KULT
A Rovatból

Jeff Goldblum hozza a szokásos mormogós önmagát, csak most ő Zeusz, mindenek atyja – KAOS kritika

Új, egyedi tartalom a Netflixen, ami nem feldolgozás és folytatás? Milyen évet élünk? A görög mitológia egy hálás téma, amit a streaming óriás ügyesen, stílusosan és szórakoztatóan modernizált.
B.M.; Fotók: imdb.com - szmo.hu
2024. szeptember 10.



Nagyon nehéz a KAOS helyzete. Egyrészt egy kreatív, egyedi ötlet ügyes megvalósítása, másrészt sajnos annyira nem szórakoztató, mint amennyire szeretnék az alkotók.

Charlie Covellnek több népszerű sorozat forgatókönyvét köszönhetjük, talán a legismertebb közülük a 2017 és 2019 között futó A ki***tt világ vége.

A szintén Netflixen futott hangulatos, 18+-os young adult fekete komédia megtalálta a közönségét. Egy ügyes és kerek széria volt, szép lezárással. Covell megkapta a lehetőséget, hogy a KAOS showrunnere legyen és teljesen a saját szájíze szerint készíthessen egy sorozatot.

Mi is a KAOS? A görög mitológia egyedi, stílusos és nagyon hangulatos modernizálása. Több mítoszt egybegyúrtak, és egy csavaros történetet ígérve, a három főszereplő köré írt szériában bemutatják a görög istenek bukását. Annyira megkapó a sorozat, hogy első ránézésre behúzza a nézőt. Különleges az atmoszféra, az istenek köztünk élnek és tényleg kényük-kedvük szerint átgyalogolnak a halandókon. Mindeközben nekik is olyan belső viszályaik vannak, mint egy átlagos Barátok közt epizódszereplőnek. Kicsit ugyan parasztvakítás, de erről majd később.

Három főszereplőt nevez meg a történet (vagyis Prométheusz), Eurüdikét (Riddy… az egyszerűség kedvéért), Ariadnét (Ari) és Caeneust.

Riddy (Aurora Perrineau) és Orpheusz (Killian Scott) drámája az egyik fő szál, Riddyt baleset éri és meghal. Orpheus nem hajlandó elengedni szerelmét, ezért nem adja oda neki a pénzérmét, amivel átjuthat a túlvilágra, így Hadész világában ragad 200 évre, amíg ledolgozza adósságát. Riddy eleve el akarta hagyni Orpheuszt, amikor a baleset érte, az pedig, hogy a férje nem adta oda neki a pénzérméjét teljesen kiábrándította a férfiból, miközben Orpheusz egy isten segítségével próbál lejutni az alvilágba, hogy visszahozza Riddy-t. Ahogyan említettem, a klasszikust modernizálták, így kissé szappanoperára hajaznak az események.

Riddy az alvilágban találkozik Caeneus-szal (Misia Butler), aki szintén nem tudott eljutni az újjászületésig, mert nem volt érméje. A két hasonló sorsú elveszett lélek egymásba szeret a halál földjén. A harmadik fontos szereplő Ariadné (Leila Farzad), Minósz király lánya, Kréta szigetén. Amit a görög mitológiából Minószhoz tudunk kapcsolni, szinte minden képviselteti magát, van itt Daidalosz, Minótaurosz, labirintus.

Arinak is fontos szerep jut a történetben, de az egész szinte eltörpül a háttérben munkálkodó isteni hatalmak mellett.

Zeusz (Jeff Goldblum) az őrület szélére kerül egy jövendölés miatt, ami megjósolja az istenek bukását. Ezért, többször is felkeresi Prométheuszt (Stephen Dillane), hogy segítsen neki, nem sejtve, hogy minden galádság mögött a börtönbe vetett titán áll. Az egész sorozatot egyébként Prométheusz narrálja, kicsit Guy Ritchies-hangnemben. A széria folyamán a görög mitológia több ismert alakja is feltűnik, mint Dionüszosz (Nabhaan Rizwan), Héra (Janet McTeer), Hádész (David Thewlis) és Poszeidón (Cliff Curtis) is.

Charlie Covell próbálta a történetet nagyon csavarosnak beállítani, ami egy ideig működik. Aki szereti és ismeri a mítoszokat, az rengeteg utalással fog találkozni, de a KAOS egyértelműen egyedi történet, nem csak a klasszikus drámák modernizálása és egyvelege.

A probléma ott kezdődik, amikor ezeket az amúgy nagyon kegyetlen és drámai alapanyagokat Covell összefűzi.

Valahogy az egyik szál izgalmasabb, mint a másik. Orpheusz utazása például teljesen jellegtelen, gondolkodtam azon, hogy áttekerem ezeket a részeket. Pláne úgy, hogy közben tudjuk Riddy szíve már másé, és sokkal érdekesebbek az alvilági történések. Prométheusz bosszúja egészen a végéig izgalmas marad, de ahogy közeledik a szezonzáró egyre zavarosabbá válik. Mintha senki nem tudná merre akarnak haladni a történettel. Ha ezeken túllép a néző, akkor a sorozat abszolút szórakoztató.

Ebben természetesen a legnagyobb segítségünkre a színészek vannak. A mindig zseniális Jeff Goldblum hozza a szokásos mormogós önmagát, amit tőle megszokhattunk, csak most nem mellékszereplő, hanem ő a mindenség atyja. Janet McTeer mint Héra kegyetlen és kiszámíthatatlan.

A Trónok harca Stanniszaként ismert Stephen Dillane Prométheusza is ügyes, de engem mégis Nabhaan Rizwan vett le a lábamról mint Dionüszosz.

Az emberek oldaláról a Riddyt alakító Aurora Perrineau vitte a prímet, párja a transznemű Misia Butler, mint Caeneus is egész megnyerő. Érdekesség, hogy a szerepe szerint is transznemű amazont alakít a színész. Vicces, hogy a görög tragédiáknak mennyire jól áll ez a 2024-es modern megközelítés. Valószínűleg, mert ők is nagyon nyitottak voltak, mindenre.

A kérdés, hogy hibái ellenére jó sorozat-e a KAOS? Ha nem is kiemelkedő darab, legalább nem egy feldolgozás, vagy folytatás. Egyedi és szórakoztató lett a Netflix legújabb műve. Nem mondanám maradandónak, de jó szívvel tudom ajánlani.

Különleges élmény, még akkor is, ha az egész forgatókönyv egy nagy blöffre épült és nem hibátlan a széria.

A sikerét elnézve lesz második évad, úgyhogy készülhetünk merre fog hajózni majd Covell. Találkozhatunk majd Odüsszeusszal, Athénével, vagy tovább követhetjük majd Zeusz bukását. Ki tudja? A KAOS megtekinthető kiemelkedő színészekkel teli magyar szinkronnal a Netflix kínálatában.

Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


KULT
A Rovatból
Csuja Imre a kelenföldi erőműben talál rá a klasszikus zenére – így újít a Liszt Ferenc Kamarazenekar
Várdai István művészeti vezetőt a kisfilm bemutatója kapcsán a 2024/2025-ös évad egyik újításáról, a 60 perces koncertekről és a bérletes sorozat vendégszólistáiról is megkérdeztük.


Csuja Imre a kelenföldi erőműben csodálkozik rá a Liszt Ferenc Kamarazenekarra az együttes új imázsfilmjében. Várdai István művészeti vezetőt a kisfilm bemutatója kapcsán a 2024/2025-ös évad egyik újításáról, a 60 perces koncertekről és a bérletes sorozat vendégszólistáiról is megkérdeztük.

- A Liszt Ferenc Kamarazenekar imázsfilmjében a rozsdaövezetben feltárul egy ajtó, és megszólal Grieg magával ragadó zenéje. Mit üzentek ezekkel a képsorokkal?

- Ami a film képi világát illeti, a kelenföldi erőmű indusztriális környezete, a belső terek megkopott, de még mindig csodálatos art deco stílusa ragadott meg minket. A vezérlőterem az ólomüveg ablakokkal, a futurisztikus kapcsolóasztalokkal tökéletes helyszín volt a mi zenekarunknak. Remélem, hogy Grieg g-moll vonósnégyesének ez az energikus részlete, ami az imázsfilmben elhangzik, egy pillanat alatt életet visz a már nem működő erőmű falai közé, ahol valaha áramot termeltek. Csuja Imre egy portást alakít, aki a Sokol-rádión zenét hallgat, aztán a távolból hangokat hall, kinyit egy ajtót, és ott vagyunk mi, teljes létszámban. Ezzel a filmmel az új tagjainkat is szeretnénk megmutatni.

- Rendkívül sokat utazik a zenekar. Milyen visszajelzéseket kaptok a turnékon?

- Mindenhol, ahol az elmúlt években jártunk, szívesen fogadták és várják vissza a zenekart.

A Liszt Ferenc Kamarazenekar vonzerejét – a szép játékon túl – a szokottól eltérő, kísérletező műsorpolitikája jelenti, úgy látom, a szervezők és a közönség is hálásan fogadja, hogy valami újat viszünk nekik ahhoz képest, amit a legtöbb kamarazenekar nyújtani tud.

Épp most készítettünk egy lemezfelvételt Pablo Barragán klarinétművésszel és Sárközy Lajos zenekarával a német Accentus kiadónál Szinergia címmel, ami máris pozitív visszajelzéseket kapott. Csaknem öt év telt el, mióta átvettem a zenekar művészeti vezetői pozícióját, és a legfontosabb mérföldkőnek tekintem, hogy kiforrott egy új repertoárunk, és ezt megmutathatjuk a világnak.

Már a harmadik éve rendszeres résztvevői vagyunk a Musik der Meister-sorozatnak a bécsi Musikvereinban. Az előző évi svájci utazásaink eredménye, hogy 2026-ban visszalátogathatunk Genfbe, és nem először járunk Kronbergben, ami párezres kisváros létére nagy találkozási pontja az európai klasszikus zenének Németországban. Ha minden jól megy, sikerült megszerveznünk egy kínai turnét is, hiszen az ázsiai országban nagyon erős és „versenyképes” koncertélet alakult ki az elmúlt bő évtizedben. De jártunk Dél-Amerikában – Chilében és Brazíliában – az elmúlt évben, ahol nagyon lelkesen fogadták a magyar zenét, valamint Norvégiában, ahová ritkán hívnak külföldi együttest. Hamarosan erdélyi körútra indulunk, november elején négy koncertet adunk.

A képen: Várdai István / Fotó: LFKZ Gordon Eszter

- Az új évadban indul a „60 percben” című koncertsorozat. Mi inspirált erre a koncepcióra?

- Ezek a szünet nélküli, egy órás hangversenyek megengedik, hogy egyetlen lendülettel megragadjunk egy-egy témát, zenei korszakot vagy motívumot. Mindenkinek ajánljuk, akár kezdő zenehallgatóknak is, bárkinek, aki nyitott a felfedezésre és szeretne többet tudni a zenetörténet korszakairól. A „60 percben” ötlete akkor merült fel bennünk, amikor a 45-50 perces gyerekkoncertek után visszahallottuk a fiataloktól, hogy szívesen eljönnének a hangversenyeinkre. Az első alkalomra október 19-én kerül sor a Pozsonyi úti református templomban, ahol barokk műveket adunk elő Bachtól Händelig, én pedig Vivaldi egyik csellóversenyét játszom. Később pedig a klasszika, a romantika és a kortárs zene kincseit mutatjuk be.

Fotó: LFKZ Kőhidai Szabolcs

- Ihlet és forma címet viseli az évad. Kiket lát vendégül a zenekar?

- Minden évben igyekszünk olyan szólistákat meghívni, akiket a hazai közönség talán még nem ismer, de mi már tudjuk, micsoda értéket képviselnek. Nagyon örülök minden egyes alkalomnak, amikor egy olyan darabban muzsikálhatunk, mint Schumann csellóversenye. Vendégünk lesz Roman Simovic, aki a Londoni Szimfonikus Zenekar koncertmestereként és szólistaként is fantasztikus muzikalitással rendelkezik, és a miénkhez hasonló izgalommal nyúl hozzá az olyan ritkaságokhoz, mint Sosztakovics hegedűszonátája, amit vonószenekarra és ütőhangszerekre szabott átiratban adunk elő. A meghívásunkra jár először Magyarországon a francia trombitaművész, Lucienne Renaudin Vary, akit üstökösként üdvözöltek pár éve a szakmában. Abouzahra Amira és Abouzahra Mariam hegedűművészek mellett régi ismerősünk, Dmitry Sitkovetsky is itt lesz az általa átdolgozott Goldberg-variációkkal. Várjuk a közös munkát az Anima Musicae Kamarazenekarral, Bartók Zenéje különleges feladat lesz. Az évad lezárásaként Fejérvári Zoltán a magyar zene egyik kevéssé ismert mestere, Veress Sándor Zongoraversenyével lép fel május 14-én. Muszorgszkij darabja, az Egy kiállítás képei pedig az Everest lesz számunkra, és úgy néz ki, saját átiratban adjuk elő.

Jegyvásárlás ide kattintva!

Link másolása
KÖVESS MINKET:

KULT
A Rovatból
Dalolászás az elmegyógyintézetben – A Joker: Kétszemélyes téboly merész, mocskos és gyönyörű, mégis sokaknak lesz csalódás
Nem azt kapjuk, amit várunk, Joaquin Phoenix és Lady Gaga őrült románcában azonban sokkal több van, mint ami elsőre látszik.


2019-ben bombaként robbant be a filmvilágba és a köztudatba Todd Phillips Joker című filmje a 76. Velencei Nemzetközi Filmfesztiválon. Nem sokan számítottak arra, hogy a Másnaposok-trilógia, a Terhes társaság, a Cool túra, a Sulihuligánok és a 2004-es Starsky és Huch rendezőjének képregényfilmje megnyeri a fesztivál fődíját, a legjobb filmnek járó Arany Oroszlánt. Ráadásul teljesen jogosan. A Joker ugyanis minden volt, csak nem egy konvencionális képregényfilm.

Inkább egy Martin Scorsese nyomdokain járó „psziché-thriller”, az emberi lélek – jelen esetünkben egy Arthur Fleck nevű, az édesanyjával a létminimumon élő, súlyos mentális problémákkal élő férfi (Joaqin Phoenix) – komoly és komor vizsgálata, ahogy új identitást felvéve menekülni próbál a való élet nyomasztó mindennapjai elől.

A Joker szinte mindent elért, amit egy film elérhet: 11 Oscar-díjra jelölték, amelyből kettőt meg is kapott (Phoenix lett a legjobb férfi főszereplő, és a film zenéje is szobrot kapott), ráadásul ahhoz képest, hogy a divatos Marvel-filmektől annyira különbözött, amennyire csak lehet, és egyáltalán nem próbálta kielégíteni a széleskörű nézői igényeket, óriási kasszasiker lett, több mint egymilliárd dolláros bevételre tett szert világszerte.

A film egyébként kerek egésznek tűnt, alapvetően nem igényelt folytatást, az ilyen Oscar-matériák története amúgy is ritkán kap továbbgördítést. A Jokerről sem feltétlenül gondoltuk, hogy lesz második része, de úgy tűnik, ez egy ilyen franchise, folyton meglep. Minden bizonnyal azért a Warner stúdió presszionálta Phillipséket, hogy dobjanak már össze még egy etapot ebből az egymilliárdos projektből. Az alkotók elmondása szerint pedig végül azért jött létre a Joker: Kétszemélyes téboly, Joaquin Phoenix pedig azért vállalt el a már több mint 40 éves karrierje során először egy folytatást, mert kiokoskodtak hozzá egy olyan felfogást, ami megért egy újabb menetet.

A fentiek tükrében pedig talán egyértelmű, hogy ez a szellemiség minden, csak nem tipikus. Méltó a Jokerhez.

Phillips és forgatókönyvíró-társa, Scott Silver ugyanis azt találták ki, hogy beemelik Arthur Fleck történetének elmesélésébe a musical műfaját is. A Kétszemélyes téboly tehát továbbra sem feltétlenül keresi a nézők kegyeit, sőt, talán még inkább megosztó lesz, hiszen egyrészt a musical jelen korunkban nem épp a legnépszerűbb zsáner, másrészt szinte az egész film az Arkham Elmegyógyintézetben (inkább börtön az) és egy tárgyalóteremben játszódik…

A sztori szerint az első részben a talkshow-házigazda Murray Franklint (Robert De Niro) élő adásban lelövő, és ezzel Gotham utcáin súlyos zavargást szító Arthurt letartóztatják, és az Arkhamba csukják. Éppen a tárgyalására vár, miközben persze továbbra is médiaszenzáció, sok rajongója akad, sőt, egy filmet is forgattak róla. Az intézetben láthatjuk a mindennapjait, többek között a nem túl kedves őrök (élükön Brendan Gleesonnal) ténykedéseit, akik saját szórakoztatásukra („Mondj egy viccet, kapsz egy cigit!”) használják Flecket. Az itteni körülmények persze erősen megviselik őt, ám találkozik a szintén bentlakó Lee Quinzellel (Lady Gaga), aki élénk érdeklődést mutat iránta, és hamarosan egymásba szeretnek. Majd jön a tárgyalás, amely kiemelt médiafigyelmet élvez, százak tombolnak a bíróság épülete előtt bohócmaszkokban/-sminkekben.

Vajon sikerül-e Arthurnak az oldalán Lee-vel megúszni a villamosszéket, az ellene dolgozó ügyész, bizonyos Harvey Dent (Harry Lawte) ugyanis halálbüntetést kért az öt gyilkosságért.

A Joker: Kétszemélyes tébolyról már most látszik, hogy többségében csalódást okoz a nézőknek és a kritikusoknak egyaránt. Senki nem ezt várta ugyanis a folytatástól. Ha egyáltalán várt valamit. Mert abban azért igazuk van, hogy alapvetően nem volt szükség rá. Illetve azzal vádolják még sokan, hogy az egész sztori lényege annyi, hogy az első rész történéseit magyarázza. Ebben is van valami. A Kétszemélyes tébolytól nagyjából azt várhatjuk, hogy Arthur megússza-e a halálbüntetést vagy nem, esetleg sikerül-e megszöknie Lee-vel, és átvenni az uralmat a gothami bűnbandák felett. Aki azonban csak ennyire számít, valóban csalódni fog

Ez a Joker továbbra sem az a Joker, akit a Batman-filmekből ismerhetünk. A Kétszemélyes téboly ezúttal is Arthur lelkivilágát helyezi a reflektorfénybe, a musicalbetétekkel pedig az ő elméjében zajkló lelkiállapotokat igyekszik érzékeltetni.

Joaquin Phoenix ismét parádésan alakítja őt, minden egyes rezdülése, a két énje, a visszafogott, akár gyámoltalannak és tehetetlennek is mondható Arthur és az elsöprő karizmájú Joker (akit igazán egy csodás tárgyalótermi jelenetben láthatunk, amúgy a film játékideje alatt nem túl sokat) közötti őrlődés, valamint az életnek nevezett poklából számára kiutat jelentő Lee iránti érzelmei egyaránt tisztán leolvashatók az arcáról. Lady Gaga pedig tökéletes partnere ebben.

Nehéz a Kétszemélyes tébolyt spoilerek nélkül elemezni, hiszen legfőbb ötlete és vélhetően elkészítésének legnyomósabb oka épp az utolsó snitt, amelynek a hátterében látható valami, ami jelentősen átformálja e franchise-ról alkotott képünket, felfogásunkat. Figyeljünk oda, mert nem érdemes lemaradni róla!

Phillips filmje tehát még annyira sem ismer kompromisszumot, mint az előd, nagy költségvetése tükrében pedig egy kifejezetten bátor és ambiciózus vállalkozásnak tekinthető, amit nem vesz majd be mindenki gyomra, pedig egy kifejezetten sokatmondó és metaforákkal teli, szépen megénekelt sztori többek között a média szenzációhajhász erőszakéltetéséről, és arról, hogyan romanticizáljuk a bűnt. Az egész egy feltartott középső ujj azoknak, akik félreértették az első részt, és menőnek gondolták mindazt, amit Arthur Jokerként véghezvisz. Reméljük, idővel megkapja azt a figyelmet és elismerést, amit megérdemel!

Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

KULT
A Rovatból
Klip készült Bródy János és Kocsák Tibor bemutatásra váró muzikomédiájának egyik szép dalából
A Képmutatók című darab magával ragadó szerelmes duettjét két kiváló művész, Gubik Petra és Kocsis Dénes éneklik.


Bródy János és Kocsák Tibor tíz éve dolgoznak együtt egy zenés darabon. A két kiváló alkotó első közös műve, a Mihail Bulgakov Moliere-ről írt darabja alapján készült muzikomédia még bemutatásra vár.

Az alkotók és a producer most úgy döntöttek, hogy – amíg megvalósulhat a színházi előadás – elkészítenek egy 14 dalból álló zenés keresztmetszetet, amihez a szövegkönyvet is kiadják.

Az október 18-án megjelenő CD egyik dalából pedig klipet készítettek. A Képmutatók című darabból korábban már megjelent egy hivatalos videóklip, most pedig egy szép, szerelmes dalt is megmutatnak.

Az élet színpadán című dalt a csodálatos, csillogó Gubik Petra és a varázslatos hangú Kocsis Dénes fantasztikus előadásában hallhatjuk.

A darabban Zacharie Moirron (Kocsis Dénes) egy ambiciózus fiatal színész, akinek tehetségére Moliere felfigyel és a társulatába fogadja. A bonyodalom ott kezdődik, hogy a kissé gátlástalan fiatalember beleszeret pártfogója feleségébe, a szép és fiatal Armande Béjart színésznőbe (Gubik Petra). Ebben a magával ragadó dalban kölcsönös vonzalmukról énekelnek, előbb tartózkodóan, majd egyre szenvedélyesebben.

VIDEÓ: Kocsák Tibor - Bródy János: Az élet színpadán

Zene: Kocsák Tibor. Szöveg: Bródy János. Szereplők: Gubik Petra - Armande, Kocsis Dénes – Zacharie Moirron. A felvétel a Phoenix Stúdióban készült 2024-ben. Hangmérnök - Jánossy Béla. Operatőr, vágó – Kiss Rihárd. Producer – Mentler Krisztina, Melody Produkció.

A hamarosan megjelenő, 14 dalból álló CD-n a musical műfaj legkiválóbb képviselői hallhatók: Gubik Petra, Peller Anna, Polyák Lilla, Kerényi Miklós Máté, Kocsis Dénes, Mészáros Árpád Zsolt, Posta Viktor, Serbán Attila, Szabó P. Szilveszter, Zöld Csaba és a két szerző, Bródy János és Kocsák Tibor is.

A darab producere, Mentler Krisztina elmondta, hogy régi vágya volt, hogy felhívja a két fantasztikus szerző figyelmét Bulgakov remek darabjára. Hosszú munka után idén nyáron sikerült elkészíteni a Képmutatók című muzikomédia zenés keresztmetszetét. De a teljes színdarab szövegkönyvét is szeretnék mindenki számára elérhetővé tenni, így az is hamarosan megjelenik. Bízik benne, hogy a kiadványokkal sikerül felkelteni az érdeklődést a két jelentős életúttal rendelkező alkotó első közös műve iránt.

A Képmutatók című darabból készült 14 dalos CD és a teljes szövegkönyv már előrendelhető: zenés színdarab szövegkönyve ITT, a CD ITT.

Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

KULT
A Rovatból
„Ezt legalább lehet érteni” – Így szólt be Gáspár Laci Tóth Andinak az X-Faktorban
Nem ritka, hogy a zsűritagok húzzák egymást a válogatók alatt, Gáspár Laci most elevenére tapintott kollégájának a kis beszólásával.


Tarsoly László egyedi feldolgozásban hozta el Tóth Andi „Néztek” című slágerét, ami a női mentor szerint „jobb, mint az eredeti”. Gáspár Laci sem tartotta magában a véleményét, és vicceskedve beszólt Andinak.


Link másolása
KÖVESS MINKET: