A magyar állam halott és élvezi
Gyermekem kardiológiai beutalót kapott. A helyzet nem túl bonyolult egy működő országban. Az adófizetők a pénzükből fenntartják a közegészségügyet, amely rendelkezésre áll, ha szükséges. Ráadásul 18 év alatt alanyi jogon jár az orvosi ellátás, ami nem „ingyenes”, ahogy közszájon forog, hanem bizony a mi munkánkból, a mi adónkból működik.
A működtetése közérdek. Amellett, hogy maga az állam is (elvileg) a közösség által működtetett intézmény, melyet azért hoztunk létre, hogy az életünket szolgálja.
Tehát egy működő országban a történet a következő séma szerint alakul: gyermek beutalót kap a kardiológiára. Ezután felhívjuk a szakrendelést, ahol egy közeli időpontot megbeszélünk. Ennek hossza egy átlagos telefonhívás hossza, mondjuk kicsit bonyolultabb időpont-egyeztetés esetén két perc. Pont.
A történet nálam a következőképpen zajlott: megkaptuk a beutalót. Ezután felhívtam a gyermekkardiológiát. Mással beszélt. Újra tárcsáztam. Kicsengett. Hosszan, hosszan. És innen végtelen spirálba fordul a történet.
Egy másodperc pihenő nélkül.
Eddig a történet. Most jön a történet elemzése.
Egy óra múlva csak azért hagytam abba, mert eddig tartott az aznapi türelmem.
Semmi, de semmi nem garantálja, hogy a következő percben, órában, napban, héten elérhető lesz a János Kórház Gyermek Kardiológiai Szakrendelése. Pedig hát a gyermekorvos nem viccből küldte kardiológiai vizsgálatra.
Az alábbi levelet küldtem a János Kórháznak:
Tisztelt János Kórház,
a mai nap folyamán fél tizenkettő és fél egy között, több, mint egy órán keresztül folyamatosan próbáltam elérni a gyermek kardiológiai szakrendelést, a honlapjukon megadott számon (és a megadott időben). Próbálkozásomat rögzítettem, amit itt tekinthetnek meg. Az a kérdésem, milyen módon lehetséges időpontot kérni érvényes beutalóval a szakrendelésre, ha a honlapon ajánlott szám folyamatosan elérhetetlen?
Nem hinném, hogy életszerű lenne az adófizető polgárokat több órás telefonálásra kényszeríteni, a legtöbb munkahelyről ez lehetetlen is. Nem kell mondanom, hogy adott esetben egy kardiológiai rendelésre való bejutáson sok, néha nagyon sok múlhat.
Kérem, engem és portálunk olvasóit tájékoztassák, hogyan történhet meg mindez.
Üdvözlettel: ...
Egy nappal később a következő válasz érkezett:
Tisztelt Fischer Gábor!
A Kardiológiai szakambulancián időpont kérés nem lehetséges, mivel az EKG és szívultrahang közben nem tudnak telefont felvenni. A dolgozók külső helyről érkeznek, és rendelési időn kívül nem tartózkodnak a kórházunkban. A kórház összes rendelésére időpontfoglalás a 345-06-15-ös számon történik.
Megjegyzés: a levélben hivatkozott számot hívtam, a felvételen is jól látható, tehát a helyzet továbbra is az, amit leírtam, csupán abban tévedtem, hogy a szám, amit hiába hívtam, nem a gyermekkardiológia száma, hanem központi időpontfoglaló szám.
Nem hinném, hogy az embereknek (adófizetőknek!) órái, napjai, évei lennének egyetlen telefon lebonyolítására. Gizike, az irodában nem tűnhet el hetekre, mert időpontot foglal a gyereknek a kardiológiára. Ahogy Kovács tanár úrnak is meg kell tartani az óráit, és persze a kamion sem vesztegelhet hónapokig az út szélén, amíg István pötyögi a mobilt.
A következtetésem itt kapcsolódik az első mondathoz:
Mert az nem úgy omlik össze, mint egy épület, hogy durr, reccs, és porfelhő. Azt szépen kihordja lábon. És ott marad a zombiegészségügy, ahol van minden, van zombi-gyermekkardiológia, van zombi-ortopédia, van zombi-MR és van zombi-onkológia is. Igazából elérhetetlenek. Sorszámok a sorszámokhoz, telefonok, melyeket sosem vesznek fel.
Ahol potenciálisan szívbeteg gyerekek nem jutnak el az orvosig, mert valaki ül a telefonon. Ahol előírják, mikor szülhet az anya, mert szülészet nincs mindennap.
Amióta élek, az egészségügy ilyen. Kötelező sor az állami költségvetésben, amit le kell tudni, de hát mindig is volt valahogy. A sok lefaragás, az évtizedes elhanyagolás vezetett ide, és innen már nem vezet út sehová.
A telefonok csak búgnak, a várólisták csak duzzadnak. Közben a daganat a szövetek mélyén csak növekszik, az erek szűkülnek a meszesedéstől, a gyulladás krónikussá válik. És a lerongyolódott egészségügy végül sokkal drágábban próbálja megmenteni azokat az embereket, akiket a várakozás tett sokkal betegebbé.