hirdetés

KULT

Akár hiszitek, akár nem, ez volt a legjobb Terminator 3!

És ez nem dicséret... A Terminator: Sötét végzet kritikája.

Link másolása

hirdetés

A Terminator – A halálosztó című filmmel 1984-ben James Cameron berobbant Hollywoodba, majd egy Bolygó neve: Halál és A mélység titkai után elkészítette 1991-ben a Terminator 2. – Az ítélet napja című akció/sci-fi klasszikust,

megalkotva minden idők egyik legjobb folytatását.

Cameron munkásságára jellemző, hogy zsánert vált a folytatása, valami újat akar mutatni. Alien és Terminator kis költségvetésű horrorjaiból epikus akciófilmet varázsolt. Szerencsénkre a Titanic-ot nem tudta folytatni.

A szinte tökéletes Terminator 2-t nem kellet volna folytatni, szépen lezárt egy kerek történetet. De sajnos Hollywood úgy döntött, a pénz mindenek felett áll, és

James Cameron nélkül elszabadult a filmgyártás:

hirdetés

2003-ban megszületett a borzalmas Terminator 3. – A gépek lázadása, 2009-ben egy nem rossz, de feledhető Terminator – Megváltás, és 2015 egyik „legjobb” rossz filmje a Terminator: Genisys, ahol már a cím is fájt, pedig nem a botrányos magyar címadás áldozata volt. Még egy tévésorozat is készült, A Terminator: Sarah Connor krónikái címmel, ami nem is volt olyan rossz – sőt így utólag belegondolva egyedül ez adta vissza Cameron világának hangulatát. Érdekesség, Sarah Connor karakterét így két királynő is játszotta a Trónok harca szereplőgárdájából, mindenki khaleesi-je: Emilia Clarke és nagy ellenfele, a Cersei Lannistert játszó Lena Headey is. Más kérdés, hogy utóbbi mérföldekkel jobb alakítást nyújtott.

Mint ebből a hosszú bevezetőből is érezhető, elég

nagy rajongója vagyok Cameron korai munkáinak

és világoknak, amiket mai nyelven, marveli módszerekkel bővített: minden alkotásával egyre mélyebb univerzumokat teremtett. A fő probléma ezzel az, hogy amikor 2003-ban kikerült a kezéből a gyeplő, akkor szó szerint csak a Terminator-brand és Schwarzenegger erős nevének jelenléte vonzotta be a nézőket. Hiába vártunk egy igazi Terminator-folytatásra, ami nem csak az első két film kliséire, történetszálaira és beszólásaira épített. Azt ígérte James Cameron, amikor visszakerült hozzá a franchise, hogy

végre méltó folytatást kap Az ítélet napja.

Ez lenne a Sötét végzet? Folytatás lett a film és a jövő kellően Sötét végzetet is mutat a Terminator brand jövendőjét illetően. A rendezést Mr. Cameron nem tudta vállalni, épp el van foglalva a kék űrpocahontas negyvennégy folytatásával,

így lepasszolta a rendezést Tim Millernek,

akit pont a forgatás kezdete előtt dobtak ki a Deadpool 2 rendezői székéből. A Deadpool 2016 egyik legkellemesebb meglepetése volt, így elképesztően örültem, hogy őt választották ki a rendezésre, és ott van Cameron is produceri szerepben. Nem tudhattuk akkor, hogy a Deadpool 2 nélküle is tök jó lesz, a Terminator: Sötét végzet pedig vele is középszerű. Tim Miller az akciójeleneteket teljesen korrekt módon levezényelte - minden átlátható és követhető, de amikor a karakterek megszólalnak, csak klisék és utalások esnek le a vászonról.

Ez persze nem az ő hibája, de amikor nincs akció, akkor unalom van. Nagy, kövér UNALOM. Túl sok a CGI, amikor megmozdul egy számítógépes animációval készült teremtmény a vásznon, akkor elüt a ténylegesen jelenlévő tárgyaktól, szereplőktől. Ez pedig az amúgy kreatív akciójelenetekből is kizökkent.

Nem tudom, hogy a pénz volt-e kevés a filmre, vagy az idő volt szűkös,

de az amúgy kemény kaszkadőrmunkát is elfeledteti a műanyag látványvilág. Minden vérpacánál, robbanásnál, ugrásnál, hirtelen mozdulatnál lehet látni a gépi „segítséget”.

Tim Miller nem hibáztatható mindenért, bár a rezignált rendezés hozzátesz a problémához, a legnagyobb gond a forgatókönyv, ami egy Terminator-filmekből összeollózott Frankeinstein szörny. A főgonosz Rev-9-es halálosztója olyan, mint a 3. rész T-X robotja és a 2. rész T-1000-ének a keresztezése. A Mackenzie Davis által alakított Grace olyan, mint a Terminator - Megváltás főszereplője, felturbózott ember/gép hibridizé. Nem tudom pontosan megfogalmazni, milyen lény Grace, mert a film sem teszi. Rengeteg részlet csak el van mismásolva: ahogy Grace fogalmaz az eredeti nyelvű verzióban – "Future shit". Ez leír minden megoldást, csavart, következményt a filmben.

Miért történik ez a filmben? Future shit. Most miért csinálja ezt valaki? Future shit. Nem fogok spoilerezni, de első alkalommal láttam a filmet és együtt tudtam mondani a dialógusokat, szinkronban a szereplőkkel, pedig még az előzetesét sem láttam. Vannak pillanatok, amikor az írók (gondolom mind az öten…) „büszkék” lehetnek magukra. A fanservice (kikacsintás a rajongóknak) mennyisége a csillagos egekben mozog:

vannak konkrét jelenetek, beállítások, amik visszaköszönnek az első, a második, sőt még a borzalmas harmadik részből is.

Olyan, mintha az alkotók tudták volna, „hogy látjátok, mennyivel jobbak vagyunk, mint a Genisys, itt nem lesz I’ll be back”, aztán mégis elsütik, csak kicsit máshogy. Ez a megoldás még talán rosszabb, mert az ötödik részről tudtuk előre, hogy egy nevetséges kliséhalmaz, ennél a mozinál pedig nem vártuk volna, hogy csupán az előző részek nosztalgiájára épít. Valami kreatív folytatást vártunk, egy jó akciófilmet, nem egy gyenge „újrát”.

A színészek is nyújtottak egy kis reményt, Linda Hamilton visszatér, mint Sarah Connor, T-800-as Mr. Universe maga, Mackenzie Davis és Gabriel Luna pedig kellemesen hangzó nevek a két őskövület mellett. Az igazság, hogy a fiatalok leiskolázzák az öregeket, kivéve a főszereplőt játszó Natalia Reyes. A történet szerint az ítélet napja nem történt meg. Így John Connorból sem lett az ellenállás vezetője, a Skynet nem született meg.

Helyette létre fog jönni a Legion, ami gyakorlatilag Skynet 2.0,

és megtörténik majd ugyan az a jövőben, ami a Terminator 2 mozgatórugója is volt – háború a gépekkel. Dani Ramos (Natalia Reyes) a jövő nagy megmentője lesz, ezért a Legion célba veszi még fiatalabb korában, Gabriel Luna által alakított Rev-9-es gyilkológép pedig visszautazik az időben, hogy megölje. Az ellenállás visszaküldi Grace-t, (Mackezie Davis-t) a felturbózott, augmentált félig ember-félig gépet, hogy megmentse Dani életét. Innentől elindul egy fogócska, aminél kevés értelmetlenebb dolgot láttam az életem során. Pedig

a felállás ugyan az, mint a T2-nél

és mégis, itt nincs semmi cél, csupán menekülnek, nincs igazi lényege a cselekménynek, csak sodorják az embert az események kellemetlen ritmusban, béna CGI-jal megfűszerezve.

Hiába a nagy visszatérés, Linda Hamilton nem mai csirke, hozza az eredetileg nem ilyen mértékben unalmas karaktert, de semmit nem ad hozzá. Arnie vicces, de ő is mintha rezignált lenne – karaktere szó szerint erőszakkal bele lett erőltetve a történetbe – nem forgathatunk Terminatort Schwarzenegger nélkül.

Natalia Reyes lelkes, de gyenge színésznő, kb. Emilia Clarke Sarah Connorjához tudom hasonlítani,

mind magasságában, mind színészi képességeiben egyaránt. A családja halálát sokkal könnyebben dolgozza fel, mint anno Edward Furlong a nevelőszülei elvesztését. Mint említettem, minden elem ismerős lesz valahogy az eddigi részekből. Gabriel Luna kihozza a 100%-ot abból az alapanyagból, amit a forgatókönyvnek nevezett fan fiction-ből ki lehet.

Aki túlteljesít és megmenti a filmet a teljes csődtől: az Mackenzie Davis.

Szerethető, érthető, drámai alakítás, Grace kiemelkedik az amúgy közepesen rossz filmből, az ő nevét én biztosan megjegyzem, többre hivatott ennél a trainwreck-nél.

Sajnos a Terminator: Sötét végzet csalódás rajongói szemmel, unalmas nézőként, egyszer nézhető vak „fanboyként”. Egyik ismerősöm örült, hogy végre láthatott egy nézhető Terminator-folyatatást nagyvásznon – de én úgy érzem, ez nem volt elég.

Mindenki döntse el, melyik csapatba tartozik.

Záráskápp az alkotók mottóját hoznám fel: felejtsük el a T2 folytatásait, majd kiegészíteném egy saját gondolattal: beleértve a Sötét végezet is. Köszönjük előre is, ha nem lesz több folytatás.


hirdetés
Link másolása
KÖVESS MINKET:

Címlapról ajánljuk

Címlapról ajánljuk


hirdetés
KULT

Fotók: megnyílt a 21. ARC kiállítás Budapesten

A tárlat éjjel-nappal, ingyenesen megtekinthető bárki számára október 17-ig a Bikás parkban.

Link másolása

hirdetés

Pénteken megnyílt az ÉLETJEL 21. ARC közérzeti kiállítás Budapesten, a Bikás parkban. A tárlat éjjel-nappal, ingyenesen megtekinthető bárki számára október 17-ig. A szervezők azt kérik, hogy az aktuális járványügyi helyzetre tekintettel ügyelj a saját és mások egészségére.

Fotósunk már megnézte a kiállítást, íme néhány fotó a kiállított plakátokról:

hirdetés
Link másolása
KÖVESS MINKET:

hirdetés
KULT
A Rovatból
hirdetés

Klippremier: Zséda újra valami váratlannal rukkolt elő

A Kócos című számhoz különleges hangulatú, egzotikus állatokkal zsúfolt, animációs kisfilm készült.

Link másolása

hirdetés

A „Szívizomláz” albumon lévő „Kócos” című dal videójára nagy eséllyel senki nem számított a Fonogram-díjas énekesnőtől. A klip a fashion kollázs és a Monty Python világát idézi a szemünk elé. A „Kócos” a friss lemez ötödik rádiós szerzeménye, olyan slágerek, mint a „Helló”, vagy az „Életben maradni” után.

Első hallásra egy könnyed, rosézós, csajos estére valónak tűnhet ez a zene, ám újrajátszva mégis képes a lelkünkbe mászni, amely hatásra a videóklip csak ráerősít. A felvétel megidézi azt a pillanatot, amikor az álom és az ébrenlét határán lebegve egy reggel azon töprengünk, vajon süppedjünk-e vissza tudatalattink birodalmába vagy ébredjünk fel, mert temérdek feladat vár ránk.

A különleges hangulatot keltő, egzotikus állatokkal zsúfolt, animációs kisfilm rendezője a népszerű lemezlovas Császár Előd, művésznevén Shane54, aki Alexával közös, huszonöt éves slágerét, a „Tiltott szerelmet” dolgozta fel ezúttal Lotfi Begivel és Nikával együtt. Az általa készített, szintén rajzos technikán alapuló mozgóképpel a zeneszám közel kétmilliós nézettséget generált.

„Az elmúlt évünk, lassan mondhatjuk, hogy éveink tele voltak olyan szürreális történetekkel, amikor legszívesebben azt mondtam volna, hogy „Valaki csípjen meg! Nem álmodom?” És nem álmodtuk; ez a nagyon furcsa, nagyon összezavart világba kerültünk, amelyben akár az is megtörténhet, hogy a kócos reggeleken feltűnjön egy repülő cápa”

– tette hozzá Zséda.

VIDEÓ: Zséda: Kócos

hirdetés

hirdetés
Link másolása
KÖVESS MINKET:


hirdetés
KULT
A Rovatból
hirdetés

„Mocskos egy feladat ez” – kibeszéletlen magyar sorsról forgatott filmet Nagy Dénes

A mozikban a Berlinálén Ezüst Medve-díjat nyert Természetes fény, ami akkor üt igazán, ha úgy ülünk be rá, hogy félretesszük a klasszikus háborús filmekkel kapcsolatos elvárásainkat.

Link másolása

hirdetés

Mocsaras, havas erdei úton katonák vonulnak. Semmibe révedő tekintetek, vállakon lóbált fegyverek és megfeketedett ujjak között szorított cigarettacsonkok villannak fel a téli szürkeségben, majd a sáros egyenruhában menetelő, elcsigázott testeket pásztázó kézikamera megpihen egy arcon. Semetka István alhadnagyén (Szabó Ferenc), akiről anélkül tudjuk, hogy ő lesz a főszereplő, hogy egyetlen szót szólna. És valóban: az ő nézőpontjából látjuk majd az eseményeket, rajta keresztül, vele együtt kell megtalálnunk a fogódzókat a megfoghatatlanban, az értelmet az értelmetlenségben. De ne szaladjunk ennyire előre.

A tábori fotósként is alkalmazott Semetka egyike annak a 90 ezer magyar honvédnak, akiket a második világháború közepe táján abból a célból vezényeltek a németek által megszállt szovjet területekre, hogy kiiktassák az erdőben és a falvakban bujkáló partizánokat. Mocskos egy feladat ez, ilyet nem választ magától az ember, ahogy szülőföldet sem, de a parancs az parancs, és Semetka jó magyar hazafi. Ebben a csúfos történelmi pillanatban pedig az a jó magyar hazafi, aki kiszolgálja a német érdekeket, vagyis tevőlegesen asszisztál egy megveszekedett pszichopata népirtásához és világuralmi törekvéseihez.

A második világháború magyar hadiveszteségeivel kapcsolatban mindenkinek kapásból beugrik a Don-kanyar, de arról a közel százezer honvédről, akiket a németek által elfoglalt szovjet területekre küldtek partizánokra vadászni, egészen a közelmúltig nem illett beszélni.
Azokról a magyar katonákról, akik a mai Ukrajna területén fekvő brjanszki erdőben és környékén felsőbb utasításra, válogatott kegyetlenséggel irtottak ki komplett falvakat asszonyostul, gyerekestül a bárhol megbújni képes ellenség rajtaütéseitől rettegve.

A csendet Závada Pál törte meg Természetes fény című regényével, amit sokan a huszadik század magyar sorstörténetét feldolgozó szépirodalmi művek egyik legjobbikaként tartanak számon. A Závada-kötettel majdnem egyidőben, 2015-ben jelent meg Ungváry Krisztián Magyar megszálló csapatok a Szovjetunióban, 1941–1944 című könyve, ami történetírásunkban elsőként számol be hazánk fiainak a szovjet partizánháborúban és az ukrajnai népirtásban vállalt szerepéről töredékes forrásokra, hadinaplókra, visszaemlékezésekre és periratokra támaszkodva.

Nagy Dénes, aki dokumentumfilmek és fesztiválgyőztes kisfilmek (Együtt, Lágy eső) után érkezett meg első nagyjátékfilmjéhez, erre a két hiánypótló munkára támaszkodott a Természetes fény forgatókönyvének megírásakor. A sok évtizedet felölelő Závada-regény egyetlen, de talán legfontosabb momentumát emelte ki, történész szakértőnek pedig magát Ungváryt kérte fel. A rendező egy maroknyi magyar honvéd partizánvadász ténykedésének azt a néhány napját dolgozza fel, amik kezdetben lényegében eseménytelenül telnek, hogy végül egy olyan megrázó fordulatban csúcsosodjanak ki, ami visszavonhatatlanul változtatja meg a főszereplő Semetka hátralévő életét, és kérdőjelez meg számunkra is sok mindent, amit eleink második világháborús részvételével kapcsolatban tudni véltünk.

Bravúros a rendező részéről ennek a feszültséggel teli eseménytelenségnek a bemutatása, az ehhez tökéletesen idomuló, hiteles képi világ megteremtése pedig a két állandó alkotótárs, Dobos Tamás operatőr (Apaföld, Genezis) és Ágh Márton látvány- és jelmeztervező (Drakulics elvtárs, Szelíd teremtés – A Frankenstein terv) munkáját dicséri. De hogy igazán átélhetővé váljon számunkra ez a bravúr, meg kell ismernünk ennek a mozgóképnek a sajátos törvényszerűségeit.

Mert a Természetes fény akkor üt igazán, ha félretesszük a klasszikus háborús filmekkel kapcsolatos dramaturgiai elvárásainkat.
Itt nincs mindentudó elbeszélő, aki vezeti a nézőt, csak egymással átfedésbe soha nem kerülő nézőpontok vannak és egy sor kérdés, amire nem kapunk egyértelmű válaszokat. Ebből a történetből hiányoznak a szó megszokott értelmében vett hősök is, erre pedig nagyon jól ráerősít az az alkotói döntés, hogy csupa itthon ismeretlen vagy amatőr színészt látunk, akik ízes tájszólással beszélnek, már ha beszélnek egyáltalán.
hirdetés

Ebben a filmben nem világos, hogy ki a rossz és ki a jó, ki az üldöző és ki az üldözött. Nem tudni, hogy a vétkes valóban vétkes-e vagy ő maga az áldozat. A falubeliek lehet, hogy nem tudnak semmit, de meglehet, hogy tényleg partizánokat bújtatnak a padláson. Pont ilyen lehetett ez a háború, és éppen ezért remek film a Természetes fény, ami nem megérteni, hanem megérezni segít ezt a földi poklot. Egy posztmodern regény posztmodern feldolgozása, egy jellegzetesen huszadik századi magyar sorstörténet átláthatatlan motivációkkal és néma hősökkel. Egy figyelemreméltó elsőfilm egy európai szintű magyar rendezőtől.

Természetes fény

Magyar-lett-francia-német filmdráma, 103 perc, 2021

Rendező: Nagy Dénes

Író: Závada Pál

Szereplők: Szabó Ferenc, Bajkó László, Franczia Gyula


hirdetés
Link másolása
KÖVESS MINKET:


hirdetés
KULT
A Rovatból
hirdetés

Lépj be velünk II. Amenhotep fáraó sírkamrájába a Szépművészeti Múzeumban

Mi már megcsodáltuk a lenyűgöző méretarányos rekonstrukciót és az ókori egyiptomi leleteket. Mutatjuk mi vár rád a Szépmű új időszaki kiállításán!

Link másolása

hirdetés

Mindig is vonzott az ókori Egyiptom izgalmas hitvilága és különleges kultúrája, ezért lelkesen vártam a Szépművészeti Múzeum új időszaki kiállítását, ahol kicsit mindenki az egyiptomi régészek bőrébe bújhat.

A most pénteken nyíló új tárlat II. Amenhotep korát és sírjának szenzációs felfedezését mutatja be. Az eredeti ásatási dokumentáció segítségével átélhettük a szenzációs régészeti felfedezés legizgalmasabb pillanatait, és végül beléphettünk az uralkodó lenyűgöző sírkamrájának életnagyságú, valósághű másába is. Mutatjuk mi vár rád!

A tárlat első termében megismerhettük a fáraó korát és Amenhotep családját. Amenhotep a Kr. e. 15. század utolsó évtizedeiben, nagyjából 3400 évvel ezelőtt uralkodott. Apjának, III. Thotmesz fáraónak óriási hatalom összpontosult a kezében, politikai befolyása és kereskedelmi fennhatósága Núbiától az Eufráteszig terjedt. II. Amenhotep jól kormányozta az örökségül kapott hatalmas birodalmat, és hosszú távon békés időszakot teremtett Egyiptomban.

Amenhotep híres volt jó fizikai kondíciójáról: íjászatban, evezésben, futásban és lovaglásban is kiemelkedő eredményeket ért el, amiről több korabeli szöveg is megemlékezik. Sőt, az uralkodó arra is törekedett, hogy e tulajdonságai ábrázolásában is megjelenjenek. Arcát békésnek, testét erősnek akarta láttatni, amit mi is megfigyelhettünk a róla készült szobrokon.

A kiállítás egyik kiemelkedő darabja Taweret istennő üvegszobrocskájának töredéke. Egyiptomban és a világon is elsőként II. Amenhotep idején csináltak üvegből szobrot. Taweret kis szobrocskája pedig az első isteni képmás lehet, amely ebből az anyagból készült. A hátsó lábain álló vemhes oroszlánfejű, krokodilfogú víziló azért is különleges, mert teljesen egyedülálló, és egyetlen párhuzama sem ismert.

hirdetés

A következő szekcióban megismerhettük Amenhotep uralkodói stratégiáját és barátait. A fáraó ugyanis a magasrangú állami tisztségeket gyerekkori barátainak adta. Így biztosította, hogy hozzá lojális, megbízható emberek segítsék a kormányzásban.

Egy külön terem bemutatja az újbirodalmi előkelőségek életkörülményeit, használati tárgyait is. Láthattunk korabeli ruhákat és "sminkesdobozt" is.

A kiállításon természetesen megismerhettük a királysír felfedezésének történetét is. Amenhotep sírját Victor Loret francia egyiptológus találta meg és tárta fel 1898-ban. Megtalálták az eredeti királyi sírmelléklet több darabját is, például istenszobrokat, feliratos edényeket és amuletteket. A felfedezés azért volt szenzációs, mert

II. Amenhotep volt az első olyan egyiptomi uralkodó, akinek a mumifikált testére a neki szánt sírkamrában és szarkofágban bukkantak rá.

Kr.e. 1000 körül elterjedt ugyanis az a gyakorlat, hogy a királyi múmiákat elmozdították az eredeti Királyok völgyebeli sírjaikból, hogy megmentsék őket a sírrablóktól. A többé-kevésbé kifosztott múmiák állapotát stabilizálták és “királyi rejtekhelyekre” vitték őket.

II. Amenhotep sírkamrájának felfedezésekor az igazán nagy szenzáció az volt, hogy kiderült, az ő sírját is királyi rejteksírként használták.

A sírkamrájához csatlakozó egyik mellékkamrában további kilenc újbirodalmi fáraó múmiájára bukkantak.

A sír felfedezésének története jól rekonstruálható a Loret által készített ásatási naplókból, fotókból és rajzokból, amikből mi is láthattunk egy válogatást a kiállításon. Loret nagyon érzékletesen, élményszerűen írt le mindent. Jegyzeteit olvasva szinte mi is átérezzük, mit élhetett át, amikor belépett a fáraó örök lakhelyére.

A kiállítás szíve természetesen maga a sírkamra rekonstrukció, ahol mi is átélhettük a pillanatot, milyen lehetett először meglátni a fáraó szarkofágját. Mi is felnézhettünk a terem hat hatalmas oszlopára, amelyeken Ozirisz, Anubisz és Hathor alakja köszönti a fáraót a túlvilágon. Hátra fordulva pedig egy a sírkamrából kivezető hosszú lépcsősor képe keltette bennünk azt a hatást, mintha valóban a föld alatt lennénk.

Az egyik "mellékkamrában" egy vetítés mellett Loret lelkes szavait is meghallgathattuk a sír felfedezéséről. A sírkamra falán pedig a korabeli halotti szöveggyűjtemény hatalmas nyitott papirusztekercseit csodálhattuk meg. A színpompás jelenetek a napisten és a túlvilágon újjászülető elhunyt uralkodó utazását elevenítik meg.

Halottak Könyve

A Halottak Könyve mintegy 200 különálló szöveget tartalmaz, többek között istenekhez szóló himnuszokat, imákat, mágikusan védelmező formulákat és a túlvilág ismeretét bizonyító mondatokat. Az egyiptomiak „a napvilágra való kijövetel mondásai” néven is emlegették a gyűjteményt. Ez arra utal, hogy a mágikus szövegek lehetővé tették a halott számára a túlvilágról való szabad kilépést és az oda való szabad visszatérést, ami az újbirodalmi túlvilág-elképzelések egyik központi gondolata volt.

Az utolsó szekciók a kor halottkultuszával foglalkoznak. Itt megcsodálhattuk a temetkezési szertartás kellékeit: a szarkofágokat, amuletteket, halotti könyv részleteket, az elhunytakat bemutató csodaszép sztéléket, a belsőszervek tárolására szolgáló kanópuszedényeket és az usébti szobrocskákat, amik rendeltetésük szerint a túlvilágon dolgoznak az elhunyt előkelőségek helyett.

A tárlat első változatát 2017-ben mutatták be a milánói MUDEC-ben. A budapesti kiállítás a milánóihoz hasonló koncepció mentén, de más műtárgyakkal mutatja be a korszakot. A Patrizia Piacentini, Christian Orsenigo és Liptay Éva által rendezett kiállításon látható leletek széles nemzetközi körből, többek között a londoni British Museumból, és a bécsi Kunsthistorisches Museumból érkeztek.

A kiállításmegnyitón Patrizia Piacentini, a Milánói Egyetem Egyiptológiai Tanszékének vezetője kiemelte, hogy a Szépművészeti Múzeum tárlata az első olyan kiállítás, amely kizárólag II. Amenhotepre és korára fókuszál. Baán László, a Szépművészeti Múzeum főigazgatója felidézte, a pandémia miatt az eredetileg 2020 tavaszára tervezett tárlatot el kellett halasztani, de nem adták fel, így minden kölcsönző intézménnyel sikerült megegyezni.

A tárlat letisztult dizájnjával és a szellősen elhelyezett kiállítási tárgyakkal abszolút befogadható. A középpontjában álló sírkamra rekonstrukció valóban figyelemreméltó látványosság, de közel sem a tárlat egyetlen érdekes terme. A sír felfedezését bemutató szekció hiánypótló különlegesség. A többi szekció pedig keretet ad a sírkamrának, és lényegretörően mesélnek a korszak elitjének életéről és haláláról.

A fáraó sírjának felfedezése – II. Amenhotep és kora című tárlatot 2022. január 9-ig nézheted meg. Részletek a Szépművészeti Múzeum honlapján.

hirdetés
Link másolása
KÖVESS MINKET: