KULT
A Rovatból

„Csúnya sötétnek” csúfolták, majd szépségkirálynő lett, 36 éves korára már kétszer elvált, de most boldogabb, mint valaha – Eva Longoria 50 éves

Állítása szerint Jennifer Lopez jelölte ki neki a sikerhez vezető utat, majd, miután befutott színésznőként, megszerezte a mesterdiplomáját. Egy nem mindennapi karrier története…


Eva Jacqueline Longoria 1975. március 15-én született a texasi Corpus Christiben, és ott is nőtt fel. Családjának texasi gyökerei egészen 1603-ig nyúlnak vissza, amikor az egyik őse, Lorenzo Longoria Spanyolországból áthajózva megérkezett az Újvilágba. 1767-ben aztán Eva valamelyik sokadik ükapja ajándékot kapott a spanyol királytól: egy közel 4000 hektárnyi földet a Rio Grande mentén, amely több mint egy évszázadon át a családja tulajdonában maradt.

Eva a negyedik lány volt a családban Elizabeth, Emily és Esmeralda után. Édesanyjával, Ellával és édesapjával, Enriquével mindannyiuk neve E betűvel kezdődik, Eva elmondása szerint pedig ezt a családi hagyományt még az anyai nagymamája vezette be. „Az anyukám testvéreinek nevei is mind E betűvel kezdődnek. Az összes nagynéném, Elda, Elsa, Edna és a többiek. Kilencen vannak. Őrület” – mestélte erről egy interjúban.

Eva római katolikus neveltetésben részesült egy abszolút angol nyelvű közegben, csak a harmincas évei közepén tanult meg spanyolul.

Gyerekként ő volt a legsötétebb bőrű a családban, a nővérei ezért gúnyból „la prieta fea”-nak hívták, ami spanyolul annyit jelent, hogy „a csúnya sötét”. Eva mindenesetre gyakran beszél arról, mennyire élvezte, hogy egy farmon nőhetett fel.

„Ez tényleg egy ajándék. Megbecsülöd a természetet, az állatokat, a kertészkedést és azt, hogy honnan származik az élelmiszer. Apám soha nem engedte, hogy gyorséttermi kaját együnk, mert annyi zöldséget termesztettünk. Azt mondta, nincs okunk arra, hogy valaha is étterembe menjünk. A sárgarépát a földből húztuk ki, és csak úgy megettük. Még a piszkot sem mostuk le róla. Vademberek voltunk a farmunkon. Egész nap rohangáltunk” – emlékezett vissza Eva erre az időszakra.

A belső és külső szépség

Eva gyermekkorára az egyik legnagyobb hatást az értelmi fogyatékos nővére, Elizabeth gyakorolta, akit mindenki csak Lizának hívott. Az édesanyjuk eltökélt szándéka volt, hogy a lehető legjobb életet biztosítsa a lányai számára. Olyannyira, hogy gyógypedagógus lett, és elérte azt is, hogy Liza állami iskolába járjon. „Egy speciális igényű testvérrel felnőni önzetlenné tesz. Először mindig másokra gondolsz” – mondta egy interjúban Longoria.

Annak ellenére, hogy az apjuk, Enrique szerszámgépészként és farmerként dolgozott, és az anyjuknak, Ellának is teljes munkaidős állása volt, az anyagi lehetőségeik szűkösek voltak. Évekkel a quinceañerája (a latinok hagyományos felnőtté válási ünnepsége) előtt Eva rájött, hogy nem lesz pénz a partira. Állítólag még 15 sem volt, amikor lenyúlta a nővére személyi igazolványát, amivel munkát vállalt egy Wendy's gyorsétteremben, hogy elég pénzt keressen az ünnepségre (majd összesen három évig dolgozott ott részmunkaidőben).

A Roy Miller Gimnáziumban Eva nemcsak három sportágat (kosárlabdát, atlétikát és tornát) űzött egyszerre, hanem bekerült a szurkolócsapatba és a fődobosok közé is. Ezek a tanórán kívüli tevékenységek vezettek ahhoz, hogy a Kingsville-i Texas A&M Universityn pompomlány-ösztöndíjat kapott.

1998-ban az akkor 23 éves Eva Longoria fejére pedig korona került, ugyanis megnyerte a Miss Corpus Christi címet.
„Mindig csodálatos, ha szépnek mondanak, vagy ha a legszebbek listáján szerepel az ember. Közhelyes azt mondani, hogy a szépség belülről fakad, de tényleg így van. Nincs szebb egy nőnél, ha magabiztosságot, intelligenciát és önállóságot tud sugározni. És ez nem feltétlenül a sminkből és a frizurából fakad, hanem abból, hogy tudod, ki vagy. Ez a szépség abból fakad, hogy erős vagy a munkádban és stabil a kapcsolataidban. Annyi minden van, amivel én személy szerint azonosulni tudok a szépséggel kapcsolatban, és szerintem ennek nagyon kevés köze van a külsőhöz, de én már idősebb vagyok. Odáig fejlődtem, hogy tényleg megértettem és tudom, hogy a szépség egy mélyről jövő állapot, és nagyon kevés köze van a felszínhez” – nyilatkozta később.

Azt tervezte, hogy a kineziológiából szerzett alapdiplomája után sportorvosi mesterdiplomát szerez, a szépségkirálynői koronával járó díjak egyike azonban egy repülőjegy volt Los Angelesbe, hogy részt vehessen egy rangos modell- és tehetségkutató versenyen. Eva úgy döntött, szerencsét próbál, a megmérettetés végére pedig összesen 28 ügynök akarta képviselni őt, így Longoria másik szenvedélyének, a színészetnek is hódolhatott végül.

A nyughatatlan sztárjelölt

„Emlékszem, hogy amikor megérkeztem Hollywoodba, azonnal meg akartam nézni a híres táblát a hegyoldalon. Minden vágyam az volt, hogy ott éljek, és hogy amikor hazaírok az anyukámnak, a borítékon a kaliforniai Hollywood lehessen a címem” – mesélte Eva, a siker azonban egyáltalán nem jött könnyen. Hogy meg tudjon élni, először egy fejvadászcégnél dolgozott (majdnem négy éven keresztül), elmondása szerint egyébként nagy sikere volt ebben a szakmában is.

Longoria később nyilvánosan is elismerte, hogy Jennifer Lopez inspirálta őt a karrierje elején. „Jennifer olyan sok ajtót tört be, hogy mi már könnyebben tudtunk belépni rajtuk. Ezt ő érte el, és nem voltak éppen könnyűek azok az ajtók." Ettől függetlenül a spanyolajkúaknak kínált szerepekből továbbra sem lehetett Dunát rekeszteni Hollywoodban. Eva nagy álma eleinte az volt, hogy állandó szerepet kapjon egy szappanoperában. Ez az vágya pedig össze is jött pár évvel később, de előtte még kipróbálta magát néhány sorozatban.

Először 2000-ben lehetett őt látni a Beverly Hills 90210 utolsó évadában egy légikísérő szerepében, majd ugyanebben az évben a General Hospitalban is feltűnt. S bár ezek kvázi statisztaszerepek voltak, arra mégis elegendőnek bizonyultak, hogy 2001-ben valóra váljon az álma, és felkérjék az 1973 óta futó Nyughatatlan fiatalok című szappanoperában Isabella szerepére, akit két éven és 303 epizódon keresztül alakított, egészen 2003-ig.

Született színésznő

A Nyughatatlan fiatalok pedig tényleg meghozta a szerencséjét, hiszen felkeltette az érdeklődését egy tervezés alatt álló, új ABC-sorozat, a Született feleségek alkotóinak, akik őt választották ki Gabrielle Solis szerepére, s ezzel végleg a sztárok közé emelték Longoriát.

A 2004-ben startolt sorozat gyorsan aratott óriási sikert, ami megmaradt egészen 2012-ig, amikor nyolc évad után véget ért a Lila Akác köz lakóinak története (bár mostanában felmerült egy folytatás vagy reboot ötlete…).

A többi főszereplőnőt, Teri Hatchert (Tango és Cash, Lois és Clark, A holnap markában), Marcia Crosst (Melrose Place, Everwood) és Felicity Huffmant (A szerencse forgandó, Az aranykor, Magnólia, Esti meccsek, Frasier: A dumagép) akkor már jól ismerte a mozis és a tévénéző közönség, Eva Longoria azonban teljesen ismeretlen volt, de ebből semmilyen hátránya nem származott. A dögös, csalfa és pimasz latin feleség szerepében üstökösként robbant be a legnagyobb tévésztárok közé, s az sem véletlen, hogy az alakításáért Golden Globe-ra jelölték 2006-ban (ahogy egyébként a másik három partnernőjét is abban az évben, az öt jelöltből négyet ők tettek ki, mégis a nevető ötödik, azaz Mary-Louis Parker került ki győztesen közülük a Nancy ül a fűben című sorozatért).

A Született feleségek sugárzása alatt természetesen a mozifilmek alkotói is lecsaptak rá, meg kellett lovagolni a tévés népszerűséget. Eva első szélesvásznú filmje a 2005-ös Nehéz idők című akció-krimi lett, amelyben Christian Bale, Freddy Rodriguez és J.K. Simmons voltak a partnerei, még nagyobb sztár volt már azonban a 2006-os A testőrben, itt Michael Douglasszel és Kiefer Sutherlanddel játszhatott együtt. A 2007-es Agyő, nagy Ő után pedig 2008-ban már övé lehetett az abszolút főszerep a Csak a testeden át című fantasy-vígjátékban.

Inkább dirigálni szeret

A közéletben játszott szerepei messze túlmutattak ezen a néhány nevezetes mozgóképes szerepén, és ahogy a csillaga egyre magasabbra emelkedett, elkezdett felbukkanni a férfi és női divatmagazinok kiemelt reklámkampányaiban, valamint a Vogue, a People, a Harper's Bazaar és a Marie Claire számos címlapján. 2005-ben a L'Oreal Paris szóvivője lett, 2018-ban pedig megkapta saját csillagát a Hollywoodi Hírességek Sétányán.

Ahogy telt az idő, Eva kibővítette a kreatív energiáit (a színészkedés csak a kezdet volt), és az UnbeliEVAble Entertainment nevű cégének keretében saját projekteket is készített.

Elkezdett sorozatepizódokat (Született szobalányok, Telenovella, Szeplőtelen Jane, Mick kell a gyereknek!, Feketék fehéren, Grand Hotel Miami, Ashley Garcia táguló világképe, Miért ölnek a nők?, Ducika kalandjai) és dokumentumfilmeket (pl. La Guerra Civil) rendezni azzal a céllal, hogy egy napon nagyjátékfilmeket készíthessen.

Hogy tovább erősítse aktivizmusát, 34 évesen visszatért az iskolapadba, hogy mesterdiplomát szerezzen a Cal State Northridge Egyetemen chicano (azaz latin) tanulmányokból. Tisztában volt ugyanis a latin embereket érintő egyenlőtlenségekkel, és mivel javítani akart a helyzetükön, 2012-ben létrehozta az Eva Longoria Alapítványt, amelynek küldetése, hogy „segítsen a latinoknak jobb jövőt építeni maguk és családjaik számára az oktatás és a vállalkozói szellem segítségével.”

A legfőbb rendezői álom pedig 2023-ban vált valóra, ebben az évben jött ki ugyanis Eva első nagyjátékfilmes rendezése, a Flamin’ Hot: Egy pikáns sikertörténet, amelyet a bevándorló gyári munkás, Richard Montañez élete ihltetett, akit, miután otthagyta az iskolát, a Frito-Lay alkalmazott gondnokként, később pedig a vállalat vezetője lett. Legismertebb állítása, hogy ő találta fel a Flamin' Hot Cheetost, amit egyébként a Frito-Lay és más alkalmazottak vitatnak. Ám ez nem von le semmit a film értékeiből, amit a kritikusok szinte egyöntetűen dicsértek, megjegyezve, hogy Eva Longoria kifejezetten tehetséges rendező, és van jövője ezen a poszton is. Eva pedig nem is áll lett itt: már előkészületi fázisban van a 24-7 című egész estés vígjátéka, valamint a Confessions on the 7:45 című drámasorozata Jessica Alba főszereplésével.

Azért persze színésznőként sem kell hiányolnunk, legutóbb például a Gyilkos a házban című sorozat 4. évadában láthattuk, ahogy önmagát alakította, természetesen tele öniróniával.

Harmadszorra betalált

Eva pedig nemcsak a munkákat és az életet habzsolta eddigi 50 éve alatt, hanem a férjeket is, hiszen eddig háromszor mondta ki a boldogító igent. Először 2002 januárjában, 26 évesen állt az oltár elé, hogy a General Hospital sztárja, a színész Tyler Christopher felesége legyen. A házasságuk azonban nem tartott sokáig, majdnem napra pontosan két évvel később, 2004 januárjában váltak el hivatalosan. 2004-ben aztán pár hónapig együtt volt az NSYNC egyik tagjával, JC Chasezzel, majd következett a sorban a francia kosárlabdázó, Tony Parker, ő lett a második férje. Majdnem három év együttlét után 2007 júliusában álltak az oltár elé, három évvel később azonban szétmentek, a válásukat pedig 2011 januárjában mondták ki. Vagyis Eva még nem volt 36 éves sem, és már két sikertelen házasság volt mögötte.

A következő két év rövidke kapcsolatai (Eduardo Cruzzal, Mark Sanchezzel és Ernesto Arguellóval, sőt, bizonyos források szerint Hayden Christensennel is) után 2013-ban egy barátja hozott neki össze egy randevút José (Pepe) Bastónnal, a mexikói származású üzletemberrel, a Televisa stúdió sikeres vezetőjével és producerével.
Eva állítása szerint a második randijukon már teljesen bele volt zúgva. „Ő volt a legjóképűbb férfi, akit valaha láttam. Annyira karizmatikus, bájos, édes és vicces volt.” A legjobb barátnője és koszorúslánya, Victoria Beckham által tervezett fehér ruhában Eva 2016. május 21-én egy naplementés ceremónia során ment hozzá Bastónhoz a mexikói Valle de Bravóban lévő otthonában. Három évvel később, 2019 júniusában, azaz 44 éves korában pedig életet adott a fiuknak (egyben első gyermekének), Santiago Enriquének, vagyis Santinak.

Annak ellenére, hogy a család mindig is fontos volt Eva számára, mégis úgy döntött, hogy csak később vállal gyermeket, ami hatalmas változást hozott az életébe. „Az anyaság teljesen kicserélt. Az emberek néha azt mondják: »Az életed olyan bonyolult lett most, hogy van egy gyereked.« Én meg azt mondom: nem, valójában leegyszerűsítette az életemet, mert már nem én vagyok az univerzumom középpontja. Mindig úgy éreztem, hogy valamiből kimaradok, szóval mindenre igent kellett mondanom. Most pedig már olyan könnyű nemet mondani, ha az elvesz a fiammal töltött időből. Az idő értékes, a legnagyobb erőforrásom. Így nekem könnyű volt átszervezni az életemet, mert most ő a legfontosabb” – nyilatkozta Longoria, aki 50 évesen boldogabb, mint valaha: a magánéletében és a karrierjében is a csúcson van, így állítása szerint alig várja, mit hoznak számára a következő évek, évtizedek.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


KULT
A Rovatból
Komoly bakival ért véget a Hunyadi sorozat záróepzódja
Nem valószínű, hogy a tévedés utólag elhomályosítaná a rendkívül népszerű széria sikerét, mindenesetre egy kis odafigyeléssel el lehetett volna kerülni.


Elképesztő sikere volt a Hunyadi sorozatnak, amibe tényleg apait-anyait beleadtak a készítők: mind látványvilágában, mind történetmesélésében, mind a színészek játékában új korszakot hozott a magyar mozgóképkészítés világába.

A hírekbe sokszor a fülledt erotika miatt bekerülő sorozat utolsó részének utolsó perceibe ugyanakkor egy komoly baki csúszott be, amit egy kis odafigyeléssel el lehetett volna kerülni – vette észre az ATV.hu.

A mű természetesen szabadon kezeli a történelmi eseményeket, de azért arra igyekeztek vigyázni a készítők, hogy tárgyi tévedések ne rontsanak az élvezeti élményen. Az utolsó rész utolsó perceiben azonban a záró feliratban azt lehet olvasni, hogy az V. László után a következő magyar királyt, Hunyadi Mátyást „a Duna jegén koronázták meg”.

Azon túl, hogy a Duna jegén történt eseményeket a történészek ma már egységesen cáfolni szokták,

azt soha senki nem is állította, hogy maga a koronázás is Duna jegén történt volna – a legenda szerint csak Mátyás királlyá választása történt ott.

Történelmi tény, hogy Hunyadi János fiát csak évekkel később, 1464. március 29-én koronázták meg, ráadásul a Dunától jócskán messze, Székesfehérváron.

A sorozat népszerűségének azonban ez a tévedés valószínűleg mit sem fog ártani: a Hunyadi – A Holló felemelkedése húsvétvasárnaptól ráadásul már a Netflixen is elérhető.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

KULT
A Rovatból
Megijedt a sztárságtól, amikor tiniként a szoknyája alá akartak fotózni – A 35 éves Emma Watson visszavonult, és új kihívásokat keres
Oscar-díj helyett inkább PhD-t akar szerezni, a sok pénzt hozó filmek főszerepei helyett pedig inkább a nők egyenjogúságáért küzd.


Emma Charlotte Duerre Watson 1990. április 15-én született Párizsban, Jacqueline Luesby és Chris Watson angol ügyvédek gyermekeként. A családi háttere intellektuálisan és kulturálisan egyaránt gazdag, francia és angol hatások alakították Emma korai éveit. Ötéves koráig élt az öccsével, Alexszel együtt a Párizs melletti Maisons-Laffitte-ben, a szülők azonban ötéves korában elváltak, így a gyerekek ekkor Angliába költöztek, hogy az édesanyjukkal éljenek Oxfordshire-ben, a hétvégéket pedig apjuk londoni házában töltötték (később született még három féltestvére – Toby, Lucy és Nina – az apja új házasságából). Oxfordban a Dragon Schoolba járt 2003-ig, eddigre azonban már ismert színész volt az első két Harry Potter-filmnek köszönhetően.

Egyébként kb. hatéves korától kezdve a színészet érdekelte a leginkább, és szülei beleegyezésével a Stagecoach Theatre Arts oxfordi intézményében, egy részidős színházi iskolában képezte magát, ahol éneklést, táncot és színészetet tanult.

„Mindig is szerettem ezt a világot. Sokszor szerepeltem iskolai színdarabokban, és gyakran léptem fel a családom előtt. De 9 éves koromban kaptam először igazi ízelítőt a hivatásos színészetből. Akkor még nem tudtam, hogy ez megváltoztatja az életemet” – mesélte Watson a Vogue-nak egy 2018-as interjúban.

Tízéves korában már fellépett a Stagecoach produkcióiban és iskolai darabokban, de a Harry Potter-franchise előtt soha nem játszott hivatásszerűen.

Hermione 10 éve

A színészi útja aztán 1999-ben, kilencéves korában drámai fordulatot vett, amikor elkezdődött a szereplőválogatás J.K. Rowling Harry Potter-könyvsorozatának filmadaptációjához. Watsont a drámatanára bátorította, hogy próbálja ki magát a castingon, kezdetben azonban nem volt tisztában a projekt nagyságrendjével: „Nem éreztem az elején, hogy milyen nagyszabású dolgokról van szó. A könyvekről sem tudtam sokat, de azt igen, hogy Hermione karaktere zseniális. Amikor a drámatanárom azt javasolta, hogy jelentkezzek a meghallgatásra, azt gondoltam, hogy szórakoztató élmény lesz, de nem igazán számítottam arra, hogy bármi is lesz belőle. Csak a tőlem telhető legjobbat akartam nyújtani. Majd folyamatosan kérték, hogy jöjjek vissza, és kezdtem úgy érezni, hogy valami igazán különleges dolog részese vagyok. Amikor pedig felhívtak, hogy megkaptam a szerepet, akkor döbbentem rá igazán: az életem soha többé nem lesz ugyanaz, mint eddig."

Watson, akit 2000-ben választottak ki több ezer lány közül Hermione Granger szerepére, ez a döntés pedig kulcsfontosságúnak bizonyult a karrierje szempontjából. Az első rész, a Harry Potter és a bölcsek köve 2001-ben került a mozikba, Watson alakítása pedig széles körben váltott ki elismerést. A fantasyfilmek sikere egyik napról a másikra sztárrá tette őt, az újonnan szerzett hírnév azonban számos kihívással járt együtt.

Bár Watson már fiatalon reflektorfénybe került, eltökélt szándéka volt, hogy a népszerűség nem árnyékolja be a színészet iránti szenvedélyét. A Harry Potter-filmek (nyolc epizód 2001-től 2011-ig) alatt próbált egyensúlyozni az iskolai tanulmányai, a magánélete és a szakmai karrierje között. A világsztársággal járó nyomás ellenére ugyanis nagyon komolyan vette a tanulmányait, és keményen dolgozott azért, hogy megőrizze életében a normalitás érzését. „Tudatos döntést hoztam: nem akartam, hogy az életem csak a Harry Potterről szóljon. Fontos volt számomra, hogy folytassam a tanulmányaimat, és a színészkedésen kívül más érdeklődési körökkel is foglalkozzam. Nem akartam, hogy egyetlen szerep vagy film határozza meg az életemet” – mondta erről.

Mindenkit leiskolázott

A Dragon School, vagyis az általános suli 2003-as befejezése után Watson az oxfordi Headington Schoolba ment tovább. A Harry Potter-forgatásokon való tartózkodása során őt és színésztársait, Daniel Radcliffe-et (Harry Potter), Rupert Grintet (Ron Weasley), Tom Feltont (Draco Malfoy) és a többi gyereket naponta akár öt órán át korrepetálták.

Emma aztán 2006 júniusában tíz tantárgyból tett záróvizsgát, amelyek közül nyolcat A* (csillagos ötös), kettőt A (ötös) eredménnyel zárt.

A gimnázium befejezése, vagyis az érettségi után szünetet tartott a tanulmányaiban, hogy 2009 februárjától a Harry Potter és a Halál Ereklyéi 1. és 2. részének forgatására koncentráljon, de azt állította, hogy utána tovább akar tanulni.

Később megerősítette, hogy a Brown Egyetemet választotta Providence-ben, Rhode Islanden. 2011 márciusában, 18 hónapos egyetemi tanulmányok után aztán bejelentette, hogy „egy vagy két félévre” halasztást kér. Végül az utóbbira került sor, elmondása szerint így négy helyett öt évbe telt, hogy megszerezze a diplomáját angol irodalomból a színészi munkái miatt. 2014. május 25-én diplomázott a Brown Egyetemen. Ennyi azonban nem volt neki elég. Kilenc évvel később, 2023-ban elkezdte a mesterképzését az Oxfordi Egyetemen, idén pedig teljesítette a követelményeket, és továbblépett, hogy megszerezze a PhD-jét.

A Varázsvilág után

Az utolsó HP-film, a 2011-es Harry Potter és a Halál ereklyéi 2. rész után Emma nagy kihívás előtt állt: hogyan lépjen tovább a karrierjében, miután eljátszotta azt a karaktert, amely egy évtizeden át meghatározta őt. Úgy döntött, másféle szerepeket keres, és próbálja elkerülni a beskatulyázást. A poszt-Harry Potter-éra első filmje a 2011-es Egy hét Marilynnel lett a számára, bár abban még csak egy nagyobb mellékszerepeket alakított. Korábban a Harry Potter-epizódokon kívül csupán egy tévéfilmben szerepelt (2007: Ballet Shoes), és egy animációs filmben szinkronizált (2008: Cincin lovag). Az első főszerepét a 2012-es Egy különc srác feljegyzéseiben játszotta, amelyet Stephen Chbosky a saját regényéből írt és rendezett. Watson alakította Samet, egy összetett és sebezhető tinédzsert, aki a kamaszkor megpróbáltatásai között próbál navigálni. A szerep merőben eltért Hermionétól, és lehetővé tette Emma számára, hogy megmutassa az érzelmi mélységét és sokoldalúságát színésznőként. Sokan máig a legjobb alakításaként emlegetik.

A következő években Watson több filmben is szerepelt, köztük a Lopom a sztáromban (2013), az Itt a végében (2013), a Noéban (2014), A kolóniában (2015), a Regressionben (2015), A körben (2017) és a Kisasszonyokban (2019), bizonyítva, hogy képes alkalmazkodni a legkülönbözőbb műfajokhoz, a drámától a fantasyn át a pszichológiai thrillerekig. A Harry Potterekhez fogható legnagyobb sikerét a 2017-es A szépség és a szörnyeteggel, vagyis az 1991-es Disney-animáció élőszereplős feldolgozásával érte el, amelyben a főszerepelő Belle-t alakította, és amely több mint egymilliárd dolláros bevételt ért el szerte a világon. A 2019-es, Greta Gerwig-féle, 6 Oscar-díjra jelölt Kisasszonyok után azonban úgy döntött, egy időre visszavonul a színészkedéstől, és életének más aspektusaira, többek között a tanulmányaira és aktivista tevékenységeire koncentrál.

A sztárság amúgy is mindig megviselte, bár tisztában volt azzal, mekkora hatással van az emberek életére. „Találkoztam olyan rajongókkal, akiknek az arcom rá volt tetoválva a testükre, illetve olyan emberekkel is, akik a Harry Potter-könyvek segítségével vészelték át a rákot” – magyarázta a színésznő, akire a karrierje kezdete, vagyis kislánykora óta kiemelt médiafigyelem szegeződik.

A 18. születésnapján például a lesifitósok megpróbáltak a szoknyája alá fotózni, és számos zaklatás áldozata volt. A biztonsági aggályokra hivatkozva épp ezért nem is készít például szelfiket a rajongókkal, szívesebben beszélget velük szemtől szemben.

Aktívan a nőkért

Emma sok fontos társadalmi ügy mellé állt oda szenvedélyesen. Kiállt például a nemek közötti egyenlőség és a nők jogainak védelmében, az ENSZ jószolgálati nagyköveteként is tevékenykedett, és elindította a HeForShe nevű kampányt, amely arra ösztönzi a férfiakat, hogy vegyenek részt a nemek közötti egyenlőségért folytatott küzdelemben. „Mindig is hittem abban, hogy ha van egy platformod, akkor felelősséggel tartozol azért, amiben hiszel. Ez nemcsak a színészkedésről szól, hanem arról is, hogy használd a hangodat azért, hogy változást hozz létre a világban” – magyarázta a színésznő, aki emellett az oktatásra, a fenntartható divatra és a mentális egészségre összpontosító kezdeményezésekben is részt vett. Olyan ügyeket támogatott többek között, mint a Malala Alapítvány, amely a lányok oktatását segíti elő, 2016-ban pedig társalapítója volt a „Közös polcunk” nevű feminista könyvklubnak, ahol az egyenlőség, az identitás és a társadalmi igazságosság témáit feltáró olvasmánylisták felett kurátorkodott.

2019-ben Emma bekerült a Kering francia luxusdivat-konglomerátum igazgatótanácsába, ahol a divatipar fenntarthatóságáért és etikus gyakorlataiért szállt síkra. A Keringnél betöltött szerepe összhangban van a fenntartható divat iránti régi elkötelezettségével, s gyakran dolgozik együtt olyan márkákkal, amelyek a környezetbarát anyagokat és az etikus gyártási gyakorlatokat helyezik előtérbe.

Watson ugyanakkor beiratkozott egy kreatív írói programba is, feltett szándéka ugyanis, hogy a kamera mögötti szerepek felé is forduljon, szeretne forgatókönyveket írni és filmeket rendezni. Ki is próbálta már magát ezekben, a Pradának például készített egy reklámfilmet (2022: Prada Paradoxe), illetve már írt egy színdarabot is.

„Annyira örülök, hogy megtettem a színészkedéstől való eltávolodást, mert úgy érzem, hogy van saját hangom, kreatív terem és szuverenitásom, amikről korábban nem volt tudomásom” – mesélte erről.

Röviden együtt, vagy egyedül

Emma, bár már 35 éves, sosem volt 2 évnél hosszabb kapcsolata, és gyermekei sem születtek még. Egy interjúban azt mondta, a magánélete magánügy, így arról sosem szokott nyilatkozni, így általában akkor tudni csak, hogy van valakije, amikor megjelenik az illetővel egy hivatalos eseményen, vagy a fotósok elcsípik őket az utcán. 2015 és 2017 között pl. két éven át volt kapcsolatban a tech-vállalkozó William Knighttal, 2018 és 2019 között pedig a színész Chord Overstreettel (Glee – Sztárok leszünk, Acapulco) randevúzott. 2019-ben azt mondta magáról, hogy szingli, sőt, az „önpartner” kifejezéssel jellemezte magát, vagyis, hogy nem egyedülálló, hanem a saját maga társa. Aztán mégis jöttek további férfiak az életébe: 2021-től 2023-ig például az üzletember Brandon Greennel járt, a legújabb udvarlója pedig egy oxfordi iskolatársa, egy bizonyos Kieran Brown, akivel először 2024 júliusában látták csókolózni.

Az intenzív hírnévvel való megküzdésről egyébként fiatalkorától kezdve azt mondta, hogy a saját identitásában való gyökerezés segített neki végül „megtalálni a békét”, ebben pedig hatalmas segítségére volt a jóga. Emmát tehát már hat éve hiányolhatják a rajongói, és számukra rossz hír, hogy továbbra sem kereshetjük őt filmekben, sorozatokban, egyelőre nincsenek színészi előjegyzései. Nagyobb az esély arra, hogy a PhD-je megszerzése után forgatókönyvíróként és/vagy rendezőként olvashatjuk majd a nevét egy-egy film stáblistáján.


Link másolása
KÖVESS MINKET:


KULT
A Rovatból
A Bűnösök dögös, fülledt, bizsergető, véres, brutális, elképesztő – A Creed és a Fekete Párduc rendezőjének új zenés horrorja az év kiemelkedő mozis élménye
Képzeljük el az Alkonyattól pirkadatigot az 1930-as évek amerikai délvidékén fekete blueszenével és ír vámpírokkal! Vérbő 137 perc következik.


Csoda, hogy behozták a magyar mozikba a Bűnösöket. Persze nem azért, mert a főszereplő Michael B. Jordan vagy a rendező Ryan Coogler ne lennének itthon is ismertek. Hiszen egyrészt ők ketten együtt szinte elválaszthatatlanok, mivel közösen forgatták A megállót (2013), a Creed: Apollo fiát (2015) és a Marvel-féle Fekete Párducot (2018), másrészt Jordant még olyan további darabokban is megkedvelhettük, mint az Aranytartalék (2001), a Drót (2002-es epizódok), Az erő krónikája (2012), a Csajkeverők (2014), A Fantasztikus Négyes (2015), A kegyelem ára (2019), a Bűntudat nélkül (2021) és persze a további Creed-filmek (2018, 2023), amelyek közül a harmadikat ő is rendezte.

Szóval velük akár a magyar mozikba is be lehet csalogatni a nézőket.

Sokkal inkább azért volt merész vállalás a hazai forgalmazás, mivel a témára nem igazán tud rezonálni egy átlag hazai moziba járó: 1930-as évek, amerikai délvidék, fekete közösség, blueszene… Soroljuk még? A felszínen, pontosabban a Bűnösök első felében ezt kapjuk, bár már ez sem piskóta.

Egy Chicagóban gengszterkedő ikerpár, Smoke (Michael B. Jordan) és Stack (Michael B. Jordan) térnek haza pénzzel kitömve gyapotültetvényes szülővároskájukba a sztori elején azzal a céllal, hogy a helyi, használaton kívüli malomból egy szórakozóhelyet rittyentsenek a város fekete közössége számára: exkluzív piák és kaják, nem utolsósorban pedig a legjobb zenészek asszisztálásával. A talpalávalóról többek között a helyi veterán muzsikus, Delta Slim (Delroy Lindo) gondoskodik, valamint az ikrek unokaöccse, a már fiatalon is profi gitáros-énekes Sammie. (az énekes-dalszerző Miles Caton filmes debütálása), történetünk kvázi főhőse. A sztori első felében Smoke és Stack ezt a nyitóbulit próbálják összehozni, annak minden részletére kitérve, miközben a városbeli múltjukkal és annak szereplőivel, traumáival is szembe kell nézniük újra.

Majd hirtelen kapunk egy több, mint éles váltást. Valami természetfeletti erő üti fel ugyanis a fejét, pontosabban egy vámpír egy fiatal fehér fickó, Remmick (Jack O’Connell) testében, aki szeretné meghívatni magát az ikrek bulijába egy vérgőzös este reményében…

Igen, ha ez ismerősen hangzik, az nem véletlen, a Bűnösök dramaturgiája ugyanis erősen megidézi az 1996-os Alkonyattól pirkadatigot, ám míg Robert Rodriguez menő filmje a puszta szórakoztatás jegyében fogant, addig a Bűnösökbe Coogler nem kevés tematikát sűrített bele. Természetesen benne van a rasszizmus kérdése, a Jim Crow-féle szegregációs törvények, ugyanakkor a zene és az „ördög” kapcsolata is igen hangsúlyos.

Klasszikus toposzok bukkannak itt fel, miszerint az igazán tehetséges zenészek, előadók azért lettek ennyire kiemelkedők, mert eladták a lelküket a vén patásnak? Egyáltalán a blueszene (és bármilyen új, az előző generáció számára furcsa/értékelhetetlen/meg nem értett muzsika) az ördögtől való? Hogy annak hívására az emberek, kiszakadva a valóságból, áhítatban adják át magukat buja vágyaiknak, mint a tánc, a szex, az alkohol és a drogok?

E világi és túlvilági ösztönök, kultúrák (a vámpírok által megtestesített ír bevándorlók), rasszok, sőt idősíkok összeütközése, van itt minden. Mindezt pedig egészen parádés jelenetek kíséretében kapjuk az arcunkba. Az egyikben például tanúi lehetünk annak, ahogy a bulin a múlt, a jelen (’30-as évek) és a jövő zenei stílusai keverednek, s mindhárom kor képviselői egyszerre és együtt ropják egy nagyszabású, közös, időkön átívelő partin az épphogy nem kakofóniába hajló egyvelegben, hiszen a zene egy univerzális, közös nyelv, amely összeköt embereket, időket, helyszíneket. De említhetjük még azt a szcénát is, amikor a bejutásukra váró, s emiatt kint rostokoló vámpírhorda a saját maga által előadott ütős ír népzenére ropja – ilyet sem látni gyakran mozgóképen. Minderre jön rá pedig az utolsó, hosszabb felvonásban a kemény hentelés, nem árulunk el azzal ugyanis nagy titkot, hogy a vérszívók természetesen beszabadulnak a buliba…

A Bűnösök egy furcsa, a tetten érhető inspirációi ellenére mégis mással össze nem hasonlítható műfaji egyveleg, egy amolyan zenés horror-gengszter-dráma, ami egyszerre nagyon dögös, izzasztóan fülledt, kifejezetten brutális és kegyetlen, ugyanakkor sokatmondó, színes és megható is.

A csúcshatás eléréseben pedig óriási szerepe van az operatőr Autumn Durald Arkapaw (Loki, Fekete Párduc 2, Az utolsó táncosnő) csodálatos képeinek s legfőképp a kétszeres Oscar-díjas zeneszerző, Coogler állandó munkatársa, Ludwig Göransson elképesztő aláfestésének, amely a film teljes, 137 perces játékideje alatt egy lüktető, bizsergető, az alantas öszöntökre és az értelemre egyaránt ható csodás műfajmixszel ajándékozzák meg a nézőket. Az év egyik legkiemelkedőbb mozgóképe lesz, érdemes hát alkut kötni az ördöggel egy mozijegy erejéig.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

KULT
A Rovatból
Micsoda nap! – Új klipes dallal megy neki a FISH! a fesztiválszezonnak
Köztudottan a legjobb nap a koncertnap, így ez a dal is egy szerelmeslevél a közönséghez, jöhet a lábdob! - üzeni a banda a rajongóknak.


Új lemez készül a Fish! háza táján, amit egy hét alatt két bulival is megünnepelnek: a teltházas Dürer Kert mellett egy húsvéti, rozsdamaró-elő-elő-intimbuli a Barhole színpadán is, ami már belemutat az új korong számaiba.

Klippremierben érkezik az új dal, a Micsoda Nap, ahol elsősorban egy klasszikus Fish! buli pillanatait kapjuk, a tavalyi, szintén soldoutos A38-ról, minimál szövegvideó mellett.

Köztudottan a legjobb nap a koncertnap, így ez a dal is egy szerelmeslevél a közönséghez, jöhet a lábdob!

VIDEÓ: FISH! - Micsoda nap

A szavakat lehetne szaporítani, de minek, az együttes úgyis a színpadon beszél elnyúlt cikkek helyett, a Micsoda Nap pedig a már megjelent Kösz Szépen, és a kereken 4 másodperces Utolsó Szám mellett egy újabb előfutára mindannak, ami miatt érdemes várni az őszi időszakot is.

VIDEÓ: FISH! - Kösz szépen

VIDEÓ: Fish! - Az utolsó szám

A klip Matyovszky Benedek és Kum Dominik munkája, a köszönet pedig szóljon Egle Gyula Koppánynak, Botlik Mátyásnak és Vári Gábornak - üzeni a Fish!


Link másolása
KÖVESS MINKET: