SZEMPONT
A Rovatból

Boldogabb világban élnénk, ha mindenütt szabad lenne a bevándorlás - derül ki a magyarul is megjelent ismeretterjesztő képregényből

A fordítóval, Ürögdi Barbarával beszélgettünk a bevándorlásról és arról, mennyiben változtathatja meg Bryan Caplan képregénye a hazai diskurzust.


Rendhagyó, képregényes formában jelent meg az idén magyarul is Bryan Caplan “Szabad a pálya - Vajon mit mond a tudomány a bevándorlásról?” című könyve. Az amerikai közgazdász közérthető módon cáfol rá a migrációval kapcsolatos előítéletekre: adatokkal, statisztikákkal támasztja alá, hogy az emberek áramlása globális szinten jótékony hatással bír. De vajon van-e helye ilyen véleménynek a hazai diskurzusban? Hogyan látják a magyarok a bevándorlás kérdését, és mi ezzel szemben a valóság? Ürögdi Barbarával, a könyv egyik fordítójával, a Helpers alapítójával beszélgettünk.

Hogy jött a könyv lefordításának ötlete?

16 éve bevándorlási céget vezetek, de az eredeti végzettségem elméleti nyelvész, műfordító. Tavaly, a korlátozások alatt akadt a kezembe ez a könyv angolul. Akkor még nagyon friss volt, elolvastam, megtetszett. Úgy döntöttünk, hogy itthon is kiadjuk: hárman fordítottuk, én a grafikus részeket, de a többi fordító is a Helpers munkatársa.

Célotok volt szembeszállni a kormányzati propagandával, vagy csak általánosabb képet szerettetek volna nyújtani a magyar olvasóknak?

Inkább a bevándorlással kapcsolatos kommunikáció és diskurzus, amivel szembemegyünk. Ez itthon elsősorban a menekültkérdésre korlátozódik: az átlagemberek nagy része nincs tisztában a bevándorlás típusaival, például, hogy mi számít legális, illetve illegális bevándorlásnak. Jelenleg kevés szó esik a migráció előnyeiről, arról annál több, hogy mi legyen a kerítésnél sorakozó menekültekkel.

A könyvet egy radikális bevándorláspárti közgazdász írta, de számunkra nem csak ez a lényeg.

Caplan nagyon sok szempontot körbejár, amelyek a hazai diskurzusban nem jelennek meg, ráadásul tudományos, objektív számokra és tényekre alapoz. Ezt akarjuk eljuttatni az emberekhez, nem egy adott véleményt. Döntsék el, mit gondolnak a bevándorlásról, de legalább legyenek vele tisztában, mi is az!
   

Milyennek látod a hazai migrációszabályzást? Összhangban van azzal, amit a kormányzati kommunikáció sugall?

Ami a migránskérdést illeti, azt Európának közösen kell kezelnie, de Magyarország szuverén joga kialakítani a saját bevándorláspolitikáját. Ez sokakat meglephet, de a hazai szabályzás elég megengedő - sőt, az egyik legmegengedőbb Európában, igaz, nem feltétlenül a menekültekkel szemben. A bevándorlási kérdések jelentős része ugyanis nem róluk szól, hanem teljesen bevett formák szerint történik. Ilyen a családegyesítés, a munkavállalási engedély, az üzleti célú bevándorlás, az állampolgárság megszerzése.

A kormányzati kommunikáció azt az érzést kelti, hogy az ország bevándorlóellenes, ami pedig tényszerűen nem igaz. Éppen ezért a mi célunk nem a meglévő szabályzás módosítása, hanem a közvélemény tájékoztatása. Mi a bevándorlás? Kik azok a bevándorlók, és miért jó őket beengedni? Milyen szempontok merülnek fel egyáltalán, ha erről vitatkozunk? Ezekre a kérdésekre ad választ a “Szabad a pálya”.

Azt mondod, Caplan radikálisan pozitív képet fest a bevándorlásról. Ti ezzel mennyire tudtok azonosulni?

A radikális álláspontok mindig lelkesítőek, aztán persze elkezded árnyalni, gondolkozni rajta. Persze, Caplan felvetései provokatívak, de ő sem gondolja, hogy egyik napról a másikra teljes mértékben meg lehet változtatni a közvéleményt. Azt is leírja, miért jó, ha megjelennek extrém elképzelések a diskurzusban: ha a politikában felbukkan egy-egy Bernie Sanders, vagy hazai példával élve például a Kétfarkú Kutya Párt, ha meg nem is választják őket. Az extrém álláspontok szélesítik az amúgy sokszor beszűkült diskurzust.

Én nem vagyok közgazdász, de lelkesítőnek tartom, hogy ilyen művek is megjelennek. Caplan ráadásul nem csupán naiv módon moralizál, figyelmen kívül hagyva a gazdaság kérdéseit: ehelyett kutatásokra alapoz.

Könyveket azért írnak emberek, hogy vitákat indítsanak, gondolatokat ébresszenek, nem azért, hogy egyetértsenek velük. Ezt a célt a “Szabad a pálya” el is érte. Fontos, hogy az ilyen művek az egyetemista, gimnazista korosztályhoz is eljussanak Magyarországon, akik remélhetőleg nyitottabbak arra, hogy az ilyen kérdéseket továbbgondolják.

Jól fogy a könyv? Tényleg megvan nálunk a maga közönsége?

Amennyire tudom, elég jól fogy, de pontos infóim nincsenek a terjesztőtől, mert még friss a kiadvány.

Elég sok sajtótermékben írtak rólunk cikkeket, elsősorban támogató hangnemben. Ráadásul a jövő héten, október 19-én, egy nyilvános vitára is sor kerül majd, amelyen Bryan Caplan mellett Orbán Balázs, a miniszterelnök politikai igazgatója és Kováts András migrációkutató, a Menedék - Migránsokat Segítő Egyesület igazgatója vesz részt. Nagyon ritka, hogy a kormány képviselője ilyen szereplőkkel, független moderátorral vállaljon vitát, ráadásul teljesen nyilvánosan – az esemény élőben követhető lesz Fb Live-on is. Ez még tudományosabb irányba terelheti a diskurzust a könyvvel kapcsolatban: szeretnénk, ha nem aktuálpolitikai dobálózás, hanem építő vita alakulna ki.

Véleményed szerint nálunk honnan ered a bevándorlóellenesség?

Itthon és Amerikában is elmondható, hogy az úgy nevezett bevándorlóellenesség sokszor inkább a rasszizmusból fakad. Gondolj csak bele: senkinek az égvilágon semmi baja sincs az idetelepülő amerikai cégvezetőkkel, francia séfekkel, svéd diákokkal. Minél látványosabban máshogy néz ki az illető, mint mi, annál alacsonyabb helyre rangsoroljuk.

A kormányzati politika érdeke, hogy ezt a kettőt - mármint a bevándorlóellenességet és a rasszizmust - összemossa. Amikor kiírják plakátra, hogy “Magyarország nem kér a migrációból”, valójában arra utalnak: nem kérjük a színesbőrűeket, azokat, akik nagyon mások, mint mi.

Persze, Európában ilyet nem lehet leírni. Ezért inkább úgy tesznek, mintha a bevándorlók mind kerítés alatt bemászó arab vagy fekete migránsok lennének. Eközben megfeledkezünk a békésen itt élő 200 ezer külföldiről, akik jelentős része fehér bőrű. Ez a szám amúgy elég alacsony; Nyugat-Európában a bevándorlók inkább a lakosság 10+ százalékát teszik ki.

Az ide bevándorló amerikaiak nem is tekintik magukat bevándorlónak, csak úgynevezett expatnak, tehát más a szóhasználat is: a velük foglalkozó cégeket is előszeretettel hívják relokációs cégnek. Ezáltal is bebetonozódik a társadalomban az elképzelés, hogy a bevándorló a kisebbségi, aki ide akar jönni. Beszédes adat egyébként, hogy a világ menekültjeinek 84 százalékát a származási országnál szegényebb és nem gazdagabb ország fogadja be.

Hogy tapasztalod, csökkent a külföldiek bevándorlási hajlandósága a kormánypropaganda miatt?

Nem csökkent, de tudni kell, hogy sok ügyfelünk jön diktatúrákból, ezért tisztában vannak vele, hogy a politikai üzenet nem minden esetben képezi le a hétköznapi realitást. Ők éppen azért döntenek a távozás mellett, mert nem értenek egyet azzal, ami a hazájukban zajlik. Igaz, néha megkérdezik, mennyire lesznek itt biztonságban, mennyire utálja a magyar közvélemény a bevándorlókat.

A propaganda a vállalatok hozzáállását viszont befolyásolja, akik kétszer is meggondolják, hogy ilyen országba hozzák-e a munkavállalóikat. Magyarország inkább a nagytőkére hajt, de egy egészséges gazdaságban nagy szerepet kapna a KKV szektor is, és egy pártucat vagy 100-200 főt foglalkoztató, agilis külföldi vállalat simán dönt úgy, hogy nem jön ide az idegenellenes kommunikáció miatt. Nálunk ez a szektor nem prioritás, kormányzati szinten sem a hazait, sem a külföldit nem támogatják eléggé.

Elmondható ugyanakkor az is, hogy sok amerikai konzervatív rajong Orbánért és a magyar kormányért. Ők saját elmondásuk szerint szeretnének olyan országban élni, ahol ilyen fontos a határvédelem. Szerintem meg elég abszurd, ha külföldiek számára szimpatikus, hogy védjük a határainkat a külföldiektől.

Számos frázist puffogtatnak a migránsokról, vannak egymásnak ellentmondó állítások. Klasszikus példa: “Idejönnek, elveszik a munkánkat, és még csak nem is dolgoznak!” Kitér a könyv a hasonló sztereotípiákra is?

A könyv végigveszi az olyan közhelyeket, mint hogy a migránsok anyagi terhet jelentenek, elveszik a munkánkat, vagy épp nem akarnak beilleszkedni. Nagyon sok adattal támasztja alá, hogy ezek az előítéletek nem állják meg a helyüket, sőt, gyakran az ellenkezőjük igaz. A Magyarországon munkavállalási engedéllyel rendelkező külföldiek például ugyanannyi adót és járulékot fizetnek, mint a magyarok. Ezzel szemben sok szolgáltatást igénybe sem vesznek: sokan nem itt töltik a nyugdíjaséveiket, nincsen gyerekük, vagy ha van is, nem a hazai közoktatásban, hanem privát iskolában tanul. Emellett minimum 8 évig szavazati joguk sincsen.

Caplan legfőbb érve azonban, hogy a bevándorlástámogatás nem karitatív dolog. Aki idejön dolgozni, adófizető polgár, ahogyan az ide jövő cég is adót fizet. Ha sikeresen működik, értéket teremt az ország számára. Nem a magyar gazdaság támogatása áll tehát szemben a humanitárius nézőponttal. Nem az a kérdés, jófejek vagyunk-e, odaadjuk-e az utolsó szelet kenyerünk felét. Caplan szerint az egész emberiség fejlődéséhez hozzájárul, ha nincsenek az emberek röghöz kötve, hanem hagyjuk őket arra áramolni, ahol a számukra legértékesebb életet tudják élni.

A statisztikák jórészt Amerikából származnak. Nem lehet, hogy Magyarországon kevésbé lehet belőlük érvényes következtetéseket levonni?

Caplan főleg Amerikára vonatkozó kutatásokra alapoz, de globálisan alkalmazhatónak tartja a gondolatait. Amerikában valóban speciálisabb a helyzet, hiszen nem egy nemzetállamról van szó, mások a gazdasági feltételek. Ezzel együtt - mint a fenti példából is látszik - sokan hangoztatnak Orbánéhoz hasonló álláspontot, épp csak valamivel árnyaltabban.

Ugyanakkor Magyarország sem volt mindig ilyen egyszínű, mint ma: nagyon sok a történelmi nemzetiség. A világ nagyrésze sokszínű, vándorol. Caplan épp az Európai Uniót hozza fel pozitív példaként. Az EU a kívülről jövő migrációra változó mértékben nyitott, de a határok belső megnyitása (szerinte legalábbis) óriási sikersztori. Ha belegondolunk, néhány generációval korábban ezen országok lakossága még világháborúkban ölte egymást. Ma pedig működik a piac, áramlik a munkaerő, van igény és nyitottság szabadabban élni.

Caplan a magyarokat is kritizálta, mondván: álszent dolog, hogy egyesek bevándorlásellenesek, miközben ők maguk is munkát vállalnak Nyugat-Európában.

Ez is hasonló ahhoz, ahogyan az amerikai bevándorlók képzelik a saját helyzetüket. Mintha ránk nem vonatkoznának azok a dolgok, amiket a világról állítunk. Ismerek olyat, akinek tíz éve kinn dolgozik a gyereke Írországban, mégis bevándorlásellenesnek tartja magát.

Nem értjük meg, hogy a szabadságjogok korlátozása mindenkire vonatkozik: ha ezt támogatjuk, az előbb-utóbb ránk is hatással lesz. Mi nem a kerítésnél várakozó elesettek, és nem is az angolszász állampolgárok szintjén gondolunk magunkra, hanem valahol a kettő között, mondván: ha Angliában is vagyok kamionsofőr, legalább akkor sem vagyok afgán.

Mennyiben befolyásolhatja a Covid, illetve a poszt-Covid helyzet a nagy néptömegek mozgását?

Caplan két nagy kritikát kapott: az egyik, hogy a klímaválság kérdését nem járja körül a könyvben, ahogyan azt sem, milyen hatásai lehetnek, ha a migráció következtében növekszik a globális termelés. A másik kritika épp ez, tehát a vírushelyzet globális kezelése, hiszen a migráció elviekben tovább ronthatja a helyzetet. A szerző többek közt a magyar Élet és Irodalomban is reagált ezekre a bírálatokra. Elismerte, hogy ezekre a jelenségekre valóban ki kellett volna térnie, igaz, a könyv 2019-ben, tehát még a Covid-járvány előtt jelent meg.

Ami biztos, hogy a régiónként meghozott utazási korlátozások megelőztek minden oltási kampányt. Jelenleg is csak oltással és teszttel lehet utazni, a mi ügyfeleink is 100 százalékban be vannak oltva és rendszeresen vannak tesztelve, mert éppen az utazás kényszeríti őket erre. Hatékony nemzetközi standardok alakultak ki a karantént, teszteket, maszkhordást illetően. Ez önmagában jó példa, hiszen a hatóságok világszinten gyorsan reagáltak a járványra, hogy a nemzetközi mozgás ne járjon nagyobb kockázattal, mint például egy adott közösségben összejárni.

A Helpers egyik alapítójaként a migráció is szakterületed. Mivel foglalkozik ez a cég?

2004-5 telén indultunk, az eredeti profilunk személyi asszisztencia, segítségnyújtás volt az itt élő külföldiek részére. Ma már több lábon állunk: a vállalkozásindításban segítünk a külföldieknek a KKV szektorban. Körülbelül egyharmaduk ide is települne, ők tartózkodási engedélyt kérnek a maguk és családjuk számára, így a bevándorlási csapatunk üzleti célú bevándorlással, és emellett állampolgársági kérelmekkel, munkavállalási engedélyekkel is foglalkozik. A harmadik láb a könyvelés a külföldi tulajdonú kis- és középvállalatok részére, így összefoglalóan a Helpers profilja “Business and immigration services”. Szinte a világon minden nációval dolgoztunk már: 152 országból volt ügyfelünk, míg az ENSZ nyilvántartásában 193 állam szerepel - már nem sokkal maradunk el ettől a számtól.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


SZEMPONT
A Rovatból
Szél Bernadett: A szakma tudta, és figyelmeztette a kormányt, hogy nem fogja bírni a Duna, de a Fidesz egy ponton túl masszívan a klímacélok ellen harcolt
Szél Bernadett volt országgyűlési képviselő a Fidesz-kormányok felelősségét firtatja a jelenlegi energiaválságban. Szerinte a Duna rekordalacsony vízállása és a paksi atomerőmű leterhelése előre látható volt, de a figyelmeztetéseket lesöpörték.
M.M. / Fotó: - szmo.hu
2026. augusztus 06.



Szél Bernadett volt országgyűlési képviselő szerint a mostani hőség, aszály és a Duna rekordalacsony vízállása miatti energia- és vízellátási válság nem az elmúlt hetek, hanem az elmúlt tizenhat év kormányzati mulasztásainak az eredménye.

Posztjában úgy fogalmaz, a Fidesznek „tizenhat éve volt” felkészíteni az országot, méghozzá „kétharmaddal, rendeleti kormányzással, ezermilliárdnyi uniós forrással és gyakorlatilag korlátlan politikai hatalommal”.

Írását azzal kezdi, hogy miközben „az ellenzéki Fidesz épp négy hetet kér számon Magyar Péteren”, ő „tizenhat évet” kér számon a Fideszen. Hangsúlyozza, hogy nem utólag okoskodik, hiszen parlamenti dokumentumok és bírósági ítéletek sora bizonyítja, hogy időben jelezte a veszélyeket.

Úgy látja, a Fidesz-kormányok mindenben válságot láttak – a migrációtól a genderkérdésig –, „csak az egyetlen valós problémával nem voltak hajlandók foglalkozni: az elkerülhetetlenül begyűrűző klímaválsággal és a szükséges alkalmazkodással!”.

A jelenlegi helyzetet úgy írja le, hogy „a hőség, az aszály, a Duna katasztrofálisan alacsony vízállása és túlmelegedése, valamint az energia- és vízellátási gondok egyszerre omlanak rá Magyarországra”. Felidézi a fideszes politikusok nyilatkozatait: Bóka János szerint „erre fel kellett volna készülni”, amire Szél azt javasolja, „írja fel szépen magának a tükörre”. Németh Balázs megjegyzésére, miszerint már nyár elején lehetett látni hogy baj lesz, azt írja: „Nem 2010 lehetett látni, hogy baj lesz.”

Rétvári Bence felvetésére pedig, miszerint a kormánynak négy hete volt cselekedni, úgy reagál: „Nem, az előző kormánynak 16 éve és RENGETEG PÉNZE lett volna cselekedni.”

A volt képviselő felidézi, hogy már 2014-ben felhívta a figyelmet a paksi bővítés hűtővízigényével és a Duna alacsony vízállásával járó kockázatokra. Szerinte

„A SZAKMA TUDTA, és FIGYELMEZTETTE A KORMÁNYT, hogy nem fogja bírni a Duna; ők is tudták.”

A kormány válasza erre szerinte nem egy nyílt vita volt, hanem a szerződések titkosítása és az adatok elzárása. Emlékeztetett, hogy Orbán Viktor „az évszázad üzletének”, Lázár János pedig „az elmúlt negyven év legjobb bizniszének” nevezte Paks II-t.

Szél kitér arra is, hogy a szakma egy diverzifikált energiamixet javasolt. 2015-ben törvényjavaslatot nyújtott be a napelemekre és szélerőművekre kivetett környezetvédelmi termékdíj eltörléséért, mivel abszurdnak tartotta, hogy a kormány „környezetszennyező termékként” adóztatja a tiszta energiát. A Fidesz ezt lesöpörte.

Később képviselőtársaival együtt tízmilliárdokat javasoltak a környezetvédelmi és vízügyi rendszer megerősítésére, de ezeket a módosításokat is elutasították, sőt, „hangosan falkában röhögték ki” a javaslattevőket.

Írt a lakossági energetikai korszerűsítések elmaradásáról is: egy 150 milliárd forintos uniós programból hárommillió háztartás újulhatott volna meg, de Lázár János közölte, a forrásokat inkább állami épületekre fordítják.

Ezzel a Fidesz szerinte „nemcsak támogatást vett el a családoktól. Elvette annak lehetőségét is, hogy Magyarország kevesebb energiát fogyasztó, válságállóbb ország legyen.”

A szélerőműveket szerinte „gyakorlatilag betiltották”, és megemlíti, hogy 2019-ben hiába kérdezett rá a Nemzeti Energia- és Klímatervvel kapcsolatban a hálózatfejlesztés szükségességére, amiről a kormány is tudta, hogy elengedhetetlen lenne. „Vagyis pontosan tudták, mit kellene megcsinálni. Mégsem csinálták meg.”

Szóba hozta a Mátrai Erőmű 2020-as állami megvásárlását is, ami miatt feljelentést tett. Úgy látja, „egy pénzügyileg kivéreztetett, veszteséges, jelentős környezetvédelmi kötelezettségekkel terhelt erőművet vettünk vissza az adófizetők pénzéből”.

A volt képviselő szerint a Fidesz nemcsak nem foglalkozott a problémával, de egy ponton túl „masszívan a klímacélok ellen harcolt”.

Felidézi, amikor Orbán Viktor 2019-ben megvétózta az EU 2050-es klímasemlegességi célját, Gulyás Gergely válasza az volt: „Nincs ok a sietségre”, egy fideszes bizottsági elnök pedig úgy reagált: „Nem kerget bennünket a tatár.”

Szél bírósághoz fordult a vétó előkészítő anyagainak kiadásáért, és első fokon nyert is. Amikor pedig azt kérte, Orbán Viktor számoljon be a vétóról a parlamentben, „Kövér László segítségével inkább átírták a törvényt”, és megszüntették a miniszterelnök beszámolási kötelezettségét. A Fidesz–KDNP képviselői a klímaválságról kezdeményezett rendkívüli parlamenti ülést is bojkottálták.

Szél szerint a Fidesz „leépítette azt az intézményrendszert is, amelynek az országot fel kellett volna készítenie”, például megszüntették az önálló környezetvédelmi minisztériumot. A 2010-ben még 400 fős tárca kapacitása egy 70 fős államtitkárságra olvadt.

Még Áder Jánost is kérte, hogy lépjen közbe, de szerinte „elnök úr inkább Kék Bolygózott a Kossuth rádióban; a pénzt köszöni, ennyike.”

Posztját azzal zárja, hogy az autokrácia „elveszi az állam tanulási képességét is”.

Szerinte a Fidesz tizenhat év alatt „nem felkészítette, hanem kiszolgáltatottabbá tette Magyarországot”. Úgy véli, most úgy tesznek, mintha az ország története négy hete kezdődött volna. „Nem, nem és nem” – írja, majd hozzáteszi: „Itt vagyok, ott voltam, emlékszem és esélyük sincs arra, hogy elfelejtsük.”


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
SZEMPONT
A Rovatból
Vona Gábor: Magyar Pétert csak egyvalaki tudja megállítani
A politikus szerint sem az ellenzék, sem a sajtó nem képes megállítani a kétharmados többséggel kormányzó Magyar Pétert. Úgy véli, egyedül a Tisza Párt saját szavazóbázisa tudná korlátok közé szorítani a miniszterelnököt, ha jeleznék elégedetlenségüket.
F. O. - szmo.hu
2026. augusztus 05.



A Médiapiac című műsorban fejtette ki véleményét Vona Gábor, a Második Reformkor Párt elnöke, aki eredetileg a halál témájáról beszélt volna, de a közelmúlt eseményei miatt inkább az aktuálpolitikára terelődött a szó. A politikus a beszélgetés elején azonnal reagált arra a hírre, hogy visszavonták az M1 Híradó újonnan kinevezett főszerkesztőjének és műsorvezetőjének megbízatását, miután Magyar Péter miniszterelnök egy kommentben fejezte ki nemtetszését.

Vona szerint már a két név, Hajdú Gábor és Borsa Miklós felmerülése is hiba volt a közmédia megújítása kapcsán. Úgy véli, a másik, talán még súlyosabb hiba, hogy a miniszterelnök kommentje kellett a döntés visszavonásához.

„A miniszterelnök ezek szerint lényegében kézi vezérléssel, bemondásra tud beavatkozni a kommentben, még csak nem is egy hivatalos levélben vagy egy magántelefonhívásban, hanem kommentben, nyilvánosan teszi helyre, »a közszolgálati tévét«” – fogalmazott.

Szerinte ez a lépés nem a demokratikus érzésünket erősíti. „ Magyar Péter miniszterelnökként mindent kézben akar tartani, és mindent ő akar irányítani és korrigálni, ha szükséges” – mondta.

Mélyebb, rendszerszintű gondot lát az ügyben.

„Itt az igazi, súlyos probléma most nemcsak az, hogy kommunikációsan ez egy rosszul kezelt konfliktus, hanem egy működési elv, egy antidemokratikus működési elv jelenik meg így a szőnyeg alól”

– jelentette ki. Szerinte ha ez a fajta „kommentben kormányzás” lesz a norma, az hosszabb távon komoly problémákat vet fel.

A Tisza Párt fejlődési ívét is kritikával illette, mondván, a párt nem kormányzásra, hanem egy rendszer leváltására kapott kétharmados felhatalmazást. Szerinte egy semmiből jött, tapasztalatlan politikusokból álló pártnak két év alatt nem lehet felkészülni egy kétharmados kormányzásra.

„Nincs meg az a szamárlétra sem, hogy elindulsz, kialakítod a saját értékrendedet, programodat, bejutsz az Országgyűlésbe, növekedsz, kudarcokkal szembesülsz, hanem lényegében egyből, szinte a semmiből. És szerintem ez a fajta unorthodox szervezetfejlődés, vagy közösségfejlődés, előbb-utóbb benyújtja a számlát” – magyarázta.

A kialakult vízválság kapcsán a politikai egység hiányát emelte ki. Felvetette, hogy a pártok frakcióvezetői közös sajtótájékoztatót is tarthattak volna, hogy a nemzeti egység képét mutassák. „Mi lett volna, hogyha ebben a helyzetben a parlamenti pártok frakcióvezetői azt mondják, hogy ez most egy olyan helyzet, hogy tudjuk, mindannyiunk »hardcore« szavazóinak nem fog tetszeni, hogy itt áll mellettem a másik, de most egy olyan helyzet van, hogy ezt be kell nyelnie a saját szavazóbázisunknak, és mi itt most közösen vagyunk” – vázolta fel a lehetőséget. Véleménye szerint ezek az „out of the box” kilépések hiányoznak a magyar politikából.

Élesen bírálta a jelenlegi politikai kultúrát, amelyet „keresleti politikának” nevezett, ahol a pártok azt nézik, mit akarnak hallani az emberek, ahelyett, hogy „kínálati politikát” folytatnának, azaz valódi programokkal és értékrenddel állnának elő. Szerinte a miniszterelnököt egyedül a saját szavazóbázisa állíthatná meg, ha jeleznék, hogy bizonyos lépések már nem elfogadhatók számukra.

„Most Magyar Pétert én nem tudom megállítani, te se, a sajtó se, senki nem tudja, kétharmada van. Egyvalaki tudja megállítani: a Tisza szavazóbázisa. Nekik kellene ilyenkor jelezni, hogy ez nem oké” – mondta.
A teljes beszélgetés:

Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

SZEMPONT
A Rovatból
„Annyit értenek a nukleáris energiához, mint ló a mozijegyhez” – a Paksi Atomerőmű fideszes vezetését bírálta a volt MVM-főnök
Mártha Imre, a Magyar Villamos Művek egykori vezérigazgatója élesen bírálta a paksi atomerőmű jelenlegi vezetését. Szerinte a menedzsment szakmai felkészültsége nem megfelelő, a létesítményt valójában a kétezer fős szakmai stáb működteti.


Mártha Imre, a Magyar Villamos Művek korábbi vezérigazgatója az ATV Egyenes Beszéd című műsorában beszélt arról a 2018-as leveléről, amelyben már akkor a paksi atomerőmű hűtési problémáira és a Paks II projekt aggályaira hívta fel a figyelmet. A volt MVM-vezér szerint a 2018-as figyelmeztetései bejöttek. Azt mondta, nem örül ennek. A Süli János akkori miniszternek írt levelében két kulcsmondat szerepel, az egyik, hogy „jelenleg üzemelő Paks I végletekig kihasználja a Duna folyóvíz adta hűtési lehetőségeket”, a másik pedig, hogy „egyszerűen nincs és nem is lesz megfelelő mennyiségű víz a Dunában.”

Mártha szerint „az a baj, hogy szerintem most sokkal nagyobb a gond, mint amit a levélben leírtam.”

Kifejtette, hogy a Paks I atomerőmű jelenleg a nyolc turbinából eggyel, a négy reaktorból pedig egy csökkentett teljesítményűvel üzemel, ami egyáltalán nem felel meg a tervezett működési állapotnak. Bár az orosz gépkönyvek említik ezt a lehetőséget, de nem heteken vagy hónapokon át tartó üzemre tervezték. A helyzetet egy hasonlattal írta le:

„Ez olyan, mintha egy Forma 1-es autóval a budapesti belvárosban döcögnénk, megállással indulva, 5 km/órás sebességgel.”

A paksi szakemberek munkáját zseniálisnak nevezte, akik ebben a helyzetben is képesek működtetni az erőművet. Ugyanakkor élesen bírálta az atomerőmű jelenlegi vezetését.

Úgy fogalmazott, az erőmű egy félkatonai szervezet, amelynek élén jelenleg „egy bukott fideszes energiahivatali elnök [Horváth Péter Jánosra gondol - a szerk.] ül, és a felügyelő bizottság élén pedig egy Fidesz által indított országgyűlési képviselő, aki úgy tudom, hogy nem nyerte meg a körzetét [itt pedig Steiner Attilára].”

„Ők ketten szerintem annyit értenek a nukleáris energetikához, mint ló a mozijegyhez. Nem ők viszik a művet. Az a kétezer ember viszi, aki ott éjjel-nappal azon dolgozik, hogy ez az egy turbina és az a fél reaktor terhelés működjön.”

Mártha szerint a kormányzati kommunikáció is ezt tükrözi, mivel a miniszterelnök helyszíni látogatásai során nem a felsővezetőkkel, hanem a műszaki vezérhelyettessel mutatkozik. Úgy véli, egy atomerőmű esetében nem szerencsés, ha törések vannak a menedzsment és a szakszemélyzet között.

A jelenlegi, csökkentett teljesítményű üzemmód fenntarthatóságával kapcsolatban bizonytalanságát fejezte ki. Azt mondta, a blokkvezérlő mérnökök bravúrja, hogy a rendszer így is működik, de abban nem biztos, hogy ez hetekig vagy hónapokig tartható.

A legnagyobb veszélynek azt tartja, ha az utolsó blokk is leállna. „Ha ne adj isten Paks leáll, mert elfogy a víz, akkor egy 2000 megawattos termelőberendezés átfordul az ország egyik legnagyobb fogyasztójává.”

Míg egy működő blokk képes „megfűteni” a másikat az újraindításhoz, a teljes leállás és kihűlés utáni újraindítás rendkívül nehézkes lenne. Egy régi példát említett: „Ez utoljára több mint 40 éve ezelőtt indult el hideg állapotból, ahhoz külön kazánparkot építettek a szovjetek, és arról a kazánparkról fűtötték meg az első reaktort.” Hozzátette, hogy ezt a kazánparkot már évtizedekkel ezelőtt lebontották.

A jelenlegi helyzetet, amikor a Duna vízszintje centikre van a leállástól, „hajmeresztő pillanatnak” nevezte.

A reaktorok élettartamára is káros a gyakori leállítás és újraindítás. Az orosz tervek szerint ezeket a blokkokat folyamatos, teljes terhelésű üzemre tervezték, a le- és felterhelés fogyasztja az élettartamukat. Emlékeztetett, hogy a románok a cernavodai atomerőműnél hasonló problémákkal küzdenek, és négy uszályt süllyesztettek el a Dunában, hogy egy mesterséges küszöbbel megemeljék a vízszintet.

Mártha Imre beszélt egy lehetséges megoldási javaslatról is, amelyen a budapesti közüzemek a Műszaki Egyetemmel közösen dolgoznak.

A projekt célja egy 120 kilométeres távvezeték kiépítése Paks és Budapest között, a Duna nyomvonalán, amellyel az atomerőmű hulladékhőjét lehetne eljuttatni Budapestre és az útba eső városokba távfűtési célra.

Ez szerinte Pakson is segítene, mert a jelenleg a Dunába engedett hőt hasznosítani lehetne. Konkrét becslést is mondott: „A mi számításaink szerint, ami még nagyon előzetes, egy ilyen 150-200 megawatt hőt, teljesítményt ilyenkor is el lehetne hozni, ami most egyébként az élethalál közötti különbség.” Hangsúlyozta, hogy ez egy többéves projekt.

A Paks II beruházás kapcsán megismételte korábbi aggályait. Szerinte a jelenlegi helyzetben a Dunába már egyetlen megawattnyi plusz hőteljesítményt sem lehetne beengedni, ezért Paks II esetében elkerülhetetlen lesz hűtőtornyok építése. Ez a Heller-Forgó-féle technológia ismert és működő, de megépítése az egész projekt újratervezését, újraengedélyeztetését és jelentős költségnövekedést vonna maga után.

A nagyméretű atomerőművek építését mára elavult koncepciónak tartja, a Paks II projektet egy kihalásra ítélt mamuthoz hasonlította.

Felidézte, hogy már évekkel ezelőtt megjósolta, hogy az Európai Unió a tiltott állami támogatás és a szabványok miatt sem fogja engedélyezni a projektet az eredeti formájában.

„Most olyan érdekes, hogy én ezt megmondtam, csak senki nem hitte el.”

Ehelyett a Paks I blokkok üzemidejének meghosszabbítását tartaná a legfontosabbnak, akár 80 éves korig, ahogy arra amerikai példák is vannak. Kritizálta a kormány korábbi „szélerőmű frászát”, mondván, ha az elmúlt 16 évben épültek volna szélerőművek, azok most jelentősen kiegészíthetnék a napelemparkokat, és könnyebb helyzetben lenne az ország.

Teljes interjú:

Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

SZEMPONT
A Rovatból
Takács Péter: Majka áldozatpózba vágta magát, miután tengerparti képpel hergelte azokat, akiknek nem tetszett a hétvégi energiazabáló nagykoncertje
A fideszes politikus odaszúrt a rappernek, aki egy fenyegető üzenet miatt lemondta egy erdélyi koncertjét. Takács arra is kitért, hogy szerinte „Magyar Péter napi szintű hergeléséből, uszításából milyen indulatok fakadnak.”
Maier Vilmos - szmo.hu
2026. augusztus 05.



„Bele kéne lőni a fideszeseket a Dunába” – ezzel a kommenttel illusztrálta Takács Péter fideszes országgyűlési képviselő egy Facebook-posztban, hogy szerinte milyen indulatokat kelt Magyar Péter kommunikációja.

A képviselő a bejegyzés végén feltette a kérdést: „Ez már Szeretetország, tessék mondani?”

A poszt elején Majka életveszélyes megfenyegetéséről ír, ami miatt a rapper lemondta egy erdélyi koncertjét.

Takács szerint szerint Majka „áldozatpózba vágta magát, miután tengerparti képpel hergelte azokat, akiknek nem tetszett a hétvégi energiazabáló nagykoncertje.”

Úgy látja, ilyenkor „gyorsan el kell játszani az áldozatot és be kell mutatni, hogy bizony az őt joggal kritizálók képesek lennének akár gyilkolni is, hát ki hallgatná meg a véleményüket.”

Leszögezte, hogy „persze, fenyegetni bárkit is, az nem elfogadható dolog”, majd áttért a saját oldalán tapasztaltakra. Állítása szerint egy kommentelő „remek ötlettel” állt elő az egyik posztja alatt a Duna vízszintjének megemelésére.

A képviselő idézte is a szerinte „briliáns” megoldást: „Bele kéne lőni a fideszeseket a Dunába, hogy a belőlük képződött medergát emelje a vízszintet.”

Takács szerint „ez csak egyetlen példa arra, hogy Magyar Péter napi szintű hergeléséből, uszításából milyen indulatok fakadnak.”

Hozzátette, mások ennél tovább is mennének: „Egyesek csak sárga csillaggal jelölnék a fideszesek lakását, más nem állna meg itt.”

Majka lemondott koncertjéről itt írtunk részletesebben:


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk