KULT

„Egy nő annyit ér, amennyit költenek rá?!” – A Város Királynői erénye, hogy sikeres, saját jogukon meggazdagodott hölgyeket is bemutat

A Város Királynői más hasonló valóságshowkhoz hasonlóan azt sugallja, hogy a gazdagok mind sekélyesek. Ami lehet, hogy szórakoztató, de egyáltalán nem veszélytelen.

Link másolása

A felmelegített franchise-ok idejét éljük. A TV2 a Dancing With the Starsszal hódít, ami korábban az RTL-en ment Szombat Esti Láz címmel. AZ RTL cserébe elővette a Voice-t, amit korábban épp a TV2-n láthattunk (ott is megbukott), és leporolta a Sztárboxot, ami saját műsora volt még a 2000-es években.

Most pedig A Város Királynői címmel megérkezett ugyancsak az RTL-re az a Real Housewives, amit Feleségek Luxuskivitelben címen követhettünk pár éven át a Viasat3-on.

A koncepció nem túl bonyolult, lényegében hasonló, mint a TV2-s Kőgazdag fiatalok esetében:

a felső tízezerbe tartozó gazdag hölgyek mindennapjait követi a kamera, akik a pénzszórásukkal, az első világbeli problémáikkal és igen, butaságaikkal hergelik a tévénézőket, akik valamiért ezt imádják.

(Amúgy ugyanerre épült a Győzike Show is, és hiába Grecsó Krisztián írta, csodát ő sem tudott tenni.)

Egyébként a butaság kérdésénél azért megállnék egy pillanatra. Mert amíg a Kőgazdag fiatalokban az volt az ember benyomása, hogy szándékosan próbálták összeszedni a legnagyobb surmókat, A Város Királynői mezőnye azért árnyaltabb. Sikerült valamivel színvonalasabb szereplőgárdát összeszedni.

Ráadásul minden főszereplő nő, és ahogy öregszem egyre inkább úgy gondolom, hogy – Esterházyt kiforgatva – a nők bizonyos szint alatt is bizonyos szint fölött vannak.

De lássuk a szereplőket. Itt van először is a két Paulina, anya és lánya. Az idősebb a két hölgy közül (Pálfiné Kalmár Paulina) férjével együtt milliárdos mezőgazdasági vállalkozást épített fel, a fiuk Andorrában focizik és úgy beszélgetnek arról, hogy venni kéne egy magánrepülőt, mint amikor mi azt taglaljuk, mit hozzunk a piacról.

Lánya, Kalmár Paulina – aki világ életében gazdaságban élt – elég érdekes foglalkozást űz. Édesanyjával nyitottak egy vakarószalont. Ez pontosan az, aminek hangzik: a kuncsaftokat hosszú körmökkel cirógatják, vakargatják, és ez nekik – állítólag – jó.

Apró Anna üzletasszonyt már ismerhetjük a Cápák között 1. évadából. Anna korábban modell volt, majd édesapja halála után vette át édesanyjával az egészségügyi vállalkozást, emellett kockázati tőkebefektetéssel foglalkozik.

Czeglédi Laurát láthattuk a Sztárbox szombati elődöntőjében, ahol arról beszélt, hogy jövőre szívesen ringbe szállna az egyik sorozatbeli szereplőtársával. Korábban modellkedett, jelenleg lakberendező. Férje ingatlanbefektető.

Solomon Zsuzsa tanácsdóként dolgozik, kanadai férjével pedig nyitott házasságban élnek. Zsuzsa Magyarországon szingliként „tengődik”, a férje viszont Kanadában, ahol van egy élettársa, aki a látottak alapján szintén elfogadja ezt a status quo-t.

Ifj. Paulina barátnője, Széchenyi Violetta vállalkozó, cégvezetőként az üzletben sikeres, és végre a párkapcsolatban is révbe érni látszik. Az első rész alapján ő a műsor egyik kavarógépe. Az egyik fő konfliktus ugyanis az, hogy ifj. Paulinát elhagyta a vőlegénye, és Violetta pont a kútba esett esküvő napjára szervezte a születésnapi buliját. Ó, Irgalom atyja, ne hagyj el!

Az utolsó hölgy, Micheller Mónika régebben szintén modellkedett, bejárta a világot, görög párja több szórakozóhely tulajdonosa, és azt vallja, egy nő annyit ér, amennyit költenek rá.

A műsor pozitívuma, hogy több olyan hölgyet is felvonultat, aki saját jogán sikeres és gazdag, tehát nincs kiszolgáltatva sem férjnek, sem szülőknek, de azt hiszem, ez minden.

Az ehhez hasonló műsorok a hiúságok máglyája típusú sztereotípiát táplálja, hogy a gazdag emberek mind sekélyesek, ami nyilván nem igaz. Magam is ismerek olyat, aki vagyona alapján simán elférne egy ilyen műsorban, de eszébe sem jutna elfogadni hasonló felkérést. És hát a kevésbé szerencsés sorsúak között is bőven akadnak tufák. Az arcunkba tolt rongyrázás viszont helyenként már kifejezetten kínos. Amikor például Laura – aki egyébként az eddigiek alapján a szimpatikusabbak közé tartozik – az ékszerüzletben megvesz egy másfélmilliós gyűrűt, és nevetve közli az eladóval, hogy „Laci is örülni fog, amiért keveset költöttem”, bevallom, felszisszentem.

Természetesen butaság lenne bárkitől irigyelni a sikert és a vagyont.

Nyilván van, aki keményen megdolgozott érte és akad, akinek az ölébe hullott – bár az ölbe hullott vagyont megtartani sem feltétlenül könnyű. De az efféle valóságshow-knak megvan az a veszélye, hogy a nézők jelentős része azt hiszi, itt tényleg a valóságot látja, nem pedig egy részben valós helyzetekre és szereplőkre épülő, de nagyon is megírt szappanoperát.

Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


KULT
A Rovatból
Kórházba került Jordán Tamás
A Nemzet Színésze mindenkit megnyugtatott: a probléma gyógyítható és szerencsére nem is súlyos. Hamarosan újra színpadra is áll.

Link másolása

Kórházi kezelésre szorul Jordán Tamás. A Nemzet Színésze azonban a Blikknek azt mondta, hogy már sokkal jobban van, és hamarosan újra színpadra áll.

Jordán eddig szinte minden nemzet színésze választáson részt vett. A Blikk szerint ezért is volt feltűnő, hogy nem volt ott május 3-án a Nemzeti Színházban, amikor a testület Kulka Jánosnak szavazta meg a címet.

„Kórházba kerültem egy kisebb beavatkozás miatt, amiről bővebben nem szeretnék beszélni. Annyit viszont mindenki megnyugtatására elárulhatok, hogy nem baleset ért, a probléma gyógyítható és szerencsére nem is súlyos. Hála Istennek, már sokkal jobban vagyok. Ha minden jól megy, vasárnap már otthon lehetek, hamarosan pedig újra színpadra állhatok”

- mondta a lapnak Jordán Tamás. Mint kiderült, a színésznek már egy április végi előadását is le kellett mondania.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

KULT
A Rovatból
„Úgy látom magam, mint a Titanic zenekara” – Pályaelhagyó és maradó tanárok mesélték el történeteiket egy rendhagyó színdarabban
A Stereo Akt alkotócsoport darabjában összesen 11 volt vagy jelenlegi pedagógus szólalt meg, a végén pedig a közönség bevonásával ötleteltek arról, hogyan lehetne jobbá tenni az oktatást.

Link másolása

„2023. november 30. óta nem vagyok többé tanár, legalábbis a jog szerint. De a mai napig teljesen idegennek hat ez a félmondat: pont annyira képtelenül hangzik, mintha azt mondanám, nem vagyok többé anya, vagy nem vagyok többé ember.”

„2019 februárjában mondtam fel. Másnap elköszöntem édesanyámtól, akinél addig laktam, mert a keresetem egészét elvitte volna egy albérlet plusz az étkezés ára.

Budapestre költöztem, elmentem egy személyes interjúra, ahol elém tettek egy szerződést a tanári fizetésem háromszorosáért. Még olvasgattam a papírokat, amikor felhívott egy másik hely, és amikor elmondtam, hol vagyok, a korábbi bérem négyszeresét ajánlották.”

„Alapvetően minden rendben. Aztán egyszer csak meglátod a Facebookon, hogy a szintén felmondott magyartanár ismerősöd és szépséges Szabó Magda-verset posztol, és hirtelen kiesik a laptop a kezedből. Nem kellene neki folyamatosan versek és gyerekek között lennie? És az hogy lehet, hogy a legbölcsebb, legkorrektebb töritanár szoftvertesztelést tanul?”

A kőbányai Wesley János Általános Iskola egyik tantermében ezúttal felnőttek ülnek – némán, komor arccal hallgatják a hangszóróból visszhangzó mondatokat.

A Stereo Akt csapata a Budapesti Tavaszi Fesztivál keretében vitte (rendhagyó) színpadra a Miután felmondtam / Miután maradtam című darabot, amely pályaelhagyó, illetve minden nehézség ellenére is kitartó tanárok történeteit mutatja be.

Alapja a Miután felmondtam blog, amelyet 2023 év elején alapított két érintett pedagógus, Sikoparija Lujza és Kovács Éva. Céljuk az volt, hogy a nagyközönség számára is bemutassák a személyes sorsokat és drámákat, amelyek egy-egy ilyen döntés mögött húzódnak.

„Eleinte a blog írásaiból indultunk ki, de hamar rájöttünk, hogy szükség van az érem másik oldalára is: azoknak a pedagógusoknak a történeteire, akik a pályán maradtak, és minden kritikusságukkal együtt belülről folytatják az ellenállást”

– meséli Boross Martin rendező, művészeti vezető, akin kívül egy dramaturg és két drámainstruktor vett még részt a koncepció kidolgozásában.

A cél Boross szerint az volt, hogy a megszólalók az ország különböző pontjairól, a közoktatás különböző szakaszaiból, mozaikként kiadjanak egy rendszerszintű problémát. A blog szerkesztői is elküldték a saját kedvenceiket, ezekből választottak ki hatot. A maradók pedig ismerősi körből vagy ajánlás útján kerültek ki, illetve olyan is akadt, aki korábban már megszólalt a témában, és egy interjújának köszönhetően kérték fel.

Boross Martin

Sikoparija Lujza

A közönséget az előadás elején két részre osztották, az egyik csapat a pályaelhagyók, a másik pedig a maradók történeteit hallgatta meg először. A helyszín és az előadásmód is szimbolikus volt: a pályaelhagyóknak csak a hangját lehetett hallani, míg a maradók – egy kivétellel, aki épp táborozott az osztályával – személyesen is ott voltak. Ők viszont egy már nem használt, elhagyatott és lepusztult iskolaépületben beszéltek pár száz méterrel arrébb a motivációikról és belső vívódásaikról.

„A nulladik szülőin el fogom mondani a leendő osztályom szüleinek, hogy 3+2 éves szerződést kötök az osztállyal, 10. évfolyam végén felmondási opcióval. Ha a harmadik év végén úgy állnak a dolgok, hogy nem tudom többé a szakmai hitelemet és a nevemet adni ahhoz, ami az iskolában zajlik, ki fogok lépni a rendszerből”

– szögezte le az elsőként kiálló Horváth András, a kőbányai Szent László Gimnázium matematika-fizika szakos tanára. Hozzátette: nagyon nem szeretné, de elkerülhetetlennek látja, hogy ez előbb-utóbb meg fog történni.

Horváth András

Szilágyi Kitty

Egy soproni egyházi iskola tanára, Keresztény Dorka a rendszeren belüli lázadás taktikáját választotta. „A fénymásolási limitemet arra használom az iskolában, hogy a könyvekből véletlenül kifelejtett múveket pótoljam. Belülről bomlasztom a rendszert: József Attilával, kortárs irodalommal, színházzal” – fogalmazott, hozzátéve: „Mi van velünk, akik maradtunk? Összekapaszkodtunk, mert világossá vált számunkra, hogy magunkon kivül másra nem számíthatunk.”

Varga Sándor az Eötvös József Gimnáziumból azzal kezdte, több mint 30 éve tanító mestertanárként a pályája csúcsán van, a polgári engedetlenségi akcióba inkább a fiatalabb kollégáival vállalt szolidaritás miatt szállt be.

„A státusztörvényt végig sem olvastam, nem érdekelt különösebben, én csak tanítani akartam. Természetesen nekem is el kellett számolnom a lelkiismeretemmel, például a diákjaim és a gyermekeim előtt. Azt mondtam nekik, hogy úgy látom magam, mint a Titanic zenekara: addig játszom, ameddig hagynak.”

Szilágyi Kitty óvodapedagógus, civil aktivista pedig szinte a sírás határán mesélte: eleinte abban bízott, hogy képes lesz a rendszer hiányosságait kiküszöbölni, és megadni mindent a gyerekeknek, amire szükségük van. Aztán elvették tőlük a lehetőséget, hogy dönthessenek arról, ki léphet iskolába, és olyanok kezébe adták, akik még csak nem is találkoztak a gyerekekekkel.

„Sikerült az intézményvezetői államvizsgám, másnap pedig Novák Katalin aláírta a státusztörvényt. És akkor tudtam, hogy intézményvezető már nem leszek.”

A történetmesélő részhez szerettek volna hozzátenni még valamit a végére, hogy a nézők is aktív alkotóivá váljanak az élmények, illetve ne szomorú, frusztrált hangulatban távozzanak, hanem legyen egy konstruktív része is az estének.

A két részre osztott közönség ezért egy harmadik helyszínen újraegyesült, ahol kisebb csoportokba rendeződtek, majd egy-egy padot körbeülve próbálták megválaszolni az alábbi kérdéseket:

  • Mi garantálhatja, hogy jó tanárok dolgozzanak az iskolában?
  • Mit szeretnénk, hogy egy diák megtapasztaljon az iskolában?
  • Mit jelent a társadalom számára az oktatás? (Jelenlegi/ideális állapot)

A keretet ehhez egy elképzelt iskolai évzáró külsőségei biztosították, élen egy teljesen fogalmatlan “tankerületi vezető” – valójában a darab egyetlen színész szereplője – videós bejelentkezésével, aki beszédében zseniálisan hozta azt a közhelyparádét, ami (sajnos) gyakorlatilag bármelyik valódi ünnepségen elhangozhatott volna.

Az előadást egyelőre a most lezajlott két alkalomra tervezték, de mivel mindkét este hetekkel hamarabb telt házas lett, nem kizárt, hogy ősszel újabb előadásokra is sor kerül majd.

Link másolása
KÖVESS MINKET:


KULT
A Rovatból
59 éves korában elhunyt Jantyik Csaba, az Operettszínház színművésze
A színművész Shakespeare-, Molière-, Schiller-főszerepek mellett modern klasszikusokat is alakított.

Link másolása

Hosszan tartó betegség után 59 évesen elhunyt Jantyik Csaba színművész, a Budapesti Operettszínház társulatának tagja – közölte Facebook-oldalán az Operettszínház.

„Mély fájdalommal tudatjuk, hogy tegnap éjszaka hosszan tartó betegség után 59 éves korában elhunyt Jantyik Csaba színművész, társulatunk tagja”

– írták.

Jantyik Csaba 1964. július 30-án született Békésen. Szentesen a Horváth Mihály Gimnáziumban érettségizett irodalmi-drámai szakon 1982-ben, majd felvételt nyert a Színház- és Filmművészeti Főiskola színész szakára, Horvai István–Kapás Dezső osztályába. Diplomáját 1987-ben vette át – írja a Fidelio. Számos nívódíj mellett kitüntették a Debrecen Kultúrájáért díjjal.

2001-ben az Operettszínházhoz szerződött, ahol A muzsika hangja című világhírű musicalben Von Trapp kapitányt alakította először a budapesti közönség előtt. Fontosabb szerepei az intézményben: Kánkán (Aristide), West Side Story (Schrank), Mária főhadnagy (Kossuth Lajos), Lili bárónő (Malomszeghy báró), Menyasszonytánc (Rabbi), Abigél (Torma Gedeon), Szentivánéji álom (Theseus), Viktória (Webster), Rebecca (Julyan ezredes), János vitéz (A francia király), Hegedűs a háztetőn (Kocsmáros), Jekyll és Hyde (Apa, Lord Savage).

Jantyik Csabát a Budapesti Operettszínház saját halottjának tekinti.

Link másolása
KÖVESS MINKET:


KULT
A Rovatból
Meghalt Dabney Coleman, az Aranyoskám és a Gengszterkorzó sztárja
A színészt utoljára a Yellowstone című sorozatban láthattuk. 92 éves volt.

Link másolása

92 éves korában pénteken Dabney Coleman, a Golden Globe- és Emmy-díjas amerikai színész. Halálhírét lánya, Quincy Coleman jelentette be – írja az MTI.

Coleman karrierje 1952-ben indult, és azóta több mint száz filmben szerepelt. Olyan klasszikusokban láthattuk, mint a Pokoli torony (1974), a Kilenctől ötig (1980), Az aranytó (1981), Aranyoskám (1982), Háborús játékok (1983) és a Gengszterkorzó (2010).

A színész a legjobb férfi főszerepért 1988-ban Golden Globe-díjat kapott a The Slap Maxwell Story című filmben nyújtott alakításáért, egy évvel korábban pedig Emmy-díjat nyert a Sworn to Silence című tévéfilmben nyújtott teljesítményéért.

Coleman gyakran alakított cinikus, szarkasztikus karaktereket. Ezt a képességét kamatoztatta olyan filmekben, mint az Aranyoskám és a Kilenctől ötig, ahol emlékezetes negatív figurákat formált meg.

Dabney Coleman hangját több animációs filmben és sorozatban is hallhattuk. Színészi karrierje előtt az Egyesült Államok hadseregében szolgált. A hadseregben töltött idő segített neki fegyelmet és kitartást tanulni, ami később a színészi karrierjében is hasznosnak bizonyult.

Coleman utoljára Yellowstone című tévésorozatban tűnt fel, amelyben egy rész erejéig a főhős John Dutton apját játszotta.


Link másolása
KÖVESS MINKET: