KÖZÖSSÉG
A Rovatból

Bárki lehet Marvel-hős, Indiana Jones vagy Zsákos Frodó a szerepjátékban, amely egyre népszerűbb Magyarországon is

Erdei Gábor, a Lumina Cornu klub vezetője mondta el nekünk, mi is a szerepjáték lényege, hogy kell játszani, és hogy lehet belőle versenyt csinálni.
Tomka Tivadar - szmo.hu
2022. június 01.



A Lumina Cornu klub – már a neve is sejtelmes – 17 éve, folyamatosan, egyre jelentősebb eredményekkel a hátuk mögött működik. Egy baráti társaság, amely hobbijával gyerekeket szórakoztat, megemlékezik a történelem fontosabb eseményeiről, társas-, kártya- és szerepjátékot játszik, táborokat, versenyeket, író-olvasó találkozót szervez. A Jászfényszarun működő társaság alapítója és klubvezetője Erdei Gábor, aki olyan lelkesedéssel és energiával beszél a nem hétköznapi hobbijáról, hogy a kérdezőt is a maga kis világába varázsolja el. Csak dől belőle a szó, amikor először a névválasztásról mesél, amely városa előtt tiszteleg.

– Sokáig csak néhányan tudták, hogy mit is jelent a Lumina Cornu. Amikor megalapítottuk a klubot, akkor azon gondolkodtunk, hogy a latin nyelvet miként tudnánk beleépíteni a névválasztásunkba. A városunk volt a mérvadó és ezt variáltuk. Így megtaláltuk a szaru szót és a fényt, és ezt ötvöztük.

– Hogyan indult országos hódító útjára a szerepjáték?

– Gyakorlatilag a ’90-es években honosodott meg hazánkban. Annak idején az Egyesült Államokból és Nyugatról érkezett hozzánk a hullám. A hőskora még korábbra tehető, de tömegbázist Magyarországon harminc évvel ezelőtt ért el. A szerepjáték könyveket a kezdeti időkben „sufnituning” módszerekkel fordították a lelkes rajongók és tanulták a szabályrendszerét, ami első hallásra talán bonyolultnak tűnik, de ez mégiscsak egy társasági játék.

– Adja magát a kérdés, mindezt hogyan kell játszani?

– Mindenekelőtt szükség van egy társaságra. Tagjai közösen kitalálnak egy történetet. Van egy mesélő, aki valamilyen fantázia környezetbe helyezi el a sztorit. Lehet az középkori vagy jövőbeli világ és – ahogy mi hívjuk – kijátsszák a történetet. A mesélő kiosztja maguk között a karaktereket, amelyeket a játékosok személyesítenek meg és szabályok mentén bonyolítják le a kalandot. Ha hasonlítjuk a számítógépen megszokott játékokhoz, fontos különbség, hogy itt csak a fantáziánk szab határt. A rendszer annyiból kötött, hogy egy-egy adott játéknak van saját szabályrendszere. Alapvetően mi a magyar M.A.G.U.S - A Kalandorok Krónikája vesszük alapul, amelyet évtizedek alatt házi szabályokkal formáltunk a saját kedvünkre, igényeinkre. Így alakul ki a játék menete, ami lehet pár óra, tarthat napokig, de épp nemrégiben olvastam, hogy egy amerikai professzor évtizedeken keresztül mesélte összefüggő történetét, amelyben több ezer játékos szerepelt már a végén. A klubunkban, némi szünettel, 10 tíz év a rekord egy nagyívű történettel.

Olyan ez, mintha beleképzelnéd magad egy kalandfilmbe és te személyesítheted meg Indiana Jonest, miközben te vagy a rendező, az operatőr, a forgatókönyvíró.

Ahhoz, hogy mindenki élvezze a játékot fontos, hogy a történet komplex legyen, vicces és izgalmas, mert akkor lesz igazi az élmény és oldott a hangulat.

– Olvasom, hogy több versenyt is rendeztek. Na, de hogyan lehet történetet és történetet összehasonlítani?

– Unikális, az tény. Alapvetően van egy történet, mi ezt modulnak hívjuk, amelyet professzionális sztoriírók raknak össze. Ez közel 60 oldalas, amely tartalmazza magát a történetet, szereplőket, motivációkat, folyamatábrákat, hogyan kellene folytatódnia a történetnek. Személyre szabja a történetet, a játékosok karaktereire igazítja azt.

Ami a versenyzést illeti, különböző társaságok jelentkeznek szerte az országból, egy rövid leírást kapnak, hogy miről szól egy kaland. Aztán verbuválnak egy csapatot. Átbeszélik a karaktereket, amelyek lehetnek lovagok, szerencsevadászok, felfedezők, kalózok, átgondolják az eszmerendszert, a taktikát, aztán kezdődhet a játék.

Itt időhatárt szabunk, ami általában 8-10 óra. A történetnek vannak egzakt pontjai, fordulatai. A zsűri tagjai pedig a játék folyamán beülnek egy-egy csapathoz és figyelik, hogyan valósították meg ezeket a szereplők. Ebből születik a szubjektív élmény, és így hirdetünk győzteseket. A versenyeknek nemcsak az a célja, hogy ki nyeri meg, hanem közösségi élményt adunk egymásnak.

– Említetted, hogy baráti társaságok ülnek össze játszani, de ezeket az időtartamokat hallva, nem lehet könnyű időt szakítani a több órás együttlétre. Ezt miként tudjátok megvalósítani?

– Nem kell ettől tartani. Sokan otthon játszanak, éppen annyit, amennyi idejük van. Megállítják a történetet és másnap ott folytatják, ahol abbahagyták. Nálunk annyiban más a helyzet, hogy az önkormányzatunknak köszönhetően van egy klubhelyiségünk. Sokan elcsodálkoznak ennek hallatán, de viszonylag gyorsan rájöttünk arra, hogy a ronggyá használt kifejezéssel élve: a társadalmi szerepvállalásunkkal sokat tehetünk a településünkért. Szemetet szedtünk, kerítést festettünk. Ekkor változott meg a vélemény rólunk, hogy mégiscsak jóravaló gyerekek vagyunk, mert a sztereotípia áldozatai voltunk egy időben, hogy vajon ennyien összegyűlve miket is csinálhatunk egy klubházban, miféle szekta lehet a miénk.

Aztán elhívtuk a szülőket és meglepve tapasztalták, hogy dobókockával játszunk, könyveket olvasunk és közben beszélgetünk. Megnyugodott mindenki, hogy akkor ez valóban egy társasjáték, szóval mindenki örült.

Később kinőttük magunkat. Táborokat és gyermekprogramokat szerveztünk, ahol kapcsolódási pontokat találtunk, történelmi legendákat elevenítettünk föl, mint például IV. Béla és a jászok találkozója. Jótékonykodunk is. A közelmúltban több, mint 300 ezer forintot gyűjtöttünk Szent Márton Gyermekmentő Alapítványnak.

A Lumina Cornu csapata

– Mennyire népszerű a szerepjáték világszerte és hazánkban?

– Elsősorban említhetjük az amerikai popkultúrát, melynek köszönhetően egyre népszerűbb. Ehhez hozzájárult hozzájárult Hollywood is, hiszen a fantasy filmek, a Marvel-sorozatok, a különböző képregények filmes feldolgozásai, nemcsak a videójátékok, konzolok piacát lendítették föl, – elég csak a World of Warcraft-ra, vagy a Star Wars franchisera gondolni –, hanem a társas- és szerepjátékokat is. Magyarországon az élőszereplős játék is teret hódított magának, ahol a karakterek maguk a személyek megtestesítői.

Lehetek én Ivanhoe, a lovag, vagy éppen A Gyűrűk Urából Zsákos Frodó is. A párbeszédek nincsenek előre megírva, ott a helyszínen rögtönöznek. Fontos részei lehetnek a különféle díszletek, jelmezek, kellékek és elkészítésük is. Most éppen egy monumentális sárkányt alkottunk meg.

A gyakran magas résztvevőszám és a rendelkezésre álló terek következményeképpen a játékban egymástól független, párhuzamosan futó események alakulhatnak ki. Az egy vagy több játékvezető feladata a szabályok segítségével meghatározni a résztvevők tetteinek eredményét – de nem közvetlenül irányítani –, illetve frissíteni a játékvilág állapotát, amire aztán a játékosok újra reagálhatnak. Ez a fajta szimultán akció a LARP-ok (Live action role-playing game) egyik legfeltűnőbb jellegzetessége. Nem véletlen, hogy rendkívüli módon fejleszti a kommunikációs - és problémamegoldó képességet, könyvolvasásra szoktat. Nem egy könyvtagadóból lett könyvfaló az évek alatt a játékoknak köszönhetően.

Elképesztő hatása van az élő játékoknak. Semmihez sem fogható élményt nyújt mindenki számára, aki belecsöppen. A játékosok nem csak a történet megoldására és saját céljaikra koncentrálnak, hanem arra is, hogy élményt nyújtsanak egymásnak, karaktereik megformálásával. Fontos, hogy ehhez nem kell színésznek lenni, csak egy kis képzelőerő szükséges hozzá. Így alakul ki egy olyan közeg, amiben a szervezők felelőssége, hogy larperek megélhessék a történet katarzisait.

Ha bárki úgy gondolja, hogy kipróbálná magát, augusztus végén tábort is szervezünk Lumina LARP néven. Bátran jöjjenek! Fontos vezérelvünk a: Közösség, Találkozás, Játék, Élmény! Ez a gondolatsor magában foglalja mindazt, amiért dolgozunk és aminek igyekszünk maradéktalanul megfelelni.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


KÖZÖSSÉG
A Rovatból
„Képtelen vagyok ezt kifizetni” – 370 ezres villanyszámlát kapott a bohócdoktor
A számla egy új szabályozás miatt érkezett, pedig Ádi bohóc csak nemrég költözött be a rossz állapotú házába, amit nemrég vásárolt. Még a részletfizetést sem engedélyeztek.


Kovács István Ádám, az Egy tábla szeretet alapítvány bohócdoktora 371 333 forintos áramszámlát kapott, írja a Blikk. A számla teljesen lesújtotta, mivel átalányban fizet havi 70 ezer forintot, és úgy érezte, ez az összeg teljesen váratlanul érte.

„Képtelen vagyok ezt kifizetni”

– mondta Ádi bohóc.

Miután megkapta a csekket, felkereste az áramszolgáltató ügyfélszolgálatát, bízva abban, hogy valamilyen félreértés történt, vagy legalább részletfizetést kérhet. Ott azonban elmagyarázták neki, hogy a követelés jogszerű. Egy januári kormányrendelet értelmében, ha egy háztartás bármely évben túllépi az 5 ezer kWh éves áramfogyasztást, kötelező új mérőórát felszerelni, amelyet távolról is le lehet olvasni. Ennek ára 251 ezer forint, a fennmaradó összeg pedig az áramszámla különbözete.

A szolgáltató azt is közölte, hogy

részletfizetést azért nem tudnak biztosítani, mert az ingatlan kevesebb mint egy éve van Ádám nevére írva.
Kovács Ádám István/Facebook

A bohócdoktor szerint a magas fogyasztás még azelőtt keletkezett, hogy ténylegesen beköltözhetett volna, mivel a házvásárlás hónapokig elhúzódott egy hagyatéki eljárás miatt. A mérőóra viszont már az ő nevén szerepelt.

Ádám két munkahelyen dolgozik, hogy biztosítani tudja a megélhetését és az alapítvány munkáját. Az Egy tábla szeretet alapítvány nevében rendszeresen látogatja a kórházakat, ahol beteg gyermekeknek segít mosolyt csalni az arcára

– és egy tábla csokit is ad nekik. Bár arra törekszik, hogy a gyerekek ebből semmit se vegyenek észre, sokszor nehéz elrejtenie a mögöttes feszültséget.

Egy korábbi orvosi műhiba miatt fél tüdejét el kellett távolítani. Ennek ellenére nemrégiben sikerült saját házat vásárolnia a Mátrában. Az ingatlan rossz állapotban volt, de munka mellett fokozatosan rendbe hozta.

Ha segíteni szeretnél a bohócdoktoron, az alábbi számlaszámon megteheted:

Megyesi Krisztián

OTP BANK

11773449-02829621-00000000


Link másolása
KÖVESS MINKET:

KÖZÖSSÉG
A Rovatból
Eldőlt, hogy melyik az ország legjobb iskolája - egy kisvárosi suli vitte haza a díjat
Összesen 44 jelölés érkezett az ország különféle pontjairól, amelyek közül ötöt választott ki a szakértői zsűri. Egy újszászi suli lett végül a győztes.


Idén először hirdették meg Az ország legjobb iskolája díjat, amelynek győztese közönségszavazással dőlt el. Az elismerést az Újszászi Vörösmarty Mihály Általános Iskola nyerte el a Telexen lebonyolított szavazáson.

A pályázatot még márciusban indította az Együttnevelés Szövetség, amely szülőkből, pedagógusokból és oktatási szakértőkből áll. Összesen 44 jelölés érkezett különböző intézményektől, ezek közül választotta ki a szakértői zsűri azt az öt iskolát, amelyek bejutottak a döntőbe.

A zsűri tagjai között volt Berényi Eszter, Derdák Tibor, Ercse Krisztina, Németh Szilvia és Radó Péter is. A döntőbe jutott intézmények a következők:

  • Szent Pál Marista Általános Iskola, Karcag
  • Kondor Béla Általános Iskola, Budapest
  • Sári Gusztáv Általános Iskola és Alapfokú Művészeti Iskola, Kaba
  • Újszászi Vörösmarty Mihály Általános Iskola, Újszász
  • Nézsai Mikszáth Kálmán Szlovák Nemzetiségi Általános Iskola, Nézsa

A zsűri olyan iskolákat választott ki, amelyek bár nem a kompetenciamérések élmezőnyében szerepelnek, mégis kiemelkedő munkát végeznek. A tanárok odafigyelnek a diákokra, támogatják őket, ha nehézségeik vannak, és bátorítják őket, ha valamiben tehetségesek. Fontos szempont volt az is, hogy ezekben az intézményekben otthonos, elfogadó környezet várja a gyerekeket, ahol biztonságban érezhetik magukat. Emellett a szülőkkel való kapcsolat is közvetlen, a közösségek pedig összetartók.

Az ilyen iskolák nem válogatnak, hanem lehetőséget adnak minden gyereknek.

Az Újszászi Vörösmarty Mihály Általános Iskoláról készült kisfilm elérhető a YouTube-on.


Link másolása
KÖVESS MINKET:


KÖZÖSSÉG
A Rovatból
Berohant a tűzbe, és kivezette a csikókat – a 16 éves Blanka mentette meg a lovakat a biztos haláltól Szarvason
A díjugrató versenyről hazatérő tinédzser nem habozott, amikor meglátta a füstöt. A tanya gazdája szerint 20 év munkája égett le, de az állatok túlélték.


Hazafelé tartott egy díjugrató versenyről a 16 éves Blanka és édesanyja, Lestyán Réka, amikor szokatlan látvány fogadta őket a szarvasi tanyavilágban. Sűrű, fekete füst gomolygott az égen – egy tanya lángokban állt. Blanka épp aludt az autóban, de amikor anyukája felébresztette, azonnal tudta, hogy baj van, írja a Blikk.

„Egyértelmű volt, hogy valakinek ég a birtoka. Félrehúzódtam, felébresztettem a lányom, aki nem kérdezett semmit, látta, mi a helyzet. Rohantunk a kertek alatt, bokrokon, árkokon, trágyadombokon át segíteni”

– idézte fel az édesanya.

A helyszínre érve látták, hogy lángol egy szénatároló. A forróság szinte elviselhetetlen volt, a lángok akár négy méter magasra is felcsaptak. A káosz közepette Blanka észrevette, hogy az egyik istállóban lovak rekedtek bent, és senki nem mert bemenni hozzájuk.

A tinilány nem habozott: félrelökte az embereket, és elindult az épület felé. Egyesével nyitotta ki a boxokat, majd kivezette a rémült állatokat. Mire a tűzoltók megérkeztek, mindegyik ló biztonságban volt.

„Mire észrevettem, mire készül Blanka, már nem tudtam visszatartani. Féltettem, de éreztem, hogy nem lesz baja, nem lehet baja, pontosan tudja, mit csinál” – mesélte meghatottan Réka.

„Ott állt a lányom, kormosan, izzadtan, de büszkén, és már nemcsak egy kislány volt, hanem egy igaz ember. Ott volt benne az édesapja öröksége, tartása, csendes ereje. Amit tett, nem puszta bátorság volt, hanem egy hatalmas, mély, emberi teljesítmény, ösztönös, valódi hősiesség.”

A tanya porig égett, de a gazda, Zsolt nem a veszteséget emelte ki, hanem azt, amit Blanka tett.

„A tanya a miénk, és a család nevében is szeretném megköszönni Blankának az önzetlen segítséget. Az életét kockáztatva segített a lovakon, ennél bátrabb dolgot még soha sem láttam. A lovaknak nem lett bajuk, de a pajta sajnos leégett. Ám ez, amit itt láttunk, tartást ad ahhoz, hogy ne keseregjünk, hanem takarítsuk el a romokat és építsünk új istállót a lovainknak, hiszen ők megmaradtak.”

Blanka gyerekkora óta lovagol, otthon is ő felel a hátasokért, és már olyan makacs lovat is megszelídített, akivel a tapasztaltabb idomárok is kudarcot vallottak. A hétvégén az országos bajnokságra készül a Kincsem Parkban.

A helyiek is tisztelettel beszélnek róla. Egy szarvasi lovas, Gábor így fogalmazott: „Nagyon jó látni, hogy ilyen gyerekek is vannak a telefonjukat nyomkodó korosztályban. Itt a tűzoltók is tisztelegtek tegnapelőtt egy csepp lánynak, aki viszont szerényen elhárított minden dicséretet, nyilatkozatot, csak annyit mondott, ki kellett hoznia a lovakat. Egy gyerek öntött belénk erőt, hitet, ez maga a csoda.”


Link másolása
KÖVESS MINKET:


KÖZÖSSÉG
A Rovatból
Életmentő kettős szervátültetésen esett át Franciaországban a 11 éves Olivér – két év után térhetett haza
A kolozsvári kisfiút két évig kezelték Franciaországban, miután itthon lemondtak róla. Egy fertőzés is megtámadta a szervezetét, ő azonban most örül, hogy iskolába járhatott, és hogy nemsokára ötödikes lesz.


Olivér mindössze néhány éves volt, amikor kiderült, hogy súlyos betegséggel kell megküzdenie. Először Miskolcon vizsgálták, majd Budapestre került, ahol a család a lehető legtöbb szakemberrel konzultált. A vizsgálatok eredménye azonban lesújtó volt: kiderült, hogy a kisfiú vesetágulata rosszabbodott, ráadásul a mája is súlyosan károsodott. Az orvosok kimondták: csak egy vese- és májátültetés adhat esélyt – írja a Blikk.

Romániában, ahol a család él, egyik orvos sem vállalta el a beavatkozást. Azt mondták, túl nagy a kockázat, és azt sem hallgatták el, hogy szerintük a kisfiúnak már csak egy éve van hátra. A szülők azonban nem adták fel a reményt: végül sikerült kijutniuk Franciaországba, Lyonba, ahol 2023. június 18-án elvégezték az életmentő műtétet.

A műtét után hosszú felépülési időszak következett.

Olivért két éven keresztül kezelték a lyoni kórházban. Több komplikáció is nehezítette a gyógyulást, többek között fertőzések és betegségek. A fiúnak a mai napig rendszeres kezelésekre van szüksége.

Május végén azonban végre hazatérhetett az édesanyjával együtt. „Május 21-én engedtek haza minket” – mesélte Boros Lídia, Olivér édesanyja a portálnak. „Egy hónapot kaptunk, és már utazunk is vissza Lyonba, hiszen a kezeléseket folytatni kell.”

Olivért közben egy kórokozó is megtámadta, ami miatt mintát kell venni a veséjéből. Egy olyan vírusról van szó, amely normál esetben minden ember szervezetében jelen van, de nála – a kilökődésgátló szerek miatt – felerősödött. A gyógyszereket emiatt le kellett állítani, ami azzal jár, hogy a szervezete elkezdett antitesteket termelni a beültetett vesével szemben.

Az elmúlt hónap azonban különleges volt Olivér számára. Végre nem csak a kórház és a kezelések határozták meg a napjait – iskolába járhatott, és olyan dolgokkal foglalkozhatott, mint a többi gyerek. „Talán ő az egyetlen, aki az osztályából tényleg szereti a sulit” – mesélte az édesanyja. Bár Lídia így sem tud teljesen elszakadni a betegségtől: kétóránként be kell mennie az iskolába, hogy katéterezze a kisfiát.


Link másolása
KÖVESS MINKET: