Felkavaró fotók a World Press Photo kiállításon, mutatjuk a díjnyertes alkotásokat

Sokan jobban várják idén, mint a karácsonyt: már csak néhányat kell aludni, és megérkezik a Netflixre a Stranger Things utolsó évadának első harmada. A streaming-szolgáltató ugyanis úgy döntött, hogy kimaxolja az egyik legnépszerűbb sorozatának befejezésében rejlő potenciált, és a retrohorror nyolcrészes ötödik szezonjának első négy epizódját november 26-án, az ezt követő három részt december 25-én, majd a feltehetően grandiózus finálét pedig december 31-én teszi elérhetővé az előfizetőknek.

A magyarra soha le nem fordított című Stranger Things körül hatalmas a felhajtás, melynek újabb állomásaként péntek reggel feltöltötték a YouTube-ra az új évad első részének első 5 percét. A jelenet már önmagában is elég sokat elárul arról, hogy vajon mire számíthatnak majd a rajongók a folytatásban.

A pár perces részlet valahol ott játszódik, ahonnan az egész történet elindult: Will Byers Tótágasban bujkál a szörnyek elől, ám egy demogorgon megtalálja őt. Egy kisebb üldözés után a rózsafejű szörny ahelyett, hogy elpusztítaná, a fordított világ ura elé hajítja, és Vecna egy indán keresztül valamit belepumpál a kisfiúba a száján át.

Eközben meglehetősen vészjóslóan azt mondja neki, hogy

Ezzel nagyjából valami olyasminek ágyazhatnak meg a sorozat készítői, hogy az első évadban elrabolt, és azóta is meglehetősen labilis Will akaratán kívül egyfajta beépített embere lehet a főgonosznak.

A minden eddiginél sötétebb tónusú jelenetet itt lehet megnézni:

Ezúttal is Verebély Marcell kreatív vezető nyitotta meg a sajtótájékoztatót. Elmondta, hogy a "szárazpróba" alapján nagyon jó lesz az összes produkció a szombati adásban, bárki kaphatna széket. Egyben bejelentett egy új szabályt is:

A székeken továbbjutókon kívüli 9 döntős közül egyet még megmenthetnek a mentorok az adás végén. Így kicsit nagyobb szerep jut nekik, de persze ugyanúgy számítanak a nézők szavazataira is.

Ezután a két műsorvezető, Miller Dávid és Pápai Joci vezényletével bemutatták a négy csapatot, ekkor lehetett fotókat készíteni, majd "szabadfoglalkozás" következett, vagyis mindenki megkereshette azt a szereplőt vagy alkotót, akit szeretett volna kikérdezni.

A székes kör legnagyobb durranása az a szabálymódosítás volt, ami lehetővé tette, hogy Tóth Andi négy versenyzővel vágjon neki az élő show-nak. Verebély Marcell elárulta, mi történik ilyenkor, amikor valamelyik mentor úgy dönt, módosítana kicsit a szabályokon.

"Ez nyilván sokkal hosszabb folyamat volt, mint ami a tévében látszik. Kamerán kívül megbeszéltük, amikor Majkában felmerült ez az ötlet, és én is gyorsan átgondoltam. Tényleg nagyon hosszú ideig – szerintem tíz-húsz percig – álltunk, ők pedig közben nem tudtak dönteni.

Szükség törvényt bont. Én az első pillanattól azzal értettem egyet, hogy nem lehet igazságosan dönteni Mohácsi Anett és Patai Anna között, mert mindkettő kiváló volt. Úgyhogy, amikor Peti előállt a javaslatával, mondtam neki, hogy rendben, csináljuk.

Nyilván én vállaltam ennek a felelősségét a formátum tulajdonosa felé, de neki sem volt semmi problémája vele.

Ennek ugyanakkor megvan az a veszélye, hogy elkanászodnak a mentorok, és minden necces helyzetet szabálymódosítással akarnak majd orvosolni.

"Persze, de nyilván az volt az első mondatom, amikor ez megtörtént, hogy »egyszer volt Budán kutyavásár.« Ne szokjunk rá arra, hogy nem tudunk dönteni, hiszen egy mentornak az az elsődleges feladata, hogy döntéseket hozzon, még ha ezek a döntések néha kemények is.

Ez egy speciális eset volt, mivel itt a mentorok és a produkció készítői is egyetértettek abban, hogy az lenne a rossz döntés, ha valamelyik lányt elküldenénk."

Adja magát a kérdés, hogy a több élő show-s versenyző hogyan hat a verseny menetére. Többen esnek majd ki az első adásban?

"Nem. Az első körben több továbbjutó lesz a második körre, majd az adások közepénél zökken vissza a műsor a megszokott kerékvágásba."

Nyilván meg kellett kérdezzem minderről az ötletgazdát, Majoros Pétert is.

"Az X-Faktor egy szigorú formátum. Azt nem lehet csak úgy megváltoztatni. Ilyenkor felmerül egy gondolat. A producernek rá kell bólintania, és ha mehet, akkor megcsináljuk, és a műsornak is jót tesz.

Az már Verebély Marcell dolga, hogy lenyomja a jogtulajdonos torkán. Azért egy ilyen műsort kicsit mindig az adott ország arcára kell formálni. Nem működik minden mindenhol ugyanúgy.

Szokás mondani, hogy a szabályok azért vannak, hogy megváltoztassuk őket. Szerintem a műsor és a versenyző érdeke mindig felülír minden szabályt. Most úgy hozta az élet, hogy 13-an vagyunk. És? Kit zavar ez? Hiszen a műsor célja végső soron az, hogy olyan emberek kerüljenek ki innen, akik hosszútávon is megállják a helyüket."

Még arról kérdeztem Majkát, hogy érzi, mi az, amiben ő a leginkább tud segíteni a versenyzőinek és amiben esetleg kicsit jobb, mint mentortársai.

Kézenfekvő az első kérdésem Tóth Andihoz: a négy versenyző nemcsak több lehetőséget jelent, de több munkát is. Hogyan sikerül megoldani, hogy így is jusson elég idő minden versenyzőjére?

"A legelején én is aggódtam emiatt. Már az első néhány nap után is kiderült, hogy sokkal megterhelőbb, mint tavaly. Az is megterhelő volt, amikor három versenyzőt segítettem, de így, hogy négyen vannak, szinte minden időmet felemészti.

Viszont azon vagyok, hogy ebből a versenyzők a világon semmit ne lássanak. Szerintem egyelőre sikerült, nem vették észre, hogy mennyire fáradt vagyok. Ami persze azért is van, mert én nagyon bepörgök, ha zenéről van szó. Imádom ezt csinálni. Négy ilyen ambiciózus, alázatos versenyzővel igazából még a fáradtságot is úgy élem meg, hogy kielégítő és örömteli. Nem is akarok panaszkodni, mert látom, hogy ők is mennyit dolgoznak."

Külön szó esett Patai Annáról, aki már profiként érkezett a műsorba.

"Nyilván bennem is felmerült a kérdés, hogy valaki, aki ennyire profin énekel, mennyire fogadja majd el a tanácsokat, de megkockáztatom, hogy a tavalyi és idei versenyzők közül is ő a legalázatosabb. Issza minden szavunkat. Élmény vele dolgozni, de ez egyébként igaz minden versenyzőnkre."

Ha már szóba került Patai Anna, tőle is kértem egy rövid interjút. Bátorság kell ahhoz, hogy valaki, aki már elért valamit a szakmában, ismét nulláról indulva megmérettesse magát egy zenei tehetségkutatóban. Széles Izabellának például nem jött be, hiszen a székes körben elvesztette a párbajt Kollár Dea ellen.

Patai Annának viszont sikerült, habár az ő útja sem volt teljesen sima a döntőig. Ezekről kérdeztem a még mindig nagyon fiatal énekesnőt.

"Azt gondolom, mérhetetlen nagy alázat és szorgalom kell ahhoz, hogy az ember eldöntse magában, hogy igen, szeretne versenyezni. Akármennyire is zenével foglalkoztam egészen pici korom óta, rengeteg mindent szeretnék még elérni. Szeretnék saját dalokat, nagy koncertet, ezért szerettem volna magam újra kipróbálni.

Arra a felvetésemre, hogy egy olyan művész számára, aki folyamatosan színpadon van, egy ilyen megmérettetés akár negatív élmény is lehet, ezt válaszolta:

"Én azt gondolom, hogy egyáltalán nincs semmilyen hátránya, hogy van már múltam a szakmában. Mostanra kiderült, hogy nem én vagyok az egyetlen a mezőnyben, akinek vannak már dalai, videoklipjei. Emiatt tehát nem érzem, hogy hátrány ért volna. Ugyanolyan esélyekkel és reményekkel indulok, mint a többiekkel."

Anna útja nem volt könnyű a műsorban, hiszen Gáspár Laci végül nem válogatta be a csapatába, és bár Andi adott neki széket, a végén párbajoznia kellett, és még a szabályokon is módosítottak egy kicsit, mire biztossá vált a tovább jutása.

"Természetesen izgultam, de igyekszem minden percben jelen lenni, minden percet megélni. Abban a helyzetben, ami a székes feladatnál történt, tényleg nagyon koncentráltam, mindig arra figyeltem, hogy mi lesz a következő lépés, hogy ezeket csak utólag gondolja át az ember.

Mindent higgadtan kezeltem az ilyesmit, a kritikákat is mindig elfogadom, és igyekszem építkezni belőlük."

Gáspár Lacinak először is gratuláltam, mert úgy érzem, nemcsak az idei évadban, hanem a műsor történetében is az egyik legerősebb csapatot sikerült összeállítania.

"Köszönöm. Én is így érzem, csak ha én mondom, akkor hencegésnek tűnik. Persze tudom, mondtam ezt már máskor is, de most is őszintén úgy érzem, hogy nekem van a legerősebb csapatom. De most szokatlanul sokan írnak és megerősítenek ebben, aminek nagyon örülök.

Nagyon nehéz volt kiválasztani azt a három embert, akivel megyünk az élő show-ba. Ez azért van, mert erős a mezőny, és ennek örülni kell, hogy még ennyi idő után is ilyen sok tehetség jön."

Még azt is megkérdeztem, nincs-e rossz érzés benne azzal kapcsolatban, hogy Tóth Andi végül négy versenyzővel vághat neki a műsornak. Joggal gondolhatná, hogy ha nála merül fel ez a szabálymódosítás, akkor Patai Anna most az ő csapatát erősítené.

"Nagyon megható pillanat volt, amikor Majka felvetette, hogy mi lenne, ha Andinál négy versenyző lenne az idén.

Szerintem mindenkinek átfutott a fejében az, hogy talán akkor előnybe kerülnek velünk szemben. De rögtön el is hessegettem ezt a gondolatot és arra gondoltam, hogy a versenyzők érdeke sokkal fontosabb annál, hogy melyik mentor nyer."

Végül, de nem utolsó sorban, Valkusz Milánt arról faggattam, hogy értékeli a közös munkát a mentoráltjaival.

"Mindenki fejlődött. Meglepő, hogy ilyen rövid idő alatt is mennyit javultak az előadói képességeik ahhoz képest, amit utoljára láthattak a tévénézők. Ez köszönhetik az énektanáruknak, maguknak, az életnek, és talán egy kicsit nekem is. Bízom benne, hogy az élő show-ban ezt mindenki bizonyítani is tudja.

A rapduó ismerős terep számomra, hiszen én is pop-rapet csinálok. Könnyedén tudtunk kitalálni ötleteket, ahogy mondani szoktuk, megírta magát a dal, amikor dolgoztunk. Béla rock stílusa és balladikus éneklése is közel áll hozzám, írtam is neki dalt, ami mindkettőnknek nagyon tetszik. Dea egy kicsit autodidakta, kényelmesebben mozog, ha nem kell máshoz igazodnia, de azért neki is tudtam segíteni."

A Tábor egyik leghevesebb vitájában Valkusz Milán összeveszett mentortársaival azon, ki ért jobban a raphez, és be is szólt Tóth Andinak, kétségbe vonta az énekesnő hozzáértését. Természetesen erre is rákérdeztem.

"Nagyon nehéz érvelni, amikor azon vitázunk, hogy melyik versenyző kihez kerüljön. Persze utólag sokkal több és árnyaltabb gondolatom van erről, mint ott és a, abban a helyzetben. Kicsit túlzóan fogalmaztam, és nem volt fair, amit Andinak mondtam.

Bocsánatot is kértem tőle rögtön a műsorban.

Persze szó volt róla, hogy mindenki szeretne a csapatába rappereket, de a CFL rap duó szerintem nagyon közel áll hozzám személyiségben, gondolkozásban és kisugárzásban. Talán inkább ezt kellett volna mondanom."

Szombaton tehát jön az X-Faktor idei első élő műsora, amiről természetesen mi is beszámolunk majd itt, a Szeretlek Magyarországon.

Már megint a valóság adja a fikciónál is érdekesebb történetet. Egy bizonyos Jeffrey Manchester élettörténete legalábbis egészen elképesztő. A Roofman: A besurranó című filmet nézve, annak tudatában is, hogy valóban megtörtént események alapján készült, egy idő után legyintünk, hogy ez meg az már bizonyosan csak kiszínezése a sztorinak, a hollywoodi forgatókönyvírók megint nem bírtak magukkal. Pedig nem. Derek Cianfrance filmje ugyanis szinte teljes mértékben hűen mutatja be a Manchesterrel történteket.

Este vagy kora reggel egy általa ütött lyukon keresztül hatolt be a kirabolni kívánt helyre, majd elrejtőzött a mosdóban, és várta, hogy megérkezzen a reggeli műszak. Ekkor tört elő, fegyverrel a kezében, és arra kérte udvariasan az alkalmazottakat, hogy lépjenek be az étterem hűtőkamrájába, de előbb azt javasolta nekik, hogy vegyék fel a kabátjukat, majd kirabolta a pénztárgépeket. Két év alatt körülbelül 40 helyszínt rabolt ki ezzel a különleges módszerrel.

Ő volt az USA Viszkis rablója, csak ő nem bankokat, hanem Mekiket rámolt ki, de nem bántott senkit, és mindig udvariasan viselkedett. 2000 májusában aztán túl messzire ment, mivel egy nap két éttermet próbált kirabolni, s mivel a második egység egyik alkalmazottja beindított egy csendes riasztót, lebukott. Bár elmenekült a helyszínről, de a rendőrség hamarosan elfogta egy közeli templom parkolójában (na ezt például másként ábrázolják a filmben). 45 év börtönbüntetésre ítélték, de csak négy évet töltött fogságban, mivel 2004 júniusában egy merész szökést hajtott végre: egy teherautó alatt rejtőzött el, amelyet egy általa készített rétegelt lemezzel takart el, amit feketére festett. Miután kiszabadult, stoppal eljutott az 50 mérföldre fekvő Charlotte nevű városkába, és elkezdte tervezni a nagy rablását.

Manchester ugyanis hónapokon át egy Toys „R” Us játékáruházban rejtőzött, és bébiétellel, édességgel és más snackekkel tartotta fenn magát, majd este, miután az összes alkalmazott hazament, előbújt, és szabadon garázdálkodott az áruházban. Kikapcsolta a kamerákat, majd elrejtett bébikamerákkal ő maga is nyomon követte az alkalmazottak mozgását. Itt van egy újabb „nagyobb” eltérés, mivel a film szerint Manchester a játékboltban alakított ki magának egy kis lakteret egy elhagyatott részen, a valóságban azonban egy szomszédos áruházba vackolt be. Az viszont abszolút megtörtént, hogy álnéven kimerészkedett a városba is, csatlakozott egy keresztény közösséghez, sőt, egy Leigh Wainscott nevű kétgyermekes nővel randizni is kezdett, miközben magáról azt állította, hogy egy kormányügynökségnek dolgozik, így nem mondhat semmit a munkájáról.

Itt azonban abbahagyjuk a valós sztori taglalását, arról rántsa le a leplet a film maga, ha valaki nem ismerné a sztorit, maradjon meglepetés minden további fordulat! Merthogy abból van bőven a Roofmanben. Ez a film, valamint annak laza hangvétele egyébként valamennyire meglepő Derek Cianfrance-tól, aki korábban keményebb, nyomasztóbb drámákban utazott olyan filmekben, mint a Kék Valentin (2010), a Túl a fenyvesen (2012), a Fény az óceán felett (2016) vagy az Ez minden, amit tudok (2020) című sorozat Mark Ruffalóval.

A Roofman: A besurranó története azonban a főhőse drámája és a bűnesetek ellenére annyira abszurd és valahol aranyos, hogy ezt nem lehetett volna ennél drámaibban megjeleníteni mozgóképen.

Természetesen sok-sok humorral, nem kevés romantikával, hülye helyzetekkel, de épp ugyanannyi megható pillanattal is.

Channing Tatum a tőle megszokott sármmal és csetlés-botlással (igen, ehhez is kiválóan ért a macsóskodás mellett) hozza Manchester karakterét, de ezen nem is lepődünk meg, hiszen korábban már többször is bizonyította kiváló komikusi érzékét olyan filmekkel, mint a 21 Jump Street: A kopasz osztag (2012) és 2014-es folytatása, az Itt a vége (2013), az Ave, Cézár! (2016), a Logan Lucky: A tuti balhé (2017), a Free Guy (2021) vagy Az elveszett város (2022).

A Roofman: A besurranó tehát egy összetett élmény, hiszen egyszerre nevethetünk, sírhatunk és izgulhatunk rajta, ráadásul randifilmnek sem utolsó. Komolyabb azért, mint amennyire elsőnek tűnik, Cianfrance pedig méltán bizonyítja általa, hogy a könnyedebb műfajban is otthon van, e próbának pedig a nézők a legnagyobb nyertesei.

Megérkezett az év egyik legfontosabb kollaborációja – a Carson Coma Krúbival és Beton.Hofival állt össze, hogy egy olyan dalt hozzanak létre, ami egyszerre személyes vallomás, társadalmi tükör és generációs üzenet.

A dal a budapesti élet kettősségét ragadja meg: nosztalgia és kiábrándultság, ragaszkodás és menekülésvágy.

„A Purgatórium arról a dilemmáról szól, amikor nem érzed jól magad egy helyen vagy helyzetben, de ahányszor megpróbálnál szabadulni belőle, valami vagy valaki mindig visszaránt. Ha egy picit rosszabb lenne, mennél, ha pedig egy picit jobb lenne, el sem gondolkodnál a távozáson” – meséli a dalról Fekete Giorgio, a zenekar frontembere.

Az azonos névre hallgató lemez november 28-án jelenik meg, és Spotifyon már előzetesen elérhető.

VIDEÓ: Purgatórium