News here

KULT
A Rovatból

Az év egyik legjobb filmjének vártuk, az év egyik legnagyobb baklövése lett – Amszterdam-kritika

Ritkán látni ekkora sztárparádét a vásznon, így még inkább érthetetlen, hogy egy háromszoros Oscar-jelölt direktor vezénylete alatt hogy mehet így félre valami.

Link másolása

David O. Russell kétségkívül egy tehetséges író-rendező. E sorok írója 1999-ben, a Sivatagi cápák című filmjével fedezte fel magának, amiben remekül vegyítette a Kelly hősei-féle stílust, a laza, vicces kalandfilmet a komoly háborús tematikával. Majd hosszú szünet után, a 2010-es évek elején előállt egy mesterhármassal. Három egymást követő filmjét, a 2010-es The Fighter – A harcost, a 2012-es Napos oldalt és a 2013-as Amerikai botrányt a legjobb film Oscar-díjára jelölték, és ő maga is kapott nominációt mindegyikért a legjobb rendező kategóriában. S bár egyikért sem nyerte meg a díjat, a híresen összeférhetetlen (a forgatásokon nem kíméli a színészeit, ezt egy rejtett videófelvétel is alátámasztja) rendezőt a vállára emelte a szakma, nem is jogtalanul.

Nyers, szókimondó, az emberi viselkedésmintákat a humorral és a drámával remekül ötvöző stílusjegyei egyedivé varázsolták őt a filmes világban, a 2015-ös Joy című filmjével azonban kissé megtörte a diadalmenetet (abból „csak” Jennifer Lawrence-t jelölték Oscarra).

Úgy tűnik, a Joy sikertelensége után hét évre volt szüksége Russellnek, hogy összeszedje magát, legalábbis annyira, hogy egy új mozgóképet fessen a vásznakra. Megírta az Amszterdam forgatókönyvét, a 20th Century Studios (tehát a Disney) pedig valami fura oknál fogva 80 millió dollárt szavazott meg neki. Úgy tűnik, a döntéshozók nem pocsékolták az időt azzal, hogy elolvassák a szkriptet, elég volt hallaniuk a castingtervekről…

Bizony, az A-ligás hollywoodi sztárvilág sem feledkezett meg Russellről és korábbi remekeiről, így olyan nevek bólintottak rá a nekik felajánlott kisebb-nagyobb szerepekre, mint Christian Bale, Margot Robbie, John David Washington, Robert De Niro, Rami Malek, Anya Taylor-Joy, Mike Myers, Michael Shannon, Zoe Saldana, Chris Rock, Timothy Olyphant, Matthias Schoenaerts, Alessandro Nivola, Andrea Riseborough, nem utolsósorban pedig a színészkedéssel a Valentin nap (2010), Az emlékek őre (2014) és a Macskák (2019) után negyedjére kacérkodó Taylor Swift. Lássuk csak, van köztük három Oscar-díjas (De Niro, Bale, Malek) és további két Oscar-jelölt (Robbie, Shannon). Komolyan, akárhová néz az ember a filmben, mindenhol egy ismert arc bukkan elő, és talán ez adja az Amszterdam legfőbb vonzerejét és szórakoztatási faktorát. Az persze már más kérdés, hogy e kiváló színészek többsége normális instrukció híján nem találja a helyét a filmben, láthatóan nem is értik, mibe keveredtek, mihez írtak alá. Bizonyára úgy gondolták, itt vannak a többiek is, jó muri lesz a forgatás.

Talán csak Christian Bale, Andrea Riseborough és Mike Myers vették komolyan a rájuk erőltetett ripacskodást, ők fel tudják dobni a jeleneteiket, de a többiek általában zavartan ácsorognak és hadoválnak, talán a legtöbbször maguk sem tudják, miről.

Na de érdemes belekukkantani, hogy milyen sztorit kanyarított David O. Russell az Amszterdam krimit, vígjátékot és drámát vegyíteni óhajtó műfajmixébe. Az 1930-as években járunk, amikor a furcsa, kísérleti gyógyászati módszereiről híres orvost, Burt Berendsent (Bale) egy tábornok lánya, Liz Meekins (Swift) felkéri apja boncolására, mivel szerinte az öreg nem természetes halállal hunyt el. Az I. világháborúban felcserként szolgált veterán doki valóban mérgezés nyomait véli felfedezni a holttesten, ám egykori katonatársával és jó barátjával, az ügyvéd Harold Woodmannel (Washington) már hiába referálnának Liznek, ugyanis őt is megölik, és rájuk terelik a kettős gyilkosság gyanúját. A páros, kiegészülve a még a háborúban megismert, művészetmegszállott ápolónővel, Valerie-vel (Robbie) próbálnak utánajárni, hogy kik és miért akarják rájuk húzni a vizes lepedőt, és persze egy olyan összeesküvés nyomaira bukkannak, amely az egész ország sorsát veszélyezteti.

Ez még így talán összeszedettebb summája a sztorinak, ami a filmben abszolút káoszként, oda nem illő dialógusok folyamatos hadarása mellett telepszik rá a szereplőkre és a nézőkre egyaránt.

Főként a film első felénél van szükség türelemre, Russell ugyanis ide-oda csapong idősíkok, helyszínek és karakterek között, és már akkor tudjuk, hogy ez az egész biztosan nem fog összeállni, már az elején darabokra hullik a cselekmény.

Az Amszterdam csak az utolsó harmadára talál némileg magára, Gil Dillenbeck tábornok (De Niro) feltűnésével, onnan már valamennyire összeállhat a kép, és ha jóhiszeműek akarunk lenni, akkor még akár lightos paranoiathrillerként is működni kezd a film.

Persze Russell ekkor sem hagyja annyiban a dolgot, és különféle idétlen, dalolós etapokkal (folyton énekelteti a szereplőket, ez is érthetetlen) piszkít bele a kirakós épp helyreálló darabjaiba. De legalább ekkor már kevésbé sóhajtozunk az elidegenítő párbeszédeken és emberi reakciókon, dinamikákon. Daniel Pemberton zenéjét még azonban illendő kiemelni, ez az aláfestés legalábbis egy sokkal jobb filmet érdemelt volna.

David O. Russell az Amszterdammal sajnos nem a jobbik, a fent sorolt filmekkel nevet szerző énjét villantja meg, hanem a „másikat”, azt, amelyiket a 2004-es Multik haza! című szösszenetében: szintén sztárparádé, szintén totál káosz, szintén bukta. Nem jól tette. És minden bizonnyal az is szomorú lenne, ha az Amszterdam (ami valószínűleg ott lesz a 2023-as Arany Málna-átadó jelöltlistáján, hiszen ők imádják, ha egy sztárokkal teletűzdelt, nagyobb költségvetésű mű zakózik nagyot) után az egyébként tehetséges direktor pályája véget érne, már amennyiben ott szunnyad még benne négy korábbi filmjének zsenije. Ha viszont az a láng már kihunyt, akkor valóban nem kéne erőltetni ezt az írósdit-rendezősdit a továbbiakban.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Címlapról ajánljuk

Címlapról ajánljuk


KULT
Premier: közös dallal idézi meg a nyarat Beck Zoli és Grecsó Krisztián
A [email protected]ó néven futó projekt első nagylemeze jövő héten érkezik, ezt harangozza be a Sárga nyár című szám és a hozzá forgatott videoklip.
Fotó: sinco - szmo.hu
2022. november 24.


Link másolása

Hoztunk valamit magunkból címmel jelenik meg december 1-én az első [email protected]ó lemez, a 30Y énekes-dalszerző Beck Zoli, és Grecsó Krisztián író-költő első közös albuma.

A páros már összeszokottnak mondható, még a Rájátszás produkció kapcsán kezdtek el közösen zenélni, azóta pedig [email protected]ó néven zenés-irodalmi pódiumelőadásukkal országszerte találkozhatott a közönség. Az előadás egyben alkotói folyamattá is vált, és a versekből dalok, a dalokból énekelt versek születtek.

A jövő csütörtökön debütáló első [email protected]ó lemezről ismerhetünk dalokat, most viszont egy újabb videóval köszöntik a lemez digitális premierjét. A Sárga nyár a hoztunk valamit magunkból lemezindító dala lesz, a videóját Bátori Gábor ’Jim’, azaz sinco készítette. A lemez producere Ligeti Gyuri volt.

„A Sárga nyár emblematikus dal a lemezen, egyszerre egy barátság allegóriája is – hiszen ez az első olyan dalunk, amelynek a zenéjét és a szövegét is közösen írtuk” – meséli Beck Zoli. „A videóban látszólag semmi nyári nincs, de mégis ott van: jó innen, a kabát melegéből belenézni a (részben közös) nyári emlékeinkbe.”

„Ez igazából egy kommuna-dal lett. Úgy született, hogy vittem a stúdióba egy dallam- és akkord-kezdeményt, és mellé egy vers vázlatát, aminek a szövegét elkezdtem dúdolni. Aztán a következő hajnalban felkeltünk, és a töredékből együtt raktuk össze a dalt – kiegészítve a hiányzó zenei és szöveges részeket” – emlékszik vissza Grecsó Krisztián.

„Azért is került a lemez elejére, mert már az első lemezen a második alkotói technikáját előlegezi meg. És persze integet a sárga nyár, miközben kint állunk az őszben, repülnek a falevelek, mi pedig megpróbáljuk a saját képzelt valóságunkat képre tenni”.

A [email protected]ó – hoztunk valamit magunkból lemezbemutató koncertje 2023. január 25-én lesz a MÜPA-ban, az eseményre pár óra alatt elfogytak a belépők. A duó tehát duplázik, a második esemény jegyei november 24-e 14:00-tól startolnak. Ezzel egy időben elindul a lemez előrendelése is, ami kizárólag bakeliten jelenik meg, az érdeklődők a ZAJZAJZAJ webshopjában találják.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

KULT
Így áll bosszút fiain a halála után egy apa – kritika a Raymond & Ray című filmről
Annak, aki szereti a minőségi szórakozást és nem tud választani a streaming-szolgáltatók között, van egy jó hírem: az AppleTV+-on vannak legminőségibb sorozatok és filmek. Ezzel nem lehet vitatkozni.

Link másolása

A Raymond & Ray egy apró személyes történet két elidegenedett féltestvérről, akiket szörnyű apjuk még halála után is kínoz. Rodrigo García írta és rendezte a filmet, a két címszereplőt pedig Ewan McGregor és Ethan Hawk alakítja. Főszereplőink apja a történet elején meghal, Raymond pedig féltestvéréhez siet, hogy segítségét kérje a temetésre való eljutáshoz, ugyanis elvették a jogosítványát.

Ray hallani sem akar a temetésről, nem kér apja kegyetlenkedéseiből többet.

Végül Raymond ráveszi, hogy vigye el és vegyen részt az eseményen. Ekkor elkezdődik egy utazás, amely megváltoztatja a szereplők hozzáállását halott apjukhoz.

Hihetetlenül jó a film forgatókönyve. Apránként csepegteti a részleteket a testvérekről, az apjukról és annak életéről. Ahogy a két címszereplő betekint a kegyetlen és gonosz Harris mindennapjaiba, hogy jobban megismerjék, az tanítani való.

Apjuk még halála után is kísérti őket: azt kötötte ki végrendeletében, hogy fiai ássák ki a sírját és ők is temessék be saját kezűleg.

Ezzel egy bizarr és morbid csapatépítő program veszi kezdetét, ahol Harris fiai egymásra találnak és gyűlöletük tárgyát közösen elhantolják. Több csavart is tartalmaz a történet, nem nevezném fekete komédiának, ahogyan a zsánerleírásban látni a streaming-szolgáltatónál, inkább keserédes drámának, zseniális forgatókönyvvel.

Vicces az is, ahogy az információkat csepegteti a film: csak azokat tudja a néző, melyeket egy reális párbeszédnél hallana. A két fiú neve tűnik fel először, ugyanaz a keresztnevük, azért, hogy Harris direkt keverje őket és megfossza őket az identitásuktól, vagy attól, hogy Raymond és Ray miben és hogyan hasonlítanak elhunyt apjukra. Ezeket az információkat sokszor nem osztja meg a forgatókönyv, hanem

a nézőnek kell összeraknia a képet.

Hasonlóan jár el Harris halála utáni tervével, melyben sokan, köztük főszereplőink is a kegyetlenkedést vélik felfedezni, holott az egész inkább hasonlít egy poszthumusz bocsánatkérésre.

A rendezés is nagyon ügyes, de egy ennyire jó szövegkönyvből nehéz is lett volna rossz filmet készíteni.

A színészek elsőrangúak,

Ewan McGregor játssza a visszafogottabb, racionális testvért, aki persze érzékenyebbnek tűnik, mint az Ethan Hawk alakította szabadszájú nőcsábász. Ki szeretném emelni, a „tűnik” szót. Bár Raymond karaktere sokkal sebesültebbnek látszik első benyomásra, mint Ray, több váláson van túl, épp szétesőben van az élete, de Ray a kemény külső mögött ugyanolyan sebzett lélek, akivel kegyetlenül elbánt a sors. Folyamatosan ismerjük meg ezeket az elképesztően részletesen megírt, reális és fantasztikusan eljátszott karaktereket,

majd azon kapjuk magunkat, hogy a kezdeti status quo teljesen megváltozik.

Lehet, hogy mégsem úgy voltak a dolgok, ahogy azt mindenki gondolja? Nem félreértendő, a film nem bocsát meg a kegyetlen apának, nem ez az üzenete, hanem egy utazásról szól, ami megváltoztatja az emberek nézőpontját. Egy gonosz apáról, aki változni akar.

A zene melankolikus, lassú és atmoszférikus, sokszor használ jazz és blues elemeket, melyek aztán egy zenei koncertben csúcsosodnak.

Az alkotók ügyesen játszanak a képekkel, sokszor használnak hosszú snitteket, közelképeket,

van ideje a szereplőknek megmutatni, mit éreznek, ami nagyon fontos egy ilyen drámai filmben. Nem is értem a negatív nemzetközi kritikákat, mert engem nagyon megérintett az alkotás.

Nem nagyon lehet mást elmondani spoilerek nélkül a filmről. Viszont utána rengeteget lehet róla beszélgetni és úgy érzem, kell is. Tanítandó forgatókönyv, ügyes rendezés, zseniális színészekkel. Ethan Hawkot mindig is szerettem, és ebben a filmben megmutatja, miért. Apró arcmozdulatokkal, gesztusokkal képes leírni egy életre elegendő fájdalmat. Míg Ewan McGregor drámai múltja is visszaköszön, ugyanis jóval több van ebben az emberben, mint egy Obi Wan Kenobi.

A Raymond & Ray-t hosszú ideig nem fogom elfelejteni és tiszta szívből tudom ajánlani azoknak, akik egy kis drámára vágynak.

Tipikus „nem az úticél a fontos, hanem az utazás” típusú film, csak nem fizikailag utazunk, hanem a szereplőink látszólag mindennapi problémáiba, hogy aztán megismerjük azokat és rájöjjünk, hogy nem csak a mi családunkban lehetnek problémák. Emelem kalapom Rodrigo García előtt, elismerésre méltó munka. A Raymond & Ray megtekinthető magyar felirattal az AppleTV+ kínálatában.


Link másolása
KÖVESS MINKET:


KULT
Olaszországban hullanak a gazdagok A Fehér Lótusz második évadában
Ha egy sorozat van, amit ne hagyj ki idén, az ez legyen. A festői Itáliába repítenek minket az alkotók, most még több lesz a halott, mint az első évadban.

Link másolása

A lezárt szériavégű sorozatokhoz készülő második évadok legtöbbször gyengébbek, ez most nem így van.  Gyakran készül egy minisorozat azzal a tervvel, hogy elmeséljenek az alkotók egy szuper történetet, aminek elég nehéz is lenne elképzelni egy folytatást. Aztán az alkotók rendszerint a nagy siker miatt kierőszakolnak egy újabb évadot magukból, kitalálnak valami nehezen megszült ötletet, amivel ugyanaz alatt a cím alatt tudnak tovább menni, akár ugyanazokkal a szereplőkkel. Ahogy tették ezt például a Hatalmas kis hazugságokkal is, aminél a második évad az első nyomába sem érhet.

A 10 Emmy-díjat elnyert első évad után nagy volt a kísértés A Fehér Lótusz alkotói számára is egy  második évad elkészítésére. Amikor meghallottam, hogy jön egy új szezon, nyilván arra gondoltam, hogy talán erőltetés, de annyira szerettem az első évadot, hogy kíváncsi is lettem rá azonnal, vajon hogyan oldják meg, mitől lesz más, új, ugyanakkor megfelelően unikális, mint az első.

Kézenfekvő volt az ötlet, hogy a Fehér Lótusz ne egy egyedülálló hotel legyen, hanem egy szállodalánc része, ami a világban mindenfelé üzemeltet luxushoteleket.

Az időkeret ismét az egy hetes nyaralás. És ismét meghal valaki.

Így már nem is hangzik olyan erőltetettnek az évadújrázás, majd amikor kiderült, hogy egy főszereplőt is visszahoznak (a zseniális Jennifer Coolidge-t), akkor máris egy érdekes hibrid állt össze.

Ezúttal Szicíliába érkeznek meg dúsgazdag amerikai vendégeink egy hét lazulásra. És azonnal jó érzés Jennifer Coolidge felejthetetlen karakterével újra találkozni (ő kapott az alakításáért Emmy-díjat az első évad után mint a depressziós, magányos, gyászoló kövér hölgy). A hangulatot azonnal megadja ez a pillanat. És máris húznak a sztorik befelé itt is.

Ugyanazzal a lassan kibontakozó, folyamatos feszültséggel operál a sorozat, mint először. Az alaposan kimunkált karakterek az egyik titka A Fehér Lótusznak. Az új karakterek pedig ismét jól megírtak, castingoltak, remek színészekkel, így feltűnik például egy ismert arc a Maffiózókból, de minden kevésbé ismert színész is csúcstalálat a szerepekre.

És nem aprózzák el a titokzatosságot és az információadagolást az alkotók: az első rész elején megtudjuk, valakik (nem csak egyvalaki, mint az elsőben, nyilván emelni kellett a téteket) a szálloda vendégei közül meghaltak, hatalmas a káosz. Majd felirat: egy héttel azelőtt. Ugyanaz a dramaturgia, mégis újdonság erejével hat sok szegmens. Itália, művészet, kulturális utalások itt-ott, csodás helyek, építészet, és egy brutálisan luxus igényeket kielégítő alapuló hotel.

Azt nem áruljuk el – mert még mi sem tudjuk, eddig négy rész került fel az HBO Maxra –, hogy hová fut ki a szexfüggő apa, a nagyapa, a fia, a két prostituált, a két, feszült viszonyban lévő fiatal pár és a többiek története, de már most tűkön ülünk. Minden afelé mutat, hogy lesz nemulass. Csak nekünk, nézőknek jár az öröm, a karakterek sorsa, A Fehér Lótusz ironikus, finom, intelligens humorba ágyazott forgatókönyveinek megfelelően az utolsó pillanatig kérdéses marad. A társadalomkritika pedig még nyelvöltögetősebb:

ezt teszi veletek a gazdagság, ha nem láttok ki belőle.

Link másolása
KÖVESS MINKET:


KULT
Az X-Faktor győztese, Solyom Berni: „Egy percig sem gondoltam, hogy favorit lennék”
Az X-Faktor idei győztesét egy villáminterjúban faggattuk a további terveiről.

Link másolása

Minden idők egyik legizgalmasabb X-Faktor évadán vagyunk túl, melyet végül Solyom Berni nyert. A fiatal énekes-rapper minden perce be van osztva, de egy villáminterjú erejéig sikerült beszélni vele.

– Szívből gratulálok a megérdemelt győzelemhez. A verseny során mikor volt először, amikor úgy érezted, akár a győzelemre is lehet esélyed?

– Nem volt ilyen pillanat. Mindig az adott feladatra koncentráltam, és látva a mezőnyt egy percig sem gondoltam, hogy favorit lennék.

– Melyik volt a legnehezebb forduló, feladat számodra, mikor voltál mélyponton a verseny során?

– Nem tudok igazán nagy mélypontot mondani.

– Kit, kiket tartottál a legnagyobb vetélytársnak?

– Mindenki nagyon jó volt az élő adások mezőnyéből, de személy szerint Lucát és Kevint tartottam a legesélyesebbnek a döntőre, és ebben nem is tévedtem.

– Kivel barátkoztál össze a leginkább?

– Mindenkivel nagyon jó barátok lettünk, nagyon összetartó társaság jött össze, akikkel remélhetően a jövőben is kapcsolatban maradunk, segítjük egymást.

– Nagyon messziről érkeztél. Felkészültél a családoddal arra, hogyan folytatódik az életed, ha az X-Faktornak köszönhetően beindul a zenei karriered?

– Őszintén szólva, erre nem készültünk fel.

Nem sokára hazautazom, és akkor leülünk együtt átgondolni a lehetőségeket.

A többi a jövő titka...

– Ne légy ilyen szerény, most nyerted meg az X-Faktort és Alex is említette, hogy segíteni fog.

– Igen, természetesen, de nem akarom elbízni magamat, nagyon hosszú út áll még előttem.

– Alex már belengette a közösségi médiában, hogy készül a közös dalotok. Mikor hallhatjuk, illetve milyen egyéb konkrét szakmai terveid vannak a közeljövőre?

– Konkrétat nem tudok még mondani, és nem is nagyon szeretnék. Elkezdtük a munkát, de erről majd egy következő alkalommal fogunk tudni érdemben beszélgetni.

– De ugye szeretnéd, hogy beinduljon a zenei karriered?

– Persze, simán, ezerrel. Ez alap!


Link másolása
KÖVESS MINKET: