KÖZÖSSÉG
A Rovatból

A trehány hivatal szeme láttára halt meg a csecsemő

Hiába jártak hozzájuk rendszeresen, mégis két hónapon át vertek egy csecsemőt, aki később meg is halt. Az Abcúg riportja.
Albert Ákos írása az Abcúgon, fotó: Magócsi Márton - szmo.hu
2016. március 24.



Hogy történhetett meg, hogy ma Magyarországon egy csecsemőt a saját családja bántalmazhatott úgy, hogy a sérüléseibe a kicsi belehalt? Hogy létezik, hogy rendszeresen látogatták a gyereket és a szülőket a hivatalos szervek részéről, mégsem tűnt fel nekik semmi? Miért nem szóltak a rokonok vagy a szomszédok? A szörnyű tragédiának és az okoknak az Abcúg járt utána. A cikket változtatás nélkül, a portál szíves engedélyével, teljes terjedelmében közöljük.

Hiába járt hozzájuk rendszeresen a családgondozó, a védőnő, látta a háziorvos, és látogatták a rokonok, mégis több mint két hónapon keresztül vertek egy csecsemőt egy devecseri családban. Megégették kamillázás közben, eltörték a kezét és a bordáit, a fejét ért sérülésbe pedig később bele is halt. A hivatalnokok szerint ők mindebből semmit sem láttak, a szomszédok és a rokonok pedig elfordították a fejüket. Az ügyészség szerint az agresszív mostohaapa volt a tettes, akitől hiába retteg még mindig a volt párja, egészen mostanáig szabadlábon védekezhetett. Így verhettek halálra egy kisgyereket, aki mindvégig a hivatalok és a rokonok szeme előtt volt.

abcugnyito

A cikkben szereplő személyek neveit a személyiségi jogok tiszteletben tartása végett megváltoztattuk.

Lerobbant ház áll Devecser szélén, a főút mellett. A falak romosak, az udvar rendezetlen. Az útról észre sem venni, hogy üres-e vagy sem, de még a szomszéd is csak széttárta a karját: fogalma sincs, hogy épp lakják-e. “Nem fehér embereké” – mondta, majd hozzátette, sosem kereste az ottaniak társaságát, évek teltek el úgy, hogy egy szót sem szóltak egymáshoz, a magas nádkerítés miatt pedig látni sem látott belőlük semmit.

Egészen 2014 augusztusáig, arra ugyanis már felfigyelt, amikor két szirénázó mentőautó állt meg a ház előtt, majd száguldott el a veszprémi kórházba. Az egyik mentőautó szállította az akkor héthónapos Gergőt. A kisfiúnál agyvérzést állapítottak meg, a mentőben már kómában volt, két hónapra rá pedig meghalt.

A kórházi orvosok vették észre, hogy Gergőnek nem csupán agyvérzése volt. Két helyen is el volt törve a karja, három helyen a bordái, és égési sérülések voltak a testén. Az agyában pedig már az agyvérzés előtt is olyan sérülések voltak, amelyek miatt egész életében fogyatékosként kellett volna élnie.

Babakocsik állnak az egyébként már használaton kívüli, lepusztult szobában

abcug2

Gergő ezeket a sérüléseket 2014 nyarán szerezte, azután, hogy édesanyjával és két idősebb testvérével Devecserre, anyja élettársához költöztek. Az élettársat most tizennegyedik életévét be nem töltött személy sérelmére elkövetett emberölés bűntettével vádolja az ügyészség, az anyát pedig azzal, hogy nem segített a saját gyerekén, miközben a párja folyamatosan bántalmazta.

Az ügy tárgyalásának első két napján azonban az is kiderült, hogy a Devecseren töltött idő alatt Gergőt többször is látta a védőnő, majd a családgondozó, és járt a háziorvosnál is. A családsegítő szolgálatok előtt ismert volt az anya és az élettárs is, valamint az is, hogy Gergővel baj van, nem fejlődik megfelelően, a szülei pedig többszöri felszólításra sem viszik orvoshoz. Hogyan halhat bele a többhónapos bántalmazásba egy kisgyerek, aki végig a családsegítő szolgálatok szeme előtt volt?

Jól ismerték őket a családsegítő szolgálatok

Eszter 2014 májusában költözött Péter lepukkant devecseri lakásába a gyerekeivel. A fiatal nő ekkor volt 25 éves, de Péterrel való kapcsolata régebbre nyúlik vissza: 15 éves korában találkoztak először, egy közös gyerekük is született, de már csak a szakításuk után.

Ezután Péternek és Eszternek is más párkapcsolata lett, amelyből gyermek is született. Pétert azonban idővel otthagyta az élettársa, és a gyerekkel együtt elköltözött, Eszter pedig második és harmadik gyermeke apjától visszaköltözött a szüleihez, onnan pedig egy Családok Átmeneti Otthonába. Ekkor vették fel ismét a kapcsolatot az interneten keresztül, két hétre rá pedig Eszter a három gyerekkel – köztük az akkor öthónapos Gergővel – beköltözött Péterhez.

abcug3

Péter és Eszter a bíróságon

Péter akkor már nem volt ismeretlen a helyi családsegítő szolgálat előtt, a körzetet felügyelő családgondozó, Kovácsné a bíróságon azt állította, hogy akkor már jó tíz éve ismerte. Olyannyira, hogy Eszter odaköltözése előtt Péter még be is ment hozzá tanácsot kérni tőle, hogy jó ötletnek tartja-e, hogy befogadja magához a háromgyerekes családanyát. Péter erről később azt mondta, hogy Kovácsné nem ajánlotta ezt neki, mondván, hogy nem tudják, Eszter miért volt családok átmeneti otthonában. Kovácsné erről annyit mondott, “én ilyet nem tilthatok meg valakinek, hogy vegyen magához egy fiatal anyát”.

Péternek nemcsak a családgondozóval volt kapcsolata, hanem orvossal is gyakran találkozott, ugyanis pánikbeteg volt, pszichiáter által felírt nyugtatókat szedett. Bár saját bevallása szerint az orvosával akkor már régóta nem találkozott, a gyógyszereket automatikusan felírták neki.

Eszterről két szociális segítőszolgálatnak is voltak információi. Egyrészt a családok átmeneti otthonának, ahová azért kellett beköltöznie, mert a szülei épp felújítottak a lakást, ezért az nem volt alkalmas a gyereknevelésre. Valamint a szülei lakhelyén illetékes gyermekjóléti szolgálatnak, amely beajánlotta az otthonba. A magyar szociális ellátási rendszer egyik alapvető hibája, hogy a különböző szolgálatok csak alig vagy nagyon keveset kommunikálnak egymással, így egy család, ha elköltözik, simán kikerülhet a szociális jelzőrendszer látóköréből.

Ez azonban ebben az esetben épphogy nem történt meg, mind a családotthon, mind a másik településen lévő szolgálat, sőt, még az idősebb gyermekek korábbi óvodája is érdeklődött utánuk, illetve postázták a papírjaikat. Így a devecseri illetékességű

Somló-környéki Feladatellátó Intézménynek tudomása volt róla, hogy egy 25 éves, hányattatott sorsú anya költözik a három kiskorú gyermekével a falu szélén élő 31 éves férfihoz, akit éppen egy évvel azelőtt ítéltek felfüggesztett börtönbüntetésre lopás vétsége miatt.

Egyre betegebbnek látszott, mégsem történt semmi

“Havi szinten gondoltam őket látogatni, mint a nem veszélyeztetett csecsemőket” – mondta a bírósági tárgyaláson a családot gondozásba vevő védőnő. Az első látogatása során ugyanis Gergőt még egy mosolygós, jól fejlődő kisbabának látta. A következő alkalommal viszont már azt tapasztalta, hogy a gyerek fogyott, ami ilyen fiatal babánál semmi jót nem ígér. Javasolta a szülőknek, hogy vegyenek egy turmixgépet, hogy azzal pépet tudjanak számára készíteni, elmagyarázta a hozzátáplálást, és eldöntötte, hogy gyakrabban fog kijárni. De a gyerek tovább fogyott.

abcug4

Húsvéti motívum a család volt házának ablakán

A védőnő azt mondta, a család nem fogadta meg a tanácsait. Hiába utalta be az egyik helyi orvos a gyereket a kórházba, nem vitték el, csupán a turmixgépet vették meg. A védőnő eközben ugyan észrevette, hogy “valami már nem olyan” Péter és Eszter között, mint az elején, “de ebbe nyilván nem kérdez bele rögtön a védőnő, hiszen sokan nem veszik jó néven”. Arról pedig senki sem értesítette, hogy a családban konfliktushelyzet lenne.

“Igaz, hogy a pici gyerek hétről hétre egyre betegesebb volt, de gyógyszerrel el volt látva, szemgyulladása volt csak” – mondta a bíróságon Kovácsné, a családgondozó. Ő többször is járt Péteréknél, a kisgyereket pedig volt, hogy közelebbről is megvizsgálta. Később észrevett egy kékes foltot a kisfiú arcán, de megelégedett az anya magyarázatával, miszerint a baba csipkedi magát. Megbeszélte Eszterrel, hogy vigye el Gergőt az orvoshoz, a kolléganője pedig majd fel fogja keresni. Ezután elment szabadságra. A kolléganő viszont sosem kereste fel őket, és Kovácsné is már csak azután találkozott velük újra, miután Gergőt elvitték a mentők. “Tudom, hogy a védőnő látogatta” – mondta a bíróságon.

Úgy megkamillázták, hogy leégett a feje

Az orvosok a kórházban kezdték el alaposan megvizsgálni a kisfiú sérüléseit, ebből később rendőrségi nyomozás lett, majd vádemelés. Az ügyészség vádirata szerint Péter Eszterék odaköltözése után nem sokkal elveszítette az állását, és elkezdett mindannyiukkal agresszívan viselkedni, verte a párját és a három gyereket is. Nem engedte, hogy Gergőt rendesen etesse az anyja, amikor pedig az orvoshoz akarta vinni, azzal fenyegette, hogy ha megteszi, elveszik tőlük a gyereket.

A kisgyereket többször is durván fogta meg vagy megrázta, neki köszönhetőek a csonttörések és az agykárosodás is. Emellett ráadásul a két idősebb testvért is folyamatosan verte: ha nem akarták húzni a vasgyűjtő kocsit, vagy bemászni a bokorba bodzáért, hátbarúgás járt nekik. Amikor Gergő augusztus első hetében megfázott, a nevelőapja úgy döntött, kamillás gőzölésre lesz szüksége, de a gőz olyan forró volt, hogy megégett a kisgyerek feje, a forró edény miatt pedig a lába is. Amikor pedig ezeket Fenistil géllel akarta lekezelni, olyan erősen szorította le a babát, hogy az sírt a fájdalomtól.

abcug5

Végül a vádirat szerint augusztus 9-én este, amikor Eszter éppen lázcsillapítóért ment a kisgyerek számára, Péter úgy megrázta a babát, hogy agyvérzést kapott. Ekkor hívta ki a szomszédban élő nagynénjével együtt a mentőket. A kiérkező mentők azt vallották, hogy az időközben hazaérkező anya zokogva üvöltött és láthatóan megviselte a gyermek állapota, a mostohaapa viszont még a nevét sem tudta megmondan,i és “egyáltalán nem volt felfokozott idegállapotban”.

Az édesanya a biciklire fogta a monoklikat

A mostohaapa a tárgyaláson tagadta, hogy verte volna a gyerekeket. Szerinte mindenki láthatta, hogy szeretett velük focizni, ha megrúgta volna őket, az csakis ekkor, a labdával történhetett. A kisfiúról pedig azt mondta, sohase bántotta, sőt, amikor azt látta, hogy fennakadt a szeme a babakocsiban, ő maga hívta ki hozzá a mentőket. “Hogy folyamatosan bántottam? Hát ott volt a gyám, a rendőrség, a szülei, az én szüleim, észrevették volna” – mondta. Azt ugyan beismerte, hogy az idősebb gyerekeket néha fegyelmezés céljából térdepeltette, és az is előfordult, hogy Eszternek is adott egy pofont, de csak azért, mert a gyerekei nagyon agresszívak voltak. Szerinte Gergő sérülései is a nagyobb gyerekeknek köszönhetőek.

A kamillázás során létrejött égési sérülésekről azt mondta, “jót akartak, rosszat csináltak”, sajnálja is, de arra már nem tért ki, miért hazudta azt mindenkinek, aki kérdezte, hogy a napon égett le a gyerek. Orvoshoz pedig azért nem vitték, mert féltek, hogy kiemelik a családból, meg egyébként is, nőként ez Eszter dolga lett volna. Amikor pedig a gyerek egy alkalommal kiesett a babakocsiból, nem találtak rajta sérülést, azért nem vitték orvoshoz.

A gyerekének nyújtandó segítség elmulasztásával vádolt Eszter azonban teljesen másként látta a történteket. A tárgyalás során többször sírva fakadó nő nem is volt hajlandó élettársa jelenlétében beszélni, az ő történetéből az derül ki, hogy a volt élettársa megfélemlítette és bántalmazta, és még a kisfia halála után is csak csellel tudott megszökni a házából, azt mondta, hogy a gyámhivatalba kell mennie.

abcug6

“Nekem kuss volt a nevem” – mondta, hozzátéve, hogy nagyon sajnálja, hogy nem tudott hatni rá és hogy nem kért segítséget, abban biztosan hibás, hogy nem tett semmit a verések ellen. “Felemelte a hangját és a kezét, én meg nem mertem ellenkezni” – mondta. Devecseren nem ismert senkit, a környéken csak az élettársa rokonai laktak, amikor pedig az ő szülei jöttek látogatóba, Péter sose hagyta egyedül velük. A telefonját pedig a férfi már az összeköltözésük után eladta. A legcudarabbul azonban nem is vele bánt, hanem a legidősebb gyerekével, az akkor hétéves Rolanddal. Őt folyamatosan csicskáztatta.

Rolandot a környéken többen is látták éjszaka az utcán kódorogni, ez egy idő után már annyira feltűnő volt, hogy Kovácsnénak, a családgondozónak is szóltak. Az erről szóló kérdésre Kovácsné a bíróságon azt mondta, ha bajt látott volna, szigorúbb gondozásba vette volna a gyerekeket, a kódorgásról pedig beszélt Eszterrel, és elmondta neki, hogy ezt nem szabad hagyni.

A két idősebb gyereket közvetlenül a kisfiú kórházba kerülése után vette el a családtól a gyámügy, és helyezték nevelőszülőhöz. A nevelőanya a bíróság előtt azt mondta, a gyerekek azóta sokszor meséltek neki arról, hogyan bántotta őket, az anyjukat és az öccsüket Péter, akitől láthatóan nagyon féltek. Az anyjuk viszont hiányzik nekik. Ehhez hozzátette azt is, hogy az első kapcsolattartásra Eszter egy monoklival jött, amiről azt mondta, elesett a biciklivel. “Ez nem fedi a valóságot, ő bántott engem” – mondta Eszter. Ilyenkor általában azt mondta másoknak, hogy elesett a biciklivel. Volt, aki furcsállta is, hogy a biciklin ez nem látszott.

Csak észrevették volna, ha verték volna őket

A bíró és az ügyész hosszan faggatta a tanúként beidézett védőnőt és a családgondozót, elsősorban arról, hogy a látogatásaik alkalmával látták-e a sérüléseket a gyerekeken. “Csak észrevettem volna” – mondta a védőnő. Ő magyarázatként annyit tett hozzá, hogy Eszterék beköltözős család voltak, akkor ismerték csak meg őket, a tragédiáig pedig mindössze két és fél hónap telt el.

Kovácsnét részletesebben is kifaggatta az ügyész, ezt érdemes szó szerint idézni:

- Ügyész: Július 29-én is kint volt, egy héttel a súlyos sérülés előtt.

- Kovácsné: Igen.

- Ügyész: Akkor látta ezeket a kék foltokat a gyereken?

- Kovácsné: Az arcán láttam egy kék foltot, és hámsérüléseket is.

- Ügyész: Nem volt feltűnő, hogy ezeket a sérüléseket nem magának okozta? Nem gyanakodott? Kérdezte az anyukát, hogy a gyerek hogyan szerezte a sérüléseket?

- Kovácsné: Igen kérdeztem, és mondtam az anyukának, hogy ez csak akkor fordulhat elő, ha a gyereknek fájdalma van.

- Ügyész: Az, hogy egy hathónapos gyerek szétcsípi az arcát, nem volt gyanús magának?

- Kovácsné: Kiságynak a rácsával ez előfordulhat.

- Ügyész: De az anya nem ezt mondta, hanem azt, hogy a gyerek az arcát csipkedi.

- Kovácsné: Inkább meggondolatlannak tartottam az anyukát, hogy nem figyelt fel rá, hogy beütötte a kisgyerek az arcát. Nem gondoltam bántalmazásra.

- Ügyész: Ki ígérte meg, hogy elviszi orvoshoz?

- Kovácsné: Az édesanya.

- Ügyész: Ez hihető volt?

- Kovácsné: Igen, mert előtte is elvitte.

Gergő azonban még az első oltását is késve kapta meg, a másodikat pedig már sehogy se. A vádirat szerint egyszer látta háziorvos, aki azonnal továbbküldte az ajkai kórházba, oda viszont már nem vitték el, és Kovácsné kérésére sem vitték el a gyereket orvoshoz. Egy hétre rá kómába esett. Azt, hogy ez Péter bántalmazása, vagy más ok miatt követezett-e be, majd a bíró fogja eldönteni, mindenesetre az ügyészség szerint

a kisfiú a folyamatos bántalmazás miatt halt meg, és valószínűleg az idősebb gyerekek is ezért viselkednek olyan agresszívan a nevelőszüleiknél, hogy az egyikük egy kisebb vita következtében hasba szúrt ceruzával egy másik gyereket.

A gyámhivatal elmarasztalta a helyi hivatalnokot

A bíróságon elhangzott, hogy a megyei gyámhivatal az eset után vizsgálatot rendelt el, ami elmarasztalta Kovácsnét, amiért nem javasolta még időben, hogy emeljék ki a gyerekeket a családból. A családgondozó figyelmeztetést kapott, de továbbra is a Somló-környéki Feladatellátó Intézmény munkatársa maradt, egy idő után vezető beosztásba is került. Egészen tavaly év végéig az intézménynél dolgozott. Az elmarasztalását firtató kérdésre azt válaszolta, “az embernek van, hogy valamit meg kell tenni, és van, amire van lehetőség. Azt tudni kell, hogy 60-80 gyermeket gondoztunk”.

Megkerestük a devecseri önkormányzatot és a Somló-környéki Feladatellátó Intézményt is, hogy magyarázzák el, hogyan fordulhatott elő az, hogy a gondozás ellenére, a szakemberek szeme láttára olyannyira leépül egy kisgyerek (akár bántalmazás miatt, akár anélkül), hogy végül kómába esik, majd meghal.

abcug7

Péter nagynénje mesél a történtekről volt házukban

Az önkormányzat kérdésünkre azt válaszolta, nem látnak el gyámügyi feladatokat, ezért nincs információjuk az esettel kapcsolatban. A feladatellátó intézmény idén január elsejével a gyermekvédelmi szolgálatokat érintő változások miatt megszűnt. A helyén négy különálló szolgálat jött létre, melyek közül a devecseri illetékességű intézmény vezetője azt közölte, hogy csak január óta vannak állásban, így nem tudnak felvilágosítást adni Gergőék ügyéről.

Megkerestük kérdéseinkkel a megyei gyámhivatalnak helyet adó Veszprém Megyei Kormányhivatalt is, ahol közölték, hogy ők már csak akkor értesültek az esetről, amikor megtörtént a tragédia, a két idősebb testvérről pedig ezután azonnal gondoskodtak. A vizsgálatot firtató kérdésünkre közölték, hogy esetmegbeszélést tartottak, amire azért volt szükség, mert “megállapítást nyert, hogy a jelzőrendszer nem megfelelően működik”. Ezután javaslatot tettek arra, hogy a helyi hivatal indítson fegyelmi felelősségre vonást a családgondozóval szemben, a védőnő tevékenységét szakfelügyelő, a háziorvosét pedig szakfelügyelő főorvos vizsgálja ki. Ezeknek az intézkedéseknek az eredményről azonban nem számoltak be, így erre újra rákérdeztünk a hivatalnál. Ha elküldik válaszukat, arról beszámolunk.

A családra azonban nem csak a hivatali alkalmazottaknak volt rálátása: Péter nagynénje a közvetlen szomszédban lakott, édesanyja gyakori vendég volt náluk, és Eszter szülei is felkeresték őket az ott töltött idő alatt. “Én tényleg elhittem, hogy a nap volt, hisz 38 fok volt” – mondta Péter édesanyja az égési sérülésekről, Hozzátette, hogy mást nem is tapasztalt.

A szomszédban lakó nagynéninek ugyan feltűnt, hogy ez a magyarázat sántít, de “nem akart beleszólni más életébe”. Egyébként is, reggel korán indult dolgozni, és csak délután jött haza, akkor pedig egyenesen a saját lakásába ment. Eszter szülei több helyről is azt hallották, hogy Péternek volt már bántalmazási ügye, ezért aggódtak is a lányukért, de megelégedtek azzal, hogy a lány azt mondta, minden rendben. Mindezt Péter jelenlétében. A másik közvetlen szomszédot pedig annyira hidegen hagyja, hogy mi történik a mellette lévő romos házban, hogy a kérdésünkre még azt sem tudta megmondani, hogy jelenleg lakik-e benne valaki.

Hiába zaklatta a volt párját, nem csukták börtönbe

Eszter a saját elmondása szerint a gyereke halála után szökött el Pétertől. Azóta egyedül él egy közeli faluban. A két idősebb gyereke továbbra is nevelőszülőknél van, tilos találkoznia vagy bármilyen más módon érintkeznie velük. Szüleivel sem találkozhat, ők ugyanis eltökélték, hogy magukhoz veszik a gyerekeket, ez azonban csak akkor lehetséges, ha megszakítanak minden kapcsolatot a lányukkal, különben a kérvényüket elutasítanák.

Péter egészen a tárgyalás megkezdéséig szabadlábon volt, édesanyjához költözött. Megkérdeztük arról a Veszprémi Törvényszéket, hogy miért nem látták indokoltnak az előzetes letartóztatását, de egyelőre nem válaszoltak.

Az előzetes letartóztatás egyik oka lehet például az, ha a vádlott bizonyítékokat próbál eltüntetni, vagy megpróbálja befolyásolni a tanúkat. Eszter beszámolója szerint a rendőrségi kihallgatások ideje alatt Péter többször is megpróbálta telefonon keresni, az interneten és sms-ben is írt neki. Azt akarta elérni, hogy együtt megbeszéljék, mit mondanak a rendőrségnek. Ahogy fogalmazott: “egyet mondjunk a hatóság előtt”. A nő azt mondta, nem válaszolt neki, de még a tárgyalás napján is attól tartott, hogy Péter rátalál az új lakhelyén.

A férfi előzetes letartóztatását végül a bíró rendelte el a tárgyalás kezdetekkor. Nem azért, mert Eszter tartott tőle, hanem azért, mert nem volt pénze bebuszozni a bíróságra, így lekéste a tárgyalást. Az ítéletig már nem is fogják elengedni, a védője szerint szerencsés esetben csak gondatlanságból elkövetett emberölésért kell majd felelnie, ennek a maximális büntetési tétele öt év. Ha viszont megállapítják a szándékosságot, akár húsz évet is kaphat.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


KÖZÖSSÉG
A Rovatból
„Tisztelt rendőrség!” – Kiskapu alatt csúsztatta be segélykérő levelét a magányos néni
Lökösházán egy 86 éves asszony a rendőrséghez juttatta el segítségkérő levelét a határrendészet egykori épületének bejáratánál. A küldeményt megtaláló elmondta, hogy a levél mellett egy könyv is volt, és az egészet be is csomagolta a néni.


Egy Lökösházán élő 86 éves néni nagy magányában a hatósághoz fordult. Segélykérő levelét nem a megszokott módon juttatta el hozzájuk - írta a Blikk. A rendőrök nem mosolyogtak a szokatlan megkeresésen, hanem azóta is segítik őt, ahogy csak idejük engedi.

Lehoczki Zsolt, a Békés Vármegyei Rendőr-főkapitányság raktárosa egy egykori határrendészeti épületet ellenőrzött, amikor a földön egy különös csomagra figyelt fel. „A kiürítés után én vettem át a területet, így rendszeresen járok oda ellenőrizni” – mondta Zsolt, aki néha a kiskapu környékét is alaposabban szemügyre veszi, mert olykor a környék macskái is bebújnak itt. Aznap azonban nem az állatok, hanem egy nejlonzacskóba csomagolt könyv és egy papírlap várta.

A raktárosnak azonnal feltűnt, hogy a csomagot szándékosan helyezték el.

„Gyanús volt a csomag, látszott, hogy nem véletlenül esett oda”

– emlékezett vissza Zsolt. A gondos csomagolásból arra következtetett, hogy a feladó mindenképp el akarta juttatni az üzenetét. „A könyvet szinte biztosan azért csomagolta bele a 'feladó', hogy egyfajta nehezék legyen és ne sodorja el a mellé tett levelet a szél. A nejlonzacskónak pedig az volt a szerepe, hogy nehogy egy eső eláztassa a fontosnak tűnő papírt.” Amikor felbontotta a zacskót, a levél megszólítása – „Tisztelt rendőrség!” – egyértelművé tette, kinek szánták a küldeményt.

Zsolt azonnal értesítette a békéscsabai bűnügyi osztályvezetőt, és átadta neki a levelet. „Néhány napja heverhetett ott, hiszen nemrégiben jártam a területen, akkor még nyoma sem volt” – idézte fel. A nyomozók intézkedni kezdtek, de a folyamatot lassította, hogy Lökösháza a Gyulai Rendőrkapitánysághoz tartozik, így az ügyet végül az ottani kollégáknak adták át. A néni asszonynéven írta alá a levelet, így némi nyomozásba telt, mire azonosították.

Mikor kiderült, ki a segélykérő, a rendőrök azonnal elindultak hozzá. Az idős asszony nagyon megörült, amikor becsöngettek hozzá. Elmondta, hogy

feledékenysége miatt már ritkán mozdul ki otthonról, de nagyon hiányzik neki a társaság, és nincs kivel beszélgetnie.

A Lökösházán szolgáló egyenruhások azóta már újra meglátogatták őt, és megígérték, hogy a jövőben is így tesznek, amikor csak idejük engedi. A Gyulai Rendőrkapitányság bűnügyi osztályvezetője pedig jelezte a történteket a kistérségi szociális intézmény vezetőjének, így teljes lesz az odafigyelés. Lehoczki Zsoltnak, a levél megtalálójának pedig a történtek óta folyamatosan gratulálnak a kollégái.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
KÖZÖSSÉG
A Rovatból
Ingyen fürdőbelépőt adnak a turistáknak – Így próbálják megmenteni a katasztrófa sújtotta Parajdot
A tavalyi bányabezárás után a Visit Parajd partnerszállásain foglalók ingyenes belépőt kapnak a helyi wellnessközpontba. A cél a turizmus élénkítése és a helyi gazdaság támogatása.


A tavalyi bányakatasztrófa után egy egész térség fogott össze Parajdon, hogy egy rendhagyó akcióval indítsák újra a turizmust.

A település wellnessközpontja március 23-án újranyitott, a helyi vállalkozók pedig ingyenes fürdőbelépővel próbálják visszacsábítani a vendégeket.

A program lényege, hogy aki a Visit Parajd partnerszállásain foglal, ingyenes belépőt kap a 2015-ben átadott helyi wellnessközpontba

– írja a Termál Online.

A kezdeményezést a Sóvidék-Hegyalja Turisztikai Egyesület indította, és már több mint ötven szállásadó csatlakozott hozzá.

A cél a turisták számának növelése mellett az, hogy a látogatók a jelenlegi helyzet ellenére is teljes értékű kikapcsolódásban részesüljenek, miközben a helyi gazdaság is új lendületet kap.

A gyógyfürdő vonzerejét az 1000 méter mélyről feltörő sós víz adja, amely elsősorban mozgásszervi, ízületi, bőrgyógyászati, nőgyógyászati és légúti betegségek kezelésére alkalmas.

A mentőakcióra azért volt szükség, mert 2025. május 27-én a heves esőzések miatt a Korond-patak vízhozama a százszorosára nőtt, és a víz utat tört magának a mélybe.

Május 30-án a parajdi sóbánya teljesen megtelt vízzel, ezért bezárták, később pedig a felszínen is beszakadások jelentek meg.

Via Sokszínű Vidék


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

KÖZÖSSÉG
A Rovatból
Egy rossz mozdulat, és a kutya morogva odakap: ezt a hibát ne kövesd el!
A kutyákhoz való helytelen közeledés, különösen a kéz orr elé nyújtása, komoly félreértésekhez vezethet. A szakértők szerint a kutya ilyenkor védekező reakcióként moroghat vagy odakaphat.
DP, kép: freepik - szmo.hu
2026. április 02.



Reflexből nyújtjuk a kezünket egy idegen kutya felé, pedig ezzel a mozdulattal pont a békés ismerkedést tesszük feszültté, sőt, akár kockázatossá is.

A kutyák nem udvariatlanságból hátrálnak meg: a mi barátságosnak szánt gesztusunkat könnyen fenyegetésként értelmezhetik.

A „szagoltasd meg a kezed” tanács egy makacsul élő tévhit.

Míg az emberi kommunikációban a kinyújtott kéz nyitottságot jelez, a kutyák világában egy hirtelen az arcuk elé kerülő kéz – főleg ha föléjük hajolunk vagy gyorsan közelítünk – tolakodó jelzés.

Ilyenkor az állat nem ismerkedési szándékot érzékel, hanem nyomást, ami feszültséget vált ki benne. Ezzel a mozdulattal elvesszük a választás lehetőségét: a kutyának nincs ideje felmérni a helyzetet, és nem érzi kontroll alatt a szituációt.

A reakciója a lefagyástól és hátralépéstől a morgáson át az odakapásig terjedhet.

A kutyák valóban a szaglásukkal tájékozódnak, de ők döntik el, mikor és mit szagolnak meg. Ha érdeklődnek, maguktól odamennek, körbeszimatolnak, és a saját tempójukban győződnek meg arról, hogy a helyzet biztonságos-e. Ez egy lassú, bizalmi folyamat, nem egy kierőszakolt találkozás.

A helyes protokoll szerint a legjobb, ha hagyjuk a kutyát kezdeményezni.

Maradjunk nyugodtak, ne hajoljunk fölé, és ne nyújtsuk ki azonnal a kezünket. Érdemes enyhén oldalra fordulni, ami kevésbé fenyegető testtartás, és megvárni, amíg az állat magától közeledik.

Ha odajön, először valószínűleg a lábunkat vagy a ruhánkat szagolja meg, és csak később, ha már biztonságban érzi magát, a kezünket. A lényeg, hogy ez mindvégig az ő döntése legyen.

Vannak helyzetek, amikor jobb egyáltalán nem próbálkozni.

Ha a kutya pórázon van és láthatóan feszült, ha a gazdája visszafogja, vagy ha a testbeszédével – például elfordulással, hátralépéssel – egyértelműen jelzi, hogy nem keresi a kontaktust, tartsuk tiszteletben a jelzéseit.

Fontos elfogadni, hogy nem minden kutya akar idegenekkel barátkozni. Lehet, hogy fél, fáradt, túlterhelt, vagy egyszerűen csak nincs kedve hozzá, és ez teljesen rendben van.

Egy idegen kutyával való találkozás nem arról szól, hogy mindenáron meg kell simogatni, hanem arról, hogy tiszteletben tartjuk a határait. Ha a döntést az állatra bízzuk, a helyzet mindenki számára nyugodtabb és biztonságosabb lesz.

Via Sokszínű Vidék


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

KÖZÖSSÉG
A Rovatból
„Élvezni egy süket-vak kutya bizalmát leírhatatlan megtiszteltetés, amit nem érhettem volna el a közös tánc nélkül”
Hanna a látás- és hallássérült border collie-jával teljesített egy megható produkciót egy dog dancing versenyen. Meggyőződése, hogy a közös tanulásnál semmi nem építi jobban a kutya-gazdi kapcsolatot, és Miának a legnehezebb gyakorlatokat is sikerült megtanítania a megvezetéses módszerrel és egy rezgős nyakörvvel.
Tóth Noémi - szmo.hu
2026. április 19.



Fejérné Schneider Hanna nemrég részt vett Miával, a vak és süket border collie-val egy dog dancing versenyen a Senior/Handicap osztályban (a videót ITT láthatod róluk). Kriz Orsi Dog Dancing kutyaakadémiáján készítették fel őket erre a műsorszámra, amelyen elég magas pontszámmal végeztek.

– Hogyan került hozzád a kutyus, mi az ő története?

– Miát 2023 őszén vittük haza: egy hónappal korábban augusztusban került be a Border Collie Fajtamentő Egyesülethez, KisVakond néven. Az előéletéről túl sokat nem lehet tudni, mivel az utcáról gyűjtötték be. Valószínűleg egy szaporítótól szökött meg, ahol kennelbe zárva tartották. Ezt onnan gondoljuk, hogy Mia a felelőtlen tenyésztés miatt született süketnek és vaknak egy olyan génhiba (duplamerle) miatt, amit a hozzáértő, felelős tenyésztők tudatosan kerülnek.

Azt, hogy kennelbe zárva tarthatták, azért sejtjük, hogy a fogai korához képest nagyon kopottak, nálunk is eleinte kényszeresen rágta a kennelt, még akkor is, amikor nem volt bezárva, mintha ez lenne az egyetlen létező elfoglaltság. Az emberekkel az első pillanattól kezdve nagyon kedves, bújós és nyakba ugrálós volt, viszont utána viszonylag hamar vissza is vonult. Más kutyák pedig egyáltalán nem érdekelték. Innen indult a mi közös utunk.

– Mennyiben kell más módszerrel tanítani egy hallás- és látássérült kutyát, illetve mik a határok és korlátok: mire lehet megtanítani, és mire nem?

– Mint egy átlagos kutyát, őt is megvezetéssel kezdjük tanítani, ez azt jelenti, hogy jutalomfalatot dugunk az orrához, és így csináltatjuk meg vele a feladatot, neki csak a falatot kell követnie. Még klikkert is tudunk nála használni, bár mivel nem hall, ezért a hagyományos klikkert egy rezgős nyakörvre cseréltük, ezzel tudjuk neki a lehető legpontosabban megmutatni azt, hogy mikor is csinálja jól a feladatot, ez pedig sokat segít abban, hogy megértessük vele, mi a dolga.

Amiben más, hogy nem tudom teljes mértékben kivenni a kezemet a feladatokból, hiszen azzal vezetem, azzal jelzem neki a különböző feladatokat, úgy is mondhatnám, kézzel adom a vezényszavakat. Itt néha nehézséget is szokott okozni számomra, hogy hogyan tudok annyi különféle apró jelet adni neki a kezemmel, hogy ő pontosan megértse, éppen milyen feladatot kell megoldania.

– Mi a legnehezebb feladat, amelyre immár Mia képes, dacára a hátrányos helyzetének?

– Bevallom, nem tudok arra válaszolni, hogy mik a határai. Régen voltak feladatok, amikről úgy gondoltam, hogy sosem lesz rá képes, például ugrani, vagy olyan tempóban csinálni egy láb közötti szlalomot vagy forgást, mint ahogy ma csinálja őket. Viszont ezeket a falakat szép lassan ledöntöttük, és most úgy érzem, végtelenek a lehetőségeink. Még nem találtam olyan feladatot, amit hosszabb, rövidebb idő alatt ne sikerült volna vele megértetni. Persze valószínűleg előbb utóbb határokba fogunk ütközni, hiszen minden kutyának vannak határai, de jelenleg nem érzem azt, hogy jobban be lennénk korlátozva, mint egy átlagos kutyával.

Mia jelenlegi legnehezebb trükkjei közül kettőt emelnék ki, amire nagyon büszke vagyok. Az egyik az úgynevezett “airplane” trükk, amikor a gazdi ül a földön, a kutyus körbefut körülötte, és átugrál a karjai fölött. A másik még nem 100%-os, de már közelít: ez a kézből való kihempergés, ami nálunk egyelőre úgy néz ki, hogy egy széken ülök, Mia felugrik az ölembe, ott lefektetem és onnan egy hempergéssel leveti magát a mélybe, gyönyörűen négy lábra érkezve.

– Mennyi idő volt erre a műsorszámra felkészíteni Miát?

– Miával 2024 március közepétől kezdtünk dog dancinget tanulni, és ahogy fejlődtünk a feladatokkal, viszonylag hamar körvonalazódott bennünk ez a produkció. Szűk fél évvel később falattal megvezetve már meg tudtuk csinálni ezt a kűrt, persze akkor még jóval esetlenebbül, lassabban és akadozósabban, mint most. A felkészülés legnehezebb részét az jelentette, hogy ezt a két és fél perces produkciót egy versenyen jutalomfalat nélkül kell végigcsinálni, és mint sok kezdő kutyánál, nála sem volt egyszerű eleinte fenntartani a figyelmet és a munkakedvet olyan hosszan, megerősítés nélkül. Végül újabb fél év múlva, 2025 májusában léptünk először pályára, ugyanezzel a kűrrel, és már ott is gyönyörűen teljesített a lányka. Tehát bő egy év alatt teljesen az alapoktól sikerült összerakni ezt a produkciót úgy, hogy az egy versenyen is megállta a helyét.

– Te mikor kezdted a dog dancinget és hogyan találtál rá erre a műfajra?

– Én 2023 őszén kezdtem el a dog dancing oktatói tanfolyamot, amit Kriz Orsi indított, oda iratkoztam be az – akkor alig egyéves – Larka nevű mudimmal. Akkoriban alapvetően nem érdekelt maga a sport, csak azért kezdtem el a tanfolyamot, mert én magam is kutyakiképző vagyok, és úgy gondoltam, hogy Orsi sok olyan technikát, szemléletet mutathat nekem, amit be tudok építeni a saját munkámba, hogy jobb kiképzővé váljak.

Aztán persze könnyen magával rántott a sport varázsa, főleg amiatt, amit Orsi is gyakran hangsúlyozott, hogy itt teljes mértékben a kutyánkra tudjuk szabni a produkciót, mert tulajdonképpen nincsenek kötelező elemek. Ez volt az a mondat, ami úgy igazán beindította a fantáziámat, hogy vajon Miához milyen feladatok illenének. Ahogy márciusban vége lett az oktatói tanfolyamnak, be is jelentkeztem Orsi óráira, de immár két kutyával.

– Mit adott neked a Miával közös produkció, mivel gazdagított téged a közös munka és táncolás?

– Azt hiszem nem túlzok, hogyha azt mondom, hogy Mia emiatt vált igazán az én kutyámmá. Persze ott van az az örökbefogadási szerződés, ami miatt papíron a miénk, de az együttélés még nem kovácsol minket igazán össze. Amikor Mia hozzánk került, annyira óvatos volt, hogy nem mert falatot elfogadni kézből, és eleinte minden emberrel el akart menni, akinek a szagát megérezte – neki mindegy volt, csak valaki szeresse.

Most pedig én vagyok a legfontosabb számára: persze szeret minden embert, de miután megkapta a simiadagját, jön vissza hozzám, egész nap a lábam mellett alszik, követ bárhova a lakásban, jön velem hegyet mászni és úszni is. Azt kell, hogy mondjam, élvezni egy süket-vak kutya kötetlen bizalmát leírhatatlan megtiszteltetés. Mindezt nem érhettük volna el a tánc nélkül. Nekem meggyőződésem, hogy a közös tanulásnál semmi nem építi jobban a kapcsolatot, mert tanítani csak úgy lehet, hogy folyamatosan őt figyelem. Nekem kell tudnom átadni úgy az anyagot, hogy ő azt meg tudja érteni, ehhez pedig a legapróbb mozdulatából tudnom kell, mi jár a buksijában. Neki is nagyon kell rám figyelnie, hiszen tanulni is csak maximális figyelemben lehet, meg kell tudnia érteni, a legkisebb mozdulatomból is, hogy mit szeretnék tőle.

A ringben állni vele pedig igazán felemelő. Mindkét versenyünk után úgy jöttünk le a pályáról, hogy könnyes szemmel jöttek oda az emberek, hogy gratuláljanak nekünk.

Nekem pedig Miával az oldalamon célommá vált, hogy megmutassuk az embereknek, hogy csak mert eltér a normálistól, attól még igenis képes nagyon sok mindenre. Remélem fel tudjuk nyitni az emberek szemét azzal kapcsolatban, hogy egy handicap-es kutyát – vagy bárkit – nem sajnálni kell, hanem elfogadni őt így teljes értékűnek, és meglátni benne a potenciált.

– Adj tippeket gyakorló kutyatartóknak egy konkrét trükkhöz, hogy hogyan tanítsák meg az adott mozdulatot a saját kedvencüknek!

– Én nem is egy darab konkrét trükköt mondanék, hanem egy kis játékot, ami az ember kreativitását fejleszti, a kutyának meg a figyelmét, és igazából bármilyen feladattal meg lehet csinálni. Az első lépés keresni egy egyszerű feladatot, amit a kutyusod könnyen meg tud csinálni: ez lehet akár egy ül, egy fekszik, forgás vagy pacsi, teljesen mindegy, a lényeg tényleg az, hogy a kutyusod ismerje.

Ha ez megvan, próbáld meg ezt a feladatot minél többféle kontextusban kérni a kutyusodtól. Mondok néhány példát a fektetéssel.

- Variáld a pozíciót: fektesd le mindenféle módon, például magad előtt, mellett, két lábad között, magad mögött – extra nehezítés, ha nem is fordulsz felé, csak például a tükörből nézed.

- Variáld a távolságot: fektesd le magad előtt egészen közel, és ha ez ment, következőnek úgy fektesd, hogy egyet hátralépsz, majd még egyet és így tovább. Figyelj arra, hogy ne induljon el feléd: csak úgy érvényes ha egy lépést sem mozdul bele.

- Adj közben zavaró testjeleket: ha fektetést kérünk, általában lefelé mutatunk a kutyusunknak a föld irányába. De vajon sikerül-e úgyis a feladat, hogy közben felemeled a kezedet? Vagy igazán nehéz szinten úgy kérd tőle, hogy feküdjön le, hogy közben te felugrasz a levegőbe.

Én nagyon szeretem az ilyen játékokat, hiszen egy egyszerű feladattal is jó sokáig el lehet vele szórakozni. Sőt, akár barátokkal is lehet versenyezni, hogy ki tud egy-egy feladatot többféle helyzetben és nehezítéssel is megcsinálni, a lehetőségeknek pedig csak a kreativitás szabhat határt!


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk