KULT
A Rovatból

Alföldi Róbert: Nem kell minden szerepben, amit rám osztanak, odaszólogatnom

A színész-rendező elmondta, hogy van-e olyan szerep, amit nem vállal el, és azt is, miért játszik zenés vígjátékban. Szerinte azért elég kevés azoknak a színházaknak a száma, akik felkérik. Interjú.

Link másolása

20 éve a Fekete Péter című zenés vígjátékkal nyitott meg a Centrál Színhzáz. Most a jubileum alkalmából ismét műsorra tűzték. Alföldi Róberttel, aki Charlie bácsit játssza, a sajtóbemutató után beszélgettünk.

– Az interjúidat nézve, olvasva az a benyomásom, hogy sokkal több szó esik a rendezőről, mint a színészről. Talán azért, mert rendezőként elfoglaltabb vagy…

– Ez ma már nincs így. Most már sokkal többet játszom. Havi huszonöt előadásom van. Ebből nagyon sokat köszönhetek Puskás Tamásnak és aCentrál Színháznak, körülbelül a My Fair Lady óta van ez így.

– Színészként mennyire válogatod meg, hogy mit vállalsz el?

– Arról azért nincs szó, hogy naponta jön ötven felkérés. Ugyanakkor nem is keresnek olyan szereppel, aminél nagyon gondolkoznom kellene, elvállaljam-e. Talán azért, mert nem is kérnek meg olyanra, amiről tudják, hogy nem vállalnám.

Másrészt látni kell, hogy elég kevés azoknak a színházaknak a száma, akik felkérnek. Most például a Liliomot próbálom Budaörsön Kovalik Balázs rendezésében, és a Tamás közben felhívott, hogy van-e kedvem eljátszani Charlie bácsit a Fekete Péterben.

Egyrészt a Pusinak az ember nem mond nemet, másrészt Básti Julival még sosem játszottam.

Már kamaszkorom óta istennőnek tekintem és az igazság az, hogy tök mindegy, miben játszom és mit, ha Julival lehetek egy színpadon.

– Ezt Tamás és Juli is régóta mondja, hogy nagyon szeretnének összehozni egy Básti-Alföldi együttműködést. Ilyesmire gondoltál közös munka alatt?

– Szerintem ez csak ilyen bónusz. Egy desszert.

– Azok, akik szeretnek, és tulajdonképpen azok is, akik nem, általában provokatív, mondanivalós, mély rétegeket kapirgáló előadásokat kötnek a nevedhez, mint például a Mephisto. Ehhez képest a Fekete Péter azért elég könnyű kis valami.

– Én nem gondolom ezt. A My Fair Lady sem olyan nagyon komoly, és az Átriumban is játszom vígjátékokban.

– Mégis van egy olyan nimbuszod, hogy akár színpadon, akár rendezőként, akár magánemberként, Te azért odaszólsz.

– Az igaz, hogy nem félek kimondani, amit gondolok. De azért nem kell minden szerepben, amit rám osztanak odaszólogatnom.

A Network az egy más dolog, de a My Fair Ladyben vagy a Fekete Péterben „csak” egy nagyon jó szerepet kell eljátszanom egy nagyon jó darabban. Borzasztó jól esik az embernek, ha sokfélét kell játszani. Szóval nem kell mindig ugyanannak lennem, bármi is az elvárás.

Jelenleg 14 féle előadásban játszom, azok közül egyik sem olyan, amikre igaz lenne, amit te most mondtál. Az inkább a rendezésre vonatkozik. De mint minden sztereotípia, ez sem fedi a valóságot. A Magyartengernél sincs odamondogatás.

Ez csak rám ragadt, mert nagyon kevesen vagyunk ebben a szakmában, akik kinyitjuk a szánkat.

Nem ez a legfontosabb jellemzőm, és nagyon remélem, hogy amikor színpadra megyek, nem ez jut az emberek eszébe, hanem azt látják, amit épp csinálok.

Az operettet sokan temetik, régi idők műfajának tartják.

– A Fekete Pétert inkább tartom zenés vígjátéknak, mint operettnek. Olyan sanzonok, dalok vannak benne, amelyek már nagyon régóta slágerek, és ma este is azt lehetett érezni, hogy az emberek dúdolják, ismerik őket. Nagyon remélem, hogy a fiatal generáció fülébe is belemegy valamennyire.

Én nem hiszek ezekben a műfajtemetésekben. Ez egy nagyon édes kis darab. Az igaz operettek pedig zenei megközelítéstől függően nagyon komoly művek is lehetnek.

Az megint más kérdés, hogyan játsszák, mennyire veszik komolyan, stílben van,-e vagy csak a szirupot játsszák belőle. Ha csak a szirup, az valóban kicsit „oldschool”. De volt egy csomó előadás a közelmúltban, ami abszolút másképp viszonyult ezekhez a műfajokhoz.

Ugyanakkor Shakespeare is lehet nagyon rossz.

– Milyen volt Puskás Samuval dolgozni?

– Nagyszerű. A színház is nagyon rendes volt, és a kollégák is nagyon rendesek voltak. Mint mondom, én közben a Liliomra készülök, aminek december 16-án lesz a bemutatója. Úgyhogy nem nagyon próbáltam itt, hanem a Samuval gyakoroltam délutánonként kétszer-háromszor, kettecskén.

Ő dolgozott a háttérben a Magyartengerben is, szerettem, amit Martinovics Dorinával csináltak a kisszínpadon, meg hát, miért ne legyen az ember kíváncsi egy fiatalemberre?

A fiatalokkal kell barátkozni, nem az öregekkel.

– Mesélj kicsit a Liliomról is, ha már szóba került.

– Nem tudok mesélni róla, mert annyira benne vagyok. Kovalik Balázs rendezi, amit azt jelenti, hogy nagyon máshonnan közelíti meg a darabot, mint amit megszoktunk. Kezdve azzal, hogy én játszom a Liliomot. De nehéz objektívan beszélnem róla.

– Hamarosan rendezni is fogsz itt, a Centrálban.

– Igen. Arthur Millertől Az ügynök halálát csináljuk Stohl Andrással, Balsai Mónival, Fehér Tibivel és Szécsi Bencével. Nagyon örülök, hogy a színház bevállalja a nagyszínpadon. Bíró Bence újrafordította, és csinált belőle egy nagyon sűrű változatot. Kevésbé lesz amerikai, de félreértés ne essék, ez nem azt jelenti, hogy nem New Yorkban fog játszódni.

Sokkal szorosabban próbál koncentrálni a családtagok viszonyaira. I

lletve ami fontos, hogy a szememben Willy Loman egy nagyon energikus figura, ellentétben a Tímár József féle nagyon híres, kétbőröndös felfogással.

Nagyon remélem, hogy ki fog derülni az előadásból, miért gondolom így.

Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


KULT
A Rovatból
Meghalt Horváth László
A Soproni Petőfi Színház színésze Radványi Géza klasszikusában, a Valahol Európában című filmben is szerepelt.
Fotó: Pixabay - szmo.hu
2024. május 14.


Link másolása

Május nyolcadikán elhunyt Horváth László, tudatta az MTI-vel fia, Horváth Tamás.

„Búcsúzunk Kuksitól, a Valahol Európában című film egyik kedvenc karakterétől”

– írják a közleményben.

Horváth László 1940-ben született Budapesten, majd Radványi Géza rendező fedezte fel, ezután pedig számos magyar filmben szerepelt.

1956 után Münchenbe emigrált, reklámfilmeket készített és rendezőasszisztensként dolgozott. 1980-ban hazajött Magyarországra, és élete utolsó éveiben a Soproni Petőfi Színházban dolgozott.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

KULT
A Rovatból
Botrány az Eurovízión: Rögtön eltörte a trófeáját, majd az egyik ujját is a győztes
A svájci győztes, Nemo olyan nagy hévvel rázta a győzelmi ereklyéjét, hogy túl nagy erővel csapta a földhöz, így az üvegből készült trófea eltörött.

Link másolása

Korábban mi is megírtuk, hogy az idei évben egy svájci előadó vehette át az Eurovíziós Dalfesztivál trófeáját. Nem sokkal később azonban nemhogy a trófeát törte el az énekes, de elmondása szerint még az ujját is.

Május 11-én, szombaton tartották a 2024-es Eurovíziós Dalfesztivál nagydöntőjét a svédországi Malmőben, ahol összesen 25 ország képviseltethette magát, ugyanis Hollandiát korábban kizárták a versenyből, erről itt írtunk.

Az idei Eurovíziós Dalfesztivált az összpontszám (591 pont) alapján végül a svájci Nemo nyerte meg. Miután a magát nembinárisnak valló – s ezzel a dalfesztivál történelmének első nembináris győzteseként – 24 éves svájci énekes-dalszerző átvette a trófeát, katasztrófa történt a színpadon.

Nemo teljesen meghatódott, azonban olyan nagy hévvel rázta a győzelmi ereklyéjét, hogy túl nagy erővel csapta a földhöz, így az üvegből készült trófea eltörött.


Link másolása
KÖVESS MINKET:


KULT
A Rovatból
Farokméregetés, szó szerint – A Talpig férfiban nincs tabu, és Jeff Daniels még sosem volt ilyen imádnivalóan ütnivaló
Az amerikai jog, társadalmi igazságtalanságok, hatalmi játszmák, fekete humor: a Netflix új minisorozata sokakat kiakaszt majd, mégis üdítő, hogy mennyire nem veszi magát komolyan.

Link másolása

Mielőtt még bármit is leírnánk a Talpig férfiről, érdemes megemlíteni, hogy az új Netflix-sorozat mögött az a David E. Kelley áll kreátorként és íróként, aki valódi veterán a szakmában, s olyan szériák elkészítése fűződik a nevéhez többek között, mint a Kisvárosi rejtélyek (1992-1996), a Chicago Hope kórház (1994-2000), az Ally McBeal (1997-2002), az Ügyvédek (1997-2004), a Boston Legal – Jogi játszmák (2004-2008), a Hatalmas kis hazugságok (2017-2019), a Tudhattad volna (2020), a Kilenc idegen (2021), a Szerelem és halál (2023) vagy Az igazság ára (2022-2023). Nem mellesleg pedig már több mint 20 éve Michelle Pfeiffer férje és két gyermekének apja.

A Talpig férfi pedig abszolút beilleszkedik Kelley filmográfiájába, tekintve, hogy most is fontos szerepet kap a történetben az amerikai jog, a társadalmi igazságtalanságok, a hatalmi játszmák és a kissé fekete humor.

A sztori azonban ezúttal nem saját, Az igazak és a Hiúságok máglyjája írója, Tom Wolfe 1998-ban kiadott, azonos című könyve (A Man in Full) szolgáltatta hozzá az alapot.

Az Atlantában játszódó történet több különböző szálon pörög, amiket összekötnek az egymással folyamatosan kapcsolatban lévő szereplők. A legfőbb szál a milliárdos ingatlanmogul Charlie Crokert (Jeff Daniels) követi, aki csődközeli helyzetbe kerül, amikor a bankja szeretné behajtani tőle a valóban tetemes hiteltartozását. A banknál dolgozó Raymond Peepgrass (Tom Pelphrey-t többek között az Ozarkból, a Vasökölből, a Mankből, az Odakinnből és a Szerelem és halálból ismerhetjük) különösen pikkel az arrogáns Crokerre, mindenképp szeretné őt tönkretenni. Charlie persze mindent megtesz azért, hogy ne veszítse el a birodalmát és a befolyását.

Emellett megismerjük Charlie titkárnőjét, Jillt (Chanté Adams) és annak férjét, Conradot (John Michael Hill), aki feketeként rendőri brutalitás áldozatává válik, és amikor reflexből visszaüt, büntetlen előélete ellenére börtönbe zárja és meghurcolja őt az amerikai igazságszolgáltatás rendszere.

Charlie ügyvédje, az idealista (és szintén fekete) Roger White (Aml Ameen) próbálja őt kihozni a rácsok mögül, nem sok sikerrel.

Illetve ott van még Atlanta polgármestere, a simlis és álszent Wes Jordan (William Jackson Harper), aki a választások előtt szeretné minél rosszabb színben feltüntetni a riválisát, és Charlie segítségét kéri, hogy a másik jelölt egykori évfolyamtársaként hozza nyilvánosságra annak szexuális zaklatásos ügyét, cserébe megpróbálja elintézni, hogy a bank leszálljon róla.

És akkor még nem említettük Charlie naivnak tűnő, de nagyon is határozott exfeleségét, Marthát (Diane Lane), akit Raymond próbál elcsábítani és behálózni, mivel ezzel szintén szeretne odapörkölni Charlie-nak.

Ezek a fő csapásvonalai a Talpig férfinek, amelyre egyfajta Utódlás-utódként is tekinthetünk, hiszen a kapitalizmus nagy játékosai esnek itt egymásnak, valóban szimpatikus karaktereket pedig alig találni, legalábbis köztük nem nagyon, inkább az anyagiakat tekintve „lejjebb elhelyezkedő” társadalmi rétegekben érdemes kutakodni.

Egy miniszériáról van szó, tehát csupán hat epizód állt a készítők rendelkezésére ahhoz, hogy kellőképp kibontsák ezt a szerteágazó sztorit, így azzal nem lehet támadni a Talpig férfit, hogy unalmas lenne.

A sorozathoz képest szűk játékidő alatt rendesen pörögnek az események, ám sajnos Kelley, kiegészülve két rendezőjével, a színésznőként Oscar-díjas Regina Kinggel (Egy éj Miamiban…) és Thomas Schlamme-vel (Elbaltázott nászéjszaka, Foglalkozásuk: amerikai, Az elnök emberei) nem is tudtak odafigyelni minden szálra kellőképp, s ami még nagyobb hiba, képtelenek voltak azokat közös nevezőre hozni, így egy felettébb csapongó történetvezetés lett a jussunk, ahol mindenbe belekapnak egy kicsit, de semmit nem bontanak ki igazán.

A Talpig férfi így inkább egy szellős melodráma, mintsem az amerikai társadalom gúnyosan csipkelődő szétcincálása. King és Schlamme mindenesetre folyamatosan tartják a tempót, és tudják, hogyan kell használni az egyébként parádésan pöffeszkedő Jeff Daniels karakterének monumentális egóját, amely a történések hatására részről részre leereszt.

Akadnak emlékezetes jelenetek is, mint például, amikor Charlie úgy próbál megnyerni magának befektetőként egy liberális házaspárt, hogy megmutatja nekik, hogyan tenyésztik a lovakat; Charlie és bankár ellenfele, Harry (Bill Camp) kvázi tettlegességig fajuló acsarkodásai pedig a minisorozat abszolút csúcspontjai. A sokáig szimbolikusan értendő farokméregetést ugyanakkor a meglepő és teljesen abszurd fináléban szó szerint kell érteni…

Azt nem lehet elvitatni a Talpig férfitől, hogy ne lenne szórakoztató, az viszont vitathatatlan, hogy nem lő túl magasra. Érezni, hogy az alkotók sem vették igazán komolyan ezt egészet, és ez sugárzik a rendezésből, a párbeszédekből és a színészvezetésből is. Így nézőként sem vesszük túl komolyan, és gyorsan töröljük is majd az emlékeinkből, amíg azonban tart, kétségtelenül leköt. Talán csak Conrad börtönös szála az, ami valódi izgulnivalóval (és néhány „ökölszorító” jelenettel) szolgál, ám Jeff Daniels és a többiek ripacskodása is megér egy misét, persze kizárólag azoknak, aki nem várnak mindettől túl sokat.

Link másolása
KÖVESS MINKET:


KULT
A Rovatból
Sikerült megfejtenie a Mona Lisa rejtélyét – állítja egy olasz geológus-művészettörténész
Megtalálta a tájat, ami előtt Leonardo megfestette a művészettörténet leghíresebb portréját.

Link másolása

Meglepő magyarázattal állt elő egy geológus a Mona Lisa eredetéről. Leonardo Da Vinci festménye régóta foglalkoztatja az embereket, sokan szerették volna már megfejteni, hogy hol készült a sejtelmesen mosolygó nő portréja. Vitáztak már arról, hogy valódi-a háttér, vagy csak egy képzeletbeli táj?

Az olasz geológus, aki egyben művészettörténész is, azt állítja, hogy megoldotta az évszázados rejtélyt - írja a The Guardian.

Ann Pizzorusso hosszú kutatás után arra jutott, hogy a festő a Comói-tó partján lévő, lombardiai Lecco városának számos felismerhető vonását felhasználta. Szerinte beazonosította:

- a hidat (a 14. századi Azzone Visconti-híd),

- a tavat (a Comói-tó mellett található Lago di Garlate)

- a hegyvonulatot (az Alpok dél-nyugati része, amely a Garlate-tó fölé magasodik).

Azt dokumentumok is igazolják, hogy Leonardo járt ezen a vidéken.

Voltak már hasonló elméletek arról, hogy a képen látható táj az észak-olaszországi kisváros, Bobbio környékét ábrázolja. Egy másik szerint a toszkán település, Arezzo hídja látható rajta.

A geológus szerint azonban nem elég a hidat figyelembe venni, mert sok hasonló épült abban az időszakban Európában.

"Mindenki a hídról beszél, de senki nem hozza szóba a földrajzot. A geológusok nem nézegetnek képeket, a művészettörténészek pedig nem foglalkoznak a geológiával. A művészettörténészek mindig azt mondják, hogy Leonardo a képzelőerejét használta, de ha odaadod ezt a képet a világ bármelyik geológusának, ugyanazt fogja mondani, amit én is mondtam Leccóról. Már azok is látják a hasonlóságot, akik nem földrajtudósok"

– mondta a szakértő.

Szerinte most már minden kétséget kizáróan sikerült bizonyítania, hogy megtalálta a helyszínt, ami Mona Lisa mögött látható.

Az ArtWatch UK szervezet igazgatója, Michael Daley szerint sok spekuláció hallható, de Pizzorusso állításai meggyőzőek. A Louvre egyik tanácsadója szerint is Pizzorusso tökéletesen birtokában van a táj beazonosításához szükséges tudományos ismereteknek.

A geológus a napokban mutatja be a bizonyítékokat egy konferencián.

Forrás: 24.hu

A festmény már többször próbálták megrongálni, legutóbb levest öntöttek az üvegére.

Link másolása
KÖVESS MINKET: