Jaskó Bálint: „Ilyenkor az ember saját magával is folytat egy beszélgetést és magából is sok mindent megért”
Július 18-19-én Fejes Endre klasszikusát, a Jó estét nyár, jó estét szerelmet láthatjuk a Városmajori Szabadtéri Színpadán. A romantikus dráma ezúttal új szereplőgárdával, Hídvégi Nóra rendezésében kerül színpadra, melynek főhősét Jaskó Bálint alakítja. Bálinttal a főpróbák szünetében beszélgettünk az előadásról és arról, hogyan sikerült megtalálnia tragikus sorsú karakterével a közös pontot.
- Szabadúszóként dolgozol. Mit jelent számodra az a szabadság, hogy nem vagy egy színházhoz vagy társulathoz kötve?
- Egy ajándék abból a szempontból, hogy mindig máshova megy az ember, mindig más kollégákkal, közösségekkel találkozik és ezért nagyon izgalmas, hogy mindig újabb és újabb kihívások elé kerül. Évekig dolgoztam társulatban és hiába jöttek vendégek, azért az évek során az ember már alaposan megismeri a kollégákat. Most, hogy mindig máshova tudok menni, mindig ad egyfajta pluszt és izgalmat, hogy meg kell őket ismerni, a gondolkozásmódjukat, a munkamódszerüket és helyt állni, bizonyítani. Nagyon inspiráló ez a helyzet.
- Hogyan működik a kémia azzal a gárdával, akikkel most a Városmajori Szabadtéri Színházban próbáljátok a Jó estét nyár, jó estét szerelmet?
- Mindig izgalmas évad végén elkezdni egy nyári produkciót. Mindenki picit elfárad az évadban, itt a jó idő, a nyár, de azt éreztem most – főleg úgy, hogy sokat próbáltunk a Városmajori Szabadtéri Színpad által biztosított uszályon a Dunán –, hogy a próbáknak volt egy strand hangulata, olyan volt, mintha egy tábor lenne. Mikor ráfordulunk a főpróba hétre, rengeteg időt töltünk együtt, a nap 12 órájában egymást látjuk és abszolút egy kis családként működik már a csapat.
- Ilyenkor pár nappal az előadás előtt már stenkben vagytok, hogyan zajlanak most a próbák?
- Viszonylag kevés időnk van díszletben próbálni, abban a térben, ahol az előadás is lesz. Ilyenkor kiderül, hogy nem minden akkora mint amekkorának gondoltunk, megérkeznek a jelmezek, a hang, a világítás. A jeleneteket, amiket külön-külön próbáltunk, most össze kell fűzni, és ilyenkor alakul ki az előadás íve is. Mindenkinek minden idegszála pattanásig feszül és gyorsan reagál a helyzetekre, minden arrafelé halad, hogy megtaláljuk a megoldást, hiszen hamarosan itt lesznek a nézők.
- Mit szóltál ehhez a felkéréshez?
- Nagyon jól esett, hogy Nóra rám gondolt, nagyon örültem. A filmről már csak halvány emlékeim voltak, de a felkérés hatására elolvastam a könyvet és az elején meg is ijedtem, mert azt éreztem, hogy távol van tőlem ez a figura. Aztán a próbák alatt, ahogyan minél többet foglalkoztam a Fiú karakterével, egyre közelebb és közelebb került hozzám. Lassan kiderül, hogy igenis vannak ismerős helyzetek, azonosságok, hasonlóságok köztem és a karakter között. Mindig egy nagyon jó út megismerni egy szerepet, és ezáltal igazából az ember saját magával is folytat egy beszélgetést és magából is sok mindent megért. Nekem ez egy jó időszak volt, szerettem ezzel az anyaggal foglalkozni. Nagy kihívás volt számomra.
- Egy interjúban a rendezőnővel arról beszéltetek, hogy abban is más lesz ez a feldolgozás, hogy jobban belementek a főszereplő pszichés világába is.
- A nagyközönség leginkább a filmet ismeri, illetve az ebből készült zenés változatot és ritkán kerül színpadra a prózai előadás. Fejes Endre egy megtörtént esetet dolgozott fel. A Nórának ez egy alapgondolata volt, hogy foglalkozzunk azzal, amivel akár a megtörtént eset kapcsán a közvélemény is keveset foglalkozott, hogy a kor, a társadalmi környezet mennyire befolyásolta egy ember életét, hogy rossz döntéseket hozzon. Mi van, ha nem biztos, hogy csak ő a felelős, hanem igenis a társadalomnak is van felelőssége egy ilyen eset kapcsán? Itt egy ember, aki segítségre szorulna,nem találja a megoldásokat és már-már azt látjuk, hogy segélykiáltásai vannak, amik nem találnak nyitott fülekre.
- Számodra mi ennek a darabnak a legfontosabb üzenete?
- Ha lenne egy üzenet, amit egy mondatban el tudok mondani, akkor miért csinálnánk belőle egy másfél órás előadást? De ami nekem fontos benne, ami engem érdekel, hogy igazából nem találja ez a fiú a helyét, csak azt látjuk, hogy nagyon tenni akar valamit. Ő igenis lát problémákat a környezetében, látja, hogy igazából nincsenek lehetőségei, miközben azt akarják elhitetni vele, hogy vannak. Hihetetlen energiát fektet abba, hogy valamit tegyen és bizonyítson, csak közben nem tudja a jó válaszokat megadni, hanem csak kérdései vannak. Nekem ez az energia, ez az elhivatottság fontos, hogy ő igenis keres, mert sok esetben azt látom, hogy sokkal kényelmesebbek az emberek. Ezért felmerül a kérdés, hogy mennyire lehet őt elítélni, miközben ő rendkívül sokat kérdez, csak nem biztos, hogy a legjobb válaszokat adja.
