KULT

Ezért jött be nekünk a Red Bull Pilvaker

Megnéztük a két teltházas előadás egyikét az Erkel Színházban. Fluor Tomi, Papp Szabi, Kiss Ádám és a többiek hatalmas sikert arattak.


Az nyilvánvaló, hogy a Red Bull Pilvaker igazi sikertörténet: bár csak három éve indult, mégis annyian rajonganak érte, amit nem sok hasonló jellegű kezdeményezés mondhat el magáról. Bár ha belegondolunk, a recept már többször bevált. Vegyük például a Budapest Bárt, akik szintén egy azelőtt marginális népszerűséggel bíró műfajt, a magyar kávéházi cigányzenét emeltek be a popkultúrába és tettek maximálisan kurrenssé. Ehhez annyi kellett, hogy népszerű underground énekeseket kérjenek fel közreműködőnek.

Itt hasonló a helyzet, csak éppen a klasszikus magyar költészet remekeit értelmezik újra és adják elő teljesen új köntösben a legismertebb hiphop-zenészek. Többféleképpen: van olyan szerzemény, amit egy az egyben átvettek (például a Reményhez Csokonaitól), van aminek egy részét tartották meg szó szerint (ilyen az idén debütált Tiszta szívvel), a dalok többségénél viszont csak a téma adja az átfedést az eredetivel, vagy legfeljebb egy-két sor.

A Reményhez:

Föltámadott a tenger:

János vitéz:

A többmilliós YouTube-nézettségek nem meglepőek, hiszen a fiatalokat nyilván sokkal inkább megfogják az olyan sorok, mint a "Mióta Ámornál a nyílpuska, szívemnek gyöngyháza vagy Iluska / Popkorn Dzsoni ráharap a friss húsra / Bébi mondd ki már, elhitted, hogy te vagy minden mulatságom, én meg a te Brad Pitted", annál, hogy "Szivemnek gyöngyháza, lelkem Iluskája! / Kukoricza Jancsi így szólott hozzája: / Pillants ide, hiszen ezen a világon / Csak te vagy énnekem minden mulatságom."

Fellépők a Pilvakerről (a körkérdést az előadás múlt hétfői próbáján tettem fel)

Papp Szabi: "Valahogy régóta szeretnek velem dolgozni a rapper srácok, így annak ellenére rendszeresen bekerülök ebbe a szférába, hogy az én világom teljesen másról szól. Mellesleg alig két-három hónapja tudtam meg, hogy a Pilvaker egyáltalán létezik, azelőtt fogalmam se volt az egészről - pláne arról, hogy ilyen népszerű.

Elmentem demót énekelni Diazhoz, majd a többiek megírták a saját részüket az átvett refrén mellé. Ebből lett a Tiszta szívvel, szerintem egy nagyon szép és kerek dal. A szöveg mellett a hangszerelése is olyan, ami megríkatja és elgondolkodtatja az embert. Nagyon örülök, hogy részese lehetek ennek az egésznek, szerintem rendkívül színvonalas a helyszín és a produkció is."

Delov Jávor: "A Pilvaker indulásakor még nem élő zenekarral mentek az előadások, tavaly döntöttek úgy a szervezők, hogy szeretnének egy komolyabb szintet megugrani, ekkor kerültem én is a csapatba. Szerintem főleg a tévéközvetítés miatt volt rendkívül jó ötlet ez a lépés, hiszen a képernyőn az utóbbi időben szinte alig lehet élőzenés produkciókat látni. Ezért hatalmas dolog, hogy egy ilyen színvonalas előadást elejétől a végéig közvetítenek.

Engem egyrészt ez motivált, másrészt pedig az, hogy bebizonyítsuk az embereknek: igenis van létjogosultsága az élő zenekaros hiphopnak, amiben nem csak a DJ adja a beatet. Nekem ez dobosként óriási kihívást jelentett. Persze alapvetően megtartottuk az eredeti zeneszerzők elgondolásait, mégis ahol csak lehetett, igyekeztünk valami pluszt is hozzáadni. Nagyon izgalmas feladat volt az elmúlt két hónapos felkészülés, hiszen mindannyian különböző közegekből érkeztünk, ilyen háttérrel kellett egy zenekarrá kovácsolódnunk."

Ugyanakkor az is biztos, hogy nem csak tizen- és huszonéveseknek jön be a Pilvaker: az Erkel Színház nézőterén középkorúakat, sőt még idősebbeket is szép számmal lehetett látni. A kétszer 1848 darab jegy alig két nap alatt elfogyott, ez elég árulkodó.

A Szeptember végén élőben tegnap:

pilvakernezokep_nezoter_fotokredit_suveg_aron

Fotó: Süveg Áron

Mivel évente csak egyszer van előadás, ráadásul ilyen exkluzív helyszínen, magától értetődik, hogy megadják a módját. A tavaly bevezetett élő zenekar zseniális húzás volt, rengeteget dob a hangzáson és úgy általában az élményen. Emellett a látványvilágra sem lehetett panasz.

Az előadásnak jól felépített íve volt: igyekeztek változatosra venni, a dalok mellett több prózai betéttel, sőt tánccal is színesítették. Hasonló témájú szerzeményeket tettek egymás mellé, a Föltámadott a tenger előtt például A Tisza című verset szavalta el Petőfitől Kautzky Armand, a Mama előtt pedig a Füstbe ment tervet énekelte egy szál gitárral Járai Márk.

A hangszeres zenészek mellett a Random Trip állandó DJ-je, Q-Cee is gondoskodott az aláfestésről. Amikor a dalok alatt szkreccselt rá pluszban a zenei alapra, az teljesen jó volt, amikor viszont önálló betétet kapott két szám között, az nekem kicsit kevésbé jött át: valahogy nem illik ebbe a színházi, ülős közegbe a klasszikus DJ-zés. Szerencsére csak párperces átvezetésekről volt szó.

Fellépők a Pilvakerről II.

Halott Pénz: "Szerintem ez egy rendkívül izgalmas projekt, rengeteg olyan összetevő van benne, amitől úgy érzem, hogy fejlődni tudok. Azért is nagyon örülök a szereplésnek, mert csomó ember jó barátom a fellépők közül, vagy már korábban is dolgoztunk együtt.

Nem úgy fogalmaznék, hogy többet kell készülni rá, mint a hagyományos koncertjeimre, hiszen teljesen más jellegű a dolog. Itt sokkal többen vagyunk, ráadásul a Halott Pénz projekttel szemben, ahol én vagyok a vezéregyéniség, a Pilvakerben csak egy szelete vagyok a teljes produkciónak. Ez nagyon különböző attitűdöt igényel, mások az elvárások, de ugyanúgy élvezem csinálni."

pilvakernezokep_halott_penz_jakab_juli_fotokredit_somay_mark

Halott Pénz és Jakab juli (fotó: Somay Márk)

Fluor: "A Red Bullal már négy éve tart az együttműködésem, mondhatjuk hogy szponzorálnak engem, bár azért nem a szó hagyományos értelmében - inkább barátságnak mondanám. Csomó projektjükben szerepeltem már, így a Pilvakerben is a legelejétől fogva részt veszek. Ez persze nagyon más, mint mondjuk egy egyetemi bulin fellépni, már csak a színházi közeg miatt is. Mindenki borzasztóan izgult, még én is, bár rajtam általában nem látszik meg. A legjobban annak örülök, hogy végre tényleg méltó módon ünnepelhetem március 15-ét. Sokkal nagyobb súlya van így az életemben, mint mondjuk régen a kötelező iskolai megemlékezésekkor.

A másik tök jó dolog, hogy a gyerekeken is látom a pozitív hatását. Például a kokárda enyhén szólva nem számított túl menőnek, most meg büszkén szelfiznek vele és rakják ki a képeket Pilvaker hashtaggel a netre. Tulajdonképpen megint coollá vált az ünnep, ami óriási dolog. Vagy vegyük azt, hogy a húgom előbb hallotta a Föltámadott a tenger Pilvaker-féle verzióját, mint az eredeti verset. Így mikor eljutottak addig a tananyagban, egyből nagyobb kedve volt foglalkozni vele. Szerintem ahhoz is nagyban hozzájárulunk, hogy az iskolások felismerjék: attól, hogy valami kötelező, még nem feltétlenül unalmas és szar."

pilvakernezokep_tanc_fotkoredit_somay_mark

Fotó: Somay Márk

pilvakernezokep_kiss_adam_kautzky_armand_fotokredit_racz_tamas

Fotó: Rácz Tamás

Ami a műsorvezetőket illeti: Kautzky mellett Kiss Ádám és Szabó Simon is konferált, mindhárman végig vicceskedve szívatták egymást. Bár a dolog hitelességét némileg csökkentette, hogy a spontánnak beállított beszólásokat nagy eséllyel előre megbeszélték, így is akadt néhány jó poén. Szabó és Kiss "Szeretnél vitát nyitni? - Nyitni? Vasárnap?" párbeszédén például az egész nézőtér hangosan nevetett.

Az egész műsor kicsit kevesebb, mint másfél órás volt, a végén átütő tapsviharral. Bár azóta nem egy negatív véleményt is olvastam róla, ezek többségét valószínűleg szimplán a hosszú ideje meglévő, fix beidegződések mozgatják. Én eleve úgy vagyok vele, hogy ami a közönségnek láthatóan bejön, az egy jó előadás, függetlenül attól, hogy nekem személy szerint tetszett-e. Ez meg ráadásul az összképet tekintve még tetszett is.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


KULT
A Rovatból
Tragédia a Netflix velencei forgatásán: a stáb szeme láttára meghalt a sikersorozat rendezőasszisztense
Diego Borella az Emily Párizsban ötödik évadának munkálatai közben esett össze. Az orvosok a Hotel Danieli épületébe siettek, de már nem tudták megmenteni a 47 éves rendezőasszisztenst.


Tragikus esemény árnyékolta be az Emily Párizsban forgatását Velencében: váratlanul elhunyt Diego Borella, a Netflix népszerű sorozatának rendezőasszisztense.

A Daily Mail beszámolója szerint az ötödik évad utolsó jeleneteinek felvétele zajlott a lagúnák városában, amikor Borella a stáb jelenlétében összeesett.

A La Repubblica információi szerint

az orvosok csütörtök este, 7 óra körül érkeztek a történelmi Hotel Danieli épületébe, de már nem tudták megmenteni az életét.

A rendezőasszisztens mindössze 47 éves volt. A hírek szerint halálát valószínűleg szívroham okozta.

A tragédia után a forgatást ideiglenesen felfüggesztették. Az ötödik évad velencei jeleneteit augusztus 15-én kezdték rögzíteni, és eredetileg hétfőn fejezték volna be a munkát.

Diego Borella 1978-ban született Velencében. Elismerést szerzett rendezőként és íróként, tanulmányait Rómában, Londonban és New Yorkban folytatta. Közösségi oldalain meséket, haikukat és színdarabokat is megosztott.

(via Femina)


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
KULT
A Rovatból
Az év legjobban titkolt sci-fije? – Visszatért az Invázió, és te valószínűleg még mindig nem hallottál róla
Két évet ugrott az időben az AppleTV sorozata. A világ megmenekült? Az Invázió harmadik évadának nyitánya bebizonyítja: az idegenekkel a rémálom még csak most kezdődik. Hősök támadnak fel, titkok szivárognak ki, és minden pillanatban ott lappang a kérdés: tényleg vége van a fenyegetésnek? Dehogy van, itt a harmadik évad…
B.M.; Fotók: imdb.com - szmo.hu
2025. augusztus 24.



A televíziós science fiction világában ritkán akad olyan alkotás, amely egyszerre képes intim, emberi drámát és globális katasztrófát bemutatni, mégis az Invázió pontosan erre vállalkozott 2021-ben. Simon Kinberg sorozata, amely az AppleTV+ megbízásából készült, apró mozaikokból építtette fel egy idegen támadás történetét – nem világmegváltó hősökre, hanem hétköznapi emberekre fókuszálva. Ez a nézőpont kezdettől fogva a széria legerősebb sajátossága, és a harmadik évad nyitánya sem tagadja meg gyökereit:

ismét a kisemberek szemén keresztül látjuk, hogyan alakul az emberiség sorsa egy újabb, látszólag lezárt, de mégis tovább élő fenyegetés árnyékában.

Kinberg neve önmagában is sokatmondó: producerként és íróként egyaránt dolgozott remek és kevésbé sikeres projektekben. A Deadpool 2, a Légió vagy a Sherlock Holmes mellé sajnos olyan címek is feltűnnek a listáján, mint a hírhedt Fantasztikus Négyes (2015), a felejthető 355, vagy a borzalmas X-men: A sötét főnix. Ez a kettősség kíséri végig pályáját, így az Invázió esetében sem lehetett tudni előre, mire számíthatunk. Az viszont két évad alatt már bebizonyosodott, hogy a sorozat képes komoly feszültséget teremteni, miközben nem szuperhősökkel, hanem sebezhető, esendő emberekkel dolgozik.

Az első két szezon nagy erénye a több szálon futó történet volt: egy közel-keleti háborúban rekedt katona, egy japán űrmérnök személyes tragédiája, egy iráni-amerikai család menekülése és egy csapat bajban rekedt diák mind-mind más perspektívából tapasztalta meg az idegenek pusztítását, más-más kontinensen. Ahogy teltek az epizódok, a mozaikdarabok fokozatosan összeálltak, és egyre világosabbá vált, hogy az emberi sorsok közötti látszólag apró döntések globális következményekkel járhatnak.

A második évad végén egy igazi cliffhanger zárta le a történetet: két szereplő kézen fogva lépett be az idegenek anyahajójába, majd vágás, sötét, és vége az évadnak.

A harmadik szezon első része azonban rögtön keresztülhúzza a néző várakozásait. Az évadzáró katarzisa után ugyanis nem folytatódik a történet: két évet ugrunk előre az időben. Az anyahajó lezuhant, a fenyegetés papíron megszűnt, és a világ lassan próbál visszatérni a normalitásba. A hősi halottak között emlegetik Trevante Cole őrmestert (Shamier Anderson) és a fiatal Caspar Morrow-t (Billy Barratt). Csakhogy rögtön az epizód elején kiderül, nem minden az, aminek látszik: Trevante megjelenik egy térkapuban, és semmire sem emlékszik az elmúlt két évből. Innen indul újra a történet, a bizonytalanság, a katonai titkolózás és az emberi bizalmatlanság szorításában.

A forgatókönyv egyik legerősebb húzása, hogy nem próbál hosszan magyarázni, hanem szinte azonnal visszaránt a bizonytalanságba. Ismeretlen gravitációs anomáliák, eltűnő emberek, félrevezető hírszerzési jelentések – minden azt sugallja, hogy az idegenek inváziójának még messze nincs vége. Trevante és a közben felnőtté vált Jamila (India Brown) újra központi figurákká lépnek elő. Jamila bűntudattal küszködik Caspar halála miatt, ám kettejük találkozása újra beindítja az események láncolatát. Amikor katonák támadnak rájuk, menekülni kényszerülnek, és világossá válik, hogy ismét nem számíthatnak senkire – legfeljebb egymásra.

Érdekes módon a nyitány inkább szűkíti, mintsem tágítja a fókuszt.

Nem látjuk egyszerre a régi kedvenceket, a szálak nem futnak párhuzamosan. Aneesha Malik (Golshifteh Farahani) és Clark Evens (Enver Gjokaj) egyelőre még csak az előzetesekből sejthetők, de bizonyosan visszatérnek majd. Más karakterek sorsa kérdéses: Monty (Paddy Holland) újra felbukkanása sok rajongónak örömet okozna, míg Mitsuki (Shioli Kutsuna) halála talán véglegesnek tűnt a második szezonzáróban, bár az Invázió világában soha semmi sem biztos.

Az új évad első epizódja ugyan nem robban be olyan látványos erővel, mint ahogy a második évad fináléja lezárult, de ez nem is áll szándékában. Inkább felépíti az új status quót, miközben lassan, csepegtetve adja a jeleket: a veszély nem múlt el, sőt, valami sokkal komplexebb játszma van kibontakozóban. A katonai erők bizalmatlansága, a titkolózó hírszerzés, és az, hogy még a saját hősüket sem hajlandóak elfogadni, finoman reflektál a hatalom és az egyén konfliktusára. Ez a politikai árnyalat talán eddig is jelen volt a sorozatban, de most még hangsúlyosabbá válhat.

Az idegenek ábrázolása továbbra is különleges. Nem a hollywoodi sablonokra épít, nincsenek klasszikus „szürke kis emberkék” vagy túlzó CGI-szörnyek.

A lények furcsa, folyamatosan fejlődő fiziológiája egyszerre idegen és félelmetes emberi szemmel nézve. Eközben a tudományos magyarázatok ugyan sokszor sántítanak, mégis képesek megőrizni a hitelesség látszatát. Ez a balansz tartja a sorozatot a tudományos fantasztikum keretein belül, anélkül, hogy saját paródiájába fordulna. Nagy kár, hogy vizuálisan a lények gyengébbek, mint a 2025-ben elvárt színvonal.

Az Invázió harmadik évadának nyitánya tehát nem ad mindenre választ, és nem is akar azonnal sokkolni. Ehelyett egy lassan kibontakozó új krízis alapjait fekteti le. A karakterdrámákra koncentrál, ahogy eddig is, miközben apró jelekkel és rejtélyekkel teremt feszültséget. Ez a tempó talán frusztráló lehet azoknak, akik pörgős akciót keresnek, ám a sorozatot mindig is a lassabb építkezés jellemezte.

Összességében az évadnyitó ígéretesen folytatja a történetet: nem szakít a sorozat eddigi filozófiájával, miszerint a világ sorsa hétköznapi emberek apró döntésein múlik. Nem tökéletes, vannak vontatott részei, és az időugrás elsőre kicsit kizökkentheti a nézőt, de mindez hozzájárul a rejtélyhez. Egy biztos, aki hajlandó türelmesen követni a mozaikdarabokból épülő narratívát, annak ismét jutalom lesz a kitartás. Az Invázió továbbra is az egyik legkülönlegesebb idegenes sorozat az elmúlt években – talán tényleg a legjobb, amiről még nem hallottál.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

KULT
A Rovatból
Meghalt Kalmár Tibor
A Rádió Bézs osztotta meg a szomorú hírt, megható sorokkal búcsúzva tőle. Kalmár több mint száznyolcvan tévéműsort rendezett.


93 éves korában elhunyt Kalmár Tibor, Jászai Mari-díjas rendező és érdemes művész. A hírt a Rádió Bézs közölte, ahol megható sorokkal emlékeztek rá.

A Facebookon azt írták: a szórakoztatás nagymestere csak 93 éves volt. Hozzátették, hogy cselekvési kedve, szelleme és humora nem volt korhoz köthető.

„Kalmár a Valahol Európában című filmben "csak" epizódszereplő volt. Ott azt kérdezte tőle a gyerekfőszereplő Kuksi, hogy "Még mindig verik őket?" Mire ő azt válaszolta, hogy "tudja a rosseb". Ezen aztán mindenki nevetett. Mi most nem nevetünk. Meghalt Kalmár Tibor, akiről mindenki azt hitte, hogy 120 évig él majd, aki több mint száznyolcvan egész estés tévéműsort rendezett, aki legnagyobbakkal dolgozott. Korai volt. Mulattattam és mulattam volt az egyik könyvének a címe. Reméljük Kalmár Tibor jól szórakozott. A közönsége egészen biztosan” – fogalmaztak a bejegyzésben.

A Szeretlek Magyarország 2018-ban készített interjút a népszerű szerző-rendezővel.


Link másolása
KÖVESS MINKET:


KULT
A Rovatból
Meghalt Gyökössy Zsolt
A legendás tévérendező 96 éves volt. Többek között a Szeszélyes évszakok és az MTV-n sugárzott Gálvölgyi-show-k is az ő nevéhez fűződtek.


Augusztus 21-én, 96 éves korában elhunyt Gyökössy Zsolt színházi- és televíziórendező. A szomorú hírt az IdőJel Kiadó osztotta meg a Facebookon.

Nevéhez fűződik a legendás Szeszélyes évszakok, de rengeteg más színházi és televíziós produkcióban is maradandót alkotott. Nemrég még Sztárok-Sztorik című könyvét mutatta be, amelyben pályájának emlékeit gyűjtötte össze.

„Még fél éve sincs, hogy a Jókai Szalonban együtt ünnepelhettük kötetének bemutatóját – lám, a Fennvaló még megadta neki azt a nagyszerű ajándékot, hogy ebben a maga nemében páratlan emlékezés-gyűjteményben mintegy tisztelegve nemcsak előttünk, de Előtte is felvonulhattak különleges rendezői, televíziós pályájának jólismert művészei – Antal Imrétől Máthé Erzsiig, Dörner Györgytől Latinovits Zoltánig, Alfonzótól és Bodrogi Gyulától Kabos Lászlóig és tovább. Mindnyájuk munkatársa volt – a velük megélt élményeket, a közös munka sok közös történetét örökre emlékezetes módon osztotta meg közönségével e kiadónk által útjára bocsájtott, feledhetetlen könyvében” – írta a kiadó.

Gyökössy Zsolt 1929. június 8-án született Körösladányban. 1952-ben szerezte meg rendezői diplomáját, és közel tíz éven át több magyar nagyváros színházában dolgozott. Rendezett prózai és zenés darabokat, operetteket, operát és daljátékokat is.

Budapesten a Tarka Színpad, majd a Kamara Varieté művészeti vezetőjeként tevékenykedett több mint egy évtizeden át. Később a Magyar Televízióban folytatta munkáját, ahol a főszerkesztőség vezető rendezője lett.

A Szeszélyes évszakok mellett olyan műsorok fűződnek a nevéhez, mint a Fejezetek a cirkuszlexikonból, a Gálvölgyi-show, a szilveszteri műsorok, a Kató néni kabaréja, a Hogy volt! Hogy volt?, a Sportolók a porondon és az Antal-show.


Link másolása
KÖVESS MINKET: