KULT
A Rovatból

„Csúnya sötétnek” csúfolták, majd szépségkirálynő lett, 36 éves korára már kétszer elvált, de most boldogabb, mint valaha – Eva Longoria 50 éves

Állítása szerint Jennifer Lopez jelölte ki neki a sikerhez vezető utat, majd, miután befutott színésznőként, megszerezte a mesterdiplomáját. Egy nem mindennapi karrier története…


Eva Jacqueline Longoria 1975. március 15-én született a texasi Corpus Christiben, és ott is nőtt fel. Családjának texasi gyökerei egészen 1603-ig nyúlnak vissza, amikor az egyik őse, Lorenzo Longoria Spanyolországból áthajózva megérkezett az Újvilágba. 1767-ben aztán Eva valamelyik sokadik ükapja ajándékot kapott a spanyol királytól: egy közel 4000 hektárnyi földet a Rio Grande mentén, amely több mint egy évszázadon át a családja tulajdonában maradt.

Eva a negyedik lány volt a családban Elizabeth, Emily és Esmeralda után. Édesanyjával, Ellával és édesapjával, Enriquével mindannyiuk neve E betűvel kezdődik, Eva elmondása szerint pedig ezt a családi hagyományt még az anyai nagymamája vezette be. „Az anyukám testvéreinek nevei is mind E betűvel kezdődnek. Az összes nagynéném, Elda, Elsa, Edna és a többiek. Kilencen vannak. Őrület” – mestélte erről egy interjúban.

Eva római katolikus neveltetésben részesült egy abszolút angol nyelvű közegben, csak a harmincas évei közepén tanult meg spanyolul.

Gyerekként ő volt a legsötétebb bőrű a családban, a nővérei ezért gúnyból „la prieta fea”-nak hívták, ami spanyolul annyit jelent, hogy „a csúnya sötét”. Eva mindenesetre gyakran beszél arról, mennyire élvezte, hogy egy farmon nőhetett fel.

„Ez tényleg egy ajándék. Megbecsülöd a természetet, az állatokat, a kertészkedést és azt, hogy honnan származik az élelmiszer. Apám soha nem engedte, hogy gyorséttermi kaját együnk, mert annyi zöldséget termesztettünk. Azt mondta, nincs okunk arra, hogy valaha is étterembe menjünk. A sárgarépát a földből húztuk ki, és csak úgy megettük. Még a piszkot sem mostuk le róla. Vademberek voltunk a farmunkon. Egész nap rohangáltunk” – emlékezett vissza Eva erre az időszakra.

A belső és külső szépség

Eva gyermekkorára az egyik legnagyobb hatást az értelmi fogyatékos nővére, Elizabeth gyakorolta, akit mindenki csak Lizának hívott. Az édesanyjuk eltökélt szándéka volt, hogy a lehető legjobb életet biztosítsa a lányai számára. Olyannyira, hogy gyógypedagógus lett, és elérte azt is, hogy Liza állami iskolába járjon. „Egy speciális igényű testvérrel felnőni önzetlenné tesz. Először mindig másokra gondolsz” – mondta egy interjúban Longoria.

Annak ellenére, hogy az apjuk, Enrique szerszámgépészként és farmerként dolgozott, és az anyjuknak, Ellának is teljes munkaidős állása volt, az anyagi lehetőségeik szűkösek voltak. Évekkel a quinceañerája (a latinok hagyományos felnőtté válási ünnepsége) előtt Eva rájött, hogy nem lesz pénz a partira. Állítólag még 15 sem volt, amikor lenyúlta a nővére személyi igazolványát, amivel munkát vállalt egy Wendy's gyorsétteremben, hogy elég pénzt keressen az ünnepségre (majd összesen három évig dolgozott ott részmunkaidőben).

A Roy Miller Gimnáziumban Eva nemcsak három sportágat (kosárlabdát, atlétikát és tornát) űzött egyszerre, hanem bekerült a szurkolócsapatba és a fődobosok közé is. Ezek a tanórán kívüli tevékenységek vezettek ahhoz, hogy a Kingsville-i Texas A&M Universityn pompomlány-ösztöndíjat kapott.

1998-ban az akkor 23 éves Eva Longoria fejére pedig korona került, ugyanis megnyerte a Miss Corpus Christi címet.
„Mindig csodálatos, ha szépnek mondanak, vagy ha a legszebbek listáján szerepel az ember. Közhelyes azt mondani, hogy a szépség belülről fakad, de tényleg így van. Nincs szebb egy nőnél, ha magabiztosságot, intelligenciát és önállóságot tud sugározni. És ez nem feltétlenül a sminkből és a frizurából fakad, hanem abból, hogy tudod, ki vagy. Ez a szépség abból fakad, hogy erős vagy a munkádban és stabil a kapcsolataidban. Annyi minden van, amivel én személy szerint azonosulni tudok a szépséggel kapcsolatban, és szerintem ennek nagyon kevés köze van a külsőhöz, de én már idősebb vagyok. Odáig fejlődtem, hogy tényleg megértettem és tudom, hogy a szépség egy mélyről jövő állapot, és nagyon kevés köze van a felszínhez” – nyilatkozta később.

Azt tervezte, hogy a kineziológiából szerzett alapdiplomája után sportorvosi mesterdiplomát szerez, a szépségkirálynői koronával járó díjak egyike azonban egy repülőjegy volt Los Angelesbe, hogy részt vehessen egy rangos modell- és tehetségkutató versenyen. Eva úgy döntött, szerencsét próbál, a megmérettetés végére pedig összesen 28 ügynök akarta képviselni őt, így Longoria másik szenvedélyének, a színészetnek is hódolhatott végül.

A nyughatatlan sztárjelölt

„Emlékszem, hogy amikor megérkeztem Hollywoodba, azonnal meg akartam nézni a híres táblát a hegyoldalon. Minden vágyam az volt, hogy ott éljek, és hogy amikor hazaírok az anyukámnak, a borítékon a kaliforniai Hollywood lehessen a címem” – mesélte Eva, a siker azonban egyáltalán nem jött könnyen. Hogy meg tudjon élni, először egy fejvadászcégnél dolgozott (majdnem négy éven keresztül), elmondása szerint egyébként nagy sikere volt ebben a szakmában is.

Longoria később nyilvánosan is elismerte, hogy Jennifer Lopez inspirálta őt a karrierje elején. „Jennifer olyan sok ajtót tört be, hogy mi már könnyebben tudtunk belépni rajtuk. Ezt ő érte el, és nem voltak éppen könnyűek azok az ajtók." Ettől függetlenül a spanyolajkúaknak kínált szerepekből továbbra sem lehetett Dunát rekeszteni Hollywoodban. Eva nagy álma eleinte az volt, hogy állandó szerepet kapjon egy szappanoperában. Ez az vágya pedig össze is jött pár évvel később, de előtte még kipróbálta magát néhány sorozatban.

Először 2000-ben lehetett őt látni a Beverly Hills 90210 utolsó évadában egy légikísérő szerepében, majd ugyanebben az évben a General Hospitalban is feltűnt. S bár ezek kvázi statisztaszerepek voltak, arra mégis elegendőnek bizonyultak, hogy 2001-ben valóra váljon az álma, és felkérjék az 1973 óta futó Nyughatatlan fiatalok című szappanoperában Isabella szerepére, akit két éven és 303 epizódon keresztül alakított, egészen 2003-ig.

Született színésznő

A Nyughatatlan fiatalok pedig tényleg meghozta a szerencséjét, hiszen felkeltette az érdeklődését egy tervezés alatt álló, új ABC-sorozat, a Született feleségek alkotóinak, akik őt választották ki Gabrielle Solis szerepére, s ezzel végleg a sztárok közé emelték Longoriát.

A 2004-ben startolt sorozat gyorsan aratott óriási sikert, ami megmaradt egészen 2012-ig, amikor nyolc évad után véget ért a Lila Akác köz lakóinak története (bár mostanában felmerült egy folytatás vagy reboot ötlete…).

A többi főszereplőnőt, Teri Hatchert (Tango és Cash, Lois és Clark, A holnap markában), Marcia Crosst (Melrose Place, Everwood) és Felicity Huffmant (A szerencse forgandó, Az aranykor, Magnólia, Esti meccsek, Frasier: A dumagép) akkor már jól ismerte a mozis és a tévénéző közönség, Eva Longoria azonban teljesen ismeretlen volt, de ebből semmilyen hátránya nem származott. A dögös, csalfa és pimasz latin feleség szerepében üstökösként robbant be a legnagyobb tévésztárok közé, s az sem véletlen, hogy az alakításáért Golden Globe-ra jelölték 2006-ban (ahogy egyébként a másik három partnernőjét is abban az évben, az öt jelöltből négyet ők tettek ki, mégis a nevető ötödik, azaz Mary-Louis Parker került ki győztesen közülük a Nancy ül a fűben című sorozatért).

A Született feleségek sugárzása alatt természetesen a mozifilmek alkotói is lecsaptak rá, meg kellett lovagolni a tévés népszerűséget. Eva első szélesvásznú filmje a 2005-ös Nehéz idők című akció-krimi lett, amelyben Christian Bale, Freddy Rodriguez és J.K. Simmons voltak a partnerei, még nagyobb sztár volt már azonban a 2006-os A testőrben, itt Michael Douglasszel és Kiefer Sutherlanddel játszhatott együtt. A 2007-es Agyő, nagy Ő után pedig 2008-ban már övé lehetett az abszolút főszerep a Csak a testeden át című fantasy-vígjátékban.

Inkább dirigálni szeret

A közéletben játszott szerepei messze túlmutattak ezen a néhány nevezetes mozgóképes szerepén, és ahogy a csillaga egyre magasabbra emelkedett, elkezdett felbukkanni a férfi és női divatmagazinok kiemelt reklámkampányaiban, valamint a Vogue, a People, a Harper's Bazaar és a Marie Claire számos címlapján. 2005-ben a L'Oreal Paris szóvivője lett, 2018-ban pedig megkapta saját csillagát a Hollywoodi Hírességek Sétányán.

Ahogy telt az idő, Eva kibővítette a kreatív energiáit (a színészkedés csak a kezdet volt), és az UnbeliEVAble Entertainment nevű cégének keretében saját projekteket is készített.

Elkezdett sorozatepizódokat (Született szobalányok, Telenovella, Szeplőtelen Jane, Mick kell a gyereknek!, Feketék fehéren, Grand Hotel Miami, Ashley Garcia táguló világképe, Miért ölnek a nők?, Ducika kalandjai) és dokumentumfilmeket (pl. La Guerra Civil) rendezni azzal a céllal, hogy egy napon nagyjátékfilmeket készíthessen.

Hogy tovább erősítse aktivizmusát, 34 évesen visszatért az iskolapadba, hogy mesterdiplomát szerezzen a Cal State Northridge Egyetemen chicano (azaz latin) tanulmányokból. Tisztában volt ugyanis a latin embereket érintő egyenlőtlenségekkel, és mivel javítani akart a helyzetükön, 2012-ben létrehozta az Eva Longoria Alapítványt, amelynek küldetése, hogy „segítsen a latinoknak jobb jövőt építeni maguk és családjaik számára az oktatás és a vállalkozói szellem segítségével.”

A legfőbb rendezői álom pedig 2023-ban vált valóra, ebben az évben jött ki ugyanis Eva első nagyjátékfilmes rendezése, a Flamin’ Hot: Egy pikáns sikertörténet, amelyet a bevándorló gyári munkás, Richard Montañez élete ihltetett, akit, miután otthagyta az iskolát, a Frito-Lay alkalmazott gondnokként, később pedig a vállalat vezetője lett. Legismertebb állítása, hogy ő találta fel a Flamin' Hot Cheetost, amit egyébként a Frito-Lay és más alkalmazottak vitatnak. Ám ez nem von le semmit a film értékeiből, amit a kritikusok szinte egyöntetűen dicsértek, megjegyezve, hogy Eva Longoria kifejezetten tehetséges rendező, és van jövője ezen a poszton is. Eva pedig nem is áll lett itt: már előkészületi fázisban van a 24-7 című egész estés vígjátéka, valamint a Confessions on the 7:45 című drámasorozata Jessica Alba főszereplésével.

Azért persze színésznőként sem kell hiányolnunk, legutóbb például a Gyilkos a házban című sorozat 4. évadában láthattuk, ahogy önmagát alakította, természetesen tele öniróniával.

Harmadszorra betalált

Eva pedig nemcsak a munkákat és az életet habzsolta eddigi 50 éve alatt, hanem a férjeket is, hiszen eddig háromszor mondta ki a boldogító igent. Először 2002 januárjában, 26 évesen állt az oltár elé, hogy a General Hospital sztárja, a színész Tyler Christopher felesége legyen. A házasságuk azonban nem tartott sokáig, majdnem napra pontosan két évvel később, 2004 januárjában váltak el hivatalosan. 2004-ben aztán pár hónapig együtt volt az NSYNC egyik tagjával, JC Chasezzel, majd következett a sorban a francia kosárlabdázó, Tony Parker, ő lett a második férje. Majdnem három év együttlét után 2007 júliusában álltak az oltár elé, három évvel később azonban szétmentek, a válásukat pedig 2011 januárjában mondták ki. Vagyis Eva még nem volt 36 éves sem, és már két sikertelen házasság volt mögötte.

A következő két év rövidke kapcsolatai (Eduardo Cruzzal, Mark Sanchezzel és Ernesto Arguellóval, sőt, bizonyos források szerint Hayden Christensennel is) után 2013-ban egy barátja hozott neki össze egy randevút José (Pepe) Bastónnal, a mexikói származású üzletemberrel, a Televisa stúdió sikeres vezetőjével és producerével.
Eva állítása szerint a második randijukon már teljesen bele volt zúgva. „Ő volt a legjóképűbb férfi, akit valaha láttam. Annyira karizmatikus, bájos, édes és vicces volt.” A legjobb barátnője és koszorúslánya, Victoria Beckham által tervezett fehér ruhában Eva 2016. május 21-én egy naplementés ceremónia során ment hozzá Bastónhoz a mexikói Valle de Bravóban lévő otthonában. Három évvel később, 2019 júniusában, azaz 44 éves korában pedig életet adott a fiuknak (egyben első gyermekének), Santiago Enriquének, vagyis Santinak.

Annak ellenére, hogy a család mindig is fontos volt Eva számára, mégis úgy döntött, hogy csak később vállal gyermeket, ami hatalmas változást hozott az életébe. „Az anyaság teljesen kicserélt. Az emberek néha azt mondják: »Az életed olyan bonyolult lett most, hogy van egy gyereked.« Én meg azt mondom: nem, valójában leegyszerűsítette az életemet, mert már nem én vagyok az univerzumom középpontja. Mindig úgy éreztem, hogy valamiből kimaradok, szóval mindenre igent kellett mondanom. Most pedig már olyan könnyű nemet mondani, ha az elvesz a fiammal töltött időből. Az idő értékes, a legnagyobb erőforrásom. Így nekem könnyű volt átszervezni az életemet, mert most ő a legfontosabb” – nyilatkozta Longoria, aki 50 évesen boldogabb, mint valaha: a magánéletében és a karrierjében is a csúcson van, így állítása szerint alig várja, mit hoznak számára a következő évek, évtizedek.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


KULT
A Rovatból
Amikor a múlt színpadra lép: így kel új életre Cseh Tamás és Bereményi Géza klasszikusa
Cseh Tamás és Bereményi Géza közel félévszázados, helykereső albuma, a Frontátvonulás fiatal színházcsinálók kezei között született újjá – a különleges előadás július 28-án látható a Városmajori Szabadtéri Színpadon.


Az, hogy egyelőre viszonylag kevesen ismerik a Sicc Production nevét, véletlenül sem az általuk készített előadások minőségéről, sokkal inkább arról tanúskodik, hogy milyen nehéz ma a minket körülvevő zajban kiszűrni a tiszta hangokat.

Aki ugyanis már látta és hallotta a Színház- és Filmművészeti Egyetemen Novák Eszter és Selmeczi György irányítása mellett 2024-ben végzett zenés színészosztály valamelyik produkcióját, az azonnal függő lesz.

És bár első ránézésre a tegnaphoz mintha több közük lenne, mint a mához, jegyezzük meg jól a nevüket, mert valójában ők a jövő.

Kapkodás nélkül, ütemesen épül a repertoárjuk. Eddig bemutatták Nagy Feró kis híján elfeledett, punk-rockoperaként emlegetett Hamletjét, illetve Majd, ha fagy! címmel neoreneszánsz rallyt vezényeltek, éles párhuzamot vonva többek között a százévekkel ezelőtti London és a mai Budapest között. És ha nem is épp Shakespeare korához, de azért a mából szemlélve erősen a régi időkhöz látszik kötődni a 2024 nyarán bemutatott, azóta folyamatosan játszott, fesztiváljáró Frontátvonulás is.

Koncert, színház, koncertszínház a műfaj: Cseh Tamás és Bereményi Géza azonos című albuma jelenti a kiindulópontot a delikát találkozáshoz. Ha már találkozás: Ecsedi a pesti flaszteren futkos fel s alá, hogy rátaláljon barátjára, Vizire, aki két liter kávélikőr elfogyasztása után megvilágosodik, és a Keleti pályaudvarra megy, ami azonban csak egy álpályaudvar, ahova és ahonnan „nem érkeznek és nem is indulnak” vonatok... A játszók szülei (óvatosan mondjuk: nagyszülei...) generációjának jól ismert a létező szocializmusban, a hetvenes évek legvégén fogant kerettörténet, de vajon mi közük mindehhez a mai pesti srácoknak?

Krasznai Vilmos zene- és szövegérzékeny, a muzikális helyzeteket színházivá emelő rendezésében hat fiatalember kelti életre az összes karaktert. Kerek Dávid, Liber Ágoston, Fülöp Kristóf (egyben az előadás zenei vezetője), Turi Péter, Sas Zoltán és Vatamány Atanáz magabiztosan teremt néhány gesztussal és minimális számú kellékkel hiánytalan világot, ami véletlenül sem másolja a nyolcvanas évek egyszerre áporodott és kedélyes hétköznapjait. A frissdiplomás színészek ennél vakmerőbbek, de nagyon is jól teszik, hogy mernek kockáztatni: a mai magyar fiatalok kilátástalansága, reményvesztettsége, a sokakat nyomasztó politikai és társadalmi légkör nem erőszakolt üzenetként, hanem megélt tapasztalatként jelenik meg a színen.

Cseh Tamás-estet sokat láttunk már, fogunk is még, de a Sicc Production Frontátvonulása nem áll be a sorba:

egyes dalokat teljesen újrahangszereltek, másoknak a vokális előadásmódját változtatták meg, és az egész zenei világot szigorú dramaturgiai megfontolások mentén gondolták tovább.

Céljuk egyértelmű: ez az est nem az üres tiszteletről, hanem az emblematikus album és mondanivalója mély értéséről és feltétel nélküli szeretetéről szól. A hat szereplő kézről kézre adja a nyolc hangszert, már csak azért is, mert a szűk, de átjárható cellákból épült jelzésszerű díszlet összezárja őket. És épp ez a lényeg, vagyis az, hogy ők is szorosan összezárnak, és így néznek kihívóan a holnap szemébe.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

KULT
A Rovatból
Túl gyorsan lopott, imád hokizni, és nem volt hajlandó levetkőzni a Playboynak – 35 dolog, amit nem tudtál a 35 éves Margot Robbie-ról
Ő játszotta az első biszexuális karaktert az ausztrál tévében, és egy partin összetévesztette Harry herceget Ed Sheerannel – ilyen és ehhez hasonló érdekességekkel ünnepeljük a színésznőt.


1. 1990. július 2-án, hétfőn, reggel 7:45-kor született Ausztráliában, a queenslandi Dalbyban Margot Elise Robbie néven.

2. A Focus – A látszat csal című filmben játszott szerepéhez trükköket tanult a tanácsadó Apollo Robbinstól, aki „úri tolvajnak” nevezi magát. Robbins olyan jól tanította őt, hogy a produkció azt kérte Margot-tól, hogy lassabban csinálja, mert a kamerák nem csípik el, ahogy más szereplőktől lop.

3. Szeret leveleket és képeslapokat küldeni a barátainak és a családtagjainak a világ minden tájáról, ahol épp forgat, mert úgy gondolja, hogy az emberek nem kapnak elég levelet, vagy legalábbis olyat, ami nem számla.

4. A Wall Street farkasa (2013) című filmért kapott gázsijának (347 ezer dollár) egy részét az anyja házán lévő jelzálogkölcsön törlesztésére fordította.

5. Tíz évvel később, a 2023-as Barbie-ért már 50 millió dollárt kapott az alapgázsival és a bevételi bónuszokkal együtt.

6. A hatalmas vagyona ellenére Robbie állítólag nem költ sokat, és míg nem volt férjnél, inkább szobatársakkal élt, hogy ezzel is pénzt takarítson meg. Azt állítja, hogy gyerekkori élményei, amikor nem volt mindenhez hozzáférése, örök életére alázatossá tették.

7. Nem volt hajlandó lefogyni Jane Porter szerepéért a Tarzan legendája (2016) című filmben, és azt mondta, hogy inkább az egészségére koncentrál, mint a karcsúságra.

8. A Suicide Squad – Öngyilkos osztag (2016) című filmben a kaszkadőrmunkák nagy részét ő maga végezte. A rendező, David Ayer elmondta, hogy a dublőre több időt töltött a lakókocsiban, mint a forgatáson, mert Robbie mindent maga akart csinálni.

9. Londonban részt vett egy partin jó barátnője, Cara Delevingne társaságában, és közös képeket készített egy fotóautomatában Harry herceggel. Csak Margot nem tudta, hogy az Harry volt, ugyanis összetévesztette őt a brit énekes-dalszerző Ed Sheerannel.

10. 8 éves korában Ausztráliában cirkuszórákat vett, és trapézoklevelet szerzett. A Suicide Squad – Öngyilkos osztagban Harley Quinn szerepéhez újra elővehette ezt a tudását.

11. Miután otthagyta a Neighbours, azaz a Szomszédok című ausztrál szappanoperát (2008 és 2011 között szerepelt benne), azt akarta, hogy a karakterét drámai módon megöljék. A sorozat írói azonban úgy döntöttek, csak főiskolára küldik, így lehetőséget adva Robbie-nak, hogy visszatérjen a sorozatba, ha nem jön össze a hollywoodi karrierje.

12. Mint tudjuk, nagyon is összejött a karrier Margot-nak, aki ettől függetlenül 2022-ben egy epizód (a 8903.) erejéig mégis visszatért a Neighboursbe Donna Freedmanként, aki egyébként az első biszexuális karakter volt az ausztrál tévézés történelmében.

13. Lehúzott egymás után három tequilát, mielőtt leforgatta a szexjeleneteit Leonardo DiCaprióval A Wall Street farkasában.

14. Elutasította a Playboy magazin ajánlatát, hogy pózoljon nekik, mondván, ő csak művészi célból vetkőzik meztelenre (erre egyébként eddig csak A Wall Street farkasa kedvéért volt hajlandó).

15. Három hónapig tanult korcsolyázni, hogy eljátszhassa Tonya Hardingot az Én, Tonya (2017) című filmben. Mivel dublőrökre sem lehetett számítani, hiszen a történelem során csupán 8 nőnek sikerült versenyen tripla axel ugrást végrehajtania, CGI-t, azaz számítógépes animációt használtak a jelenet megalkotásához.

16. A természetes hajszíne a barna, de szőkére festette azt a karrierje elején, miután rájött, hogy a filmipar a szőke színésznőket részesíti előnyben.

17. Robbie épp egy hátizsákos utazáson volt Európában, amikor jött a hívás, hogy részt vehet egy Will Smith-szel közös utolsó meghallgatáson a Focus – A látszat csalhoz. 48 óra alatt ért át a horvátországi Hvar szigetéről Párizsba, majd onnan New Yorkba, és alig pár órával a meghallgatás kezdete előtt ért oda. A légitársaság útközben elvesztette a poggyászát, így új ruhákat kellett vásárolnia a castingra.

18. Allergiás a csirke tojásának fehérjére. A Ragadozó madarak (és egy bizonyos Harley Quinn csodasztikus felszabadulása) (2020) című filmben, ahol Harley Quinn tojásos szendvicset eszik, a produkciónak kacsatojást kellett biztosítania neki, hogy elkerüljék az allergiás reakciót.

19. 2013-ban a Francia szvit (2014) című háborús dráma forgatásán ismerkedett meg Tom Ackerley-vel, aki harmadik asszisztens rendezőként dolgozott a filmen. 2016. december 19-én házasodtak össze az ausztráliai Byron Bayben.

20. Imádja a hokit, az Egyesült Államokba való költözése után csatlakozott is egy amatőr jégkorongligához. Gyerekkora óta rajong e sportért, amióta látta a Kerge kacsák (1992) című filmet, de Ausztráliában, a lakóhelye környékén nem volt jégpálya, ahol gyakorolhatott volna.

21. A queenslandi Somerset College-ban tanult, miközben három állásban is dolgozott: titkárnő volt, szörfdeszkákat árult, és szendvicseket készített a Subwayben. 17 évesen, miután leérettségizett, Melbourne-be költözött, hogy teljes munkaidőben színészkedjen.

22. A Suicide Squad – Öngyilkos osztag forgatása alatt kezdett el érdeklődni a tetoválások iránt. A felvételek közben megnyitotta a Harley's Tattoo Parlour nevű tetoválószalont, ahol a többi színésznek, a stáb tagjainak és a rendezőnek, David Ayernek is csinált tetoválást, illetve egyet magának is. Will Smith-nek és Jared Letónak nem.

23. A rajongótáborát „Robbersnek” (rablóknak) nevezi.

24. Az Édesanyja, Sarie kísérte őt az oltár elé, mivel az apjától, Dougtól régen elhidegült a család. A nővére, Anya volt a koszorúslánya.

25. Az öccse, Cameron a nővére sikereit látva úgy döntött, hogy ő is színész lesz. A bátyja, Lachlan pedig szintén a filmiparban dolgozik, ő kaszkadőrként.

26. Elutasította Sam Thomson szerepét a Birdman avagy (A mellőzés meglepő ereje) (2014) című, később a legjobb film Oscar-díját is elnyerő filmben. A szerepet végül Emma Stone kapta, aki ezzel kiérdemelte az első Oscar-jelölését.

27. Mindig magával hordja az anyjától kapott kvarcot, mert szerinte szerencsét hoz neki, és állítása szerint még mindig a gyerekkori játék nyuszijával alszik.

28. Sokan fiús lányként hivatkoznak rá, mert szeret szörfözni, motorozni és barkácsolni.

29. A filmek közül az egyik legnagyobb kedvence a Tony Scott által rendezett 1993-as Tiszta románc. Jó választás.

30. A saját nevét „furcsa, formális, öregasszonyos névnek” tartja.

31. Már a 30. születésnapja előtt két színészi Oscar-jelölése volt: az Én, Tonyáért és a Botrányért (2020). Azóta begyűjtött még egyet, csak produceri minőségében a Barbie-ért.

32. Skót és német származású.

33. Margot ADHD-s, ezért 6 éves kora óta Ritalint szed. A hiperaktív-impulzív típusú rendellenességben szenved.

34. Josh Trank rendező első választása volt Sue Storm szerepére a Fantasztikus négyes (2015) című filmben, de a stúdió végül Kate Marát választotta. Utólag már tudjuk, hogy Robbie járt jól.

35. 2024. október 17-én lett először anya, egy kisfiút hozott a világra. Az apa a férje, Tom Ackerley.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

KULT
A Rovatból
Ezt még Scarlett Johansson sem menthette meg: miért bukik el a Jurassic World: Újjászületés?
A Jurassic World: Újjászületés nem megújulás, hanem egy kaotikus, ötlettelen lehúzás, amelyből hiányzik minden kreativitás. Ez a film nem megidézi az eredeti Jurassic Park varázsát, hanem fájdalmasan emlékeztet arra, milyen mélyre süllyedt a franchise.
B.M.; Fotók: imdb.com - szmo.hu
2025. július 02.



A Jurassic World: Újjászületés pontosan az a film, amely után az ember elgondolkodik, vajon miért is ülte végig ezt a több mint kétórás mozgóképes szenvedést.

Ez nem újrafelfedezés, nem tisztelgés az eredeti előtt, hanem az egyik legnagyobb összevisszaság, színtelen-szagtalan lehúzás a franchise történetében.

Érezni a stúdió kézlenyomatát az egész projekten, látni minden jegyzetet, amit a producerek rákényszerítettek a rendezőre: ide kell egy gyerekkarakter, itt muszáj egy Jeep-es rész, ha már itt vagyunk, hol vannak a raptorok? T-Rex is van, Űber Homlok Rex is van, mi kell még?

A történet akár egy közepesen érdektelen videojáték küldetéslistája is lehetne. Egy gyógyszergyártó cég titkos megbízással küldi ki a „teljesen megbízható” reprezentánsát (Rupert Friend), hogy három DNS-mintát szerezzen nekik. Erre egy korszakalkotó gyógyszer miatt van szükség, mellyel megelőzik a szívbetegségeket. A halott dinoszauruszvér már „nem jó” a film saját lehetetlen, körmönfont logikája szerint.

Kapunk egy nagy adag tudományos blablát, magyarázatnak álcázott hülyeséget, ami egy pillanatig sem hihető, hogy miért kell élő dinókból vér.

Az eredeti Jurassic Park történet azért is volt félelmetes, mert meglepően reálisnak tűnt. Nem volt az, csak annak tűnt. Itt semmi ilyet nem érzünk, ez gyakorlatilag videojáték története. Felbérelnek tehát egy zsoldost, Zorát (ténylegen egy órával a vetítés után rá kellett keresnem a neten, mi volt a főszereplő neve, annyira jellegtelen volt – Scarlett Johansson), hogy szervezzen meg egy elit alakulatot, akivel nekivághat a feladatnak. Persze nem lehet egyszerű a küldetés: a legnagyobb szárazföldi, vízi és repülő dinoszaurusz élő példányából kell kinyerni az említett mintát.

A nagy tervhez csatlakozik Dr. Loomis (igen, szerintem is egy Halloween utalás a neve - Jonathan Bailey), aki megalkot egy csodamódszert a vérlecsapolásra.

Mellette Duncan (Mahershala Ali), a vén tengeri róka is elkíséri a csapatot, aki eljuttat mindenkit a tiltott, ki tudja hányadik „új” dinószigetre, ahol persze mindent ellepnek a mutáns szörnydinók.

Mert ezek már nem egyszerű őshüllők, hanem genetikai förmedvények: potrohos-tokanyakú repülőszatyor raptorivadékok, vagy éppen a Bucihomlokú MegaRex, amelyek látványterve ugyan érdekes, akár egy újabb Godzilla-filmből is szabadulhattak volna, de ez nem dícséret, az összkép így is kiábrándító.

A készítők egyszerre akarták folytatni az eredeti Jurassic Park örökségét, és közben minden egyes sikeres klisét felhasználni, amit csak engedett a költségvetés. Ez látszik a mellékküldetésen (mert ilyen is van): egy apuka két lányával, valamint a nagyobb lány együgyű fiújával (nem orvosi diagnózis, csak szimplán rendkívül idegesítően buta) sodródtak bele a történetbe, miután vízi dinoszauruszok támadják meg vitorlásukat.

Az alkotók döntéshelyzet elé állítják a „szupercsapatot”: vagy hagyják meghalni a családot, ezzel tovább növelve nézői ellenszenvet, vagy – és itt jön a „briliáns” dramaturgiai húzás – megmentik a családot a biztos haláltól, hogy legalább legyen valakikért szorítani a film alatt.

Mintha kötelező lenne gyereket írni egy Jurassic-sztoriba, mert az első Jurassic Parkban is volt, tehát a produceri logika szerint itt is kell. Minden filmben volt, itt is kell, ennyi a magyarázat.

A film egyszerűen sértő a közönség intelligenciájára nézve. David Koepp forgatókönyvíró karrierjében voltak zseniális szövegkönyvei, de ezúttal az Indiana Jones és a sors tárcsája szintjén alkotott: ötlettelenül, rutinból, legnagyobb alkotói eszköze a káosz volt.

Újra felhasznált jelenetekkel próbál a nézőre hatni, például a konyhás raptoros rész a Jurassic Parkból CTRL+C, CTRL+V módszerrel került át csak a helyszín és a szörnyek mások picit.

Nincs nosztalgiaértéke, csak üres másolat. Az akciójelenetek sokszor követhetetlenek, a CGI olcsó hatású, mosott textúrák, vértelen leszámolások, nincs valódi tét, nem is értem a 16-os besorolást.

Pedig Gareth Edwards rendező elvileg a hatalmas szörnyek bemutatásának specialistája. A 2014-es Godzilla és a Zsivány egyes után azt hihetnénk, ha valaki, akkor ő majd képes feledhetetlenné tenni a dinoszauruszok látványát. Ehelyett egy alultervezett és rendezetlen látványkavalkádot kapunk, amelyből hiányzik a grandiózusság és a földhözragadtság.

Az olcsóság ott is észrevehető, hogy nincs IMAX-verzió, nem invesztált bele a stúdió. Olyan, mintha a stúdió pénzt akart volna spórolni a konverzión és a felvételi technikán.

Bár azt hozzá kell tenni, hogy Edwards forgatási szokásaihoz nem illik egy batár nagy IMAX kamera. Ő tényleg megmutatta már, hogy képes minimál költségvetésből is maximális képi világot bemutatni, mint például a 2023-as Az alkotóban. Hát itt ez nagyon nem sikerült.

A film legnagyobb hibája mégsem a látvány vagy a rendezés, hanem a karakterek és a történet. Egyszerűen nincs kiért izgulni. A zsoldosok sablonfigurák, a család idegesítő, a Don Juan comic relief srácot pedig a néző már az első veszélyes jelenetnél sorsára hagyta volna.

Vannak feszült jelenetek a filmben, például a gumicsónakos rész, amelyet Michael Crichton eredeti Jurassic Park regényéből emeltek át.

Ez a szcéna képes hozni az igazi klasszikus hangulatot, de ez is csak emlékeztet, hogy milyen minőségű lehetne az egész film, ha van mögötte valódi vízió, és tartják a forgatókönyvi fegyelmet. Érdekesség, hogy amikor nem akciójelenet van, hanem a feszültség dominál, akkor tényleg működik Edwards-mozija – lehet, hogy tényleg kéne már egy 18+-os Jurassic-horror.

A zene szintén csalódás: legalább John Williams klasszikus témái megmentik, amikor felcsendülnek, de az új dallamok teljesen feledhetők. A film egészét áthatja a kapkodás, a kreatív döntések hiánya, a sablonos dramaturgia és a stúdiókapzsiság fojtogató szaga. Ez a Jurassic World-rész nem újjászületés, hanem egy kétségbeesett pénzlehúzási kísérlet. Az eredeti 1993-as Jurassic Park óta egyetlen folytatás sem tudott valódi, méltó utódja lenni Spielberg klasszikusának, és ez a film sem fogja megváltoztatni ezt a tényt.

Az első Jurassic World legalább a klasszikus nosztalgiát visszaadta a nézőnek, de ezen kívül tényleg semmit sem tudok mondani a franchise mellett.

Scarlett Johansson kedves mosolya nem éri meg a mozijegy borsos árát. A Jurassic World: Újjászületés túl hosszú, kaotikus, felesleges alkotás, amelyből hiányzik a lélek. A legnagyobb bűne azonban nem az, hogy rossz – hanem az, hogy unalmas és kiszámítható, igazi elvesztegetett potenciál.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

KULT
A Rovatból
Amikor a múlt színpadra lép: így kel új életre Cseh Tamás és Bereményi Géza klasszikusa
Cseh Tamás és Bereményi Géza közel félévszázados, helykereső albuma, a Frontátvonulás fiatal színházcsinálók kezei között született újjá – a különleges előadás július 28-án látható a Városmajori Szabadtéri Színpadon.


Az, hogy egyelőre viszonylag kevesen ismerik a Sicc Production nevét, véletlenül sem az általuk készített előadások minőségéről, sokkal inkább arról tanúskodik, hogy milyen nehéz ma a minket körülvevő zajban kiszűrni a tiszta hangokat.

Aki ugyanis már látta és hallotta a Színház- és Filmművészeti Egyetemen Novák Eszter és Selmeczi György irányítása mellett 2024-ben végzett zenés színészosztály valamelyik produkcióját, az azonnal függő lesz.

És bár első ránézésre a tegnaphoz mintha több közük lenne, mint a mához, jegyezzük meg jól a nevüket, mert valójában ők a jövő.

Kapkodás nélkül, ütemesen épül a repertoárjuk. Eddig bemutatták Nagy Feró kis híján elfeledett, punk-rockoperaként emlegetett Hamletjét, illetve Majd, ha fagy! címmel neoreneszánsz rallyt vezényeltek, éles párhuzamot vonva többek között a százévekkel ezelőtti London és a mai Budapest között. És ha nem is épp Shakespeare korához, de azért a mából szemlélve erősen a régi időkhöz látszik kötődni a 2024 nyarán bemutatott, azóta folyamatosan játszott, fesztiváljáró Frontátvonulás is.

Koncert, színház, koncertszínház a műfaj: Cseh Tamás és Bereményi Géza azonos című albuma jelenti a kiindulópontot a delikát találkozáshoz. Ha már találkozás: Ecsedi a pesti flaszteren futkos fel s alá, hogy rátaláljon barátjára, Vizire, aki két liter kávélikőr elfogyasztása után megvilágosodik, és a Keleti pályaudvarra megy, ami azonban csak egy álpályaudvar, ahova és ahonnan „nem érkeznek és nem is indulnak” vonatok... A játszók szülei (óvatosan mondjuk: nagyszülei...) generációjának jól ismert a létező szocializmusban, a hetvenes évek legvégén fogant kerettörténet, de vajon mi közük mindehhez a mai pesti srácoknak?

Krasznai Vilmos zene- és szövegérzékeny, a muzikális helyzeteket színházivá emelő rendezésében hat fiatalember kelti életre az összes karaktert. Kerek Dávid, Liber Ágoston, Fülöp Kristóf (egyben az előadás zenei vezetője), Turi Péter, Sas Zoltán és Vatamány Atanáz magabiztosan teremt néhány gesztussal és minimális számú kellékkel hiánytalan világot, ami véletlenül sem másolja a nyolcvanas évek egyszerre áporodott és kedélyes hétköznapjait. A frissdiplomás színészek ennél vakmerőbbek, de nagyon is jól teszik, hogy mernek kockáztatni: a mai magyar fiatalok kilátástalansága, reményvesztettsége, a sokakat nyomasztó politikai és társadalmi légkör nem erőszakolt üzenetként, hanem megélt tapasztalatként jelenik meg a színen.

Cseh Tamás-estet sokat láttunk már, fogunk is még, de a Sicc Production Frontátvonulása nem áll be a sorba:

egyes dalokat teljesen újrahangszereltek, másoknak a vokális előadásmódját változtatták meg, és az egész zenei világot szigorú dramaturgiai megfontolások mentén gondolták tovább.

Céljuk egyértelmű: ez az est nem az üres tiszteletről, hanem az emblematikus album és mondanivalója mély értéséről és feltétel nélküli szeretetéről szól. A hat szereplő kézről kézre adja a nyolc hangszert, már csak azért is, mert a szűk, de átjárható cellákból épült jelzésszerű díszlet összezárja őket. És épp ez a lényeg, vagyis az, hogy ők is szorosan összezárnak, és így néznek kihívóan a holnap szemébe.


Link másolása
KÖVESS MINKET: