Bárdos Deák Ági: "Annak, hogy mi szétkoncerteztük magunkat, semmi nyoma nem maradt, legfeljebb a plakátgyűjtőknél"
- A könnyűzene más műfajaival szemben az alternatív rockban nagyon kevés hölgyet láttunk-látunk. Nehéz nőként érvényesülni ebben a világban?
- Kevesebb nőnek fordul meg a zenészkarrier komolyan a fejében, szerintem. Egyébként voltak az alternatív szcénában is rajtam kívül nők, az Aurórában, a Kampec Doloresben, a Trottelben, Új Nemben.... És vannak újabbak is, Rutkai Bori, Péterfy Bori, Anesz, Odett, sorolhatnám. De a nőknek ez mindenképp nehezített pálya. Egy zenekar fenntartása, hogy legyenek folyamatosan próbák, fellépések, az nagyon melós, és nagyon sok emberhez kell alkalmazkodnia a frontembernek. A zenészek jobbára több zenekarban is játszanak. Nem akarok általánosítani, de csakis annak tudom be, hogy kevesebben vagyunk nők a rock színpadon. Idehaza legalábbis, mivel hagyományosan a legtöbb nő nem a családjától távol képzeli el az élete fősodrát.
A zenekarozás mellett nem marad idő a gyerekekre, a háztartásra, bla-bla-bla.
Ez nem megy úgy, hogy megvárjuk, amíg a kisbaba 10 éves lesz, és majd utána elkezdünk megint zenélni.
Én például 8 hónapig szoptattam a gyermekemet, és amikor már jobban el lehetett menni otthonról, elkezdtünk próbálni. Melyik nőnek magától értetődő ez így? Valamint, szerintem a rock-zenészek, legyenek férfiak vagy nők, alapjáraton a saját függetlenségük bajnokai. De visszatérve a nőkre, szerintem többségüknek még mindig az a minta, hogy anyák legyenek és menedzseljék a családot, a gyerekeket, szervezzék a hátteret a férj, az apa, a férfi karrierjéhez. Ilyen szempontból igen, sokkal nehezebb egy nőnek érvényesülnie ezen a pályán.
- Tulajdonképpen előbb hallgattam Ági és fiúkat, mint akár Sziámit, akár Európa Kiadót...
- Jaj de jó!
- ...Koncertre viszont sosem jutottam el, mert valahányszor próbáltam - 3-4 alkalomról beszélek -, mindig elmaradt. Volt olyan, hogy már álltunk sorba a jegyért az aznap esti koncertre, amikor jött a telefon, hogy mégsem léptek fel. A 90-es évek elején-közepén járunk. Máig nem tudom, hogy én hoztam rátok balszerencsét, vagy pont egy zűrös időszakot fogtam ki...
- Szerintem pont abban a „pillanatban” történt, amiről mesélsz, amikor még nem indult be a kapitalizmus, épp csak megjelentek a „maszek” programszervezők. Addig kiszámíthatatlanul működött az alternatív, azaz a tűrtek és tiltottak szcénája. '89 előtt mi sosem voltunk leszerződve az ORI-val, az Országos Rendező Irodával, sem a Kontroll Csoport, sem az Ági és a fiúk. Akik leszerződtek velük, Illés, Máté Péter és a többi kis és nagy sztár, talán még nyugdíjat is kapnak.
Annak, hogy mi szétkoncerteztük magunkat fantasztikus kis művházakban, klubokban országszerte, annak semmi nyoma nem maradt, legfeljebb a plakátgyűjtőknél.
Nem fizetett utánunk senki TB-t, gondolom. Ez volt a nyolcvanas évek "szürkezónája" a piaci viszonyokat, adózást, bejelentett munkákat illetően. Végül is nem titok, hogy 62 éves vagyok, és azon röhögök – már ha Koncz Zsuzsának vagy Sztevanovity Zoránnak is munkának számít, hogy koncerteztek –, hogy mennyit melóztunk, de annak semmi nyoma.
- Az, hogy az ORI nem foglalkoztatott titeket, a ti döntésetek volt, vagy ők mondták, hogy nem fér bele?
- Tulajdonképpen mi nem léteztünk a szakma számára, még a zenekaroknak sem voltunk a látóterében. Azokra gondolok, akiket az ORI közvetített ki - vagy az OSZK – országszerte, meg külföldre. 1981-ben volt egy konferencia Tatán, ahová Tóth Dezső miniszterhelyettes kürtölte össze a zenészeket, hogy felszólítsa őket arra, hogy tagadjanak meg minket, a punkokat, vagy a Kontrollhoz hasonlóan tűrt, tiltott zenekarokat. Ezt Szőnyei Tamás dokumentálta, a Nyilvántartottak című könyvben is szerepel, hogy ez
a politikus volt olyan kedves, és egymásnak uszította a szakmát, a támogatottakat a tűrtek és tiltottak ellen.
Volt, aki úgy csúszott ki a szorításból, hogy azt mondta: ezek nem is igazi zenészek. Nem álltak ki mellettünk, mert azt mondták, nincs ki mellett kiállni – ha nem is vagyunk igazi zenészek, stb. Ettől persze még lehetett lázadó az Illés szövege, mint ahogy az is volt. Ha jól tudom, Hobó volt az egyetlen, aki felállt és kiment, vagy talán mondott néhány keresetlen szót.
- Ezért nem volt lemezetek sem?
- Volt egyszer az Egyetemi Színpadon egy Anna Frank emlékest, ami egy Spions zenekar-remake volt. Akkor már Müller Péter Sziámi is a Kontrollban volt, és erre a koncertre meghívta Bors Jenőt és/ vagy Erdős Pétert, a magyar lemezkiadás két nagymogulját, megmondóemberét, hogy nézzenek meg minket. Ismered az Anna Frank című számot? „Anna Frank, sikíts, te állat” - van egy ilyen sora is a dalnak. Mivel remake volt, ahogy a hajdani Spions koncerten Molnár Gergely feleségéről, Eörsi Katiról, úgy rólam Müller Péter (akkor még nem Sziámi) levagdosta borotvával a ruhát. Na, ennél a számnál felálltak, és kimentek. Csak úgy csattant utánuk a felhajtható szék. Tehát szó se lehetett arról, hogy minket jó szemmel nézzenek a lemezgyárban.
Egyébként Wilpert Imre (könnyűzenei főszerkesztő – KMG), aki fiatal, velünk korú emberként rajongónk is volt, kijárt nekünk egy demó felvételt, valahol Kispesten vettük fel egy klassz kis stúdióban, a Főnixben. Az anyag nem ment át, mondanom sem kell. Ma már legendának tűnhet, de tényleg így történt: az Ismeretlen Katona egy sorát, azt, hogy „a halál az állam szolgálatában áll”, át kellett volna írni. Ekkor nyilvánvaló lett, hogy besétáltunk a csapdájukba, mivel ők is tudták, hogy nem köphetjük szembe sem magunkat, sem a közönséget. Így aztán nem lett lemezünk.
De ennek az időszaknak vége lett 89’ után, és
jött a kapitalizmus, ami tényleg arról szólt, hogy fel lehet-e még építeni a régi kedvenceket a korszakváltás megkövetelte branddé.
A Kontroll Csoportot soha többé nem lehetett – mivel feloszlottunk. Menyhárt Jenő viszont nem hagyta abba az Európa Kiadót, ráadásul ő már a nyolcvanas években is csinált a lemezgyárral lemezt, plusz volt is egy nagyon menő menedzserük, Besnyő Laci, ő turnéztatta őket ország-világ szerte. Külföldre is eljutottak.
Müller Péter zenekarának, a Sziáminak is töretlenül ment tovább a karrierje. Az ő országos, máig tartó népszerűségük tény. Ha Péter lemezt ad ki, akkor azt el lehet adni, mert van egy óriási rajongóbázisa, ami ugyanúgy vevő a régi dalokra, mint a Sziámi and Friendsben született újakra.
Az Ági és a fiúk nagyon nehezen élte túl a 90-es éveket. Életem legnehezebb korszaka volt. Gyerek, koncertezés, megélhetés, durva volt az egész. Mindenféle brutál fizikai munkát végeztem. Az egyik legkeményebb az volt, mikor egy Kinder tojás kampányban, a hátizsákomban több ezer szórólappal jártam a várost. Minden iskolába ki kellett vinnem azt a több mázsa papírt. Majd leszakadt a hátam. De volt, hogy főztem a Hajtás pajtás, a Sziget, a Bahia néhány emberének. Reggel mentem a Bosnyák térre, azután megfőztem ennek a 8-10 embernek. Mindig háromfogásos ebédet csináltam, volt külön vega is, azután elindultam a 7-es busszal, nagy batyukkal megpakolva. Szóval próbáltam megélni. De a zenélést soha nem adtam fel. Erdély Miklós mondta egy interjúban, hogy
ott kell lennünk, ahol a saját adottságainkból tudunk dolgozni. Nekem ez a „hely” a zenélés volt.
Viszont a zenekar mindeközben többször felőrlődött. A fesztiválszervezők bujkáltak a menedzserünk, Gallasz Józsi elől, akik hitt bennünk – de egyre inkább botrányba fulladtak a koncertjeink.
Aztán amikor 2002-ben abbahagytam az ivást, akkor nagy nehezen nekiláttam újraépíteni magamat és a zenekart. Idén elkészült a legújabb lemez is.
Utoljára 94’-ben volt olyan lemezem, amit én írtam a zenész társaimmal. Tehát vadonatúj lemez, amit egy régi címmel képzeltem, de végül az egyik új szám után Villámrandi lesz a lemezborítón.
Két, a Sziámi-sziámi korszakból datálódó Ági és fiúk dal is van rajta az őskorból, a Pavlov kutya és a Ma reggel.
- Az új dalokból énekelsz a Kobuci Kertben?
- Nem, hisz ott csak vendég leszek. A június 1-i Kobuci Kert úgy jött, hogy meghívtuk Pétert az előző Kontroll-dalok koncertre, az Ellátóházba, aki úgy jött fel a színpadra, miután én elénekeltem a magam 5-6 számát egyedül, mint aki megmámorosodott attól, amit addig hallott. Azt mondta, Ági olyan fantasztikus, hogy most itt, mindenki előtt meghívom június 1-ére a Kobuci Kertbe. Meghatódtam, én a Sziámi and Friendsben még soha nem voltam szóló vendég, max vokalista a Nem én vagyok Kontroll-slágeremet éneklő Stefanovits Angi mögött, vagy a Bon-Bon-Si-Bonban.
- Mikor hallhatjuk az új lemezed anyagát?
Kapolcsra elkészül a lemez, ott már árulni fogjuk. Az Ági 60 óta mindig megyünk Kapolcsra. Van egy alapfelállás, Farkas Zoli basszusgitárossal az Ági és fiúk zenekar tagjai és én. A Kontroll Csoport dalait adjuk elő, egy kis Ági és fiúk mixszel. Ha tehetjük, vendégeket hívunk, hol Kistamás Laci jön, hol Péter, hol Hajnóczy Csaba, de volt már, hogy mindhárman, együtt a színpadra álltak. Ez a projekt azért szép, mert a közönség örülhet a régi dalokon túl annak is, hogy a Kontroll Csoportból mindazok, akik még élünk, szeretjük egymást.
Nem ugrunk egymásnak, boldogan elmegyünk egymás koncertjére, ha hívnak minket.
II. Világegyetemista Bál
Kobuci Kert
(Budapest, III. Fő tér 1.)
Június 1., péntek, 19.30
A Müller Péter Sziámi AndFriends zenekar erre a koncertre különleges vendégeket is hívott: Bárdos Deák Ági, Kiss Llaci, Másik János és Pajor Tamás Óbudára várnak minden világegyetemistát – azokat, akik már az első Szigeten is ott voltak, és azokat is, akik még kósza gondolat sem voltak 25 évvel ezelőtt…
A zenekar erre az önálló, nyárindító koncertre rengeteg meglepetéssel készül, elővettek sok régi Sziámi dalt, valamint a legjobb URH és Kontroll Csoport dalokat is előadják.
De ez az este nem csak múltidézés, hanem a legújabb, Nevess magadra! című lemez bemutatója is egyben.
