Nem mernék messzemenő következtetéseket levonni egy sorozatról az első rész alapján, de az HBO legújabb üdvöskéjének pilotepizódja közel játékfilm-hosszúságú, így, ha tartják ezt a színvonalat, egy új klasszikus születik!
A Last of Us videójátékok világhírűek, a „legjobb játékok” toplistákon mindig előkelő helyen szerepelnek és mivel elég történetközpontúak, könyörögtek egy jó adaptációért. Craig Mazin, frissen a közönségkedvenc Csernobil és a kockáknak szánt Mytic Quest után belenyúlt a tutiba. Megtalálta tökéletes alkotópárját Neil Druckmann személyében, aki az első két játék történetét is írta. Az első epizódot a páros nemcsak írta, de Mazin rendezte is. Az egész epizód szinte végig kézikamerát használ, közel főszereplőinkhez és ettől
lüktet a feszültség a tévé képernyőjén.
Nagyon nehéz ennyire jól fenntartani az izgalmat, a néző folyamatosan audiovizuális támadás alatt áll és mégsem fárad el. Hasonlóan, mint anno a Csernobilban, de most már tudjuk, hogy Mazin nem csak párbeszédekkel tudja a növelni a suspense-t. Érezzük, hogy ebben a világban akárki meghalhat.
A történet a hatvanas években kezdődik, egy talkshow-val, ahol a tudósok arról vitatkoznak, mi okozza majd az emberiség vesztét. Az egyik kutató azzal riogat, hogy az Ophiocordyceps unitareralis nevű gombafaj nemcsak a rovarok felett lesz képes átvenni az irányítást, hanem az emberi szervezetet is uralni tudja, abban az esetben, ha megváltoznának a környezeti tényezők és hőségtűrőbb lenne. Ezután előreugrunk 2003-ba, ami, valljuk be, tökéletes időpont egy apokalipszis számára: még nincs social media, az internet nincs mindennapos használatban, a mobilhálózat gyenge, így az embereknek esélyük sincs, hogy gyorsan informálódjanak.
Sokan érzik, hogy valami nem stimmel, viszont sok esetben, mire eljut hozzájuk a hír az erőszakos, zombiszerű, agresszívvá vált emberekről, már késő.
Ahogy a prológus előrevetítette, a gombafaj elkezd megállíthatatlanul terjedni. Innentől nem spoilerezek, de minőségileg a sorozatot bátran egy Hollywoodi katasztrófafilm mellé lehet tenni, nem biztos, hogy meg tudnánk mondani, melyik a hatalmas költségvetésű blockbuster.
Pedro Pascal a tökéletes casting mintapéldája. Olyan szinten magáévá tette Joel karakterét, hogy ha csak ül és néz, már akkor is megtudunk róla minden szükséges információt. Még több filmben szeretném látni ezt a zseniális karakterszínészt! Akinek sokkal nehezebb dolga lesz, az Bella Ramsey, aki Elle szerepében brillírozik. Sok múlik a fiatal színésznő tehetségén,
gyakorlatilag Elle és Joel interakciói viszik előre a történetet, ezen is múlik a sorozat sikere.
Joelnek át kell kísérnie Elle-t a gombákkal fertőzött Amerika egyik pontjából a másikba. Igazi posztapokaliptikus road movie. A probléma az, hogy nemcsak a szörnyek állnak a főszereplőink és a céljaik közé, hanem tolvajok, rabszolgatartók és rosszabbnál rosszabb emberek.
Visszatérve a feldolgozáshoz: rég láttam ennyire elegánsan, egyszerűen bemutatni egy modern ország teljes szociális, gazdasági és lelki összeomlását. Az emberek koszosak, csak lézengenek, éheznek, céltalanok és szomorúak.
Amerika, a demokrácia melegágya egy elnyomó, kegyetlen rendszerként él tovább.
Ez az autokratikus hatalom próbál túlélni a modern világ romjain. A hangulat már az első tíz percben csillagos ötös, a depresszív és szomorú életérzés, az, hogy a mindennapoknak milyen nehézségei vannak, teljesen átjárja a nézőt.
Ebben nagy szerepe van a vizuális effekteknek, a díszleteknek, a kosztümöknek, nem tudok mást mondani, mint hogy az egész produkciós design 100%-on teljesít. Már most minden technikai Emmy- és Golden Globe-díjat kiosztanék nekik 2023-ra. Érezni, hogy az alkotók nagy rajongói a játéknak, tisztelettel adóznak elődjüknek, és mégis rátesznek egy lapáttal. A kamerakezelés látványos, feszültséggel teli, Mazin nem csak írónak elsőrangú, de rendezőként sem okoz csalódást. Nem csak néhány kép és motívum, de a zene is egy az egyben a játékokból köszön vissza.
Azok, akik ismerik az alapanyagot, rengeteg utalást vélhetnek felfedezni.
Még az első játék menüjének hátterét is láthattuk visszaköszönni. Akik nem ismerik a videójátékot, azok sem maradnak le semmi fontosról, csak apróságokról. Továbbá érdekes lesz az évad folyamán, hogy milyen irányba viszik az alkotók majd a történetet, mert ha valamitől majd marginálisan el akarnak térni a játékhoz képest, abban az esetben várható negatív visszhang, ugyanis a The Last of Us rajongói notóriusan büszkélkedhetnek az internet legtoxikusabb közösségével. Amikor a második játékban történt egy tragikus csavar, több halálos fenyegetést is kaptak a fejlesztők.
Ez nem csak egy „videójáték a valóságban”-típusú csoda, ami azzal a céllal készült, hogy a rajongók kiélhessék magukat. A sorozat saját érdemei miatt érdemli ki a dicséretet, nem pedig azért, mert ez az egyik legjobb, ha nem „A legjobb” adaptáció a piacon, sőt, azon is felülemelkedik. Ha tartják ezt a színvonalat, már januárban megkaptuk az év egyik legjobb sorozatát. Tökéletesen megragadták a játék szellemiségét, atmoszféráját, és ahogy összerakták, még túl is nőttek az alapanyagon.
Sikerült átültetniük egy másik médiumra, úgy, hogy nem csorbult az alapmű üzenete, a fő gondolatai.
Jó kezekben van minden Last of Us-rajongó kedvenc párosa, én imádtam az első részt, szerelmes lettem. Csak így tovább! Nézői szemmel már jól indult a 2023-as év. A sorozat első epizódja megtekinthető magyar szinkronnal az HBO Max kínálatában.
Hónapok óta hiába próbált időpontot kérni Ókovács Szilveszterhez, a találkozóra azonban nem került sor - ezt mondta Rost Andrea, miután bejelentette, hogy távozik az Operaházból.
Korábban írtunk róla, hogy az Operaház első karmesterének, Kesselyák Gergelynek távoznia kell az intézményből, mert annak főigazgatója, Ókovács Szilveszter azonnali hatállyal felmondta a szerződését. Mint ismert, nemrég Kesselyák is pályázott az Operaház igazgatói posztjára, és bár a szakmai bizottság őt javasolta a pozícióra, Csák János kulturális és innovációs miniszter Ókovácsot nevezte ki újra.
Kesselyák kirúgása után egy nappal Rost Andrea a Facebook-oldalán bejelentette, nem írta alá a 2023/24-es szezonra szóló szerződését, és távozott az Operaházból. Hozzátette, már A varázsfuvola, a főszereplésével meghirdetett nyári előadásokon sem lép színpadra.
Nem sokkal Rost bejelentése után kiderült, hogy a legnagyobb hazai balettművész, ifj. Harangozó Gyula koreográfus is beadta a felmondását.
Rost Andrea most a Blikknek részletesebben is beszélt távozása okairól.
„Úgy érzem, hogy az operajátszás elsősorban az énekesekről szól, ezt, mint operaénekes, mindenhol így éreztem a világban, bármely nagy operaházban léptem fel. Itthon azonban egy jó ideje nem ezt tapasztalatom. Az Operaházban kialakult nyomasztó hangulat, mint művészembert, számtalan alkalommal lelkileg megviselt, így fordulhatott elő, hogy előadást is le kellett mondanom.
Hosszú hónapok óta többször próbáltam ez ügyben is időpontot kérni a főigazgató úrhoz, mivel személyesen szerettem volna egyeztetni az évadról és a pályám jelenlegi szakaszában nekem való lehetőségekről, ám erre a mai napig nem került sor”
- mondta az énekesnő.
Rost Andrea azt is hangsúlyozta, hogy esze ágában sincs visszavonulni, tele van tervekkel.
Dagad a botrány az Operaházban: távozik Rost Andrea és Harangozó Gyula is
Rost Andrea azt írta, hogy a továbbiakban nyugodt, támogató közegben szeretne dolgozni. Harangozó méltatlannnak tartja, hogy jelentős művészek egyhangú véleményét figyelmen kívül hagyták.
Búcsút intette a Magyar Állami Operaháznak Rost Andrea, miután Ókovács Szilveszter kirúgta az intézményből Kesselyák Gergely első karmestert.
Korábban írtunk róla, hogy az Operaház első karmesterének, Kesselyák Gergelynek távoznia kell az intézményből, mert annak főigazgatója, Ókovács Szilveszter azonnali hatállyal felmondta a szerződését. Mint ismert, nemrég Kesselyák is pályázott az Operaház igazgatói posztjára, és bár a szakmai bizottság őt javasolta a pozícióra, Csák János kulturális és innovációs miniszter Ókovácsot nevezte ki újra.
Kesselyák kirúgása után egy nappal Rost Andrea a Facebook-oldalán bejelentette, nem írta alá a 2023/24-es szezonra szóló szerződését, és távozott az Operaházból. Hozzátette, már A varázsfuvola, a főszereplésével meghirdetett nyári előadásokon sem lép színpadra.
„Némi mérlegelés után fájó szívvel hoztam meg ezt a számomra oly nehéz döntést. Nem vonulok vissza! A közönség nyáron vidéki fesztiválokon találkozhat velem. A VeszprémFest keretében számos produkcióban láthatnak, és szeretettel hívom Önöket a Győri Filharmonikusokkal tartandó áriaestemre a Fertőrákosi Barlangszínházba. A közeljövőben nyugodt, támogató közegben szeretnék értékes művészeti projekteket teremteni, minden ilyen színházi és koncertfelkérésnek örömmel teszek majd eleget. Emellett alapítványommal kívánok kiemelten foglalkozni, melynek célja többek között a fiatal pályakezdő művészek támogatása” – írta a Kossuth- és Liszt Ferenc-díjas operaénekesnő.
Nem sokkal Rost bejelntése után kiderült, hogy a legnagyobb hazai balettművész, ifj. Harangozó Gyula koreográfus is beadta a felmondását.
„Elhatározásomat elsősorban a Harangozó Gyula-díj, másodsorban az Operaház főigazgatói pályázata szakmai bizottságának egyhangú ajánlásainak figyelmen kívül hagyásával indoklom.
Méltatlannak tartom, hogy a különböző bizottságokba felkért hatalmas tapasztalattal bíró és komoly sikereket felmutató, jelentős művészek egyhangú véleményét művészet-szakmai kérdésekben ilyen módon ignorálják”
- írta az Indexnek küldött közleményében a Kossuth-díjas koreográfus, a Magyar Állami Operaház Örökös Tagja és Mesterművésze. Azt is hozzátette, hogy Kesselyák Gergely operaházi szerződésének váratlan megszűntetése csak megerősíti abban, hogy helyesen döntött.
Nicolas Cage tette sztárrá, fél Hollywooddal randizott, és nem bízik azokban, akik sosem drogoztak – Johnny Depp 60 éves
Szegény gyerek- és tinédzserkor, kábítószer, pia, depresszió, dühkitörések: sötét helyről került a filmvilág csúcsára, hogy onnan jó meredeken bucskázzon le újra. Vajon van még a számára remény?
Hollywood egyik legnagyobb filmsztárja John Christopher Depp II néven született 1963. június 9-én a Kentucky állambeli Owensboróban, John és Betty Sue Depp gyermekeként. Depp édesapja építőmérnökként dolgozott, édesanyja pedig pincérnőként, illetve ő vezette a háztartást is. Négy gyermek közül Johnny volt a legfiatalabb, saját bevallása szerint pedig visszahúzódó volt és különc. Az apja munkája miatt gyakran költözött a família, végül a floridai Miramarban kötöttek ki, Johnny 7 éves korában. Nagyjából egy évig egy motelben éltek, amíg az apja munkát keresett.
Depp utálta az új otthonát, és a családi problémák okozta stressz miatt már 12 évesen elkezdett dohányozni, drogokkal kísérletezni, és önpusztító életmódba kezdett. „A pubertáskor nagyon homályos volt. Szó szerint bezártam magam egy szobába, és gitároztam” – emlékezett vissza.
1978-ban, Johnny 15 éves korában váltak el a szülei, s az ő feladata lett, hogy eljárjon az apja irodájába, és felvegye a heti gyerektartáspénzt. A család szétesése miatt Depp eléggé elhidegült az apjától. 16 éves volt, amikor otthagyta a középiskolát, és csatlakozott a Kids nevű zenekarhoz gitárosként. A csapat viszonylag rövid időn belül elég sikeres lett ahhoz, hogy olyan ismert formációk előzenekara legyen, mint pl. a Talking Heads vagy a The B-52’s, megélni azonban nem tudtak belőle. Volt, hogy Depp hónapokig egy barátja ’67-es Chevy Impalájában élt.
A bűvös 21-es szám
1983-ban, vagyis 20 évesen Johnny megismerkedett a nála 5 évvel idősebb sminkessel, Lori Allisonnal, akit még abban az évben feleségül is vett, s szintén ez volt az az év, amikor a zenekarával együtt Los Angelesbe költöztek a nagy siker és a befutás reményében. Még ekkoriban is igen kevés pénzből éltek, ezért egy telemarketing cégnél tollak eladásából tartották fenn magukat.
Egy évvel később azonban Depp úgy döntött, kipróbálja magát színészként, amikor a felesége, Lori bemutatta őt az exének, Nicolas Cage-nek, akinek a karrierje ekkoriban volt felívelőben, már túl volt a Lány a völgyből és a Rablóhal című filmeken.
Cage meglátta Deppben a lehetőséget, és összehozta őt egy dörzsölt hollywoodi ügynökkel. Néhány kisebb statisztaszerep után (amik olyan kicsik voltak, hogy az IMDb sem jegyi őket) pedig Johnny megkapta első igazi filmszerepét a Rémálom az Elm utcában (1984) című horrorfilmben, amiben kapott egy emlékezetes haláljelenetet is (ágy…vérszökőkút…mindannyian emlékszünk…).
1985-re a Kids felbomlott, nem sokkal később pedig Depp házassága is. Az Allisonnal való szakítása után összejött a színésznő Sherilyn Fenn-nel (Twin Peaks), akit a Dummies (1985) című rövidfilm forgatásán ismert meg. El is jegyezték egymást, de az esküvőre már nem került sor. A szakításuk után pedig Johnny megismerkedett Jennifer Grey-jel (Dirty Dancing), akinek szintén megkérte a kezét, ám az ő románcuk sem tartott sokáig.
Depp ekkor már komolyan elkezdett színészetet tanulni: először a Los Angeles-i Loft Studio óráin, majd egy magántanárnál. A leckék végül 1987-ben kifizetődtek, amikor ő ugorhatott be Jeff Yagher helyett a tinik közé beépített zsaru, Tommy Hanson szerepébe a 21 Jump Street című népszerű, kanadai gyártású tévésorozatban.
A széria pedig szinte azonnal sztárrá tette Deppet: egyik napról a másikra tinibálvány lett belőle, bár ő maga neheztelt erre a címkére.
A Telegraph-nak adott 2006-os interjújában elmondta, hogy úgy érezte, a sorozat előrehaladtával egyre inkább stagnált, egyhelyben toporgott. "Egyszerűen kezdett az egész egy akciódús konzervdobozzá válni. Csak gyártod, és elküldöd, ennyi" - mondta Depp, aki állítólag megpróbálta kirúgatni magát a produkcióból, egy ízben még a lakókocsiját is szétverte. Amikor 1989-ben lejárt a 21 Jump Street-es szerződése (közben kapott egy mellékszerepet Oliver Stone Oscar-díjas háborús filmjében, A szakaszban is), rögtön megragadta a lehetőséget, hogy kihívásokat keressen, és más szerepekben is kipróbálhassa magát.
Ollókkal a csúcsra
1990-ben Depp főszerepet játszott John Waters '50-es években játszódó zenés filmjében, a Cry-Babyben, ami kultikus siker lett, s ugyanebben az évben lehetőséget kapott arra is, hogy megmutassa színészi sokoldalúságát Tim Burton fantasyje, az Ollókezű Edward címszerepében, amelyben nem félt szépfiús imidzsét lecserélni egy szadomazo cuccokba bújt, hegekkel teli, csúnyácska, ám csupaszív androidra. A film nemcsak A-listás színészként tette ismertté Deppet, hanem több mint 86 millió dolláros bevételt is hozott a kasszáknál.
A siker után Johnny komolyabb, sötétebb, sajátos szerepeket keresett, távol tartotta magát a blockbusterektől, és következetesen olyan szerepeket választott, amelyek a kritikusokat és a közönséget egyaránt meglepik.
Az Ollókezű Edward felvételein ismerte meg Winona Rydert, akire már A rock ’n’ roll ördöge (1989) című film premierjén történt rövid találkozásuk alkalmával szemet vetett. A forgatáson kezdtek el randizni, és hamarosan hollywoodi álompárrá váltak. Öt hónappal az első randevújuk után el is jegyezték egymást. Szerelmük megerősítésére Depp még a "Winona Forever" feliratot is rátetováltatta a jobb karjára. 1993-ban azonban szétmentek, miután Ryder szülei megtiltották a lányuknak, hogy férjhez menjen.
A magánéletén kívül Depp továbbra is virágzott, kritikai elismerések sorát és egyre nagyobb népszerűséget szerzett alaposan megválogatott munkáival. A jelentősebb karakterei közé tartozott a Benny és Joon (1993) című filmben a mizantróp Sam, amiért Golden Globe-jelölést kapott (korábban az Ollókezű Edwardért is kijárt neki egy), vagy a Gilbert Grape (1993) címszereplője.
Vad évek
1993 augusztusában Depp és két üzlettársa megvásárolta a Los Angeles-i The Viper Room nevű klubot, amely azonnal a Sunset Strip legmenőbb szórakozóhelyévé vált. Johnny arra kezdte használni a klubot, hogy a vendégeket megismertesse újonnan alakult P nevű zenekarával, amellyel gyakran adott ott sikeres koncerteket.
Még ugyanezen év október 31-én került be a hely a köztudatba egy tragédia miatt, amikor a 23 éves elismert színész, River Phoenix a klub előtt kábítószer-túladagolás miatt rohamot kapott, néhány órával később pedig meghalt a kórházban.
Ekkoriban Depp is gyakran drogozott, és időnként mély depresszióba zuhant. „Nem bízom senkiben, aki soha nem volt önpusztító valamilyen módon. Egy kicsit meg kell ütnöd magad, hogy megtudd, ki vagy” – magyarázta egyszer a színész, aki ez idő tájt kezdett kapcsolatba a szupermodell Kate Moss-szal, akivel folyamatosan a bulvárlapok címlapján szerepeltek szenvedélyes és kiszámíthatatlan viselkedésükkel. 1994-ben történt pl. Depp hírhedt dühkitörése, amelynek során lezúzott egy New York-i hotelszobát az egyik veszekedésük során.
Érdekes módon azonban Johnny vad és botrányos magánélete, úgy tűnt, nincs hatással a karrierjére. 1994-ben például újra együtt dolgozott Tim Burtonnel az Ed Wood című életrajzi filmben, amely a hírhedt B-filmes rendezőről szólt. A film Deppnek a kritikusok elismerését és egy újabb Golden Globe-jelölést hozott, sokak szerint pedig megmentette a szakmai pályáját. Így a kilencvenes években tovább alakíthatta főként különc karaktereit, s olyan filmekben tűnt fel, mint a Halott ember (1995), a Don Juan DeMarco (1995), a Holtidő (1995) vagy a Fedőneve: Donnie Brasco (1997).
1998-ban aztán Depp szakított Kate Moss-szal, és elvállalta Hunter S. Thompson újságíró alteregójának szerepét Terry GilliamFélelem és reszketés Las Vegasban című, később kultikussá vált mozgóképes őrületében. A forgatás alatt Depp szoros barátságot ápolt Thompsonnal, amely egészen az író 2005-ben bekövetkezett haláláig tartott, s a színész finanszírozta a temetését is.
Kasszasikerekre készen
Az ezredforduló időszaka is bővelkedett a kiváló szerepekben és filmekben (A kilencedik kapu – 1999, Az Álmosvölgy legendája – 1999, Csokoládé – 2000, Betépve – 2001, A pokolból – 2001), 2003-ban azonban az addig főként kisebb, független vagy szerzői filmekből ismert színész úgy döntött, készen áll arra, hogy elvigyen a vállán egy nagyköltségvetésű hollywoodi blockbustert, ráadásul egy olyan műfajból, amellyel akkoriban nem mertek kísérletezni, mivel szinte minden korábbi próbálkozás megbukott.
A 2003-as A Karib-tenger kalózai: A Fekete Gyöngy átka azonban hatalmas anyagi siker lett, Jack Sparrow kapitány szerepéért pedig Depp megkapta élete első Oscar-jelölését. Eddig további négy alkalommal bújt bele legismertebb karakterének bőrébe, és természetesen sikert sikerre halmozott vele.
Az Amerikai Filmakadémia pedig végre felfedezte magának Johnnyt, hiszen a következő években többször is beválogatták őt a legjobb férfi főszereplő kategóriájának nomináltjai közé: az Én, Pán Péterrel (2004) és a Sweeny Todd: A Fleet Street démoni borbélyával (2007) is.
A következő években pedig olyan további kasszasikerekben tűnt fel (a kalózos filmeken kívül), mint pl. a Charlie és a csokigyár (2005), a Közellenségek (2009), az Alice Csodaországban (2010) vagy Az utazó (2010). A The Numbers nevű filmes bevételi adatbázis szerint a Depp főszereplésével készült filmek együttesen kb. 8,3 milliárd dollárt hoztak a hazai és a nemzetközi jegypénztáraknál. Ha ehhez még hozzávesszük az egyéb szerepeit is, Depp a 12. helyen áll a valaha volt legtöbbet hozó színészek között.
Vanessával a Paradicsomban
Johnny 1998-ban, A kilencedik kapu című Roman Polanski-film forgatása közben Franciaországban megismerkedett Vanessa Paradis francia színésznővel, énekesnővel és modellel, s rögtön egymásba szerettek. Paradis még abban az évben teherbe esett az első gyermekükkel, Lily-Rose Melody Depp pedig 1999 májusában jött a világra. Három évvel később megszületett a második gyermekük, John Christopher Depp III nevű fiuk, aki apja és nagyapja születési nevét kapta, de a szülei csak Jacknek hívják.
Lily-Rose 15 évesen a Chanel modellje lett, majd követte apját a színészi pályán.
Első filmje a 2014-es Agyar volt, azóta pedig szerepelt többek között a Jógamániában (2016), a Planetáriumban (2016), A hűséges férfiben (2018), az V. Henrikben (2019), a Crisisben (2021), az Utazás a semmibe című sci-fiben, a Csendes éjben (2021), illetve főszerepet kapott Az idol című sorozatban, amely nemrég debütált az HBO Maxon.
Jack Depp ugyanakkor nagyrészt távol tartotta magát a nyilvánosságtól, de szoros kapcsolatban van a nővérével. Édesapja megjegyezte, hogy Jackben is ott a művészi hajlam, mivel saját zenekart alapított, és szerinte kiválóan rajzol.
Depp és Paradis szakításáról 2012-ben keringtek először pletykák, amelyeket a színész kezdetben tagadott, a képviselője azonban júniusban megerősítette a szakításuk hírét. Összesen 14 évig voltak együtt, de sosem házasodtak össze.
Lefelé a lejtőn
Sajnos Depp következő nagyobb költségvetésű vállalkozásai közel sem sikerültek olyan jól, mint a korábbi filmjei. 2012-ben ráadásul régi alkotótársával, Tim Burtonnel együtt bukott az Éjsötét árnyék című fantasyvel, 2013-ban pedig még nagyobbat hasalt A magányos lovas című Disney-filmmel. A 2015-ös Fekete misével egy kicsit visszaédesgette magához a kritikusokat, noha ez a gengszterfilm sem lett túl sikeres a kasszáknál. S bizony ugyanígy járt a Transzcendenssel (2015), a Mortdecaijal (2015) és az Alice Tükörországbannal (2016) is.
Ez időszakban pedig a magánéletétől is újra hangos volt a sajtó, méghozzá az Amber Hearddel való kapcsolatától, akivel 2012-es filmje, a Rumnapló forgatásán találkozott, amikor még együtt volt Paradis-val.
Mindenesetre Depp és Heard a köztük lévő 23 év korkülönbség ellenére nem zavartatták magukat, 2013 karácsonyán eljegyezték egymást, 2015 februárjában pedig kimondták egymásnak a boldogító igent. Majd egy év házasság után jött a botrány, amely majdnem teljesen tönkretette Deppet. Amber ugyanis beadta a válókeresetet, illetve távoltartási végzést is kért a színész ellen azzal a váddal, hogy verbálisan és fizikailag is bántalmazta őt. A feleknek sikerült megegyezniük néhány hónappal később, a válást pedig 2017 januárjában véglegesítették is. Majdnem két évvel később azonban Heard írt egy véleménycikket a Washington Postba, amelyben leírta a családon belüli erőszakkal kapcsolatos tapasztalatait, amely miatt a színészt kirúgták (pontosabban visszalépésre kérték) a soron következő Legendás állatok-filmből, és sok más szereptől is elesett. Depp ezért néhány hónappal később 50 millió dolláros rágalmazási pert indított a volt felesége ellen, viszonzásként pedig Heard visszaperelte őt, szintén rágalmazásért.
A perük 2022. április 11-én startolt, és országos figyelmet keltett. Június 1-jén az esküdtszék végül Depp javára döntött, így Heardnek 15 millió dollár kártérítést kellett fizetnie. S bár Johnny végül bizonyítani tudta ártatlanságát, az évek óta tartó hercehurca alaposan rányomta a bélyegét a karrierjére. Hiszen, bár a 2010-es évek második felében újra ki tudott nyögni magából sikeres filmeket (Legendás állatok-filmek – 2016, 2018, A Karib-tenger kalózai: Salazar bosszúja, Gyilkosság az Orient expresszen – 2017), Heard vádjai miatt persona non grata lett Hollywoodban, így azóta csak kisebb, sok vizet nem zavaró, független filmekben kapott szerepeket (Richard búcsút mond – 2018, Hazugságok városa – 2018, A barbárokra várva – 2019, Minamata – 2020). A következő 2-3 évben pedig nem is forgatott…
Van-e még remény?
Idén, Cannes-ban 2020 óta először lehetett Deppet látni egész estés filmben: a Jeanne du Barry – A szerető című kosztümös alkotásban XV. Lajos francia királyt alakítja.
A Croisette-en Deppet a rajongók meleg fogadtatásban részesítették, a film végén pedig állva tapsolták meg. A színész a fesztiválon az újságíróknak azt mondta, hogy bár továbbra is filmes munkákra vágyik, „nincs többé szüksége Hollywoodra", és elismerte, hogy a jogi csatározások alatt úgy érezte, bojkottálják őt.
S hogy mit hoz a jövő? Állítólag az 1997-es A halál ára után a második rendezésére készül, egy életrajzi filmet szeretne forgatni Amedeo Modigliani olasz festő és szobrászról, ráadásul Magyarországot szemelte ki a felvételek helyszínének. Ugyanakkor egészen frissek azok a híresztelések is, amelyek szerint talán hatodszorra is magára öltheti Jack Sparrow kalózhacukáját. Persze ez utóbbi ellentmond a fenti, Cannes-ban tett nyilatkozatának, de ha mégis igaznak bizonyul a hír, az azt jelenti, hogy az álomgyár visszafogadta kegyeibe a valaha volt egyik legnagyobb sztárját, aki amúgy továbbra sem szereti ezt a címként: „Nem tudok magamra hírességként gondolni. Túl furcsa. Ha választani kell aközött, hogy állandóan bámulnak, vagy hogy egy sötét szobában ülök egy székben, akkor inkább a sötét szobát választom.”
Történetünk szerint Rourke nyomozó (Ben Affleck) lányát elrabolták, és ezt a veszteséget évekkel később sem tudja feldolgozni. Amikor visszatér dolgozni, egy bankrablási ügybe ássa bele magát, aminek a gyanúsítottjai mintha hipnózis alatt állnának. Egy médium (Alice Braga) segítségével elkezdődik egy sci-fi-noir kaland, ami akár jó is lehetett volna…
Robert Rodriguez azt merte állítani, hogy ez a legjobb forgatókönyve, amit valaha írt, és már több, mint 20 éve próbálja megvalósítani. Ez nem véletlen, mert annyira béna az egész, hogy értelmes stúdió nem adott volna erre pénzt.
Túl nagyszabású, túl epikus és összetett akar lenni.
Egyszerre akar egy Christopher Nolan-féle Eredet és Tökéletes trükk lenni, miközben a játékideje csak 90 perc, a ráfordított költségvetés pedig töredéke egy akció-sci-finek.
Jaj, elmondtam a film legjobb részét! 90 perc a játékidő és nem kell tovább nézni! Majd miután megnéztük, olyan, mint egy pohár langyos víz, nem esik túl jól, de legalább könnyen átfolyik rajtunk. Agylohasztóan buta az egész.
Folyamatosan jönnek sorban a rosszabbnál rosszabb forgatókönyvírói húzások.
Egyik karakter magyaráz egy háttérinfót, a mellette lévő hozzászól, ami behoz egy újabb megmagyarázandó fogalmat. A negyedik-ötödik ilyen párbeszéd után kikapcsol a néző. Igazából a főszereplőn kívül mindenki folyamatosan magyaráz. Ben Affleck eközben az egész film alatt álmos fejjel néz és faarccal reagál az eseményekre. Semmit nem tesz hozzá a karakaterhez, meg sem próbál színészkedni. Valószínűleg neki is van lakáshitele, mert más okot nem látok, hogy ezt a szerepet miért vállalta el.
Az ámulatba ejtő vizuális effektek mintha a kétezres évekből köszönnének vissza, ez is mutatja, hogy az egész mennyire kisstílű. Értem, hogy nem volt elég pénz Avatár 2 szintű CGI-ra, de ez nem megbocsájtható amiatt, amit a vásznon látunk. A díszletek gyengék, alig van helyszín, amit pedig látunk, az teljesen élettelen. Olyan érzésem van, hogy még statisztákra sem volt elég a költségvetés.
Nemcsak a látvány gyenge, a rendezés is jellegtelen.
Robert Rodrigueznek, még ha eddig rossz filmet is csinált, akkor is volt egy markáns stílusa. A Konstrukció olyan, mintha egy mesterséges intelligencia rendezte volna az egészet, amíg ő Tarantinóval bulizott valahol. Egyáltalán nem érezni rajta a kézjegyét. Lehet, hogy ez a film volt Rodriguez álma, de a végeredmény inkább egy rémálomra emlékeztet. Őszintén tudom mondani, hogy ez az író/rendező legrosszabb filmje, pedig láttam a Cápasrác és Lávalány kalandjait.
Az Afflecken kívüli színészek is csak lézengenek, Alice Braga az egyetlen aki próbálkozik, de amint megszólal, a szövegkönyv kizökkenti a nézőt a filmből. Ennyi ökörséget egy helyen régen hallottam. Egyik logikai bakitól a másikig kúszik-mászik a film. Szegény William Fichtner sok filmben csak mellékszereplő volt, most végre kapott egy nagyobb szerepet mint főgonosz, de pont egy olyan filmben, ami halálra van ítélve. A többi mellékszereplő teljesen feledhető, mintha egy realityben lennének statiszták.
Ennek a filmnek nem szabadott volna moziba kerülnie.
Nem tudom azt mondani rá, hogy túl ambiciózus volt, vagy túl sokat akart, mert nem. Ezekkel a tehetséges színészekkel, ennek a filmnek sokkal jobbnak kellett volna sikerülnie, még akkor is, ha szűkösebb volt a pénzügyi keret. A végeredmény azonban sokszor egy közepes délutáni streaming filmnek sem felel meg. Néha már-már TV-film színvonalú effekteket és megoldásokat látunk a vásznon. A történet pedig nem csavaros, hanem nettó butaság a négyzeten. Saját maga által ásott verembe esik bele többször is.
Más filmeknél azt kell keresni, hogy mi az, ami nem működik, a Konstrukcióban azt kell keresni, amit dicsérni lehet.
Ezzel a filmmel büntetni lehet, kín és szenvedés.
A kezdő akciójelenet az egyetlen nézhető akciószcéna, de azon kívül minden szétesik.
