prcikk: „Ez a film, hogy így összejött, egy csoda” – Herendi Gábor állami támogatás nélkül is leforgatta legújabb vígjátékát | szmo.hu
KULT
A Rovatból

„Ez a film, hogy így összejött, egy csoda” – Herendi Gábor állami támogatás nélkül is leforgatta legújabb vígjátékát

A Futni mentem idén novemberben érkezik a mozikba. A Valami Amerika rendezője azt mondja, annak ellenére, hogy alacsonyabb büdzsével kellett dolgozniuk, borzasztó lelkes volt mindenki, és már forgatás közben érezték, hogy ebből valami jó fog kisülni.
Barnyák Mónika - szmo.hu
2024. október 12.



Herendi Gábor az elmúlt évtizedek legnagyobb közönséget bevonzó filmjeit rendezte, például a Valami Amerikát és a Kincsemet. A mozikban összesen 2,5 millióan látták az alkotásait, a rendszerváltás utáni tíz legnézettebb magyar moziból négy az ő nevéhez fűződik. Azonban azt mondja, ennek ellenére feketelistára került, évek óta hiába pályázik állami pénzekre.

Új filmjét is egyetlen fillér állami támogatás nélkül volt kénytelen leforgatni.

A romantikus vígjáték novemberben kerül a mozikba, és valódi sztárparádét vonultat fel. Miről szól az új film, és mennyire nehéz ilyen körülmények között nagyjátékfilmet forgatni? Mit gondol a magyar viszonyokról, és a világban szemünk előtt zajló változásokról? Ezekről a kérdésekről beszélgettünk a rendezővel.

– Hogyan jött a Futni mentem ötlete?

– Ez egy saját gyártású film, aminek az alapötletét egy nagysikerű cseh vígjáték adta. A Vertigo filmforgalmazó cég két tulajdonosa, Kárpáti György és Berta Balázs már régóta dédelgették ezt az álmukat, hogy készítsenek egy saját filmet. Kerestek egy olyan nagy sikerű vígjátékot, ami a környező országokban nagy nézőszámot hozott. Így találtak rá erre a cseh filmre, ami a Futni mentem alapja lett. Annak ellenére, hogy Csehországban nagy siker volt, a forgatókönyvet teljesen átíratták, aminek nagyon örültem, mert az eredeti filmet nem éreztem erősnek. A két forgatókönyv írónk nagyon klasszul beletette ezt a hiányzó lényeget, így

egy sokkal minőségibb dolgot hoztunk létre, lett szíve a filmnek.

A jó forgatókönyv általában vonzza a jó színészeket is, igazi sztárparádé van ebben a filmben is. Udvaros Dorottya, Tenki Réka, Lovas Rozi, Trill Bea, és a fiúk között is olyan nevek vannak, mint Csányi Sándor - aki egyébként 14 éve nem szerepelt mozifilmben, - Bányai Kelemen Barna, aki a Csernus dokit játszotta a Toxikomában, valamint Csuja Imre, Ember Márk és Schmied Zoltán is. A film zenéjét Hrutka Róbert szerzi, és már van egy főcímdalunk is, amit Kiss Tibi és Tarján Zsófi énekel.

– Többször, több helyen is elmondta, hogy az utóbbi években hiába pályázott állami támogatásra. Mennyire nyomta rá ez a bélyegét a forgatásra?

– Igen, ez egy független film, nem kaptunk rá állami pénzt. Lis költségvetéssel készült, de nagyon okosan kitaláltuk, hogyan forgassuk le költséghatékonyan. Egy igazán jó minőségű mozifilm kerekedett belőle, ami novemberben lesz látható a mozikban. Szerencsémre azok az állandó munkatársaim, akikkel a filmjeimet készítem, megint mellém álltak, még így is, hogy alacsonyabb büdzsével kellett dolgoznunk, és ennek ellenére borzasztó lelkes volt mindenki, már forgatás közben éreztük, hogy ebből valami jó fog kisülni.

A film előzetese

– Mi az alapsztorija a filmnek?

– Ez egy összetett kis családi történet, amiben a szülők bakancslistáznak. Az utolsót sajnos már nem tudják együtt megvalósítani, ami a maraton lefutása lett volna, mert a papa váratlanul meghal. Ezért a mama kitalálja, hogy a papa hamvait tartalmazó urnával együtt lefutja a maratont. Igen ám, de rájön, hogy ezt egyedül nem fogja tudni megcsinálni, ezért a három felnőtt lányát ráveszi, hogy váltóban fussák le ezt a távot. Természetesen a lányai a hátuk közepére kívánják, így ez fenekestül felborítja a mindennapi életüket. Ebből fakadnak a vicces jelenetek, és több szerelmi szál is bonyolódik a történetben, amitől rendkívül kedvessé válik.

– A filmben feltűnik Csányi Sándor is, akit már nagyon rég óta nem láttunk a mozivásznon. Hogy sikerült rábeszélnie a visszatérésre?

- Valóban, 14 évvel ezelőtt ő volt az ügyeletes romantikus komédiák főszereplője, de az utóbbi években nem nagyon volt már kedve, hogy ebben a műfajban újra megmérettesse magát. Felesége, Tenki Réka már elvállalta a film főszerepét, és én csalárd módon őt kértem meg, hogy beszélje rá Sanyit, hogy ő is szerepeljen. A filmben egy párt alkotnak, az egyik szerelmi szál az övék. Szerencsére nagyon megtetszett neki a forgatókönyv, sok jó poént hozott be, úgyhogy végül nagyon élvezte a munkát, és örült, hogy rábeszéltük.

– Könnyebb vagy nehezebb amikor házaspár is dolgozik együtt egy filmben?

– Ezt tőlük kellene megkérdezni, de szerintem nagyon jól dolgoztak együtt. Nem volt semmiféle konfliktus, én azt hiszem, hogy ketté tudták választani a magánéletet, meg a munkát. A castingnak nagyon komoly feladata az, hogy nem elég kiválasztani a fiút meg a lányt, fontos, hogy együtt is tudjanak majd működni, hogy van-e köztük kémia. Itt ez most tökéletesen sikerült, hiszen az életben is egy párt alkotnak.

– A film tehát egy bakancslista körül forog. Önnek is van bakancslistája?

– Igazából pont ezt beszéltük a feleségemmel, hogy mi is lenne a mi bakancslistánkon. Nagyon szeretünk utazni, így leginkább úticéljaink vannak, ahová szeretnénk eljutni. Nem nagyon voltunk még Dél-Amerikában, és Ázsiában is sok izgalmas helyet megnéznénk. Mi most tényleg írtunk magunknak egy ilyen bakancslistát, ahova mindenképpen szeretnénk eljutni, és erre a film inspirált minket.

– Hogy érzi magát így a forgatás után?

– Ha van feladat, az mindig jót tesz a lelkemnek. Mondhatom, hogy harmóniában élek, egy rossz szót nem mondhatok. Nagyon jól érezzük magunkat a feleségemmel, de mindketten érzékenyek vagyunk a körülöttünk zajló dolgokra. Nagyon el vagyunk szomorodva, hogy mennyire rossz irányba mennek a dolgok, sok probléma van a világban, és ez sokszor rányomja a hangulatunkra a bélyeget. Sokszor elhatározzuk, hogy na jól van, innentől kezdve akkor most nem nézzük a híreket, nem olvasunk a nagyvilágról dolgokat, de ezt nem tudjuk kizárni.

Borzasztóan sok a konfliktus, az éghajlati problémák is aggasztanak minket.

Az én két gyermekem is Londonban dolgozik, annyira szeretném, hogyha boldog öregkoruk lehetne.

– Mi lenne, ha meg kellene rendeznie a világ jövőjét?

- Hát ha ezt a filmet ma kellene megrendeznem, akkor az egy horror lenne, de ha a nekem tetszőt kéne, akkor az biztosan egy vígjáték lenne, ami az emberi kapcsolatokban lévő sok problémára keresné a megoldást. Manapság sajnos semmilyen szinten nem toleráljuk a másik embert, a másik kultúrát. Ez egy valós pobléma, mivel egyre több kultúrának kell egymás mellett élnie, érdekes módon ez nem tud működni, ami elég szomorú. Annyira más prioritások vannak különböző kultúrákban, és akár vallási alapon is borzasztóan nagyok a távolságok. Látom, hogy erős konfliktusokat szülnek, amikor erőltetnek valamit, egyszerűen nem tudok okos lenni.

– Milyennek látja ma Magyarországot?

– Nagy feszültségek vannak az országon belül, politikai és kulturális is, egyfajta kettéosztódás van. Elég ha csak megnézzük, hogy a social média felületeken milyen hangnemben és milyen szinten tudunk egymással kommunikálni, az egyszerűen rémisztő. Ez persze nem csak magyar jelenség, bár én az internetet okolom, de hát ez van. Azt is tapasztalatom, hogy a politika barátságokat, meg családokat vert szét az idők folyamán, és úgy érzem, hogy ez abszolút tovább romlik.

– Ebben a hangulatban milyen alkotni?

- Az alkotás az egy buborékban történik, de ettől függetlenül a kultúrába is nagyon beette magát a politika.

Nagyon sokan kárvallottjai a rendszernek, mert nem kapnak lehetőséget, nem jutnak munkához.

A kultúra államilag támogatott, és ez egy nagyon erős eszköz, ki az, akit támogat, és ki az, akit ellehetetlenít. Sajnos sokkal polarizáltabb a helyzet, mint régen. Ha valaki úgy érzi, hogy Magyarország a nyugalom szigete, az egy kicsit olyan, mint egy turista. Hogyha a mindennapokban kell létezni, és a mindennapok híreit olvassa az ember, akkor nem rózsás a helyzet. Jó lenne egy kis konszolidáció, nyugalom és megbékélés, nem csak itthon, hanem a világban is.

- Észrevette, hogy valamiért az emberek nem tudnak örülni mások sikereinek?

- Nem tudom, hogy ez mennyire magyar jelenség, de én ezt nagyon tapasztalom. Sok közönségdíjat nyertem már, és utólag a képeken láttam, hogy mennyire nem örömteliek az arcok az átadón. Ha megnézünk egy Oscar díjátadót, egészen mást mutat. Ott mindenki mosolygó arccal ünnepli azt az egyet, aki megnyeri a díjat, nem akarják elrontani a másik örömét. Ez itthon nem megy, nem tudunk a másik sikerének örülni. Egy-egy mozipremiernek egy ünnepnek kellene lennie, mert amikor elkészül egy új film, az az egész szakmának fontos lehetne.

- Mindig azon csodálkozom amikor beszélgetek önnel, hogy olyan nyugodt a hangja, a természete, mint direktor, hogyan tud erélyes lenni?

- Soha nem vagyok mérges, elég nyugodt típus vagyok valóban, nem szoktam megemelni a hangomat, vagy csak nagyon ritkán. Nem hiszem, hogy kiabálással lehet rendet teremteni, inkább azt gondolom, hogy magabiztosságal és felkészültséggel. A színészek is, meg a stábtagok is akkor érzik jól magukat, hogy ha a rendezőtől - aki a forgatásnak a karmestere - azt látják, hogy pontosan tudja, hogy mit akar, biztos kézzel fogja a gyeplőt. Akkor ők sem bizonytalanok, tudják, hogy egy nagy gépezetnek a fogaskerekei, és az a gépezet jól működik. Úgyhogy

én mindig nagyon felkészülök a forgatásokra, pontosan tudom, hogy mit akarok, és ettől a színészek is sokkal magabiztosabbnak érzik magukat.

Nekik a legnehezebb, mert a filmeket soha nem kronológiai sorrendbe forgatjuk, hanem az ugyanazon a helyszínen történő eseményeket egyidőben. Így ők - úgy mondanám - egy sötét erdőben vannak, hogy éppen a filmnek melyik pontján vagyunk, ott éppen milyen a viszonya a többiekkel, és milyen hangulatban kell lennie, ezeket nekem kell mindig helyretenni. Így ha én biztos kézzel vezetem a színészt, akkor megbíznak bennem, érzik, hogy a végeredmény csak jó lehet, ha ennyire tudom, hogy mit akarok. Ha egy rendező bizonytalan és kicsit vacillál, akkor az a színészt is elbizonytalanítja, és abból csak a bajok vannak.

- Akkor tehát az ön fejében az egész film hangulata, minden jelenete megvan?

- Ez így van. Sokat foglalkozunk a forgatókönyvvel, már akkor, amikor íródik a könyv, nagyon elmerülök benne. A fejemben van a film, de nem is szabad máshogy nekikezdeni, mint hogy a rendező gyakorlatilag látja maga előtt a filmet. A forgatási napokon azokat a jeleneteket csak létre kell hozni. Magabiztosan tudom vezetni a színészeket, mert nagyon látom magam előtt, hogy mit akarok kihozni belőle.

- Mi volt a legnehezebb ezen a forgatáson?

- A film egynegyede a maratoni futásról szól, amihez sok statiszta kellett. Ráadásul spórolnunk kellett, úgyhogy nagyon ügyesen kellett forgatnunk, hogy mégiscsak azt érezzük, hogy ez egy nagy tömegrendezvényen van. Annyi szerencsénk volt, hogy pont a forgatáskor volt a szokásos nyári maratoni futás Budapesten. Sikerült szövetkeznünk a szervezőkkel, így a szereplőinket be tudtuk helyezni az igazi futók közé. Nyilván nem zavarhattuk meg a maratoni futást, de a jelenetek nagyon látványosak és valódiak lettek.

- Sokan nem szeretnek futni, de hogyan bírták a sztárok?

- Először nagyon meg voltak ijedve. Fogadtunk egy olimpikon edzőt hozzájuk, és majdnem két hónapon át futóedzéseken készültek fel, nagyon rendesen. Azért persze nincs olyan sok futás a filmben, mert az unalmas lenne, de igazából a színészek futnak a jeleneteikben, persze nem kilométereket.

- Talán meg is szerették a futást?

- Tenki Réka kifejezetten azt mondta, hogy ő indul majd a következő maratonon, és többen lelkesek lettek a futásért a filmnek köszönhetően.

- A Futni mentem lesz a következő sikerfilmje?

-Nagyon remélem, bár nehéz dolgunk van, miután ez magánpénzből készült, marketingre már nemigen maradt. Óriási verseny van, több magyar film is kijön a karácsonyi időszakot megcélozva, mert az az egyik legjobb időszaka a moziba járásnak, ilyenkor nagyon számít, hogy mennyire tudjuk reklámozni magunkat,

Ez a film, hogy így összejött, egy csoda.

Rekordidő alatt forgattuk le, 20 nap alatt, mert ennyire volt keret. Tényleg nagyon jól haladtunk, köszönhetően a színészeknek, akik mind nagyon jók voltak, és nem kellett sokszor ismételni a jeleneteket. Fantasztikus hangulat volt a forgatáson, a régi stábommal nagyon szeretünk együtt dolgozni és új baratságok is alakultak. Igazi örömfilmezés volt, szeretetben, ami remélem a vásznon keresztül a nézőknek is átjön majd.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


KULT
A Rovatból
Meghalt Madarász Katalin, a magyarnóta királynője
A halálhírt a Dankó Rádió jelentette be, amely 2024-ben életműdíjjal tüntette ki a művésznőt. A rádió a bejegyzésében arról ír, hogy az énekesnő hangja sokak számára jelentette az első találkozást a műfajjal.


A Dankó Rádió Facebook-oldalán közölte a hírt hétfőn délután: 92 éves korában elhunyt Madarász Katalin, a magyarnóta és a cigánydal egyik legnépszerűbb előadója.

A rádió a bejegyzésében arról ír, hogy az énekesnő hangja sokak számára jelentette az első találkozást a műfajjal.

„Rádióhallgatók generációinak alapvető élménye és első találkozása ezekkel a műfajokkal Madarász Katalin hangjához kötődik.”

A poszt felidézi, hogy az énekesnő első rádiófelvételei 1953-ban készültek, és szinte azonnal a magyarnóta és a cigánydal egyik legismertebb előadója lett, majd legendás színpadi párost alkotott Gaál Gabriellával.

Munkásságát a Magyar Érdemrend Lovagkeresztjével és a Magyar Kultúra Lovagja címmel is elismerték, a Dankó Rádió pedig 2024-ben életműdíjjal tüntette ki.

A rádió a következő szavakkal búcsúzott tőle:

„Családjának, barátainak őszinte részvétünk!Emlékét, kedves mosolyát, humorát soha nem feledjük, zenei örökségét megőrizzük, ápoljuk és továbbadjuk. Nyugodjon békében!”

Azt egyelőre nem tudni, hol és mikor helyezik örök nyugalomra az énekesnőt.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
KULT
A Rovatból
Állótaps az ülőhelyeken - Budapesten nyitotta meg turnéját a Pentatonix
A Pentatonix ismét bebizonyította, hogy nincs szükség hangszerekre ahhoz, hogy hatalmas bulit lehessen csapni egy több mint tízezres arénában! A csapat hazánkban nyitotta meg Európa-turnéját és ezt a magyar közönség is díjazta. Bár a csapat világszínvonalú produkciót nyújtott, egy-két dologba mégis bele lehet kötni.
Kocsák Krisztián - szmo.hu
2026. április 08.



Pár perccel a koncert kezdete előtt már csak elvétve lehetett üres székeket találni az MVM Dome-ban. Nem csoda, hiszen április 7-én az acapella műfaj nagyágyúja, a Pentatonix készült színpadra lépni. Nem sokkal a tervezett 20:00-ás kezdés után elsötétült a nézőtér és megjelent az öt világsztár, akik három év után tértek vissza Budapestre.

Nem várakoztatták sokat a népet, azonnal belecsaptak a slágerekbe, egy rövid intro után már az egyik leghíresebb feldolgozásuk, a “Daft Punk” táncoltatta a közönséget. A táncoltatás azért is nagy szó, mert csak ülőhelyes jegyeket árultak a bulira, többen azonban egy percig sem vették használatba a széket.

Mi láttuk először!

Mivel a turné első koncertjét láthattuk, kíváncsi voltam, hogy mennyire érezhető a csapaton, hogy egy még nem bejáratott show-n veszünk részt. Be kell vallanom, hogy épphogy. A koreográfiát nem vitték túlzásba, főképp térformákkal dolgoztak, de ez nagyon jól mutatott a bulin. Mindig az éppen szólót éneklő tag került a középpontba és becsületesen kihasználták a színpad adta lehetőségeket. És ha már színpad. Talán itt lehetett egy kicsi hiányérzetünk, továbbra is egy sima dobogó került csak a deszkákra, de még így is nagyobb volt, mint a korábbi koncerteken.

A fények rendkívül jól aláfestették az éppen elhangzó dalokat, a drámaibbaknál hideg-, a szórakoztatóbb számoknál meleg fények világítottak. Mint minden profi produkciónál, itt is volt dress code. Az énekesek a fekete és fehér színekkel dolgoztak, ráadásul viszonylag hétköznapi ruhadarabokat választottak az estére. Mind a színpad, mind az öltözékek puritánsága is arra enged következtetni, hogy

semmivel sem akarták elvenni a fókuszt a zenéről, amiről amúgy is baromi nehéz lenne.

A Pentatonixnak mindig is volt érzéke ahhoz, hogy melyik dalokhoz és milyen módon nyúljon hozzá, ez a képességük pedig egy műsor összeállításánál sem hagyja el őket. Tökéletes íve volt a koncertnek, az energikus kezdés után egy kicsit visszavettek a tempóból, majd jöttek az egyéni dalok, a közönségénekeltetés, a felfokozás és végül a katarzis. Örömmel konstatáltam, hogy most jóval több olyan dalt választottak, amelyben Mitch Grassi kontratenor énekelte a fő szólamot. A fickó ugyanis egészen egyedi hangszínnel rendelkezik és igazi kincs az énekes szakmán belül. A műsorban helyet kapott a már említett Daft Punk, a Creep, a kezdeti időket idéző White Winter Hymnal, a Halleluja, a Bohemian Rhapsody, a Sound of Silence és nálunk debütált a csapat legújabb dala, a Heaven on Earth is.

Az egyedüli negatívum az, hogy rövid volt. A bruttó kilencven perces műsorból elment tíz perc arra, hogy Scott Hoying, a csapat baritonja megtanítsa a három részre osztott közönségnek a “Let the Sunshine in” különböző szólamait, amit majd a csapat feltehet a TikTok-ra. Ez meg is történt egyébként.

@pentatonix

What an EPIC way to kick off our Europe tour! Thank you, Budapest! ??

♬ original sound - Pentatonix

A szólódalok szintén elvittek 20 percet a buliból, de kaptunk egy rendkívül profi instrumentális dalt is, melyben a beatboxer Kevin Olusola elektromos csellón, a basszust éneklő Matt Sallee dobon játszott. Ezt leszámítva viszont csak az öt énekes hangja szólt, alkalmanként egy kis hd-val megtámogatva.

Annyira közel volt!

Az első öt dal után meglepődve jegyeztem meg magamban, hogy “azt a mindenit, végre jól szól a Dome!”. Na ez a kijelentés elhamarkodottnak bizonyult. A koncert negyedénél mintha kiment volna cigizni a hangosító. Hol a mélyebb frekvenciák, hol a magasabbak nem hallattszódtak, ráadásul a hd sokszor nem alátámasztotta a csapatot, hanem elnyomta. Ez több dalnál is igencsak zavaró volt, néha még azt sem lehetett kibogarászni, hogy milyen hangnemben énekel az öt főhős. A koncert végére szerencsére javult a helyzet, így a gigasláger “Halleluja”-t és a “Bohemian Rhapsody”-t már megint átszellemülve hallgathattuk.

A Pentatonix minden tagja kommunikált a közönséggel, rengeteget hálálkodtak, szívecskéket mutogattak, nevettek, Hoying pedig

az első sorokhoz is lement pacsizni.

Érezni lehetett, hogy mennyire jól érzik magukat a színpadon és tudják, hogy ezt a hallgatóknak köszönhetik.

Mindent összevetve egy lenyűgöző produkciót láthattunk, eszméletlen profin megvalósítva, Scott Hoying, Kirstin Maldonado, Mitch Grassi, Matt Sallee és Kevin Olusola pedig megmutatta, hogy a Pentatonix miért korunk vezető acapella csapata és hogy a magyar közönségnek is szüksége van az igényes zenére. Egy biztos, ha a jövőben újra Magyarországon lép fel az énekegyüttes, mi ott leszünk és a közönségből valószínűleg még elég sokan!


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

KULT
A Rovatból
Rácz Jenő és Sárközi Ákos csapatai feszülnek egymásnak az RTL új főzős műsorában
Április 24-én indul az RTL-en az Éttermek csatája, ahol két sztárséf, Rácz Jenő és Sárközi Ákos csapata verseng egymással. A megmérettetésben a napi győztes jutalmat kap, a vesztes brigádból pedig valakit hazaküldenek.
DP, kép: RTL - szmo.hu
2026. április 07.



A Sztárbox ringje után a konyhában csap össze Rácz Jenő és Sárközi Ákos.

Április 24-én, pénteken 19:55-től indul az RTL vadonatúj gasztro-realityje, az Éttermek csatája.

A két Michelin-csillagos séf tavaly a Sztárbox ringjében nézett farkasszemet, most pedig „hazai pályára” váltanak, és a konyhában mérik össze az erejüket. A műsorban két különálló étterem küzd a vendégek kegyeiért:

Sárközi Ákos a Paletta nevű éttermet vezeti, míg Rácz Jenő az Espelette konyháját irányítja. Két külön világ csap tehát össze, a döntést pedig minden adásban valódi vendégek hozzák meg.

„Nem azért jöttem, hogy barátkozzak, hanem hogy megmutassam, az én konyhám a legjobb az országban. A vendég a király, és az én éttermemből elégedetten fognak távozni” – jelentette ki Rácz Jenő.

„A főzés művészet és alázat. A csapatommal olyan ízélményt akarunk nyújtani, amiről még napokig beszélnek majd az emberek. Jenővel a ringben ellenfelek voltunk, de a konyha más terep” – tette hozzá Sárközi Ákos.

Egy profi csapat nélkül azonban a legjobb séf sem érhet el sikert.

Mindkét sztárséf 8-8 fős csapatot verbuvált magának, ahol félprofi és profi szakácsok dolgoznak a kezeik alá. Az Éttermek csatájában minden napnak kőkemény tétje van. A versenyzők feje felett folyamatosan ott lebeg a konyhakés, mert a vezetőség bármikor dönthet úgy, hogy valakinek mennie kell.

A napi győztesek jutalmat kapnak, míg a vesztesek csapatából valakinek távoznia kell.

A gasztro-realityt a már több sikeres RTL-es műsort (Nyerő Páros, Mestercukrász) is jegyző Solaz Media gyártja. A műsor hétköznap esténként lesz látható az RTL-en.

Via RTL


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

KULT
A Rovatból
Meghalt Czigány György, a legendás Ki nyer ma? műsorvezetője
Életének 95. évében, április 6-án elhunyt Czigány György, a Magyar Rádió és Televízió meghatározó alakja. A műsorvezető munkásságát József Attila- és Erkel Ferenc-díjjal is elismerték.


94 éves korában elhunyt Czigány György József Attila- és Erkel Ferenc-díjas költő, újságíró, a Magyar Rádió legendás Ki nyer ma? című műsorának alapító műsorvezetője.

Czigány György hangja generációk számára volt meghatározó: a Déli Krónika után felcsendülő, nyugodt, kedves orgánum, amelyhez generációk igazították az órájukat.

Ez a hang némult el örökre április 6-án. A hírt a családja tudatta a Magyar Távirati Irodával. Személyében egy köztiszteletben álló művész, nem túlzásként egy kulturális intézmény távozott.

Czigány György 1931. augusztus 12-én született Budapesten. A zene iránti elköteleződése a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetemre vezette, ahol Kadosa Pál tanítványaként zongoraművész-tanári diplomát szerzett.

Bár a Krisztinavárosi templomban orgonált, tehetségét végül nem a koncertpódiumon, hanem a Magyar Rádió stúdiójában kamatoztatta.

Zenei rendezőként, majd főosztályvezetőként a rádió zenei arculatának egyik legfőbb formálója lett, később pedig a Magyar Televízióban is vezető pozíciókat töltött be. Munkásságát a legmagasabb szakmai és állami díjakkal ismerték el, többek között József Attila-, Erkel Ferenc-, Liszt Ferenc- és Prima Primissima-díjjal is kitüntették.

Az irodalom iránti szenvedélye is végigkísérte életét: több tucat verseskötete és prózai műve jelent meg, 1999-től pedig a Magyar Írószövetség költői szakosztályának elnökeként tevékenykedett.

Életművének koronája, a Ki nyer ma? – Játék és muzsika tíz percben című komolyzenei vetélkedő 1969-ben indult, és egy olyan korban hozta be a klasszikusokat a nappalikba, amikor a kultúra terjesztése még valódi missziónak számított.

A műsor, amely közel tízezer adást élt meg, egy zseniálisan egyszerű ötleten alapult, amit Czigány György maga így foglalt össze:

„A hírek és az időjárás után miért ne jöhetne egy kis Mozart vagy Beethoven?” Ez a kérdés forradalmasította a zenei ismeretterjesztést. A napi tízperces játék nem vizsgáztatni, hanem szórakoztatva tanítani akart, felkelteni a kíváncsiságot, hogy a hallgatók az egyperces részletek után maguk keressék meg a teljes műveket.

A kiegyensúlyozott, kulturált hang mögött egy súlyos tragédiákat is megélt ember állt. Élete legnehezebb időszakairól ritkán, de megrendítő őszinteséggel beszélt.

„Meghalt az első feleségem, és a három gyerekem közül a középső. Azt szoktam mondani, hogy a tragédiákat nem feldolgozni és elfelejteni kell, hanem magunkhoz ölelni és megőrizni” – nyilatkozta korábban.

Ez a mély, emberi tartás tette lehetővé, hogy a gyász feldolgozhatatlan súlya alatt is folytassa alkotói és közművelői munkáját. A veszteségek ellenére is szerencsésnek tartotta magát, mert megvalósíthatta mindazt, amit eltervezett.

„Azt hiszem, a szerencsés tragédiáimon túl szerencsés ember vagyok, mert amit akartam, megcsinálhattam.”

Öröksége túlmutat a rádióhullámokon. A Ki nyer ma? szellemisége annyira eleven maradt, hogy a formátumot az elmúlt években a közmédia újraélesztette, színpadi változatban is tovább éltetve a legendát.

Czigány György egy olyan korban teremtett értéket és közösséget, amelyben a közszolgálat még valódi tanító és felemelő gesztus volt. Búcsúztatásának részleteiről később intézkednek, de a hangja, amely évtizedeken át volt a magyar otthonok mindennapjainak része, a kulturális emlékezetben örökre megmarad.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk