KULT
A Rovatból

Dallos Bogi: „Nem vagyok színésznő, nem tudnék hitelesen előadni olyan döntéseket, amikben nem hiszek”

Az X-Faktor új női mentora többek között elárulta, kitől tartott a mentortársak közül, melyik csapatokat szerette volna kapni, és mennyire szólnak bele a producerek, hogy kit kell tovább juttatni.

Link másolása

- Korábban követted az X-Faktort? Voltak esetleg kedvenceid?

- Az indulása óta követem. Kiskorom óta rajongója vagyok a műsornak. Az első évadból nagyon szerettem Király L. Norbit, a későbbi évadokból például Oláh Gergőt. De szerintem nincs is Magyarországon olyan ember, aki ne látott volna legalább egy X-Faktor részt.

- Felkértek, vagy castingon kellett részt venned, hogy Te lehess Gigi utódja?

- Természetesen több körös castingon kellett részt venni. Ugyanis nem csak arról van szó, hogy keresnek egy mentort.

Az a fontos, hogy az a négy ember, aki ott ül a pultban, az mennyire találja meg a közös hangot, mennyire működnek jól együtt.

Éppen ezért olyan castingokon vettem részt, ahol a be kellett ülni a fiúk közé, és régebbi évadokból elővett videókra kellett reagálni. Az alapján választottak ki.

- A fiúknak volt beleszólása, hogy kit szeretnének maguk mellett látni?

- Úgy tudom, kikérték a véleményüket, de a döntést az RTL Klub hozta meg.

- Radics Gigivel beszéltél? Kértél tőle tanácsot?

- Persze. Nagyon szeretem Gigit. Van egy kis interjúsorozatom, aminek az a címe, hogy Hétkor nálam. Ott a vendégem is volt. Írtam neki üzenetet, hogy remélem, méltó utódja lehetek, és Gigi azonnal válaszolt, nagyon örült a bekerülésemnek.

- Ahogy egy jó futballista nem feltétlenül lesz jó edző, úgy egy tehetséges énekes sem feltétlenül jó mentor. Mit gondolsz, milyen tulajdonságok szükségesek ehhez a munkához?

- Empátia, türelem, szorgalom... Azt gondolom, a mentorság nem csak a szakmaiságból áll. Egyfajta lelki törődésből is. Ma is rám írt egy versenyzőm, hogy szeretne egy kicsit együtt lenni, beszélgetni, kérte, hogy nézzünk rá a dalokra.

Fontos, hogy ne sajnáljuk az időt és az energiát a mentoráltaktól.

Másrészt szerintem az is fontos, hogy egy mentor szenvedélyes legyen. Higgyen a hozzá tartozó versenyzőkben.

- Az X-Faktor típusú műsorokat állandóan konteók övezik. Az egyik ilyen, hogy a mentoroknak valójában minimális a döntése, felülről mondják meg, kit kell tovább juttatni. Van ilyesfajta nyomás?

- Olyan érdekes... Nyilván én is sok emberrel találkozom, akik szoktak kérdezni az X-Faktorról, és mindig ez az első kérdés. Büszkén tudom mondani, hogy semennyire nem szólnak bele.

Az elején volt egy megbeszélésünk, ahol a műsor készítőivel átbeszéltük, hogy is néz ki ez az egész mentorság, de pont azért tartanak castingot, hogy olyan személyt találjanak, akin nem kell változtatni, hanem a saját személyiségével hozzáad a műsorhoz.

Nincs az RTL-nek egy távkapcsolója, amit megnyomnak, hogy „Bogi, most sírjál.”

Másrészt nem vagyok színésznő, nem tudnék hitelesen előadni olyan döntéseket, amikben nem hiszek.

- Hány százalék a szakmaiság és hány százalék a show?

- Szerintem az X-Faktorban pont a pluszt keressük. Van olyan műsor formátum, ahol csak az énektudás a fontos. Itt viszont az énektudás alapkövetelmény, és amellett legyen még valami, ami különlegessé teszi őt. A megjelenésében, a személyiségében, a tánctudásában. A műsor folyamán azért ez változik. A válogatókon még sokszor előfordul, amikor nagyon show van, viccelődünk, nevetgélünk dolgokon, de a tábor, a mentorház, az élő adások szerintem egyre szakmaibbá válnak, hisz ott már az a szempont, hogy a mentoráltak minél messzebb eljuthassanak.

De ma már más a nézők ingerküszöbe, mint amikor elindultak a tehetségkutató műsorok.

Ma már nem biztos, hogy lekötné a nézőket, ha csak elmondanánk a szakmai véleményünket, és szavaznánk. Kell a szórakoztatás.

- Azért vannak első és második ránézésre is nehezen érthető döntések. Elég az utolsó adást nézni, a „Rendezvény” kategóriát. Kicsit úgy éltem meg, hogy a zsűri egy poénért kockára tette a hitelességét. Például azok után, hogy tovább juttattátok a remixelt Érik a szőlőt és Homokórát elég furcsán vette ki magát, amikor Puskás Peti komolyan fontolgatta, hogy igent mondjon-e Alettának.

- A válogatókon a lehetőségeket keressük. Néha a humorban találjuk meg a lehetőséget. Értem, hogy ez miért lehet támadási felület, de a továbbiakban úgy végezzük a munkánkat, hogy a tizenkettő közé tényleg a legjobbak kerüljenek. Úgy voltam ezzel, hogy talán nem probléma, ha tovább jut a következő körbe a produkció, aztán a táborban majd kiesik. Ez mégis csak egy szórakoztató műsor, és mi ott ülünk napi tíz órákat.

De olyan nem történhet meg, hogy valakit tehetségesnek tartunk, és nem juttatjuk tovább.

Inkább az olyan produkcióknál gondolkozunk el, amiket közepesnek tartunk. Természetesen még az a közepes is sokkal jobb egy „rendezvény” produkciónál. Ott nyilván komolyan beszélünk, nem viccelődünk.

- Ugyanakkor ez talán azokkal szemben is inkorrekt, akiket továbbjuttattok rendezvény kategóriában, hiszen elhiszik magukról, hogy van ott keresni valójuk, és fölöslegesen ölnek energiát valamibe, ami nem is valódi.

- Nem akarok elárulni semmit egyelőre ezzel kapcsolatban, de a Tábor adásokban ki fog derülni, hogy hova fejlődik a rendezvény kategória. Arra ügyeltünk, hogy a végére mindenkinek tiszta legyen a dolog, mindenkivel tisztáztuk a szakmai oldalát.



Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


KULT
A Rovatból
„Így tovább nem lehet élni” – Újabb zseniális Bödőcs-kisfilm készült, Csákányi Eszter és Znamenák István is remek benne
Amolyan igazi Bödőcs-humor, két lazán odapakolt nagyszerű színészi alakítással. Egy kis Örkény, egy kis Wes Anderson négy és fél percben.

Link másolása

Új kisfilm került fel Bödőcs Tibor YouTube-oldalára: a mintegy 4 és fél perces alkotás két főszereplője Znamenák István és Csákányi Eszter.

A kérvény című opus egy Wes Anderson-szerű miliőben játszódik, és lényegében egy kérvény felolvasásából áll, na meg a hangos csattanóból. De az egészben benne van az „elmúthatvanév” Magyarországa, persze a megfelelően vicces, ironikus körítéssel. A kérvény című kispróza egyébként Bödőcs Prímszámok hóesésben című kötetének egyik fejezete.

Amolyan igazi Bödőcs-humor, két lazán odapakolt nagyszerű színészi alakítással.

De felesleges is ennél több, nézzük a kisfilmet:


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
KULT
A Rovatból
Nem Zendaya cicijével próbálja eladni a filmjét Luca Guadagnino a Challengersben
Április 25-től játsszák a hazai mozik a Challengerst. Zendaya eddigi pályafutásának talán legfontosabb filmjét készítette el, és mindent meg is mutatott a cél érdekében.

Link másolása

FIGYELEM: A CIKK APRÓ SPOILEREKET TARTALMAZ!

Napok óta azon töprengek, miért is tetszett ennyire a Challengers. Hiszen ha az ember nagy vonalakban elmondja a sztorit, talán fel sem kelti a figyelmet. Szerelmi háromszög, a tenisz, mint az emberi kapcsolatok, játszmák metaforája, bla-bla-bla. De ahogy sokszor hangsúlyozzuk, a művészet fő kérdése a nem a „mit”, hanem a „hogyan”.

Luca Guadagnino rendező az egyszerű hozzávalókat mesterien elegyíti, a romantikus drámából már-már lélektani thrillert csinál. Az első pillanatban megalapozza az egész filmen átívelő feszültséget. Két férfi teniszezik. Izmosak, leharcoltak, feszültek. Már-már mitikus alakok. Csatájukat a nézőtérről figyeli egy szépséges nő.

A három szempárt látjuk egymás mellé vágva, és rögtön tudjuk, miről van szó, mi is lehet a valódi tétje ennek az összecsapásnak.

Ezután a film ügyesen ugrálva az idősíkokon azt mutatja be, hogy jutottak el a szereplők eddig a pontig.

Tashi (Zendaya) ígéretes teniszcsillagnak indult, ám egy sérülés miatt le kellett mondani az álmairól. Manapság férje, Art Donaldson (Mike Faist) teniszcsillag edzője és menedzsere, akivel van egy közös lányuk is. Art rossz passzban van, sorra veszti a meccseit, szíve legmélyén már szívesen visszavonulna, de fél, hogy elveszti felesége megbecsülését, ha feladja. Ám mindannyiuk életét felrázza, amikor egy kisebb rangú versenyen Art szembe találja magát Patrickkal (Josh O’Connor), aki egykor a legjobb barátja volt, egészen addig, amíg meg nem ismerkedtek Tashival.

Mindenképpen ki kell emelni még Trent Reznor és Atticus Ross zenéjét. Mert bármennyire jó is a rendező és a szereplőgárda, voltak olyan helyek a filmben, ahol egyedül a lüktető soundtrack biztosította a feszültséget, anélkül túl hosszú és lapos lett volna egy-egy snitt.

Bámulatos a fényképezés, minden beállítás talál, olykor egyenesen a száguldó labda szemszögéből látjuk a meccseket. Bár a filmben végig erős az erotikus túlfűtöttség, Luca Guadagnino remek ízléssel bánik a kérdéssel. Nem Zendaya cicijével próbálja eladni a filmjét, sosem látszik több, mint ami indokolt, és ami szükséges ahhoz, hogy plusz töltetet adjon egy-egy jelenetnek. Egyébként is túl sok a történés, amit követni kell ahhoz, hogy a szemünket legeltessük. Kimondottan szokatlan módon ebben a filmben sokkal többet vetkőznek a pasik.

Nem is emlékszem, láttam-e valaha olyan mainstream amerikai (vagy bármilyen) filmet, ahol a férfi öltözőt mutatják a maga természetes valóságában.

Itt ez is megtörtént. Sőt, Guadagnino attól sem fél, hogy kicsit behozza a képbe a látens homoszexualitás kérdését. Mindezt kellő lazasággal és humorral teszi.

Félreértés ne essen, a Challengers nem a szexről, és még csak nem is a teniszről szól. Ahogy maga Tashi ki is mondja valahol a film elején: a tenisz nem sport, hanem emberi kapcsolat. Akkor lesz jó egy meccs, ha a pályán lévő két ember szinte eggyé válik, tökéletesen érti egymást.

A Challengers három zseniális színész és egy nem kevésbé nagyszerű rendező összmunkájától lett az, ami, de ez mégiscsak Zendaya filmje, ő a csúcstámadó, a többiek az alaptábort biztosítják neki. A még mindig nagyon fiatal színésznő nem is választhatott volna jobb filmet, hogy megmutassa tehetségét azok számára, akik eddig legfeljebb a Pókember-filmekben és a Dűnében találkoztak vele.

A szép színésznők sokszor úgy próbálnak kitörni a skatulyából, hogy csúnya, vagy legalábbis a nőiességüket háttérbe szorító női karakterek bőrébe bújnak. Zendaya más utat választott: maximálisan kihasználja előnyös külsejét, erotikus kisugárzását, sőt, maga a szerep is arról szól részben, hogy egy vonzereje tudatában lévő fiatal nő miként manipulálja az életében lévő férfiakat. De közben láthatjuk fiatal lányként, anyukaként, femme fatale-ként, üzletasszonyként és tehetetlenül szerelmes nőként is. A színészi sokoldalúság olyan skáláját vonultatja fel, amire kevés szerep nyújt lehetőséget.

Kisujjában van a színész és a nő egész eszköztára, és így könnyedén az ujja köré csavar mindenkit.

Link másolása
KÖVESS MINKET:


A Rovatból
Több mint száz év után került elő egy eddig ismeretlen írás Agatha Christie-től
Az első Poirot-regénye környékén írhatta az első világháború alatt.

Link másolása

Váratlan szerzőre bukkantak egy, a Brit Pszichoanalitikus Társaság archívumában talált magazin hasábjain: minden idők legtöbb könyvet eladott regényírójára, Agatha Christie-re.

A magazint Sylvia Payne, a psziszhoanalízis brit úttörőjének papírjai között találták meg, aki még az első világháborúban, nővérként ismerkedett meg a krimi későbbi koronázatlan királynőjével.

A Mit csináltunk a Nagy Háborúban című, hatvanoldalas, saját készítésű szatirikus magazin is ebből az időből származik és Christie, Payne, illetve kolléganőik különböző írásait tartalmazza: novellákat, verseket, színdarabokat – és egy képregényt is egy mérgezéses esetről, amit Christie és szintén nővér barátnői „követtek el”.

Christie a magazinban elsősorban a kérdezz-felelek rovat vezetőjeként szerepel, ahol képzeletbeli olvasók kérdéseire válaszol, válaszait Agatha néni néven szignózva,

de rejtvényoldalt is szerkesztett, továbbá írt egy bírósági álhíreket tartalmazó rovatot.

A belsős nővérmagazint könnyed, pozitív hangvétele miatt minden bizonnyal saját maguk lelkesítésére készítették a nővérek, akik nap mint nap szembesültek a világháború borzalmaival a Franciaországból hazatért brit háborús sebesültek révén.

Christie nagyjából a magazin keletkezésekor írhatta első regényét is, A titokzatos stylesi esetet, a később legendássá vált Hercule Poirot detektív főszereplésével, de ekkor még senki sem sejthette, hogy az írónő könyveinek eladását csak Shakespeare és a Biblia tudja majd megelőzni, ugyanis első regényének kéziratát három éven át hat különböző kiadó utasította vissza.


Link másolása
KÖVESS MINKET:


KULT
A Rovatból
Meghalt András Ferenc
A nemzet művészének rendezőként olyan filmek fűzödnek a nevéhez, mint a Veri az ördög a feleségét vagy a Dögkeselyű. 81 éves volt.

Link másolása

Nyolcvanegy éves korában elhunyt András Ferenc Kossuth- és Balázs Béla-díjas filmrendező, forgatókönyvíró, producer, érdemes művész, a nemzet művésze – jelentette be csütörtökön Szombathelyen Kollarik Tamás, a Nemzeti Média-és Hírközlési Hatóság elnöki főtanácsadója és Lovass Tibor, a Savaria Filmakadémia elnöke a 11. Savaria Filmszemle keretében rendezett médiakonferencián.

András Ferenc, a Savaria Filmszemle életműdíjas zsűritagja emléke előtt a konferencia résztvevői néma felállással tisztelegtek.

A Színház- és Filmművészeti Egyetem MTI-hez eljuttatott közleménye szerint az intézmény harmadéves filmrendező osztályának osztályvezető tanára csütörtökön hajnalban hunyt el.

András Ferenc 1942. november 24-én született Budapesten, 1973-ban szerzett rendezői diplomát a Színház- és Filmművészeti Főiskolán. Életében mindvégig jelentős szerepet játszott a film és a televízió. Pályáját 1962-ben kezdte a Magyar Televízióban, majd dolgozott a filmiparban is, ahol a korszak legnagyobb rendezőivel működött együtt, köztük Ranódy Lászlóval és Makk Károllyal.

Rendezőként és forgatókönyvíróként olyan rendkívüli alkotások kötődnek a nevéhez, mint a Veri az ördög a feleségét, a Dögkeselyű, A kárókatonák még nem jöttek vissza, a Családi kör vagy a Törvénytelen című film – olvasható az SZFE méltatásban.

Mint írták, András Ferenc 1977-ben aláírta a Demokratikus Chartát, kifejezve tiltakozását a csehszlovákiai diktatúra intézkedései ellen, a politikai nyilatkozat támogatása miatt hosszú ideig nem forgathatott újabb játékfilmet.

A nyolcvanas években a MAFILM színésztársulatának vezetője volt, majd később a Dialóg Filmstúdiót irányította. Produceri tevékenysége mellett meghatározó szerepet vállalt a szinkronszakma alakításában, valamint a Duna Televízió szinkronműhelyének korszakos vezetője volt. Szerteágazó tudása és tapasztalata ellenére viszonylag későn kezdett tanítani: 2021-től volt az Színház- és Filmművészeti Egyetem filmrendező osztályának osztályvezető oktatója, aranydiplomáját pedig 2023-ban vehette át ugyanitt - emelik ki a közleményben.

András Ferenc halálával a magyar film világa kiváló alkotót veszített el, emlékét a filmjein és oktatói munkáján keresztül őrzi a Színház- és Filmművészeti Egyetem

– írták.

Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk