Az Orbán János Dénes-ügy kirobbantója most L. Simon Lászlót nevezte meg felelősként
Balogh Endre szerint L. Simon László felelős azért a rendszerért, amelyben Orbán János Dénes feltehetőleg állami százmilliókkal jutalmazhatta magát. A szerző az NKA 2011-es átalakítását okolja, ami szerinte olyan írószervezeteket zárt ki a támogatások elbírálásából, amik ezt meg tudták volna akadályozni.
Balogh Endre, aki a héten beszámolt arról, hogy Orbán János Dénes, egy állami támogatásokkal kitömött tehetséggondozó vezetője rengeteg pénzzel jutalmazta saját magát, most Facebook-posztban fejtette ki bővebb véleményét az ügyről.
A Prae.hu azt írta, a Kárpát-medencei Tehetséggondozó Nonprofit Kft. összesen 422 899 120 forintot fizetett ki saját szakmai vezetőjének, Orbán János Dénesnek kilenc művének felhasználási jogaiért. Később kiderült az is, hogy az Operettszínház – amelynek ügyvezető igazgatója megegyezik a KMTG ügyvezetőjével – valamivel több mint 90,3 millió forintot fizetett az írónak, részben ugyanazokért a művekért.
Orbán János Dénes közleményben tagadta, hogy döntési pozícióban lett volna, a minisztérium vizsgálatot ígért, szerdán pedig L. Simon László, akit Balogh a rendszer létrehozójaként nevezett meg, nyilvánosan szólította fel Orbánt, hogy mondjon le MMA-tagságáról. Tarr Zoltán kulturális miniszter szintén szerdán közölte, hogy 1,3 milliárd forint, a KMTG-n keresztül kifizetni tervezett támogatást visszaszereztek.
Balogh azt írja, hogy ezt a rendszert, amiben ez megtörténhetett, L. Simon László hozta létre.
„Neki köszönhetjük az NKA 2011. év végi átalakítását, amit úgy tervezett meg, hogy a három, irodalmat érintő kuratóriumból egyben se lehessen tagja a Szépírók Társasága és a József Attila Kör nevű szervezeteknek, melyek vezetői tőle független döntéseket hoztak volna”
– fogalmazott.
Ezzel szemben szerinte számos kurátora lett a Magyar Művészeti Akadémiának, a Magyar Írószövetségnek és a FISZ-nek, később pedig a KMTG-nek, „aztán miniszteri delegáltként még Takaró Mihály is bejutott.”
Úgy látja, miközben ezek a szervezetek rengeteg pénzből működtek, és vezetőik „jó pénzért durván sok testületben voltak keresztbe-kasul tagok”, addig „a szépírók, volt JAK-osok közt rengetegen nyomorogtak, kocsmárosnak, biciklis futárnak álltak be, és többen közülük nem érték meg a mai napot.”
Balogh végül ironikusan jegyzi meg, hogy L. Simon László most a Tokaji Írótábort készíti elő „Emlékezet és felejtés” címmel, miközben szerinte épp a meghívottaknak köszönhető, hogy lapok és egzisztenciák szűntek meg. „Emlékezet és felejtés. Jó cím” – zárja gondolatait.
Egyébként Balogh Endre posztjában azt is kifejti, hogy szerinte a lap, ami a cikket közölte, azért nem kaphatott pénzt az NKA azon kuratóriumaitól, melyben Orbán János Dénes is tag volt, hogy ne tudják megírni a sztorit. Egy meredek állítást is tesz ezzel kapcsolatban: „Több bűnét nem lehet leírni, mert kellene a 18-as karika, és azt sem szeretném, hogy kitiltson a közösségi média, mert azért valamire ez is jó”
Hozzáteszi: „Szinte csak a szerzőink, a gyakornokaink és a szerkesztőink kitartásának köszönhetően van még mindig prae.hu művészeti portál, rengeteg szenvedés és nélkülözés árán”
Balogh Endre, aki a héten beszámolt arról, hogy Orbán János Dénes, egy állami támogatásokkal kitömött tehetséggondozó vezetője rengeteg pénzzel jutalmazta saját magát, most Facebook-posztban fejtette ki bővebb véleményét az ügyről.
A Prae.hu azt írta, a Kárpát-medencei Tehetséggondozó Nonprofit Kft. összesen 422 899 120 forintot fizetett ki saját szakmai vezetőjének, Orbán János Dénesnek kilenc művének felhasználási jogaiért. Később kiderült az is, hogy az Operettszínház – amelynek ügyvezető igazgatója megegyezik a KMTG ügyvezetőjével – valamivel több mint 90,3 millió forintot fizetett az írónak, részben ugyanazokért a művekért.
Orbán János Dénes közleményben tagadta, hogy döntési pozícióban lett volna, a minisztérium vizsgálatot ígért, szerdán pedig L. Simon László, akit Balogh a rendszer létrehozójaként nevezett meg, nyilvánosan szólította fel Orbánt, hogy mondjon le MMA-tagságáról. Tarr Zoltán kulturális miniszter szintén szerdán közölte, hogy 1,3 milliárd forint, a KMTG-n keresztül kifizetni tervezett támogatást visszaszereztek.
Regisztrálj, vagy lépj be, hogy tovább tudd olvasni a cikket!
Egyszerű trükkel élte túl a katasztrófát a Costa Concordia táncosa – egy új dokumentumfilmben árulta el
A Costa Concordia: Rémálom a tengeren című film korábban nem látott felvételekkel és túlélői beszámolókkal idézi fel a modern kor egyik legsúlyosabb tengeri katasztrófáját. Megszólal benne Rose Metcalf, a hajó táncosa is, akinek sikerült élve kijutnia a süllyedő hajóról.
Egy zseblámpa villogása döntötte el, hogy észreveszik-e a süllyedő Costa Concordia egyik csapdába esett táncosát. Rose Metcalf a ma debütáló Shipwrecked: Nightmare at Sea (Costa Concordia: Rémálom a tengeren) című új Netflix dokumentumfilmben meséli el, hogyan élte meg azt a borzalmas éjszakát.
A film korábban nem látott felvételekkel és túlélői beszámolókkal idézi fel a modern kor egyik legsúlyosabb tengeri katasztrófáját. Rose Metcalf a személyzet más tagjaival együtt az utasok mentésén dolgozott, amikor a hajó erős dőlése miatt négy társával együtt a fedélzeten rekedt. A Netflix-dokumentumfilmben felidézte a pillanatot, amikor a reményvesztettség úrrá lett rajta.
„Határozottan azt éreztem, hogy teljesen egyedül vagyok. Senki nem jön megmenteni”
Bár hallotta a fejük felett köröző mentőhelikoptereket, a megdőlt hajótest „mint egy esernyő” takarta el őket.
„Ekkor már süllyedtünk, és abban a pillanatban lepörgött előttem az életem kisfilmje.”
A táncosnő ekkor vette észre, hogy van egy zseblámpa a zsebében, és bár nem ismerte a morzejelet, kétségbeesetten villogtatni kezdett vele egy közeli hajó felé. A jelzést észrevették, a filmben hallható is, ahogy a rádión közlik:
„Jelzést kaptunk valakitől. Megyünk segíteni.”
„Egyszer csak egy férfi úgy ereszkedett le, mint James Bond” – emlékezett vissza Metcalf.
A csapdába esett csoportot felcsörlőzték egy helikopterbe, majd a grossetói katonai repülőtérre szállították őket, amely a mentési műveletek során logisztikai szerepet töltött be, és túlélőket is fogadott.
„Amikor elrepültem, láttam, hogy minden, amit szerettem, az én valóságom, eltűnt. De életben voltam”
– zárta visszaemlékezését Rose Metcalf a dokumentumfilmben.
A Costa Concordia 2012. január 13-án este futott sziklának az olaszországi Giglio szigeténél, miután Francesco Schettino kapitány túl közel manőverezte a parthoz. A több mint 4200 emberrel a fedélzetén utazó óceánjáró léket kapott és az oldalára dőlt. A hajótörés 32 ember életét követelte.
A kapitány még a teljes evakuálás előtt, nem sokkal 23 óra után elhagyta a hajót, amiért később több rendbeli emberölés és a hajó elhagyása miatt 16 év börtönre ítélték. Büntetését 2017 óta a római Rebibbia börtönben tölti, ahonnan 2025-ben napközbeni munkavégzésre kért engedélyt, de a kérelmét végül visszavonta.
A katasztrófának magyar áldozata is volt, Fehér Sándor hegedűművész, akire a nemzetközi sajtó is hősként emlékezett. Túlélők beszámolói szerint a zenész több gyereknek segített mentőmellényt felvenni, majd visszament a kabinjába a hegedűjéért, de már nem tudott kimenekülni.
Egy zseblámpa villogása döntötte el, hogy észreveszik-e a süllyedő Costa Concordia egyik csapdába esett táncosát. Rose Metcalf a ma debütáló Shipwrecked: Nightmare at Sea (Costa Concordia: Rémálom a tengeren) című új Netflix dokumentumfilmben meséli el, hogyan élte meg azt a borzalmas éjszakát.
A film korábban nem látott felvételekkel és túlélői beszámolókkal idézi fel a modern kor egyik legsúlyosabb tengeri katasztrófáját. Rose Metcalf a személyzet más tagjaival együtt az utasok mentésén dolgozott, amikor a hajó erős dőlése miatt négy társával együtt a fedélzeten rekedt. A Netflix-dokumentumfilmben felidézte a pillanatot, amikor a reményvesztettség úrrá lett rajta.
Regisztrálj, vagy lépj be, hogy tovább tudd olvasni a cikket!
„Ha csövesbe vágjuk magunkat, akkor 10k” – Változatos spórolási trükköket vetnek be a fiatalok az EFOTT-on
A Velencei-tónál tartott EFOTT-on a fiatalok az előre alapozástól a legextrémebb praktikákig mindent bevetnek a spórolásért. A költési szokások a pár ezer forinttól a százezres tételig terjednek, a cél pedig gyakran a minél olcsóbb berúgás.
A berúgás mint cél, a spórolás mint művészet és a túlélési taktikák széles skálája jellemzi a fesztiválozók anyagi hozzáállását. Van, aki szerint a cél szentesíti az eszközt, és van, aki inkább a józan észre hallgat. Az EFOTT fesztiválon kérdeztük a bulizókat arról, mekkora keretből gazdálkodnak, és milyen trükköket vetnek be, hogy a lehető legtöbbet hozzák ki a pénzükből.
Sokak számára a szórakozás egyik legfontosabb eleme az alkoholfogyasztás. Egyikük egyértelműen fogalmazott a célokat illetően.
„Cél, cél a berúgás, határozottan cél.”
A teljes fesztiválra szánt összeg felső határát egy fesztiválozó 80 ezer forintban határozta meg. Egy páros azt mondta, ők ketten napi tízezer forintból próbálnak kijönni, amiben már az étkezés is benne van, és elégedettek az árakkal. „Teljes mértékben, ez most már a legjobb” – állította egyikük. Szerintük sokat segít, hogy a bejáratnál kaptak ajándék élelmiszereket.
A luxust számukra a szálláson található mikrohullámú sütő jelenti. „Ugye, milyen luxus?” – kérdezte nevetve.
A spórolás legelterjedtebb módja az előre alapozás. A páros elárulta, hogy a kocsijukban jelentős mennyiségű italt tárolnak, így a fesztivál területén már alig kell költeniük. „Igazából nekünk itt áll az autónk, és abban van egy csomó pia. Szóval bent maximum 10 ezer forintot költünk” – magyarázták a taktikát. Mások is hasonlóan gondolkodnak, egy fesztiválozó szerint 30-40 ezer forintból ki lehet hozni az egész hetet. Egy másik spórolási technika a bejáratnál osztogatott ingyen italok maximalizálása. „Hát a bejáratnál adnak ingyen piát, úgyhogy oda megyünk” – mondta egyikük, hozzátéve, hogy a nap folyamán többször is visszamentek repetáért. Egy másik vélemény szerint tízezer forint alatt is meg lehet úszni, ha az ember előre iszik, bent pedig már csak néhány fröccsöt vagy vodka-szódát fogyaszt.
Vannak, akik ennél is extrémebb módszereket ismernek. Egyikük szerint a „csövesbe vágás” olcsó sörrel és vodkával oldható meg.
A nők helyzete sokak szerint könnyebb, ha spórolásról van szó. Egy lánycsapat egyik tagja szerint ők megtehetik, hogy kevesebbet költenek. „5 és 10 ezer forint között örülünk, ha kijövünk, mert nők vagyunk és meg tudjuk hívatni magunkat” – mondta. Ezzel azonban nem mindenki ért egyet. Egy másik lány arról beszélt, hogy bár a lehetőség adott, ő nem él vele szívesen, mert úgy érzi, a meghívásnak ára van.
Egy másik spórolási módszer a „cápázás”, vagyis az idegenektől való italkunyerálás. Egyikük elismerte, hogy előfordul, hogy így szereznek italt, míg a barátja ettől teljesen elhatárolódott. „Én ettől elhatárolódom, ezt még soha nem csináltam, és nem is fogom” – jelentette ki.
Végül akadtak olyanok is, akik számára a mértéktelen alkoholfogyasztás egyáltalán nem cél. Szerintük a legfontosabb a megfelelő étkezés és hidratálás. „Nem cél, nem cél, de ha nem eszel, akkor be lehet rúgni szerintem egy ekkora sörtől. Úgyhogy egyetek, mindenki egyen” – tanácsolta egyikük.
A berúgás mint cél, a spórolás mint művészet és a túlélési taktikák széles skálája jellemzi a fesztiválozók anyagi hozzáállását. Van, aki szerint a cél szentesíti az eszközt, és van, aki inkább a józan észre hallgat. Az EFOTT fesztiválon kérdeztük a bulizókat arról, mekkora keretből gazdálkodnak, és milyen trükköket vetnek be, hogy a lehető legtöbbet hozzák ki a pénzükből.
Sokak számára a szórakozás egyik legfontosabb eleme az alkoholfogyasztás. Egyikük egyértelműen fogalmazott a célokat illetően.
Regisztrálj, vagy lépj be, hogy tovább tudd olvasni a cikket!
78 évesen váratlanul meghalt Sam Neill, a Jurassic Park sztárja
Sam Neill új-zélandi színész hétfőn, Sydneyben hunyt el 78 éves korában. Halálhírét a családja közölte, akik kiemelték, hogy a színész korábbi rákbetegsége nem újult ki.
78 éves korában meghalt Sam Neill új-zélandi színész, akit a világ leginkább a Jurassic Park-filmekből ismert. Halálhírét hétfőn jelentették be a közösségi médiában – írja az Associated Press.
„Mérhetetlen szomorúsággal tudatja Sam Neill whānau-ja (családja) Sam halálhírét, aki hétfőn hunyt el Sydneyben, Ausztráliában.”
A család közleménye szerint a színész szerettei körében, méltósággal távozott, ami egész életét jellemezte.
A posztban azt is írták, a haláleset váratlan volt.
„A veszteség hirtelen és váratlan volt, de áldás, hogy Sam rákmentes maradt.”
A család nem közölte a halál okát, de megerősítették, hogy Neill korábban diagnosztizált rákbetegsége nem újult ki.
Neill 1947-ben született Észak-Írországban, de Új-Zélandon nőtt fel, és hazája egyik legismertebb színészévé vált. Több mint öt évtizedes pályafutása során az 1993-as Jurassic Park hozta meg neki a világhírnevet, amiben Alan Grant paleontológust alakította, és a szerephez a későbbi folytatásokban is visszatért.
Az 1970-es évek óta több mint 150 filmben és sorozatban játszott, többek között A 200 éves emberben, a Peaky Blindersben, a Thor-filmekben és a Tudorokban.
Sam Neill 2023-ban hozta nyilvánosságra, hogy egy ritka vérrákkal, angioimmunoblasztikus T-sejtes limfómával diagnosztizálták.
Miután a kemoterápia nem segített, egy új gyógyszeres kezelést kapott. Idén áprilisban, egy klinikai CAR-T-sejtterápia után jelentette be, hogy a vizsgálatok szerint a rák eltűnt a szervezetéből.
78 éves korában meghalt Sam Neill új-zélandi színész, akit a világ leginkább a Jurassic Park-filmekből ismert. Halálhírét hétfőn jelentették be a közösségi médiában – írja az Associated Press.
„Mérhetetlen szomorúsággal tudatja Sam Neill whānau-ja (családja) Sam halálhírét, aki hétfőn hunyt el Sydneyben, Ausztráliában.”
A család közleménye szerint a színész szerettei körében, méltósággal távozott, ami egész életét jellemezte.
Regisztrálj, vagy lépj be, hogy tovább tudd olvasni a cikket!
Bármennyire is a világ talán legismertebb és egyik legrégibb eposza a Kr. e. VIII. században íródott és Homérosznak tulajdonított Odüsszeia (amely az Iliász folytatása, sőt, mondhatjuk rá, hogy egy az egyik első spin-off, hiszen a főhős Odüsszeusz az Iliászban még csupán mellékszereplő volt), a világ filmgyártása mégsem fullasztotta bele a nézőket az egyébként rengeteg mitikus kalandot adó mű különféle mozgóképes feldolgozásaiba.
Bár rengeteg film és sorozat készült az Odüsszeia ihletésére, amelyek leginkább a cím átvitt jelentését, vagyis a nehéz, akadályozó tényezőkkel telített hazatérést tették meg a cselekmény központi elemének, konkrét feldolgozást azonban nem sokat ismerünk, pláne egész estés filmként. Az eddigi leghíresebb adaptációk talán az 1968-as olasz-francia-NSZK-s nyolcrészes minisorozat, amelyet 1972-ben Magyarországon is bemutattak, valamint az 1997-es kétrészes tévéfilm Armand Assantéval Odüsszeuszként, valamint többek között Greta Scacchival, Isabella Rossellinivel, Eric Robertsszel, Christopher Lee-vel és Vanessa Williamsszel.
Christopher Nolanről azonban tudjuk, hogy nem egy majrés filmes, nem ijed meg holmi nagyszabástól, sem attól, hogy 12 110 darab hexametert belesűrítsen 172 percbe. Miután pedig előző filmjével, az Oppenheimerrel begyűjtött hét Oscar-díjat (köztük a legjobb filmét és a legjobb rendezőét is), valamint 975,8 millió dollárt a világ mozijaiból, szó szerint bármibe belefoghatott.
Ő pedig nem adta alább az Odüsszeiánál, elkészült hát az első nagy, hollywoodi blockbusterverzió. Akik azonban attól rettegnek, hogy Nolantől – ahogy azt már megszokhattuk – egy reális feldolgozást kapnak a szörnyekkel, mitikus alakokkal, isteni közbeavatkozásokkal és rengeteg további fantasyelemmel átszőtt eposzból, eláruljuk, a félelmük alaptalan: Nolan egy abszolút Homérosz-hű filmet tett le az asztalra, vagyis ez még mindig egy fantasy, csupán a maga szájaíze szerint prezentálta azt, megspékelve a rá jellemző filmes nyelvvel, komor, szomorú, kegyetlen és ránk telepedő atmoszférával, illetve kiváló ötletekkel.
A sztori is megmaradt, miszerint Trója bevétele után Odüsszeusz (Matt Damon) nem tud hazatérni. 20 éve már, hogy otthagyta az otthonát, Ithacát, a feleségét, Pénelopét (Anne Hathaway) és az azóta férfivá érett fiát, Télemakhoszt (Tom Holland). A hiányában a házát pofátlan kérők hada foglalta el, akik mind szeretnék feleségül venni Pénelopét, s így megkaparintani Odüsszeusz javait.
A kérők, az élükön a legpofátlanabb Antinoosszal (Robert Pattinson) már évek óta ott lebzselnek a birtokon, és kieszik a vagyonából vendéglátójukat.
Eközben Odüsszeusz a nimfa Kalüpszó (Charlize Theron) szigetén tengeti a napjait emlékek nélkül, bár éppen kezd visszaemlékezni a kalandjaira, amelyek során az embereivel kénytelen megütközni az egyszemű óriás Polüphémosszal (Bill Irwin), a félelmetes óriás harcos laisztrügónokkal, a boszorkány Kirkével (Samantha Morton), az Alvilág halottaival, az emberevő szörny Szküllával, a félelmetes tengeri örvénnyel, Kharübdisszel, valamint az istenek, így Zeusz és Poszeidon haragjával különféle viharok képében. A kaland végén pedig természetesen még ott az a rengeteg ádáz kérő, akikkel le kell számolnia, hogy 20 év után végre visszanyerje az életét.
Christopher Nolan, ahogy mindig, most is előnyben részesítette a kézzel foghatóságot, a praktikus effeketeket, a CGI-t pedig minimálisra fogta, csupán az elkerülhetetlen esetek szolgálatába állította azt. Az ő Odüsszeiájában tényleg minden valós, a lények, a csaták, a helyszínek, sőt, még olyan helyzetekben is maszkokat, protéziseket használt, ahol senki más nem kínlódott volna ezzel 2026-ban. Amikor pl. Kirké disznókká változtatja (bár inkább „gyúrja”) a katonákat, azt nem feledjük egyhamar, tiszta testhorror, amely az Egy amerikai farkasember Londonban és A szer vonatkozó jeleneteit juttatja majd eszünkbe. De rengeteg ilyen zseniális jelenet sorakozik még a filmben, többek között a küklopsz barlangjával, amely alatt a nézőtéren is sokan visszatartják majd a lélegzetüket, hogy ne csapjanak zajt.
Nolan Odüsszeiája, bár valóban hű az eredetihez (megkapjuk még pluszba Trója ostromát és persze a falovat is, Akhilleuszt azonban kivonták a képletből, minden bizonnyal, hogy ne vegye el a figyelmet), korántsem tűnik egy szimpla szolgai felmondásnak. Valahogy az érződik rajta, hogy az istenek is Nolannek teremtették ezt a sztorit, noha az Oscar-díjas sztárdirektor sosem készített korábban ehhez hasonló filmet.
Ezúttal nem a forgatókönyv furmányos fordulatai vannak terítéken, ugyanakkor azzal sem lehet majd vádolni, hogy csupán egy több száz milliós látványfilmet akart volna a nézők elé görgetni Nolan.
Ahogy a korábbi rendezéseiből (pl. Eredet, Csillagok között stb.) megszokhattuk, a bombasztikus kiállítás mellé komoly karakterábrázolásokat is kapunk, belekukkanthatunk Odüsszeusz, Télemakhosz, Pénelopé és Antinoosz lelkébe is, sőt még olyan kisebb szereplőkébe is, mint a spártai király, Meneláosz (Jon Bernthal), a felesége, Trójai Heléna (Lupita Nyong’o), Odüsszeusz hű vak kondása, Eumaiosz (John Leguizamo), vagy a bátor katona, Szinón (Elliot Page). Nem semmi színészgárda, szó se róla, ráadásul még olyan neveket nem is emlíettünk, mint Zendaya (Athéné), Himesh Patel (Eurülokhosz), Mia Goth (Melanthó), Benny Safdie (Agamemnón), Logan Marshall-Green, Will Yun Lee, Travis Scott, Shiloh Fernandez, Corey Hawkins vagy Jovan Adepo. A castingosok nem pihentek…
A majdnem háromórás hossztól sem kell megijedni, gyorsan eltelik, mivel rengeteg minden történik, egyik kaland követi a másikat, ráadásul a háromszoros Oscar-díjas Ludwig Göransson (A mandalóri, Fekete Párduc, Oppenheimer, Bűnösök) grandiózus és egyben érzékeny zenei aláfestései asszisztálnak mindehhez. Humort viszont ne keressünk benne!
Bár Nolannél ez sosem volt meghatározó tényező, az Odüsszeiába egyáltalán nem való – komor, nyomasztó, szomorkás és megterhelő képsorok peregnek végig, a finálé után mégis egy felemelő érzéssel és egy örök emlékkel állunk majd fel az ülésünkből.
Nehezen elképzelhető, hogy készülhet még ennél is jobb feldolgozás Homérosz örökbecsűjéből, legalábbis fel van adva a lecke annak, aki erre rápróbál. Christopher Nolan ugyanis sokadszor bizonyítja, hogy a kezei közt minden arannyá válik, a megfilmesíthetetlen megfilmesíthetővé válik, a nagyszabás pedig könnyen együtt járhat a szerzőiséggel. Az Odüsszeia az év nagy slágerfilmje lesz, nem vitás.
Bármennyire is a világ talán legismertebb és egyik legrégibb eposza a Kr. e. VIII. században íródott és Homérosznak tulajdonított Odüsszeia (amely az Iliász folytatása, sőt, mondhatjuk rá, hogy egy az egyik első spin-off, hiszen a főhős Odüsszeusz az Iliászban még csupán mellékszereplő volt), a világ filmgyártása mégsem fullasztotta bele a nézőket az egyébként rengeteg mitikus kalandot adó mű különféle mozgóképes feldolgozásaiba.
Bár rengeteg film és sorozat készült az Odüsszeia ihletésére, amelyek leginkább a cím átvitt jelentését, vagyis a nehéz, akadályozó tényezőkkel telített hazatérést tették meg a cselekmény központi elemének, konkrét feldolgozást azonban nem sokat ismerünk, pláne egész estés filmként. Az eddigi leghíresebb adaptációk talán az 1968-as olasz-francia-NSZK-s nyolcrészes minisorozat, amelyet 1972-ben Magyarországon is bemutattak, valamint az 1997-es kétrészes tévéfilm Armand Assantéval Odüsszeuszként, valamint többek között Greta Scacchival, Isabella Rossellinivel, Eric Robertsszel, Christopher Lee-vel és Vanessa Williamsszel.
Regisztrálj, vagy lépj be, hogy tovább tudd olvasni a cikket!
