A női John Wick-filmben épp John Wicket nem kellett volna táncba hívni – A Balerina kemény, osztályon felüli akciófilm
A John Wick-univerzum már annyira kinőtte magát, hogy megérkezett az első mellékvágány, vagy nevezhetjük spin-offnak is, noha a Balerina főszereplőjéről, ha valaki épp pislogott, könnyen lemaradhatott a 2019-es harmadik részben, amikor Wick (Keanu Reeves) meglátogatja a Rendezőt (Anjelica Huston), avagy a balerinákból álló orgyilkosbandát, a Ruska Romát. Ott már feltűnt Eve Macarro karaktere, csak még Unity Phelan alakításában. A Balerinában azonban már az Oscar-jelölt Ana de Armas (Tőrbe ejtve, Nincs idő meghalni, Szöszi) alakítja, akinek megismerjük a gyerekkorát, a Ruska Romába való bekerülését, és a róla szóló film alapjául szolgáló bosszúhadjárata mögött rejlő motivációkat.
A Balerina elkészítése azonban nem volt épp egy könnyű menet.
Rendezőnek pedig Chad Stahelskiék (a John Wick-filmek rendezője) felkérték Len Wisemant (Underworld 1-2, Die Hard 4.0: Legdrágább az életed), aki utoljára 13 éve készített filmet, Az emlékmás 2012-es remake-jét Colin Farrell-lel.
2024 nyarára tervezték eredetileg a mozipremiert, ám Stahelski és a tesztközönség is annyira elégedetlenek voltak Wiseman első vágásával (egy gyengén megrendezett hatalmas katyvasznak tartották), hogy a három hónapos pótforgatásokat tartottak Budapesten (hajrá, Művészetek Palotája és csepeli HÉV) és Prágában 2024-ben, sőt, inkább nevezhetjük ezeket újraforgatásoknak, mivel Stahelski a film nagy részét kukázta, és új akciójeleneteket forgatott a filmhez, sőt, új karaktereke és színészeket is tett bele. Ezt a három hónapot pedig már ő maga vezényelte el, állítólag Wiseman egyáltalán nem volt jelen ezeken a forgatásokon. Mégis az ő neve maradt a rendezői kredit alatt/mellett, ám fontos, hogy a fentiek tükrében tartsuk (vagy ne tartsuk) a Balerinát az ő filmjének…
A Balerina sztorija időrendben a John Wick harmadik és negyedik epizódja között játszódik, és megismerjük benne Eve Macarrót, akinek édesapja egy szakadár orgyilkosszekta vezetőjével, a Kancellárral (Gabriel Byrne) és az emberei kerül összetűzésbe, a harc során pedig életét veszti. Winston (Ian McShane) talál rá az árván maradt kislányra, és ismerve a háttérsztoriját, elviszi őt a Rendezőnek, hogy neveljen belőle is balerina-orgyilkost. Felnőve Eve a szervezet egyik leghalálosabb tagjává válik, majd, amikor nyomot talál apja gyilkosaihoz, úgy dönt, a saját szakállára dolgozva előkeríti a Kancellárt, és bosszút áll.
Ennyi a sztori, amelyben itt-ott felbukkan maga John Wick is, bár teljesen feleslegesen. Elég lett volna neki egy cameo, hogy az alkotók aláhúzzák, a Balerina az ő világában játszódik, ám úgy tűnik, nem bíztak eléggé Ana de Armasban, és Keanu Reeves, valamint Wick karakterének star powerjével akarták felturbózni az anyagot, egyben egy kicsit csillapítani Wick-éhségünket, amíg megérkezik az ötödik rész.
S bár Ana de Armas külsőre nem egy Gina Carano vagy Ronda Rousey, a koreográfiáknak és elhivatottságának köszönhetően hihetővé válik, hogy egy ilyen termetű nő is képes elbánni a jóval nagyobb férfiakkal a gyorsaságának és a harvművészeti tudásának hála.
A film közben mindenesetre gyakran eszébe juthat a nézőknek, hogy a bunyók újra és újra ugyanazokat a köröket futják: Eve megint valami belső helyen veri vagy lövi szét az ellent, s hiányoznak az olyan kreatív és emlékezetes akciójelenetek, mint pl. a John Wick 4-ből a párizsi lépcsős búnyó, vagy a felülnézetes lövöldözés a házban, a John Wick 3-ból a kutyás harci jelenet Halle Berryvel, vagy a John Wick 2-ben a metrós csata Commonnal.
Főként természetesen a lángszórós harc emelkedik ki a többi közül, amely amellett, hogy durván látványos, egyben elég menő is lett (igaz, a tömlő beemelése már azért a sci-fi kategóriát súrolja, bármennyire szimbolikus is).
Összességében tehát a Balerina nem ér fel a John Wick-filmekhez, de nem is piszkít bele a franchise-ba: egy szórakoztató, látványos, véres, szépen felvett és ütős koreográfiákkal tarkított, bár kissé repetitív és kevésbé emlékezetes akciószösszenet, semmi több. Azért viszont továbbra is óriási piros pont jár, hogy rendesen látni a dinamikus jeleneteket, nincsenek széjjelvagdosva, a színészek láthatóan rendesen betanulták a harci koreókat, Stahelski (és Wiseman) pedig nem voltak restek ezeket rendesen meg is mutatni nekünk. Egy John Wick-filmtől ezt el is várjuk.
