Fishing on Orfű: a fesztivál, amit fellépőktől függetlenül is imádnak az emberek
A tavalyi jubileum után a Fishing on Orfű visszatért a megszokott négynapos felálláshoz, ráadásul ezúttal a nyitónapra sem jutott semmilyen különleges produkció, mint az elmúlt években a Lovasi 50, vagy a tematikus Kispál-bulik.
Ez azonban nem jelenti azt, hogy az érdeklődés bármivel is csökkent volna: úgy tűnik, a fesztivál eljutott arra a pontra, amikor már igazán nagy húzónevek sem kellenek ahhoz, hogy minden jegyet elővételben eladjanak.
Persze szó sincs róla, hogy annyival gyengébb lett volna a zenei felhozatal. Ezúttal sem maradt ki például a Quimby, a Péterfy Bori & Love Band, a hiperkarma, a Vad Fruttik, a Supernem, a PASO, az Esti Kornél, vagy az Anna & the Barbies, hogy csak néhány példát említsünk.
Sőt, a Subways személyében még egy külföldi sztárfellépőt is sikerült megnyerni, akik korábban a Sziget nagyszínpadát is többször megjárták.
Ugyanakkor tény, hogy érzékelhető volt a vérfrissítés is a programban. A két fő színpadra több olyan név is felkerül, akik eddig kisebb helyszíneken kaptak lehetőséget. A Szabó Benedek és a Galaxisok, a Csaknekedkislány és a Bohemian Betyars a Borfaluból került át, a Lóci Játszik az erdei helyszínről, a Müller Péter Sziámi Andfriends pedig szintén a Borfaluból a nagysátorba.
Mindannyiuk esetében elmondható, hogy teljesen megérdemelt volt a szintlépés: eddig jóformán egy gombostűt sem lehetett leejteni, akkora tömeg volt a koncertjükön. Most sem voltak kevesebben, sőt inkább többen, a nagyobb befogadóképesség miatt viszont sokkal jobban eloszlott a közönség.
Azért így is adódtak kellemetlen pillanatok a tömeg miatt, leginkább a Tűzhöz közel színpadnál.
Ide több olyan előadót is felraktak, akiknél a produkció jellege miatt jogos volt a helyszínválasztás – hiszen akusztikus, tábortűzi zenét játszanak –, de annyian voltak kíváncsiak rájuk, hogy az már az élvezhetőség rovására ment.
A Lovasi által fémjelzett Véletlen trió, az Aranyakkord (Kiss Tibi és Vastag Gábor duója), Bérczesi Róbert, valamint a 30Y-os Beck Zoli és Papa koncertjén is zsúfolásig megtelt az erdő. Tovább rontott a helyzeten, hogy a fura, hagymaalakú színpad miatt csak azok láthattak rá a fellépőkre, akik elől és közvetlenül szemben álltak – akik kicsit is oldalt, vagy hátrébb foglaltak helyet, maximum hallgathatták a zenét.
Jó kérdés, mi lehetne a megoldás, mivel ezeket a formációkat eleve kisebb, bensőséges hangulatú színpadokra találták ki, de a probléma ezzel együtt valós. Talán a színpadot kellene átalakítani, hogy legalább oldalról rá lehessen látni, már attól is sokkal jobb lenne.
Még egy kicsit a fellépőkről: kiesett pár olyan nagy név is, akik eddig biztos pontnak számítottak, most azonban nem hívták meg őket. Punnany Massif és Halott Pénz sem volt idén, ami engem személy szerint teljesen hidegen hagyott, de merőben ellentétes véleménnyel is találkoztam.
Tény, hogy két pécsi zenekarról van szó, akiknek ez gyakorlatilag hazai pálya, és mindig teljes joggal kapták meg a headliner pozíciót, de mint az újbóli teltház mutatja, a látogatottságon egyáltalán nem érződött a hiányuk.
Az Anna & the Barbies nőzőcsúcsot döntött a víziszínpadon
Beszélgetés a Viszkissel és az őt alakító Szalay Bencével
Meccset is lehetett nézni
És ez mutatja meg legjobban, hogy a Fishingből az elmúlt évek során tényleg igazi brand lett, ahová már csak másodsorban a fellépők miatt járnak az emberek, sokkal inkább a hangulat és a csodás tóparti környezet vonzza őket.
Idén is volt rengeteg off program: elindultak a hagyományos sör- és fröccstúrák, kora délután tematikus beszélgetéseket, éjjel filmklubot hirdettek, a másodjára megrendezett színházi helyszín révén pedig kulturálódásra is adódott lehetősége annak, aki erre vágyott.
Összességében remekül eltalálták az arányokat: bár a hangsúly továbbra is a koncerteken volt, ezek mellé éppen annyi plusz programot szerveztek, ami a szerethetőséget növeli, és nem meríti ki az "aki sokat markol, keveset fog" elvét.
Persze így is kellett nehéz döntéseket hozni, de arról egyáltalán nem volt szó, hogy aránytalanul sok dolog zajlott egy időben, és a mennyiség a minőség rovására ment.
Szóval az irány tökéletes, csak apróbb finomhangolásokra lenne szükség, hogy tényleg semmi negatívumot ne lehessen említeni a fesztivállal kapcsolatban. A zárómondat pedig a szokásos: jövőre ugyanitt!
(Még több képet IDE KATTINTVA lehet nézegetni.)
