Ingyenes kiállítás és séták várnak a szecesszió világnapja alkalmából
Rácsodálkoztál már az Iparművészeti Múzeumra, a Földtani Intézetre vagy akár a Gutenberg téren álló lakóházra? A szecesszió a századforduló egyedülálló művészeti irányzata, éppen ezért magyar kezdeményezésre 2013 óta világnapot is kapott. Az ünneplés apropóján június 9-10-én a világ minden tájáról csatlakoznak intézmények, hogy bemutassák ezt az érdekes művészeti irányzatot.
Budapesten a szecesszió hullámai – Építészet a Duna menti régióban című tárlaton ismerheted meg még jobban a szecessziót, a kiállítás május 30-tól egészen június 18-ig ingyenesen tekinthető meg a FUGÁBAN.
A szecesszió népszerűsítésével foglalkozó szervezet, a Réseau Art Nouveau Network ajánlott témája „A kedvenc szecessziós építészem”, így a világnapon is ez lesz a fókuszban.
A programsorozat kiemelt eseménye a régió szecessziós építőművészetét bemutató nemzetközi tablókiállítás, melyet a Transznacionális Duna Együttműködési Program tagvárosaiban (Belgrád, Bécs, Budapest, Bukarest, Ljubljana, Nagyvárad, Szabadka, Szeged, Szófia és Zágráb) egy időpontban tekinthet meg a közönség.
Sőt, a világnap alkalmából egész hétvégét kitöltő programok, szecessziós városi séták, tárlatvezetések és családi alkotóműhelyek is lesznek. Ezekre ezen az oldalon tudsz majd regisztrálni. Az esemény linkjét pedig itt találod.
És mit láthatsz majd a tárlaton?
A Duna menti szecesszió építőművészetét, és bár adná magát, de az esemény célja nem csak Otto Wagner halálának 100. és Komor Marcell születésének 150. évfordulójának ünneplése, hanem a szecessziós mozgalom sokféleségének és a régió hol különböző, hol nagyon is hasonló építészeti törekvéseinek bemutatása.
A császári és királyi osztrák Postatakarékpénztár Bécsben, Otto Wagner, 1904-1906 és 1910-1912, © WienTourismus / Christian Stemper
Otto Wagner, a színpompás bécsi Majolikaház (1898), a Szent Lipót templom (1904-1907), és a bécsi Postatakarékpénztár (1904-1912) tervezője építészi tevékenysége mellett várostervezői, oktatói és építészet-elméleti munkássága révén is nagy hatást gyakorolt a teljes Duna menti régió építészetére. A kiállításon bemutatott épületei nemcsak a historizmusból szecesszióba történő átmenet példájává váltak, de táptalajt adtak a modernizmus kialakulásának is. A tablókon nemzetközi viszonylatban kevéssé ismert szlovén, horvát és bolgár példákat is láthatunk a bécsi szecesszió formáinak terjedésére.
Külön szekciót kap a tárlaton Lechner Ödön, a magyar szecesszió legnagyobb hatású mestere.
A magyar népművészeti elemeket keleties formákkal ötvöző Iparművészeti Múzeum (1893-1896) hozta meg számára az országos ismertséget. A kiállításon bemutatott Földtani Intézet (1896-1899) épületén számos, a funkcióra utaló „beszélő” elem látható, leglátványosabb a csúcson elhelyezett földgömb, a mennyezet kialakítása és előtér oszlopfejezetei pedig cseppköveket imitálnak. Egyik főművén, a Hold utcai Postatakarékpénztáron (1899-1901) a magyaros motívumok, a kerámia díszítőelemek, a téglaszalagos ornamentika a lechneri szecesszió szintézisét alkotják, amelyekből a fiatal építészgeneráció is sokat merített.
A Csengery utcai lakóház padlóburkolata, Komor Marcell és Jakab Dezső, 1900, © IMM, Adattár-digitális fotógyűjtemény, ltsz.: VLT 36.3.7.
A kiállítás az idén 150 éve született Komor Marcellt emeli ki a Lechner-követők közül. A Jakab Dezsővel tervezett Csengery utca 76-os számú bérházuk (1899-1900) szép példája, szabadkai zsinagógájuk (1901-1902) pedig kiemelkedő alkotása a magyaros szecessziónak. Komor és Jakab tervei szerint épült Nagyvárad egyik meghatározó épülete, a Fekete Sas-palota (1907-1909), és a marosvásárhelyi Kultúrpalota (1911-1913), az európai szecesszió egy legszebb összművészeti alkotása.
A tablókiállítás átfogó képet ad a régió szecessziós törekvéseiről. Lechner és Wagner jelentős hatása mellett az egyes országok századfordulós építészetét olykor hasonló célok mozgatták, amelyek eltérő formákat szültek.
A Gresham-palota üvegezett passzázsa, Vágó József, 1904-1905, IMM, Adattár-digitális fotógyűjtemény, ltsz.: VLT 400.2.1Ilyen például a nemzeti formanyelv keresése, ami nem csak Magyarországon volt hangsúlyos kérdés. Szerbiában a moravai szecessziót megalkotó Branko Tanazević, Bulgáriában Naum Torbov és Anton Tornjov is a helyi, bizánci formákhoz tért vissza a nemzeti jelleget keresve. A vas, vasbeton, az építészeti kerámia kedvelt alkalmazása mind olyan műszaki vagy esztétikai újdonság volt, amelyekkel az egyes nemzetek választ adtak a 20. század művészeti és technikai problémáira.
Címkép: A nagyváradi Fekete Sas Szálló oromzata, Komor Marcell és Jakab Dezső, 1907-1908, © Nagyváradi Városháza
