„Ön most belép az 51-es körzetbe” – így indult a Művészetek Völgye egyik legeredetibb alternatív helyszíne
Klaniczay Júlia: Nem panaszkodhatunk, hiszen egy átlagos 10 napos fesztivál alatt 3-5000 ember szokott megfordulni nálunk. Ezt azért a legtöbb budapesti galéria is megirigyelhetné.
László Zsuzsa, az Artpool munkatársa: Az, hogy megőrződtek az eredeti építészeti megoldások, legyen szó akár a parasztházról, akár a melléképületekről, olyan embereket is megfog, akik az avantgárdra egyébként nem feltétlenül lennének vevők. Sokan töltik nálunk az üres órákat a vásározás és az esti koncertek között, ráadásul a többségük alaposan el is mélyed a kiállított anyagban – ideértve a film- és hangbejátszásokat –, nem csak végigrohan rajta.
KJ: A házakon kívül ráadásul az előttük lévő utcaszakaszt is teljesen belaktuk: Holonikus útként és Holarchia térként kapcsolódik a projektkomplexumhoz. Így már a belépés előtt elkezdődik az élmény. Egy tábla jelzi is, hogy „Ön most belép az 51-es körzetbe”.
– Nagy szerepük van a kiállításokon a különféle hangoknak és zenéknek is. Ez az ötlet honnan jött?
GGY: A hangzó anyagok összesen 13 helyszínen szólnak.
Az egésznek volt egy erős előképe, mégpedig a nápolyi piac. Nagyon fiatalon, ‘68-ban jártam ott, és ahogy sétáltam a standok között, minden árusnál más zene szólt. Volt ott arab, francia, dél-olasz és még sorolhatnám. Ilyet azóta se láttam sehol.
LZS: Ahogy az ember mozog a térben, az egyik hang felerősödik, a másik pedig elhalkul, így gyakorlatilag ezek az ingerek vezetnek végig a tárlaton. Minden évben más zenék szólnak. Ez a koncepció egyébként már a balatonboglári kápolnaműterem eseményei óta visszatérően jelen van az Artpool kiállításain.
Balról jobbra: Klaniczay Júlia, Galántai György, László Zsuzsa
– Mit emelnének ki A kétségek és a véletlenek integrációja című idei kiállítás anyagából?
LZS: Az egyik pincében kapott helyet a „79 éves fiatalok fesztiválja”. Itt a Galántai Györggyel egyidős és számára fontos zenészek, művészek alkotásaiból látható vetítés. Kifejezetten érdekes lehet a fesztivállátogatók számára, hogy a mai 79 évesek is milyen forradalmi újításokat hoztak a zenébe és a művészetbe a maguk idején.
A kiállítás túlsó végén, a pajtában pedig ennek ellenpólusaként a mai fiatal generáció műveiből állított össze egy vetítést Galántai György. Olyanokat válogatott be, akik az ő nézőpontjából valami gyökeresen újat hoztak a korabeliekhez képest. Ilyen például Yungblud vagy Billie Eilish.
GGY: Mivel a tárlat elején a legidősebbeket vettem sorra, itt mindenképp a legfiatalabbak közül akartam meríteni. Ők mind könnyűzenészek, a rap és a rock világából.
Koncertfelvételeket vetítünk tőlük, amiben az a pláne, hogy ma már élőben is óriási hangsúlyt kapnak a kivetítőn futó vizuális effektek, szerves részei az élménynek. Ezt igyekszem megismételni a pajtában, csak éppen az óriási tömeg nélkül.
LZS: Érdemes még kiemelni azt a hangszobrot, ami már a legelső, 1991-es kapolcsi kiállításon is szerepelt. A címe Lábközi hangok, ki is próbálhatják a látogatók. Egy rendszerváltás előtti, berlini DAAD-ösztöndíjas időszak élményéből táplálkozik, a mellette lévő kis házban végig lehet követni a történetét.
A kiindulópont az volt, hogy Galántai György talált egy köteg divatlapot, ezeknek a fotóit kezdte el rendszerezni a modellek pozíciói alapján. A lábak közti tér alakjai azért váltak abban a szituációban nagyon érdekessé, mert amikor kint jártak, 1988-ban, Berlin még egy körbezárt város volt. Tehát hiába voltak elvileg Nyugaton, minden irányból a szovjet blokk vette körbe őket. Ez az élmény inspirálta a kiállításon szintén látható a divatlapok kivágásaiból készült grafikai sorozatot majd a projekt következő fázisát jelentő hangszobrot.
– Mennyire terveznek előre? Megvan már a jövő évi koncepció?
GGY: Az soha nincs meg, mielőtt lezárulna az aktuális és elkészülne a webszájtja, utána kezdődhet el az eddigiek továbbgondolása az új még ismeretlen és véletlen adottságok és körülmények szerint.
LZS: Annyit azért elárulhatunk, hogy mivel 2020-tól 2023-ig tart az 1970-73 között működött Balatonboglári Kápolnaműterem 50. évfordulója, ezzel szinte biztosan foglalkozni fogunk valamilyen formában.
– Milyen projekteken dolgoznak év közben?
KJ: Most a legfőbb projektünk az, hogy Budapesten költözik az intézményünk, az Artpool Művészetkutató Központ. Mindent be kell dobozolnunk, átszállítani a Szabolcs utcai új helyszínre, majd ott berendezkedni. Ott sokkal több helyünk lesz, nagy terveink vannak.
