KULT
A Rovatból

94 éves lett Clint Eastwood, az antihős archetípusa, akinek esze ágában sincs visszavonulni

Balhés fiatal volt, született egy csomó gyereke, és bár több Oscar-díjat is nyert, színészként sosem kapta meg az elismerést. Ez azonban nem tartja vissza attól, hogy 90-en felül is sorra készítse a filmeket. Portré.


A legtöbben a Dirty Harry filmekből és Sergio Leone spagettiwesternjeiből ismerik, de számomra a Clint Eastwood-rajongás a Kelly hőseivel kezdődött. Brian G. Hutton 1970-ben készült háborús filmje a Marvel Univerzum korából nézve persze kicsit suta itt-ott, de azért működik, még a gyerekeim is tudnak röhögni rajta.

Clint Eastwood nem egy Laurence Olivier. Nem a sokrétegű jellemábrázolásért szeretjük. Ő egyszerűen a tipikus kemény pasi, aki mindig higgadt, ura a helyzetnek – akkor is, amikor nem –, és minden lepereg róla. Az a fajta pasi, akik kicsit mind szeretnénk lenni (vagy mind szeretnénk egy ilyen pasit), annak ellenére, hogy nagyon jól tudjuk, így, ebben a formában nem létezik.

Clint Eastwood olyan színész, akinek leginkább jelenléte van, az viszont olyan erős, hogy tulajdonképpen nem is kell semmi más.

Eastwood 1930. május 31-én született San Franciscóban. A kórházban a nővérek Sámsonnak nevezték el, mert 5,2 kilóval látott napvilágot. Érdekesség, hogy Eastwood egyenes leszármazottja a telepeseket 1620-ban Amerikába szállító Mayflower hajó egyik utasának, William Bradfordnak.

Nem volt mintatanuló. Sokat járt az iskola mellé, és állandóan balhékba keveredett, amiért ki is csapták. A mai napig nem egyértelmű, hogy van-e egyáltalán érettségije. Sokféle munkát kipróbált, volt újságkihordó, bolti eladó és tűzoltó is. A koreai háború idején besorozták, de ha hihetünk egykori élettársának, Sondra Locke-nak, nem harcolt a fronton, vízimentőként szolgált a kaliforniai Fort Ordban.

Azért a veszélyek így sem kerülték el teljesen. Egy Dougles AD bombázó fedélzetén utazott, amikor a repülőből kifogyott az üzemanyag és az óceánba zuhant Point Reyes közelében. Szerencsére a pilótával együtt sikerült kijutnia a partra egy mentőcsónak segítségével.

Bár ellentmondó változatok terjengenek arról, hogy indult be a filmes karrierje, annyi biztos, hogy Fort Ordban figyelt fel rá valaki, aki aztán segített neki bejutni az Universal Studióba, ahol Arthur Lubin meg is hallgatta. A filmrendezőnek tetszett Eastwood megjelenése és fellépése, a színészi képességeiben viszont sok kivetnivalót talált.

Javasolta, hogy iratkozzon be színésziskolába és elintézte, hogy heti 100 dolláros fizetéssel szerződést kapjon a filmstúdiónál.

Jack Arnold 1955-ös, Revenge of the Creature című horrorfilmjében kapta első kisebb szerepét. Az igazi áttörésre azonban egészen 1963-ig kellett várnia. Eric Flemming, aki a Rawhide című western sorozatban Eastwood partnere volt, visszautasította, hogy szerepeljen az Egy maréknyi dollárért című olasz westernben. Ekkor ajánlotta valaki Eastwoodot az akkor még viszonylag ismeretlennek számító Sergio Leone figyelmébe. A fiatal színész nem is sejtette, hogy egy újfajta antihős archetípusává válik.

Ez áldozattal is járt: bár a színész nem dohányzott, Leone ragaszkodott hozzá, hogy a karaktere szivarozzon.

A film egycsapásra sztárrá tette Eastwoodot Olaszországban. A film annyira sikeres volt, hogy az 1965-ös Még egy pár dollárral többért és az 1966-os A jó, a rossz és a csúf elkészítésével trilógiává bővült. Az úgy nevezett „dollár trilógiát” csak 1967-ben mutatták be az USA-ban, viszont a filmek egycsapásra valódi filmsztárrá tették Clint Eastwoodot.

A jó, a rossz és a csúfhoz fűződik egy érdekes történet. A forgatás során felrobbantottak egy hidat. Clint figyelmeztette Eli Wallacht, hogy húzódjon távolabb, egy közeli domb tetejére. Pillanatokkal később a technikusok közti félreértés miatt hamarabb következett be a robbantás, és Wallach súlyosan megsérülhetett volna, ha Eastwood nem küldi odébb.

Ezután sorra jöttek a nagyszerű szerepek, a korszakból a legkiemelkedőbb film talán az 1968-as Kémek a sasfészekben Richard Burtonnel. 1970-ben következett a már említett Kelly hősei, ahol Telly Savalas és Donald Sutherland partnere volt. A film azért is fontos mérföldkő, mert ez volt Eastwood utolsó filmje, amit nem saját cége, a Malpaos-Productions gyártott.

Az 1971-es Játszd el nekem a Mistyt fontos fordulópont a pályafutásban, mivel ez volt Eastwood rendezői debütálása.

A kritikusok Eastwood rendezői és színészi képességeit is dicsérték, a női főszerepet játszó Jessica Waterst pedig Golden Globe-ra jelölték.

Ugyancsak 1971-ben játszotta el először Harry Callahant a Piszkos Harryben. A mai napig ezt tartják legikonikusabb szerepének. Összesen hatszor bújt a kőkemény zsaru bőrébe, utoljára az 1988-as Holtbiztos tippben. Talán ennek a szerepnek is köszönhető, hogy miután Sean Connery visszavonult James Bond szerepétől, Eastwoodnak ajánlották fel a 007-es ügynök szerepét, ő azonban visszautasította.

„Az valaki más filmje volt” mondta erről. „Sean szerepe. Nem éreztem helyesnek, hogy elvállaljam.”

Minden szerepét és rendezését már csak a hely szűke miatt sem lehet felsorolni, mégis, egészen 1993-ig kellett várnia az Oscar-díjra. Igaz, ekkor belehúzott, hiszen a Nincs bocsánat című westernjével producerként és rendezőként és is haza vihette a szobrocskát, sőt, színészként is jelölték.

Az Akadémia döntését sokan kritizálták, kétségbe vonva Eastwood művészi kvalitásait. Ennek ellenére 1994-ben életműdíjat is kapott, és a Millió dolláros bébivel megismételhette a korábbi bravúrt, ismét ő vihette el a legjobb filmért és a legjobb rendezőnek járó szobrocskát.

Azt talán kevesen tudják, hogy Eastwood zeneszerző is. Már első filmje, a Játszd el nekem a Mistyt zenéjét is ő komponálta, de sok más filmjéhez is komponált témákat vagy dalokat.

Eastwood a magánéletben sem volt „rest”, öt különböző asszonytól összesen hat lánya és két fia van. Gyermekei közül Kyle Eastwood jazz zenész, Alison, Scott és Francesca követték apjukat a színészi pályán.

Habár 94 éves, esze ágában sincs visszavonulni. Legutóbb a 2021-es Cry Macho – A hazaút című drámában láthattuk, de azóta is folyamatosan dolgozik.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


KULT
A Rovatból
Tragédia a Netflix velencei forgatásán: a stáb szeme láttára meghalt a sikersorozat rendezőasszisztense
Diego Borella az Emily Párizsban ötödik évadának munkálatai közben esett össze. Az orvosok a Hotel Danieli épületébe siettek, de már nem tudták megmenteni a 47 éves rendezőasszisztenst.


Tragikus esemény árnyékolta be az Emily Párizsban forgatását Velencében: váratlanul elhunyt Diego Borella, a Netflix népszerű sorozatának rendezőasszisztense.

A Daily Mail beszámolója szerint az ötödik évad utolsó jeleneteinek felvétele zajlott a lagúnák városában, amikor Borella a stáb jelenlétében összeesett.

A La Repubblica információi szerint

az orvosok csütörtök este, 7 óra körül érkeztek a történelmi Hotel Danieli épületébe, de már nem tudták megmenteni az életét.

A rendezőasszisztens mindössze 47 éves volt. A hírek szerint halálát valószínűleg szívroham okozta.

A tragédia után a forgatást ideiglenesen felfüggesztették. Az ötödik évad velencei jeleneteit augusztus 15-én kezdték rögzíteni, és eredetileg hétfőn fejezték volna be a munkát.

Diego Borella 1978-ban született Velencében. Elismerést szerzett rendezőként és íróként, tanulmányait Rómában, Londonban és New Yorkban folytatta. Közösségi oldalain meséket, haikukat és színdarabokat is megosztott.

(via Femina)


Link másolása
KÖVESS MINKET:

KULT
A Rovatból
Az év legjobban titkolt sci-fije? – Visszatért az Invázió, és te valószínűleg még mindig nem hallottál róla
Két évet ugrott az időben az AppleTV sorozata. A világ megmenekült? Az Invázió harmadik évadának nyitánya bebizonyítja: az idegenekkel a rémálom még csak most kezdődik. Hősök támadnak fel, titkok szivárognak ki, és minden pillanatban ott lappang a kérdés: tényleg vége van a fenyegetésnek? Dehogy van, itt a harmadik évad…
B.M.; Fotók: imdb.com - szmo.hu
2025. augusztus 24.



A televíziós science fiction világában ritkán akad olyan alkotás, amely egyszerre képes intim, emberi drámát és globális katasztrófát bemutatni, mégis az Invázió pontosan erre vállalkozott 2021-ben. Simon Kinberg sorozata, amely az AppleTV+ megbízásából készült, apró mozaikokból építtette fel egy idegen támadás történetét – nem világmegváltó hősökre, hanem hétköznapi emberekre fókuszálva. Ez a nézőpont kezdettől fogva a széria legerősebb sajátossága, és a harmadik évad nyitánya sem tagadja meg gyökereit:

ismét a kisemberek szemén keresztül látjuk, hogyan alakul az emberiség sorsa egy újabb, látszólag lezárt, de mégis tovább élő fenyegetés árnyékában.

Kinberg neve önmagában is sokatmondó: producerként és íróként egyaránt dolgozott remek és kevésbé sikeres projektekben. A Deadpool 2, a Légió vagy a Sherlock Holmes mellé sajnos olyan címek is feltűnnek a listáján, mint a hírhedt Fantasztikus Négyes (2015), a felejthető 355, vagy a borzalmas X-men: A sötét főnix. Ez a kettősség kíséri végig pályáját, így az Invázió esetében sem lehetett tudni előre, mire számíthatunk. Az viszont két évad alatt már bebizonyosodott, hogy a sorozat képes komoly feszültséget teremteni, miközben nem szuperhősökkel, hanem sebezhető, esendő emberekkel dolgozik.

Az első két szezon nagy erénye a több szálon futó történet volt: egy közel-keleti háborúban rekedt katona, egy japán űrmérnök személyes tragédiája, egy iráni-amerikai család menekülése és egy csapat bajban rekedt diák mind-mind más perspektívából tapasztalta meg az idegenek pusztítását, más-más kontinensen. Ahogy teltek az epizódok, a mozaikdarabok fokozatosan összeálltak, és egyre világosabbá vált, hogy az emberi sorsok közötti látszólag apró döntések globális következményekkel járhatnak.

A második évad végén egy igazi cliffhanger zárta le a történetet: két szereplő kézen fogva lépett be az idegenek anyahajójába, majd vágás, sötét, és vége az évadnak.

A harmadik szezon első része azonban rögtön keresztülhúzza a néző várakozásait. Az évadzáró katarzisa után ugyanis nem folytatódik a történet: két évet ugrunk előre az időben. Az anyahajó lezuhant, a fenyegetés papíron megszűnt, és a világ lassan próbál visszatérni a normalitásba. A hősi halottak között emlegetik Trevante Cole őrmestert (Shamier Anderson) és a fiatal Caspar Morrow-t (Billy Barratt). Csakhogy rögtön az epizód elején kiderül, nem minden az, aminek látszik: Trevante megjelenik egy térkapuban, és semmire sem emlékszik az elmúlt két évből. Innen indul újra a történet, a bizonytalanság, a katonai titkolózás és az emberi bizalmatlanság szorításában.

A forgatókönyv egyik legerősebb húzása, hogy nem próbál hosszan magyarázni, hanem szinte azonnal visszaránt a bizonytalanságba. Ismeretlen gravitációs anomáliák, eltűnő emberek, félrevezető hírszerzési jelentések – minden azt sugallja, hogy az idegenek inváziójának még messze nincs vége. Trevante és a közben felnőtté vált Jamila (India Brown) újra központi figurákká lépnek elő. Jamila bűntudattal küszködik Caspar halála miatt, ám kettejük találkozása újra beindítja az események láncolatát. Amikor katonák támadnak rájuk, menekülni kényszerülnek, és világossá válik, hogy ismét nem számíthatnak senkire – legfeljebb egymásra.

Érdekes módon a nyitány inkább szűkíti, mintsem tágítja a fókuszt.

Nem látjuk egyszerre a régi kedvenceket, a szálak nem futnak párhuzamosan. Aneesha Malik (Golshifteh Farahani) és Clark Evens (Enver Gjokaj) egyelőre még csak az előzetesekből sejthetők, de bizonyosan visszatérnek majd. Más karakterek sorsa kérdéses: Monty (Paddy Holland) újra felbukkanása sok rajongónak örömet okozna, míg Mitsuki (Shioli Kutsuna) halála talán véglegesnek tűnt a második szezonzáróban, bár az Invázió világában soha semmi sem biztos.

Az új évad első epizódja ugyan nem robban be olyan látványos erővel, mint ahogy a második évad fináléja lezárult, de ez nem is áll szándékában. Inkább felépíti az új status quót, miközben lassan, csepegtetve adja a jeleket: a veszély nem múlt el, sőt, valami sokkal komplexebb játszma van kibontakozóban. A katonai erők bizalmatlansága, a titkolózó hírszerzés, és az, hogy még a saját hősüket sem hajlandóak elfogadni, finoman reflektál a hatalom és az egyén konfliktusára. Ez a politikai árnyalat talán eddig is jelen volt a sorozatban, de most még hangsúlyosabbá válhat.

Az idegenek ábrázolása továbbra is különleges. Nem a hollywoodi sablonokra épít, nincsenek klasszikus „szürke kis emberkék” vagy túlzó CGI-szörnyek.

A lények furcsa, folyamatosan fejlődő fiziológiája egyszerre idegen és félelmetes emberi szemmel nézve. Eközben a tudományos magyarázatok ugyan sokszor sántítanak, mégis képesek megőrizni a hitelesség látszatát. Ez a balansz tartja a sorozatot a tudományos fantasztikum keretein belül, anélkül, hogy saját paródiájába fordulna. Nagy kár, hogy vizuálisan a lények gyengébbek, mint a 2025-ben elvárt színvonal.

Az Invázió harmadik évadának nyitánya tehát nem ad mindenre választ, és nem is akar azonnal sokkolni. Ehelyett egy lassan kibontakozó új krízis alapjait fekteti le. A karakterdrámákra koncentrál, ahogy eddig is, miközben apró jelekkel és rejtélyekkel teremt feszültséget. Ez a tempó talán frusztráló lehet azoknak, akik pörgős akciót keresnek, ám a sorozatot mindig is a lassabb építkezés jellemezte.

Összességében az évadnyitó ígéretesen folytatja a történetet: nem szakít a sorozat eddigi filozófiájával, miszerint a világ sorsa hétköznapi emberek apró döntésein múlik. Nem tökéletes, vannak vontatott részei, és az időugrás elsőre kicsit kizökkentheti a nézőt, de mindez hozzájárul a rejtélyhez. Egy biztos, aki hajlandó türelmesen követni a mozaikdarabokból épülő narratívát, annak ismét jutalom lesz a kitartás. Az Invázió továbbra is az egyik legkülönlegesebb idegenes sorozat az elmúlt években – talán tényleg a legjobb, amiről még nem hallottál.


Link másolása
KÖVESS MINKET:


KULT
A Rovatból
Meghalt Kalmár Tibor
A Rádió Bézs osztotta meg a szomorú hírt, megható sorokkal búcsúzva tőle. Kalmár több mint száznyolcvan tévéműsort rendezett.


93 éves korában elhunyt Kalmár Tibor, Jászai Mari-díjas rendező és érdemes művész. A hírt a Rádió Bézs közölte, ahol megható sorokkal emlékeztek rá.

A Facebookon azt írták: a szórakoztatás nagymestere csak 93 éves volt. Hozzátették, hogy cselekvési kedve, szelleme és humora nem volt korhoz köthető.

„Kalmár a Valahol Európában című filmben "csak" epizódszereplő volt. Ott azt kérdezte tőle a gyerekfőszereplő Kuksi, hogy "Még mindig verik őket?" Mire ő azt válaszolta, hogy "tudja a rosseb". Ezen aztán mindenki nevetett. Mi most nem nevetünk. Meghalt Kalmár Tibor, akiről mindenki azt hitte, hogy 120 évig él majd, aki több mint száznyolcvan egész estés tévéműsort rendezett, aki legnagyobbakkal dolgozott. Korai volt. Mulattattam és mulattam volt az egyik könyvének a címe. Reméljük Kalmár Tibor jól szórakozott. A közönsége egészen biztosan” – fogalmaztak a bejegyzésben.

A Szeretlek Magyarország 2018-ban készített interjút a népszerű szerző-rendezővel.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

KULT
A Rovatból
Meghalt Gyökössy Zsolt
A legendás tévérendező 96 éves volt. Többek között a Szeszélyes évszakok és az MTV-n sugárzott Gálvölgyi-show-k is az ő nevéhez fűződtek.


Augusztus 21-én, 96 éves korában elhunyt Gyökössy Zsolt színházi- és televíziórendező. A szomorú hírt az IdőJel Kiadó osztotta meg a Facebookon.

Nevéhez fűződik a legendás Szeszélyes évszakok, de rengeteg más színházi és televíziós produkcióban is maradandót alkotott. Nemrég még Sztárok-Sztorik című könyvét mutatta be, amelyben pályájának emlékeit gyűjtötte össze.

„Még fél éve sincs, hogy a Jókai Szalonban együtt ünnepelhettük kötetének bemutatóját – lám, a Fennvaló még megadta neki azt a nagyszerű ajándékot, hogy ebben a maga nemében páratlan emlékezés-gyűjteményben mintegy tisztelegve nemcsak előttünk, de Előtte is felvonulhattak különleges rendezői, televíziós pályájának jólismert művészei – Antal Imrétől Máthé Erzsiig, Dörner Györgytől Latinovits Zoltánig, Alfonzótól és Bodrogi Gyulától Kabos Lászlóig és tovább. Mindnyájuk munkatársa volt – a velük megélt élményeket, a közös munka sok közös történetét örökre emlékezetes módon osztotta meg közönségével e kiadónk által útjára bocsájtott, feledhetetlen könyvében” – írta a kiadó.

Gyökössy Zsolt 1929. június 8-án született Körösladányban. 1952-ben szerezte meg rendezői diplomáját, és közel tíz éven át több magyar nagyváros színházában dolgozott. Rendezett prózai és zenés darabokat, operetteket, operát és daljátékokat is.

Budapesten a Tarka Színpad, majd a Kamara Varieté művészeti vezetőjeként tevékenykedett több mint egy évtizeden át. Később a Magyar Televízióban folytatta munkáját, ahol a főszerkesztőség vezető rendezője lett.

A Szeszélyes évszakok mellett olyan műsorok fűződnek a nevéhez, mint a Fejezetek a cirkuszlexikonból, a Gálvölgyi-show, a szilveszteri műsorok, a Kató néni kabaréja, a Hogy volt! Hogy volt?, a Sportolók a porondon és az Antal-show.


Link másolása
KÖVESS MINKET: