KULT
A Rovatból

Jaskó Bálint: „Ilyenkor az ember saját magával is folytat egy beszélgetést és magából is sok mindent megért”

Az Oltári csajokból is ismert színész ezúttal a Városmajori Szabadtéri Színpadán, a Jó estét nyár, jó estét szerelem főhősét alakítja. A darabról beszélgettünk.

Link másolása

Július 18-19-én Fejes Endre klasszikusát, a Jó estét nyár, jó estét szerelmet láthatjuk a Városmajori Szabadtéri Színpadán. A romantikus dráma ezúttal új szereplőgárdával, Hídvégi Nóra rendezésében kerül színpadra, melynek főhősét Jaskó Bálint alakítja. Bálinttal a főpróbák szünetében beszélgettünk az előadásról és arról, hogyan sikerült megtalálnia tragikus sorsú karakterével a közös pontot.

- Szabadúszóként dolgozol. Mit jelent számodra az a szabadság, hogy nem vagy egy színházhoz vagy társulathoz kötve?

- Egy ajándék abból a szempontból, hogy mindig máshova megy az ember, mindig más kollégákkal, közösségekkel találkozik és ezért nagyon izgalmas, hogy mindig újabb és újabb kihívások elé kerül. Évekig dolgoztam társulatban és hiába jöttek vendégek, azért az évek során az ember már alaposan megismeri a kollégákat. Most, hogy mindig máshova tudok menni, mindig ad egyfajta pluszt és izgalmat, hogy meg kell őket ismerni, a gondolkozásmódjukat, a munkamódszerüket és helyt állni, bizonyítani. Nagyon inspiráló ez a helyzet.

- Hogyan működik a kémia azzal a gárdával, akikkel most a Városmajori Szabadtéri Színházban próbáljátok a Jó estét nyár, jó estét szerelmet?

- Mindig izgalmas évad végén elkezdni egy nyári produkciót. Mindenki picit elfárad az évadban, itt a jó idő, a nyár, de azt éreztem most – főleg úgy, hogy sokat próbáltunk a Városmajori Szabadtéri Színpad által biztosított uszályon a Dunán –, hogy a próbáknak volt egy strand hangulata, olyan volt, mintha egy tábor lenne. Mikor ráfordulunk a főpróba hétre, rengeteg időt töltünk együtt, a nap 12 órájában egymást látjuk és abszolút egy kis családként működik már a csapat.

- Ilyenkor pár nappal az előadás előtt már stenkben vagytok, hogyan zajlanak most a próbák?

- Viszonylag kevés időnk van díszletben próbálni, abban a térben, ahol az előadás is lesz. Ilyenkor kiderül, hogy nem minden akkora mint amekkorának gondoltunk, megérkeznek a jelmezek, a hang, a világítás. A jeleneteket, amiket külön-külön próbáltunk, most össze kell fűzni, és ilyenkor alakul ki az előadás íve is. Mindenkinek minden idegszála pattanásig feszül és gyorsan reagál a helyzetekre, minden arrafelé halad, hogy megtaláljuk a megoldást, hiszen hamarosan itt lesznek a nézők.

- Mit szóltál ehhez a felkéréshez?

- Nagyon jól esett, hogy Nóra rám gondolt, nagyon örültem. A filmről már csak halvány emlékeim voltak, de a felkérés hatására elolvastam a könyvet és az elején meg is ijedtem, mert azt éreztem, hogy távol van tőlem ez a figura. Aztán a próbák alatt, ahogyan minél többet foglalkoztam a Fiú karakterével, egyre közelebb és közelebb került hozzám. Lassan kiderül, hogy igenis vannak ismerős helyzetek, azonosságok, hasonlóságok köztem és a karakter között. Mindig egy nagyon jó út megismerni egy szerepet, és ezáltal igazából az ember saját magával is folytat egy beszélgetést és magából is sok mindent megért. Nekem ez egy jó időszak volt, szerettem ezzel az anyaggal foglalkozni. Nagy kihívás volt számomra.

- Egy interjúban a rendezőnővel arról beszéltetek, hogy abban is más lesz ez a feldolgozás, hogy jobban belementek a főszereplő pszichés világába is.

- A nagyközönség leginkább a filmet ismeri, illetve az ebből készült zenés változatot és ritkán kerül színpadra a prózai előadás. Fejes Endre egy megtörtént esetet dolgozott fel. A Nórának ez egy alapgondolata volt, hogy foglalkozzunk azzal, amivel akár a megtörtént eset kapcsán a közvélemény is keveset foglalkozott, hogy a kor, a társadalmi környezet mennyire befolyásolta egy ember életét, hogy rossz döntéseket hozzon. Mi van, ha nem biztos, hogy csak ő a felelős, hanem igenis a társadalomnak is van felelőssége egy ilyen eset kapcsán? Itt egy ember, aki segítségre szorulna,nem találja a megoldásokat és már-már azt látjuk, hogy segélykiáltásai vannak, amik nem találnak nyitott fülekre.

- Számodra mi ennek a darabnak a legfontosabb üzenete?

- Ha lenne egy üzenet, amit egy mondatban el tudok mondani, akkor miért csinálnánk belőle egy másfél órás előadást? De ami nekem fontos benne, ami engem érdekel, hogy igazából nem találja ez a fiú a helyét, csak azt látjuk, hogy nagyon tenni akar valamit. Ő igenis lát problémákat a környezetében, látja, hogy igazából nincsenek lehetőségei, miközben azt akarják elhitetni vele, hogy vannak. Hihetetlen energiát fektet abba, hogy valamit tegyen és bizonyítson, csak közben nem tudja a jó válaszokat megadni, hanem csak kérdései vannak. Nekem ez az energia, ez az elhivatottság fontos, hogy ő igenis keres, mert sok esetben azt látom, hogy sokkal kényelmesebbek az emberek. Ezért felmerül a kérdés, hogy mennyire lehet őt elítélni, miközben ő rendkívül sokat kérdez, csak nem biztos, hogy a legjobb válaszokat adja.

Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


KULT
A Rovatból
„Így tovább nem lehet élni” – Újabb zseniális Bödőcs-kisfilm készült, Csákányi Eszter és Znamenák István is remek benne
Amolyan igazi Bödőcs-humor, két lazán odapakolt nagyszerű színészi alakítással. Egy kis Örkény, egy kis Wes Anderson négy és fél percben.

Link másolása

Új kisfilm került fel Bödőcs Tibor YouTube-oldalára: a mintegy 4 és fél perces alkotás két főszereplője Znamenák István és Csákányi Eszter.

A kérvény című opus egy Wes Anderson-szerű miliőben játszódik, és lényegében egy kérvény felolvasásából áll, na meg a hangos csattanóból. De az egészben benne van az „elmúthatvanév” Magyarországa, persze a megfelelően vicces, ironikus körítéssel. A kérvény című kispróza egyébként Bödőcs Prímszámok hóesésben című kötetének egyik fejezete.

Amolyan igazi Bödőcs-humor, két lazán odapakolt nagyszerű színészi alakítással.

De felesleges is ennél több, nézzük a kisfilmet:


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
KULT
A Rovatból
Nem Zendaya cicijével próbálja eladni a filmjét Luca Guadagnino a Challengersben
Április 25-től játsszák a hazai mozik a Challengerst. Zendaya eddigi pályafutásának talán legfontosabb filmjét készítette el, és mindent meg is mutatott a cél érdekében.

Link másolása

FIGYELEM: A CIKK APRÓ SPOILEREKET TARTALMAZ!

Napok óta azon töprengek, miért is tetszett ennyire a Challengers. Hiszen ha az ember nagy vonalakban elmondja a sztorit, talán fel sem kelti a figyelmet. Szerelmi háromszög, a tenisz, mint az emberi kapcsolatok, játszmák metaforája, bla-bla-bla. De ahogy sokszor hangsúlyozzuk, a művészet fő kérdése a nem a „mit”, hanem a „hogyan”.

Luca Guadagnino rendező az egyszerű hozzávalókat mesterien elegyíti, a romantikus drámából már-már lélektani thrillert csinál. Az első pillanatban megalapozza az egész filmen átívelő feszültséget. Két férfi teniszezik. Izmosak, leharcoltak, feszültek. Már-már mitikus alakok. Csatájukat a nézőtérről figyeli egy szépséges nő.

A három szempárt látjuk egymás mellé vágva, és rögtön tudjuk, miről van szó, mi is lehet a valódi tétje ennek az összecsapásnak.

Ezután a film ügyesen ugrálva az idősíkokon azt mutatja be, hogy jutottak el a szereplők eddig a pontig.

Tashi (Zendaya) ígéretes teniszcsillagnak indult, ám egy sérülés miatt le kellett mondani az álmairól. Manapság férje, Art Donaldson (Mike Faist) teniszcsillag edzője és menedzsere, akivel van egy közös lányuk is. Art rossz passzban van, sorra veszti a meccseit, szíve legmélyén már szívesen visszavonulna, de fél, hogy elveszti felesége megbecsülését, ha feladja. Ám mindannyiuk életét felrázza, amikor egy kisebb rangú versenyen Art szembe találja magát Patrickkal (Josh O’Connor), aki egykor a legjobb barátja volt, egészen addig, amíg meg nem ismerkedtek Tashival.

Mindenképpen ki kell emelni még Trent Reznor és Atticus Ross zenéjét. Mert bármennyire jó is a rendező és a szereplőgárda, voltak olyan helyek a filmben, ahol egyedül a lüktető soundtrack biztosította a feszültséget, anélkül túl hosszú és lapos lett volna egy-egy snitt.

Bámulatos a fényképezés, minden beállítás talál, olykor egyenesen a száguldó labda szemszögéből látjuk a meccseket. Bár a filmben végig erős az erotikus túlfűtöttség, Luca Guadagnino remek ízléssel bánik a kérdéssel. Nem Zendaya cicijével próbálja eladni a filmjét, sosem látszik több, mint ami indokolt, és ami szükséges ahhoz, hogy plusz töltetet adjon egy-egy jelenetnek. Egyébként is túl sok a történés, amit követni kell ahhoz, hogy a szemünket legeltessük. Kimondottan szokatlan módon ebben a filmben sokkal többet vetkőznek a pasik.

Nem is emlékszem, láttam-e valaha olyan mainstream amerikai (vagy bármilyen) filmet, ahol a férfi öltözőt mutatják a maga természetes valóságában.

Itt ez is megtörtént. Sőt, Guadagnino attól sem fél, hogy kicsit behozza a képbe a látens homoszexualitás kérdését. Mindezt kellő lazasággal és humorral teszi.

Félreértés ne essen, a Challengers nem a szexről, és még csak nem is a teniszről szól. Ahogy maga Tashi ki is mondja valahol a film elején: a tenisz nem sport, hanem emberi kapcsolat. Akkor lesz jó egy meccs, ha a pályán lévő két ember szinte eggyé válik, tökéletesen érti egymást.

A Challengers három zseniális színész és egy nem kevésbé nagyszerű rendező összmunkájától lett az, ami, de ez mégiscsak Zendaya filmje, ő a csúcstámadó, a többiek az alaptábort biztosítják neki. A még mindig nagyon fiatal színésznő nem is választhatott volna jobb filmet, hogy megmutassa tehetségét azok számára, akik eddig legfeljebb a Pókember-filmekben és a Dűnében találkoztak vele.

A szép színésznők sokszor úgy próbálnak kitörni a skatulyából, hogy csúnya, vagy legalábbis a nőiességüket háttérbe szorító női karakterek bőrébe bújnak. Zendaya más utat választott: maximálisan kihasználja előnyös külsejét, erotikus kisugárzását, sőt, maga a szerep is arról szól részben, hogy egy vonzereje tudatában lévő fiatal nő miként manipulálja az életében lévő férfiakat. De közben láthatjuk fiatal lányként, anyukaként, femme fatale-ként, üzletasszonyként és tehetetlenül szerelmes nőként is. A színészi sokoldalúság olyan skáláját vonultatja fel, amire kevés szerep nyújt lehetőséget.

Kisujjában van a színész és a nő egész eszköztára, és így könnyedén az ujja köré csavar mindenkit.

Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

A Rovatból
Több mint száz év után került elő egy eddig ismeretlen írás Agatha Christie-től
Az első Poirot-regénye környékén írhatta az első világháború alatt.

Link másolása

Váratlan szerzőre bukkantak egy, a Brit Pszichoanalitikus Társaság archívumában talált magazin hasábjain: minden idők legtöbb könyvet eladott regényírójára, Agatha Christie-re.

A magazint Sylvia Payne, a psziszhoanalízis brit úttörőjének papírjai között találták meg, aki még az első világháborúban, nővérként ismerkedett meg a krimi későbbi koronázatlan királynőjével.

A Mit csináltunk a Nagy Háborúban című, hatvanoldalas, saját készítésű szatirikus magazin is ebből az időből származik és Christie, Payne, illetve kolléganőik különböző írásait tartalmazza: novellákat, verseket, színdarabokat – és egy képregényt is egy mérgezéses esetről, amit Christie és szintén nővér barátnői „követtek el”.

Christie a magazinban elsősorban a kérdezz-felelek rovat vezetőjeként szerepel, ahol képzeletbeli olvasók kérdéseire válaszol, válaszait Agatha néni néven szignózva,

de rejtvényoldalt is szerkesztett, továbbá írt egy bírósági álhíreket tartalmazó rovatot.

A belsős nővérmagazint könnyed, pozitív hangvétele miatt minden bizonnyal saját maguk lelkesítésére készítették a nővérek, akik nap mint nap szembesültek a világháború borzalmaival a Franciaországból hazatért brit háborús sebesültek révén.

Christie nagyjából a magazin keletkezésekor írhatta első regényét is, A titokzatos stylesi esetet, a később legendássá vált Hercule Poirot detektív főszereplésével, de ekkor még senki sem sejthette, hogy az írónő könyveinek eladását csak Shakespeare és a Biblia tudja majd megelőzni, ugyanis első regényének kéziratát három éven át hat különböző kiadó utasította vissza.


Link másolása
KÖVESS MINKET:


KULT
A Rovatból
Meghalt András Ferenc
A nemzet művészének rendezőként olyan filmek fűzödnek a nevéhez, mint a Veri az ördög a feleségét vagy a Dögkeselyű. 81 éves volt.

Link másolása

Nyolcvanegy éves korában elhunyt András Ferenc Kossuth- és Balázs Béla-díjas filmrendező, forgatókönyvíró, producer, érdemes művész, a nemzet művésze – jelentette be csütörtökön Szombathelyen Kollarik Tamás, a Nemzeti Média-és Hírközlési Hatóság elnöki főtanácsadója és Lovass Tibor, a Savaria Filmakadémia elnöke a 11. Savaria Filmszemle keretében rendezett médiakonferencián.

András Ferenc, a Savaria Filmszemle életműdíjas zsűritagja emléke előtt a konferencia résztvevői néma felállással tisztelegtek.

A Színház- és Filmművészeti Egyetem MTI-hez eljuttatott közleménye szerint az intézmény harmadéves filmrendező osztályának osztályvezető tanára csütörtökön hajnalban hunyt el.

András Ferenc 1942. november 24-én született Budapesten, 1973-ban szerzett rendezői diplomát a Színház- és Filmművészeti Főiskolán. Életében mindvégig jelentős szerepet játszott a film és a televízió. Pályáját 1962-ben kezdte a Magyar Televízióban, majd dolgozott a filmiparban is, ahol a korszak legnagyobb rendezőivel működött együtt, köztük Ranódy Lászlóval és Makk Károllyal.

Rendezőként és forgatókönyvíróként olyan rendkívüli alkotások kötődnek a nevéhez, mint a Veri az ördög a feleségét, a Dögkeselyű, A kárókatonák még nem jöttek vissza, a Családi kör vagy a Törvénytelen című film – olvasható az SZFE méltatásban.

Mint írták, András Ferenc 1977-ben aláírta a Demokratikus Chartát, kifejezve tiltakozását a csehszlovákiai diktatúra intézkedései ellen, a politikai nyilatkozat támogatása miatt hosszú ideig nem forgathatott újabb játékfilmet.

A nyolcvanas években a MAFILM színésztársulatának vezetője volt, majd később a Dialóg Filmstúdiót irányította. Produceri tevékenysége mellett meghatározó szerepet vállalt a szinkronszakma alakításában, valamint a Duna Televízió szinkronműhelyének korszakos vezetője volt. Szerteágazó tudása és tapasztalata ellenére viszonylag későn kezdett tanítani: 2021-től volt az Színház- és Filmművészeti Egyetem filmrendező osztályának osztályvezető oktatója, aranydiplomáját pedig 2023-ban vehette át ugyanitt - emelik ki a közleményben.

András Ferenc halálával a magyar film világa kiváló alkotót veszített el, emlékét a filmjein és oktatói munkáján keresztül őrzi a Színház- és Filmművészeti Egyetem

– írták.

Link másolása
KÖVESS MINKET: