Kepes András: Az az elvem, hogy ott kell élni, ahol az ember legjobban fel tudja idegesíteni magát
Új könyvének megjelenése kapcsán hosszú interjút készített Kepes Andrással a 444.hu. A teljes terjedelmében csak előfizetők számára elérhető beszélgetés első felében a magyar média egykori és jelenlegi helyzetéről van szó.
A 75 éves műsorvezető szerint „a politika logikája hatalmi logika: számára a média a propaganda és a kultúrharc eszköze”. Ebből következően szerinte a politika természetéből fakad, hogy a legfelsőbb szinten is beleszóljon a médiába. Ez már szerinte a kilencvenes években is így volt: az MDF és az SZDSZ is a „saját embereiket tolták fontos pozíciókba, akik szakember helyett politikusként kezdtek viselkedni, vagy soha nem is voltak szakemberek, csak megbízható pártdelegáltak”.
Kepes napjaink médiaviszonyaira kitérve felidéz egy történetet. Az utcán találkozott a Magyar Televízió egyik korábbi elnökével, aki azt mondta neki, hogy napjainkban sikerült újratermelni a nyolcvanas évek médiahelyzetét, a központosítást, az ideológiai vezérlést, a párt által irányított propaganda osztályról. Kepes András szerint ebben „csupán az az elgondolkodtató, hogy azok működtetik mindezt, akik annak idején ez ellen lázadtak”.
A műsorvezető úgy véli, hogy sokan csak az egzisztenciájukat féltve állnak be a sorba. Nemrég egy Fidesz-közeli bankba hívták előadást tartani, de várnia kellett a kezdéssel, mert egy országszerte ismert kormányközeli üzletember barátnője késett. Várakozás közben kérdezte meg az igazgató-helyettestől, hogy miért kíváncsiak rá, miközben alapvetően különbözik az értékrendjük. „A mi értékrendünk is hasonló az Önéhez, csak a pénz máshonnan jön” – felelte a bankvezér. Kepes ebből azt a következtést vonta le, hogy a megalkuvás nem csak azon a szinten van jelen, ahol az egzisztenciális létminimum a tét.
Kepes András ezután arról beszél, hogy ismerősei közül sokan elhagyták az országot. Neki azonban esze ágában sincs külföldre költözni.
„75 éves vagyok, és született optimista. Nekem egyébként is az az elvem, hogy ott kell élni, ahol az ember legjobban fel tudja idegesíteni magát, mert az azt jelenti, hogy az a hely fontos számára. És nekem ez itthon megy a legjobban. Elég belenéznem a hírekbe...”
Új regényéről elmondja: a Két macska voltam többek között arról szól, hogy milyen járulékos társadalmi következménye van annak, ha a mindennapi kisszerű ügyeskedés normává lesz és hatalomra jut. Kepes szerint egy ilyen helyzetben az emberek megkérdőjelezik, hogy mi értelme marad az erkölcsnek.
„A döntés felelőssége nem a hatalomé, nem a körülményeké, hanem a miénk” – vonja le a következtetést az író.
