KULT
A Rovatból

50 éves lett Ben Affleck – Tönkrement, hogy még jobb lehessen

Volt súlyos alkoholista, magát alárendelő jóbarát és  a nyilvánosság által kikészített férfi - az életben és a vásznon is. Többször játszotta magát, mint gondolnánk.

Link másolása

Már közhelyszámba megy, hogy Ben Afflecknek van magyar neve, de azért mindig jókat mosolyoghatunk rajta, hogy egy gyerekkori barát után szüleitől a Géza középső nevet kapta. Na de a lényeg most inkább az, hogy augusztus 15-án tölti be az ötvenet Jennifer Lopez nagy szerelme és második vőlegénye, aki most épp először a férje – mi viszont inkább a munkásságával foglalkozunk. Oscar-díjas rendező, aki visszafogott jelenlétével színészként is sok fontos pillanatot szerzett a nézőknek, pedig a kritika jó ideig fanyalgott rajta, hogy nem átütő tehetség. Mi összeszedtünk pár olyan alakítást, ami ezt a kétséget zárójelbe teheti. Mindezt úgy, hogy azért megbocsátjuk neki például a Pearl Harbort.

Tolvajok városa

Affleck ezt a filmet harmadmagával írta, maga rendezte, és az egyik főszerepet is ő játssza. Én nagyon bírtam a marginális létvonalra szorult dialektusos tolvajok sztoriját, akik magasabbra törnének egy bankrablással, de csak mélyebbre süllyednek, ahogy törvényszerűen lehúzzák őket a saját korlátaik és a körülmények. Ebben a jelenetben  mindig briliáns Jeremy Renner lejátssza Afflecket, de az is nyilvánvaló, hogy a színész-rendező magabiztosan szabott magára egy olyan kisstílű gengszter szerepet, amiben szuperül működött.

Holtodiglan

David Fincher mint mindig, most is a maximumra törekedett, amikor Gylien Flynn zseniális krimijét filmre adaptálta 2014-ben, Rosamund Pike-kal, a számító, nárcisztikus pszichopata feleséggel és a hűtlen férjjel, azaz Affleckkel a főszerepben. A színész itt is alázatosan "alájátszott" a partnernőjének, de remek választás volt Nick Dunnra, a kipécézett, bűnbaknak kikiáltott pasi karakterére, akit szételemznek, fotóznak és nonstop kihallgatnak, miközben tényleg fogalma sincs, hol a felesége.

Afflecknek volt honnan meríteni, már pár fake smile-t le kellett nyomnia annak idején is kamerák előtt, amikor Jennifer Lopezzel eljegyezték egymást a kétezres években, majd kapcsolatuk végét állítólag az is jelentette többek között, hogy nem bírta az ezzel járó felhajtást. A szerelmük túlzott exponálásával járó fáradt belenyugvást mostanában készült fotóiba is beleláthatjuk...

Good Will Hunting

A gyerekkori jóbarátok, Matt Damon és Ben Affleck ezzel a forgatókönyvvel és ezzel a filmmel dobbantottak 1997-ben. Valahol szerelmeslevél a Good Will Hunting a barátsághoz is, és a fejemet teszem rá, hogy ezért lett ennyire jó, mert személyes: az egyik jelenetben például Affleck arról magyaráz Damon karakterének, hogy bárcsak egy reggel ne találná otthon, mert a matematikai tehetségét nem építkezésével kellene elfecsérelnie. A film végére be is jön neki, örül, hogy a másik elment, a neki jó irányba: 

Emlékszem, alig vártam, hogy anno kivehessem a tékából VHS-en ezt a filmet, és azóta is sokszor újranézem frappáns párbeszédei és egyszerű, de tökéletesen működő forgatókönyve miatt. Persze a színészek is nagyszerűek, Robin Williams és Damon mellett Affleckre csak a tükröt tartó, egyszerű, munkásosztálybeli haver szerepét osztották, amit viszont tíz pontosan hoz, mint ebben a jelenetben is.

Az Argó-akció

Affleck Oscar-díjas rendezésében magára kulcsszerepet adott, de a játéka példásan visszafogott, alárendeli a történetnek, ami egy hihetetlen valós sztori és összefogásmese. Ez a film egyik legfeszültségtelibb jelenete, konkrétan az a tét, hogy 1979-ben, egy iráni túszkrízisből ki tudnak-e menekíteni hat amerikait Teheránból – és fel tudnak-e szállni a repülőre, ami nemcsak Affleck karakterének köszönhető.

A visszaút

A színész egyik legszemélyesebb filmje, azután készült, hogy padlóra került a válása, az alkoholproblémái miatt, és coming outolt: elárulta, hogy visszaeső, súlyos alkoholista. A visszaút rendezője nem volt kíméletes a színésszel: egy, a középiskolájában korábban ász kosaras visszatér edzőként az alma materébe, miután a magánéletében megbukott. Affleck bevallása szerint is kábé magát játszotta, sőt, volt olyan jelenet, amit azért vágott meg a rendező, mert a színész méltóságát sértette volna az alkotó szerint, ha a néző olyan összetört állapotban látja. Nekem ez volt eddigi színészi pályája csúcsa, mintha minden hozott traumája kellett volna ahhoz, hogy a legjobbat hozza ki magából.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


KULT
A Rovatból
„Így tovább nem lehet élni” – Újabb zseniális Bödőcs-kisfilm készült, Csákányi Eszter és Znamenák István is remek benne
Amolyan igazi Bödőcs-humor, két lazán odapakolt nagyszerű színészi alakítással. Egy kis Örkény, egy kis Wes Anderson négy és fél percben.

Link másolása

Új kisfilm került fel Bödőcs Tibor YouTube-oldalára: a mintegy 4 és fél perces alkotás két főszereplője Znamenák István és Csákányi Eszter.

A kérvény című opus egy Wes Anderson-szerű miliőben játszódik, és lényegében egy kérvény felolvasásából áll, na meg a hangos csattanóból. De az egészben benne van az „elmúthatvanév” Magyarországa, persze a megfelelően vicces, ironikus körítéssel. A kérvény című kispróza egyébként Bödőcs Prímszámok hóesésben című kötetének egyik fejezete.

Amolyan igazi Bödőcs-humor, két lazán odapakolt nagyszerű színészi alakítással.

De felesleges is ennél több, nézzük a kisfilmet:


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
KULT
A Rovatból
Nem Zendaya cicijével próbálja eladni a filmjét Luca Guadagnino a Challengersben
Április 25-től játsszák a hazai mozik a Challengerst. Zendaya eddigi pályafutásának talán legfontosabb filmjét készítette el, és mindent meg is mutatott a cél érdekében.

Link másolása

FIGYELEM: A CIKK APRÓ SPOILEREKET TARTALMAZ!

Napok óta azon töprengek, miért is tetszett ennyire a Challengers. Hiszen ha az ember nagy vonalakban elmondja a sztorit, talán fel sem kelti a figyelmet. Szerelmi háromszög, a tenisz, mint az emberi kapcsolatok, játszmák metaforája, bla-bla-bla. De ahogy sokszor hangsúlyozzuk, a művészet fő kérdése a nem a „mit”, hanem a „hogyan”.

Luca Guadagnino rendező az egyszerű hozzávalókat mesterien elegyíti, a romantikus drámából már-már lélektani thrillert csinál. Az első pillanatban megalapozza az egész filmen átívelő feszültséget. Két férfi teniszezik. Izmosak, leharcoltak, feszültek. Már-már mitikus alakok. Csatájukat a nézőtérről figyeli egy szépséges nő.

A három szempárt látjuk egymás mellé vágva, és rögtön tudjuk, miről van szó, mi is lehet a valódi tétje ennek az összecsapásnak.

Ezután a film ügyesen ugrálva az idősíkokon azt mutatja be, hogy jutottak el a szereplők eddig a pontig.

Tashi (Zendaya) ígéretes teniszcsillagnak indult, ám egy sérülés miatt le kellett mondani az álmairól. Manapság férje, Art Donaldson (Mike Faist) teniszcsillag edzője és menedzsere, akivel van egy közös lányuk is. Art rossz passzban van, sorra veszti a meccseit, szíve legmélyén már szívesen visszavonulna, de fél, hogy elveszti felesége megbecsülését, ha feladja. Ám mindannyiuk életét felrázza, amikor egy kisebb rangú versenyen Art szembe találja magát Patrickkal (Josh O’Connor), aki egykor a legjobb barátja volt, egészen addig, amíg meg nem ismerkedtek Tashival.

Mindenképpen ki kell emelni még Trent Reznor és Atticus Ross zenéjét. Mert bármennyire jó is a rendező és a szereplőgárda, voltak olyan helyek a filmben, ahol egyedül a lüktető soundtrack biztosította a feszültséget, anélkül túl hosszú és lapos lett volna egy-egy snitt.

Bámulatos a fényképezés, minden beállítás talál, olykor egyenesen a száguldó labda szemszögéből látjuk a meccseket. Bár a filmben végig erős az erotikus túlfűtöttség, Luca Guadagnino remek ízléssel bánik a kérdéssel. Nem Zendaya cicijével próbálja eladni a filmjét, sosem látszik több, mint ami indokolt, és ami szükséges ahhoz, hogy plusz töltetet adjon egy-egy jelenetnek. Egyébként is túl sok a történés, amit követni kell ahhoz, hogy a szemünket legeltessük. Kimondottan szokatlan módon ebben a filmben sokkal többet vetkőznek a pasik.

Nem is emlékszem, láttam-e valaha olyan mainstream amerikai (vagy bármilyen) filmet, ahol a férfi öltözőt mutatják a maga természetes valóságában.

Itt ez is megtörtént. Sőt, Guadagnino attól sem fél, hogy kicsit behozza a képbe a látens homoszexualitás kérdését. Mindezt kellő lazasággal és humorral teszi.

Félreértés ne essen, a Challengers nem a szexről, és még csak nem is a teniszről szól. Ahogy maga Tashi ki is mondja valahol a film elején: a tenisz nem sport, hanem emberi kapcsolat. Akkor lesz jó egy meccs, ha a pályán lévő két ember szinte eggyé válik, tökéletesen érti egymást.

A Challengers három zseniális színész és egy nem kevésbé nagyszerű rendező összmunkájától lett az, ami, de ez mégiscsak Zendaya filmje, ő a csúcstámadó, a többiek az alaptábort biztosítják neki. A még mindig nagyon fiatal színésznő nem is választhatott volna jobb filmet, hogy megmutassa tehetségét azok számára, akik eddig legfeljebb a Pókember-filmekben és a Dűnében találkoztak vele.

A szép színésznők sokszor úgy próbálnak kitörni a skatulyából, hogy csúnya, vagy legalábbis a nőiességüket háttérbe szorító női karakterek bőrébe bújnak. Zendaya más utat választott: maximálisan kihasználja előnyös külsejét, erotikus kisugárzását, sőt, maga a szerep is arról szól részben, hogy egy vonzereje tudatában lévő fiatal nő miként manipulálja az életében lévő férfiakat. De közben láthatjuk fiatal lányként, anyukaként, femme fatale-ként, üzletasszonyként és tehetetlenül szerelmes nőként is. A színészi sokoldalúság olyan skáláját vonultatja fel, amire kevés szerep nyújt lehetőséget.

Kisujjában van a színész és a nő egész eszköztára, és így könnyedén az ujja köré csavar mindenkit.

Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

A Rovatból
Több mint száz év után került elő egy eddig ismeretlen írás Agatha Christie-től
Az első Poirot-regénye környékén írhatta az első világháború alatt.

Link másolása

Váratlan szerzőre bukkantak egy, a Brit Pszichoanalitikus Társaság archívumában talált magazin hasábjain: minden idők legtöbb könyvet eladott regényírójára, Agatha Christie-re.

A magazint Sylvia Payne, a psziszhoanalízis brit úttörőjének papírjai között találták meg, aki még az első világháborúban, nővérként ismerkedett meg a krimi későbbi koronázatlan királynőjével.

A Mit csináltunk a Nagy Háborúban című, hatvanoldalas, saját készítésű szatirikus magazin is ebből az időből származik és Christie, Payne, illetve kolléganőik különböző írásait tartalmazza: novellákat, verseket, színdarabokat – és egy képregényt is egy mérgezéses esetről, amit Christie és szintén nővér barátnői „követtek el”.

Christie a magazinban elsősorban a kérdezz-felelek rovat vezetőjeként szerepel, ahol képzeletbeli olvasók kérdéseire válaszol, válaszait Agatha néni néven szignózva,

de rejtvényoldalt is szerkesztett, továbbá írt egy bírósági álhíreket tartalmazó rovatot.

A belsős nővérmagazint könnyed, pozitív hangvétele miatt minden bizonnyal saját maguk lelkesítésére készítették a nővérek, akik nap mint nap szembesültek a világháború borzalmaival a Franciaországból hazatért brit háborús sebesültek révén.

Christie nagyjából a magazin keletkezésekor írhatta első regényét is, A titokzatos stylesi esetet, a később legendássá vált Hercule Poirot detektív főszereplésével, de ekkor még senki sem sejthette, hogy az írónő könyveinek eladását csak Shakespeare és a Biblia tudja majd megelőzni, ugyanis első regényének kéziratát három éven át hat különböző kiadó utasította vissza.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

KULT
A Rovatból
Meghalt András Ferenc
A nemzet művészének rendezőként olyan filmek fűzödnek a nevéhez, mint a Veri az ördög a feleségét vagy a Dögkeselyű. 81 éves volt.

Link másolása

Nyolcvanegy éves korában elhunyt András Ferenc Kossuth- és Balázs Béla-díjas filmrendező, forgatókönyvíró, producer, érdemes művész, a nemzet művésze – jelentette be csütörtökön Szombathelyen Kollarik Tamás, a Nemzeti Média-és Hírközlési Hatóság elnöki főtanácsadója és Lovass Tibor, a Savaria Filmakadémia elnöke a 11. Savaria Filmszemle keretében rendezett médiakonferencián.

András Ferenc, a Savaria Filmszemle életműdíjas zsűritagja emléke előtt a konferencia résztvevői néma felállással tisztelegtek.

A Színház- és Filmművészeti Egyetem MTI-hez eljuttatott közleménye szerint az intézmény harmadéves filmrendező osztályának osztályvezető tanára csütörtökön hajnalban hunyt el.

András Ferenc 1942. november 24-én született Budapesten, 1973-ban szerzett rendezői diplomát a Színház- és Filmművészeti Főiskolán. Életében mindvégig jelentős szerepet játszott a film és a televízió. Pályáját 1962-ben kezdte a Magyar Televízióban, majd dolgozott a filmiparban is, ahol a korszak legnagyobb rendezőivel működött együtt, köztük Ranódy Lászlóval és Makk Károllyal.

Rendezőként és forgatókönyvíróként olyan rendkívüli alkotások kötődnek a nevéhez, mint a Veri az ördög a feleségét, a Dögkeselyű, A kárókatonák még nem jöttek vissza, a Családi kör vagy a Törvénytelen című film – olvasható az SZFE méltatásban.

Mint írták, András Ferenc 1977-ben aláírta a Demokratikus Chartát, kifejezve tiltakozását a csehszlovákiai diktatúra intézkedései ellen, a politikai nyilatkozat támogatása miatt hosszú ideig nem forgathatott újabb játékfilmet.

A nyolcvanas években a MAFILM színésztársulatának vezetője volt, majd később a Dialóg Filmstúdiót irányította. Produceri tevékenysége mellett meghatározó szerepet vállalt a szinkronszakma alakításában, valamint a Duna Televízió szinkronműhelyének korszakos vezetője volt. Szerteágazó tudása és tapasztalata ellenére viszonylag későn kezdett tanítani: 2021-től volt az Színház- és Filmművészeti Egyetem filmrendező osztályának osztályvezető oktatója, aranydiplomáját pedig 2023-ban vehette át ugyanitt - emelik ki a közleményben.

András Ferenc halálával a magyar film világa kiváló alkotót veszített el, emlékét a filmjein és oktatói munkáján keresztül őrzi a Színház- és Filmművészeti Egyetem

– írták.

Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk