KULT
A Rovatból

Egyszer újra kellett éleszteni, majd hat napot jósoltak neki 2001-ben, végül a családjáért a józanságot választotta – Slash 60 éves

Göndör fürtök, cilinder, napszemüveg: először a BMX kerékpár virtuóza volt, majd a Guns N’ Rosesban minden idők egyik legjobb szólógitárosa lett.


Slash 1965. július 23-án született Saul Hudson néven a londoni Hampsteadben, és a staffordshire-i Stoke-On-Trentben nőtt fel. Az édesanyja, Ola Oliver afroamerikai volt, édesapja, Anthony Hudson pedig brit. Mindketten a szórakoztatóiparban dolgoztak: Ola ruhatervezőként, többek között David Bowie néhány felejthetetlen jelmezét is ő tervezte, Anthony pedig a zeneiparban művészeti rendezőként, Neil Young és Joni Mitchell is az ügyfelei voltak.

11 éves korában Slash az édesanyjával Los Angelesbe költözött, az apja pedig Angliában maradt. A kis Saulnak nehéz volt a konzervatív Dél-Kaliforniába való beilleszkedés. A hosszú haj, a farmer és a pólók, amiket akkoriban viselt, nem igazán illettek a többi gyerekhez. Az iskolában kívülálló volt, otthon pedig bohém életet élt.

A szülei művész barátainak körében megszokta a zenei világ hangulatát és annak excentrikus szereplőit. A Hudson család gyakori vendégei között volt Joni Mitchell, David Geffen, David Bowie, Ron Wood és Iggy Pop is.

Slash szerint pedig ez a környezet készítette fel őt a zeneiparral járó stresszre, illetve a művészet és az üzlet közötti konfliktusokra. A Slash becenevet egyébként a színész Seymour Cassel (1935-2019) adta neki, mert mindig mindenhova sietett, és egyik dologról a másikra ugrált.

Az 1970-es évek közepén a szülei elváltak, Slash pedig, amíg rendeződött az otthoni helyzet, a szeretett nagymamájához költözött. Ekkoriban fedezte fel a BMX-et, és csatlakozott egy csapat gyerekhez, akikkel szenvedélyesen kerékpározott. Profi BMX-es lett, a gyorsaságával és a trükkjeivel különféle díjakat és nem kevés pénzt is nyert.

Bringáról gitárra

Középiskolás korában, kb. 15 évesen a nagymamája adta neki az első gitárját. Állítólag csak egyetlen húr volt rajta, Slash mégis megtanult rajta játszani. Akkoriban a legnagyobb zenei hatást a Led Zeppelin, Eric Clapton, a Rolling Stones, az Aerosmith, Jimi Hendrix, Jeff Beck és Neil Young gyakorolták rá. Az Aerosmith 1976-os Rocks című albumát tartja élete fordulópontjának.

Hamarosan félretette a biciklit, és naponta legalább 12 órát gitározott. Az iskolai tanulmányai természetesen megsínylették, hogy egész nap a lelátón ült, és pengetett, ahelyett, hogy órákra járt volna. S bár a tanulmányaival megszenvedett, a társasági élete azonban sokat javult. A többi gyerek most már menőnek tartotta őt, és többé már nem volt kitaszított.

Slash nem sokkal később csatlakozott egy zenekarhoz, majd egy másikhoz, és hozzá hasonló fiatal zenészekkel jamelt. Végül úgy döntött, abbahagyja a sulit, a tizenegyedik osztályban ott is hagyta a gimit. Másfajta oktatás várt rá a Los Angeles-i zenei színtéren. Megismerkedett Steven Adlerrel, majd megalakította a Road Crew nevű zenekart, és amikor énekest keresetek, akkor találkozott Izzy Stradlinnel, aki lejátszott neki egy kazettát, amin egy bizonyos W. Axl Rose énekelt. Slash elment megnézni Axlt, és azonnal el akarta csábítani őt Izzytől. A két indianai származású fiú gyorsan barátságot kötött. A basszusgitárosukat, Duff McKagant azután találták meg, miután Slash feladott egy hirdetést egy újságban. Így állt össze 1985-re a Guns N'Roses, amely később óriási nemzetközi sikert aratott.

Mellékprojektek

A Use Your Illusions-turnék (1991-1993) után a Guns N'Roses megérdemelt szünetet tartott, Slash pedig közben amerikai állampolgár lett. S mivel folyton nyugtalan volt, körülbelül ebben az időben úgy döntött, hogy a GNR-rel párhuzamos mellékprojektként új zenekart alapít. Matt Sorummal, Gilby Clarke-kal, Mike Inezzel és Eric Doverrel létrehozta a Slash's Snakepit nevű bandát, és felvették az It’s Five O’Clock Somewhere című albumot.

Majd 1996 nyarán meghívták őt egy blues koncertre, Budapestre, amihez összeszedett néhány zenészt, és elindult Európába. Ebből a kezdetből alakult a Slash's Blues Ball zenekar, akikkel bár soha nem vett fel albumot, a promóterek és a rajongók nagy érdeklődést mutattak iránta.

Mindeközben Slash arra várt, hogy Axl Rose újra összehozza a Guns N' Rosest, bár nagyon nem értettek egyet az irányvonalban. Slash rockzenekarként látta a GNR-t, míg Axl inkább a techno/industrial irányba akart menni vele. Sok-sok találkozó és heves vita után Slash végül 1996 októberében kilépett a Guns N’ Rosesból, Axl pedig megtartotta a zenekar nevéhez fűződő jogokat.

Slash persze nem ült otthon továbbra sem, akkoriban leginkább a Blues Ball-lal volt elfoglalva.

Ahogy ígérte, később visszahozta a Snakepitet, amivel nagy sikerrel turnéztak a Távol-Keleten és Európában is. 2000-ben kihozták második albumukat, az Ain’t Life Grandet, majd 2001 februárjában klubkoncertsorozatot indítottak az Egyesült Államokban. A turné nagyon jól sikerült, de március 11-én Slash influenzás lett, ami tüdőgyulladásba torkollott, így a turné hátralévő részét le kellett mondani. A Snakepit végül 2001 júliusában adta utolsó koncertjét, valamivel később pedig Slash nyilvánosan bejelentette, hogy a zenekar feloszlik. Inkább a saját szólóprojektjén akart dolgozni.

A halál lehelete

Slash élete egyébként egykor a rockandrollos dekadencia szimbólumának tűnt, de azóta szerencsére lecsillapodtak a kedélyek. Ehhez azonban kellett egy óriási ijedtség! 2001-ben, 35 éves korában Slash-nél kardiomiopátiát, a pangásos szívelégtelenség egy formáját diagnosztizálták, amelyet a sokéves alkohol- és drogfogyasztása (heroinfüggő volt) okozott. Annyira súlyos volt a helyzet, hogy az orvosok eredetileg hat nap és hat hét közötti élettartamot jósoltak neki… Szerencsére azonban Slash máig köztünk van, mivel anno sikerült túlélnie a súlyos szívproblémáját fizikoterápiával és egy defibrillátor beültetésével.

De korábban is kacérkodott már a halállal, egyszer egy hotelben kábítószer-túladagolás miatt leállt a szíve, az orvosoknak azonban sikerült újraélszteni őt adrenalin injekcióval. 2006 óta egyébként tiszta és józan, amit akkori feleségének, Perla Ferrarnak köszönhet. Miután pedig 2009 júniusában az édesanyja, Ola elhunyt tüdőrákban, felhagyott a dohányzással is.

Három nagy Ő

Az első nagy változás akkor történt az életében, amikor szerelmes lett Renee Suranba. 1992. október 10-én házasodtak össze a kaliforniai Marina Del Rayben. Renee távol maradt a rockzene reflektorfényétől, és inkább a saját karrierjét építette modellként és színésznőként. Renee és Slash azért időnként feltűntek együtt is itt-ott, például mindketten szerepeltek Howard Stern filmjében, az 1997-es Intim részekben. Nem sokkal a film bemutatását követően azonban szakítottak, majd elváltak, ám jó barátok maradtak.

A válás után Slash Las Vegasban találkozott egy fiatal nővel, akit már évek óta ismert. Perla Ferrernek hívták, és hamarosan ő lett az új szerelme. Össze is költöztek, a rajongók pedig elkezdték egyre többször látni Perlát a Snakepit turnéin, klubokban és a tévében egyaránt. 2000-ben el is jegyezték egymást, Perla gyönyörű, csillogó gyémántgyűrűjét Slash maga tervezte. Október 15-én aztán Mauiban, egy ünnepélyes vallási szertartás keretében házasságot kötöttek. Utána visszatértek Los Angelesbe, ahol új házat vásároltak.

A boldogságuk ugyanakkor még nagyobb lett, amikor 2002 februárjában bejelentették, hogy az első gyermeküket várják, 2002. augusztus 28-án pedig megszületett a kis London Hudson!

Ahogy a gyerkőc 2004-ben közeledett a második születésnapjához, a Hudson család bejelentette, hogy április végén világra jön a második csemete is, április 22-én pedig Perla a Cash Anthony Hudson nevű egészséges kisfiúnak adott életet.

Slash életmódja a családos évek során alaposan megváltozott, a vad rockerből tisztes férj és szerető édesapa lett. Az idill még néhány éven át tartott, majd 2010 augusztusában beadták a válókeresetet Ferrarral, két hónappal később azonban kibékültek. Még négy éven át voltak együtt, s végül 2014 decemberében jött a következő válókeresetet, ezt már nem vonták vissza.

Slash fia, London egyébként szintén zenész lett, 2020 végén debütált Suspect208 nevű zenekarával, amelyben a metallicás Robert Trujillo fia, Tye Trujillo basszusgitározik, Scott Weiland (Stone Temple Pilots) fia, Noah Weiland pedig az énekes.

Slash az újabb válása után, 2015-ben összejött az egyik régi exével, Meegan Hodgesszal (még 1989-ben jártak egy rövid ideig), akivel máig, vagyis már 10 éve együtt vannak.

Fegyverek és rózsák újra

Slash persze továbbra is aktív, 2009 óta zenél a Miles Kennedy and the Conspirators nevű bandával, illetve lassan 10 évvel ezelőtt visszatért a Guns N’ Rosesba is. 2016. január 4-én jelentették be hivatalosan, hogy a GNR lesz a Coachella fesztivál fő fellépője, amelyben Axl újra együtt zenél majd Slash-sel és Duff McKagannel is.

Slash 23 év után először lépett fel a Guns N' Rosesszal a zenekar titkos bemelegítő koncertjén a Los Angeles-i Troubadourban, 2016. április 1-jén. A zenekar ezután elindította a Not in This Lifetime... turnét, amely hatalmas sikert aratott, és 2019-es befejezéséig több mint 584 millió dolláros bevételt hozott.

2023-ban a GNR aztán újra turnéra indult, és fellépett többek között az angliai Glastonbury Fesztiválon, emellett pedig kiadtak egy új kislemezt is Perhaps címmel.

Majd 2025-re újabb világkörüli turnét jelentettek be Because What You Want & What You Get Are Two Completely Different Things címmel, amelynek egyik állomása Budapest volt július 15-én a Puskás Arénában, a zajos siker pedig ezúttal sem maradt el.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


KULT
Krasznahorkai László Nobel-díját a könyvtár és a könyvesboltok sem hirdetik a szülővárosában, pedig ő azt mondja: beérné egy A4-es papírlappal is
Az író Facebook-oldalán mondott köszönetet mindazoknak, akik gondoltak rá és gratuláltak neki az irodalmi Nobel-díj kihirdetése alkalmából.


Lassan egy hónap telt el azóta, hogy kiderült, egy magyar író, Krasznahorkai László kapja az irodalmi Nobel-díjat. A rangos elismeréshez számos közéleti személyiség gratulált, a világsajtó is hosszan írt munkásságáról. Úgy tűnik azonban, hogy a friss Nobel-díjas szülővárosában, Gyulán nem büszkélkednek annyira a sikerrel – legalábbis az író Facebook-oldalán található bejegyzés szerint:

„Krasznahorkai László hálás mindenkinek, barátnak, ismerősnek, fordítónak és kiadónak, tartós olvasónak és kezdő olvasónak, akár magyar, akár még nem magyar, távolinak tehát és közelinek, és különösképpen a képen látható üzenet íróinak szülővárosomban, Gyulán, ahol rajtuk kívül nemcsak »óriásplakáttal« nem üdvözlik szerény elvándoroltjukat, de még a könyvesbolt vagy a könyvtár előtt sem látni – pedig beérném egy A4-es papírlappal is – az öröm bármi jelét – hálás, tényleg az, hogy szeretettel gondoltak és gondolnak rá az irodalmi Nobel-díj kihirdetése alkalmából.”

A poszthoz mellékelt képen egy ablakra kiragasztott papír látható, amin ez áll: „Krasznahorkai László (szülővárosa: Gyula), irodalmi Nobel-díj, 2025. E ház lakói büszkék rád, gratulálunk!”

Via 24.hu


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
KULT
Meghalt Ganxsta Zolee édesanyja
Kassai Ilona Kossuth- és Jászai Mari-díjas magyar színésznő 97 éves volt.


Ganxsta Zolee a Facebookon tudatta, hogy kedden elhunyt édesanyja, Kassai Ilona, Kossuth- és Jászai Mari-díjas színésznő.

Az 59 éves rapper szerda este osztotta meg a hírt, egy közös fotóval és szívszorító sorokkal búcsúzott, vette észre a Blikk.

„Tegnap este drága Édesanyám, Kassai Ilona az angyalok közé került, a Mennyek országába. Egy igazi művész volt, és a legjobb anya. Köszönöm mindenkinek, aki most egy picit megemlékezik róla a szívében”

- olvasható a zenész posztjában.


Link másolása
KÖVESS MINKET:


KULT
A Rovatból
Egy előadás, amit soha nem felejtesz el – és amiről nem készíthetsz képet
Nem tudom, hányszor lehet ellőni azt a mondatot, hogy ilyet még nem látott a világ! De talán ez most nem túlzás. A Walk My World új szintre emeli az immerzív színházat.


Aki valaha hallott már a Recirquel társulatról, vagy látott tőlük bármilyen előadást, az tudhatja, hogy látványban és érzelemben nincs hiány náluk. És nagyjából azt is sejtheti, hogy most mire számíthat... vagy talán mégsem. Mert ez a produkciójuk minden eddiginél nagyobb, és nemcsak méreteiben, hanem abban is, amilyen mértékben hat a nézőre.

Úgy érkeztem a sajtótájékoztatóra, mint mindenki más: kíváncsian, de fogalmam sem volt, hogy pontosan mi fog történni. Abban biztosak lehettünk, hogy fotózni és videózni lehet — ami már önmagában is különleges lehetőség volt, hiszen a Walk My World előadásán ez majd tilos lesz.

Ebben a világban, ahol mindent meg akarunk osztani, ahol a pillanatok értéke sokszor a megörökítésükön múlik, furcsán hangzik, hogy itt pont az ellenkezője történik: életed legextrább előadását éled majd át, de el kell tenned a telefonodat.

Bevallom, elsőre ez nekem is furcsán hangzott. A bizonytalanság csak akkor kezdett oldódni bennem, amikor meghallgattuk a készítőket, és lassan elkezdett összeállni, hogy miről is van szó.

A tájékoztató után megkaptuk az első instrukciókat: maszkokat vettünk át, amit végig viselnünk kellett. Már ettől megváltozott a hangulat.

Ezt követően csoportokra osztottak minket, hiszen az előadásból mi is csak egy-egy apró jelenetet nézhettünk meg. Én fotós kollégámmal Hector otthonába pillanthattam be.

Ahogy a hosszú folyosókon sétáltunk, már maga az út is felépítette bennünk ezt a külön világot. Nem tudtuk megmondani, milyen korban járunk — egyszerre volt időtlen és nagyon konkrét. De a falak, a fények, a hangok határozottan baljós hangulatot árasztottak. Abszolút érthető, hogy ez miért csak felnőtteknek szóló program.

Az első jelenetben egy férfi táncát nézhettük végig. Képtelenség volt nem érezni, mennyire más ez így, pár lépésnyire az előadótól.

Őszintén: kicsit zavarban voltam. Más egy színpadon látni ezt, mint így, testközelből.

De pont ez a zavar az, ami miatt nagyon működik az egész. Mert kizökkent. Mert megkérdőjelezi azt is, hogy mit jelent nézőnek lenni egy előadáson.

Aztán továbbmentünk a fő térbe, ahol a finálé zajlik majd. Itt már több szereplő volt és óriási nyüzsgés.

Itt sokkal könnyebb volt kívülről nézni az egészet, de közben azt is biztossá vált, hogy a legnagyobb hatást azok a pillanatok váltják majd ki az emberekből, amik intim terekben zajlanak.

És az ilyen jelenetekből az összeset nem láthatja majd mindenki, hiszen egyszerre zajlik több produkció, több különböző ponton.

És ez az, ami miatt tényleg nem tudom megmondani, hogy ki mit fog érezni — csak azt, hogy valamit biztosan.

A Walk My World élménye: immerzív mitológiai utazás Budapesten

A Recirquel új produkciójában a néző szó szerint a történet részévé válik: a 2,5 órás előadást egy 6000 m²-es, filmes díszleteket idéző térben szabadon járhatja be.

A közönség saját útját járva döntheti el, melyik mitikus karaktert, istent, hőst vagy különös lényt követ majd, és mely jeleneteknél időzik el hosszabban.

A látogatók közelről követhetik az előadóművészek mozdulatait, bejárhatják titkos szobákat, megérinthetik a berendezési tárgyakat, és még egy elrejtett bájitalt is kipróbálhatnak. Az élményt erősíti, hogy a nézők maszkot viselnek, így láthatatlan megfigyelők lehetnek.

De a Recirquel produkciója nem csupán egy élménytér, hanem egy gazdag, mitológiai alapokon nyugvó történet is egyben.

A Walk My World Vergilius eposzának, Aeneas és Dido szerelmi tragédiájának modern feldolgozása.

Ez az ókori mítosz kel életre 220 különálló jelenetben, lenyűgöző újcirkusz és tánc produkciók közepette, teremtve meg ezt a minden érzékszervre ható, lüktető, érzéki világot.

Az alkotói munka mélységét mutatja, hogy az előadáson több mint 20 különféle cirkuszi zsáner látható, köztük olyan ritkaságok, mint a tízméteres magasságban repítő orosz hinta, a cyr vagy a rhönrad. A táncművészet is rendkívül gazdag repertoárral bír: a kortárs tánc és a balett mellett a kontakt improvizáció is hangsúlyos szerepet kap.

A filmszerű látvány élményét emelik a technikai részletek. A 150 fős stábot olyan nemzetközi kiválóságok is segítették, mint a világhírű brazil Grupo Corpo vagy az amerikai táncművész, Bill Shannon, ezzel is aláhúzva az előadás világszínvonalát.

A 6000 m²-es térben több mint 10 000 kellék szolgálja a hitelességet, melyek többsége az 1920-as évektől a '70-es évekig használt retro tárgyak és antikvitások egyedi válogatása.

A látványtechnikai csúcspontok között említendő egy ötméteres, az artistákkal együttműködő robot, valamint a földről felemelkedő ágyak és asztalok. Az előadóterek falait kortárs képzőművészek egyedi grafikái és falrajzai teszik még varázslatosabbá.

Az előadás számokban

Premier: 2025. november 5.

Heti előadások száma: 5

Játékidő: kb. 2,5 óra

Előadóterület: 6000 m²

Próbafolyamat: 6+ hónap

Előkészület: 5 év

Kreatív stáb: 150 fő

Előadók: 32 artista és táncművész, 4 kontinensről

Szereplők száma: 25 mitológiai szereplő

Szobák száma: kb. 40 különálló helyiség

Kellékek: több mint 10 000 egyedi tárgy

Jelenetek: 220 különálló részlet

Zenei sávok: 64 csatornán megszólaló hangzás

Műfaji gazdagság: több mint 20 különböző cirkuszi műfaj

Vági Bence rendező-koreográfus szerint a Walk My World unikális attrakciója lesz Budapestnek, hiszen ehhez hasonló léptékű immerzív élményt eddig csak a világ legnagyobb művészeti központjaiban (New York, Sanghaj, London) láthattak a nézők.

Ez az előadás épp azért fontos a mai közönség számára, mert a hagyományos, állatos cirkuszt felváltó új megközelítést XXI. századi köntösben viszi színre:

emberi akrobatákat és táncművészeket állít középpontba olyan monumentális térben, ahol minden mozdulatnak értelme és története van.

A modern közönség, aki megszokta a digitális ingereket, itt valóban valami olyan élménnyel találkozik majd, ami minimum az előadás idejére teljesen kiszakítja a valóságból.

A Recirquel Társulatot 2012-ben alapította Vági Bence rendező-koreográfus, mára a kortárs előadóművészet vezető társulatai között tartják számon a világon. A Recirquel a legkeresettebb magyar kulturális produkció külföldön: évente több száz előadást mutat be a legnevesebb színházakban és művészeti fesztiválokon világszerte – New Yorktól Edinburgh-ön át Dél-Koreáig. A társulat egyedi, az újcirkuszt, a modern és klasszikus táncot ötvöző formanyelvét, a cirque danse-t, a többi között olyan nemzetközi sikerű produkciók fémjelzik, mint a My Land (2018), a Solus Amor (2020), az IMA (2022) és a Paradisum (2024). 


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

KULT
A Rovatból
Visszatér a terrorbohóc – Az új It: Welcome to Derry HBO-sorozat keményen darálja a szereplőit!
Újra látjuk Derryt, és vele együtt a gyermekkor legrettegettebb rémálmát, a félelemből táplálkozó démoni lényt. Az It: Welcome to Derry első része minden várakozást felülmúl! A 60-as évek ártatlansága sosem volt ennyire félelmetes. Andy Muschietti új sorozata egyszerre nosztalgikus és hátborzongató!
B.M.; Fotók: imdb.com - szmo.hu
2025. október 29.



Már az első képsoroknál világossá válik, hogy az It: Welcome to Derry nem kíván óvatoskodni.

Andy Muschietti, aki a korábbi Az-filmekkel már bizonyította, hogy mesterien ért a rettegés megkomponálásához, most visszatér a gyökerekhez.

Szó szerint és átvitt értelemben is. A rendező keze nyoma minden pillanatban érezhető, a sorozat hangulata már az első részben magával ragadja a nézőt. Itt nem kímélnek senkit és semmit.

A hatvanas évek miliője rendkívül hitelesen kel életre. A díszletek, a jelmezek, a zenék és a színek együttesen teremtik meg azt a nosztalgikus, mégis fenyegető légkört, ami az eredeti filmek egyik legnagyobb erőssége. Az alkotók ügyesen egyensúlyoznak a múlt bája és a borzalom közt, ez az ellentét adja a sorozat igazi ízét. A gyerekkori ártatlanság és Derry mélyén megbúvó gonosz kontrasztja itt is tökéletesen működik.

A nyitójelenet nemcsak hatásos, de egyenesen mellberúgó. A brutalitás kicsit talán öncélú, mégis elég erőteljes ahhoz, hogy a néző ne felejtse el, ez bizony nem egy családi matiné.

A 18-as karika bőven indokolt, ám a készítők ügyesen elkerülik a túlzások csapdáját, épp annyit mutatnak, amennyit kell. Ez a visszafogottabb merészség teszi igazán feszessé a hangulatot. Maradjunk annyiban, hogy az első jelenet szülésjelenete velem marad egy ideig.

A történet középpontjában ismét gyerekek állnak, akik egy titokzatos eltűnés nyomába erednek. Matty (Miles Ekhardt) sorsa már a nyitányban eldől, de „barátai”: Lilly (Clara Stack) és Teddy (Mikkai Karim Fidler) még nem tudják, mi történt vele.

A bűntudat és a kíváncsiság hajtja őket, miközben lassan szembesülnek Derry sötét titkaival.

Pontosabban egy nagy titkával. A gyerekszínészek frissességet hoznak a képernyőre: természetesek, szerethetőek és hihetőek. Bár egyikük sem ismert név, mindannyian tökéletesen hozzák a karaktereiket. Már most érezni, hogy erős kis csapat kovácsolódik belőlük, akárcsak az eredeti film hőseiből. De azért várjuk ki az első rész végét.

A felnőtt szereplők közül James Remar és Jovan Adepo visznek színt a mellékszálakba. Alapvetően érdekes a koreai veterán története, aki a hidegháborús Amerika árnyékában próbál boldogulni. Mint afroamerikai tiszt, ki kell harcolnia társai tiszteletét, olykor kevesebb sikerrel. Ez, a rasszizmussal szembeni görbe tükör, meglátjuk majd mire megy. A sorozat itt-ott játszik történelemmel, néha kissé idealizálja a múltat, de mindez megbocsátható, mert a cél nem a dokumentarizmus, hanem a hangulat megteremtése. Ez viszont egyértelműen működik, méghozzá hibátlanul.

A történet nem kiemelkedő, akik olvasták/látták az eredetit, azért érezhetően ismétlik önmagukat, de az első rész alapján még ezt nem nevezném egyértelmű negatívumnak.

Bill Skarsgård hiánya talán meglepetésként érheti az egyszeri nézőt, de éppen ez ad izgalmat az első résznek. A terrorbohóc árnyéka ott lebeg minden jelenet fölött, még akkor is, ha ő maga nem bukkan fel. Ez a sejtelmesség fokozza a feszültséget: tudjuk, hogy el fog jönni az a pillanat, amikor újra szembenézünk vele, és ez a várakozás az egyik legerősebb húzóereje az első résznek. Alig várom a folytatást!

Technikailag a sorozat eddig kifogástalan. A vizuális világ egyszerre realisztikus, brutális, véres és álomszerű, a fényképezés gondosan kidolgozott.

A kamera néha játékosan követi a gyerekeket, máskor ridegen pásztázza a kisváros utcáit, mintha maga Derry is élne, lélegezne. Az effektek nem hivalkodóak, inkább finoman támogatják a történetmesélést, egészen addig, ameddig be nem tör a képernyőre a kétfejű repülő démonbébi és minden finomkodást kidobnak az utcára. A hangdizájn tökéletesen épít a csend erejére és a kaotikus pusztításra.

Az első epizód végén katartikus pillanat zárja a történetet. Egy olyan befejezés, ami után az ember ösztönösen a következő rész gombja után nyúlna, ha tehetné. A Warner azonban heti adagokban tálalja a rémálmot, így marad a várakozás feszültsége.

Ez talán nem is baj: az It: Welcome to Derry eddig inkább lassan bontakozó, atmoszférikus horror, amit érdemes ízlelgetni, nem egyszerre ledarálni. Pedig nagyon kívánja a szervezetem a következő részt!

A sorozat legnagyobb erénye, hogy nem csupán rettegést kínál, hanem érzelmet is. A barátság, az örökölt traumák, a bűntudat és az összetartozás témái újra és újra előkerülnek, a horror elemek mögött valódi emberi dráma húzódik. A gyerekszerelem és a veszteség árnyéka, a felnövés fájdalma mind ott rezeg a háttérben, ettől lesz a sztori több puszta ijesztgetésnél.

Összességében az It: Welcome to Derry első része méltó folytatása Muschietti világának. Nagyon reméltem, hogy A Flash - A villám csak egy véletlen botlás volt és a szakember nem felejtett el rendezni.

Atmoszférikus, izgalmas és vizuálisan lenyűgöző.

Aki szerette a 2017-es filmeket, az most is otthon fogja érezni magát ebben a baljós kisvárosban. Az alkotók tisztelettel nyúlnak a forráshoz, mégis képesek új színt vinni a történetbe, eddig azért az kiemelhető, hogy még csak egy rész elérhető a sorozatból. Ha a folytatás is tartja ezt a színvonalat, akkor Derry városa újra a modern horror egyik legizgalmasabb helyszínévé válhat, és mi örömmel térünk vissza oda, bármennyire is rettegünk tőle.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk