A fényűző Almássyaktól a magyar-román emlékezetig - Múzeumok Őszi Fesztiválja Gyulán
Személyes emlékek vittek a Kohán Képtárba. Hódmezővásárhelyen ismerkedtem meg Kohán György festészetével, mivel egy barátom révén bejáratos lettem Till Aran fotográfus és szobrászművész műtermébe, ahol egy időben a festő is lakott, és a kvártélyért képeivel fizetett. Sajnos a nagy, közel 3000 műből álló hagyatékból csak egy tucatnyit lehet most látni Új merítés címen, mert a galéria nagytermét és folyosóit az Emlékezet és elvágyódás című magyar és román kortárs képzőművészeti tárlat foglalta el.
Persze Hunya Gábor gyűjteménye egyáltalán nem érdektelen, hiszen az 1970-es évektől napjainkig átívelő kiállítás, amelyben megtalálhatók hagyományos festmények, kollázsok, installációk, őrzik a két nép, a két ország, elmúlt évtizedeinek nemcsak művészi törekvéseit, hanem közéleti-szellemi hangulatát is. Feltűnnek a letűnt idők hajdan nagyhatalmú vezetői, roncsoló ideológiák rendszerváltás előtt és azóta, és polgárpukkasztó installációk, például Sugár János számos városban kiállított „Elnézést/Scuse” táblája, hogy mindenki magába nézhessen, aki valaha is elfelejtett valamiért bocsánatot kérni. Andy Warhol óta már nem csodálkozunk azon, hogy néhány italos doboz, vagy egy kalapács önmagában is lehet műtárgy, de szeretni azért nem kell. Ugyanakkor megragadja a nézőt Bukta Imre gyufaszálakkal tűzdelt olajfestménye, a Kövesdi domboldal, vagy El Kazovszkij nyomasztóan élénk képi világa is.
Az alig két éve megnyílt Almássy-kastélyban belemélyedhetünk az egyik leghíresebb magyar nemesi család fényűző életébe, de valós képet kapunk a személyzet, a cselédség napi munkájáról, hierarchiájáról is, tárgyi emlékekkel és interaktív bemutatókkal.
Lenyűgöző például az ebédlő egy korabeli herendi terítékkel, de szomorú memento az az asztal a férfiszalonban, amelyen kiterített tarokk-kártyalapok hevernek. Lehet, hogy éppen ezzel a leosztással vesztette el valamelyik léha gróf a családi birtokot...
A múzeumi hónap tiszteletére nyílt meg a Kincsek őrzője kiállítás, amelyet a 150 éves Erkel Ferenc múzeum gyűjteményéből válogattak. Ebben láthatók 5000 éves ősleletek, egy 16. századi határkő, és a nemzeti opera megteremtőjének gyémántokkal ékesített aranykoszorúja, amelyet 50 éves karmesteri jubileumára kapott.
És ha még mindez kevés lenne, látogassunk el a Százéves Cukrászdába (valójában már 178 éves, mert 1840-ben nyitották meg), ahol a békebeli hangulatot árasztó falak és ínycsiklandó sütemények között a város szülöttének, Thaisz Miklósnak tájképeiben is gyönyörködhetünk.