Bérczesi Robi: A koncertek jelentik a hetem fénypontját
Bérczesi Róbert a legnagyobb hatású magyar szövegírók egyike, akinek dalait generációk fedezték fel maguknak. A hiperkarma frontemberének életét gyakorlatilag végigkísérte a kábítószer, amire többször is ráment a zenekar: először 2007-ben oszlottak fel, majd egy 2011-es rövid életű visszatérést követően újabb két és fél év maradt ki. Aztán tavaly, amikor már szinte senki nem adott rá esélyt, Robinak mégis sikerült kimásznia a mély gödörből – ezúttal úgy tűnik, végleg. Az újrakezdés nehézségeiről beszélgettünk.
– Úgy látom, újra növeszted a hajadat. Megbántad, hogy annak idején levágattad teljesen rövidre?
– Egyáltalán nem bántam meg, mivel a hosszú hajat rendszeresen ápolni kell. És mivel a kemény drogozás tulajdonképpen főállás volt nekem, nem volt praktikus. Most viszont már van időm foglalkozni vele, például hetente kétszer megmosni. A drogos időszakomban olyan is előfordult, hogy egy teljes évig nem mostam meg.
– Több mint egy éve tiszta vagy. Hogy tekintesz vissza erre az időszakra, mit sikerült bepótolnod abból, amit a megelőző tizenvalahány évben elmulasztottál?
– Ami a legfontosabb, és elsőként eszembe jut, hogy végre sikerült befejezni és kiadni a hiperkarma végtelenség óta húzódó harmadik nagylemezét. Ezen kívül
Amíg drogoztam, nyilván nem, de már gyerekként se jöttem ki velük. Teljesen különállóan léteztem tőlük, hiába laktunk együtt, még az étkezésekre sem csatlakoztam hozzájuk. Amikor ők befejezték, akkor jöttem ki a szobámból és egyedül megebédeltem.
– Újra turnéztok a hiperkarmával, mik az eddigi tapasztalataid, hogy bírod a tempót?
– Olyan állapotban vagyok most, hogy a hetem fénypontját az az átlagosan kétszer másfél óra jelenti, amit színpadon töltök.
Ekkor érzem magam legjobban, elfeledkezem a depressziómról és arról, mennyi időt, pénzt eltékozoltam a drogozással töltött évek alatt. Átadom magam a zenének, olyankor minden tökéletes.
Sokkal jobb így, tisztán zenélni.
– Milyen az összhang a zenekaron belül, szoktatok időt tölteni egymással a koncerteken kívül is?
– A próbákon és a koncerteken kívül nem nagyon találkozunk. Én nem járok el kocsmázni, igazából ők se különösebben, inkább családoznak, vagy az egyéb projektjeikben vesznek részt. De a turné során együtt töltött időt nagyon élvezzük, rengeteget nevetünk és az adott hétvége után mindig küldünk egymásnak egy körüzenetet, amiben leírjuk a benyomásainkat az előző koncertekről.
– Melyik volt eddig a legemlékezetesebb állomás?
– Mi mindegyik helyszínen ugyanolyan intenzitással játszottunk, kimondatlanul is odatettük magunkat. Még Frenk is azt mondta, hogy nagyon egyben van most a zenekar, pedig amúgy a legkritikusabb mindannyiunk közül. Talán a szegedi és a debreceni buli volt a legkiemelkedőbb a tavaszi turnén, de a többire sem panaszkodom. Reméljük, hogy a Parkban is jó idő lesz, illetve a műsor is pont beérik addigra. Az új albumról egyelőre hat dalt vettünk be a repertoárba, de nagyon örülök, hogy ezek teljesen jól illeszkednek a többi közé.
Két dal az április 10-i nagyváradi koncertről:
– Mit csinálsz általában, amikor nem koncertezel? Úgy értem, régebben nyilván az anyagbeszerzés és a cuccozás töltötte ki az időd nagy részét, sikerült-e már valamivel betöltened az ezután maradt űrt?
– Rengeteget olvasok, filmeket nézek, találkozom a barátaimmal és a családommal. Sajnos a dalszerzésre nem nagyon tudom rávenni magam. Igazából eléggé beszűkültem, bár már régebben is azt vettem észre magamon, hogy ha volt a sarkon egy közért, és én elköltöztem akár csak két utcával arrébb, akkor abba a közértbe nem mentem többet – hiába jártam oda előtte napi szinten.
– Az, hogy nem tudod rávenni magad a dalszerzésre, összefüggésben lehet azzal, hogy leálltál?
– Persze, hogyne lenne. Én a munkát mindig is összekötöttem a drogozással. Amiatt csináltam, hogy meglegyen a munkakedvem. Van aki azért drogozik, hogy kitáncolja magát, van aki csajozni akar, van aki egyszerűen csak lelazulni. Nekem egyértelműen a munkához kellett, és ez volt az egyik legnagyobb hiba, amit elkövettem. Így most, ha már józanul gitárt fogok a kezembe, folyamatosan hiányérzetem van.
– Tavaly nyáron néhány hetet Londonban töltöttél, ezután nyilatkoztad, hogy úgy érzed, hosszú távon nem tudnál elköltözni itthonról. Mit szeretsz leginkább Magyarországban?
– Nem is tudom, úgy érzem, hogy mostanában rengeteg dolog történik Budapesten, és izgalmas ennek a pezsgésnek a középpontjában lenni – még akkor is, ha nem járok el kocsmázni vagy szórakozni. Ezért elsősorban a fővároshoz kötődöm, szerintem még innen se tudnék elköltözni, nemhogy az országból. De azért Komlón is jó lenni néha.
– Említetted korábban, hogy tervben van egy rólad szóló életrajzi könyv, ami eredetileg már idén tavasszal megjelent volna. Mi a helyzet most vele?
– Jelenleg függőben van ez a dolog, mert Dömötör Endre, akivel közösen csináljuk, nagyon el van havazva más munkákkal. Én pedig nem erőltetem, hiszen belegondolva 38 évesen talán nem kéne még memoárt írnom. Felmondtam neki diktafonra 7 órányi anyagot, gyakorlatilag az egész életemet. Végül is akár én magam is legépelhetném, időm lenne rá, de szerintem egyelőre nem jött el az ideje.
– Van még olyan korábban megírt dalod, ami a harmadik lemezre nem került fel, de a következőn majd rajta lehet?
– Nem csinálok több lemezt.
A CD-korongot eleve nagyon ártalmasnak tartom, mivel nem bomlik le, de úgy általában is vége számomra az albumformátumnak. Dalokat fogok megjelentetni külön-külön, egyenként.
Régebbről van még úgy tíz részben kidolgozott ötletem, de ahhoz is össze kéne szednem magam, hogy nekiüljek letisztázni a szöveget és az egyes szólamokat. Egyelőre fogalmam sincs, hogyan tudnám rávenni magam. Nem múlt el nyomtalanul ez a tizenvalahány év, nem is tudom, mire számítottam.
– Úgy gondoltad, könnyebben túl leszel rajta?
– Azt hittem, hamarabb el fog úszni ez a sötét felhő a fejemből, és könnyebb lesz visszailleszkednem a világba, a dolgomat végezve józanul is. Hát, nem könnyű. Ráadásul egy éve még rendesen tömtek gyógyszerekkel, december óta pedig már semmit nem szedek. Így kéne megtalálnom a kiutat.
Bővebben a koncertről: KATT IDE.
– Mik a terveitek az év hátralévő részében a hiperkarmával?
– A nagyobb nyári fesztiválokon játszani fogunk, ott leszünk például a Volton, a Hegyalján, a Fishing on Orfűn, a Strand fesztiválon, illetve valószínűleg a Szigeten is. Emellett én egy szál gitárral szeretnék elmenni a Veszprémi Utcazenére, remélem, összejön. Ősszel pedig jön a 15. születésnapi turnénk a zenekarral, aminek keretében olyan városokba (például Pécsre) is igyekszünk eljutni, amelyek most tavasszal kimaradtak.
Ha tetszett az interjú, oszd meg!
