenek a műsorfüzetben, leginkább lineárisan zajlott minden, most sokszor szinte a bőség zavara volt jellemző.
Érdekes módon egyáltalán nem volt nagy tömeg, péntek délután a Lóci Játszik koncertjén konkrétan csak lézengtek, de még a főműsoridőben fellépő Punnany Massifot és Bohemian Betyarst is sokkal kevesebben nézték, mint amennyit más fellépéseiken megszokhattak.
Valószínűleg többeket visszatartott az időjárás, ami ilyentájt már mindig elég esetlegesen alakul. Most sem úsztuk meg eső nélkül, pénteken volt egy nagyjából egy-másfél órás intenzív zápor, másnapra azonban javult a helyzet, még a nap is többszöt kisütött. Igaz, esténként nagyon hideg volt, de melegen felöltozve ezt is ki lehetett bírni.
A Kerekdomb mostanra találta meg igazán a maga profilját, ami hiánypótló színfolttá teszi nemcsak a térségben, de országosan is. Ezen az úton továbbhaladva hosszabb távon is meglesz a létjogosultsága.
