50 éves lett Ben Affleck – Tönkrement, hogy még jobb lehessen
Már közhelyszámba megy, hogy Ben Afflecknek van magyar neve, de azért mindig jókat mosolyoghatunk rajta, hogy egy gyerekkori barát után szüleitől a Géza középső nevet kapta. Na de a lényeg most inkább az, hogy augusztus 15-án tölti be az ötvenet Jennifer Lopez nagy szerelme és második vőlegénye, aki most épp először a férje – mi viszont inkább a munkásságával foglalkozunk. Oscar-díjas rendező, aki visszafogott jelenlétével színészként is sok fontos pillanatot szerzett a nézőknek, pedig a kritika jó ideig fanyalgott rajta, hogy nem átütő tehetség. Mi összeszedtünk pár olyan alakítást, ami ezt a kétséget zárójelbe teheti. Mindezt úgy, hogy azért megbocsátjuk neki például a Pearl Harbort.
Tolvajok városa
Affleck ezt a filmet harmadmagával írta, maga rendezte, és az egyik főszerepet is ő játssza. Én nagyon bírtam a marginális létvonalra szorult dialektusos tolvajok sztoriját, akik magasabbra törnének egy bankrablással, de csak mélyebbre süllyednek, ahogy törvényszerűen lehúzzák őket a saját korlátaik és a körülmények. Ebben a jelenetben mindig briliáns Jeremy Renner lejátssza Afflecket, de az is nyilvánvaló, hogy a színész-rendező magabiztosan szabott magára egy olyan kisstílű gengszter szerepet, amiben szuperül működött.
Holtodiglan
David Fincher mint mindig, most is a maximumra törekedett, amikor Gylien Flynn zseniális krimijét filmre adaptálta 2014-ben, Rosamund Pike-kal, a számító, nárcisztikus pszichopata feleséggel és a hűtlen férjjel, azaz Affleckkel a főszerepben. A színész itt is alázatosan "alájátszott" a partnernőjének, de remek választás volt Nick Dunnra, a kipécézett, bűnbaknak kikiáltott pasi karakterére, akit szételemznek, fotóznak és nonstop kihallgatnak, miközben tényleg fogalma sincs, hol a felesége.
Afflecknek volt honnan meríteni, már pár fake smile-t le kellett nyomnia annak idején is kamerák előtt, amikor Jennifer Lopezzel eljegyezték egymást a kétezres években, majd kapcsolatuk végét állítólag az is jelentette többek között, hogy nem bírta az ezzel járó felhajtást. A szerelmük túlzott exponálásával járó fáradt belenyugvást mostanában készült fotóiba is beleláthatjuk...
Good Will Hunting
A gyerekkori jóbarátok, Matt Damon és Ben Affleck ezzel a forgatókönyvvel és ezzel a filmmel dobbantottak 1997-ben. Valahol szerelmeslevél a Good Will Hunting a barátsághoz is, és a fejemet teszem rá, hogy ezért lett ennyire jó, mert személyes: az egyik jelenetben például Affleck arról magyaráz Damon karakterének, hogy bárcsak egy reggel ne találná otthon, mert a matematikai tehetségét nem építkezésével kellene elfecsérelnie. A film végére be is jön neki, örül, hogy a másik elment, a neki jó irányba:
Emlékszem, alig vártam, hogy anno kivehessem a tékából VHS-en ezt a filmet, és azóta is sokszor újranézem frappáns párbeszédei és egyszerű, de tökéletesen működő forgatókönyve miatt. Persze a színészek is nagyszerűek, Robin Williams és Damon mellett Affleckre csak a tükröt tartó, egyszerű, munkásosztálybeli haver szerepét osztották, amit viszont tíz pontosan hoz, mint ebben a jelenetben is.
Az Argó-akció
Affleck Oscar-díjas rendezésében magára kulcsszerepet adott, de a játéka példásan visszafogott, alárendeli a történetnek, ami egy hihetetlen valós sztori és összefogásmese. Ez a film egyik legfeszültségtelibb jelenete, konkrétan az a tét, hogy 1979-ben, egy iráni túszkrízisből ki tudnak-e menekíteni hat amerikait Teheránból – és fel tudnak-e szállni a repülőre, ami nemcsak Affleck karakterének köszönhető.
A visszaút
A színész egyik legszemélyesebb filmje, azután készült, hogy padlóra került a válása, az alkoholproblémái miatt, és coming outolt: elárulta, hogy visszaeső, súlyos alkoholista. A visszaút rendezője nem volt kíméletes a színésszel: egy, a középiskolájában korábban ász kosaras visszatér edzőként az alma materébe, miután a magánéletében megbukott. Affleck bevallása szerint is kábé magát játszotta, sőt, volt olyan jelenet, amit azért vágott meg a rendező, mert a színész méltóságát sértette volna az alkotó szerint, ha a néző olyan összetört állapotban látja. Nekem ez volt eddigi színészi pályája csúcsa, mintha minden hozott traumája kellett volna ahhoz, hogy a legjobbat hozza ki magából.
