KULT
A Rovatból

Hogyan lett egyszerű plüssjátékokból pénzügyi befektetés a kilencvenes évek Amerikájában? – A Beanie-buborékkal sajnos mellélőttek az Apple+-on

Mi történt, amikor milliárdok vesztek el egy hét leforgása alatt? Mi volt a Beanie-buborék kidurranásának oka? Ezekre a kérdésekre keresi a választ Zach Galifianakis legújabb filmje.


Először is fontos tisztázni: a film nem elsősorban életrajzi mű. Inkább dramatizált változata egy külső szemlélő történetének, valós események közepette.

Kicsit olyan, mint a szintén AppleTV+-on látható Tetris-film, vagy a Michael Jordan nevével fémjelzett Amazon Prime Videón futó Air.

Nem egy pártatlan bemutatása Ty Warner életének, hanem egy szórakoztató dráma-vígjáték, ami mellékesen bemutatja a tényleges eseményeket. Legalább ez akart lenni.

Sajnos azt kell mondjam, ez a leggyengébb életrajzi játékfilm a 2022-2023-ban elkészültek közül. A Tetris, az Air, de még a BlackBerry film is sokkal szórakoztatóbb nála.

A film egy magyarul nem forgalmazott Zac Bissonnette-könyvön alapul, amely bemutatta a Beanie bébik bukásának gazdasági okait.

Ezt Kristin Gore író-rendező és Damian Kulash társrendező kiszínezték, megspékelték egy-két csavarral, és eladták az AppleTV+-nak. Csak sajnos teljes érdektelenségbe fulladt az amúgy remek ötlet.

Mik is azok a Beanie bébik? Hazánkban nem lett nagy kultusza, de Amerikában konkrétan megőrültek értük az emberek. Ezekbe az apró plüssjátékokba kevesebb töltőanyagot tettek, ezért nagyon puhák voltak. A különlegességük még abból adódott, hogy limitált szériákkal dolgoztak. Így szinte befektetés volt egy-egy ritkább babát beszerezni, és a használt piacon eladni. Európába is megpróbáltak terjeszkedni,

itthon is látni játékboltokban Ty-logós plüssöket, onnan lehet őket megismerni, hogy egy szívecskében van a fehér betűvel a „Ty” szöveg.

Az igazi nagy üzlet azonban Amerika volt, a fanatikus gyűjtők is ott éltek. A cég nagyon jól meglovagolta az internet-korszak kezdetét, és milliárdos haszonra tettek szert. Nekik volt elsőként olyan weboldaluk, mely már nem csak az általános telefonkönyv-szerű adatokat tartalmazta, hanem csicsás, színes-szagos site volt. Illetve ők értették meg először az eBay igazi erejét.

A cég hihetetlen vagyont halmozott fel, de amilyen gyorsan jött a siker, olyan nagyot is bukott egyik pillanatról a másikra. Nem mentek tönkre, de a Beanie bébik 1999-ben már szinte semmit sem értek.

Ezt a bukást is be lehet tenni olyan gazdasági buborékok mellé, mint a 2008-as ingatlanpiac-összeomlás, vagy a tavalyi kripto-bukás.

Sajnálatosan a film egyáltalán nem úgy működik, mint az ingatlanbuborékot bemutató A nagy dobás. Nem adta el figyelemfelkeltően az amúgy érdekfeszítő alaptémáját. Az, hogy mibe buktak bele, és mekkora kudarc volt, csak megemlítik. Pedig ha az lett volna a fókuszban, lehet, hogy jobban legfoglalt volna a film.

A történet három mesélője, a három legfontosabb nő Ty Warner életében, az édesanyja után. A filmben megváltoztatták a főbb karakterek eredeti neveit, egyedül a vezérigazgató igazi nevét hagyták meg, amit nem teljesen értek, valószínűleg jogi okai lehettek.

1983-ban kezdődik Robbie (Elizabeth Banks) története, aki még a Ty Inc. alapítása előtt találkozott Warnerrel, együtt alapították a céget,

gazdagodtak meg, és később se veled-se nélküled típusú kapcsolatot ápoltak. Sheila-t (Sarah Snook) később ismerte meg, 1993-tól kezdték meg kapcsolatukat és a nő gyermekeinek is nagy szerepe volt Ty sikerében, gyakorlatilag rajtuk tesztelte a termékeit. Végül a harmadik mesélőnk sztorija szintén 1993-ban kezdődik, Maya (Geraldine Viswanathan), a zseniális marketinges és számítástechnikai csodagyerek, aki elsőként felismerte az internetben rejlő lehetőségeket. Ő az, aki megismertette Ty-t az globális ismertség és hiánygazdaság szépségeivel, valamint ő írta az elsőszériás Beanie bébik kísérő verseit, ami erősen hozzájárult, hogy gyűjtői darabokká váltak.

Minden Beanie bébin volt egy kis kártyácska, amin volt egy rövid vers, a baba neve, és hogy ki volt a designer.

Szintén Maya ismerte fel először az emberek gyűjtői vágyát, és azt, hogy miképp lehet kihasználni az egyedi, limitált termékekkel – gyakorlatilag ez volt az első FOMO-termék. A vevők féltek, hogy ha nem veszik meg az összes különleges kiadású babát, akkor kimaradnak valamiből.

Emellett az erős és sikeres három nő mellett a milliárdos Ty Warner (Zack Galifianakis) szinte csak díszlet. Ő lenne az egyik legérdekesebb tanulmány, és mégis alig kapunk belőle. Az ő nézőpontjáról nem szól a történet, inkább a három eléggé elfogult hölgy szemszögéből ismerjük meg a bolondos, ámde nagyon karizmatikus Ty-t.

Egy nárcisztikus diktátor volt, aki képes elérni, hogy a világ legtehetségesebb emberei vigyék a hátukon.

Galifianakis kisujjból hozza a szerethető, de bosszúálló bumburnyák figurát, akinek nagyobb hatalma van, mint arra bárki számítana. Amint valaki túlnőtt a neki szánt a szerepén, Ty kegyetlenül elintézte. Elizabeth Banks méltó ellenfele a kegyetlen játékokban, míg Sarah Snook kicsit visszafogottabb, mint megszokhattuk tőle a szülői feladataira koncentráló egyedülálló anya szerepében. Snookot legtöbben Az utódlás című HBO-sorozatból ismerhetik, amiben ugyan nagyobb teret kapott, de sokkal jobban is játszotta. Van egy olyan érzésem, hogy neki kellett volna megkapnia Banks szerepét, azt az oldalát jobban kedveltem, mint a sebezhető, ámde magabiztos anyukát.

Geraldine Viswanathan pedig egy feltörekvő csodagyerek.

Az indiai származású, gyönyörű ausztrál színésznő első nagyobb szerepét John Cena lányaként alakította a 2018-as Szűzőrségben. Azóta sok mindenben láthatta a közönség, de 2023 az ő éve lesz: A Beanie-buborékon kívül még három nagy projektje is van, amelyből az egyik egy főszerep a következő Ethan Coen-filmben.

Miért nem működik a film? Mert nagyon egysíkú és kiszámítható. Ty végül minden kollégáját-szerelmét átveri a palánkon, és megpróbálja megsemmisíteni, de valahogy sose jön össze neki. Ezt a formulát mutatják be a három hölgyön egymás után.

Érezhették a monotonitást az alkotók, ezért megpróbálták érdekessé tenni a történetet, hogy szétvagdosták az idősíkokat, és nem kronologikus sorrendben mutatják be nekünk.

Elsőnek megkapjuk 1993-at, amikor megismerkedünk Mayával, majd visszamegyünk 1983-ba, hogy bemutassák nekünk Robbie-t, végül megint előre ugrunk Sheilához. Ez a szakadozott, kicsit mesterkélt szerkezet végigkíséri az egész művet. A legnagyobb probléma ezzel az, hogy teljesen felesleges. A legvégén semmit nem tesz hozzá a történethez. Vártam egy mementós csavart, vagy valami okot erre az idővel való játékra, de azon kívül, hogy a karakterek Ty-hoz történő viszonyának egy egységes ívet adtak, semmit nem tesz hozzá. Sokkal jobban jártunk volna, hogy ha kicsit jobban megismerjük Ty oldalát is és a bukás okait.

Érdekes lett volna Ty Warner 2014-es adócsalási botránya, vagy a Beanie-buborék kidurranásának következményei is, de ezekből sem kaptunk semmit.

Ha felrajzolták volna a nézőknek a teljes képet az érdektelen bosszú biopic helyett, talán jobb lett volna a film.

Nem tudok többet hozzátenni. Unalmas, gyenge és felesleges időpazarlás. A tényeket a Wikipediáról is megtudjuk, életrajzi-szórakoztató filmekkel pedig jelenleg tele van a padlás. Ráadásul azok nagy része sokkal jobb is, mint A Beanie-buborék.

Sajnos nem ajánlom a Beanie babákról szóló vígjátéknak ígért, nagyobb nevekkel megtűzdelt kihagyott ziccert.

Aki mégis belevágnak, annak a Beanie-buborék az AppleTV+ streaming-szolgáltató kínálatában érhető el.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


KULT
A Rovatból
Molnár Áron szokatlan kéréssel fordult azokhoz, akik illegálisan nézik az új filmjét
Az alkotók tehetetlenek a kalózkodással szemben, ami miatt már most óriási a veszteség. A színész szerint a szimbolikus jegyvásárlással maradhatna tovább műsoron a független film.
Maier Vilmos - szmo.hu
2026. február 22.



Molnár Áron a Facebookon tett közzé felhívást az „Itt érzem magam otthon” című új filmjével kapcsolatban. A színész azt állítja, hogy a filmet illegálisan töltik le, ami jelentős bevételkiesést okoz az alkotóknak.

A posztban azt írja: „Az »Itt érzem magam otthon« című filmünket csak egy torrent oldalról (több oldalon is fent van, harcolunk ellene) 5000-en töltötték le pár nap alatt. Van aki külföldről, van aki kényelemből. Ez 10.000.000 forint kiesés, ami egy független filmnél irdatlan sok.”

Molnár szerint ez ellen láthatóan nem tudnak harcolni, ezért egy ajánlattal fordult azokhoz, akik nem moziban nézik meg a filmet.

„Ha màr van olyan, aki nem moziban nézi(sokkal jobb moziban;), kérlek titeket, hogy álljatok mellénk azzal, hogy annyi mozijegyet vesztek akármelyik szimpatikus mozi online felületén, ahányan megnéztétek, ezzel szimbolikusan és gyakorlatban is támogatjátok az államtól független filmünket.”

A színész hozzátette, hogy minél többen nézik meg a filmet moziban, annál tovább marad műsoron, így több emberhez jut el, és annál nagyobb „felkiáltójel” lesz a film, ami szerinte a rendszertől függetlenül készült. Posztját azzal zárta, hogy köszönetet mondott azoknak, akik moziban nézték meg a filmet, és ezzel is melléjük álltak.

Az Itt érzem magam otthon független finanszírozásban, az NFI támogatása nélkül készült, Holtai Gábor első nagyjátékfilmje. A magyarországi premier február 19-én volt. A thriller főhőse, Rita (Lovas Rozi) egy család lakásában ébred, ahol azt állítják róla, hogy ő Szilvi, a régen eltűnt lányuk. A kritikák a zárt térben játszódó, allegorikus jellegű történetvezetést és a feszült, társadalomkritikus hangütést emelik ki. A forgatókönyvet Veres Attila írta, a játékidő 124 perc.

A főbb szerepekben Lovas Rozi, Molnár Áron, Szervét Tibor, Gryllus Dorka, Znamenák István, Simon Kornél, Józsa Bettina, Simon Soma és Zsurzs Kati látható. A rendező Holtai Gábor, a forgatókönyvíró Veres Attila, az operatőr Szőke Dániel, a producer pedig Farkas Ádám.

A filmről írt kritikánkat itt lehet elolvasni:


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
KULT
A Rovatból
Rekordot jelentő bukás: Timothée Chalamet Oscarra is esélyes filmje 11 jelölésből egyetlen díjat sem nyert meg a BAFTA-gálán
A „Marty Supreme” című film a Brit Filmakadémia díjátadójáról díj nélkül távozott, ezzel pedig beállította a „Szerelmes asszonyok” és az „Én, Pán Péter” negatív rekordját.


A filmes díjszezonban Josh Safdie sportdráma-komédiája, a „Marty Supreme” eddig megállíthatatlannak tűnt. A kritikai és kasszasiker után a favoritnak tartott film azonban vasárnap este Londonban falnak ütközött.

A Brit Filmakadémia díjátadóján a produkció egyetlen jelölését sem tudta díjra váltani,

a 11 jelölésből mind a 11-et elveszítette. Ezzel beállította a díj történetének legfájóbb negatív rekordját, amit eddig csak a „Szerelmes asszonyok” (1969) és az „Én, Pán Péter” (2004) volt kénytelen elszenvedni.

A váratlan bukás nem csupán egy látványos kudarc, hanem egy olyan fordulat, amely teljesen újraírja az Oscar-gála előtti erőviszonyokat.

A „Marty Supreme” esélyesnek számított a legfontosabb kategóriákban, köztük a legjobb film, a legjobb rendezés (Josh Safdie) és a legjobb férfi főszereplő (Timothée Chalamet) díjára, de a brit szavazók másként döntöttek.

Az este legnagyobb nyertese Paul Thomas Anderson „Egyik csata a másik után” című háborús drámája lett, amely hat díjat, köztük a legjobb filmnek és rendezésnek járó elismerést is hazavitte.

A gála egyik legmegindítóbb pillanata az volt, amikor a legjobb férfi főszereplő díját a brit Robert Aramayo vehette át az „I Swear” című filmben nyújtott alakításáért. A győzelem annyira váratlanul érte, hogy a színpadon alig találta a szavakat. „Őszintén nem hiszem el, hogy megnyertem” – mondta meghatottan.

A nagy esélyesnek tartott Timothée Chalamet veresége ezzel a díjszezon eddigi leglátványosabb meglepetése lett.

A további fődíjakon a „Bűnösök” és a „Hamnet” osztozott, előbbi három, utóbbi két szobrot gyűjtött be, többek között a legjobb női főszereplő díját Jessie Buckley számára.

A díjátadó hangulatát nemcsak a meglepetések, hanem az erős felszólalások is formálták. Paul Thomas Anderson a díja átvételekor szenvedélyes beszédben védte meg a mozi erejét.

„Aki azt mondja, hogy a filmek már nem jók, az mehet a francba, mert ez egy nagyszerű év”

– jelentette ki.

A gálán akadtak feszült pillanatok is, amikor a közönség soraiból a Tourette-szindrómával élő aktivista, John Davidson – az „I Swear” című film ihletője – akaratlan kiáltásai hallatszottak. A műsorvezető, Alan Cumming tapintatosan kezelte a helyzetet, megértést kérve a nézőktől, ezzel tiszteletteljes légkört teremtve.

A BAFTA-kudarc ellenére a „Marty Supreme” Oscar-esélyei nem múltak el, csupán a kampánystratégiának kell új irányt vennie.

A történelem bizonyítja, hogy a brit és az amerikai Filmakadémia ízlése gyakran eltér: korábban az „Minden, mindenhol, mindenkor” és a „Holdfény” is gyengébb londoni szereplés után tarolt az Oscar-gálán. A Marty Supreme kilenc Oscar-jelöléssel várja a február 26-án kezdődő és március 5-ig tartó végszavazást, a gálát március 15-én tartják Conan O’Brien vezetésével.

Miközben a díjak most elkerülték, a film a pénztáraknál továbbra is elsöprő siker.

A 60–70 millió dolláros (körülbelül 19,3–22,5 milliárd forintos) költségvetésből készült film világszerte már 152 millió dollár (hozzávetőleg 48,9 milliárd forint) bevételt termelt, amivel az A24 stúdió történetének legsikeresebb produkciójává vált.

Via Variety


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

KULT
A Rovatból
Megérkezett a Csengetett Mylord a Belvárosi Színházba – aki a sorozat nyújtotta élményt várja, az könnyen csalódhat
A Csengetett Mylord színpadon is nagyon szerethető és szórakoztató. Szemmel láthatóan törekedtek a rajongók kiszolgálására, de a színészek szerencsére nem utánozzák a film szereplőit.


A cikk SPOILEREKET tartalmaz!

Vannak olyan külföldi produkciók, amelyek annyira népszerűek nálunk, hogy már-már szinte magyarnak tekinthetjük őket. Ilyenek a Bud Spencer filmek vagy a Kórház a város szélén. És kétségtelenül ilyen a Csengetett Mylord is. A hazai rajongók annyira lelkesek, hogy néhány éve elhozták Magyarországra a sorozat szereplőit is. A magyar Csengetett Mylord rajongói Facebook-csoportnak pedig csaknem 43000 tagja van.

Orlai Tibor tehát nem vállalt túl nagy kockázatot, amikor úgy döntött, bemutatja a sorozat alapján készült színdarabot.

A sztereotipikus brit előkelő család és cselédeik életét bemutató sorozat hazai sikerében nem kis szerepe van a remek magyar szinkronnak. Olyan nagyszerű színészek kölcsönözték a hangjukat brit kollégáiknak, mint Hollósi Frigyes, Hámori Ildikó, Konrád Antal, Benedek Miklós, Pásztor Erzsi, Bakó Márta, Zsurzs Kati vagy Szirtes Ági.

A népszerűségnek hála nagyon nagy érdeklődés övezi az előadást, de ez kétélű fegyver: aki ugyanazt az élményt várja, amit a sorozat nyújtott, könnyen csalódhat. Nagy kérdés volt számomra is, hogy a magyar előadás alkotói melyik irányt választják: minél inkább reprodukálják a tévés élményt, vagy teljesen új felfogásban valósítják meg a produkciót.

A válasz: is-is.

Szemmel láthatóan törekedtek a rajongók kiszolgálására, de a színészek szerencsére nem utánozzák a film szereplőit.

A darab azzal kezdődik, hogy bejön Mabel (Lass Bea), a szemetesből kihalász egy hosszú krumplihéjat és benyögi: „Az finom lesz!” Aki ismeri a sorozatot, az már ettől "megérkezik". Talán nem túlzás kijelenteni, hogy az egész sorozat legnépszerűbb karaktere volt a bejárónő, aki a ranglista legalján áll. Ő az, akit még a cselédek is lenéznek, az urak pedig jószerivel a létezéséről sem tudnak.

Maga a színdarab története a sorozat első évadát követi. Alf Stokes (Debreczeny Csaba) és James Twelvetrees (Rohonyi Barnabás) az első világháborúban megmenti egy sebesült arisztokrata, Teddy Meldrum (Pataki Ferenc) életét. Igaz, Stokes közben ellopja az uraság óráját és a gyűrűjéből kifeszegeti a smaragdot James minden tiltakozása ellenére.

Évekkel később Stokes és Tewelvetrees is Lord Meldrum (Gyabronka József) alkalmazásában találja magát, aki hálás nekik amiért megmentették öccse életét. Alf a minden hájjal megkent komornyik, aki ott károsítja meg gazdáit, ahol tudja, James pedig a becsületes, de nyársat nyelt, rátarti lakáj. Stokes beszervezi a házhoz lányát, a kissé együgyű, de jólelkű Ivyt (László Lili) is. A Lord gazdag, de szenilis anyósa, Lady Lavender (Molnár Piroska) az egész családra frászt hoz, amikor kitalálja, hogy a családi gumitársaság részvényeit odaajándékozza előbb a papagájának, majd Ivynak, később pedig az inasnak, Henrynek (Sipos László Márk).

Ettől kezdve Stokes mindent elkövet, hogy megszerezze magának a részvényeket, miközben a Lord és családja érhetően szeretné visszakapni, nehogy elveszítsék a családi vagyon alapját jelentő vállalatot.

Debreczeny Csaba remek színész, de eleinte nehéz volt megszokni Alf Stokesként. Paul Shane Hollósi Frigyes hangjával annyira markáns jelenség volt, hogy nehéz elfogadni egy puhább, bár kétségtelenül vicces változatot. De a darab előre haladtával a színész is jobban belejött a figurába, és nekem is sikerült elfelednem az eredetit. Úgy érzem, Debreczenynek szüksége van még néhány előadásra, hogy igazán megérkezzen, de nem lesz probléma.

Rohonyi Barnabás James Tewlvetreese egy fokkal emberibb és szerethetőbb lett, mint Jeffrey Holland. Barna kevésbé sztereotíp angol lakájt alakít, ami persze az eltérő felfogás mellett talán abból is fakad, hogy jóval fiatalabb, mint brit kollégája volt a forgatás idején. Barna a generációja egyik legjobbja, azok közé tartozik, akik drámai és komikus szerepben egyaránt remekül megállják a helyüket, ami egyáltalán nem magától értetődő.

Molnár Piroska egy személyben hozza Lady Lavendert és a papagáját, Kapitányt. Néha kicsit belekeveredik, hogy épp melyik hangon is kell megszólalnia, de geget csinált belőle. Meg hát Piroskának mindent is megbocsátunk, az egyik legszerethetőbb színésznőnk.

Pataki Ferenc nagyon magára talált a szobalányok után rohangáló Teddy bácsi szerepében. A karaktere is nagyon hasonló Michael Konwleshez, és helyenként úgy tűnt, mintha Benedek Miklós hangja szólna, annyira közeljárt hozzá. Azóta sem tudom eldönteni, hogy Pataki szándékosan rájátszott erre, tényleg ilyen hasonló a hangjuk, vagy csak én akartam olyannak hallani.

A másik szereplő, aki hozta az eredeti sorozat feelingjét Lass Bea Mabelje.

A sorozatban is Mabel magasan az egyik legnépszerűbb karakter, és Lass az előadás fontos tartóoszlopa.

Lass Bea tehetségét dicséri, hogy elsőre nem ismertem fel, ő játssza Lady Agathát is (illetve a darab végén az uzsorást is).

Ugyancsak több szerepben látható Ficzere Béla, aki Wilson kapitány mellett 2-3 kisebb karaktert is felvállal. Béla itt is remekel. Öröm látni, hogy egyre több lehetőséget kap színházban, tévében és filmben egyaránt. Ha róla van szó, mindig meg kell említenem, hogy aki teheti, nézze meg önálló estjeit, A pacal idejét és a Cicikrisztust.

Gyabronka József Lord Meldurmja is szerethető, kicsit rontott az összképen, hogy a színésznek többször látványosan meggyűlt a baja a szöveggel. Néha összekeverte a neveket, máskor egyértelműen nem jutott eszébe, mi is jön. Szerencsére kollégái áthidalták a "lyukakat".

Az előadás próbálja kicsit maibbá varázsolni a szöveget, amit nem feltétlenül tartok szerencsés ötletnek. Lord Meldrum és Teddy például rendszeresen használnak trágár kifejezéseket, aminek nem igazán érzem a létjogosultságát.

Talán így szeretnék még jobban aláhúzni a sorozat és a darab nem túl mély, de mégis meglévő mondanivalóját, hogy az urak morálisan semmivel sem különbek a cselédeknél, csak több a pénzük.

Ugyanakkor volt olyan kikacsintás, ami meglepően működik. Az egyik jelenetben a Meldrum család és Lady Agatha az osztálykülönbségekről beszélgetnek, amikor is Gyabronka József kinéz a közönségre és megjegyzi:

„Kinek mije van, annyit is ér”.

A poén persze megosztotta a közönséget, egyik fele harsányan nevetett, a másik lefagyott (talán nem tudta, jó magyarnak szabad-e kacagnia ezen).

Visszatérő gegforrás, ami egyértelműen csak a színdarab sajátja, a negyedik fal lebontása. Amikor például Lass Bea átvedlik uzsorássá, aki férfi, hangosan előre bejelenti, hogy ő most kicsoda is, és egy ponton még az álbajszát is leveszi. Vagy valaki épp arról beszél a színpadon, hogy James milyen jóképű, mire Rohonyi kimosolyog a közönségre és meghajol. Tudom, hogy van, aki nem szereti ezt a fajta kikacsintást, de mivel következetesen végigvitték az előadáson, nekem tetszett. És jók az apró gegek is, amik nem is biztos, hogy mindenkinek feltűnnek. Például amikor Lord Meldrum és Lady Agatha enyelegnek, James a háttérben faarccal áll, kezében egy gyertyatartóval – tartja a gyertyát.

Szentségtörő leszek, de nekem jobban tetszik a Belvárosi Színházban látott Mrs. Lipton, mint az eredeti.

Félreértés ne essék, Brenda Cowling is pompás színésznő volt és Pásztor Erzsi hangjával nagyon szeretem. Mégis Cseh Judit fiatalosabb, nőiesebb Blancháról sokkal jobban el tudom hinni, hogy egyszerre két férfi is csapja neki a szelet Alf Stokes és Wilson kapitány személyében.

Bíró Panna kicsit beleragadt a fiatal femme fatalok skatulyájába. Ha egy előadásban csinos, vonzó fiatal lány szerepel, akiért bolondulnak a férfiak, azt szinte biztosan ő kapja. Remekül játssza, de izgalmas lenne más karaktereket is látni tőle. Egyszer cserélhetnének László Lilivel, akinek többnyire a drámaibb szerepek jutnak.

Bíró Panna itt Miss Poppyt játssza, a Lord fiatalabb lányát, aki a mulatozásnak él, és az ujja köré csavarja Jamest. Az előadás egyik hibája, hogy a Poppy-James "viszonyt" kicsit későn hozzák be, pedig ez a sorozat egyik vezérmotívuma. Az első pillanattól kezdve izzani kéne a levegőnek Rohonyi és Bíró között. Ehelyett kicsit olyan az egész, mintha csak menet közben jutott volna eszükbe az alkotóknak, hogy itt van ez a szál is, kéne vele kezdeni valamit.

Rezes Dominika alakítja Cissyt, a család feketebárányát, aki Teddy bácsihoz hasonlóan érdeklődést mutat a szolgálólányok iránt. Az ő karaktere jóformán megegyezik a sorozatban látottakkal, bár kicsivel rámenősebb lett.

Na és persze itt van László Lili is, aki általában komolyabb szerepekben látható, nehézsorsú lányokat, fiatal asszonyokat alakít. Most megmutathatja komikus másik arcát is. Nagyon jól áll neki a bugyuta, de érző szívű Ivy figurája.

Összességében nagyon szerethető előadás lett a Csengetett Mylord. Én Kocsis Gergely rendező helyében tettem volna annyi gesztust a rajongók felé, hogy afféle easter eggként felkérek valakit a még élő szinkronhangok közül. Hámori Ildikó például remek Lady Lavender lett volna. De ez apróság.

Az előadás után kicsit beszélgettem Rohonyi Barnával, aki elmondta, hogy az eredeti brit darab meglehetősen lapos volt, sok geget ők maguk írtak vissza bele a sorozat alapján. Ez mindenképpen dicséretes, és a sorozat szelleméhez illően a színházi változatról is elmondhatjuk, hogy így, ebben a formában sehol másutt a világon nem látható.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

KULT
A Rovatból
Visszatér az X-akták, de már semmi sem lesz a régi: a Fekete Párduc rendezője baromi ijesztővé varázsolná a kultikus sorozatot
A Hulu pilotot rendelt Ryan Coogler X-akták-rebootjából, a főszerepben Danielle Deadwylerrel. A sorozat új FBI-ügynökpárost és a korábbinál sokkal ijesztőbb hangvételt ígér.


Az igazság talán nincs odaát, de egyre közelebb van: hétfőn kiderült, hogy a Hulu pilot epizódot rendelt Ryan Coogler (Fekete Párduc) régóta várt X-akták-rebootjából.

Sajtóhírek szerint az egyik főszerepet a Till és A zongoralecke című filmekből ismert Danielle Deadwyler kapta. A hivatalos leírás szerint a széria

„két kitüntetett, ám egymástól gyökeresen különböző FBI-ügynök valószínűtlen szövetségét” követi, akiket „egy régóta bezárt, megmagyarázhatatlan jelenségekkel foglalkozó részleghez osztanak be”.

A pilot epizódot maga Coogler írja és rendezi, emellett Proximity Media nevű cégén keresztül executive producerként is részt vesz a munkában. A showrunneri feladatokat a The Copenhagen Test című sorozatot is jegyző Jennifer Yale látja el. A projekt a Disney-hez tartozó Onyx Collective és a 20th Television stúdiók égisze alatt készül.

Fontos adalék, hogy az eredeti sorozat alkotója, Chris Carter is a fedélzeten van, de írói feladatok nélkül, executive producerként támogatja az újragondolást.

Coogler korábban már utalt rá, hogy az új verzió a korábbinál sötétebb tónusú lehet.

„Néhány epizód, ha jól végezzük a dolgunkat, tényleg baromi ijesztő lesz”

– ígérte egy interjúban, hozzátéve, hogy a célja valami igazán jót alkotni a régi rajongóknak, miközben újakat is találnak.

Az eredeti stáb áldását adta a projektre. Chris Carter egyértelművé tette, hogy teljes mértékben támogatja Coogler vízióját. „Szabadon azt csinálhatnak vele, amit jónak látnak. Megtisztelő, hogy hozzám jöttek, és nem az engedélyemet, hanem az áldásomat kérték” – mondta a TheWrap-nek. Gillian Anderson, az eredeti Dana Scully megformálója sem zárkózott el egy esetleges visszatéréstől. „Mondd, hogy hívj fel!” – üzente a színésznő Cooglernek a People magazinban, jelezve, hogy nyitott a közös munkára.

Az eredeti X-akták 1993 és 2002 között futott a Fox csatornán, és a popkultúra megkerülhetetlen részévé vált. A szériából két mozifilm is készült (1998, 2008), majd 2016-ban és 2018-ban két rövid évad erejéig visszatért a képernyőre. Coogler verziója új ügynökpárost, friss látásmódot és a mai kor összeesküvés-elméleteire reflektáló tematikát ígér, miközben tiszteleg az ikonikus előd előtt. Azt egyelőre nem tudni, ki játssza Danielle Deadwyler partnerét, ahogy a forgatás kezdetéről és a lehetséges premierdátumról sincs még információ.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk