„Az első közös próba olyan volt, mint az időutazás” – Hangmás-interjú Molnár Katával
November 13-án egyetlen koncert erejéig összeáll a budapesti underground egyik legendás zenekara, a Hangmás. A csapat 2015 tavaszán oszlott fel, miután billentyűsük, Molnár Kata Franciaországba költözött, azóta ez mindössze a második alkalom, hogy összeállnak. Őt kérdeztük arról, milyen viszony fűzi most az együtteshez, és hogy érzi magát új otthonában.
– Milyen érzés újra együtt zenélni négy év kihagyás után?
– Nagyon örülök, hogy viszontláthatok mindenkit ennyi idő után, és újra együtt zenélhetünk. Az első közös próba alkalmával olyan érzésem volt, mintha időutazásban vennék részt. A számok rögtön jól megszólaltak, mindenki egyénileg készült előtte. Csak a próbaterem nem a régi, hiszen korábban a Dürerben volt termünk.
– Mit gondolsz a többiek döntéséről, hogy nem akarták nélküled folytatni a zenekart? Billentyűsök kiválása esetén ritka az ilyen, más példát hirtelen nem is tudnék mondani rá.
– A zenekar egy baráti társaságból alakult, működése alatt soha nem voltak tagcserék, mindig ugyanabban a felállásban játszott. Talán ezért döntöttek így...
– Te sem bátorítottad őket, hogy keressenek helyetted valakit? Örültél, hogy senki mással nem tudják elképzelni a Hangmást?
– Mikor úgy döntöttem, hogy külföldre költözöm, nem számítottam arra, hogy a Hangmás nem folytatja nélkülem.
– Miért telt el ennyi idő az előző koncert óta? Nem merült fel, hogy gyakrabban is összeálljatok egy-egy hazalátogatásod alkalmával?
– 2019-ben lett volna lehetőség egy koncertre, de végül az egyik zenekartag nem tudta vállalni, és így elhalasztottuk. Arra senki nem számított, hogy 2020 elején betör a Covid és hosszú ideig nem lesz lehetőségünk együtt játszani...
– Hogy kerültél Franciaországba? Miért döntöttél úgy, hogy ott szeretnél élni, mi alapján dőlt el a pontos helyszín?
– A 2000-es évek elején jártam először Franciaországban. A gimnáziumi társaimmal Caenban előadtuk az István, a király rockoperát (én billentyűs voltam).
– Mennyire volt nehéz a beilleszkedés, mivel teltek az első hetek, hónapok?
– Mivel Európában maradtam és franciául jól beszéltem, nem volt különösebben nehéz a beilleszkedés. Az első hetekben, hónapokban a szabadnapjaimon felfedeztem a környéket, meg persze volt néhány kevésbé szórakoztató adminisztratív teendő, ami a kiköltözéssel jár.
– Mivel foglalkozol, van-e ennek köze az itthoni civil szakmádhoz, illetve végzettségedhez?
– Néhány éve francia-magyar nyelvű asszisztensként dolgozom, aminek a korábbi irodai munkáimhoz van köze, az agrármérnöki végzettségemhez nem különösebben.
– Mi az, amiben jobb ott az élet, és mi hiányzik legjobban Magyarországról?
– Szeretem Franciaország tájbeli és éghajlati sokszínűségét.
Ami legfőképpen hiányzik Magyarországról: Duna-part, budapesti kulturális élet (koncertek, színház), több személyes találkozás a családdal és barátokkal, kutyabarát helyek, Túró Rudi és juhtúrós sztrapacska.
– Szoktál zenélni odakint, vannak saját projektjeid vagy akár zenekarod?
– A zenélést és zeneszerzést természetesen nem hagytam abba a külföldre költözéssel. Zenekarom egyelőre nincsen.
– Hosszabb távra tervezel ott, vagy nincs kizárva, hogy idővel hazaköltözöl?
– Nem tervezem egyelőre a hazaköltözést, de soha sincs kizárva.
– Mivel tudod biztatni a rajongókat? Van rá esély, hogy a következő koncertre nem kell újabb négy évet várniuk?
– Rajtam nem múlik, remélem, lesz még koncertünk a közeljövőben!
