News here

KULT

Beck Zoli: Bármeddig lehetsz a saját magad wurlitzere, de én ezt nem szívesen csinálnám

A 30Y frontembere szerint a zenekar addig fog létezni, amíg van érvényes mondanivalójuk a világról, a múltjukból ugyanis sosem szeretnének élni. Interjú.

Link másolása

Tavaly ünnepelték volna 20. születésnapjukat, de az elmaradt turné helyett végül alkalmazott zenei feladatokba temetkeztek.

Idén bepótolják, amit csak lehet, azonban Beck Zoli hallani sem akar öncélú múltidézésről: kizárólag olyan produkcióra hajlandó, ami a jelenben is létrehoz valami újat.

Az évfordulón kívül beszélgettünk a Művészetek Völgyéről is, ahol a frontember a Momentán Társulat vendégeként és a Kaláka versudvar két programjában is színpadra lép.

– A járvány a zenekar teljes 20. jubileumát elsöpörte. Megviselt benneteket?

– Persze, de elsősorban nem is a jubileum, pláne nem az ünnepi élmény miatt, hanem azért, mert egyik pillanatról a másikra el kellett engednünk az egész éves turnét. Februárban azzal a lendülettel kezdtük a turnét, hogy az egy teljes évet elbírjon. Ez az energia szorult bennünk, talán úgy lehetne ezt elképzelni, ahogyan egy egyre gyorsuló autóval nekicsapódsz a betonfalnak. Szóval nem csoda, hogy utána hetekig kissé elveszettnek éreztük magunkat, és nagyjából május elejére tudtunk csak berendezkedni az új helyzetre.

Nem arra mentünk rá, hogy sokakhoz hasonlóan mi is karanténdalokat írjunk, mivel ez szerintem alapvetően tévút: éppen a viszonyulás számolódott fel, az önértelmezéshez szükséges távolság saját magadtól. Inkább más valóságokat kell keresni, olyan alkotói világokat, amik tulajdonképpen készen állnak arra, hogy értelmezd azokat, és a zenéddel beleszólj. Éppen ezért vállaltuk a Csongor és Tünde előadás zenei anyagát a Bóbita Bábszínháznak.

December elején a Városmajori Szabadtéri Színpad felkérésére elkezdtem dolgozni Shakespeare Ahogy tetszik-jének a színpadi zenéjén, Sárközy Papa mellett iamyank és Rozs Tomi közreműködésével. A Pécsi Nemzeti Színházban pedig az Ökör című előadás próbáit kezdtem el. Ennyi színházi zenére, jelenlétre aligha lett volna időm turné közben, hiszen csak a Shakespeare-darab énekelt dalanyaga kitesz egy teljes nagylemezt. Sőt, be tudtam fejezni még a könyvemet is. Ezeken keresztül sokat tanultam a színházról, magamról, a munkaformákról - és ezek állati fontosak a számomra, még úgy is, hogy a 30Y turné mellett ezeket biztosan el kellett volna engednem.

– Milyennek látod a zenekar jövőjét most?

– Remélem, van bennünk még jó néhány év alkotói értelemben. És azért fogalmazok így, mert színpadon állni bármeddig lehet, legfeljebb egy idő után már lóg a bőrgatya a fokhagymaseggeden, és csak félplaybacket vállalsz. Lehetsz a saját magad wurlitzere, amikor bedobják a kétforintost, te pedig eljátszod a slágert, de én ezt nem szívesen csinálnám.

A 30Y addig fog létezni, amíg alkotói közösség is vagyunk, tehát ameddig van valami, amit a világról meg tudunk fogalmazni, vagy amiből világot tudunk teremteni. Én a régi dalokat is úgy szeretem játszani, ha közben az alkotói akarat dolgozik bennem.

Az Ül és vár-t például közel 20 éve tartjuk műsoron, de azért érdekes számunkra a mai napig, mert folyamatosan új kontextust teremtünk neki, mindig új dalként szólal meg – még akkor is, ha amúgy hangról hangra ugyanazt játsszuk.

– Milyen íve volt ennek a két évtizednek?

– Az első szakasz nagyjából a Csészényi tér című lemez megjelenéséig tartott, és főként az útkeresésről szólt: meg kellett találnunk valamit, amit a világról mondani tudunk. Ez egyáltalán nem tudatos keresés, hanem inkább véletlenszerű rátalálás, ahogyan a Menyhárt Jenő énekli: “ha meglátom, felismerem”. A 2008-as No.4. album nagyon éles korszakhatár volt: elvesztettük Bóra Dávidot, állandó hangmérnökünket és az addigi lemezeink producerét, aki a zenekar hangképéért és tulajdonképpen egyensúlyáért is felelt. Nem pusztán egy ember volt, aki gombokat tologatott, hanem teljes jogú tag. Talán mondhatjuk, hogy az ő halála tett nagykorúvá bennünket.

Bármennyire is fájt, tovább kellett mennünk, így Dávid helyére Pálocska Zsolti érkezett, aki ugyanúgy teljes jogú tag lett és azóta sem engedtük el egymás kezét. Ez is új korszakot jelentett sok tekintetben, ahogy a Városember lemezt követően a gitárosunk, Endi távozása is.

Komoly dilemma volt, hogy egy olyan zenekar, ami kezdettől fogva a közösség erejére épült, hogyan tudja elengedni ennek a közösségnek az egyik tagját. Nem lehetett annyival elintézni a dolgot, hogy egyszerűen beveszünk valaki mást helyette.

– Egyáltalán nem merült fel, hogy új szólógitárost keressetek?

– Nem. Ez nem olyan, mint a kosárlabda vagy a futball, ahol mindig kötelező ugyanannyi embernek pályán lenni. A csapat annyi főből áll, ahányan a tagjának gondolják magukat. Nálunk ez négy ember volt, és azt hiszem, hogy az azóta eltelt 7-8 év egy sokkal erősebb, érettebb és érzékenyebb 30Y-t hozott magával.

– A te szereped mennyiben alakult át?

– Teljesen, hiszen szinte végig gitározok az éneklés mellett, ezért abba kellett hagynom azt a korábbi szokásomat, hogy integetek a mikrofonnál. Emellett kevesebbet is rohangálok a színpadon. A dalok hangképe is átalakult, sok számot teljesen újra kellett értelmezni, vagy akár végleg kivenni a repertoárból. Rajtam kívül Sárközy Papa számára is komoly kihívás volt ez, hiszen a billentyű szerepe is alapvetően megváltozott. A Szentimentálé ennek a változásnak is jó jelölője: még együtt csináltuk, de már rengeteg vendégzenésszel – és ez időt adott arra, hogy újraértelmezzük önmagunkat.

– Hogy érzed, mennyit fejlődtél akár dalszerzőként, akár szövegíróként az évek során?

– Sokat alakultam. Ha az ember egyszer megírja az első dalát, utána többé nem tudja ugyanazt megírni, hiszen akármit csinál, a másodiknak már az első adja a kontextusát. Ma lényegében bármit írok, azonnal viszonyba kerül azzal a nagyjából kétszázzal, amit korábban csináltam. Úgy fogalmaznék, hogy ortodox, néha már-már zavaróan konzervatív dalszerző vagyok: az én fejemben egy dalnak dolga egy egész világot teremteni pár percben, és végletes kockázatot vállalni azért, amit kimond. Szóval nem az a dolga, hogy szórakoztasson. Egy dal szerintem akkor igazán dal, ha egy szál zongorával vagy dobozgitárral eljátszva is működik.

A következő lépés aztán akkor jön el, amikor leviszem a próbaterembe és megmutatom a többieknek. Ekkor derül ki, végső soron 30Y-dalt írtam-e, hiszen az attól függ, elindít-e valamit bennük is. Ha nem szólítja meg őket, akkor nem lesz belőle 30Y-dal, legyen amúgy akármilyen jó szerintem. Ezt egyébként meg kellett tanulnom elfogadni, ami időbe telt.

Ha most azt mondanád, hogy ma estig van időm összerakni egy teljes, hallgatói elvárásoknak megfelelő 30Y-lemezt, valószínűleg meg tudnám csinálni. Még az is lehet, hogy szövegekkel együtt. De akit ez izgat, az pont az alkotás lényegét veszíti el: azt a faktort, ami miatt érdemes lefogni az első akkordot.

Én pedig nagyon nem szeretnék eljutni erre a pontra. A teljes karantén idején például egyetlen dalt fejeztünk be – ez a napokban jelenik meg –, és vázlatból sincs több hétnél vagy nyolcnál.

– Nemrég utoljára játszottad a Nemzedék nélküli ember című szólóestedet. Lesz ennek folytatása?

– A Gyereknek bátor című műsoromat továbbra is játszani fogom, ez egyébként sokkal jobban is hasonlít egy hagyományos értelemben vett szerzői estre. A Nemzedék nélküli ember egy koncepciózus elbeszélés, monomusical is lehetne a megnevezése. Hasonlót egyelőre nem tervezek, már csak azért se, mert bőven van mit csinálnom a zenekar mellett. Háy Jánossal ugyan épp szüneteltetjük a Háy Come Becket, de elkezdtünk játszani egy közös műsort Grecsó Krisztiánnal, egy másikat pedig Szűcs Krisztiánnal és Csengey Balázzsal próbálunk éppen. Utóbbit Bérczes Laci rendezi, Másnap a munkacíme és Cseh Tamás eddig soha nem hallott dalaira épül, amelyek Balázs édesapja, Csengey Dénes író hagyatékából kerültek elő. A fentiek és a korábban említett színházi produkciók kitöltik a 30Y-on kívüli időmet.

– Mi az első emléked a Művészetek Völgyéről?

– Kapolcs a művészetek, zene, színház iránti érdeklődésem bázispontja. Epivel, a csajommal tizenévesen jóformán minden alkalommal ott voltunk. Napközben piacoztunk, kézműves termékeket árultunk, majd amint ezzel végeztünk, rohantunk a koncertekre: Cseh Tamásra, Vágtázó Halottkémekre, Barbaróra. Remek színházi előadásokat is láttunk, például a Mulatságot, vagy Bán János Kukac Matyiját. Ott néztük meg először az Azt meséld el, Pistát is, és ájultunk el Mácsai Pál tehetségétől. De említhetném Jordán Tamás Szókratészét és még számtalan nagyon erős élményt, ami a mai napig odaköt.

– Idén a 30Y mellett a Momentán társulat Főhős előadásában és Lackfi János Zenés versimprójában is szerepelsz. Ezekre hogy készülsz?

– A Momentán kalandjától mindig izgulok, korábban egyszer már részt vettem egy hasonló történetben, és erre lehetetlen készülni. Annyit tudok csak tenni, hogy piszkosul koncentrált leszek. Lackfival is nagyon sok az improvizáció, szóval ugyancsak az a fő feladatom, hogy a lehető legösszeszedettebb legyek abban az egy-másfél órában a színpadon.

Ez egyébként általánosságban is igaz minden előadásra: a fő kérdés, hogy amikor ott vagy, jelen vagy-e. Ha igen, akkor meg tudod csinálni, ha nem, akkor csak lehozni tudod. Engem pedig az utóbbi mindig hetekig frusztrál utána.

Ugyanezen az estén a Kalákával és a Szélkiáltóval is játszom, ami azért is megtisztelő, mert a ‘80-as, ‘90-es évek fordulóján, még utcazenészként a Balatonnál mindkét zenekartól játszottam dalokat. Rozs Tomival, a Szélkiáltó csellistájával pedig az Ahogy tetszikben dolgozunk együtt jelenleg, ez is egy közös pont.

– Még ezelőtt, július 2-án a Budapest Parkban koncerteztek, „20 év 100 percben” mottóval. Kronologikus műsor lesz?

– Általában azonnal felrúgom a saját magam által kitalált szabályokat is, szóval nem hiszem, hogy időrendi sorrendben haladunk majd. Abban viszont biztos vagyok, hogy a zenekar legelső, 2004-es koncertlemezétől egészen a 2019-es Ki az akit még megölelnél-ig mindegyikről fogunk játszani, ahogy a már említett legújabb dalunk, a Mesélős is biztosan elhangzik. A két évtized zenei lenyomata mellett az egyes korszakok grafikai elemei is vissza fognak köszönni, ez külön érdekessé teszi az estét.

– Endit nem hívjátok meg vendégfellépőnek?

– Nem, mert az ahhoz a bőrgatyás-félplaybackes logikához tartozna, amiben egyszerűen nem hiszek. Én nem úgy szeretnék utazni a múltban, hogy elkezdem felmelegíteni.

Akkor van egy múltelemnek létjogosultsága, ha a jelenben is közlésképes. Ha az egyetlen mondanivalónk annyi, hogy “az a valami valamikor korábban már volt”, akkor nem ér semmit.

Szerintem minden zenekarnak - alkotó közösségként legalábbis - akkor van vége, ha elkezdi meghívni és felrakni a színpadra a régi tagjait. Mi nem a múltunkat tesszük színpadra, hanem a mindenkori jelenünket, szóval nem állunk neki a saját szobrunkat faragni. Színpadra csak kockázattal van értelme állni: nem a múltunk hátizsákját cipeljük, ami ebből a múltból nyeri az érvényességét, hanem éppen a mindenkori jelenünk teszi közlésképessé a múltunkat is.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Címlapról ajánljuk

Címlapról ajánljuk


KULT
Megérkezett a Harry hercegről és Meghan Markle-ről szóló dokusorozat előzetese
Azt viszont még továbbra sem tudni, hogy pontosan mikortól láthatjuk majd a Harry és Meghan című szériát.

Link másolása

Megjelentette a Netflix annak a dokumentum-sorozatnak az előzetesét, amely Harry hercegről és Meghan Markle-ről fog szólni. Ebben bemutatják a hercegi pár szerelmét és a királyi családból való kiválásuk történetét is.

Bár továbbra sem tudni, mikor láthatjuk a Netflixen, az előzetes már csepegtet némi információt arról, mire számíthatunk. A kicsivel több mint 1 perces videó elején romantikus képeket vetítenek Harryről és Meghanról lírai zenei aláfestéssel. Közben a háttérben a herceg arra a kérdésre, hogy miért vállalta el ezt a dokusorozatot, így válaszol:

„Senki sem tudja, mi zajlik a zárt ajtók mögött.”

Majd azt is elmondta, hogy mindent meg kellett tennie, hogy megvédje a családját. De Meghan is megszólal az előzetesben:

„Ha ilyen nagy a tét, nem logikusabb, ha tőlünk hallják a sztorit?”

Harry és Meghan – előzetes

A sorozatnak továbbra sincs premierdátuma, az előzetesben is csak annyit ígérnek, hogy hamarosan látható lesz a Netflixen. Októberben az a hír terjedt el, hogy idén december helyett valamikor jövőre mutathatják be. A csúszásnak állítólag több oka is van: a streamingóriás el akarta kerülni a nagysikerű A korona című sorozat november 9-én érkező új évadával az ütközést, ráadásul a királynő szeptemberi halála miatt a hercegi pár újra akarta vágni az elkészült epizódokat.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

KULT
Premier: 10 éves a Müller Péter Sziámi AndFriends – Jubileumi, egész estés koncertfilm a Kobuciból
A telt házas májusi bulin olyan vendégek is felléptek a zenekarral, mint Bárdos Deák Ágnes, Kamondy Ágnes és Másik János.

Link másolása

Az egyébként a "Sziámi" kifejezést a nevükben hordozó zenekarok történelme már vagy 38 éve zajlik, de ezen az időhorizonton a legutolsó lényeges változás akkor történt, amikor a névadó szövegíró-énekes Müller Péter és a más formaciókból ismert Kirschner Péter gitáros zeneszerző-producer úgy döntöttek, hogy közös munkába fognak, új dalokat írnak és a legjobb régieket is a programba emelik.

A Bródy János zenekarát is vezető Kirschner működése egyenletes minőséget, fegyelmezett munkát és modernebb szellemet hozott a zenekarba, a Sziámi Andfriends koncertek pedig szakmai szempontból is kérlelhetetlen színvonalat értek el, a zenekar minden méretű színpadon kiválóan meg tud szólalni és nagy erejű koncerteket ad. A szerzőpáros közösen írt dalai egy játékosabb, optimistább világot mutatnak a korábbi, depressziós hangvételű Sziámi darabokkal szemben, talán emiatt is lehet, hogy a zenekar közönsége jelentősen megfiatalodott.

A Sziámi AndFriends erős klubszezont valósított meg idén az NKA támogatásával, a Kobuciban 2022 májusában felvett koncertfilm is ennek segítségével valósult meg. Kirschner Péter szervezésében, irányításával és hang-utómunkájával készült a film, a képrögzítést Bikali Sándor (ex-Intim Torna Illegál) vezette, részt vett még benne Korom Dávid is, a vágó pedig szintén zenész, Zsoldos Dávid volt.

Müller Péter Sziámi így ír a filmről:

„A buli előtt mindig kell izgulni. Kicsit, nem túl. Ez most is megvolt, és pont jó, mondhatni (tízévente lehet érzelgősnek lenni, hogyha az időérzékkel párosul) boldog izgalomnak tűnik a koncertfilm elején a backstage-miniwerkben. Mindenki vidám és koncentrált, még az apukám meg a kórházból kicsalt Pistike főbarátom is feltűnik – és ez még csak az előzmény. A film szerintünk olyan lett, amilyennek lenni kell, jók a képek, feszes, de nem kapkodós a vágás, Kirschner Péter kiváló hang-utómunkát produkált.

Ritka, hogy jó egy koncertet visszanézni, pláne, hogy eltelt fél év, és volt azóta már egy halom jobbnál jobb, meg elég jó. Ezt most kivételesen jólesett. Húz az egész, és mind a telt háznyi barátunk nagyon velünk van elejétől a végéig.

Nem vagyok szövegcentrikus (bocs!), de kifejezetten meghatódtam, ahogy Marci dobost néztem, aki végig kívülről énekli a dalokat. Az állandó- és a vendéghölgyek (a két Ági = Kamondy és Bárdos Deák) lenyűgözőek, újraértelmeződik tőlük minden, Másik János barátunk nem kevésbé hatékonyan turbózza fel a Bétaville-t.

Külön öröm látni, hogy a neo-knak (lásd még: fiatalabb korosztály) tök mindegy, hogy a dal, amit velünk énekelnek 42 éves-e, vagy 4 napos. Mit számít? Nekik új. Nyugodt lelkem üzeni, hogy egy estét rádobhattok filmnézés gyanánt. Örülök, hogy megvagyunk vele. Örökítve. És mostantól így, s eképp tovább... Például december 27-én a Gödör Klubban.”


Link másolása
KÖVESS MINKET:


KULT
A Rovatból
Vérapó – Hogyan rúgja szét a Mikulás a gonosz rablók fenekét? Kegyetlenül!
Pat Cassey és Josh Miller írók, a norvég Tommy Wirkola rendező segítségével megálmodták a véres karácsonyi családi-akciófilm zsánerét. Ha elkap a karácsonyi stressz, nincs is jobb nézni, ahogy a Mikulás szétszed egy-két rablót, tolvajt.

Link másolása

Valószínűleg ez a film is azzal az ötlettel megtámogatva készült, hogy mi lenne, ha a Reszkessetek betörők egy 18+-os akciófilm lenne, hiszen a Macaulay Culkin nevével fémjelzett karácsonyi remeket is a Die Hard-nak köszönhetjük. Ezt a logikát követve az alkotók

összegyúrták a két filmet, vettek egy csipet karácsonyi varázslatot és megalkották a Vérapót.

Aki kíváncsi, mi történne, ha Kevin csapdái ténylegesen megesnének Marv-val és Harry-vel, azok imádni fogják a filmet.

Főszereplőnk a Mikulás. Mármint az igazi Télapó, akit David Harbour alakít egyszerre szerethetően és tekintélyt parancsolóan. Északi viking háttértörténetet kapott az öreg Mikulás, és ez nagyon jól áll neki. Nem gondoltam volna, hogy 2022-ben egy pirosruhás öregúrnak fogok drukkolni véres karácsonyi trancsír közepette.

David Harbour szerintem hozza John McClane átlagát, mind véres ruha, mind rosszfiúgyilkolászás szinten.

Az akció jól követhető, ügyesen fényképezték, néha kicsit sok a kézikamera, de megbocsájtható ez a kaszkadőrtrükkök elrejtése végett. A kivégzések nagyon 18+ -osak, azt ajánlom mindenkinek, hogy még az előzetest se nézze meg senki, legyen minden elhullott rabló karácsonyi meglepetés.

A többi szereplő eltörpül Miki mellett, de azért akadnak emlékezetes szereplők is a túszok között.

Akik egy szörnyen diszfunkcionális család, köztük van Leah Brady, a család egyetlen rendes tagja, Trudy, illetve az ő éppen válófélben lévő édesapja, a Boys-ból ismert Alex Hassell, valamint édesanyja Alexis Louder.

Ők a család legnormálisabb tagjai, a többiek büntetendően klisék: elkényeztetett, tenyérbe mászó tini unokatestvér, irritáló, alkoholista nagynéni és az aranyásó, idióta barátja, valamint család leggonoszabb tagja a Beverly D'Angelo által alakított nagymama. Az ő biztonságukért kellene izgulnunk, de

igazából csak Télapó és Trudy van a rendes karakterek listáján, mindenki más feláldozható a forgatókönyv oltárán és mennek az elhullathatók listájára.

Emelem a kalapom, mert ugyan kitalálható a legtöbb csavar és halál, az alkotók bátran nyúlnak az erőszakhoz – a mellékszereplők kárára.

A rendezés ügyes, Tommy Wirkola már a Náci zombikkal és a meglepően szórakoztató 2013-as Boszorkányvadászokkal bebizonyította, hogy viszonylag kis költségvetésből is tud ütős, véres és szerethető filmet készíteni. Itt sem teszi másként, nem gondolom, hogy nagy volt a film költségvetése,

az effektek közepesek, az akciójelenetek nem grandiózusok, de mégis összeállt egy komplex moziélménnyé.

Persze ha nagyon szeretnék kukacoskodni, a forgatókönyv több sebből is vérzik: a felénél kicsit leül a film, az amúgy elég jó ritmust megtörik nem kevés szenvedéssel, ami 5-10 felesleges perccet jelent a játékidőből.

Azonban később mindenért kárpótolnak egy olyan akciójelenettel, ami után minden John Wick- és John McClane-rajongó megnyalja mind a tíz ujját.

Talán a film legvégét is rövidíthették volna, egy stabil 90 perces játékidőben is bosszút állhatna a Mikulás.

John Leguizamo talán a Spawn, az Ivadék óta nem volt ennyire szórakoztatóan ripacs főgenyó, valamint az egész rabló kompániája imádnivaló.

Egy piti tolvaj karaktere emlékezetesebben van megírva, mint a túszok összesen.

A rablók közül mindig pontosan tudjuk, melyiket teszi épp el válogatott módszerekkel láb alól Miki. Ebből is látszik, hogy a film nem veszi túl komolyan magát és ez nagyon jól áll neki. Rengeteg az utalás, főleg Reszkessetek betörők és a Drágán add az életedre, illetve, ha már karácsonyi film: Beverly D'Angelo miatt akarva-akaratlanul is eszembe jutott a Karácsonyi vakáció is.

Nem mondanám gyermekbarát filmnek a Vérapót, mert kimondottan véres és szabadszájú, de mégis zsánereként a családi film jutott eszembe,

mert mindennek ellenére tele van szívvel, karácsonyi varázslattal és szeretettel. Ki szeretném emelni a magyar szinkront, és nem negatív aspketusból. Speier Dávid magyar szövege nagyon illik a filmhez, rengeteg kreatív szóviccet és jó pár apuviccet is hallunk a karakterek szájából, melyek nem izzadságszagúak, hanem vicceseken bénák.

A korhatár miatt nem tudom mindenkinek ajánlani a filmet, de ha a gyermek már látta a Die Hard, vagy Schwarzenegger-filmeket a 80’-as, 90’-es évekből, akkor bátran válthatunk jegyet eme műremekre is.

Szórakoztató karácsonyi vérfürdő az egész családnak.

David Harbour szuper és nagyon remélem, hogy megtalálja a közönségét Wirkola Vérapója. Boldog Ünnepeket mindenkinek! Ho-Ho-Ho...


Link másolása
KÖVESS MINKET:


KULT
Ilyen a békevágy Yoko Ono szemével – megnéztük a műveiből nyílt kiállítást a Nemzeti Múzeumban
Interaktív tárlaton nézheted meg a közel 90 éves világhírű performansz- és kortárs művész több mint 30 fontos, békével kapcsolatos alkotását.
Orosz Emese cikke - szmo.hu
2022. december 01.


Link másolása

Igazi hírességgel nyitotta meg az adventi szezont a Magyar Nemzeti Múzeum. A neves képzőművész és békeaktivista, Yoko Ono műveiből nyílt kiállítás, amit a szomszédságban zajló ukrán háború motivált.

Nem egy klasszikus képzőművészeti kiállításról van szó. A tárlat interaktív részein te magad is kifejezheted együttérzésedet és leírhatod a békével kapcsolatos kívánságaidat. Mi már láttuk a kiállítást, nézd meg velünk Yoko Ono legfontosabb békével kapcsolatos alkotásait!

Yoko Ono nevét a legtöbben John Lennonhoz kötik. A japán képzőművész és pacifista azonban már az ötvenes években művészeti akciókat, performanszokat vitt nyilvánosság elé.

Az 1933. február 18-án Tokióban született. Harminchárom zenei nagylemezt adott ki, több mint hatvan filmet készített, számos könyvet írt, de életművének legjelentősebb része a képzőművészethez kapcsolódik: a híres szamurájok leszármazottja a konceptualista művészet iskolateremtő mestere lett. Arisztokrata származásának köszönhetően a középiskolában egy osztályba járhatott Akihitóval, a későbbi császárral, ő volt az első japán nő, aki filozófiát tanulhatott egyetemen.

Nem csak alkotóként volt lázadó, hanem a nők jogaiért is kiállt. Illetve nagyon jelentős békeaktivistaként hallatta és hallatja a szavát a mai napig.

Ötvenkét évvel ezelőtt “War is over! If you want it” (A háborúnak vége, ha te is akarod) feliratú szórólapok jelentek meg New Yorkban. Yoko Ono e kezdeményezéssel akkor a vietnámi háború ellen tiltakozott, amihez később John Lennon is csatlakozott.

Erről a projektről kapta címét a Nemzeti Múzeum kamarakiállítása, ahol a közel 90 éves világhírű performansz- és kortárs művész több mint 30 fontos, békével kapcsolatos alkotását nézhetjük meg.

Már a múzeum előcsarnokban is egy Yoko Ono által kitalált installáció fogadott bennünket. A látogatók jegyváltás nélkül elhelyezhetik az ukrajnai béke eléréséhez szükséges kívánságaikat, üzeneteiket a „Kívánságfa a békéért” elnevezésű installáción. (A fára felakasztott üzenetek a kiállítás után Izlandra kerülnek, a Képzeld el a békét! elnevezésű torony tövébe.)

A kiállításon még több interaktív művel találkozhattunk: leülhettünk sakkozni a csupa fehér bábut felsorakoztató “Játssz bizalommal!” sakktáblához, és édesanyánknak üzenhettünk Az én anyukám gyönyörű interaktív falon.

Egy békét hirdető lépcsőn jutottunk fel a kiállítás egyik legérdekesebb részére. A Yoko Ono által kitalált „Menekülthajó” című alkotás tulajdonképpen egy eredetileg teljesen fehér szoba, amit a látogatók tesznek egyre színesebbé a békével kapcsolatos üzeneteikkel.

A tárlaton láthattuk a Yoko Ono által tussal festett japán “béke” írásjelet, és a Nyisd ki az elmédet 90 című installációt is, amely a nyitottságra inspirál.

Négy olyan festményt is kiállítottak, amit nem Yoko Ono festett, de ellátta kézjegyével. A képek úgy keletkeztek, hogy egy-egy üres vásznat helyezett ki korábbi kiállításain, megkérve a látogatókat, hogy fessenek rá, és ha tetszett neki a végeredmény, akkor aláírta.

Kinézhettünk a művész egyik, Central parkra néző apartmanjának ablakán is. A művésznő több lakást is vásárolt a legendás New York-i Dakota-házban, ahol 1973-tól élt John Lenonnal, egészen a zenész meggyilkolásáig.

Egy fal mélyedéséből nézett velünk farkasszemet (vagy inkább macskaszemet) Yoko Ono kilenc fluoreszkáló szemű macskája. Az egyiptomi hiedelem szerint a macska sötétben világító szeme elijeszti a démonokat - amit a háború metafórájaként is értelmezhetünk.

A tárlaton Yoko Ono Miért című animációs filmjét is vetítik. A művész fájdalmas, velőtrázó kiáltásait az egész kiállítótérben hallani lehet, ami nagyon érzékletesen aláfesti a béke szükségességét és a háború borzalmait:

A kiállításon előre meghirdetett időpontokban performanszokat is láthat a közönség. A Yoko Ono nevéhez fűződő Levágott darab reprízét több alkalommal is megismétlik majd.

Levágott darab (Cut Piece) a művészettörténetben az egyik legelső, közismertté vált művészeti akció volt. Yoko Ono először 1964-ben a tokiói Sogetsu Art Centerben mutatta be, az előadás során a ruhájából vághatott le egy-egy darabot a közönség, a művész ezzel hívta fel a figyelmet az egymástól való elidegenedésre.

A tárlat könnyen befogadható, jó válogatás a béke mellett kiálló művekből, amelyek gondolkodásra ösztönöznek. Egyetlen dolgot hiányoltam. A kiállított alkotások mellett egyáltalán nem voltak leíró szövegek, ezért általában a Google segítségét kellett kérnünk, hogy megtudjunk valamit a művek történetéről, vagy egy-egy elvontabb alkotás mondanivalójáról.

A kiállításra érdemes jegyet váltani, mert Yoko Ono ennyi műve még sohasem szerepelt együtt Magyarországon. Illetve nem csak az otthagyott üzeneteiddel állhatsz ki az ukrajnai menekültek mellett: a kiállítás jegybevételéből a múzeum a háború kárpátaljai áldozatait támogatja majd.

A YOKO ONO "A háborúnak vége! Ha akarod" című kiállítást 2023. február 18-ig nézheted meg. Részletek a Magyar Nemzeti Múzeum honlapján.


Link másolása
KÖVESS MINKET: