KULT
A Rovatból

94 éves lett Clint Eastwood, az antihős archetípusa, akinek esze ágában sincs visszavonulni

Balhés fiatal volt, született egy csomó gyereke, és bár több Oscar-díjat is nyert, színészként sosem kapta meg az elismerést. Ez azonban nem tartja vissza attól, hogy 90-en felül is sorra készítse a filmeket. Portré.


A legtöbben a Dirty Harry filmekből és Sergio Leone spagettiwesternjeiből ismerik, de számomra a Clint Eastwood-rajongás a Kelly hőseivel kezdődött. Brian G. Hutton 1970-ben készült háborús filmje a Marvel Univerzum korából nézve persze kicsit suta itt-ott, de azért működik, még a gyerekeim is tudnak röhögni rajta.

Clint Eastwood nem egy Laurence Olivier. Nem a sokrétegű jellemábrázolásért szeretjük. Ő egyszerűen a tipikus kemény pasi, aki mindig higgadt, ura a helyzetnek – akkor is, amikor nem –, és minden lepereg róla. Az a fajta pasi, akik kicsit mind szeretnénk lenni (vagy mind szeretnénk egy ilyen pasit), annak ellenére, hogy nagyon jól tudjuk, így, ebben a formában nem létezik.

Clint Eastwood olyan színész, akinek leginkább jelenléte van, az viszont olyan erős, hogy tulajdonképpen nem is kell semmi más.

Eastwood 1930. május 31-én született San Franciscóban. A kórházban a nővérek Sámsonnak nevezték el, mert 5,2 kilóval látott napvilágot. Érdekesség, hogy Eastwood egyenes leszármazottja a telepeseket 1620-ban Amerikába szállító Mayflower hajó egyik utasának, William Bradfordnak.

Nem volt mintatanuló. Sokat járt az iskola mellé, és állandóan balhékba keveredett, amiért ki is csapták. A mai napig nem egyértelmű, hogy van-e egyáltalán érettségije. Sokféle munkát kipróbált, volt újságkihordó, bolti eladó és tűzoltó is. A koreai háború idején besorozták, de ha hihetünk egykori élettársának, Sondra Locke-nak, nem harcolt a fronton, vízimentőként szolgált a kaliforniai Fort Ordban.

Azért a veszélyek így sem kerülték el teljesen. Egy Dougles AD bombázó fedélzetén utazott, amikor a repülőből kifogyott az üzemanyag és az óceánba zuhant Point Reyes közelében. Szerencsére a pilótával együtt sikerült kijutnia a partra egy mentőcsónak segítségével.

Bár ellentmondó változatok terjengenek arról, hogy indult be a filmes karrierje, annyi biztos, hogy Fort Ordban figyelt fel rá valaki, aki aztán segített neki bejutni az Universal Studióba, ahol Arthur Lubin meg is hallgatta. A filmrendezőnek tetszett Eastwood megjelenése és fellépése, a színészi képességeiben viszont sok kivetnivalót talált.

Javasolta, hogy iratkozzon be színésziskolába és elintézte, hogy heti 100 dolláros fizetéssel szerződést kapjon a filmstúdiónál.

Jack Arnold 1955-ös, Revenge of the Creature című horrorfilmjében kapta első kisebb szerepét. Az igazi áttörésre azonban egészen 1963-ig kellett várnia. Eric Flemming, aki a Rawhide című western sorozatban Eastwood partnere volt, visszautasította, hogy szerepeljen az Egy maréknyi dollárért című olasz westernben. Ekkor ajánlotta valaki Eastwoodot az akkor még viszonylag ismeretlennek számító Sergio Leone figyelmébe. A fiatal színész nem is sejtette, hogy egy újfajta antihős archetípusává válik.

Ez áldozattal is járt: bár a színész nem dohányzott, Leone ragaszkodott hozzá, hogy a karaktere szivarozzon.

A film egycsapásra sztárrá tette Eastwoodot Olaszországban. A film annyira sikeres volt, hogy az 1965-ös Még egy pár dollárral többért és az 1966-os A jó, a rossz és a csúf elkészítésével trilógiává bővült. Az úgy nevezett „dollár trilógiát” csak 1967-ben mutatták be az USA-ban, viszont a filmek egycsapásra valódi filmsztárrá tették Clint Eastwoodot.

A jó, a rossz és a csúfhoz fűződik egy érdekes történet. A forgatás során felrobbantottak egy hidat. Clint figyelmeztette Eli Wallacht, hogy húzódjon távolabb, egy közeli domb tetejére. Pillanatokkal később a technikusok közti félreértés miatt hamarabb következett be a robbantás, és Wallach súlyosan megsérülhetett volna, ha Eastwood nem küldi odébb.

Ezután sorra jöttek a nagyszerű szerepek, a korszakból a legkiemelkedőbb film talán az 1968-as Kémek a sasfészekben Richard Burtonnel. 1970-ben következett a már említett Kelly hősei, ahol Telly Savalas és Donald Sutherland partnere volt. A film azért is fontos mérföldkő, mert ez volt Eastwood utolsó filmje, amit nem saját cége, a Malpaos-Productions gyártott.

Az 1971-es Játszd el nekem a Mistyt fontos fordulópont a pályafutásban, mivel ez volt Eastwood rendezői debütálása.

A kritikusok Eastwood rendezői és színészi képességeit is dicsérték, a női főszerepet játszó Jessica Waterst pedig Golden Globe-ra jelölték.

Ugyancsak 1971-ben játszotta el először Harry Callahant a Piszkos Harryben. A mai napig ezt tartják legikonikusabb szerepének. Összesen hatszor bújt a kőkemény zsaru bőrébe, utoljára az 1988-as Holtbiztos tippben. Talán ennek a szerepnek is köszönhető, hogy miután Sean Connery visszavonult James Bond szerepétől, Eastwoodnak ajánlották fel a 007-es ügynök szerepét, ő azonban visszautasította.

„Az valaki más filmje volt” mondta erről. „Sean szerepe. Nem éreztem helyesnek, hogy elvállaljam.”

Minden szerepét és rendezését már csak a hely szűke miatt sem lehet felsorolni, mégis, egészen 1993-ig kellett várnia az Oscar-díjra. Igaz, ekkor belehúzott, hiszen a Nincs bocsánat című westernjével producerként és rendezőként és is haza vihette a szobrocskát, sőt, színészként is jelölték.

Az Akadémia döntését sokan kritizálták, kétségbe vonva Eastwood művészi kvalitásait. Ennek ellenére 1994-ben életműdíjat is kapott, és a Millió dolláros bébivel megismételhette a korábbi bravúrt, ismét ő vihette el a legjobb filmért és a legjobb rendezőnek járó szobrocskát.

Azt talán kevesen tudják, hogy Eastwood zeneszerző is. Már első filmje, a Játszd el nekem a Mistyt zenéjét is ő komponálta, de sok más filmjéhez is komponált témákat vagy dalokat.

Eastwood a magánéletben sem volt „rest”, öt különböző asszonytól összesen hat lánya és két fia van. Gyermekei közül Kyle Eastwood jazz zenész, Alison, Scott és Francesca követték apjukat a színészi pályán.

Habár 94 éves, esze ágában sincs visszavonulni. Legutóbb a 2021-es Cry Macho – A hazaút című drámában láthattuk, de azóta is folyamatosan dolgozik.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


KULT
A Rovatból
„Nem látok jönni egy szebbik világot, itt ti loptátok el tőlünk a jövőt” – újabb rendszerkritikus dalt írt Mehringer Marci, Puzsér Róbert is szerepel a klipben
A kritikus egy közmédiás szerkesztőt alakít a klipben. A dalhoz Petőfi klasszikusa adta az ihletet a fiatal zenésznek.


Új dallal jelentkezett Mehringer Marci. A fiatal zenész néhány hónapja adta ki a Szar az élet című, rendszerkritikus dalát, ami hatalmas visszhangot váltott ki.

Mehringer ezúttal is hasonló szerzeménnyel állt elő. A Szeptember végén (stressz) című dal szintén a mai fiatalok gondolatairól szól, és a zenész azt szerette volna, hogy a magyar valóságot tükrözze egy olyan szemszögből, ami minden korosztálynak ismerős lehet.

„Petőfi Sándor Szeptember végén című költeménye volt a kiindulópont, mert vannak érzések és gondolatok, amik évszázadokon át is relevánsak maradnak. Ezek azok, amik összekötnek minket, akár fiatalok vagyunk, akár idősebbek, egyszerűen generációkon keresztül összeköt mindenkit”

– mondja Mehringer a dalról, melynek klipjében Puzsér Róbert, Dietz Gusztáv és Füsti Molnár Éva is közreműködött.

Puzsérék a klipben a propaganda hatására egymástól egyre jobban eltávolodó családot alakítanak. Az énekes szerint a szám allegorikus látomás a mai Magyarországról: „a közmédia egyik szerkesztőjének történetén keresztül, aki a saját lelkiismeretével küzd, majd végül angyallá válik, hogy a magasból tekinthessen le az országra, amelyet addig a képernyő mögül formált.”

A dalban például ilyen sorok hallhatóak:

„itt összeomlik minden,

piros-fehér-zöld az ingem

forog a világ, elfolyik minden,

nekem tényleg senkim sincsen”

A refrén pedig így szól:

„nem nyílnak a völgyben a kerti virágok

nem zöldell a nyárfa az ablak előtt

nem látok jönni egy szebbik világot

itt ti loptátok el tőlünk a jövőt”

Mehringer Marcival a Szar az élet című száma után interjúztunk is. Akkor azt mondta, a pozitív fogadtatáson túl, sok negatív kommentet, sőt még fenyegető üzenetet is kapott a dal miatt.

(via 24.hu)


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
KULT
A Rovatból
Tarr Béla Krasznahorkai Nobel-díjáról: A Sátántangót egy éjszaka alatt olvastam el, és rögtön tudtam, hogy ez egy remekmű
Az író és a filmrendező sokáig dolgozott együtt. Tarr Béla nagyon örül, hogy Krasznahorkai László megkapta a Nobel-díjat.
Maier Vilmos - szmo.hu
2025. október 09.



A Népszava telefonon érte utol Tarr Bélát, miután csütörtökön irodalmi Nobel-díjat kapott Krasznahorkai László. Tarr több Krasznahorkai-regényből is filmet készített, hosszú ideig dolgoztak együtt.

Tarr így fogalmazott:

„Nagyon örülök, hogy nyert, úgyhogy egyelőre mást nem tudok mondani. Hosszú éveken keresztül együtt dolgoztunk, és hogy nyert, hihetetlen nagy öröm.”

A rendező a Sátántangót és Az ellenállás melankóliáját is vászonra vitte, utóbbi Werckmeister harmóniák címen került a mozikba. Alkotótársi kapcsolatuk A torinói lóig (2011) tartott.

Arra a kérdésre, miként hatottak az író szövegei a filmekre, Tarr ezt mondta: „Nem konkrét szöveg segített, hanem az a pozíció, ahonnan a világot nézi, mert az univerzális. Abban tudott nagyon segíteni. De hát ez két külön nyelv, az irodalom és a film. A Sátántangót egy éjszaka alatt olvastam el, és rögtön tudtam, hogy ez egy remekmű.”

A magyar kormány és a hazai művészeti élet több szereplője is gratulált a friss Nobel-díjas írónak:


Link másolása
KÖVESS MINKET:


KULT
A Rovatból
Megszólalt Krasznahorkai László: Ha néhány pillanat úgy telt el Magyarországon, hogy sokan boldognak érezték magukat, talán még meg is lehet szokni
A Nobel-díjas író pár mondatban reagált ma a díjra, az azt követő jókívánságokra, és meg is köszönte az olvasóinak őket. Záporoznak is a kommentek a poszt alá.


Néhány napja jelentették be, hogy Krasznahorkai László kapta a 2025-ös irodalmi Nobel-díjat, akkor volt egy rövid nyilatkozata, de azóta nemigen szólalt meg az író. Most a közösségi média oldalán írt pár sort a követőinek a maga fanyar humorával:

„Krasznahorkai László hálás az Elkerülhetetlen Véletlennek, hogy ennyi embernek okozott örömöt. Köszöni a jókívánságokat. Ha néhány pillanat úgy telt el Magyarországon, hogy sokan boldognak érezték magukat, talán még meg is lehet szokni”
– írta a Facebookon.

A kommentek túlnyomó része pozitív reakciókat tartalmaz, köszönik a könyveket, az olvasás élményét, és gratulálnak a frissen díjazott írónak:

"Pont a mester kötetét olvasva kaptam a híreket. Hát persze hogy boldogság."

"Itt Erdélyben is nagy volt az öröm. Egy könyves kávézóban dolgozom, jó volt elsőnek két német egyetemi hallgatónak elújságolni a hírt, hallottak a szerzőről!"

"Mikor évekkel ezelőtt egy brit könyvtárban dolgoztam karbantartóként, mindig megpróbáltam becsempészni a Wenckheim báró hazatér angol nyelvű, keménykötésű kiadását az ajánlott irodalom polcra, de valaki mindig észrevette és visszatették. Végig nekem volt igazam. Gratulálok a díjhoz!"

"Igen, végre önfeledten lehetett örülni, egy időre ki lehetett lépni a nyomasztó, nehezen elviselhető mindennapjainkból. Köszönjük!"

"Hatalmas öröm és boldogság,hogy egy magyar ember ismét feltette hazámat a kultúra felső polcára.Szívből gratulálok,jó egészséget és kreatív energiákat kívánok az elkövetkezendő időkre is!"


Link másolása
KÖVESS MINKET:


KULT
A Rovatból
Aktnaptárt készít Tóth Enikő új főszerepében - egy pikáns darab a Játékszín színpadán
A darab a bátorságról és egy női közösség erejéről szól, és a világ számos helyén színpadra állították már. De Tóth Enikő egy másik tabudöntögető színdarabban is játszik, ami a menopauzáról szól.


Tóth Enikő nagy dobásra készül: a Játékszín Naptárlányok című előadásának egyik főszerepét viszi, amelyben egy kisvárosi női közösség aktnaptárt készít egy nemes ügyért. „Van egy női közösség, amelynek tagjai egy nemes ügy mellett elindítanak valamit, és rendkívül bátor döntést hoznak a kissé színtelen kis életükben.” – mondta erről a Blikknek.

A Naptárlányok Tim Firth műve, amelyet egy valós történet ihletett: Angliában, Yorkshire-ben egy női klub tagjai jótékonysági aktnaptárt készítettek, hogy pénzt gyűjtsenek egy barátnőjük férje emlékére és a leukémiakutatás támogatására.

A darab a barátságról, a közösség erejéről, az önelfogadásról és a veszteség feldolgozásáról mesél, sok humorral és megható pillanattal.

A színpadi jelenetek a pikáns szituációkat játékosan, ízléssel oldják meg: a szereplők a „kényes” pillanatokban hétköznapi tárgyakkal – teáskannákkal, süteményekkel, virágokkal – takarják el magukat, miközben egyre nagyobb önbizalommal állnak ki az ügyük mellett. A történet a 2000-es évek elején bemutatott, nagy sikerű film után került színpadra a 2000-es évek végén, és azóta világszerte számos színház műsorán szerepelt.

A mi kis falunk című sorozatban Zömbiknét alakít Tóth Enikő a Menopauza című darabban is brillírozik, és erős visszajelzéseket kap a nézőktől.

„Nagyon sok nőnek hozott megkönnyebbülést, hogy például a menopauzáról beszélünk a színpadon, ráadásul humorral, öniróniával, de közben úgy, hogy belefacsarodhat az emberek szíve.

Sok hölgy mondta, hogy az előadás után a férje már jobban érti, miért volt olyan a változókorban, amilyen. A nők szemében meg azt a boldogságot látom, hogy megértve érzik magukat, van bennük egy felszabadult érzés” - fogalmazott Tóth Enikő a Blikknek.


Link másolása
KÖVESS MINKET: