A kulisszák mögött a Vígszínházban
A VÍGtour program keretében körbevezettek minket a színháznak azon a részén, ahova néző egyébként nem mehet. Kern András is velünk tartott, amikor vagy tucatnyian elindultunk a művészbejárón át. A női öltözőben egyebek közt a Rómeó és Júlia és a Makrancos Kata jelmezeit láthattuk. A végletekig kidolgozott, pompás ruhákra vigyáznak, mint a szemük fényére – elvégre akadnak darabok, melyeknek jelmezeit hosszú évtizedekig használják a színészek. Persze, ha egy-egy ruhadarab megsérül, azonnal megvarrják odalent a varrodában.
A készülő anyagok közt ott volt Stohl András jelmeze, amit majd a Danton halálában visel főszereplőként. Ennek a darabnak az az érdekessége, hogy a Vígszínház idén mutatja be először több, a Nemzeti Színházból frissen átszerződő színésszel. László Zsolt 2002-től, Stohl András és Hevér Gábor 2003-tól volt a Nemzeti tagja. Most azonban mindhárman a Vígszínház színpadán szerepelnek az Alföldi Róbert által rendezett Danton halálában.
A rossz idő ellenére ilyen sokan voltak
Parókák mindenhol
Stohl András jelmeze
Kern András a fodrász-sminkes szobához érve elmondta, hogy átlagosan fél-egy órát tölt el itt minden előadás előtt. Csak parókaválogatással is eltölthetnénk még egyszer ennyit ugyanitt. Parókák mindenhol, és kiderül, hogy ez nem is az összes: jó párat kivittek, hogy a látogatók is felpróbálhassák. Egy sarokban sminkkel és arcfestéssel is várták a legbátrabbakat.
Az öltözők 8-10 négyzetméteresek, a színészeknek tükrös sminkasztaluk is van. A fogas mögött egy ágy áll, a színészek itt pihenhetnek a délelőtt tíztől kettőig tartó próba és az este hétkor kezdődő előadás között. Kern András öltözőjében egy kislány szorgalmasan próbálgatta a kalapokat, és pózolt a tükörben.
A zsinórpadlás nagyon izgalmas: korábban kézzel, most géppel irányítják a díszletek mozgását a zsinórok segítségével. A „zsinóros” elmondja, hogy mi, nézők gyakran észre sem vesszük, hogy egy többmázsás fal tűnik el a háttérből, de amikor egy színészt „repülni”látunk, azért is a zsinóros a felelős. A sötét, emeleti lyukból jól látni az eldugott irányítópultot, ahol, ahogy a zsinóros fogalmazott, a „nagyfőnök” ül. Irányítópultján a zenét, a fényeket, a díszleteket és a színészeket is ő felügyeli.
Ahogy a nagyszínpad alatt sétáltunk, láttuk, hogy hatalmas fogaskerekek forgatják (illetve forgatnák, ha épp arra lenne szükség) a forgószínpadot, a zongorista pedig bőszen dobolja lábával az aktuális dallamot. Előadás volt felettük, és az ott dolgozók megkértek, csak akkor fotózzunk, ha épp nem megy a zene - így nem világítunk a zongorista szemébe a vakuval. Az egész hely sötét és poros, mégis ámulatba ejtő. Minden nagy és komplex, a hétszintű színpadba belátni oldalról – ez az a hely, ahol a színészek kimásznak „halálukkor”.
A forgószínpad, alulról
Sír Kán a folyosón
Eszenyi Enikő színházigazgató szobája
Eközben Csőre Gábor sportos cicanadrágban és neonzöld melegítőben készítette elő a terepet a VÍGfutásra. A nevezők feladata, hogy előbb felfussanak az emeleti öltőzőbe, jelmezbe bújjanak, majd a színpadra fussanak egy gyors meghajlásra, végül pedig vissza a starthoz. Két fiatal lány 2 perc 50 másodperc alatt teljesítette mindezt, nekik ezúton is gratulálunk.
Gábor azt mondta, hogy szeretné megmutatni mindenkinek „mekkora szívás”, ha a színésznek alig van ideje átöltözni két jelenet közt (mint ahogy ő is megteszi nemegyszer A tévedések vígjátékában). A starttól számítva 4-5 percenként szaladtak el mellettünk a jelmezes versenyzők, elöl Molnár Áronnal, hátul Csőre Gáborral.
Interaktív kellékbemutató
A nagyszínpadon a színészek bemutatták, milyen is a jelmezzel küzdeni. A közönség hangosan nevetett, amikor Fesztbaum Béla elmeséli, hogy minden színész álma ferde színpadon, hegedűvel a fején, teljes ismeretlenségben játszani egy egész előadást (ahogy ő teszi a Makrancos Katában).
Az alagsori aulában a Dzsungel könyvében szereplő, fiatal színészek tanították a gyerekeket színészkedni. Odafent percenként lehet kedves, járó-kelő, autógrammot osztogató színészekbe botlani, akik mindent megtesznek azért, hogy visszatérjünk a színházukba.
Ha tetszett a cikk, nyomj egy lájkot!